Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

Tündököljetek csak, közhelyek!

Levelet kaptam Szarvasról. Nagyon érdekes levelet. Az újságírásról fejti ki gondolatait, két nemrég megjelent glosszám kapcsán, különösen arról, amelyben azt igyekszem körüljárni, hogy Kell-e művelni a közt? Akik olvasták, tudják, hogy végül is arra jutottam: falra hányt borsó, mégsem szabad abbahagyni. Nos, levélíróm e konklúzió okán azt kérdezi: „Tudod, egyetlen gondolat nyugtalanít: akiknek olvasniuk kellene, hogy lássák, tudják meg, mit tegyenek s mit ne, éppen azok nem olvassák. Vagy csak úgy tesznek, mintha nem olvasták volna? Ez utóbbi még rosszabb, mert ez struccpolitika, s tudjuk már erről, hogy mi az eredménye. Sajnos, egyre az jár a fejemben, hogy ebben a nagy politikai erőpróbában a pártok senkire nem figyelnek, csak önmaguk és a másik, a többi párt szövegére. Az újságíró is szélmalomharcot vív. pedig a nyilvánosság eszközével — úgymond — hangosan kimondja a véleményét. Hogyan hallatszana hát a félve kimondott vélemény a pártok vezetőiig? Félve kimondott, mert a legtöbb ember ösztönösen érzi a helyes lépést, az értékrendet a teendőink között, csak — veletek, újságírókkal együtt — nem kap helyeslő, bátorító visszaigazolást. így aztán előbb-uíóbb ismét eljut az egyszerű ember oda. ahonnan csak éppen kezdett kiszakadni: a közömbösségbe. Pusztába kiabálni, süket emberekkel párbeszédet folytatni ugyan kinek van kedve?”

Talán kissé hosszabb ez az idézet a megszokottnál, de a kelleténél nem. Ritka pontos és hiánytalan megfogalmazása annak, ahogyan volt (például évekkel ezelőtt) a magyar sajtóban, a bátortalan bátorságok mondataival, jelzőivel. Mert mi is volt a legegyszerűbb? Nem figyelni rá. nem említeni meg sehol, a szerzőnek még telefonálni sem (se jót, se rosszat). így aztán szépen elalszik az ügy, nem is történt semmi. Esetek sokaságát lehetne felsorolni, amikor az elhallgatás ölte meg a netáni kritikát, az újságíró ügybuzgalmát, ha elhatalmasodott rajtunk az érzés: itt és itt valami nincs rendjén. De hát. mondhatná a mai „nyilvánosságon” edződő olvasó: hol van ez már? Levélíróm szerint bizonyos esetekben sehol. Illetve ugyanúgy van, mint volt évek távolában. Persze, a körülmények sokat változtak. Az igazság és a fél, negyed, vagy az igazságnak csupán a látszata óvatosságra int újságírót, levélírót, olvasót egyaránt. Mert mainapság etikai lehetőség azt is állítani, ami az „igazságnak csupán a látszata", lehet körülötte jó nagy zenebonát csapni, fel lehet tupírozni a kisegeret elefánttá, sőt horrorsárkánnyá is. lángot okádó egyszeműre, aztán elő a bátorság, olvasó, véleményt formáló ember: ellentmondani. Ügy tűnik, régen, a bátortalan bátorságok időszakában az igazság kimondását volt nehéz „jó arányérzékkel” megfogalmazni, ma pedig az igazság látszatának visszautasítását. A lenébe, hogy is van ez végül? Már megint a talpára kellene állítani, ami (aki) a feje tetején ácso- rog ?

Nagyon igaza van levélírómnak, amikor eszembe juttatta: hányszor voltam úgy, hogy tudtam: akiknek kellett elolvasták, de nem szólnak; vagy akiknek kellett volna, el sem olvasták, vagy csak „hallottak róla”, és úgy utasították vissza. Vagy nem utasították vissza. Egyáltalán: észre sem vették.

Hogy azt, hogy „pusztába kiáltott szó”, hányszor kényszerült leírni a bátortalan bátorság idején az, aki írni próbált? Hogy csak a lelkiismeret nyugalma volt a bér, hogy megírtuk, megtettük a magunkét, még akkor is, ha a főfőnökség rá se hederít?!

