Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
'kÖRÖSTÁJEXKLUZÍV 198». december 2., szombat Gyomai találkozás Határ Győzővel Különleges, ünnepélyes alkalom a személyes találkozás, amikor ott állunk a natív versek költője, a mitologikus regények és az abszurd drámák, a csodálatos esszék írója előtt — először. karnyújtásnyira. Az ember készül, újból és újból fellapozza a kedves könyveket, átolvassa a már ismerős verseket, igyekszik értelmezni a publikált nyilatkozatokat. szóval várja a csodát. S mégis, izgalom és zavarodottság lesz úrrá rajta. amikor eljön a pillanat: Határ Győző Gyomán. Hideg, tiszta téli este van, zsúfolt napok után. Mögöttünk az Országgyűlés, előttünk a népszavazás. Ilyen szempontból talán elég szerencsétlen az időpont. A költő visszatér, a költő hazatért. és az itthoniak — mit sem törődve a fárasztó külvilággal — örömmel jöttek el erre a könyvtári találkozóra. Szeretettel és meghatódva várták a távolba szakadt fiút. ahogyan az édesanya várja régen látott, híressé vált gyermekét. Törleszt a magyar kultúra Hazaszeretet, szakítás és hűség. nemzettudat, mára már kettős kötődés, múltba és jelenbe kapaszkodó gyö- kérzet — hosszú évtizedek rakódtak íg.v egymásra, azok meg az állandó -írás-olvasás- irás szorgos napjaiból tevődtek össze. A hetvenöt tőén ismerkedhetett a hazai olvasó műveikkel, folyóiratokból és végre egv-két kötetből is. A vendég meghatódva mondja el: nem remélte, hogy megéli ezt a hatalmas változást, „a lavina elindulását". ..a gonosz hegy lc„5Iár nem tudok másképp élni.. Fotó: Fazekas Ferenc éves író most itthon van. körülötte országos ünneplés, felhajtás, magas kitüntetés születésnapján. Törleszt a magyar kultúra, az irodalmi köztudat. Igyekszik jóvátenni azt. ami még éppen ióvátehető a határainkon túli magyarsággal szemben, irodalmának „felfedezésével”, a kijelentéssel, hogy ők is hozzánk tartoznak, műveik nemzeti szépirodalmunk kincsei. Határ Győző, Márai Sándor, Cs. Szabó László. Aczél Tamás, Faludv György nevét én sem az iskolában hallottam, életművük nem tananyag, és csak az utóbbi időszak politikai nyitásának köszönheomlását". azt. hogy hazajöhet. Hiszen még a hatvanas években is aggodalommal figyelték ott Londonban Piroskával, a feleségével a híreket, s azok folyton arról szóltak, hogy egész Európa ,a fenyegetés árnyékában él.” Sovány vigasz volt, hogy a blokkban a kádári konszolidáció idején Magyarország „a legvidámabb barakk". Őszinte, és nem titkolja: fárasztó ez az itthoni turné, a túl zsúfolt program — már többet lemondott. Egyik mikrofontól a másikig rángatják, a hazáját, a fejlődést csak az autó ablakából elsuhanva látta. A „kedves földiek” körében Itt. Gyomán más. Egy kis G pihenő „a kedves földiek" v körében, ez kell, ez fontos. v Feltöltődés, új erő. De nem n könnyű a léleknek. A sötét- n ben a szülői házat kutatta, b semmi sincs már belőle, s: emeletes épületek nőttek arra ki a földből. Mégis többszörös szembesülés : a könyvtárban főleg idős emberek ülnek, a polcokon sorakozó kötetek a nyomdász édesapa könyvtárára emlékeztetik. Ott ismerkedett egykor k Goethe, Schiller, Heine, lt Grillparzer, Lenau műveivel. S hallgatjuk a tanúverseket. „Hazátlanul”: arról, hogy vajon megtett-e mindent „a balkáni bivajjal ballagó Európa” sorsáért, szülőföldjéért, népéért? „Szerettelek-e úgy, Hogy az már több legyen szentek haragjánál, Elmerülök gyűlöleténél? — Hogy valakik valakikkel szemben valóban törleszteni szeretnének. mert adósnak érzik magukat, ennek megítélése nem az én dolgom — válaszolja Határ Győző arra a kérdésemre, hogy az érintett miképp fogja fel a kulturális vezetés mostani közeledését. — Ha ez a csodálatos földindulás nem következik be. akkor is Londonban, abban a házban, amit kis Magyar- országnak nevezett el francia költőbarátom, ott folytatnám, ahol elhagytam, mert már nem tudok másképp élni. Most, hogy bekövetkezett ez a hirtelen és egészen váratlan fordulat — és reméljük, hogy