Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23., szombat NÉPÚJSÁG o Összeomlott a Ceausescu-diktatúra Öröm és lelkesedés Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára momdja, tegnap este fél hétkor: — őszinte örömmel és lelkesedéssel vettük tudomásul ezt az óriási fordulatot. Mindannyian bent vagyunk itt a szövetségen, és felváltva nézzük a román és a Magyar Televízió adását. Egyébként 10-15 perccel ezelőtt voltam kint a határon, át is keltem, és beszéltem a román határőrizeti szervek képviselőivel. Azt kértük tőlük, hogy a gyógyszersegélyeket szállító csomagokban egyben vérplazmákat is szállíthatnánk. Ezt nagy örömmel vették, és azt az ígéretet kaptuk, hogy a kijuttatásnak nem lesz akadálya. Szeretném megragadni az alkalmat, és felhívással fordulni mindenkihez, hogy szerdán a Gyulai Megyei Kórház véradóállomásán 8—13 óra között várják az önkéntes véradókat! Hangsúlyozom, a román határnál a határőrizeti szervek nagy- nagy segítséget tanúsítanak, noha erre központi utasítást nem kaptak. Nagyon reméljük, hogy a változások folytatódnak, és végigmennek a maguk útján. (Folytatás az 1. oldalról) Megtudtuk, hogy az este folyamán a Securitate megyei főnöke is kijelentette; „a néppel tart”. De — Ásás Sándor, Asós József és Bognár János aradi lakosok szerint — a félelem nem múlt el. A diktatúra, a gyűlölet, az elnyomás jelképe, a „se- cu”, túlságosan látványosan szívódott föl. Aradon is tartani kell attól, hogy megpróbálják visszaszerezni a hatalmat. A secus gépkocsik jól ismert rendszámait kicseréltették, civil ruhába bújtak, és zsebükben revolverrel próbálnak elvegyülni a tömegben. Bojtos József, az eddigi sanyarú életéről mesélt; évente háromszor ehettünk disznóhúst, többet nem adtak. Azért jött ide a nép, hogy minden tekintetben jobb legyen. — És hol vannak most a megyei tanács, illetve párt- bizottság vezetői? — Elmentek, nem mernek a szemünkbe nézni — mondják egyszerre többen. A magyar nemzetiségiek és a románság kapcsolatáról minden megkérdezett egybehangzóan állította, hogy ezekben a leírhatatla- nul boldog órákban semmiféle ellentétük nincs. A két Lehet, hogy pusztán megszokásból, de mindenesetre csak egy óra céltalan várakozás után nyílt meg előttünk tegnap 15 órakor Gyulánál Románia • kapuja. A semmire sem használt utasvárót az ország címere uralta. Jó helyen járunk? — töprengtünk, de csak a Var- sand utáni katonai ellenőrző pontig. (Egyenruhást máshol már nem is láttunk.) A vörös felhőpalást mögé bukó nap ragyogó arcú, uijaikkal a győzelem jelét formáló katonákon felejtette szemét. Kisjenőn a leikes tömeg fölött címerüket vesztett román trikolórok lengtek. A városközponti színes Ceausescu-képet szénkrétával — aligha tréfából — ördöggé rajzolták át. Románul és magyarul szikraesőként röppent fel a „Szabadság”, a „Vesszen Ceausescu”. Egy munkából hazatérő idős magyart és fiatal románt vettünk fel a kocsiba. A jó öregből szinte kibuggyant a szó: — Nem azért mondom, mert hazavisznek, de higy- gye el, hogy mindenki azt beszéli: a legtöbbet maguk, magyarok segítettek. Tartották bennünk a lelket, s csak a magyar tévéből és Táborlakók a Meglett, Ssz hajú férfi tfirSIge- tl a könnyeit. Kabátja kihajtóján fekete szalag. Nézi a televíziót, és sir... Fiatalember papucsban, fehér ingben siet hozzám. Segit ö, szívesen tolmácsol. Rápisszegnek, halkabban beszéljen. Senki nem akar egy szóból, egy mozdulatból sem kimaradni. Békéscsabán, a menekülttábor tévétermében legalább harmincán ülnek a készülék előtt, aminek hangja szinte élvezhetetlen, recseg-ropog, a képminőség is rossz. Most nem számit. Otthonról, a szűkebb hazából érkezik az adás. Nem is akármilyen. Évtizedek óta erre vártak ... A képernyőn idős, magasrangú katonatiszt arra kéri azokat a tiszteket, akiket a Ceausescu- rezsimben leváltottak, jelentkezzenek, segitsenek. Egy magas férfi veszi át a szót. Közli, hogy a kondukátor a Tlto-repülőtéren feleségével egy fehér helikopterben felszállásra vár. Gyáván menekül. A