Kiderült közben, hogy amit elhallgatunk, amit levegőnek nézünk, attól az hangzik és létezik. Kiderült, hogy nemcsak a lelkiismeret nyugalma miatt kell írni. és újra írni, és azután is írni. Levélíróm szerint: „Legalább bennetek legyen több hit, mint bennünk. Hit abban, hogy ez a nagy fegyvercsörtetés és hangzavar, egymás becsmérlése egyszer és rövidesen elmúlik. Nem ez lesz a legfontosabb az írott és nem írott sajtóban, hanem az ország lakosságának a dolga, amely a figyelmeztetéseitek ellenére még gazdátlan.”

Kicsi rész az. amit mi a nagy egészhez hozzátehetünk. Jól tenni azonban, nemcsak megérzés dolga, hanem az igazságszereteté is. A tisztességé, a becsületé.

És ne tessék most azt mondani, hogy ezt is úgy kell olvasni, mintha ide se lenne írva. Mintha köznapi plakát lenne, amit az idők viszontagságai elrongyolnak Amin közhelyek tündökölnek öles betűkkel. Vagy az. hogy tisztesség, becsület, az is csak közhely?

Jó lenne ilven közhelyek közt élni. és megkapaszkodni bennük olykor, ha kapaszkodni kell. „ .

Pártvagyonfelosztás Orosházán

Orosházán, a városi tanács épületében dr. Berecz- ki István vb-titkár elnökletével hét párt, illetve politikai szervezet (a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, az MSZP városi szervezete, a Magyar Néppárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz, az MSZMP városi és környéki szervezete — a Demisz és az SZDSZ nem jelent meg) és a Hazafias Népfront képviselői megvitatták a városban lévő négy pártingatlan jövőbeni felhasználását. Ugyanis a Minisztertanács 1133 '89. X. 20-i határozata értelmében a működő pártoknak ez év de" cember 31-ig kel] helyiségigényeiket jelezni a kormányzatnak.

Orosházán is azokról a felszabadult pártingatlanokról van szó. amelyekről az

MSZP, mint az MSZMP jogutódja lemond. Nevezett párt csak a működéséhez elengedhetetlenül szükséges épületeket kívánja megtartani. A felszabadult ingatlanokat a minisztertanácsi határozat értelmében elsősorban közhasználatú célokra javasolja felhasználni. A politikai pártok kizárólag bérleti formában kaphatják meg az épületek hasznosítási jogát.

A helyi politikai szervezetek véleménye szerint a Szabadság téri központi pártház, a Pacsirta úti oktatási központ, az Asztalos János utcai és a rákóczitelepi pártházak önkormányzati

vagyonok legyenek. A felszabaduló ingatlanokat

egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és igazságszolgáltatási célokra kívánják hasznosítani.

P. J.

Szegény ember nem tud szépitkezni

avagy unokáink sem fogják látni ?

A felújított Jókai Színház, s mellette a szállodaépület sarki része, amelyen most dolgoznak Foto: Kovács Erzsébet

A Beliczay.-kúria a Gyulai úton, az evangélikus nagytemplom, a református templom, a hajdani sörház (most iroda a Kórház utca 4. szám alatt), a Tanácsháza — Békéscsaba műemlék- épületei ezek, miként műemlék Békésen a református templom. Geszten a Ti- sza-kastél.v, Körösladányban a Maran-kúria. Szarvason többek között a Száraz-malom, a Tessedik iskola, Gyulán pedig, ahol 11 műemlék épületet számlálhatunk, például a józsefvárosi római katolikus templom, a 100 éves cukrászda, vagy az Al- másy-kastély.

Mindent egybevetve, megyénk nem gazdag műemlékekben — összesen 29-eel dicsekedhetünk. Emellett 152 műemlék-jellegű, 60 városképi jelentőségű épület, 6 műemléki környezet és négy természetvédelmi terület szerepel az ilyetén statisztikákban. Ez persze nem jelenti azt. hogy a műemlékvédelem elhanyagolható feladat, sőt! S hogy milyen gondok, milyen tervek foglalkoztatják a szakembereket? Ez volt az egyik fő témája a héten annak a Békéscsabán megtartott értekezletnek, amelyet a megyei tanács_ településfejlesztési, környezet- és természetvédelmi bizottsága, valamint a műemlékvédelmi albizottság együttesen tartott meg dr. Goda Péternek. a környezetvédelmi oi- zottság elnökének vezetésével.

