Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16., szombat

Idegenforgalom és infrastruktúra

„Korszerű programnyilatkozatot..

37 küldött megyénkből az MSZMP kongresszusán

mot. Ezért mi 37 küldöttel vehetünk részt a kongresz- szuson. Őket demokratikus módon saját alapszervezetük választotta meg.

— Ki fizeti a költségeket?

Megyénk MSZMP-tagjai is készülnek pártjuk XIV. kongresszusára. A kongresz- szust előkészítő bizottság Békés megyei tagja Nagy Mihály János, akit az országos tanácskozás előtt kerestünk fel.

— Milyen erőt képvisel megyénkben az MSZMP?

— Ma még nincs pontos kimutatásunk, de közel 30 alapszervezetről tud a megyei koordinációs bizottság. Tagságuk meghaladja a háromezret, a szimpatizánsok szerintem még ennél is többen lehetnek.

Nagy Mihály János tájékoztatott bennünket: az októberi MSZP-kongresszus után határozott igény mutatkozott egy munkáspárt megalakítására. Ekkor jött létre a Békéscsabai Munkáspárt, ám ennek országos szervezetté történő kiépítése hosszadalmas lett volna. És, mivel nézeteik hasonlóak voltak, úgy határoztak : megtartják az MSZMP nevet, s e párt zászlaja alatt szerveződnek újjá. (Tehát a munkáspárt beleolvadt az . MSZMP-be.) Elképzeléseiket igazolta, hogy több megyei városban és községben a ke’zdéti megtorpanás után sorra jöttek létre az MSZMP alapszervezetei.

Megújulóban az agrár szakemberek megyei szervezete

Nemcsak a Békés megyeiek, hanem az ország más vidékein, sőt a külföldön élők közül is sokan ismerik Gyomaendrőd nevét. Van, aki termálvize miatt, más a Hármas-Körös kínálta horgászati és vízisport-lehetősé- gek miatt keresi fel a nemrég várossá lett települést, mely turistaparadicsom lehetne. ha rendelkezne megfelelő infrastruktúrával.

— Hiányzik a korszerű ütés telefonhálózat, szálláshelyek kellenének, s a régi termálkút lassan nem tudja ellátni a strandfürdőt — vázolta a város legégetőbb gondjait Jenei Bálint tanácselnök tegnap Békéscsabán, a megyei tanács idegenforgalmi szakbizottságának ülésén. Gyomaendrőd gondjai sajnos tipikusak, hisz’ megyénk számos településén nincs megfelelő víz- és szennyvízhálózat, nem épült ki korszerű kereskedelem és vendéglátás, hiányzik a telefon. Pedig mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy KöA Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet a nyelv- oktatás fejlesztésére a napokban másfél millió forintos alapítványt hozott létre.

— Az üzleti életben, a külföldi kapcsolatokban és a számítástechnika területén egyre nélkülözhetetlenebb az idegen nyelvi ismeret — hallottuk Homonnai Jánosnétól, a takarékszövetkezet megbízott elnökétől. — Hogy a nyelvoktatásra alapítványt hozzunk létre, az még az elődöm, a nemrég elhunyt Kanó Károly gondolatával fogalmazódott meg. A volt szeghalmi járás területén az alapítvány hozadékából — ha a szükség úgy kívánja, a másfél millió ötven százalékából is — főleg az angol és mellette a német nyelvrösök szabdalta vidékünkön nyugodt szívvel fogadhassuk a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

E téma után az idegenforgalmi alap felhasználásáról számolt be Ficzere Péterné, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője, a szakbizottság titkára. Az idén mindössze 5 millió forint elosztására volt lehetőség. Akadt település, ahol külterületi autóbusz-megállókat, máshol vízi kikötőhöz vezető utat építettek, szemétgyűjtőket helyeztek el, konténereket vásároltak, vagy kiállítóterem nyitásához segített hozzá a kapott pár százezer forint!

