Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat Hol volt, hol nem volt... Mi lesz veled, Elek nagyapó? Ki tudná megmondani, hány nemzedék és hány kisgyerek nőtt fel a Benedek Elek, azaz Elek nagyapó gyűjtötte meséken? Vagy a mesemondás olyan klasszikusainak művein, mint a Grimm, testvérek és Andersen? Vajon számítanak-e még valamit ők, alkotásaik alaposan megváltozott századunkban, mikor már egyre kevesebb a „könyvmoly” kisgyerek, s az ő soraikat is tizedelik a többnyire olcsó szórakozást nyújtó képregények ? A gyulai Ady és a békéscsabai Radnóti könyvesboltban már javában zajlik a karácsonyi vásárlás. — Hiába, a szeretet ünnepére ma sincs szebb ajándék, mint a könyv — jegyzi meg Csomós Istvánná, a bolt helyettes vezetője. — És még mindig olcsóbb, mint a játék... Pedig már a könyv sem az; bizony, háromszáz forint alatt alig talál valami gyermekirodaimat a vásárló. Mintha összebeszéltek volna a kiadók, az új és újabb kft.-k: úgy tűnik, valamennyien célba vették a gyerekeket, illetve a nekik kedvezni akaró szüleik pénztárcáját. Álomszép könyveket látni, csodás papírt, nyomdatechnikát, illusztrációkat, melyek mágnesként vonzzák a vásárlói tekintetet. Igazán színes a választék: rengeteg a fordítás a világ gyermekirodalmából, s ez jó, hiszen a „kitekintés” nemcsak nekünk, felnőtteknek hasznos. Az okos ismeretterjesztő könyvek némelyike igazán mindentudó. Magam is ámulattal próbáltam ki a gyulai boltban a Zenélő képeskönyvet. Korunk technikáját felhasználva muzsikálni tanít. Egy számozott billentvűjű mini orgona található benne, melynek segítségével a kottát nem ismerő is eljátsz- hatja rajta legszebb magyar gyermeknépdalainkat. A megyeszékhely könyvesboltjában, a Radnótiban még nagyobb a választék. — Ennyiféle gyermekkönyvet eddig még sosem kínálhattunk — mondja Gyeraj Andrásné üzletvezető. — Némelyik könyv igazán nagyon szép. Hol vannak már az igénytelen, az elnagyolt ábrák, a kivehe- tetlen illusztrációk? A cica most már nyilvánvalóan cica, a kutya meg kutya ... Azért a bőségben is van hiány: miért nincs Weöres Sándor- és Gazdag Erzsi- kötet? Miért nincs a nagyobbaknak Coopter, Kari May? És miért csak egyféle Verne-, vagy Benedek Elek-könyv kapható? A néhány éve útjára indított Magyar mese- és mondavilág című Benedek Elek-so- rozat immár külsejében szerényen húzódik meg briliáns kinézetű kft.-s versenytársai között. A Móra Kiadó szemlátomást visszaszorult. (Vajon végleg?) Amennyire előny a sokszínűség, lehet annyira hátrány is: a piaci verseny nem mindig az értékes irányába készteti a kiadókat. Például az újdonság varázsát hozó képregények esetében... De mit mondanak a gyerekek képregénylázáról a felnőttek? Sz. J.-né nyugalmazott pedagógus: — Néha én is veszek az unokáimnak, mert úgyis látják másoknál. Olvasásra, sajnos, nemigen nevelnek. Gyakran le is takarom a buta szövegeket : arra törekszem, hogy maguk találjanak ki önállóan történeteket. Egyébként nem csodálkoBenedek Elek (1859—1929) a jóságos, meseíró nagyapó ... zom, hogy a mai gyerekek vonzódnak hozzájuk: krimit ont a tévé és sok durvaságot, könyöklést látnak az életben is. K. L.-né eladó: — Szerintem a képregény épp ellenkezőleg: olvasásra szoktat. Az érdekes képiek alatti néhány sort a mai, időhiánnyal küzdő (?), vagy a betűt még csak ízlelgető gyerekek is elolvassák. T. M. magánkereskedő: — Ha van az osztályban egy-két nagyszájú, akik kijelentik valamiről, hogy jó, a többiek is ugyanazt akarják. A képregényben az a csábító, hogy a gyerekek gyorsan a végére érnek. Pedig, ia többnyire sekélyes történetek csak lefelé „segítik” őket. . . V. J.