Megyénkben is az az egyik legnagyobb gond a műemlékvédelemben, hogy az érintett épületek jórésze az államosítás után olyan gazdák kezébe került, akik csak elhasználói voltak, és nem gondos tulajdonosai. Másfelől. számos tulajdonos, kezelő nemhogy egy kastélyt képes lett volna rendbehozni. illetve annak állagát

megóvni, de saját fennmaradását is alig tudta biztosítani. Több szép, hasznosításra kínálkozó kastély áll megyénkben, ám a próbálkozások eddig nem jártak sikerrel. Szegény ember nem tud szépitkezni!

A törekvés viszont, hogy minél több megőrzésre érdemes épület fennmaradjon, az utóbbi években számos szép eredményt hozott: az

elmúlt tíz évben teljesen felújítottak 56, részlegesen 74 épületet, s ezek között szerepelnek olyan értékek, mint a gyulai Mogvoróssy könyvtár. a tótkomlósi. a mező- berényi. a békéscsabai evangélikus templom, s a legfrissebb munkák között a békéscsabai Jókai Színház. A megyei tanács 1989-re műemléki feladatok támogatására 3 millió forintot adott, s remélhetőleg ez a segítség a jövőben sem marad el.

A környezetvédelemről is szó esett a tanácskozáson. Szinte minden településen gond a háztartási hulladék, s a szippantott szennyvíz

gyűjtése, szállítása, ártalmatlanítása. kezelése, és esetleg egyes, a hulladékba került anyagok — például az üveg. a papír — hasznosítása. A gyűjtés, szállítás még csak-csak megoldott, annál kevésbé az ártalmatlanítás. a kezelés. A szeméttelepek döntő többsége — egv 1986-os felmérés szerint — egyetlen építésügyi, közegészségügyi hatósági előírást sem elégített ki. és azóta lényeges változás nem történt. A szemét pedig közben egyre több. A megoldáshoz. még a legelérhetőbbnek tűnő, előírásszerű lerakó-ártalmatlanító helyek kialakításához is, tekintélyes összegre lenne szükség, ráadásul a szemlélettel is baj van. Nevezetesen: elképzelhetetlen ma nálunk a szelektív gyűjtés, vagyis a még hasznosítható háztartási hulladékok külön-külön tárolóedényekbe való gyűjtése. S gond a szippantott szennyvíz elhelyezése — itt a megoldás a mezőgazdasági hasznosítás lehet. _

Városi

kerékasztalértekezlet

Szeghalmon

A városi kerekasztal- értekezlet nyilvános. Az ülések időpontját előre közhírré teszik, azokon bárki részt vehet — többek között erről döntöttek a közelmúltban Szeghalmon a város különböző politikai pártjai és szervezetei. Az immár második találkozón Varga Istvánná. a városi tanács elnöke. mint levezető elnök köszöntötte az első ülésen is jelenlevő Demisz, Kisgazda- párt, Hazafias Népfront, MDF. MSZP és a Demokrata Kör szeghalmi képviselőit, valamint a nemrég megalakult Fidesz. SZDSZ helyi csoportjainak háromtagú delegációit.

A tárgyaló felek az ügyrendi kérdésekben csak két és fél órás vita után tudtak megegyezni, majd az értekezlet jövőben megvitatandó kérdéseiről tárgyaltak. Fölvetették az MSZP kezelésében levő állami tulajdonú vagyon sorsát, a szeghalmi lakosoknak kiadott fegyvertartási engedélyek felülvizsgálatát. valamint a város környezetvédelmi és egészségügyi problémáit.

A résztvevők megállapodtak abban, hogy a következő kerekasztal-értekezletre december 18-án, hétfőn este 6 órai kezdettel a városi tanács tanácskozó termében kerül sor. s ezen a felek a helyi iskolákban folyó ideológiai tevékenységről, az ottani idegennyelvű oktatás lehetőségeiről. valamint a Péter András alapítvány sorsáról tárgyalnak.

—ml—

„Kell egy kis fanatikus elszántság”

Akit irigyelnek Dombiratoson

A feleség gegít a gazdaságban

— A jövő útja a vállalkozás. a magántermelés — állítja a dombiratosi tsz főkönyvelője —, majd néhány példát sorol. — Szívesen elbeszélgetnék egy vállalkozóval — mondom. Már javasolja is: — Kiss Gyula a falu szélén lakik, könnyen megtalálható, jellegzetes a portája.