semmi nem zavarja meg —. hát persze, úgy örülök, ahogy a kisgyerek tud örülni. Nagyon kellemesen érint a változás. bár akadnak zavaró körülmények. fájdalmas pontok. De ennél nagyobb boldogság már nem is érhet éppen hetvenötödik életévemben. hogy itt ülök Gyomán. ahol annyi mindenre emlékszem ... A sötétben keresgéltem a házakat. az utcatáblákat, az ismerős sarkokat. boltokat. Van. amit megtaláltam, van, amit sehol sem találtam . . . A Jókai Színház december elsején mutatja be a Határ Győző Görgőszinpa- dából készült. Jézus Krisztus születése című darabot. Szívesen látták volna a szerzőt az ünnepi premieren vagv a próbán, de erre nem jutott idő. Hogy mit jelent mégis a bemutató, illetve mennyire tudta távolról figyelemmel kísérni a színházi munkát? — Személyesen egyáltalán nem tudtam figyelemmel kísérni. Hosszú telefonbeszélgetéseim voltak viszont Budapestről, a békéscsab .»lakkal. Tudom, hogy mi készül, s azt is, hogy december 17-én a televízió közvetít harminc perc erejéigé’őben az előadásból. Nagyon örülök neki. Az, amit a Szent István Társulat kiadott Görgőszínpad címmel, tíz-tizenkét kora középkori angol misztérium; játék át- költése; hogy ebből miként csináltak Jézus születését? Remélem, kapok majd egy kazettát, és otthon megnézem. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Sajnálom, hogy nem tudok itt lenni a premieren. De hát nem lehet naponta ideröpülni. A mai világban háttérbe szorul a kultúra, az irodalom. Itt, nálunk nem sok maradt meg a költészet egykori rangjából, tekintélyéből. Határ Győző szerint mi a költészet szerepe napjainkban? — Ha akarod, hogy gonoszkodó legyek, akkor azt kell mondanom, hogy egészen másként látom a dolgot. Mindig is volt megbecsülése Hunniában a kultúrának! Csak egy baj van a magyar irodalommal: olyan, mint a jól' megterhelt, mál- hás öszvér, rajta a kultúra zsákja kétfelé nyaklottan. Egyik oldalon óriási teherként ott lóg féloldalasán a költészet, a másik oldalon, aminek ott kellene lenni, az a filozófia. De nincs ott semmi, vagy szinte semmi. S hogy még egy másik gorombasággal tetézzem, amit eddig mondtam: tudod, Nietzsche a Zarathustraban azt mondja: az ejnber olyasvalami, aminek fölébe kell kerekedni. Én a magyaroknak ezt így fordítanám; a költészet olyasvalami, aminek fölébe kell kerekedni. S ezt én mondom, aki sok verset írtam; csak a lírám, amit eddig összeírtam — és még mindig szaporodik, kedvem ellenére —. körülbelül másfél ezer oldal. Mi mindent a költészettől várunk — A magyaroknak az a bajuk, kedves naivitásuk, hogy a világon mindent a költészettől és a költőtől várnak: az ország vezetését, a megváltást, a csatornatisztítást. a mindenbajok orvoslását. Véleményem szerint az ország vezetését bízzák a tisztességes, becsületes, rátermett, jó politikusokra, a csatornatisztítást a mérnökökre. tisztítókra, a mindenbajok orvoslását az orvostudorokra! S teremtsenek új értékrendet a magyar irodalomban! Olyat, ami közelebb áll a nagy nyugati irodalmakéhoz, a franciához, az angolhoz, és akkor ott legyen a költészetnek olyan besorolása, ami megilleti! A költő dolga, hogy verset ír. Hogyan? Mint a francia költő, az angol költő ... Nem úgy, hogy államköltségen és alkotó- házban a mandarinirodalom egyik koronázott mandarinjaként írkálja verseit és nincs semmi gondja, hanem úgy. mint a francia és az angol költő, a saját költségén adja jfi verseit. — Tudod, a költészet abban különbözik a szépprózától. az esszéírástól, meg a filozófiától, hogy azok diszciplínák: a költészet szubjektív önkifejezés, nem diszciplína. néha kifejezetten rapszodikus, széteső, önmagát elengedő műfaj. Az esz- széírás. főleg a filozófia, ami az irodalom csúcsa, az csupa fegyelem, diszciplína. így gondolom.. . Az utolsó Mohikán Angliában Eldönteni nem tudtam, hogy a tegezés a „hóhajú” bölcs bácsi kedves gesztusa, életkorával járó fölény volt-e vagy egyszerűen az angol nyelv hatása. De nem is érdekes. Bárcsak