Az ülésen végül azt vitatták meg. hogy megyénk miként tudna csatlakozni a világkiállításhoz. Ügy vélték: elsősorban a természeti adottságok, a kulturális hagyományok és a gyógyvizek kínálnak erre lehetőséget. A kapcsolatfelvételre, a tervek kidolgozására előkészítő bizottságot alakítottak.

g. k.

oktatást kívánjuk támogatni. A célunk az, hogy a letelepedő közép- és általános iskolai nyelvtanároknak segítséget nyújtsunk. Ennek az a feltétele, hogy a helyi tanács oldja meg a lakásgondjukat. Mi a letelepedőnek bizonyos ideig havonta egy meghatározott összeget folyósítunk, vagy egyszeri letelepedési segélyben részesítjük őket. Az alapítvány nem terjed ki az orosztanárok átképzésére, ugyanis ők külön állami támogatást kapnak.

Mint azt a megbízott elnöktől megtudtuk, az alapítvány nyitott, ahhoz bárki szabadon csatlakozhat, aki az alapító okiratot elfogadja. Kezelője a kuratórium lesz, ennek tagjait az alapítók delegálják, majd.

A MTESZ keretén belül működő Magyar Agrártudo-t mányi Egyesület Békés Megyei Szervezetének elmúlt négyéves tevékenységéről, továbbá az egyesületnek a társadalomban betöltött szerepéről beszélt tegnap délelőtt Borbély László, a MAE megyei titkára azon a tisztújító küldöttközgyűlésén, melyet Békéscsabán, a volt KISZ-táborban rendeztek meg. Az előadó sikeresnek értékelte a MAE tevékenységét, annak ellenére, hogy az utóbbi időben csappant a taglétszám, ami véleménye szerint az újonnan megalakuló pártok, illetve reformkörök következménye.

— Az országban, s így szűkebb hazánkban, Békés megyében végbemenő társadalmi, politikai, gazdasági változások megkövetelik, hogy a MAE munkáját, tevékenységét, szervezetét ezek figyelembevételével alakítsuk ki — hangsúlyozta az előadó. Ennek jegyében terjesztette elő azt a javaslatot is, mely az agrártudományi egyesület megújulására született. A javaslat lényege, hogy a MAE megőrizze és megerősítse a demokratikusan szerveződő, alulról építkező pártoktól és kormánytól független, az agrártudomány fejlődését szorgalmazó, azért tenni akaró tudományos egyesületi jellegét.

Az ellenőrző bizottság beszámolója után a hozzászólások következtek. Murányi Miklós, a Békés Megyei Tanács elnöke, a MTESZ Békés Megyei Bizottságának elnöke elemezte a megye fiatal agrár értelmiségének helyzetét, s hozzászólásában kiemelte a fiatalok bevonásának fontosságát az egyesületi munkába. A mintegy 1300 tagot számláló MAE- szervezetnek figyelmébe ajánlotta, tegye vonzóvá a fiatai agrár értelmiségének a szakmai, társadalmi, politikai munkában való részvételét.

Az utolsó napirendi pont szerint a MAE vezetősége egyhangúlag lemondott

tisztségéről, majd újjáválasztották az egyesület vezetőit és a 21 tagú országos küldöttséget. A Magyar Agrár- tudományi Egyesület Békés Megyei Szervezetének elnöke ismét Horváth Pál, a DÉTE igazgatója, titkára pedig újra Borbély László, a Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója lett.

B. A.

Szeghalom és térsége

Másfél milliós alapítvány a nyelvoktatásért

Negyvenéves jubileum

II Körösi Állami Gazdaság Ünnepsége Gyomaendrödön

Jubileumot ünnepelt tegnap délután Gyomaendrödön a Körösi Állami Gazdaság: jogelődje, a Kőszigeti ÁG 1949. december 18-án alakult. Az ünnepségre — melyet a művelődési központ színháztermében tartottak — hivatalosak voltak a gazdaság legrégibb dolgozói is, a partnergazdaságok képviselői — közöttük a Kassa- saccai Magtermeltető Állami Gazdaság igazgatója, Ga- nyó István, Roland Schmidt Ausztriából, a Köflach-i sícipőüzemből —, valamint Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke és sokan mások.

Dr. Dávid Imre igazgató ünnepi beszédében áttekintette az elmúlt negyven esztendőt, mely — mint mondotta — egy emberöltőhöz viszonyítva már jelent valamit. Beszélt arról, hogy az 1950-es évek a nagyüzem megszervezésével teltek, s ez a hatvanas évekre fejeződött be. A hetvenes évek hozták a nagy vállalkozások és a nagy csalódások idejét, míg a nyolcvanasok kedvezőtlen indulás után a szerkezetváltás megvalósítását.