A mai kor követelményeihez igazodó modern házat találok, első pillantásra nagyobbnak tűnik az átlagosnál, Körülötte hatalmas fóliasátrak és kisebb téglaépítmény. A ház előtt teherautó.

A tágas nappaliban a háziasszony fogad, éppen begyújtott a cserépkályhába. — Dombiratoson még nincs gázvezeték — magyarázza, majd hívja a férjét, a „gazdát”.

Kiss Gyula a kedvemért szakítja félbe a kukoricaszár rakodását. A konyha- asztalhoz telepszünk:

— Mikor döntöttek arról, hogy magángazdálkodók lesznek? — kérdezem.

— Nagykamaráson dolgoztam a tsz-ben, ahonnan 1978-ban jöttem el. Akkor még szálka volt az emberek szemében, ha valaki önálló akart lenni. Mivel az én végzettségem főiskolai, így még több gáncs ért különböző területekről. A tanács. az adóhatóság és a .jóakaratú” szomszédok közbenjárására néhány megrázkódtatást is át kellett \ é- szelnünk. A feleségem kertész. én mindig szerettem a földet, és a régi munkahelyemen is jó tanácsokat kaptam. ígv aztán belevágtunk.

— Milyen volt a kezdet?

— Semmink nem volt. Tíz évig a szomszédos kis pa- rasztházban laktunk a szülőknél. egy kétszer három méteres szobában. Természetes. hogy vágytunk a szebbre és a jobbra. Tudtuk azt is. hogy mindezért dolgozni kell. Először jutányos áron hasas kocát vásároltunk. majd készítettünk fóliasátrat. Ezt követően béreltünk maszekoktól földet, ahol paprikát, dohányt, din.v- nvét termeltünk. Ma már csak emlék, hogy 1978-ban az első évünk rosszul sikerült. Almáskamaráson volt hat hold szőlőnk és diny- nyénk, amit az az évi vihar egy az egyben tönkre vert. Semmink se maradt. Nagyon elkeseredtünk. de végül barátok, rokonok segítségével kölcsönökből újra talpra álltunk. 1979-ben többféle jószágot is tartottunk. Jóformán mindent kipróbáltunk, hogy mi válik be. Nem volt egyszerű.

— Hogy szerezték be az engedélyeket?

— Tűzifa-fűrészelésre váltottam ki az ipart, és emellett termeltem a mezőgazdaságban. Egy ideig a Petőfi Tsz alkalmazottjaként magunknak neveltünk 5-10, majd 20 ezer csirkét. Ez tartott 1983-ig. amikor háztájit is kaptunk. A csirkézéshez a környéken én alkalmaztam először a fekete fóliát, ami mára eléggé elterjedt. Közben a feleségem beteg lett.

— A faluban elterjedt a hír, hogy gazdagok, és sokan irigykedve nézik az új házukat is.

— A házunk mindössze négy éve épült, és a verejtékünkkel dolgoztunk érte. Sokat kockáztattunk, sokat dolgoztunk. Ha valaki ezt irigyli, próbálja ki. A lehetőségek adottak, vállalkozni kell. Elhiheti, hogy mi nem voltunk még a Balatonon se, nemhogy a Riviérán vagy Bécsben. Éjjel-nappal dolgozunk. Természetesen mindenhez napszámosokat is fogadunk. mert két ember kevés.

— És a magánéletük?

— Két gyermekünk van. Nem szakadtunk el a mindennapi politikától sem. Én például továbbra is képezem magam, és tevékenykedem különböző szervezetekben. Közben építettük a házat, és sokan nem hiszik el, de nekünk is szükségünk volt OTP-köicsönre. Mindketten bejelentett kistermelők vagyunk, ma már nagyobb a termelési, vállalkozói szabadság. Figyelni kell mégis a garanciákra, a piacra, a kormányintézkedésekre. a szabályokra. Ma még nem teljesen szavahi- hetőek a partnerek, és a termékértékesítés sem kielégítő.

— Mit tanácsol a kezdő vállalkozóknak?

— Kell egy kis fanatikus elszántság és ráérzés. Ha megbízhatóan akarunk termelni, ahhoz megbízható körülményeket; épületeket és berendezéseket. szakértelmet kell biztosítani. A napi 10-12 órai munka egész embert kíván. A mi szüléink nem voltak gazdálkodók, talán a gyerekeink folytatni fogják, ha megéri.

Halasi Mária