-né hírlapárus: — A gyerekek nyafognak érte. Az igény nem csökkent, s ha megmarad egy-egy példány a raktáron, azért van, mert egyre többet adnak ki. Némelyik azonban már nekem is egyenesen ijesztő. És mit mondanak maguk a gyerekek? B. Z. 8. osztályos, komoly fiatalember: — Társaim nyolcvan százaléka olvassa, én is. A Batman például olyan izgalmas volt, hogy le se tudtam tenni. Nekem azért tetszik a képregény, mert látom, hogy néz ki a hős. Azért nem kell azt gondolni, hogy mást nem olvasok. Mikszáthot például szeretem. Hogy a képregényekből sokszor csöpög a vér? Vajon a Hamupipőkéből és más királyos mesékből nem? M. K. is nyolcadikos. aranyhajú lányka: — Ez a modern mese. Tanulok-e belőle? Azt nem mondhatnám, mégis jó lapozgatni. A vitéz, meg a lovag, a királyfi régimódi dolgok; most másképpen élünk, amolyan piff-paffosan és nem mendegélünk a sűrű erdőben. Persze, míg kicsi valaki, kell a mese, mert megtaníthat komoly dolgokra. Már akit lehet... Szerencsére, mindkét könyvesboltban lehetett látni igazán gyerekeknek való képregényeket: Nils Holgerssont, Mézgáékat, Napóleon történetét. Ha már a „kép szöveggel” műfaj előnyt is nyert, az ilyenfajta, a jobbik irányba kellene folytatni a vállalkozást. És mi lesz Elek nagyapóval, a magyar gyermekirodalom megteremtőjével, aki régen a legtöbbünknek az egyedüli volt? Mára csak egy a sok szerző közül, de emberséget, tiszta erkölcsöt sugalló, ízes szavú meséiről a kiadóknak — versenyképes formában — ezután sem szabad letenniük, a kisgyerekes szülőknek pedig ,a karácsonyfa alá, igaz ajándékként illő odahelyéznünk. Űt- ravalónak. Szőke Margit Szigeti Jenő egyháztörténeti sorozata Európai kultúránk alapja a Biblia Fenyőiinnepély a Parlamentben Kalapból húzott szerencsések - Kilencvenet! utaznak Békésből Már több évtizedes hagyomány, hogy a legkiválóbb úttörőcsapatok képviselőket delegálnak decemberben Budapestre, a parlamenti fenyőünnepélyre. Mindez évente 10-20 Békés megyei úttörőt érintett. Az ország gazdasági helyzete, a társadalmi és politikai változások az utóbbi esztendőkben azonban megkérdőjelezték e „ceremónia” szükségességét. Az úttörőszövetség az idén még ezt a formálódó kérdőjelet is kiegyenesítette, azaz lemondott a korábbi rendezői szerepéről. Ennek nyomán újabb kérdés merült fel: szóval már ezt a lehetőséget is megvonjuk gyermekeinktől? Sok vidéki tanulóban életre szóló élményként maradt meg ugyanis a Parlament megismerése, hiszen lehet, hogy először s utoljára adódott alkalma belülről is szétnézni a nagy politikai csatározások, döntések színterén. Épp ez utóbbiak mérlegelése késztette a parlamenti vezetést és a Minisztertanácsot arra, hogy átvállalják az úttörőszö^etségtől e hagyomány további ápolását. Az új szervezők azonban más elképzelésekkel indították el a toborzást. Sokkal kevesebb budapesti, és sokkal több vidéki tizenéves általános iskolás számára adtak lehetőséget a fenyőün- nepélyen való részvételre, mint ahogyan az a korábbi évtizedekben jellemző volt. így az idén 90 Békés megyei diák utazhat a fővárosba. Az sem kizáró ok, ha valaki nem úttörő: Sőt! Egyenesen a megyére bízták a döntést, hogy kikből tevődjék össze a három autó- busznyi kis társaság. Kozák Ferenctöl, a Békés Megyei Tanács ifjúsági referensétől a kiválasztás szempontjait is megtudhattuk. — Sorsoltunk — mondta. — Egy nagy kalapból kihúztuk öt város, öt nagy- és öt kisközség nevét. Mindegyik helység öt-öt főt delegálhat a fen.vőünnepélyre. Hogy ki legyen az az öt tanuló, arról a helyi