Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat o ■ IgHiUMW Prémiumrendszer nélkül, hiteles vezetőkkel Úttörő tsz-tagok Nagybánhegyesen Murányi Miklós a tanácsi költségvetésről Aki szegény, az a legszegényebb A valamikor méltán országos hírnevű Nagy- bánhegyesi Zalka Tsz tagsága a megyében elsőként vállalkozott arra, hogy vezetőivel szemben kikényszerítsen egy tisztújító közgyűlést, ahol önmaga dönthet sorsáról és a szövetkezet jövőjéről. Az incidensektől és szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes tegnapi összejövetelen a 2160 fős tagságból • 1107-en jelentek meg, tehát a határozatképesség nem lehetett kérdéses. A tagok a nap folyamán döntöttek arról, hogy a továbbiakban függetlenített elnökhelyettesre nincs .szükségük. Tehát Czibula János munkaköre megszűnt. A jövőben a főkönyvelő látja el az egyébként valóban inkább protokolláris feladattal járó munkakört. A nagybánhegyesiek jelentős többségének jövedelme kizárólag a helyi szövetkezettől függ, hiszen az alaptevékenységen túl a tejüzem és más kiegészítő egységek is munkalehetőséget nyújtanak. Ezért sem mindegy, miként alakul a téesz anyagi helyzete, s ennek függvényében a bérek meny- nyisége. Sajnos, az utóbbi években a vezetők és a dolgozók fizetése oly mértékben elszakadt egymástól, hogy szinte általánossá vált az ötszörös, sőt a tízszeres jövedelemkülönbség is. Ezért a tagság úgy határozott korábban, már a munkahelyi KISZ-gyűléseken, de tegnap a közgyűlésen is, hogy megszünteti a vezető prémium- rendszerét, s helyette a nyereségből minden dolgozó megközelítőleg egyenlő arányban részesedik. A felszólalók azzal érveltek: a fizetések differenciálódása miatt a vezetők és dolgozók között megrendült a bizalom, sőt teli zsebbel az irányítók nem csupán a dolgozók életkörülményeinek javításában, hanem a termelésben sem voltak igazán érdekeltek. Állítólag minimális nyereség esetén is felvehették éves fizetésük 90- 100 százalékát is, míg a tagok egy-két ezer forinttal térhettek haza a zárszámadásról. A jelölőbizottság teljesen új vezetőségre tett javaslatot, elnöknek pedig továbbra is egyedül Horváth Endrét javasolta. Tudniillik, a korábban induló négy jelölt közül három időközben visz- szalépett. Folyosói hírek szerint a három személy azért táncolt vissza, mert a szövetkezet anyagi helyzete olyannyira bizonytalan, hogy nem merik vállalni „gardi- rozását”. E sorok írásakor valószínűnek látszik, hogy elnök- választásra később kerül sor, mert a jelenlegi alapszabály többes jelölést ír elő. Szavazni csak alapszabály-módosítás után lehet, amit még ezen a napon meg kell tenni. A tagok előtt egyébként a volt elnök, Horváth Endre ma is népszerű, de gyenge- kezűnek tartják, akit a téesz vagyonából „megzsíro- sodott” vezetői klikk még ma is befolyásol. A nagybánhegyesiek úgy gondolják, ha az elnök környezetébe megbízható, hiteles emberek kerülnek, akkor a tagok és a szövetkezet sorsa is várhatóan jobbra fordul. — rákóczi — Megyei szervezetet alakítanak képzőmőviszeink Ügy hírlik, megyénk képzőművészei kiválnak a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség dél-magyarországi területi szervezetéből. Igaz ez? — kérdeztük Koszta Rozália festőművésztől, megyénk összekötő titkárától. — Valóban, a héten, legutóbbi összejövetelünkön szövetségi és Művészeti Alap-tagok úgy döntöttünk, hogy önálló megyei szervezetet hozunk létre. Ezzel mindenki egyetértett. A kiválás miértjére csupán azt mondhatom, hogy a képzőművészeket ekkora, kétme- gyényi területen, vásárhelyi központtal nem lehetett jól összefogni. Azonkívül felnőtt egy új generáció Békésben, tehát a jelenlegi harminc tag már megyénkben is tevékeny csapatot