Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

1989. december 14., csütörtök JZHilUkfite Horn Gyula felszólalása a 24-ek külügyminiszteri értekezletén Szerdán délelőtt 10 órakor kezdődött a brüsszeli Eg- mont-palotában a Lengyelország és Magyarország re­formjainak támogatásában a nyár óta részt vevő 24 nyugati tőkés ország — az OECD tagjai — külügymi­niszteri értekezlete. A tanácskozás feladata az eddig elvégzett munka áttekintése, a további összehangolás és a jövőbeli akciók meghatározása — azoknak a tájékoz­tatásoknak a fényében, amelyeket egyrészt Horn Gyula magyar és, Krysztof Skubiszewski lengyel külügyminisz­ter, másrészről feltehetően Michel Camdessus, a Nem­zetközi Valutaalap vezérigazgatója nyújt a résztvevők­nek. — A Magyar Köztársaság olyan partner, amely politi­kai rendszere lehetővé teszi a különböző érdekek civili­zált és humánus formában történő egyeztetését, hacsak nem teszik ki olyan elvisel­hetetlen szakítópróbáknak, amely a történelemben már több demokráciát is meg­tört. Magyarországon egyre inkább a gazdasági ésszerű­ség és a piac, nem pedig a politikai voluntarizmus fog dönteni, hacsak nem kény­szerítik arra, hogy a rövid távú stabilitásért oktalan áldozatokat hozzon — hang­súlyozta Horn Gyula kül­ügyminiszter. Elmondta, hogy Magyar- országon az emberek üdvöz- lik a gyökeres politikai vál­tozásokat, örömmel tekinte­nek a kibontakozó demokrá­ciában való részvételükre, óm közben jobb esetben stagnál, vagy éppen csökken az életszínvonaluk. Megje­lennek a fejlett országokban is tapasztalt, de Magyaror­szágon szokatlan képek a munkanélküliségről és az inflációról : azok elkerülhe­tetlen velejárói a szerkezet- átalakulásnak. Erőt és ösztönzést ad szá­munkra, hogy kedvező kül­ső körülmények közepette nézünk szembe a nem csök­kenő számú nehézséggel — mondta a magyar külügy­miniszter. — Magyarország aktívan kíván támaszkodni a nemzetközi munkamegosz­tás, az együttműködés és a modernizáció által létreho­zott nemzetközi és nemzeti intézményekre. Ugyanakkor ez a közel ti­zenegy milliós nép, de a si­kereit és kudarcait szorosan figyelő többi közép-kelet- európai nép és nemzet előtt is egy eddig soha nem lá­tott kihívás áll: átmenet a központilag tervezett társa­dalmi-gazdasági rendszerből a demokratikus piacgazda­ságba — hangoztatta Horn Gyula, hozzátéve: ennek a feladatnak a megoldására nincs használható analógia! — A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban ugyanakkor rendkívül paradox helyzet alakult ki. Azok az orszá­gok, amelyek (mint hazánk) a fejlesztési lehetőségeiket behatároló súlyos adósság­kötelezettségeik ellenére megtartották fizetőképesse­güket, és kiemelt jelentősé­get tulajdonítottak annak, hogy jó adósnak tartsák őket, hátrányba kerültek a többszörösen átütemezni kényszerülő, moratóriumot bejelentő országokkal szem­ben — jelentette ki beszé­dében Horn Gyula. A magyar külügyminiszter aláhúzta: — Változatlanul fenn kívánjuk tartani fize­tőképességünket. Ez nemzet­közi megítélésünk és belső gazdasági-társadalmi helyze­tünk stabilitásának megőr­zése miatt nélkülözhetetlen. Ugyanakkor el kell kerülni, hogy az adósságteher végső­soron a reformokat diszkre- ditálja és ellehetetlenítse. Befejezésül kijelentette: — Ez a demokrácia ma még támogatásra szorul. Bízom abban, hogy