Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
1989. december 14., csütörtök • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum •Nyílt fórum • Nyílt fórum • Kiállítás ÉS tapasztalatcsere Földszerzési verseny — jelképes áron Penzai művészek Békéscsabán Új Barázda Tsz, Csanádapáca Földhaszonbérleti szerződés. mely létrejött egy részről Domokos Gáspár, Csanádapáca, Széchenyi út 20. szám alatti lakos és a Csanád- apácai Üj Barázda Mg. Termelőszövetkezet között a mai napon, a tsz irodahelyiségében. Alulírottak megállapodtak abban, hogy a Domokos Gáspár által haszonbérbe adott 13 kataszteri hold 203 négyszögöl földterületet (mely bizonytalan időre szól) a Csanádapácai Űj Barázda Tsz haszonbérbe veszi. / A haszonbér összege: évenként és kateszteri holdanként 166,40 forint, tehát egyenlő a tagok által behozott földjáradék összegével. Ezen haszonbér összege minden évben utólag egy ösz- szegben fizetendő. Amennyiben a törvényes keretek a haszonbér összegét módosítanák, úgy azt a bérbeadónak, illetve bérbevevőnek jogában áll mindenkor aszerint változtatni. Csanádapáca, 1964. szeptember 17. Mazula István Domokos Gáspár elnök bérbeadó Olvastam Sz. Lukács Imrének a Szabad Föld 46. számában megjelent, Nagy Tamással készült interjúját. A cikkben leírtakkal tételesen vitába bocsátkozni a hely hiánya miatt nincs lehetőségem, a földtulajdon kérdéséhez azonban szeretnék hozzászólni. Visszautasítom a „társadalmi bocsánatkérést és jelképes örökváltságot”, mert az nem őszinte és tiszta szándékú! Mit akarnak elérni önök, az agrárreform- körökbe tömörült agrárvezetők? Földbirtokossá válni — jelképes áron! Ugyanis kizártnak tartom, hogy egy átlag, föld nélküli téesztag sertésgondozó egyenlő eséllyel indul a jelképes áron való földszerzési versenyben bármely, az agrárreformkörök- be tömörült, magas fizetéssel és jó összeköttetésekkel rendelkező vezetőjével. Itt van tehát a valós érdekellentét „János bácsi” és a „falu önnevelte és önszelektálta közösséghű értelmisége — a szövetkezeti, reformértelmiség” között, hogy Búzás Andornak a Falurádió ez év szeptember 6-i adásában feltett kérdésére válaszoljak. A „János bácsi(k)” földjét jelképes áron megveszik — felveszik — az agrárreformkö- rökbe tömörült agrárvezetők, s így földbirtokossá válnak. A föld megműveléséhez, hasznosításához szükséges felszerelést pedig ingyen megkapják Nagy-Huszein Tibor elgondolása szerint. (Szabad Föld, 1989. augusztus 22., Sz. Lukács Imre: A vidéki Magyarország képviseletében c. írás.) Vajon ki bízta meg a szerzőt e képviselettel? A kisemmizettek földjükhöz való ragaszkodása rendkívül erős, a kisgazdapárt Békés megyei szervezete által kiadott föld igény felmérő lapokra tízezer körüli igény- bejelentés érkezett vissza eddig, olyan messze elszármazottaktól is, mint például Érd. Hévíz. A földtulajdon kérdése ezért szerintem olyan kardinális kérdés, amit sem ez az Országgyűlés, sem a jelenlegi agrár- vezetés ne akarjon rendbe- tenni, mert csak a helyzet további romlása várható intézkedéseiktől. Szeretném megismerni az ön véleményét, jövőelképzelését egy számában sem elhanyagolható, gazdasági súlyát tekintve jelentős rétegről — e réteg jövőjéről. Gondolok itt azokra a keménygerincű parasztokra, azok leszármazottaira, akik nem bírtak cseléddé válni sajátjukban, a téeszesítés után földjüktől meg lettek fosztva — ahogy finoman fogalmazták, földjük megváltásra került —, pár száz négyzetméter földterületre beszorítva megtermelik a zöldség- és húsellátás döntő részét. Hogy a kérdés körül- magvarázását, de érdemben meg nem válaszolását igyekezzem kizárni, ezért saját példámban — mely cseppet sem egyedi — kérném állás- foglalását. Édesapám 1964. szeptember 17-én a mellékelt földhaszonbérleti