Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

BÉKÉS MEGYEI B Haza MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1989. DECEMBER 23.. SZOMBAT POLITIKAI NAPILAP Ara: 5,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM Összeomlott a Ceausescu-diktatúra 9p ffw Vér és mámor Bukarestben — Megalakult a Haza Megmentésének Frontja — Ünnep, nemzeti ellentétek nélkül — Hol van a kondukátor? A tegnap délelőtti órákban a bukaresti gyárakból, üzemekből dolgozók szervezett csoportjai indultak a főváros központja felé. Miközben helikopterek köröztek fö­löttük, s lövéseket is lehetett hallani, a felvonuló tömeg elérte a belvárost, s azon az úton gyülekeztek, amelyen csütörtö­kön tüntettek. A tömeg Ceausescu levál­tását követelte. A rádió — megszakítva adását — kö­zölte, hogy egész Románia területén el­rendelték a rendkívüli állapotot, továbbá bejelentették: öngyilkosságot követett el Vasile Milea román nemzetvédelmi mi­niszter, „miután leleplezték, mint árulót”. Későbbi hírek szerint a minisztert Ceau­sescu utasítására gyilkolták meg, mivel nem volt hajlandó tűzparancsot kiadni a tüntető tömegre. A déli órákban közölte a román rádió­ban Mircea Dinescu ellenzéki költő: Ni- colae Ceausescu lemondott elnöki hatal­máról. Megalakult a Haza Megmentésé­nek Frontja, amelyet Comeliu Manescu volt külügyminiszter vezet. Manescu sze­mélyesen is bejelentette, hogy átvette a hatalmat. Ebben az időben Ceausescuról annyit lehetett tudni, hogy vagy Tehe­ránba vagy Pefcingbe menekült. hoz hű erőkkel, amelyek Bu­karest külvárosaiban meg­szilárdították állásaikat. Szintén a TANJUG jugo­szláv hírügynökség jelentet­te tegnap este 20 óra 30 perckor, hogy bukaresti hí­rek szerint Nicolae Ceauses­cu az utóbbi két órát a ro­mán fővárostól 70 kilomé­terre északnyugatra, Tirgo- viste városban töltötte. A TANJUG szerint Tirgoviste tűnik Ceausescu utolsó me­nedékének, s az egykori ro­mán vezető nyilvánvalóan még mindig nem adta fel a hatalom visszaszerzéséért ví­vott harcot. Magyar állásfoglalások A romániai eseményekkel kapcsolatban Szűrös Má­tyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az MTI- nek, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, a Ma­gyar Televízió híradójában nyilatkozott a tegnap esti órákban. Ugyanakkor a Minisztertanács közleményt adott ki, Horn Gyula külügymidiszter pedig nemzetkö­zi sajtóértekezletet tartott. Hazánk vezetőinek szavaiból egyértelműen kitűnt: szolidárisak vagyunk a felkelő román néppel, készen állunk a magyar—román kapcsolatok rendezésére, s tör­ténelmi lehetőséget látunk a két nép egymásratalálásá- ra. Magyarország kinyilvánítja készségét arra, hogy a rendkívüli helyzetben azonnali segítséget nyújtson a Romániában megsérültek orvosi ellátásában. Helyszíni tudósítás Arad főteréről Forradalom egyeoes adásban A román televízióban a felkelők vezetői folyamatos adás keretében nyilatkozva később bejelentették; Ceau­sescu nem tudott elmenekül­ni. Fehér helikoptere helyett — melyet lefoglaltak — út­ját Dacia gépkocsival foly­tatta ugyan Arges megyé­ben, ám végül elfogták őt is és feleségét is. Hasonló hír érkezett Szebenből, ahol Ni- cu Ceausescut, a volt első titkárt vették őrizetbe. A televízióban felszólítás hangzott el, miszerint Nico- láe Militaru vezérőrnagy ki­adta a parancsot, hogy a hadsereg tagjai azonnal vo­nuljanak be a laktanyákba, ne tüzeljenek többé, hagy­ják abba a gyilkolásokat. Egymást követték a szóno­kok a képernyő előtt. Az egyik felkelő követelte, hogy ne legyen önbíráskodás Ro­mániában. Miközben tartott a tévé rögtönzött stúdióbeli adása, egy másik felkelő felhívást olvasott be arról, hogy Sze- benben a Securitate egysé­gei harcban állnak a had­sereggel, amelynek elfogyott a lőszere és azonnali segít­séget kémek légi úton. Mircea Dinescu költő, aki üldözött volt és hosszú ide­je szigorú háziőrizetben, volt, kis: badult és beszédet in­tézett az ország népéhez. Nyugalomra hívott fel és ki­jelentette: Románia európai népként akar élni tovább, és most mindenkimek ezért kell összefognia. Az ország lakosságát fel­szólították arra, hogy aka­dályozzon meg minden to­vábbi vérontást. A nap folyamán ellent­mondó hírek érkeztek Nico­lae Ceausescu és felesége esetleges szökéséről. Este drámai fordulat kö­vetkezett be