hadügyminisztériumból kiadták a parancsot, egyetlen repülőgép sem szállhat tel. Kocsmáros Tibor, alkalmi tolmácsom, le nem veszi szemét a tévéről, rámpisszeg, amikor folytatni akarom mondandómat. — Nem megyek haza. Történjen bármi is. Marosvásárhelyről jöttem. Ha megváltozik nép békésen megél egymás mellett, és ezt be fogják bizonyítani. Varga Andrea édesanyjába karolva jelenti ki: — Ennél szebb karácsonyi ajándékot elképzelni sem tudunk. Évtizedek óta először lesz módunkban megünnepelni a kereszténység ünnepét. Ahogy hallottuk, az Igazság és a Vörös lobogó december 23-án, szombaton már új tartalommal jelenik meg, ezek a lapok is leszámolnak a közös ellenségünkkel. Megint lesznek magyar, német és szerb iskolák, tanulhatunk anyanyelvűnkön és — o nagygyűlésen több szónok megígérte nekünk! — elrománosított neveinket magyarul használhatjuk, írhatjuk le. A magyar gyerekek magyar keresztnevet vehetnek föl. Tőkés László dicsérete A bennünket körbevevő csoport mintegy két-három tucatnyira duzzad, amikor egy idősebb úr ki jelenítette: Tőkés László kitartott igaza mellett és ez robbantotrádióból tudtuk, amit tudtunk. Szalontán Kriszte János, a „Vitorul” (Jövő) Kisipari Szövetkezet egyik vezető munkatársának lakásán kötöttünk ki. Nézik a magyar adást, pezsgővel ünnepelnek. A bútoráruház mögötti lakótelep összes ablakán fény és nótaszó tör elő. — Mióta tart ez a fesztivál? — kérdezem. — Ebéd után terjedt el a hír, hogy megbukott Ceausescu. Azóta itt boldogok az emberek, s az utcán is hangosan merik megbeszélni a fejleményeket. Nálunk nem voltak összecsapások, ma délben viszont a néptanács épületét — égő gyertyát szorongatva — 40-50 kisgyerek lepte el. Az épület előtt állók egyperces néma csenddel emlékeztek a forradalom halottaira. Utána a tömeg ütemesen azt skandálta, hogy „le a diktatúrával”, „Nincs szükségünk kommunizmusra”. Közben kupacra dobált Ceausescu-könyveket és képeket égettek hamuvá. Kórusban és név szerint követelték a helyi vezetők megjelenését — hiába. Szombaton nem dolgozunk, s ahogy a szalontaiak véleményét ismerem, az idén szabadon megünnepeljük a karácsonyt. S aztán nekimlnden, akkor is maradok — mondja egy szuszra. — Déván 10 ezren sztrájkolnak. A katonaság átállt a civilek mellé — tájékoztat a képernyőn történtekről. — Várjon! — kiált fel. — írja! 4 B 2-4-6. Ez a piros Dacia rendszáma, amibe Ceausescu, a felesége, és a két testőre átszálltak, elhagyva a helikoptert. Ezzel menekülnek. ta ki az ellenállást! Mi is köszönjük a támogatást, amit a magyar kormány nyújtott ftekünk, hogy Erdélyben és egész Romániában a nép végre szabadon élhessen. Megfogadtuk, hogy Aradon holnap reggel fölvesszük a munkát, mert az életnek menni kell tovább. December 23-án, pénteken délután 4 órára hirdették meg az újabb nagygyűlést, akkor ismét eljövünk. Addig néhány száz, esetleg egy-két ezer ember állandóan a főtéren marad, hogy megakadályozzuk az esetleges provokációkat. Az aradi főtér történelmi pillanataiban készített beszélgetésekből még hosszan idézhetnénk. De a lényeget a cikkünkben közölt megnyilvánulások így is tökéletesen érzékeltetik. Arad a győztes forradalom boldogságában fürdik, a változatlan esti-éjszakai sötétség ellenére. A szebb napok reménye kézzelfoghatóvá vált az éhes, meggyötört és megalázott embereknek. Megharcoltak érte, a tekintetekből egyértelműen kiolvasható, hogy nincs az a hatalom, amely visszafordíthatná az idő kerekét. Lovász Sándor látunk dolgozni : magyarok és romának közösen. A feleség kéri, hogy nevüket ne említsem (munkál még a lélekölő félelem ...), de férje elvágja a vitát: — Ezért én vállalom a felelősséget. Hazafelé Zerindnél a szabadság mámora lesz osztályrészünk. örömtől hangos, fáklyás tömeg állja el az utat. Felismerik a magyar rendszámot, s máris fülsiketítő üdvrivalgásban törnek ki: csak a magyar szavakat értjük. Alig fékezhető, boldog indulat feszíti bensőnket: köszönnek mindent Magyarországnak, s testvérnek neveznek minket ... Négy óra telt el — a