szerződés megkötésére kényszerült. Mivel cseléddé válni nem tudott a sajátjában, az iparba ment dolgozni, amellett a házhóz tartozó körülbelül egy holdon kertészkedett, illetve állatokat tartott. Földhöz való ragaszkodását bizonyítja, hogy a földje elvétele előtt vásárolt két hold 1209 négyszögöl föld után, mely még a föld elvételekor (haszonbérbe adásakor) nem volt a nevére írva, kifizette az illetéket és nevére íratta azt. Igv a földhivatal határozatában, már 15 hold, 1312 négyszögöl termőföld tulajdonától fosztották meg szüléimét 1969. július 4-én. ön szerint én, aki földnélküli gazdálkodó vagyok, évente körülbelül 400 -ezer forint értékben tartok állatot, tömök májlibát, visszakaphatom-e jogos örökségem, vagy majd jelképes áron megveszi valaki Önök közül, s nekem már nem egy jogi személytől kell visszaköveteljem örökségem, hanem egy (jelképes) vásárlás útján tulajdonjogot szerzett új tulajdonostól ? Egyáltalán, ön szerint van-e nekem erkölcsi alapom szüleim elvett földjét visszakövetelni, és van-e erkölcsi alapja azt bárkinek, jelképes áron (vagy bármilyen áron) bocsánatkérések közepette megvenni, illetve eladni (ki fogja eladni?) az én beleegyezésem nélkül? Domokos Tibor, Csanádapáca „II menekültek nagyobb része rendes, dolgos, becsületes ember” A Népújság december 6-i számában olvastam „Egy hazáját megtalálni vágyó értelmiségi” című cikket. Nagyon elszomorítottak a cikk sorai. ' Sajnos, ez már a harmadik alkalom, amikor ezt a megjegyzést hallom: „Honnan van a segély?' — A mi keresetünk adójából!” Nagyon sajnálom, hogy ez a tévhit terjedt el Magyarországon, hogy azért kell a magyar embernek adót fizetnie, mivel segíteni kell a menekülteket. Már elnézést, de én hallomásból úgy tudom, hogy a magyar állam kemény valutát kap minden egyes menekült után és nem is olyan keveset. Bár erről egész biztosat nem tudok, de az ENSZ tudtommal támogatja Magyar- országot, azért, mert befogadja a menekülteket. Tiszta szívvel írhatom, hogy a menekültek nagyobb része rendes, dolgos, becsületes ember, aki azért jött vissza az anyaországba, hogy magyar emberként élhessen és jövőt biztosítson gyermekeinek. Tudom és hiszem, hogy a többség számolt a nehézségekkel, amik itt reá várnak és vállalta ezeket. Vállalta a kanáltól, késtől való indulást, vállalta az albérletet és vállalta azt is, hogy egyesek innen is „kinézik”, most nem azért, mert magyar, hanem azért, mert „román”. Nem panaszkodni akarok. Igen is, én vállalom, hogy menekült vagyok. Vállalom a nehézségeket. Hálásan köszönöm a magyar államnak, hogy befogadott. Szeretném a munkámmal igazolni azt, hogy nem leszek haszontalan állampolgára a magyar államnak és arra törekszem, hogy segítsem ezt az országot kilábalni a bajból, de már engedtessék meg. azt mégsem tűrhetem szó nélkül, hogy az adórendszert a nyakamba varrják. Ezeket a sorokat azért írtam le, hogy végre mindenki elolvashassa fehéren-felee- tén: a dolgos, becsületes menekült nem sajnáltatja magát, nem panaszkodik, hanem dolgozik, albérletben lakik, két gyereket nevel, minden pluszmunkát elvállal és néha még arra is kényszerül, hogy megvédje a saját igazát. Tisztelettel: Bordás Katalin PR0GRKM A1ÄNI. HUNK BÉKÉSCSABA A Magyar Kodály Társaság Békés megyei tagcsoportja karácsonyi hangversenyt rendez december 14-én, csütörtökön 19 órai kezdettel az evangélikus kőtemplomban. Közreműködnek a társaság énekkarai és zenetanárai. Az ifjúsági ház életreformkö- rében december 16-áin, szombaton 10 órai kezdettel a XX. századi civilizációs betegségekről tart előadást dr. Rónavölgyi Erzsébet. Ugyanott december 16-án, szombaton 14 órától a karácsony jegyében Kéz a kézben címmel családi programra kerül sor. Egésznapos karácsonyi program várja a gyermekeket