gyakrabban hallgathatnánk — versei, esszéi olvasása közben —, így odaülve mellé! Tényleg „gonoszkodó” meg „kiábrándító” lenne? Talán inkább körültekintő, tapasztalt és szókimondó. Műveltsége bámulatra méltó. „Se időm, se energiám arra, hogy itt berzenkedjek, már nem tudnám megszokni” — válaszolta kíméletlen őszinteséggel, amikor megkérdezték, nincs-e szándékában hazatelepülni. A dél- londbni kertes ház onnan mindenestől nem hozható el ide, a tízezer kötetes könyvtár, az írógépe, a szedőgépe, mindenfelé magnetofonok, amire a születő verssorokat mondja és főleg a nyugalma. A 60 milliós Anglia 25 ezres magyar emigrációjának egyik utolsó Mohikánja. „Az öregek elindultak a sírok felé”, a gyerekek angolokkal házasodtak össze — ezt is tényszereűn közölte a „halálközeiben élő", 1956-tól kitaszított és ma ünnepelve visszafogadott költő, aki akkor fiatal építészmérnökként hagyta el az országot. Niedzielsky Katalin Malaszt és megnyugvás szerelmeim Julinca Lnnci Klara angyalkáim — mi hír? meghaltatok? s ott ülepedtek fenékre nemsokára emlék-iszapban mint a baltafok? hat nemcsak a barátok halagdogálnak — és seregeinek a sírok felé? a szivszerelmek is? a kamasz-almok: a Prédikátor mint monda — s renddé? jaj jaj a lányok is megaszalódnak és úgy távoznak tapintatosan mint függönytáró álombéli holtak: hussan a nélkülük-való idő — oson leó szerelmem eperajkú Márta liinyképűségben kinél nincs hamvasabb!... És lön hogy mi — Rcquiescat: egy-korálba százszorszív — egymásért — együtt-hasad ölelhetnéktek megszállott egészen csóközönben nincs szusz nincs érkezés alápergésünk Urunk bárány egében malaszt és megnyugvás . . . Megérkezés Fájdalomtan mikor lesz végem? mikor lesz végem? minek az olyan aki nem kell magának? ! ott sántikál a tuskóláim réten s már lefele menet is hamar elfárad a gondolat szúrólángja lankad ha a fájás belevisít az idegen reménykedés hogy gyógyul és felenged — az üdvösség oly életidegen a céltalanságait tűnődő hánykolódás a lázongás a testi nyomoron a félbetört vigyor ha hangja ódás — már újra sújt a sajgó metronóm minek maragdogúl ha nincs maradása? dombtető madárijesztö magányán? van is válogatós nagy elgondolkozasa a fájdalmak enciklopédiáján Fűzfa-Eldorádó (Domokos Mátyásnak) mondád líránk állása nagyhatalmi Himálájónkra a Föld is úgy tekint de mit érünk véle ha a zöme talmi — Kátyú-Himálája! Heszopott megint vigyázzunk hát arra a kiskevésrv s becsülnénk meg a szín-jói a morzsát (Alkotókaszárnyán versek hasmenése fűzfa-F.ldorádó: Magyarország) Vének a butikban ti ne öltözzetek ti öregek se koptatottba se újba-szépbe a rátokhányt szerkók deli farmerek a testi nyomoriíság beszéde csak visszataszító tokaráncok bájgúnár kakadui lesztek amúgy se segít rajtad a látszat ha hinta ló nyálad elereszted te csak ne ülj fel az ugratónak légy te is folt-hátán-rojtos szélű hát aztán? az vagy ódivatú vagy kockafejű magadban-beszélö ne hallgassatok a kísértönek sugdosódó ledér szavára-, butikba térésnek haj! ti vének tükröm-megszégyenülés az ára alighogy künn vagy összecsapódik a röhécselés függönye mögötted visítva kérdik elment a gógyid? térdüket csapkodják — hova tetted? járj inkább fosztó slafrok-condrába' pojáca vigyorral magad-elhagyóban — majd ha már nyakadnál kampóz a llondaja légy hosszútűréssel mondjad rá: jól van jól van: jó lesz ha eddig kitartott — hamuba-hullandó halandó hűség! lesz miben magad rostélyra kotornod s táplálni tüzed megemelkedését Várakozás a Tuskólábú bejárta Tolnát — de Baranyáig már nem jutott a lova lábát kifogatolták és eltökélte hogy — ülni fog megvárja amíg egy arra járó hintó — mehetnékjén könyörül mindent tud sánta nagy bajáról e egy úristenforma bakon ül kerékzörgésröl álmodni bajos füled se hegyezd! kushadj lócadra! ........már jó ván szomszédék csézája is j ó a sarazó cigányok targoncája mulasztott sétái rakaszra gyűlnek mit ez nem hoz — nem hozza másnap a Tuskólábú napja nagy idönap: eléberoskad a várakozásnak