Bukarestben. A hírügynökségek azt jelenítet­ték, hogy a városközpontban több középület ég, utcai har­cok vannak, drámai órákat él át a főváros, amely tele van tűzcsóvákkal, s minden­felől fegyverek ropogása hal­latszik. A televízió felhívást tett közzé, hogy mindenki maradjon az utcán, és utol­só csepp véréig harcoljon a gyilkosak ellen. Drámai éjszaka Szintén több hírügynöksé­gi jelentés szerint az esti órákban belbiztonsági csa­patok indultak a Bukarest­től 60 kilométerre északra fekvő Ploiestiből a román főváros és repülőterei irá­nyába. A TASZSZ szovjet hírügynökség arról adott hírt, hogy a román fő­városban az est leszálltával támadást indítottak a Ceau- sescuhoz hű erők. Eszerint az egész városban súlyos harcok vannak, géppuskák­ból lőtték a tömeget, a ha­lálos áldozatok és sebesülitek száma több száz. A harcok átterjedtek az otopeni nem­zetközi repülőtér környékére is. A román televízió beszá­molója szerint részben fel­robbantották az RKP KB épületét, ahol tűz ütött ki. Mindezzel egy időben a TANJUG azt is közölte, hogy a román főváros központjá­ban halottak százai feksze­nek a Forradalom sugárút kövezetén. A fegyveres erők harcban állnak a Ceausescu­Arad a forradalom má­morában ég tegnap késő délután, amikor a főtérre ér­kezünk! , Az elsők között lépjük át — egy kocsiban a Magyar Rádió, a Népszabadság és a Békéscsabai Hírmondó mun­katársaival — a hosszú ide­ig zárt román—magyar ha­tárt. Előttünk mindössze há­rom személygépkocsit en­gedtek át. Az elsőben Vas Vilmos és felesége Békéscsa­báról vágott neki az útnak, hogy erejükhöz mérten gyógyszer- és élekniszerse- gélyt vigyenek az erdélyi magyaroknak és románok­nak. „Nincs konkrét úticé­lunk, megállunk az első fa­luban, és szétosztjuk, amit magunkkal hoztunk” — mindössze ennyit mondtak. Sötétségben boldogság Bár Aradon változatlanul sötétek az utcák, de ez a város már nem az a város, ami néhány napja volt. A hangulat leírhatatlan, az emberek örömmámorban úsznak. A forradalom föl­szabadította a lelkeket. Az autók dudálnak, a kisebb- nagyobb csoportok éljenez­nek, ünnepelnek, és min­denkit áthat a szebb jövő reménye. A főtéren — mint ahogy napok óta — óriási tömeg áll, a megyeháza er­kélyéről egymás után hang­zanak el a szónoklatok. A legnagyobb hatású szavakat talán az a két temesvári fia­talember mondta el, akik szemtanúi voltak a temes­vári vérengzésnek. Jó néhányan karácsonyfát tartanak kezükben, fekete­fehér zászlóval átkötve. A gyász és a békevágy így ta­lál mindenki által megér­tett jelképet a korábban megszokott kötelező transz­parenseik helyett. Egyébként az aradi népfelkelés okkor robbant ki, amikor a Ceau­sescu-diktatúra helyi hatal­masságai — megfelelően a központi parancsnak — nagygyűlésre hívták az em­bereket, hogy tüntessenek a kondukátor mellett. Tóth Antal és barátai könnyes szemekkel érkeztek a főtérre. Elcsukló hangon a következőket mondják : Köszönjük Magyarország­nak, hogy segítette elsö­pörni a diktatúrát. De a harc még nem ért véget, a Securitate emberei közöt­tünk élnek, változatlanul szükségünk van Magyaror­szág és az egész világ segít­ségére. Térdre borult a tér Egy másik fiatalember így mutatkozik be: Krisova n Alex vagyok, azaz Sándor a becsületes nevem, most már félelem nélkül használhatom így­— Ceausescu még a reg­geli órákban is arról beszélt, hogy a Temesvárról induló események a magyar impe­rialisták, fasiszták, irreden­ták áskálódásának eredmé­nye ... — jegyzem meg. Jó néhányan egyszerre vágják rá: ez volt az utolsó hazugsága, az utolsó csepp, amivel felingerelte a népet. Fetik Oszkár teljesen ki­kelve magából igy fogalma­zott: — Verje meg az Isten a rohadt görényt, meg a fele­ségét is. Bennünket, nevezett huligánoknak, fasisztáknak... Bennünket, akik szenved­tünk az évtizedes megaláz­tatásban, elnyomásban. Újdonsült ismerőseimet ar­ra kérem, hogy fordítsák le magyarra, amit az emel­vényről mondanak. Mint ki­derül, a Demokrata Párt képviselője arról . beszél, hogy a nép emberi jogokat követel, demokráciát és jobb életet. Jó félórával koráb­ban az egész tér térdre bo­rult, mert nem kell már szé­gyellniük vallásosságukat, és így imádkoztak a halot­takért, a szebb jövőért. A törvényért, a szabadságért. (Folytatás a 2. oldalon) Ujjongó tömeg Bukarestben

Next

/
Thumbnails
Contents