december 16-á.n, szombaton a Meseházbain. MHV (Menyhárt, Homonyik, Vikidül) «toncert lesz az ifjúsági házban december 18-áin, hétfőn 19 órai kezdettel. A megyei könyvtárban december 16-án 15 órai kezdettel Kovács Mártáimé irányításával fenyőfadiszítés lesz. OROSHÁZA A Petőfi Művelődési Központban december 19-én. kedden 10.30 és 14.30 órai kezdettel a „Régimódi csavargó" című zenés mesejátékot láthatják a gyerekek. SZEGHALOM A városi művelődési központi ban december 16-án. szombaton Karácsonyi ajándékkosár címmel egésznapos program várja a gyerekeket. Békés megye szovjetunióbeli testvérmegyéje több mint két évtizede az orosz- országi Penza. A két megye az élet minden területén kapcsolatok ápolására és szélesítésére törekszik. Kulturális téren rendszeres a kiállítások cseréje: megyénkből 1987-ben nagy érdeklődést kiváltó népművészeti tárlatot láthattak a penzai- ak, tavaly Mladonyiczky Béla szobrászművész mutatkozott be kisplasztikáival. Megyénk most két penzai üvegművészt, Alekszandr Igna- tyijevics Merkulovot, Nyiko- laj Ivanovics Prilepkint és a képtár igazgatóhelyettesét, Olga Ivancsikova asszonyt látja vendégül. A képzőművészek tegnap a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban mutatkoztak be. Hogy kik ők és mit is hoztak Pénzéből, arról érdeklődtünk tőlük. Alekszandr Ignatyijevics Merkulov: — Huszonhét éve dolgozom egy penzai kutatóintézetben, ahol laboratóriumainknak készítek kísérletekhez üvegeszközöket. Szabadidőmben különféle dísz- és használati tárgyakat formázok: szamovárokat, teás- és kávéskészleteket, gyertyatartókat, üvegvázákat színezett üvegvirágokkal. Környezetünk, az otthonok szebbé tételéért csinálom, s nem utolsósorban a saját örömömre. Tagja vagyok a néprajzi múzeumban működő amatőr művészközösségnek. 1985 óta rendszeresen kiállítok, Moszkvában több díjat nyer- , tem már. Munkáimmal a XVIII. századi klasszikus orosz hagyományokat szeretném átörökíteni. Nyikolaj Ivanovics Prilep- kin: — A leningrádi képzőművészeti főiskolán végeztem, annak szellemében dolgozom ma is. Fő munkaterületem az üvegkerámia. Évekig a nikolszki üveggyár művészeti vezetője voltam, ahol különféle kristálytárgyakat készítettünk. Jelenleg mindenfélével foglalkozom: Békéscsabára üveg- és kerámiakészleteket, üvegkisplaszti- "kákat, sőt festményeket is hoztam. A Volga melletti Kujbisevben születtem Egy Merkulov készítette váza, színezett üvegvirággal Fotó: Kovács Erzsébet ugyanis, a folyó mindig sok témát adott. Nem ragaszkodom a hagyományokhoz, a modem irányzatokat éppúgy kedvelem. Olga Ivancsikova: — Elsősorban az itteni múzeumi élet és szervezése érdekel. A mi képtárunkról elmondanám, hogy 1992-ben lesz száz éves, Penza akkori kormányzója alapította saját gyűjteményéből, sőt képzőművészeti szakközépiskolát is létrehozott. Az iskola az egyik legjobbnak számít a Szovjetunióban. Képtárunk főként orosz festményeket és grafikákat gyűjt. Nagyon népszerű az avantgarde anyagunk. Az emberek sokszor sorban állnak, hogy egy-egy tárlatunkra bejussanak. Miért? Tagmúzeumunkban újjítottunk, híre bejárta a világsajtót is. Lényege az, hogy egyszerre egy művész egy alkotását mutatjuk be, oly módon, hogy először filmen, színészek közreműködésével és kísérőzenével visszük közelebb a látogatót a festő korához, életéhez. A képet fokozatosan, mindig csak kis részletet mutatva tárjuk a látogató elé. Legutóbb Ti- zianóval ismertettük meg az embereket. Elmondhatom, tőlünk még senki nem ment ki közömbösen ... A penzaiak üveg-, kerámia- és festménykiállítása tegnap délután 4 órakor nyílt meg a Munkácsy Múzeumban. Megnyitót Mladonyiczky Béla szobrászművész mondott. A ^tárlatot várhatóan az év végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Sz. M. Örmény