alkothat. — Változtat-e az új csoport az eddigi célkitűzéseken, amely szakmai segítséget, érdekvédelmet jelent? — Az esetleges másságról még különösebbet nem mondhatok: talán annyit, hogy valószínűleg a társasági formát választjuk. Minderről januári összejövetelünkön határozunk. A bizonyos egyelőre az, hogy megalakulunk, ám ez nem jelenti a szövetségből való kiválást, vagy rossz szomszédi kapcsolatokat a csongrádiakkal. Sz. M. Néhány zárkába bekukkantottunk. Nyilvánvaló, hogy az egyetlen helyiségből álló lakrészben nem lehet rózsás senki élete: összezsú- fqlt ágyak mindenütt, az elhanyagolt WC-csésze pedig karnyújtásnyira az étkezésre használt kisasztaltól. A kettő közé csupán a méternyi magas, összecsukható paraván kerül, de most azt is odatámasztották a falhoz. — Mikor és hol fürödhetnek a zárkalakók? — érdeklődöm, nem is titkolva, hogy a tömény zárkaszag miatt tettem fel a kérdést. — A közös fürdőben a munkát vállalók naponta, a többiek egy héten kétszer fürödhetnek. A nőknek mindennap meleg víz is jut a mosdáshoz. Egészségvédelmükhöz tartozik az is, hogy a nem dolgozók naponta egy órát sétálhatnak az udvaron. Egyébként sokan azt hiszik, hogy a legnagyobb büntetés a fogvatartás. Pedig nem így van. Az igazi hátrány az elítélt társakkal való kényszerű együttlét. Ezt követi a család hiánya, az anyagi javak elérhetetlensége, a heteroszexuális élettől való megfosztottság. — Létezik börtönszex? — Hogyne. Rendszeres testedzéssel, nyugtatókkal, önkielégítéssel gyengíthetők a szexuális feszültségek. A visszaesők között akadnak olyanok is, akik megtanulnak fordítani szokásaikon : kinn heteroszexuális életet élnek, itt viszont megpróbálkoznak az azonos neműekkel is kapcsolatot teremteni. — Az AIDS veszélye nem kísért? . — A jogerősen elítélteket szűrésnek vetjük alá. Egyetlen intézetben sincs sem beteg, sem fertőzött. Egy hat hónapra elítélt AIDS-esnek be kellett volna nemrég vonulnia, de az igazságügyminiszter hozzájárulásával a Büntetésvégrehajtás nem fogadta be őt. — Öriznek-e külföldieket Gyulán? — Nálunk elég sok romániai tartózkodik, zömmel erőszakos cselekményekért. A lányrabló szökése Séta közbeni beszélgetésünk során a magánzárkánál kötünk ki. Lakója nem akárki, hanem Rézműves Sándor, a vagány. Ült már 15 évet emberölésért, illetve — mint ő mondja — lányrablásért. — Talán a hölgy nem akart magával tartani? — kapom fel a fejem. — Eleinte nem nagyon, de aztán belejött. Két hét alatt mindent megkaptam tőle, amit akartam. A végén már azt kellett mondanom neki: igyekezzen, mert ha siet, Miskolcon még elkapja a cirkuszt. Mert hogy kötéltáncos volt. — Miért került magánzárkába? — Szarvason dolgoztunk, s ittam valamicskét a munkahelyen, majd kiléptem a városba. Eredetileg Csabára akartam jutni, de gondoltam, hogy ebben a ruhában körülményes lenne. Visszamentem, az őr nem csinált balhét, biztosan megörült nekem. Békéscsabán azután egy lámpánál leugrottam a rabszállító buszról. Ez hétfőn volt. Piáltam egyet, valami nő is akadt, úgyhogy kedden már vissza is jöttem magamtól — foglalja össze a történteket, vidáman csillogó szemekkel. Közben öt óra telt el azóta, hogy szorongva lenyomtam a vaskos börtönajtó kilincsét. (Van, aki ennyi évre csukja be maga után a kaput.) Kifelé jövet megsúlyosbodnak gondolataim; vajon képes lennék-e ép elmével elviselni a rabsors keserű alávetettségét. Pedig láttam és tapasztaltam, ' hogy odabenn is élnek — s úgy látszik, mindenütt megélnek — ilyen, vagy olyan emberek. . Kiss A. János A lányrabló, aki alig tudott megszabadulni zsákmányától Fotó: Kovács Erzsébet — Az új gazdasági év kezdete előtt két héttel soha nem látott késésben vagyunk — mutatott rá Murányi Miklós. — Az