Felsorolta a gazdaság számos jó évét az elmúlt négy évtizedből, de a rosszak pontos megjelölésével sem fukarkodott. Némi büszkeséggel vállalta, hogy elmondja azt is: a Körösi dolgozóinak 60 százaléka több mint 10 éve dolgozik munkahelyén, és ez a közösség minősítését is jelenti.

.— A mostani bizonytalanság mindenkit befolyásol — hangoztatta —, nehéz a jövőről beszélni. Egy biztos: ha nem felejtjük el a föld, a jószág, a munka szerete- tét, akkor ez a terület megélhetést nyújt nekünk minden időben.

Ezután Ganyó István a kassai partnergazdaság nevében mondott köszöntőt, és Murányi Miklós is szólt a jubilálókhoz. Az elmúlt évtizedek agrártevékenységének reális értékelését tartotta különösen fontosnak a jövő szempontjából. Nem lehet — mint mondotta — választási jelszavakkal úgy megnyerni embereket, hogy közben felelőtlenül minősítik az agrárágazat munkáját, eredményeit. Az itt tevékenykedő agrár értelmiség segítségével kell valódi értékelést adni, mit csináltunk a földdel négy évtized alatt? Ez az értelmiség Békésben is nagy érték, ez a megye igen nagy szellemi erőkkel rendelkezik, ez a megye mindig igazodni tudott a változó világhoz, és ma is képes erre.

Az ünnepségen Porub- csánszki Gergely rizsárasztó, aki 1955 óta dolgozik a Körösiben, és Mező János mezőgazdasági gépszerelő, aki 1972 óta. Murányi Miklóstól átvette a MÉM Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, tízen kapták meg a Kiváló Dolgozó vállalati kitüntetést.

s. e.

Daru András traktoros Kiváló Dolgozó kitüntetést vett át dr. Dávid Imre igazgatótól Fotó: Kovács Erzsébet

— Hány küldöttük vesz részt a kongresszuson és milyen módon választották meg őket?

— A kongresszuson összesen hétszáz alapszervezeti küldött vesz részt, tanácskozási és döntési joggal. Ebből ötszázat a 19 megye és kettőszázat Budapest ad. S látszik a számokból, nem fővároscentrikus az értekezlet. Az országos előkészítő bizottság előbb megyénként 15 küldöttet irányzott elő, de ahol már létszámban erősebb MSZMP-szervezetek működnek, mint Békés megyében, azok számára (ez 9 megye), emelte a keretszáDőlt betűvel

Kutyaszorító

A hét elején feljegyeztem magamnak egy Kenneth Galbraith-idézetet. Gondoltam, jó lesz a mostani Írásomhoz. Tévedtem, az idő lekörözött. A Nobel-díjas amerikai közgazdász a rádiónak nyilatkozva csak úgy mellékesen megjegyezte: „Ebben a magyar életben azért van valami jó is! Erről is kellene beszélni.” Lám-lám — gondoltam —, a messziről jött ember több jót lát ebben a szerencsétlen országban, mint mi, akik itt ülünk nyakig' az államadósságban.

Az elmúlt napokban annyira felgyorsultak az események, és olyan rémitö hírek érkeznek a parlamenti előkészületekről, hogy az ember sokkal időszerűbbnek tart egy másik Galbraith-véleményt. Remek önéletrajzi emlékiratában bukkantam rá: „A közgazdaságtan nem tartalmaz tartós igazságokat: állandó, folyamatos felülvizsgálatra van szükség. A gazdaságpolitikában szinte valamennyi hibát azok követik el, akik képtelenek megváltozni.” Hogy a magyar gazdaságpolitika alakítóinak erényei közé tartozott-e a megújulási (változási) képesség vagy sem, azt ma már nehéz kideríteni'. Mindenesetre a végeredmény katasztrofális: az ország a -teljes gazdasági összeomlás határán van. Helyzetünk hasonlatos annak a halálraírtéltnek a kilátásaihoz, aki már csak a között választhat, hogy kötél, vagy golyó által végezzenek vele.

