Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
NÉPÚJSÁG 1989. december 14., csütörtök Csúcs Luxuscikkeink sorába immár a könyvet is felírhatjuk. Aki még egyáltalán tud írni. Tényleg, mire való az a flancos kultúra? Igen tisztelt tanár uraimék, meg a doktorok, akik önérzeteskednek, hogy nem borravalóból akarnak megélni, irodában melegedő mérnökök, mindenféle tanult népség, csak zajonganak, csinálják a zavaros politikát, s közben van képük azon háborogni, ha egy tisztességes segédmunkás többet keres a pedagógus- kámnál. Többet bizony, amikor a drága szabad idejében fusizik is. No, nehogy átvegyem demagóg hordószónokok fröcskölő stílusát. Tény: egyre drágábbak \a könyvek — is. „Bérből és fizetésből élők” számára elviselhetetlenül drágák. Mindegy, ha egyszer felviszi az Isten a dolgom, megveszem a rekordok könyvét, meg én. Lapozgatom figyelmesen, különösen arra vagyok kíváncsi, mit hír ki az ember. Ha jól tudom, étel nélkül néhány hétig élhetünk, a folyadékot csak pár napig nélkülözhetjük. Levegő híján percek alatt megfullad a páciens, s ha közben a nyakcsigolyáját eltörik, még annyit se szenved. Bizonyított adat, kipróbálták többször is. Arról még nincs tapasztalat, hogy egy nép meddig viseli a fulla- dozást, s a szakadék szélén elropott tánc után mikor kezdődik a zuhanórepülés? Jaj, csak ne soká próbálgassuk az anarchia szakítószilárdságát, mert semmi jóval nem kecsegtet ez a kísérlet. Divatos szójárás lett: „átmeneti korban élünk”. Átmeneti a Parlament, a kormány, a .pártok csatái, minden átmenet, egyedül a nép marad a helyén. S hogy ez a jobb sorsra érdemes nép csöndben megegye a jövő terveinek balek kezekkel gyúrt keserű labdacsait, fura mutatványokban van része. Legutóbb például nemzeti csúcstalálkozót verbuváltak' a kormány, a pártok, a szak- szervezetek, a parlamenti bizottságok és mindenféle mozgalmak képviselői részére. Korábban csak az ördögre mondogattuk, hogy nem alszik, most a politikusaink se nyugszanak, hiszen éppen a hét végén kellett megrendezni a nézeti csúcsot. Persze, semmi lényeges megállapodás nem történt, nem is volt más cél, csak az, hogy tessék tudomásul venni a népszerűtlen intézkedéseket. Egyszer születne már valami „népszerű” gondolat! De ha van is megegyezés, ugyan mennyit ér? Nem szokás itt betartani az ígéretet, még az ellenkezője se igaz annak, amit mondanak. Alapjaiban hibás a szemlélet, amely az élet, a gazdaság élénkítése helyett megfojt, gúzsba köt, elrettenti az embert a holnaptól. S amíg ilyen nesze semmi, fogd meg jól — eredményeket hozhatnak csupán a tárgyalások, azt hiszem, sokan érezhetjük, hogy bennünket senki nem képviselt azon a csúcson, ezért ne tessék „nemzetinek” nevezni az alkudozást. Márciusban, ha parlamenti választások lesznek, addig guggolva kibírnánk valahogy. Talán még egy beteg reflexekkel megvert, • levitézlett hatalom agóniáját is elviselnénk. Am nagy kérdés: új élet .kezdődik-e tavasszal? Negyvenéves némaság után tud-e okos szóra hallgatni a sokaság, és Van-e még üdvözítő ige? Nem kell a demokráciáért túl sok tanulópénzt fizetni nekünk, akik nyakig süppedünk a diktatúra adósságaiban? Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy soha meg nem ismétlődnek a legutóbbi választások zavarodottságai és a körülötte zajló méltatlan civakodás. S ha minden a legjobban alakul: lesz a nép szabad akaratából megválasztott parlament, tisztességes, épeszű emberekből álló kormány, tekintélyes köztársasági elnök, kedvezően alakul a nemzetközi helyzet, se káosz, se diktatúra nem szakad ránk, akkor még mindig meg kell tenni a legfontosabbat. Értelmét látva, eredményesen dolgozni, örömmel élni. Sajnos, a jó munkától és a boldogságtól is elszoktunk, s ha ezt valami csoda folytán meg nem tanuljuk, lehet bármilyen csúcs- találkozó, tárgyalás, magyarázat, alkotó munka nélkül csúnya világ vár ránk. Andódy Tibor ben mint a sakál, úgy üvölt. Egyébként milliomos a csaj. Amikor így kitárgyaljuk a dolgot, visszaülök a helyemre. A főnök távollétében az egyik pincért kérem meg, hogy próbáljon segítségemre lenni az eligazodásban. Szerencsémre bizalmába fogad és sorra „mutatja be a jelenlevőket”. Az a két félcigány lány tegnap zsebelt ki két külföldit nálunk. Vitték az útleveleket is. Az egyiket elkaptam, bevittem a raktárba, s néhány pofonnal elmagyaráztam neki, hogy ma estére hozzák vissza a cuccokat. Különben eltöröm a derekukat, arról nem beszélve, hogy többet ide be nem teszik a lábukat. Pornófilm házilag — És azok, ott hatan, mivel foglalkoznak? — kérdezem, s mutatok a következő asztal felé. — Az a jól öltözött srác semmivel. Az apja vállalkozó, nem kell dolgoznia. A lány, akit szorongat, ugyancsak jól áll anyagilag, egyébként fotózást vállal, ha lehet külföldiekkel. Sokkal érdekesebb az a szőke fiú, a barátjával. Ök nem is Olyan régen csináltak .maszek pomófilmet. — Micsodát? Mit csináltak? — Pornófilmet. Két barát összeállt, kerítettek lányokat és felvették. — Látta az alkotást? — Persze, szenzációs. Az egyikőjük például úgy tűri a vörös démon közeledését, hogy jobb kezében vasru- dat szorongat, és így próbálnak felvenni mindenféle pozitúrákat. Mondom, szenzációs. A látottak további ecsetelésére, plasztikus érzékeltetésére a jelenlegi magyar sajtógyakorlat nem ad módot, így újabb személyekről kérdezem a pincért. Amott két lány ül. Már azt hiszem, hogy megint valami kuriózum, de tévedek. — Ök rendesek, semmit nem tudok róluk. De mellettük az az egyedüli hölgy nagyon érdekes eset. Időről időre eljön, mindig egyedül, kocsival. Rendel magának egy kólát, aztán előbb-utóbb elmegy táncolni valakivel. Hiába érdeklődtünk utána az egész megyében, senki sem tudja, hogy hova való. A tulaj visszajön. Tulajdonképpen már mindent megbeszéltünk, az idő is előreszaladt, lassan 11 óra van. Ideje hazaindulni. Hazáig még messze az út, de a Trabant jól viselkedik. Az egymás utáni települések már az 'igazak álmát alusz- szák. Az emberek a reggeli rntmkakezdéskor talán majd arról beszélgetnek, hogy milyen izgalmas volt az esti- film. S nálunk a faluban sohasem történik semmi említésre méltó... (Vége) Lovász Sándor-tagságot vállalok...” „Csak KB Beszélgetés Grósz Károllyal A hét végén tartja kongresszusát a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek egyik szervezője Grósz Károly, ez alkalomból interjút adott az MTI-Press-nek. — ön mostanában sokat járja a vidéket, találkozik emberekkel. Hogyan érzi magát a kongresszus előtt? — Nagyon vegyesen. Tiszteletre méltó, ahogyan a párttagság egy jelentős része érzelmileg ragaszkodik a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Ebben a kötődésben nagyon sok a nosztalgikus elem; a múlthoz, a múlt eredményeihez való feltétlen ragaszkodás. Van ebben a vonzódásban egy igen racionális momentum is, nevezetesen az, hogy a magyar politikai palettának legyen még egy baloldali pártja. Régóta