Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
VcöröstAj■ SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. december 2., szombat Ha Katalin locsog.. Az időjárás, a munka és a névnapok Hétszázötven éve történt: A kunok betelepülése hazánkba Az ..emberes” hónapok közül a harmadik november, az őszt jelenti, amikor már a must forr, s vége a betakarításnak a határban. A kertekben is friss szántás barázdái sorjában feketélle- nek; a nagy névnapok, illetve névnaperzások ideje volt egykoron. E hónapot elődeink mondták, s írták Nyilas avagy Szent András havának. Ilyenkor már a paraszt- ember behúzódik, hisz’ végzett a „kinti” munkákkal, jöhet a pihenés, a névnapozások ideje. Mindjárt a hónap elején Imre, majd Márton, András, Erzsébet és Katalin. A népi hiedelem azt tartja: „...ha Márton lúd- ja melle csontja veres; nagy hideg lesz. Ha fehér; sok hó, ha fekete; esős és háborgó, rút tél lészen .. A másik hiedelem Erzsébet- és Kata- lin-napokkal függ össze. Azt tartja a régi. regula, hogy „ . . . ha Katalin locsog, karácsony kopog, de ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog ...“. November 30.. András napja, szintén jeles nap, főleg azóta, amióta a Péter András Gimnázium diákifjúsága összesereglik a Sárrét fővárosában, Szeghalmon. Egy hétig tartó különféle A régi időjárási „recept” úgy mondja, hogy „ ... Mindenszentek napján végy le a cserfáról egy ágat, ha száraz belül, kemény tél lészen. ha nedves, nedves tél várható! Egy másik hiedelem azt tartja : .......ha ez a nap — Mindenszentek napja — nedves; lágy telet, ha tiszta; esős, havas telet mutat.” Csokonai írja novemberről. Az ősz című versében: rendezvényeket szerveznek, s ünnepük az alapító „magyar nábobot”, a névadót! Az egy hét ünnep utolsó napján — András napján — tartják a már híressé vált „András-bálat” — „ez a csúcs”! Bizonyára nem volt véletlen az a „tendencia a rí- giek ríszírül, hogy őszi és téli napokra esttek az olyan névnapok melyek igazibúi nipszerűek vótak”. Novemberben kezdődtek, majd a nyomába lopódzó decemberben folytatódott: István, János, Éva stb. Falunkban ősszel, télen más névnapi köszöntő „dukált”, mint nyáron. A szeghalmi Mező Ferenc bácsitól gyűjtöttem, többek között egy verset, köszöntsük hát a november hónapban névnapjukat ünneplőket! ... Lenge sátor és faház Alatt szilaj kun nép tanyáz. (Arany) A kunok a 9. században tűntek fel. Nyugat-Szibéria füves pusztáin, a Volga, Don, Jajk és Kaukázus vidékén. Ez a török nyelvű — törökökből és a régi hunmarad" vánvokból alakult — nép, 1055-ben benyomult a dél- orosz sztyepre, és elűzte az ott élő uzokat, akik viszont a besenyőket kergették tovább. Nemzetiségi szervezetben éllek, törzseik időlegesen szövetséget hoztak létre, s rablóhadjáratokat vezettek a kijevi nagyfejedelemség, Lengyelország és Bizánc területére. A Volga és Al-Duna között nomadi- záló törzsszövetségüknek a tatárjárás vetett véget. 1233-ban a mongolok a Kalka-folyó mellett szétverték az egyesült orosz—kun haderőt, mire a kunok nyugati törzsei Kötöny fejedelem vezetésével, IV. Béla engedélyével. a Keleti-Kárpátokon (Radnai-hágón) át beköltöztek Magyarországra. Letelepedésük a gyéren lakott (3,5 fő km:) Duna—Tisza közti részeken, a Ternes, Maros és Körös folyók mentén történt. A kunokkal együtt költözött Magyarországra a jászok egy része is. A letelepedés feltétele az volt, hogy a kereszténységet fel kellett venniök. A 40 ezer fegyveressel beköltözött kun nép nagy tömegét a keresztény hitre téríteni, a megszokott pusztai életmódtól elszakítani az adott viszonyok közt, hosszú ideig kivihetetlen kísérletnek mutatkozott. A kunok hazánkban, éppen úgy, mint egykor a Volga és Don mellékén, nemzetségenként saját főnökeik alatt élve. állandó lakás nélkül, sátrak alatt tanyázva, folyton pusztai életmódot folytattak. A pápa 1279-től sürgette a kunok megkeresztelését, letelepedését, a kun nemzet' ség bomlását. Ez nem tetszett a királynak. Végül IV. László ímmel-ámmal ugyan, de hozzákezdett a kunokat érintő intézkedések végrehajtásához. A királyban csalódó kunok felkeltek ellene. Belháborúk keletkeztek az országban. 