problémáinkat nem egyszerűen pénzügyi kérdésként kezelik. Bízom abban, hogy a gazdaság és politika kölcsönös erőjáté­kában a hosszú távú straté­giát részesítik előnyben. * Németh Miklós miniszterelnök december 13-án egynapos hi­vatalos látogatásra a brit fővárosba érkezett. Az ünnepé­lyes fogadtatás után Margaret Thatcher brit kormányfő, a Downing Street 10-ben fogadta a vendéget Habsburg Ottó ma nem jelölt „Pillanatnyilag nem tekin­ti magát magyar elnökje­löltnek” Habsburg Ottó, de végleges döntése a magyar- országi helyzet további ala­kulásától függ. A Páneuró­pai Unió elnöke, az Európai Parlament NSZK-beli kép­viselője ezt Párizsban je­lentette ki, kedden este, azon a vacsorán, amelyet a francia föderalista mozga­lom rendezett. Habsburg Ottó elkerülhe­tetlennek tekinti a német újraegyesítés megvalósulá­sát, amelyet szerinte a nagy­hatalmak elleneznek, ám a német nép meg akar terem­teni. Zsivkovékat bírósági eljárás fenyegeti Az Andrej Lukanov vezette párt- és állami bizottság már megkezdte Todor Zsivkov és családja, valamint környezete jövedelmének és kiadásainak, a korrupciós meggazdagodások­nak, az ugyancsak Zsivkovhoz kötődő Ljudmila Zsivkova Nem­zetközi Alapítványnak, a Bul­gária 1300 éve alapítványnak és a Béke Zászlaja Alapítványnak vizsgálatát. Már az első meg­állapításai elegendőnek bizo­nyultak ahhoz, hogy az »»ille­tékes szerveket” is bevonják a további vizsgálatokba. Ezt ma­ga Lukanov jelentette be a BKP KB szerda délelőtti ülé­sén. Aligha férhet hozzá kétség, hogy az eredetileg a leányának épült bojanai villában jelenleg házi őrizetben levő Todor Zsiv­kov ügye eljut a bírósági fe- lelösségrevonásig. DER SPIEGEL Túl nagy lenne Európához képest? Egy amerikai történész az újraegyesített Németországról Gordon A. Dcraig professzor (76) Németország legjobb ismerőjének számít az amerikai történészek között. A skót születésű egyetemi tanár számos amerikai kormány mellett töltött be tanácsadó szerepet. DER SPIEGEL: Professzor úr. félnie kell-e a Nyugatnak Németország újraegyesítésétől? CRAIG: Olyan korban élünk, amikor az emberek vibrál­nak az izgalomtól. A várakozás bizsergő érzése tölti be a levegőt. A felszín alatt azonban bizonyos félelmek is rej­tőznek. Amikor a minap Angliában jártam, egyik régi ba­rátnőm azt mondta: „Ez a legizgalmasabb év 1939 óta”. Háborús pszichózisról mégsem beszélhetünk. — Nem. A nyugati kormányok azonban még nem gon­dolták végig az esetleges újraegyesítés minden következmé­nyét. Amit az állam- és kormányfők az elmúlt hetekben mondtak, nem arra utal, hogy a német kérdés minden vo­natkozását megértették volna. Nem képzelhető el, hogy a Szovjetunió, amely most tel­jesen önmagával van elfoglalva, egyszerűen szélnek ereszti német csatlósát, és ezért a gesztusért nem nyújtja be a számlát? — A Szovjetunió részéről nem lenne ésszerű egy ilyen lé­pés. Súlyos csapás lenne számára, ha be kellene vallani, hogy szövetségesei közül épp a mintadiák úgy csúszik ki a kezéből, hogy ő még csak a kisujját sem mozdítja ennek megakadályozására. A szovjetek egyik legfontosabb célja az elmúlt negyven évben az volt, hogy a másik világhata­lom vele egyenrangúnak ismerje el. Ha Moszkva most hallgatólagosan hagyná, hogy egyik legfontosabb szövetsé­gese lelépjen, ez komoly kétséget ébresztene e nagyhatalmi igény