országnak még nincs elfogadott költségvetése, a költségvetési reform részeként pedig több évtizedes hagyománnyal szakítva, teljesen új rendszerű és szemléletű költségvetési mechanizmust kell bevezetnünk. Bár a reform megvalósításának szükségességéről meg vagyunk győződve, mégis meg kell mondanom: igen sok feszültséget is teremt. Már az is gond, hogy nehéz pénzügyi évet — és egy kedvezőbbnek tervezett ötéves tervet — zárunk, s azzal kell számolnunk, hogy az idén rendelkezésünkre álló 9,2 milliárd forinttal szemben, a növekvő költségek ellenére is kevesebbel indulunk a jövő évnek. Válaszolt-e a miniszterelnök? — A megye tanácselnökei nemrégen levélben kérték a miniszterelnököt az új költségvetési rendszer bennünket hátrányosan érintő hatásainak valamilyen ki- egyenlítésére. Jött-e már válasz? — Hivatalosan még nem, de több fórumon, így az alföldi megyék országgyűlési képviselőinek találkozóján, a megyei tanácselnökök értekezletén is a főhatóságok képviselői említést tettek arról, hogy a levélben foglaltakat miként kívánják figyelembe venni. Nem a reform ellen szóltunk; helyesnek véljük azt. hogy a helyi tanácsok a helyben képződő személyi jövedelemadóhoz és a normatív állami támogatáshoz alanyi jogon juthatnak hozzá — s ezzel megszűnik a „kijárás” gyakorlata —, de megyénk történelmi elmaradottságából adódóan így 600-700 millió forinttól esünk el. Korábbi forrásaink közül kikerült a félmilliárdos bevételt jelentő földadó is .amely összeg az országban képződő földadó 26 százalékát teszi ki, s ezentúl nem a tanácsokhoz fog befolyni. Ugyanakkor várhatóan 200 milliót kapunk a központi tartalékból ivóvízminőség-javító beruházásunkhoz. Az ország minden települése — tehát Békéscsaba és Geszt is egyformán — 5» millió forint általános települési támogatásban részesül. Hozzánk képest — e téren — előnyösebb helyzetben vannak az apró falvas megyék, összességében megállapítható, hogy a reform önmagában nem a hátrányos helyzet kiegyenlítődését, hanem a szelektivitás fokozódását idézi elő. A hátrányok ellensúlyozására viszont országosan 20-30 milliárdra lenne szükség, ekkora tartalékok viszont nincsenek. Nem dorbézolják el — Teljesen új szellemű költségvetési gazdálkodást terveznek. Felkészült-e erre a tanácsok érintett személyi állománya? — Nincs szükség teljesen új csapatra. Tanfolyamokkal készítjük fel új feladataira a pénzügyi apparátust. Változás lesz bőven: választások jönnek, törvényt alkotnak az államháztartásról, az önkormányzatokról, a vagyonkezelés módjáról. A „pénzköltés” helyett előtérbe kerül a gazdálkodás, s aki jobban eligazodik a tennivalókban, az nyilvánvalóan előnyhöz jut. — A költségvetés jelentős tételeket különít el a „megyeközpont” számára. Mi indokolja ezt? — A látszat ezúttal is félrevezető lehet. Ez nem el- dorbézolandó pénzt jelent. A települések közös érdekei jelennek meg benne. Ebből a közel 2 milliárdból 1,5 milliárd forint a megyei intézmények működését szolgálja. Ez az összeg tartalmazza az érintett egészségügyi dolgozók, pedagógusok 16 százalékos béremelését is. Sajnos, azt is számításba ‘kellett vennünk, hogy feloldhatatlan feszültség esetén egyes intézményeink működését esetleg meg is kell szüntetnünk. A 34 megyei intézményből álló jelenlegi intézményrendszer változatlanul hagyásával tartalékok már ki sem mutathatók. Választás: csak a kényszerpályák között — A december 21-ei tanácsülésre kerülő tervezési elképzeléseket egyeztették-e a politikai pártokkal, érdek- védelmi és tömegszervezetekkel? — Az anyag végrehajtó bizottsági tárgyalása előtt már sort kerítettünk erre. Szeretnénk, ha minél alaposabban megismernék a a megyei tanács igen szerény, a^ költségvetés legfeljebb 