tanács és az iskola dönt. Igaz, közreadtunk egy javaslatot, de ezt nem kötelező megtartani. Ebben azt kérjük, a kiválasztásnál a gyerekek emberi tulajdonságai legyenek döntőek, s ne a tanulmányi eredményük. Javasoltuk, hogy az elbírálásban legyen szavuk a gyermekönkormányzatoknak is ... Érdekességként mondom, hogy a városok közül a megyeszékhelyet nem sikerült kihúzni. Ebből is látszik, Békéscsaba a többi várossal egyenrangú módon vett részt a sorsolásban. — Ez csak 75 gyerek — számolgattam. Kozák Ferenc bólintott: — Igen. A fennmaradó 15- ös keretszámot 3 kiemelt terület között osztottuk fel. Konkrétabban: öt Erdélyből menekült, öt nevelőotthonban élő gyermek, és öt cigánytanuló megy még Budapestre. Hogy ők kik lesznek, azt a legfelsőbb megyei képviseletük javaslatai alapján választjuk ki. Ebben az esztendőben a parlamenti fenyőünnepre országosan 4 turnusban 2400 gyermek jut majd el. A Békés megyeieket december 26- án délutánra várja az Országház . _ . Dr. Szigeti Jenő lelkész, az adventista egyház elnöke háromrészes előadássorozatot tart Békéscsabán a TIT- ben Az egyháztörténelem tanulságai címmel. A teológiatanár, kandidátus a Népújság kérdéseire is válaszolt. — Az egyházak története része az emberiség történetének. Gondolom, azzal egyetért, hogy az iskolai történelem oktatásában eddig nem súlyának megfelelően szerepelt. Hogyan kellene ezt a történelem tantárgy keretében egészséges arányúvá tenni? — Természetesen a kérdés első felével egyetértek. Tör-, ténelmi tudatzavarban szenvedünk, nincs nemzettudatunk. Pedig a történelem tanításának, tanulásának ezt kellene adni. „História est magistra vitae”: a történelem az élet tanítómestere. Ezt nem lehet tények számonkérésével elérni. Attól nem lesz nemzettudat. De az se elég, ha leöntjük egy generálszósszal, amit történelmi materializmusnak neveztünk (bár az igazi történelmi materialisták tiltakoznának ellene). Frázisok lettek belőlük. — Tehát vonuljanak ki az ideálok? — Amit mindenáron le kell győzni, a ma is nagyon jellemző össznépi közöny. De ne szép álmokat, hamis ideálokat állítsunk a gyerekek elé. Egy-egy történelmi tény tanulságára, megértésére fordítsuk a figyelmet. Nincsenek fekete, vagv fehér jellemek. Az ellenfélnek is el kell ismerni az erényeit, de a magunk hibáit is. — Az úgynevezett haladó és retrográd hagyományokra bontás eszerint idejét múlta? — Nem mondanám. ’Tényleg van, amit haladónak, mást meg retrográdnak kell minősíteni, csak az a kérdés, mihez képest? — Vallástörténet, hittan, egyháztörténet. Melyikre milyen mértékben van szükség a ma iskolájában és kinek kell ezt oktatni? — A Biblia ismerete elengedhetetlen, hiszen erre épül egész európai kultúránk. Alapkönyv, az ember és a világ kapcsolatának megismerésében is. Őszinte legyek? A mai irodalom, történelem, rajz és egyéb szakos tanárok nincsenek ilyen feladatra felkészítve. Amíg ezt nem sikerül pótolni, addig a lelkészek foglalkozzanak vele. De ne hittant tanítsanak. Én mondom, a pap, ne legyen hitoktatás az iskolában. A tanár, a lelkész azon munkálkodjon, hogy a gyerekek ismerjék meg alaposan a Bibliát. A hitélet pedig folyjon a templomban. — Az állam nyíltan kérte együttműködésüket az oktatás és a különböző szolgálatok terén is. Mennyire felkészültek erre? — Nem vagyok sem túl optimista, sem túl pesszimista. Sok felkészült papunk van, de olyan is akad, aki nem alkalmas erre. Kevesen is vagyunk. — Ezekben a feladatokban hogyan tudnak együttműködni a különböző felekezetek? — Együttműködésről beszélni már tudunk, együtt cselekedni, az már