vallom, hogy a baloldal nem állhat egy pártból. Ezt mind többen kezdik felismerni. Átmeneti szituációban vagyunk: van tagság, de nincs vezetés az MSZMP-ben. Mozgalmunk jelenleg -szervezetlen, a párt szervezéséhez ugyanis három-négy országos központ sem elég. A kongresszusnak most azzal a feladattal kell megbirkóznia, hogy az MSZMP-nek legyen vezetése. — Mennyit dolgozik naponta? — Átlagban tizennyolc órát. — Szervezőútja során számtalan jelét tapasztalhatja annak, hogy az ország válságban van. önt miként éri az a diagnózis, hogy az országot az MSZMP juttatta válságba? flz MSZMP nem ludas — Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Az effajta megállapítás mostanában divatos. Az országot elsősorban a nemzetközi gazdasági körülmények juttatták válságba. Éveken át mondtam, s most is vallom, hogy az úgynevezett puha piacon ké-- nyelmesen ellubickoltunk és eközben azt hittük, hogy eredményeket érünk el. A világ pedig rohant előre. A válság másik oka az, hogy az ország néhány vezetője a vágyakat összetévesztette a lehetőségekkel. Nem vállalták ' fel a gazdasági átrendeződés társadalmi-politikai következményeit. Ebben azonban nem az MSZMP a ludas. Az ország nem négyöt emberből állt, hanem több tízezer, százezer, millió emberből. Hasonlóképpen a kormányzó párt sem csak egy-két ember pártja volt. Amit most felhasználnak az MSZMP ellen, igenis demagógia. Ezen cseppet sem csodálkozom, meg kell szokni a többpártrendszeres keretek között. A pártok kihasználják egymás gyengéit, sőt, el is torzítják azokat. Egy magasabb politikai kultúrában ezt azonban-a pártok nem (Folytatás az. 1. oldalról) mélyi számok nem kerülnek a kérdőívre. Nem tesznek fel a jövedelmekre vonatkozó kérdést, nem kutatnak hétvégi házak, telkek, tartós fogyasztási cikkek után sem. A lakosság 20 százalékától a részletek iránt is érdeklődnek majd a névre szóló igazolvánnyal ellátott számlálóbiztosok (az 1989. december 31-én 24 órakor életben lévőkre kiterjedő népszámlálási „hadműveletben” közel 50 ezren vesznek részt). A magyarországi népszámlálások történetében első ízben mód lesz a kérdőívek önkitöltésére is, de a számlálóbiztosok természetesen engedhetik meg maguknak, mert tudják, hogy a vádaskodás visszaüt. — Hány tagja van az MSZMP-nek? A legkülönbözőbb adatok láttak eddig napvilágot. — Hatvannégyezer és néhány száz tagunk van, ők aláírással erősítették meg tagságukat. Legalább hatvanezer tagot tesz ki a számos kollektív levél. E leveleknek azonban utána kell még járnunk, ezért kerülhettek forgalomba a 120 ezres tagságról szóló hírek. Nálunk mindenki társadalmi munkában dolgozik, egyetlen függetlenített munkatársunk sincs. Ez megnehezíti a nyilvántartást. —- Mikor jegyzik be a pártot? — A hivatalos kérés még folyamatban van, pontosabban már csak a választ várjuk az illetékes hatóságoktól. A fő célunk különben is az, hogy működőképes párt jöjjön létre. — Sokak szerint ön tavaly májusban még a magyar progresszió egyik éllovasa volt, ma már viszont a konzervatívok táborába sorolják. n magam lelkiismeretével elszámoltam — Az, hogy ki a haladó és ki a konzervatív — nagyon szubjektív dolog. Manapság könnyen dobálják a jelzőket az emberek. A címkéket úgy osztogatják, mint a borravalót. Egyáltalán nem hat meg, ha azt mondják rám, hogy konzervatív vagyok. Persze, nem mindegy, hogy ki mondja rólam, hogy mi vagyok. Én a magam lelkiismeretével elszámoltam. Ugyanazt akarom ma