Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

198!). december 2., szombat TALLÓZÓ Vcöröstáj Románia Szűrös szerint... ... — Ha már itt tartunk, önnek, mint szakmája szerint külpolitikusnak, mi a véleménye Romániáról'.’ Hiszen ott minden jel azt mutatja: változatlanul tartja magát, s erős­nek látszik a több évtizedes politikai rendszer. (Aki vála­szol a kérdésre: Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke — a szerk.) : — Meggyőződésem, hogy Románia sem kerülheti el a re­formok bekövetkezését. A folyamat azonban ebben az or­szágban minden bizonnyal késlekedik, hiszen kötődése Eu­rópához nem olyan szoros, mint Csehszlovákiáé, az NDK-é, vagy Magyarországé. Emellett a diktatúra a nacionalizmus­ra is olyan mértékben alapoz, ami sokak számára megté­vesztő lehet. A váltózások azonban belátható időn belül várhatók. — Végül, megint csak egy személyes kérdés: ha már vá­lasztásokról volt szó. köztársasági elnöki ideiglenes megbí­zatása a mai parlament működésének befejeztéig tart; úgy vehetjük tehát, hogy most közvetlen képviselői körzete vá­lasztóinak megnyerése a legközelebbi célja ’ — Valóban. A választásokat tekintve ez lehet a legköz­vetlenebb célom. — S. ha utóbb megint csak jelölik a köztársasági elnöki címre? , — Megtisztelőnek érzem a bizalmat, s a jelölést vállalom. (D. Kiss János: Magyar Hírlap) Vigyázat, demagógia! A lövöldöző zöldséges két pisztolya — meg a többi I Nagy Bandó:, . . . Tudom. ha nem va­gyok isméit ember, nem ajánlottak volna /el ilyen lakást. (Nagy Bandó András mondja egv beszélgetés so­rán — a szerk.) Annyiban érzem vétkesnek magam, hogy a vezérigazgatónak ír­tam levelet, bár ezt mások is megteszik. Igen, így az ügy hátterében jelen van a protekció, ahogy ebben az országban mindenütt. De a vezérigazgatónak saját ke­rete van. így juthatott itt lakáshoz egy egyedülálló, szaktekintélynek számító or­vos. dr. Lakatos .József, aki pályázat útján jutott lakás­hoz. az egyetemi oktató Za­lai Ernő. aki a külföldi elő­adásaiért kapott kemény va­lutáért kapta meg a lakást, és az a háromgyermekes or­vos—jogász házaspár. Kóti József és dr. Nagy Márta, akikről biztosan tudom, tisz­tességesen jutottak ehhez a lakáshoz, és Ott Györgvék. akik három gyermekkel 1!)74. óta várnak cserére. Róluk biztosan tudom. hogy így jutottak lakáshoz. A baj nem a külön keretekkel van. hanem azzal, ha azokat úgy osztják el. hogy az adott eljárásban tisztességes em­berek is besározódhatnak. Azt pedig az első generációs értelmiségiek közül többen sérelmezik, hogy a Magyar Nemzetben megjelent írás címe szerint ebben az eset­ben nem a munkásosztályra mosolygott a szerencse. Ami­kor közös képviselő lettem, akkor tudtam meg, hogy az én lakásom eredetileg a ko­Egyedül a Szegedi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­latnak csak hétmillió forint kára származott a hirtelen bevezetett élelmiszer-kiviteli korlátozás miatt. A kár ösz- szege Dél-Magyarországort a becslések szerint eléri az 50 millió forintot. A szegedi kereskedőknek nem is az a legnagyobb bajuk az intéz­kedéssel. hogy meghozták, hanem bevezetésének körül­ményéit kifogásolják a leg­inkább . . A korlátozást nem szándé­koznak feloldani. Azt ugyan megígérték. hogy valutás boltra soron kívül adnak en­gedélyt. de ez a magyar bü­rokrácia fogalmai szerint mi­nimum két hónapos átfutá­si idői jelent. A helyi keres­kedelmi vállalatok hiába al­kalmaznak akár ötvenszáza­lékos árengedményt is — Balek lettem” rábbi külügyminiszternek volt kijelölve, aki visszalé­pett. Talán érezte: nem tel­jesen tiszta ez az ügy. Vagy a minőség nem felelt meg. hiszen a padlásszoba egy részén nem tudok felegye­nesedve járni. Balek lettem ebben az ügyben, hiszen mostanában úgy felerősö­dött az irigység ebben az országban, hogy még azokat is