1285-ben a tatárok végeztek pusztítást. 1288-tól IV. László, a tatárokkal szövetkezett össze, és maga is olyan lett. mint a tatár. Később a kunokkal szövetkezik. Nem csoda! Ereiben a magyarral vegyesen forrt az anyai kun vér. Békés megye északkeleti részéről, IJajdú-Bihar délkeleti sarkából. Körösnagy- harsány. Körösszakái, Körösszegapáti, Beregböször- mény községektől látható az országhatáron át — attól néhány km-re — Körösszeg község határában egy magánosán álló magas csonka torony. Ez a téglából épült többszintes lakótorony szabálytalan hatszögű, magassága 30 m A 13. sz.-ban épült a körösszegi vár, s ez a látható torony a várhoz tartozott. Építtetője a Borsa nemzetség lehetett. 1284-ben Lóránt erdélyi vajda volt a vár használója. Valószínűleg a körösszegi vár eredetileg monostor volt, és csak később alakították át várrá. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy Körösszeg község hajdan mint monostoros hely szerepelt. Szerzetes lakói a dominikánusok voltak. A pogány kunok IV. (Kun) László uralkodása alatt Körösszegen, illetve ezen a vidéken tartották gyűléseiket. A kunok emlékét tartja fenn a közeli Körösszegapáti község határában levő Kunülés nevű dűlő is. IV. Kun László többször tartózkodott mai megyénk egykori területén. 1284. szeptember 22-én Gyomán. október 16-án Szarvason. 1290. június 25-én, ismét Szarvason ütötte fel táborát. Ma már csak a körösszegi vártorony emlékeztet a kunokra Maguk a kunok is megunták a kicsapongó életű ki- rányt. akit a körösszegi vár mellett ért el végzete. 1290. július 10-én, éjjel Árboc. Törtei és Kemence fővezérek betörtek a kunok táborában levő sátrába, s előbb szeretőjének. Éduának testvérét, Miklóst megsebesítették, majd a huszonnyolc- éves alvó királyt tőrdöfésekKun László (.\ becsi képes krónikából) kel meggyilkolták. A közeli püspöki székhelyen, Csaná- don temették el. Utódot nem hagyott hátra. Az utókor találóbb nevet mint a Kun, aligha adhatott volna IV. Lászlónak. A kunok külön útja is fokozatosan véget ért. Felvették a kereszténységet. A magyar népbe való fokozatos beolvadásukkal párhuzamosan a 14—15. század folyamán náluk is végbement a feudális osztálytagozódás (a kapitányok a nemesi rendbe emelkedtek, a földművelésre áttért köznép adófizetővé vált). Hét nemzetségük szervezetileg hét székké alakult, élükön királyi alispánokkal. Főkapitányuk és legfőbb bí- rájuk a nádor volt. A török hódoltság idején a jászkun terület megmaradt lakossága három nagyobb, egymással össze nem függő területen. a Duna—Tisza közti Kiskunságban. a Zagyva mellé- ki Jászságban és a tiszántúli Nagykunságban élt. A Jászkun kerület 1876-ig fennálló, vármegyei hatóság alá nem tartozó közigazgatási egység volt. amelyben a kiváltságos jászok és kunok éltek. A kerületet ekkor megszüntették és Szolnok, Pést-Pilis-Solt és Kiskun, Heves és Csongrád megyékbe osztották be a lakosságot. Ma már csak ez a magánosán álló körösszegi régi vártoronymaradvánv a tanúja a kunok egykori élcté- nt'k. Gőg Imre Kedves atyám (anyám) üdvözöllek, A Te várt névnapodon. S elmondandom. hogy mi az én, Forró üdvkivánatom! Adjon a jó, s bölcs Teremtő, Sok szerencsét Te neked. És tartsa meg soká-soká, A Te drága életed! Borbjró Lajos Eljött már november didergő hónapja. Hideg szele a fák ágait, megcsapja. Meghalva hullanak a sárga levelek, Játszadozva velek a kegyetlen szelek. Tereske freskói A Benedek-rendiek Boldogasszony-templomában Készlet az értékes freskóból A gyermek lelke tiszta Bánkról, a Nógrád megyei, horgásztaváról és a Magyar- országra betelepített szlovákság történeti és néprajzi emlékeit bemutató helytörténeti gyűjteményéről híres településről még csak-csak lehetnek ismeretei az újságolvasóknak, ám hogy onnan néhány kilométernyire északra szintén van egv olyan falu, amelyet vétek föl nem keresni, ez nyilván csak egészen kevesekben tudatosult. Tereske ez a kicsi helység, s ami miatt érdemes oda elzarándokolni, az egv remekmívű — ráadásul máig talányos — freskókkal felékesített apátsági templom. A Bönedek-rend szerzetesei települtek meg itt hajdan. még a tatárjárás előtt, s ők építették meg a Boldogasszonyról elnvezett templomot. A kor ízlésének megfelelően a román stílus egyszerűsége, méltósága sugárzik a hajdan kéttornyú, manapság azonban már csak egy toronnyal ékes templomból. (Mocsáry Antal, Nógrád jeles történésze a múlt század elején, 1826-ban még két tornyot látott ott, hiszen Nemes Nógrád megye esmertetésében így írt: „négyszegű faragott kövekből épült s két tornyokkal ékeskedő" az ottani egyház.) A bélletes kapun belépve, máris megragadja tekintetünket a bal oldali falon látható hatalmas freskó, a Szent László-legenda közismert ábrázolása. Amint az köztudomású, nemzeti történelmünknek e jeles uralkodója a leányrabló kunnal csatázik ezeken a képeken, ám arra, hogy a história minden mozzanata együtt lenne látható, csak a tereskei ad példát. Balról jobbra haladva előbb a harcosok felvonulásának az ábrázolása látszik, majd a ma,,varok és a kunok ütközete, ezt követően az üldözés, a birkózás, a rabló lefejezése, végezetül pedig a pihenés idilli képe. Egyedülálló ritkaság, hogy mindez így egymás mellé került, ám az a felfedezés, amely az 1970 és 1974 között folyó restaurálás idején fogalmazódott meg a szakemberekben, a tereskei freskót még egyedibbé, még érdekesebbé teszi! A helyreállítók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy ez a már-már rajzfilmszerű képsor nem egy időben készült. Az első piktor — valószínűleg a híres gömöri iskola tanítványa — ugyanis csak a befejező jeleneteket örökítette meg, tehát a birkózást. a lefejezést és a pihenést, azokat a cselekményeket azonban. amelyek mindezeket megelőzik, később. a 14. században pótolták hozzá. A jelzett időben a templomot átépítették, és valószínű, hogy e munkálatokat használták fel arra, hogy a legenda ábrázolása teljes legyen. A restaurálás művészi munkáját Rádv Ferenc végezte. Tőle ered a fenti fel- tételezés summázása is, s ugyancsak ő gondolt arra, hogy a megfestett ábrázolások eg.v része „az elpusztult, a kereszténység által mellőzött korábbi kultúra emlékeinek egyenes folytatója”. Mire alapozta ezt a tételét? Egyebek között fölfigyelt egy fára, amely nem tartozik szorosan a képhez. Ez a fa mindkét ágán csonka, pontosan úgy, amint az a sámán hitvilág képi emlékein látszik. Érdekes észrevétel. de egyelőre csak hipotézisként hangzott el, végleges bizonyítása még hátravan. Azt azonban kiváló műemlékvédelmi szakértőnk, Dercsényi Dezső teljes bizonyossággal kijelenthette, hogy .......a tereskei Szent László l egenda nem csak magas művészi kvalitása miatt érdemel említést, hanem mert a centrum közelében lévén, erősen kérdésessé teszi a határőrvidékek egyeduralkodó szerepét a középkori falképfestészet e kétségtelenül legjelentősebb freskóciklusában”. Sokáig ugyanis az a vélemény járta tudós körökben. hogy a régi Magyarország belsőbb, „centrális" tájain nem virágzott a freskófestészet, csak a birodalom peremén maradtak fenn ennek az emlékei. A tereskei templom lenyűgözően szép képsorában, a fegyveres alakok mellett több érdkességre is felfigyelhetünk. Az ismeretlen mesterek valamelyike