gyerekek magyar otthont keresnek A Magyar Vöröskereszt és a Lions Klub-mozgalom aktivistái 300 olyan gyermeket találtak az örményországi földrengéssújtotta zónában, akiket — megítélésük szerint — a fagyhalál fenyeget. Az egy évvel ezelőtti katasztrófa nyomán több mint 25 ezer ember meghalt, az eltűntek és a sebesültek száma sokszorosa a halottakénak, félmillióan maradtak otthon nélkül. Több mint 7 ezer gyermek lett árva, közülük csaknem 900-an a Magyar Vöröskereszt szervezésében nyaraltak Magyarországon. A romba dőlt otthonok nem épültek fel a télre. ezért sok ezer gyermekre sátrakban, átmeneti szállásokon, fabódékban köszöntött rá az örmény tél. A Magyar Vöröskereszt és a Lions Klub aktivistái a veszélyben levő 300 kicsit januárban és februárban Budapestre hozzák. A Művelődési Minisztérium és az örmény társminisztérium megállapodása alapján a magyar fővárosban járnak majd iskolába, örmény tanárok tanítják őket. A Vöröskereszt szeretné, ha a kicsik családoknál töltenék az itteni időt. Ezért kérik azoknak a családoknak a jelentkezését, akik szívesen fogadnának otthonukba — a jelzett időtartamra — 12 éves korú gyermeket vagy gyermekeket a földrengéses zónából. A Vöröskereszt telefonügye- lete minden este 5 és 7 óra között várja a jelentkezőket a 1313-950-es számon. Levélcím: 1367 Budapest, pf.: 121. „Segíts, hogy segíthessünk!” Hz álmos falu B vörös démon és a vasrúd — Csak nem azt akarja ezzel tudtunkra adni, hogy szinte tetszés szerinti korú lovat tudnak produkálni a fogak átformálásával? — De, éppen ezt. — Mégis, mennyibe kerül egy ló nálunk? — ötvenezertől három- százezerig. És a hozzáértés akár százezer forintot is jelenthet. — Hetente átlagosan hány lovat szokott venni és eladni? — Ötöt-hatot, de többször előfordul, hogy naponta négyet vagy ötöt is. — Tényleg olyan jó üzlet a lókereskedés? — Az egyik legjobb üzlet. H presztízsmeccs — Gondolom, az önhöz hasonló szakmabeli nagyságok már ismerik egymást kis hazánkban. Hogy lehet ezt a szakmát évtizedekig testi károsodás nélkül csinálni? — Ha valakit becsapunk, legfeljebb százból egy jön rá a szándékosságra. Egyébéként a visszatérő vevőinknek az árnak megfelelő lovakat adunk. — A nagymenők egymásnak szoktak adni-venni? — Hát persze. Ezek egyfajta presztízsmérkőzések. — önnek milyen a mérlege? — Az utóbbi években már nem vesztettem. — Akkor nem lehet szegény ember. — Hát, olyan átlagos. — Biztos? — Na jó, mondjuk az átlagnál valamivel jobban állok anyagilag. — Tegyük fel, hogy kedvet kapnék a lókupeckodás- ra. Mit javasolna, hogyan vágjak bele? — Legelőször vegVen magához néhány százezer forintot, s próbálja meg. De biztos vagyok abban, ha több millió forintja van, még az sem lesz garancia arra, hogy jó lókereskedő válik magából. Mint a Sakál Egyszer csak ötven év körüli cigányember szólítja meg beszélgetôpartnçremet. Fennhangon mondja: — Tudok egy neked való, jó rúgós lovat! Ha akarod, holnap hatkor indulhatunk. Itt üzletről van szó, magukra hagyom a tárgyalófeleket, széjjelnézek a táncparkett környékén. Néhány perc múlva a cigány lóku- pec mellém lép és elkezdi magyarázni az elém táruló panorámát. Szinte karnyújtásnyira tőlünk szép, hullámos hajú lány táncol. — Most izéltem meg az előbb a gyönyörűt — jegyzi meg fennhangon, s látszik az arcán a büszkeség. — Es hogy jött össze a dolog? — Itt is van nekem egy lakásom, üresen, úgyhogy ha kell, bármikor van kégli. Igaz, hogy kétezer forintot kért, de megérte. — Ez^ a lányt pénzért lehet elvinni? Nem úgy néz ki. — Ha valaki elég tökös, meg fiatal, azzal ingyen is elmegy, mert nagyon szeret... (A történet hitelességéhez tartozik, hogy a sajtóban ki nem nyomtatható szót nemcsak kimondta, hanem fennhangon mondta ki.) És jól is csinálja, köz-