jogosságát illetően. Jelenleg úgy fest a dolog, mintha a szovjetek nem akar­nának beavatkozni Kelet-Európa fejlődésébe. — Azt hiszem, Gorbacsov csak a megfelelő időpontra vár, hogy emlékezetébe idézze mindazokat, akiket illet, hogy a Szovjetuniónak van még egy pár komoly szava a dologhoz. Bushnak meg kellene értetnie Gorbacsovval, hogy Washing­tonnak és Moszkvának ellenőrzött mederbe kell terelnie a németországi fejlődést, anélkül azonban, hogy az erőszak alkalmazásának a gondolata akár csak fel is merüljön. Na­gyon kifinomult diplomáciára van szükség. A német újraegyesítés keltette rossz érzések oka a törté­nelmi tapasztalat, amelyet Európa a német nemzeti állam­ról 1871 óta szerzett. Indokoltak-e még ma is ezek a félel­mek? — Megfeledkezni a történelemről mindig helytelen dolog. Ha francia lennék, nagyon alaposan végiggondolnám a múl­tat. Azt mondanám: az újraegyesítéssel legjobb esetben egy nyugati mintájú, demokratikus Németország jönne létre. Csakhogy ennek az országnak a lakossága 80 milliós lenne, 80 millió ember, aki azt mondaná: Nézzétek, mi most már mindannyian demokratikusak vagyunk, a múlt hatott, soha nem fogunk visszaesni a régi hibába, és nem kívánunk semmilyen különleges fegyvert birtokolni. Ám még ha fel­tesszük is, hogy ez az új német állam minden lehetséges biztosítékot megad, akkor is egy egészen más Németország­gal lenne dolgunk, mint most. Egy olyan Németországgal, amely ismét képes lenne na­cionalista indulatkitörésekre? — Ebben g Németországban kialakulna egy újfajta gon­dolkodás, egy újfajta büszkeség, egy újfajta elképzelés ar­ról, kik is a németek, és milyen legyen a szerepük Euró­pában. Előbb vagy utóbb ismét eszébe jutnának valakinek az elveszett keleti területek. Lehetnek bármilyen jószándé- kúak, fogadjanak meg bármit a mai németek, az sem je­lentene garanciát arra, hogy miként fog az újraegyesített állam tíz év múlva viselkedni. Ha francia lennék, mindez óhatatlanul megfordulna a fejemben, és arra gondolnák, amit Francois Mauriac mondott: Annyira szeretem Német­országot, hogy örülök, hogy kettő van belőle. Az európai egyensúly megőrzéséhez már Bismarck biro­dalma is túl nagy és erős volt. Vajon mi vitte akkor Né­metországot a békebontó szerepébe: pusztán a súlya, vagy a hibás politika? „ — A kettő kombinációja. Bismarck nyilván tudatában volt a veszélyeknek. Ez az egyik oka annak, hogy á biro­dalom létrehozása utáni években miért próbált a többi ál­lam megnyugtatására irányuló politikát folytatni. Nem győzte hangsúlyozni, hogy Németország teljesen jóllakott, megelégedett állam, és semmi többet nem kíván. Á gvar- matosítási igényeket nem sokra tartotta. II. Vilmos alatt vi­szont a német politika — Bülow világpolitikája, Tirpitz flottapolitikája — már becsvágyó és kiszámíthatatlanabb lett. A szomszédos országok aggódni kezdtek Németország hatalma és törekvései láttán, és ez tragikus eredményekre vezetett. (Folytatjuk) RAISZA PIROS KOSZTÜMBEN A VATIKÁNBAN Mihail Gorbacsov szovjet vezető felesége megsértet­te azt a Vatikánban fenn­álló több évszázados Íratlan szabályt, hogy a pápai pa­lotában kizárólag fekete és sötét színű ruhát viselnek. A férjét a Vatikánba elkí­sérő Raisza élénkpiros kosz­tümben jelent meg a ró­mai katolikus egyház szék­helyén, nagy megdöbbenést keltve ezzel elsősorban az idősebb papok körében. Rai­sza a vatikáni illetékesek­nek főfájást okozott azzal is, hogy nem szívesen tett ele­get a felszólításnak, hogy fejezze be a vatikáni mű­kincsek megtekintését, mert részt kellett vennie Gorba­csov és a pápa találkozóján. Háromszor kellett figyel­meztetni, hogy ne késsen el a katolikus egyházfőnél tar­tott fogadásról. A PLAYBOY MAGYAR NYELVEN A Playboy, ismert ameri­kai folyóirat magyarul is megjelent. A Vipress ve­gyes vállalat 95 ezer pél­dányban adja ki, ára 197 fo­rint (valamivel több mint 3 dollár). Az új lap tovább bővítette az utóbbi egy-két évben Magyarországon meg­jelent erotikus folyóiratok gazdag választékát. A ma­gyar Playboy első számának megjelenése kapcsán tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az ismert folyóirat 11 nyelven jelenik meg, 45 or­szágban, 5 milliós példány­számban adják ki. A ma­magyarországi bemutatko­zással megfelelő módon em­lékeztek meg a lap megala­pításának 35. évfordulójáról. HUGO VOLT AZ ÉV LEGDRÁGÁBB hurrikánja Az idén az Atlanti-óceán térségében három trópusi zivatar és hat hurrikán tom­bolt, amelyek közül a Hugo volt a legnagyobb. Az álta­la az amerikai szárazföldön okozott kárt 7 milliárd dol­lárra becsülik. A június 1- jén kezdődött „idényt” kü­lönösen nagy számú és erős­ségű hurrikán jellemezte. A múlt év is hasonló volt, hét trópusi esővel és öt hurrikán­nal. Amikor a szél eléri a 119 kilométeres óránkénti sebességet, hurrikánnak ne­vezik. RITKA ÉS VESZÉLYES VÍRUS Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban az illetékesek azt kutatják, ki fertőződhetett meg azzal a ritka és halált okozó vírussal, amelyet a napokban fedeztek fel a Fü- löp-szigetekről importált majmoknál. A száz majmot a virginiai Hazleton Re­search Products cég vitte be az Egyesült Államokba. A cég gyógyszerek és kozmeti­kai szerek hatását vizsgálja a majmokon. Az ebola ne­vű vírust először Zairé'oan fedezték fel 1976-ban, ahol is 500 ember halálát okoz­ta. Három év múlva az ebo­la Szudánban okozott jár­ványt, a megbetegedettek 50-90 százaléka halt meg. Védőoltás egyelőre még nincs ellene. A majmok ál­landóan karanténban voltak, tehát valóban csekély a le­hetősége a fertőzés terjedé­sének — jelentették ki a Hazelton cég illetékesei. AZ ANGOL KIRÁLYNŐ ÉS EGY AIDS-ES BETEG II. Erzsébet angol király­nő és menye, Diana herceg­nő a napokban az angol Vö­röskereszt székhelyén elbe­szélgetett egy AIDS-es be­teggel, Peter Thomsonnal. A királynő lemosta rólunk a szégyenfoltot, amelynek vi­selésére kényszerülünk. Jó lenne, ha a többi angol pol­gár és az egész világ kö­vetné a példáját — jelen­tette ki a találkozás után a beteg. II. Erzsébet elbeszél­getett az AIDS-es beteggel, de nem fogott vele kezet. — Ha kezet nyújtott volna, én visszahúztam volna az enyémet, ez az AIDS-es be­tegek ösztönszerű reagálása — mondta Thomson. Diana hercegnő is rokonszenvet keltett, amikor korábban kezet fogott egy AIDS-beteg pácienssel. Turisták sokasága nézi, amint az egyéves fennállását ün­neplő helyi szálloda jóvoltából, népes majomcsapat lako- mázik az asztalok tetején, a nekik felszolgált, 12 fogásból álló díszebédből, 1989. november 25-én. A hagyomány sze­rint a majmok szerencsét hoznak és egyébként is kedvelt turistalátványosságai a tartománynak

Next

/
Thumbnails
Contents