is, mint amit ’88 májusában a pártértekezleten. Hosszas vívódások után jutottam el ugyanis arra a felismerésre, hogy a „konstrukcióban” van a hiba. — A társadalmi rendszerre gondol? — Távolról sem, hanem a politikai intézményrendszerre. Maga a társadalmi mechanizmus nem működik jól. A politika működése korszerűtlen és nem teljesítményorientált. A rossz társadalmi-politikai konstrukció tág teret adott a kontraszelekciónak. A döntési rendszerben túl sok volt a szubjektivitás. Ez nem az emberi tévedésekre vagy rosszindulatra vezethető vissza, hanem egyszerűen arra, hogy hiányzott a bírálat, a kontroll. Akinek nagyobb volt a személyes presztízse, annak volt igaza, akár tévedett, akár nem. Így jöhetett létre az a helyzet, hogy minden jószándék ellenére a XIII. kongresszus rossz kongresz- szusnak bizonyult. Az emberek jóindulata ellenére ez a bárki ívét kitöltik, illetve segítenek a beírt adatok helyességének ellenőrzésében. A KSH — pénzügyi lehetőségei függvényében — igyekszik feldolgozni és közzétenni a népszámlálás eredkongresszus nagyot lökött az ország szekerén ahhoz, hogy gazdasági kátyúba jusson. Nekem ezzel el kellett számolnom, ami sok álmatlan éjszakát okozott. Akkor jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy alapvető változásokra van szükség. Ahol lehetett, ezeket a nézeteimet hangoztattam is. Amit én 1988 májusában vallottam, az akkor már három éve érlelődött bennem. Más kérdés, hogy akikkel hasonló nézeteket vallottam, azoktól mostanában elváltak az útjaink. Én a kiegyensúlyozottabb, mértékletesebb változások híve vagyok. Azt hiszem, hogy én jobban figyelembe veszem a nemzetközi adottságokat is. Barátaim, munkatársaim — „akkor még” elvtársaim — ezzel szemben azt vallották, hogy rohanva, vágtázva kell haladni. Mert ha nem — mondták ők —, akkor itt a visszarendeződés veszélye. Ezt kalandorságnak tartottam és tartom ma is. Ezért már ma is túl nagy árat fizet az ország.- Annak, idején szövetségeseket kerestem Moszkvától Washingtonig a higgadt, megfontolt előrehaladáshoz, de ezt úgy látszik többen kevesellték. — Miként éli ön meg a többpártrendszer gyakorlatát Magyarországon? Volt idő, amikor ellenezte azt. — 1988 májusától 1989 februárjáig nem helyeseltem a többpártrendszert. A társadalom szélesebb közegeiben mozogva azonban újabb és újabb feszültségekkel találtam magam szembe. Ekkor jutottam el arra a felismerésre, hogy a gondokat a Magyar Szocialista Munkáspárt, egyedül már nem tudja megoldani. Idén februárban őszintén mondtam, hogy szükség van a többpártrendszerre. A kibontakozást és a nemzeti összefogást széles társadalmi bázisra kell helyezni. — Erre azt mondják, hogy ön gyakran változtatja a véleményét. Hz együttműködés híve vagyok — Akkor változtatom a véleményemet, ha a körülöttem levő valóság is megváltozik. Az ellenkezője lenne a furcsa, és akkor azt mondanák ráru, hogy csökönyös vagyok. Büszkén vállalom, ha indokoltan változtatok az álláspontomon. — Ön legitimnek tartja az októberi kongresszust, amelyen megalakult a Magyar Szocialista Párt. Határozatait azonban nem szavazta meg. — Én nem azt mondom, hogy ez a kongresszus szétzüllesztette a pártot, hanem azt, hogy" lefejezte, mert tagság nélkül maradt. A párttagság megkérdezése nélkül változtatták meg pélményét. Az országos összesítésen túl az egyes megyékre, városokra, községekre vonatkozó adatokat is nyilvánosságra hozzák. A szakemberek a lakosság hagyományom