határátkelőhelyen vélhetően valamivel több. Ugyanis — váltásidő ide, váltásidő oda — rövid várakozás után udvarias mosoly kíséretében visszakapjuk útlevelünket, s egy percbe sem telik a formális vámolás. Kifelé még — okmány hiányában — lefoglalták néhány száz lejemet. Akkor bosszantott, most viszont tudom, hogy a szabadság ilyen kitörő örömének — akár csak néhány órára is —, részesévé lenni : egyszerűen megfizethetetlen. Kiss A. János Az órámra nézek. A bejelentést 13.45-kor tették. Mellettem egy férfi a jegyzet- füzetemet bökdösi. Valamit akar, nem értem. Tibor fordít. — 1924. december 24-én születtem — diktálja román nyelven az ősz hajú Maftel-Ghorghe. — Most leszek 65 éves. Holnapután már Brassóban akarok lenni! A családomnál, akiket otthagytam ... — és könnyezik. Drámai bejelentés a képernyőn: a Securitate megtámadta a belügyminisztériumot és a katonaságot. ók még hisznek valamiben és tartják magukat. Vajon hány percig? Ügy tűnik, a képernyőn mindenki szót akar kapni. Egy erősen gesztikuláló úr azt kéri (vajon kitől, honnan?), lássák el a népet élelemmel, fűtőanyaggal és amire szükségük van még... A rendőrség felhívása szakítja meg beszédében : Kobia faluban látták a házaspárt és testőreiket. A domborital megyei rendőrség felhívja a Járőrök figyelmét, a kondukátor ott kocsit váltott, de — nyugalom — nyomában vannak — fejezi be mondandóját. Az órám 13.55-öt mutat. Kocsmáros Tibor megint hallgatásra int. Érthető, hogy lekötik őt a viharosan változó események. A katonaság segítséget kér! Elfogyott a lőszerük — olvassa be egy katonatiszt. — A Securitate pedig támad ... Szeben- ben még nehéz harcok folynak, a Securitate vöröskeresztes kocsikból lövöldöz! Még nem tudják, hogy a rendőrség is a nép mellé állt. Felajánlások, adományok a megyéből A Magyar Néppárt megyei szervezetének felhívására élelmiszersegély-gyűjtést kezdtek tegnap délután a Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz mezőmegyeri majorjában. A major a Békéscsaba—Mezőberény műút mellett található, és éjjel-nappal várják itt á tragikus sorsú temesváriaknak felajánlott adományokat. Az eddigi legnagyobb felajánlást a csorvási téesz és a községi tanács sütőüzeme tette. Előbbi húsz hasított disznóval, utóbbi pedig húsz mázsa kenyérrel segít a rászorulókon. A szállítmányt ma délután Németh Gábor gebines tehergépkocsi-vezető viszi Temesvárra, szintén önkéntes felajánlásiból. * * * Rengeteg felajánlás érkezett a megyei tanács egészségügyi osztályára is. Dr. Rácz László, megyei főorvos elmondta, hogy Perjést Márton, a Budapest Bank Rt. Békés Megyei Igazgatóságának vezetője cége nevében 5 millió forintos — gyógyszerekre fordítandó — segélyt ajánlott fel. Az élelmiszert és a gyógyszert kamion szállítja a határig, ahol átadják ezt az aradi kórház kiérkező megbízottjainak. A megyei Vöröskereszthez is érkeztek felajánlások. A békéscsabai rádiótaxi 10 ezer forintos élelmiszercsomaggal és a szállítás felvállalásával igyekszik segíteni. Ezenkívül ide is érkeztek vidékről és Békéscsabáról élelmiszersegélyek. Megtudtuk, hogy Orosházán tegnap délután már harmincán adtak vért, ezzel is segíteni akarván a nehéz helyzetben levőket. * * * A romániai események kapcsán Orosházán az MDF helyi Táncsics Mihály csoportja, valamint a művelődési ház dolgozói felhívással fordultak a város lakosaihoz, a városközpont han- gosíbemondójának segítségével a délutáni és az esti órákban. Ennek hatására a véradóállomásna érkeztek azok az önkéntesek — az esti órákban közel fél százan —, akik ily módon kívántak segítséget nyújtani az erőszak áldozatainak, sebesült- jeiinek. Megtudtuk, hogy a véradóban mindaddig ügyeletet tartanak, amíg vannak jelentkezők. Közben feldolgozzák a vért, és ezután szállítják Békéscsabára, az ottani véradóba. Az MDF helyi irodája este nyolc órára már megtelt élelmiszer- és gyógyszerado- mányOkkal. A város vállalatai és a környékbeliek nagy mennyiségű gyümölcsöt,A televízióban percenként változnak az események. Nem csoda, ha