kikezdik, akik a tehetsé­gükkel tudnak másoknál kü­lönb életfeltételeket terem­teni maguknak. És elszaba­dulnak az indulatok. Le akartam mondani az összes előadásomat, mert nem tud­tam, van-e erkölcsi alapom az emberek elé állni? Ettől a szándékomtól térített el. hogy Gyöngyösön ezerszáz ember várt. Mégis elbizony­talanodtam, mások miatt. Mert szerintem az lett vol­na a tisztességes eljárás, ha behívatnak és elmondják: ennek a lakásnak ennyi az ára. tie tudnom kell, hogy a telek háromszor annyit ér, mint amennyiért nekem ad­ják. tehát cinkas vagyok, ha elfogadom. Ez a beszélgetés azonban a csereigényem ki­elégítésekor elmaradt. így csak azzal tudok védekezni: ha nekem az üzletben 15 forintért kínálnak egy kiló kenyeret, akkor azért nem ajánlok föl 2(1 forintot. Ez volt az ára, annyit fizettem, amennyiért kínálták, s köz­ben besétáltam a csapdába. Ez a vétkem, most ezért kell bűnhődnöm. De hát kell? ... (Cs. N. L.; Magyar Nemzet) mellesleg a saját kontójukra —. a helyi lakosság akkor sem akar több parizert ven­ni. mint amennyit meg tud enni. A parizer ugyanis nem hűtőszekrény, nem áll el, féláron sem lehet rásózni a lakosságra. Miközben a sze­gedi kereskedelmi vállalatok roskadoznak a nyakukon maradt áruhegyek alatt, azt is velük akarják még egy­szer eladatni, amit a hét vé­gen a határnál elkoboztak a jugoszlávoktól. A legrosszabbul az a kis­kereskedő járt, aki komo­lyan vette a vállalkozásokról szóló szólamokat, és árudát telepített a határ közeiébe. Miközben a vita folytatódik, a tejipari vállalatoknál a ju­goszláv keresletre készülő sajt érik, éreget tovább. An­nak ugyanis 30 nap az érési ideje. (Tanács István: Nép- szabadság) A demagógia nem isme­retlen fogalom sem a ma­gánéletben, sem a közélet­ben. Mindig is kísérőjelen­sége volt (és lesz) egyes személyek közszereplései­nek, csoportok, szervezetek, pártok akarat érvényesítésé­nek. velejárója a gazdasági, politikai harcnak. Egyes idő­szakokban kedvezőtleneb­bek a társadalmi feltételek a demagógia számára, ilyen­kor háttérbe szorul. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor termékenyebb a ta­laj megjelenésére, ilyenkor aztán tenyészik, mint eső után az erdei gomba. Jelenleg nálunk jók a kö­rülmények a demagógia bur­jánzásához. Fel is erősödött, látjuk. halljuk, tapasztal­juk. Súlyos válságban élünk, keressük a kibontakozást Radikálisan csökken az élet- színvonal, rosszabbodnak az életfeltételek, meg akarjuk állítani az elszegényedést, csökkenteni szándékozunk a terheket, jobban szeretnénk élni. Megjelentek a külön­böző pártok, alternatív, el­lenzéki szervezetek, min­denki bizonyítani szeretné szükségességét, életrevalósá­gát, növelni akarja tömeg­bázisát. Választások előtt állunk, senki sem szeretne csalódást okozni tagjainak, híveinek. A különböző szer­vezetek, pártok, el akarják kerülni a megalázó kudar­cot, a látványos vereséget. Átmeneti korszakban élünk, amelyben a rég(ebb)i szervezetek önmaguk meg­újításával kívánják biztosí­tani kontinuitásukat, az új, feltörekvő szervezetek pedig újszerűségükkel, másságuk­kal. radikalizmusukkal akar­nak meghatározó szerepet játszani a jövő formálásá­ban. E hatalmi harcban az­tán ütköznek a programok, szaporodnak az ígérgetések, a követelések, mindennapi­vá válnak a leleplezések, a beolvasások. S, ahogy élese­dik a küzdelem, mind gyak­rabban tapasztaljuk, hogy e hangzavarban, politikai perpatvarban előfordulnak a politikai kultúrától idegen, övön aluli ütések, uszítások is, s e heves versengésben helyet kér magának a de­magógia is. A demagógiáról megosz­lanak a vélemények. Általá­ban nem szeretjük, elítél­jük. Nem tartjuk igaznak, tiszta eszköznek, korrekt­nek. Hamisnak, manipula- tívnak, megtévesztőnek érez­zük. Mondom, általában, mert vannak, akik megen­gedhetőnek vélik, azon az