10* százalékát érintő tényleges döntési lehetőségeit, s részt vennének a csoportérdekek érvényesítésében. — Ha jól tudom, a decemberi tanácsülésen nem születik döntés a költségvetésről. — Két fordulóban terjesztjük a tanács elé az 1990-es megyei költségvetést. E hónapban a kiinduló feltételek, a tervezési elvek meghatározását kérjük a tanácstól, februárban pedig az ezek alapján kidolgozott tervezetet tesszük asztalára. — Mi történik, ha a parlament nem állapítja meg a költségvetést, vagy a megyei tanács nem fogadja el az Önök előterjesztését? — Ez is, az is kedvezőtlen lenne. Mi a tanácsnak három lehetséges döntési változat minden előnyét és hátrányát, hatását bemutatjuk. Sajnos, a lényeg úgy jellemezhető, hogy abban kell majd állást foglalniuk, hogy melyik kényszerpályán induljunk el. — A jövő évi költségvetés biztosíthatja-e az idei működési, fejlesztési szint tartását? — Nem. Elsőbbséget adunk az intézmények működésének. de a beruházásokat sem fagyasztjuk be. Elsősorban a már megkezdett beruházások folytatásával számolunk, újat csak szerény mértékben indíthatunk — mondotta a megvei tanácselnök. K. A. J. Bemutatkozott Szarvason a Fidesz Szerda est 6 óra előtt néhány perccel még \csendes és néptelen volt a DATE mezőgazdasági karának folyosója és nagy előadója. Semmi jel nem mutatott arra, hogy itt néhány percen belül Deutsch Tamás, a Fidesz — fiatalok körében közismert és népszerű — képviselője lesz egy vitafórum vendége. Ez azért volt feltűnő, mert két héttel ezelőtt ugyanitt Pető Ivánt, az SZDSZ ügyvivőjét zsúfolásig megtelt előadóterem fogadta. Elsőként három fiatalember jelent meg, akik a Csa- bacsüdi Lenin Tsz-ből jöttek, őket négy kislány követte, majd szállingózni kezdtek az egyetemi kar hallgatói. Két-három őszülő halántékú úr is érkezett. Deutsch Tamás azonban pontos volt, cseppet sem zavartatta magát attól, hogy a résztvevők egyenként és lassacskán gyülekeznek, magabiztosan megkezdte mondandóját. Tájékoztatója első részében összehasonlította a fokozatos, békés, demokratikus átalakulást a más szocialista országokban zajló robbanásszerű eseményekkel. Véleménye szerint nálunk sokkal inkább európai módra, megnyugtatóbban és kiszámíthatóbban alakul a helyzet, s a leglényegesebb, hogy a visszarendeződés elleni jogi garanciák is megteremtődtek. Bármilyen radikálisak és rohamosak is a változások az NDK-ban Csehszlovákiában, Bulgáriában, a régi hatalmat védő erőszakszervezetekben semmi változás nem történt, a régi törvények, jogszabályok élnek, ezért ott megvannak még a visszarendeződés törvényi előfeltételei. Valóban szabad választások Közép- kelet-Európában először Magyarországon lesznek, jövő év tavaszán-. — Ez a választás — mondotta a fiatal politikus — olyan katarzist jelent a magyar nép számára, mint a berlini fal leomlása a németeknek. De ezzel megszűnik az a tudathasadásos állapot, amiben ma élünk. Az előadás második részében elemezte belpolitikai helyzetünket, beszélt az ország tragikus gazdasági állapotáról, a választás után várható további változásokról. Véleménye szerint nem fogunk jobban élni. A pártok már nem ígérgetnek, mert reálisan semmit nem lehet ígérni. A jövőt illetően mégis optimista, mert hisz abban, hogy az új, legitim Parlamentnek és az új kormánynak a nép bizalmát érezve lesz ereje, önbizalma meghozni fájdalmas intézkedéseket is. Ezek jelenthetik a reményt, hogy négyöt év múlva talpra állhat a magyar gazdaság. Az előadás után a fiatalok kérdésekkel ostromolták a Fidesz-politikust. A többségében mezőgazdászok érdeklődését tükrözte, hogy élénk vita bontakozott ki a mezőgazdaság helyzetéről, jövőjéről. A késő esti órákban ért véget a fórum. M. Kovács Mária