nehezebb. Az még nem ökomenia, ha a püspökök jól tudnak ká- vézgatni egymással. Erre a területre is be kell még gyűrűznie a nyugati „szabad verseny” szellemének ... Csak így lehetséges . . . Kiss Katalin Csak a vágyak jutnak túl a rácson A Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet jó kétszáz émber lakhelye; az odakerülök — szándékuktól függetlenül — megszabadulnak a saját elhatározások, döntések nyűgétől. Hiszen ott vannak őrzőik, akik akarva- akaratlanul önálló életvitelre alkalmatlan embereket adnak vissza a társadalomnak. Sérteget a sértődött parancsnok? A századfordulón épült, s mára alapos feljavításra megérett épületben dr. Hu- szágh József őrnagy, az intézet parancsnoka szegődik kísérőnkül. Friss élmény az októberi amnesztia, először erről beszélgetünk. — Engem is meglepett a közkegyelem szűkreszabott- sága — kezdi a parancsnok. — Az egész országban mindössze 86 elítélt és 166, szabálysértés miatt elzárt előtt nyitotta meg a kaput a végrehajtási kegyelem. Az eljárási amnesztiáról nincs adatunk. Talán beszédes az a tény. hogy a törvény 26 amnesztiából kizáró okot sorol fel. Gyuláról 9 elzárásos szabadult, elítélt egy sem. — Ezzel kapcsolatban a fölháborodott rabok lázongásairól lehetett hallani — vetem közbe. — Nálunk nem volt rendbontás. Néhány más intézetben — például Budapesten, Vácott, Sopronkőhidán — valóban megtagadták az étkezést, illetve a munkavégzést. Rövid elbeszélgetések hatására azonban mindenütt helyreállt a rend. — Manapság liberálisabb lett az ítélkezési gyakorlat. Kevesebben jutnak ide, s ez valószínűleg javítja az elhelyezési körülményeket. — A megyében előzetes letartóztatásba vettek, az el- zárásosak,. illetve — végleges elhelyezésükig — az itt elítéltek kerülnek hozzánk, de vannak, akik nálunk töltik le büntetésüket. Manapság már többnyire biztosított a személyenkénti' 6 köbméteres zárkahely. (Ne tápláljunk vérmes reményeket: igen magas cellákról van szó — a szerk.) Kevés kivétellel minden elítélt, s az elzártak egy rçsze napközben dolgozik, s a keresményükből a tartás költségeit megtérítik. * — Jól értem: aki dolgozik, az térít, aki viszont nem akar, vagy nem engedik meg neki, azt az állam tartja el? — Ez így van. — Azt beszélik, hogy igen ..alulfizetettek” a rabok, ezért üzlet a dolog mindenkinek, kivéve a fogvataríot- takat. — A bevételekkel nem a büntetésvégrehajtás, hanem az államkassza rendelkezik, tehát neki üzlet. A rabok jövedelmének másik részéből megkezdik a gyermektartásdíj, a bűnügyi költség, a kártérítés megfizetését. Küldhetnek haza pénzt a családnak, s van az intézetben egy bolt, ahol vásárolhatnak is. Így azután valóban nem sok az a készpénz, amivel szabadulnak. — A rádióban nyilatkozott egy nyugdíjas kollégája arról. hogy a büntetésvégrehajtási intézetek parancsnokai évente több százezer forint prémiumot tesznek zsebre. — Tolnai ezredes egyszerűen sértődött ember. Ö, mint a több tízezer holdas pálhalmi gazdaság volt vezetője, valóban hozzájuthatott ekkora összegekhez. Amit mi kapunk személyi ösztönzés — s nem termelési eredményesség — címén, nem több egyhavi illetményünknél. Börtönszex és niDS-veszély — Ha már kellemetlenkedem: igaz, hogy nemrégen tűz volt Önöknél? — Az Igazságügyi Elme- gyógyító és Megfigyelő intézetből került ide — tárgyalása miatt — valaki, aki erőszakbs nemi közösülést kísérelt meg édesanyjával szemben. Itt szappant evett, társait bántalmazta, majd felgyújtotta a cellát, s gyönyörködött a lángokban. — Volt nála gyufa? — Bárkinél lehet, hiszen a zárkákban megengedett a dohányzás.