alapon, hogy „a cél szente­síti az eszközt". Hallunk olyan véleményeket is, mi­szerint, ha reális koncep­ciókkal, tiszta, őszinte be­széddel nem lehet népsze­rűvé válni, választásokat nyerni, akkor egy kis de­magógiától sem kell vissza­riadni. És nemcsak mond­ják. teszik is. Halljuk a gyűléseken, a rádióban, lát­juk a képernyőn, olvassuk az újságokban. Újabban a szakszerveze­tek is megkapják, hogy szo­ciális demagógiát folytatnak. Mint legutóbb, a húsáreme­lés elleni sztrájkfelhívás al­kalmából. Nem is akárki­től: a kormány elnökétől. Azóta már többször és má­soktól is elhangzott e mi­nősítés, melyet a SZOT ve­zetői, az érintett szakszer­vezeti szervek megfelelő vá­laszban részesítettek. A kér­dés azonban ezzel nem te­kinthető lezártnak, mert szakszervezeti követelések, sztrájkok ezután is lesznek, minthogy kiváltó okaikkal a jövőben is számolha­tunk . . . A sokarcú valóság azon­ban nemcsak a szociális de­magógia veszélyét mutatja fel, hanem a reformdema­gógia csapdáját is magában rejti. Ez utóbbi nem kevés­bé kártékony, mint az előb­bi, még ha sokan enyhén negatívnak, bocsánatos bűn­nek, szalonképesnek is tart­ják. A reformretorika, mint tapasztaljuk, egyaránt meg­található a politikában és a gazdaságban. Sajátja, hogy a gazdasági, politikai folya­matok közül eltúlozva emel ki egyes részleteket más események, folyamatok, té­nyezők rovására ... Figyelnünk kell a fiská­lis demagógiára és a mone­táris demagógiára is. Az előbbi a jövedelemnek na­gyobb hányadát a költség- vetésbe akarja koncentrálni az adópréssel, a különböző elvonásokkal, az utóbbi pe­dig a gazdaság minden problémáját pénzügyi esz­közökkel kívánja megolda­ni. Nem arról van szó ter­mészetesen, hogy helytelen törekvés a költségvetési hiány csökkentése. hogy szükségtelen a monetáris eszközök igénybevétele, al­kalmazása, de túlhangsúlyo­zásuk ellen már fel kell lépni ... A demagógia válfajainak sorolásából, természetrajzá­nak érzékeltetéséből, gya­korlati megjelenésének for­máiból — itt és most — ta­lán ennyi is elegendő. Fi­gyelemfelhívásnak. Kevés azonban ahhoz, hogy ezzel letudjuk a demagógia elleni harcot. Ezt állandóan na­pirenden kell tartani, ha nem akarunk csapdájába esni, és nem kívánunk ál­dozatul esni. Ezért váljék folyamatossá a bennünk működő intés: vigyázat, de­magógia! ... (Kárpáti Sándor, Jelző c. folyóirat) Kunhegyesen előkerült egy pisztoly, s három lövése megsebesített egy rendőrt. A meghökkentő esetről szóló cikkünkben szorongásunk­nak adtunk hangot: miként fordulhat az. elő, hogy a legnagyobb békében, a kitel­jesedő demokrácia közepet­te egyszercsak zsebébe nyúl egy magyar állampolgár, s rendőrségi pisztollyal esze­veszetten tüzelni kezd? Mindez természetesen szö­get ütött a megyei rendőr- főkapitányság nyomozóinak fejében is, és elindultak, hogy megfejtsék a rejtélyt: miként juthat fegyverhez bárki emberfia ebben íz or­szágban? Kezdetéi vette a „Lánc, lánc, fegyverlánc” cí­mű hátborzongató dráma, melynek a végén egy egész arzenál került a rendőrség birtokába, miközben számos tanulsággal is szolgált az ügy. Legelőször azzal, hogy szép számmal vannak olya­nok. akik valamilyen okból rajonganak a gyilkos szer­számokért . . . Elek György, a lövöldöző zöldséges két pisztollyal ren­delkezett. Mindkettőt Gál Ferenc tiszaroffi lakásáról szerezte be — és itt álljunk meg egy szóra. Amint az ki­derült. az elsőért a kunhe- gv esi zöldséges ötezer forin­tot és egy géppisztolyt (!) adott. Ez az R—61-es pisz­toly egy feltört gépkocsiból került közvetítőkön át a tet­tes kezébe. De kitől szerezte Gál Ferenc? Kiderült, hogy úgy öt évvel ezelőtt horgá­szás közben a tiszaroffi fegyvergyűjtő megismerke­dett a szolnoki Ézsiás Fe­renccel. akit 1961-ben lesze­reltek a vízirendészettől, bűncselekmény elkövetése miatt, ám az illetőnek