A nemzeti túléléshez elegendő, az egyéni megmaradáshoz viszont kevésnek tűnő tippeket külföldről, a Nemzetközi Valutaalap berkeiből osztogatják. Bár ez a No- bel-dijas amerikai erre is mondott valamit. Történetesen azt, hogy a kelet-európai országoknak nem tanácsokat, hanem segélyeket kellene osztogatni. Amiben persze lehet is valami.

De térjünk vissza a parlamenti előkészületekre, konkrétan az 1990-es költségvetési tervezethez. Nem részletezem, miről van szó, úgyis tudja mindenki. Hiszen már napok óta a várható drámai intézkedésekkel riogatnak bennünket. Azzal, hogy ha az Országgyűlés nem fogadja el a tervezetet, akkor összeomlik a gazdaság. Ha pedig összeomlik, akkor 100 százalékos infláció, 500-600 ezer munkanélküli, áruhiány, jegyrendszer és sorbanál- lás várható. Ha viszont elfogadja, akkor — a súlyos megélhetési nehézségek miatt — könnyen lehet, hogy az utcán folytatódik a döntéshozatal. S akkor már nehéz lesz megmondani, hogy az elszabadult tömeg mint úthenger, mit és kit tapos el, illetve hagy meg.

Kérem, ez valóban a halálraítélt dilemmája. S nem csodálkozom a kétségbeesett kormányfői megnyilatkozásokon, sem a nyugalomra intő kiáltványokon. Igen. itt már csak a fogakat összeszorító kitartásra, a megértésre és a szolidaritásra lehet felszólítani. Rendjén is van, hiszen hányán és hányán mondták már ebben az országban, \hogy „segítünk, ha kell, áldozatot is hozunk, csak ne húzódjon már tovább ez az áldatlan állapot”. Igen, ez már kétségtelenül az áldozatvállalás időszaka. De néhány megjegyzést azért engedtessék tenni.

Például, mi a biztosíték arra, hogy ez a mostani, nemzeti megmentési program az igazi? Az utolsó komoly program? Ugye emlékeznek még a kínaiak utolsó komoly figyelmeztetéseire? Az amerikaiakhoz intézték őket. Volt belőlük vagy ezer! És mindegyik az utolsó komoly volt. A kérdésem nem elméleti, hanem nagyon is valós. Lelkesedtem, s lelkesítettem már másokat is néhány nem- zetmegmentő kormányprogram támogatására. A Grósz- kormány 1987 szeptemberében beterjesztett tervezete például valóságos nemzeti mámort váltott ki. Ha nem tévedek, mindössze három nehéz éi'et „ígértek”. Aztán jött volna az emelkedés. Két év telt el azóta és kiderült, szó sincs három évről, sőt talán még csak most vagyunk a mélyponton. Két esztendőt elfecséreltünk! Es azt megelőzően hányszor két esztendőt idétlenkedtek el már a fejünk felett? Miért higgyem el, hogy az idétlenségek kora lejárt? S különben is, ki pereli vissza elrabolt és megcsalt hitemet? S kitől követelhetem vissza megtaposott reményeimet? S egyáltalán, hogy fogok majd a fiam, meg a lányom szemébe nézni, ha felnőnek. Mit mondok majd nekik? Hiszen a ma élők és aktív korúak okán engem is felelőssé tesznek majd azért a csődtömegért, ami rájuk marad.

Kutyaszorító ez, annyi szent. Menekülni már csak előre lehet. A jelek szerint választási lehetőségünk se sok van. Csak futni, szaladni, összeszorított fogakkal, megkeseredett szívvel, valami maradék hittel, és reménnyel, hogy kibírjuk, és hogy egiiszer talán csak kijutunk ebből a kutyaszorítóból.

— Különösebb költségünk nem lesz, de ami kiadásunk adódik (utazás, étkezés), azt saját zsebből fedezzük. A kongresszusra szerény keretek között kerül sor, a fő hangsúly a tartalmi munkán lesz.

— Mit vár a kongresszustól?

— A baloldali mozgalom megerősödését, a mai politikai gyakorlatnak megfelelő szervezeti szabályzat elfogadását, új arcokat a vezetésben és végül, de talán ez utóbbi a legfontosabb: korszerű elvi-politikai programnyilatkozatot.

papp