megörökített például egy várat: ez szinte a fényképek pontosságával mutatja, hogyan festett egy korabeli erősség. Szent Borbála és Szent Dorottya képmásaival is találkozhatunk. (E két női szent ábrázolásai az oltár fölött láthatók.) Van aztán egy titokzatos felirat is a falba vésve: Hau Miklós 1619— 1620. Vajon ki lehetett? Papi ember, avagy az újjáépítők. karbantartók egyike? Ha a tereskei egyház altemplomát szintén végigjártuk —- föld alatti folyosójának egy szakasza ma is megtekinthető —, még mindig tartogat látnivalókat Nógrádnak ez az alig ismert gyöngyszeme. Egyrészt a templomkert védett fái, növényritkaságai vonzzák a szemet, másrészt meg az a két kúria, amely a múlt század első felének nemesi ízlését tükrözi. A. L. „A gyermek lelke tiszta lap Gondold meg mivel írja tele a könyv, amelyet kezébe adsz.” (Móricz Zsigmond) Nem tudjuk, hogy a Me- zőkovácsházán, 1875. december 25-én született Végh József ismerte, olvasta-e a fenti sorokat? Azt azonban tudjuk, hogy egész életét e sorok szellemében élle, alkotta végig. Nem csak arra vigyázott, hogy milyen könyveket és rajzokat ad a gyermekek kezébe, hanem különös figyelmet fordított arra, hogy a legkisebbek, az óvodások nevelőinek megfelelő oktatási szakkönyveket adjon. Végh József iskoláinak elvégzése után tanári oklevelet szerzett. 1900-ban a kolozsvári Állami Tanítóképző tanárának nevezték ki, majd 1902-ben a budapesti Állami Óvónőképzőbe helyezték át. Ott több óvodai szemléltető kép tervezője és azok meséinek szerzője — több óvodai tanterv készítője volt. Élete, munkássága teljesen az óvónőképzéshez kötődött. A Kisdednevelés című szaklapban 1912 és 1944 között több mint harminc cikket, tanulmányt publikált. Publikációinak jelentős része a kisdednevelés reformjáról, az újjászervezett közoktatásügyi igazgatásról, az állami óvónőképző intézet őséről, a pesti kisdednevelő-képzőről szól. Tanulmányozta és értékelte a kisdedóvóképzők tantervét 1845—1865 között, majd ennek alapján az újonnan jóváhagyott szabályokat. Javaslatot tett az Övkor alakítására, majd kidolgozta a Kisdedóvás törvényes rendelkezéseit. Munkássága révén az Állami Óvónőképző Intézet igazgatójának nevezték ki. E munkakörében sokat foglalkozott a képzőintézet belső életével és szervezetével. Foglalkozott az óvónők munkaidejének szabályozásával és az óvodai dajkakérdés rendezésével. Intézeti igazgatói tevékenysége mellett az óvónők országos egyesületének ügyvezető elnöke volt. E tevékenységén belül a Kisded- nevelési Szakosztály elnöki tisztségét is ellátta. A harmadik egyetemes tanügyi kongresszuson (Bp.. 1928. júl 4-én) ö mondotta az elnöki bevezetőt. Végh Józsefről és munkásságáról a Pedagógiai lexikonban, a mai nevelésügyi szakkönyvekben nem. vagy csak igen keveset olvashatunk. A Magyar Társadalom Lexikonja Bp.. 1930. 601. p.) címszóban szerepeltette öt. A mai olvasók előtt a kisded- nevelés kifejezés sem „gé- szen ismert, vagy megszokott. A Kisdednevelés — a Kisdednevelők Országos Egyesületének folyóirata volt. mely 1879-től 1919-ig havonta kétszer, majd 1924— 1944-ig havonta egyszer jelent meg. Hazánkban az első óvoda, melyet a szakirodalom később Angyal kert néven ismert. Brunszvik Teréz kezdeményezésére 1828. június 1-jén nyílt meg a család budai házában. Ez Dél- és Kö- zép-Európa első óvodája is volt. 1836-ban megalakult a Kisdedóvóintézeteket Magyarországban Terjesztők Egyesülete is, melynek eredményes tevékenysége révén 1848-ig már 89 óvodát alapítottak. Ma Magyarországon körülbelül 4000 óvoda van és működik. A kisdednevelés, az óvodai nevelés szervezésének, fejlesztésének, korszerűsítésének egyik kiemelkedő egyénisége volt a mező- kovácsházi születésű Végh József, akire e sorok írásával. olvasásával emlékezik a hálás utókor. Balogh György