fegy­vermesteri végzettsége volt, amit a polgári életben sem tagadott meg. Gyűjtőként különböző hatástalanított fegyvereket vásárolt, melye­ket aztán nem kis műszaki érzékkel üzemképessé alakí­tott át. A rendőrségi pisztolyt is tőle vette Gál Ferenc. Ézsiás viszont azt két szolnoki fia­talembertől vásárolta: ők ki­All a vásár, áll a bál a sajtó felszabadult birodal­mában. És először is örven­denünk kell ezért. A jövő politológus-filológus sajtó- történészei szédülve re­gisztrálhatják majd, némi távlatból visszatekintve, hogy az 1980-as évek végén, előbb 1987-ről 1988-ra, majd 1988-ban már hétről hétre előretörve, miként rázta le a magyar sajtó, illetve ma­ga a magyar politikai-szel­lemi élet a láncait. Itt, most azonban nem e felszabadu­lás tartalmát vesszük szem­ügyre. Nem a tabu témák rohamos eltűnését. Nem a már névre is címzett bírá­latok, vádak gyors elszapo­rodását. Nem a szabadság­ból mór szabadosságba is átváltó buzdulást... ... ha messzebbre nézek, világosan látom, hogy ez a mai lápkonjunktúra tartós nem lehet. És ha a külső hallgatásuk sorén készsége­sen megnevezték azt a két szovjet katonát, akik révén viszont ők jutottak hozzá — a két szovjet katona pedig nyomára vezetett annak a másik két szovjet katoná­nak. aki feltörte a kocsit, a kesztyűtarlóból kivette az R 61-esl és továbbadtak rajta. Ez a pisztoly aztán elindult vándorútjára, a két kocsife'.- törő pedig — a szovjet ka­tonai ügyészség jóváhagyá­sával természetesen — jelen­leg a megyei főkapitányság fogdájának lakója, ahol elő­zetes letartóztatásukat töl­tik. " Térjünk vissza Elek Györgyhöz: ő egy másik pisz­tollyal is rendelkezett, me­lyet a kútba dobott, ennek a története pedig a követke­ző: Gál Ferenc Ézsiás Fe- renctől kapta ezt is, ehhez pedig a leszerelt rendőr úgy jutott hozzá, hogy a vona­ton utazva magyar kiskato- tonákkal üzletelt, s a három hatástalanított. „gyakorló” feliratú pisztolyt ötszáz fo­rintért vásárolta. Kézügyes­ségét ismerve nem volt ne­héz ezt is aktivizálni — meg is tette —, s a fent ismer­tetett csatornán tovább is adta. De Ézsiás nem érte be ennyivel, a rendőrség egy egész arzenált foglalt le a rejtekhelyen, és ez három, szemmel láthatólag működő­képes fegyvert jelent, aztán három olyan fegyvert, amely minden valószínűség szerint alkalmas arra, hogy a löve­déket a célba juttassa, s van három olyan, amelyről majd a fegyverszakértő dönti el. minő munka kellett volna hozzá, hogy veszélyeztesse az emberi életet. Ami pedig a lőszerkínálatot illeti? Volt abban 321 darab géppuska­lőszer. gyújtólövedék, és olyan, nagy kezdősebességű géppisztolygolyó, amelyik va­lósággal felrobban, ha be­csapódik az élő szervezetbe. Természetesen Ézsiás is ren­delkezik gyűjtői engedéllyel, de ez a papír aligha vonat­kozik a lefoglalt fegyverek­re, és a hat-hétszáz darab lőszerre... (Palágyi Béla; Szolnok Megyei Néplap) feltételek maradnak, illetve az. elmúlt két év trendvona­lainak meghosszabbításában alakulnak — magyarán: ha nem lesz visszarendeződés vagy -rendezés —, akkor a következő egv-két év jóko­ra rendet vág majd a mára túlburjánzott lapdzsungel- ben . . . Amely lap azonban a most következő egy-két évet tal­pon kibírja, az — akár igé­nyes, akár konjunkturális — további évekre is berendez­kedhet. Most zavarosan forr az újbor, zavarosan folynak a vizek. Jön majd a letisz­tulás évada. De akkor már szerte áldozatok fognak he­verni; és a szelekciót ke­vésbé a józanul mért ér­dem. sokkal inkább a piac­törvény, s a fölgyorsult fo­lyamatok szeszélye irányít­ja. És jaj a legyőzőiteknek... (Lázár István: Új Tükör) Az utolsó mohikán (Lakatos Ferenc karikatúrija) __ ( A Vas Népe című lapból) Szegediek szomorúsága A parizer nem hűtőszekrény Zavaros a Sajtó vize...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents