Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat TALLÓZÓ-'kÖRÖSTÁJ Kádár János: „gyere, menjünk innen” — ... mint a haláleset kapcsán nyilvánosságra hozott orvosi jelentésből tudjuk, Kádár János idült ér-, szív-, tüdő- és keringési zavarokban szenvedett. Ezek voltak tehát a felmentés előzményei. Magát a felmentést ki beszélte meg az öreggel? (Aki a kérdésekre válaszol: Kádár Jánosné — a szerk.) — Én csak arra emlékszem, hogy azokban a napokban nálunk járt a főtitkár. De hogy mit tárgyaltak egymással az uram és Grósz Károly, azt én nem tudhatom, mert alighogy elkezdtek beszélgetni, az uram rám szólt: „menj ki innen!” — Még akkor is ilyen „bizalmas” volt magával? — Szerintem igaza volt, végül is nem rám tartozik, hogy mit beszél egymással a párt elnöke és a főtitkára, még talán akkor sem, ha az egyik az uram volt. — De Grósz távozása után csak szó esett róla maguk között? — Ugyan, csak nem képzeli? Én Grósszal beszéltem erről, s azt mondtam neki: Nézze, ez olyan, mint amikor a Mari néni, aki ötven évig cselédként szolgált, mondjuk az Esterházyaknál vagy a Kohnéknái, megkapja a felmondását, mert nemcsak, hogy öreg volt már, de ráadásul eltörte az étkészlet egyik darabját is, azzal aztán betelt a pohár. Az ilyen beosztásban felmondanak, ha pedig valaki magasabb beosztásban szolgált ötven évig, azt felmentik. Ennyi a különbség. — Ezt az ügy azért megrázta Kádár Jánost, mert, ha jól tudom, ekkor mondta azt, hogy „gyere, menjünk innen!”. így volt? — Hogy őbenne mi játszódott le, azt már sohasem tudjuk meg, én csak arról tudok beszélni, amit én érzékeltem, láttam. Egyszer csak így szólt; — Öltözz fel, hozd magad rendbe, elmegyünk ebből a házból. — Mondtam neki: — Várjál, legalább egy kis táskát ösz- szekészítek. — Mire ő azt felelte: — Nem kell semmi. — Amikor aztán a kertben voltunk, azzal próbáltam visszatartani, hogy legalább ebédeljünk meg. Azt gondoltam, hogy valamivel el kell terelnem a figyelmét. — Aztán mi történt? — Nagy nehezen mégis sikerült őt rábeszélni, s visz- szajöttünk ide, a lakásba. Akkor azt kérdezte tőlem: — Engem most kizártak? — Mondtam, papuskám, nem a pártból zártak ki, csak az elnöki tisztségből és a központi bizottsági tagság alól mentettek fel. — Nem volt tisztában vele, mi történik körülötte? — Én arról nem szeretnék beszélni, hogy mennyire volt tisztáiban az eseményekkel, mennyire nem, de talán jellemző egy kicsit az a kérdése, amit akkor hozzám intézett: — Mondd, ez még az a párt, amelyikbe én beléptem?... (Kanyó András; Magyarország) Az ökológia nem üdvösségtan... ... még kevésbé politikai program ... Asz ökológia nem törvénygyűjtemény, amelyet valamiféle környezetetikává lehetne átformálni. Bár mindaz, amit manapság az ökológia zöld címkéje alatt hirdetnek, többnyire bizonyított ökológiai törvényszerűségekre hivatkozik : annak értékelése viszont, hogy mi az, ami megengedhető, illetve az, ami bőnösnek és elvetendőnek minősítendő, az kívül áll az ökológián. Az a tájékoztatás, amit számunkra ez a tudomány nyújt, csupán a kereskedelmi számítás módszerével hasonlítható össze, és nem filozófiai jellegű. Dialektikusán ítélve meg a dolgot, az ökológia és az ökonómia semmiképp sem antagonisz- tikus ellentétei egymásnak, bár szépen rímelnek a szójátékokban, és ezért a politikusok a választási kampá- n>\)k idején, kortesbeszédeikben előszeretettel használják ezt a fogalompárt, tézisként és an ti tézisként; kiemelve, hogy pártprogramjuk célja, szintézist kötni közöttük, valamiféle belátó, értelmes egyezség, kompromisszum formájában. Ez a laikus fülében persze okosnak tűnik, és éppen ezért a mindig visszatérő választási ígéretekhez tartozik éppúgy, mint az ellenzék hangzatos, úgynevezett ökológiai (követelménye, amely mint láttuk, abszurd fogalom. Ha viszont a kormányon levők azt szorgalmazzák, hogy az ökológia és az ökonómia egy ökumenikus, tehát egyetemes rituáléban fonódjék össze, akikor úgy tűnik, mintha ebben az elképzelésben az ökonómia úgy viszonylana az ökológiához, mint az asztronómia az asztrológiához. Le kell tehát szögeznünk: az ökológia objektív értékeléstől mentes természettudomány, és nem az emberiség üdvösségtana, még kevésbé pedig politikai program. Sőt, még a természet- védelemmel sem azonosítható ... (Részlet a göttingeni egyetem professzorának, Festetics Antalnak „Idegen szóból ingerlő szó: ökológia és emóció a természetvédelem szemszögéből” című székfoglaló előadásából, amely a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetemen, dísz- doktorrá avatásakor hangzott el.) (Búvár) rr Onagysága a Pornósztárból A Pornósztár volt őnagy- sága című könyv filmváltozatát készítette el Hetényi József rendező. A mű női főszereplője, Leiter Laura hajlandó volt a Vasárnapi Hírek kérdéseire válaszolni: — Hogyan esett önre a választás? — Egyik este felhívott Jóska, és elmondta, milyen filmet fog csinálni. Én, mivel olvastam a regényt, rögtön elvállaltam a forgatást. — A fiúja mit szólt hozzá? — Tudja, hogy sztriptíztáncosnő vagyok, így nem volt kifogása a dolog ellen. — És a szüleinek? — Apám látott már a bárokban, és büszke arra, hogy szép a testem. — Árulja el, a filmben melyik fiú volt szexuális szempontból a legjobb. — Hát... a Hubertus, azaz Breyer László. — Az ön véleménye szerint mi a különbség a pornó- és a szexfilm között? — Óriási! Mert a pornóban minél többet kell közösülni, míg a szexfilmben a sztorira és az érzelmekre törekednek ... (Nagy Péter János; Vasárnapi Hírek) Erkölcs? Erkölcs! ... Ha az ember sem önmagában, sem a társadalomban nem találhat biztos támpontot erkölcsi tájékozódásához, akkor bizonyára valahol másutt kell keresnie. Már csak azért is, mert az erkölcs jóval többet jelent annál, mint amit az egyén és a közösség ténylegesen megkövetelhet egymástól. Azzal az alapvető kérdéssel hozható összefüggésbe, amelyet József Attila „Két hexameter” című versében fogalmaz meg: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.” Ebből az örök emberi dilemmából kitűnik, hogy az erkölcs még önmagára sem vezethető vissza. Az erkölcs végső soron indokolhatatlan, mégis feltétlen szüksékünk van rá. Az ember olykor még az életét is föláldozza egy eszméért, vagyis a saját életénél is fontosabbnak tartja. Ezzel kapcsolatban persze szolgálhat olyan magyarázattal, hogy áldozata a közösséget akarja szolgálni, s utódaiban reméli a kárpótlást. De ez sem kielégítő válasz, hiszen a történelem nem sok hálát mutat hősei iránt, s az előrehaladó idő elmossa az emlékezetet. Valójában olyan ez, mint amikor az ember idegenekre bízza vagyonát... (G. Gy.: Hit és lErkölcs) Lomtár-leltár Hatásvadász, demagóg és erőszakos Ha belegebedünk is, lesz itt demokrácia. Megmutatjuk a tisztelt állampolgárnak, milyen is az: plakátszaggató, a riválisokat pocskondiázó, a nép véleményét kisajátító, az egyedül üdvözítő megoldást sulykoló, hatásvadász, demagóg és erőszakos. Mindez így együtt olyan hervasztóan ismerős. Életem első népszavazására ballagván tör rám az érzés, hogy mintha már átéltem volna ilyesmit. Mintha ezeket a módszereket, eszközöket. és hangvételt már ismerném valahonnan! Ha némelyik közülük netán a politikai lomtárba került volna már, valakik szemében időszerűnek látszott előszedni onnan és leporolni... Nos hát, a ribilliót megelőzendő, íme a leltár. Először is elővétetett az érdem. A „mi már akkor tudtuk”, hirdettük, megszenvedtük, elleneztük, valahogy túléltük, és ezért van erkölcsi alapunk, hitelünk, jogunk. A többség szégyenkezve fejet hajt: így igaz. Ám a mondat folytatódik: kizárólag nekünk van jogunk az igazság képviseletére, megadtuk az árát. A hallgatóság feszeng, de nem szól. Második pont a leltárban: birtokunkban az eevetlén igaz eszme. Kétkedő, bátortalan közbeszólások a közönség köréből. Kérdezzenek csak, meglátják, nekünk minden kérdésre van válaszunk. Nagyon jó válaszunk. S lön: a kérdezők kérdeznek, a felelők felelnek. Pontosan, precízen, felkészülten. Tudják, hogyan kell újjáépíteni az országot, mit akar a nemzet. A hallgatóság ámul: lám, mi mindent is akar ő, s milyen okosakat. A kevésbé okosak elo.ldalognak. A harmadik lomtári darab a leltárban: a szelektálás. Kinyil- váníttatik, ki az igazi európai, az igazi magyar, ki van a haladás mellett, s az új idők jeleként: ki a valódi, hús-vér ellenzéki és ki nem az. A nem igazi európaiak, nem igazi magyarok, a kevéssé progresszívek és ellenzékiek ekkor surrannak ki lábujjhe"’ren az oldalajtón. A korántsem hízelgő ielzők, minősítések utolérik őket, behúzzák a nyakukat. Akik maradnak a teremben, tapssal, felállva megünnep- lik elsöprő fölényű győzelmüket, majd az idők változását demonstrálandó, hálaadó istentiszteletre indulnak. Dereng, hogy mindezt már átéltük. Ha mi csak felemásan tapasztaltuk is, apáink- anyáink erejük teljében látták működni e bolseviki eszköztárat. Egyikük hitte is, kedvelte is ezen kellékeket, másikuk viszolygott tőlük... Sietek eloszlatni aggodalmukat. Felidézem, ha elfelejtették volna: a politikai lomtár kellékeit leltároztam. Épp most készülünk biztonsági lakatot tenni e tárolóhely ajtajára. S biztatásul még emlékeztetném kétkedő olvasóimat a helyre és időpontra: egy évtized híján vége a XX. századnak, s Magyarország változatlanul Európa közepén fekszik. Mindebből pedig az következik, hogy demokráciára és szabadságra ítéltettünk. S az ítélet csak azért is végrehajtásra vár. (Kékesi Katalin; Népszabadság) EGY KIS KÖZGAZDASÁGTAN (Brenner György rajén) , --------------------------------------------1 (A Magyar Nemzetből) Izzó anyagszemcse, UFO, vagy...? „Tényleg tele van a hócipőm!” ... Újabb telefon, Pápára, az országosan is ismertté vált észlelőhöz, Bazsó Gyulához. Elkeseredett. „Buta emberek buta telefonjait kapom. Fenyegetnek, rendőri védelmet kellett kérnem... A sajtó tönkretett, elegem van az egészből!” — mondja. A VN-nek (A Vas Népe című lapról van szó — a szerk.) hajlandó nyilatkozni, de csak szűkszavúan. — Az Urániával konzultáltam, egyszerű az egész. Csak az az egy helyben lebegés ... Szóval kicsi anyagszemcsékről van szó, amelyek felizzanak a földi légkörben és elmondottakhoz hasonló jelenséget produkálnak. Most igen tiszta az idő, mindezt jól látni. Az izzó szemcse lehet akár 3 ezer fokos is, és kondenzcsíkot húzhat. Miután felizzik, tűz- színekben pompázik és megsemmisül. E szemcséket a Föld mágneses vonzereje szippantja be. — De miért lebeg? — Erre egyelőre nincs magyarázat. — Mennyi az esélye ezen magyarázatnak ? — 90 százalék. — S miért csak most látják? — Minden évben van ez. Ha felhős az ég, vagy pára, köd, szmog van, mindez nem látható. No és sok ufót szállít a mostani hisztéria is ... Nekem mindenesetre már tényleg tele van vele a hócipőm! Hát ennyi. Végezetül az idei Csillagászati évkönyvből egy rövid, de igen figyelemre méltó passzus: „A Tauridák meteorraj gyakorisági maximuma november 9-én van, látható november 30-ig. Gyakoriak a tűzgömbök”. Meglehet, ha a sok észlelő fellapozza e közérthető kiadványt, másképp néz az égre. De hát nem csak az égen, természettudományos műveltségünkben is akadnak még fekete lyukak... (kozma; Vas Népe) Féltékeny asszony, elbocsátott politikus A maszek zsaru strázsál ... hat évvel ezelőtt alakult, először gmk-ként indult a Strázsa Vagyonvédelmi Szolgáltató és Kereskedelmi Kisszövetkezet. A 27 tagot és 140 munkatársat foglalkoztató társaság elnöke, Horváth Zoltán nyugalmazott rendőrtiszt tekintélyt parancsoló személyiség. Elárulja magáiról: minden ügyet a szívére vesz. Szóval, szenvedélyes zsaru. — A fenti kilátástalan esetekre van megoldás : meg- védjük ügyfeleinket és gondoskodunk arról, hogy jogos tulajdonukat birtokba vehessék. Munkatársaink — amolyan két méter körüli, erőteljes megjelenésű urak — előadják a törvénytelenséget elkövetőknek, hogy nem örülnének annak, ha ügyfelünket sérelem érné. Ez esetben másodszor is eljönnének. Általában e nyomatékos kérések meghallgatásra találnak, nincs szükség újabb beszélgetésre. — Kik az önök ügyfelei? — Féltékeny asszony, elbocsátott politikus, megfenyegetett újságíró. Áruházak, tudományos intézetek, légitársaságok. De van disznóhizlaldánk is: amíg kézbe nem vettük, rendre eltűntek a füstölőből a disz- nóságok, de még az ólból az élő disznók is. Ügyvédek megbízása alapján bizonyítékokat gyűjtünk a védencek ártatlanságáról, ha szükséges, adatokkal támasztjuk alá az alibit. — A rendőrséggel nem kerülnek szembe ilyenkor? — Kezdetben talán így tekintettek minket, de mára változott megítélésünk. A bűnmegelőzést szolgáljuk, és számos tekintetben tehermentesítjük őket. Másrészt mindent csakis jogilag elfogadható, korrekt, törvényes formában teszünk .., Megtudtuk: elkészült a Belügyminisztériumban a törvénytervezet, amelyet a magánnyomozó-irodák engedélyezéséről a Parlament elé terjesztenek. Nem lenne jó azonban, ha a rendőrség betekintést kapna maszek kollégáinak ténykedésébe. A magánzsaruk ugyanis ezt élénken ellenzik. Reméljük, a Parlament sem fogja a magántitkok megsértését engedni. (Varga A. Mária; Reform) Comaneci Chevro-ja ... A hírügynökségek mindenesetre megjegyzik, hogy Comaneci és Panait közös szállodai szobában lakik Floridában, s mindketten meglehetősen költekező életmódot folytatnak. A szálloda igazgatója szerint Comaneci úgy viselkedik, „mint egy gyerek, aki beszabadult az édességboltba”, vagyis mindent meg akar vásárolni, amit csak meglát. Azon túl, hogy naponta ötször étkezik ,és állandóan húst eszik, 20 ezer 300 dollárért — méghozzá készpénzért — vett egy vadonatúj, fekete Chevrolet Ca- maro gépkocsit... (Magyar Nemzet)