most itt nincs, aki szóba álljon velem ... Kifelé jövet Dudás Csabával találkozom, aki másfél hete Szilágysomlyóról érkezett. — Bármi történjék, sem megyek haza. Nincs, ami hazahúzzon. Elvált vagyok, kilenc konzervet juttattak el a szervezet képviseletére. Az MDF-esek harmincezer forint értékű csomagokkal járultak az akció sikeréhez. Magánszemélyek sokasága is eljött, hogy több ezer forintos gyógyszer- és élelmiéves gyerekem ott van Romániában. Ha megkapom a magyar állampolgárságot, hazalátogatok ... * * * A szerkesztőségben a televízióból értesülök : 14.50-kor elfogták és letartóztatták Ceau- cescut és feleségét... Béla Vall szer-adományát elhelyezze az irodában. Az áfész harminc mázsa ruhát ajánlott fel. Mire ezek a sorok megjelennek, az orosházi adományok — reméljük — rnáir a határ túloldalára jutnak. Felhívások, kérések Tegnap, legyőzve félelmét a nép, románok, magyarok és németek megdöntötték a két és fél évtizedes diktatúrát, amely romba döntötte Romániát. Segítsünk ! A Békéscsabai Május 1. Mgtsz tagjai — csatlakozva másokhoz — felhívással fordulnak Békés megye lakóihoz, üzemeihez, pártjaihoz. Szervezzünk karácsonykor is gyűjtést a román népnek. Gyűjtsünk élelmet, gyógyszert, kötszert, ruhát. Mi az ünnepen sorra járjuk a tsz területét, és gyűjtünk, átadjuk a Vöröskeresztnek, és egy teherautónyi rakományt ingyen elszállítunk Romániába. Tegye mindezt a szeretet ünnepén mindenki, amíg segíthetünk. Pecsételjük meg újra az eddig is bennünk levő román—magyar barátságot. A Május 1. Mgtsz tagjai, Békéscsaba * * * A megyei véradóállomáson (Békéscsaba, Gyulai út 20.) ma reggel 8 órától délután 2 óráig rendkívüli véradásra várják a 18— 65 év közötti egészséges lakosokat. A vérellátó információi szerint Bukarestben felrobbantották a kórházak, gyógyító intézmények vérkészleteit! Románia sebesültjei, betegei nagy bajban vannak — gyógyításukhoz, műtétjeikhez nincs vér. Kérik mindazokat, akik együtt éreznek a bajbajutottakkal, segíteni akarnak a forradalmi események áldozatain: jöjjenek és adják életmentő vérüket! A felhíváshoz a Gyulán élő erdélyi menekültek Bocskai Köre I» csatlakozott. A vérkészítményeket és a gyógyszereket a Magyar Vöröskereszt juttatja majd el Romániába. * * * A Demisz Városi Szervezete felhívással fordul minden egészséges magyar állampolgárhoz: segítsük a román forradalmat! A forradalom sebesülteket és áldozatokat követelt. A sebesültek ellátását megnehezíti a konzervatív román erők új és újabb szabotázsakciója. Kérjük önöket, hogy önkéntes véradásukkal járuljanak hozzá a sebesültek életének megmentéséhez. Felhívjuk szervezetünk tagjait, hogy szombat reggel 8 órától van lehetőség véradásra. Kérjük, jó példával járjanak elöl! Demisz városi szervezete, Békéscsaba , * * * Az MSZP eleki szervezete, valamint az MDF eleki csoportja felhívása Magyarország, de elsősorban a román határvidék lakosságához! Kedves Honfitársaink ! Felhívással fordulunk hozzátok, hogy adományokkal, valamint vérrel segítsünk a sikeres román forradalom sebesültjein és az áldozatok családtagjain. A felhíváshoz csatlakozók alakítsanak ideiglenes bizottságokat az adományok fogadására, és szervezzék meg azok átszállítását Romániába. Kérjük, naponta 8—16 óra között jelentkezzenek az alábbi telefonszámon 06 (66) 70-191. * * * Aki élelmiszer- és pénzadományt kíván adni a romániaiak részére, az leadhatja az ellenzéki pártok irodájában. Cím : Békéscsaba, József A. u. 5. Éjjel-nappali ügyelettel várjuk az adományokat. Köszönjük. • * * * A Magyar Máltai Szeretetszolgálat békéscsabai önkénteseinek felhívása. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat békéscsabai önkéntesei folyamatosan, éjjel-nappal — az ünnepek alatt is — várják a lakossági, illetve a vállalati felajánlásokat (élelmiszer, gyógyszer stb.) Békéscsabán, a megyei 'tanács udvarán. Szalontán szabad a szó tévé előtt Békéscsabán A menekülttábor lakói tévén figyelik az eseményeket Fotó: Fazekas Ferenc Kicsi vagyok, de segíteni akarok!