együttműködésére számítanak, így feltehető, hogy csak a csőlakók, egyes bűnözők esnek kívül látókörükön. Ami az adatszolgáltatás megbízhadául a párt nevét. A határozati javaslatot pedig pucs- csista módon készítették és terjesztették elő. Én például hivatalosan még a pórt főtitkára voltam, de senki sem mutatta meg a javaslat szövegét. Ezt egy kulturált pártban, enyhén szólva, nem tekinthetjük sportszerű magatartásnak. A küldöttek a régi reflexek működésének megfelelően végül is megszavazták a határozati javaslatot . — Milyen viszonyra törekszenek a Szocialista Párttal? — Az együttműködés híve vagyok, még akkor is, ha az MSZP egyes vezetői elutasítják ezt. Nem hiszem, hogy őket fogja igazolni az élet. — Fontos lenne az MSZMP számára, ■ hogy hatalomra kerüljön? — Azt tekintjük fontosnak, hogy helyünk legyen a Parlamentben, a kormányban azonban nem feltétlenül. Mi a közvéleményre akarunk elsősorban hatni. — Az MSZMP a demokratikus centralizmus híve. Gondolja, hogy ezzel sok embert meg tudnak nyerni? — A párttagság csak a „bürokratikus” centralizmust ismeri. Demokratikus centralizmus nélkül nem tudok elképzelni egyetlen pártot sem. Szerintem az MSZP-ben és az ellenzéki pártokban is meglehetősen nagy a centralizmus. Centralizmus nélkül csak mozgalmak működnek, nem pedig politikai pártok. Én a demokratizmusra teszem a hangsúlyt, de centrális elemek nélkül elképzelhetetlennek tartom az MSZMP-t. — Az egyik híradás szerint az ön lakásában tartják a KB-üléseket. Megtudhatnánk, hogy ezeken miről van szó? — Elírás történt. A párt vezető szervezői áttekintik a kongresszus forgatókönyvét, azt, hogy ki milyen szerepet vállal majd a tanácskozáson. Szervezeti, technikai kérdéseket tekintünk át. Ma, beszélgetésünk napján, azaz kedden „zsűrizzük” a kongresszus elé terjesztendő szervezeti szabályzat javaslatát. A kongresszus választja majd meg a jelölőbizottságot, s ez utóbbi az előkészítő bizottságtól kap ajánlást arra, hogy kik lehetnének a párt új vezetői. — Vállal tisztséget? — Amennyiben a kongresszuson Központi Bizottságot választanak, csakis abban vállalok szerepet. Ezt boldogan és jó szívvel teszem. — Milyen pártokat hívnak meg a kongresszusukra? — Egyet sem, mert ez az MSZMP újjáalakulásának lesz a kongresszusa. Mint ilyen, munkatanácskozás lesz. — Hányadik kongresszus lesz? — A tizennegyedik. tóságát illeti, nincs ok aggodalomra: a magyar népszámlálási pontosság mindig is a nemzetközi értékek szerinti tűréshatárorj belül maradt. Persze, ebbe annak is bele kellett férnie 1980-ban, hogy a hölgyek egy részének bevallott életkora a valóstól valamelyest eltért — találják ki, melyik irányba.- , K. A. J. Dr. Hoós János államtitkár, a KSH elnöke két kérdésünk megválaszolására vállalkozott. — Luca napján se vegye illetlenségnek, vagy célzatosságnak a kérdést: mikor juthatnak hozzá a helyi önkormányzatok az őket érintő népszámlálási adatokhoz? ^ — 1990 márciusában egy viszonylag rövid jelentést teszünk a kormány asztalára, majd júliusban a népesség számának, korösszetételének adataival, a település szerinti csoportosításokkal készülünk el, év végén pedig már teljes körű információt tudunk adni. Tehát jövő július végén megadjuk a szükséges főbb adatokat 3067 település számára. — Üj elemnek tűnik a munkanélküliek összeírása. — Csak annyiban, hogy 1945 óta valóban nem terjedt ki erre az érdeklődésünk — válaszolta az államtitkár. Tíz év után: népszámlálás
