Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

Tündököljetek csak, közhelyek! Levelet kaptam Szarvasról. Nagyon érdekes levelet. Az újságírásról fejti ki gondolatait, két nemrég megje­lent glosszám kapcsán, különösen arról, amelyben azt igyekszem körüljárni, hogy Kell-e művelni a közt? Akik olvasták, tudják, hogy végül is arra jutottam: falra hányt borsó, mégsem szabad abbahagyni. Nos, levélíróm e konklúzió okán azt kérdezi: „Tudod, egyetlen gondo­lat nyugtalanít: akiknek olvasniuk kellene, hogy lássák, tudják meg, mit tegyenek s mit ne, éppen azok nem olvassák. Vagy csak úgy tesznek, mintha nem olvasták volna? Ez utóbbi még rosszabb, mert ez struccpolitika, s tudjuk már erről, hogy mi az eredménye. Sajnos, egy­re az jár a fejemben, hogy ebben a nagy politikai erő­próbában a pártok senkire nem figyelnek, csak önma­guk és a másik, a többi párt szövegére. Az újságíró is szélmalomharcot vív. pedig a nyilvánosság eszközével — úgymond — hangosan kimondja a véleményét. Hogyan hallatszana hát a félve kimondott vélemény a pártok vezetőiig? Félve kimondott, mert a legtöbb ember ösz­tönösen érzi a helyes lépést, az értékrendet a teendőink között, csak — veletek, újságírókkal együtt — nem kap helyeslő, bátorító visszaigazolást. így aztán előbb-uíóbb ismét eljut az egyszerű ember oda. ahonnan csak éppen kezdett kiszakadni: a közömbösségbe. Pusztába kiabál­ni, süket emberekkel párbeszédet folytatni ugyan kinek van kedve?” Talán kissé hosszabb ez az idézet a megszokottnál, de a kelleténél nem. Ritka pontos és hiánytalan megfogal­mazása annak, ahogyan volt (például évekkel ezelőtt) a magyar sajtóban, a bátortalan bátorságok mondataival, jelzőivel. Mert mi is volt a legegyszerűbb? Nem figyelni rá. nem említeni meg sehol, a szerzőnek még telefonálni sem (se jót, se rosszat). így aztán szépen elalszik az ügy, nem is történt semmi. Esetek sokaságát lehetne felsorol­ni, amikor az elhallgatás ölte meg a netáni kritikát, az újságíró ügybuzgalmát, ha elhatalmasodott rajtunk az ér­zés: itt és itt valami nincs rendjén. De hát. mondhatná a mai „nyilvánosságon” edződő olvasó: hol van ez már? Levélíróm szerint bizonyos esetekben sehol. Illetve ugyanúgy van, mint volt évek távolában. Persze, a kö­rülmények sokat változtak. Az igazság és a fél, negyed, vagy az igazságnak csupán a látszata óvatosságra int újságírót, levélírót, olvasót egyaránt. Mert mainapság etikai lehetőség azt is állítani, ami az „igazságnak csu­pán a látszata", lehet körülötte jó nagy zenebonát csap­ni, fel lehet tupírozni a kisegeret elefánttá, sőt horror­sárkánnyá is. lángot okádó egyszeműre, aztán elő a bá­torság, olvasó, véleményt formáló ember: ellentmondani. Ügy tűnik, régen, a bátortalan bátorságok időszakában az igazság kimondását volt nehéz „jó arányérzékkel” megfogalmazni, ma pedig az igazság látszatának vissza­utasítását. A lenébe, hogy is van ez végül? Már megint a talpára kellene állítani, ami (aki) a feje tetején ácso- rog ? Nagyon igaza van levélírómnak, amikor eszembe jut­tatta: hányszor voltam úgy, hogy tudtam: akiknek kel­lett elolvasták, de nem szólnak; vagy akiknek kellett volna, el sem olvasták, vagy csak „hallottak róla”, és úgy utasították vissza. Vagy nem utasították vissza. Egy­általán: észre sem vették. Hogy azt, hogy „pusztába kiáltott szó”, hányszor kény­szerült leírni a bátortalan bátorság idején az, aki írni próbált? Hogy csak a lelkiismeret nyugalma volt a bér, hogy megírtuk, megtettük a magunkét, még akkor is, ha a főfőnökség rá se hederít?! Kiderült közben, hogy amit elhallgatunk, amit levegő­nek nézünk, attól az hangzik és létezik. Kiderült, hogy nemcsak a lelkiismeret nyugalma miatt kell írni. és újra írni, és azután is írni. Levélíróm szerint: „Legalább bennetek legyen több hit, mint bennünk. Hit abban, hogy ez a nagy fegyvercsörtetés és hangzavar, egymás becs­mérlése egyszer és rövidesen elmúlik. Nem ez lesz a legfontosabb az írott és nem írott sajtóban, hanem az ország lakosságának a dolga, amely a figyelmeztetéseitek ellenére még gazdátlan.” Kicsi rész az. amit mi a nagy egészhez hozzátehetünk. Jól tenni azonban, nemcsak megérzés dolga, hanem az igazságszereteté is. A tisztességé, a becsületé. És ne tessék most azt mondani, hogy ezt is úgy kell olvasni, mintha ide se lenne írva. Mintha köznapi pla­kát lenne, amit az idők viszontagságai elrongyolnak Amin közhelyek tündökölnek öles betűkkel. Vagy az. hogy tisztesség, becsület, az is csak közhely? Jó lenne ilven közhelyek közt élni. és megkapaszkodni bennük olykor, ha kapaszkodni kell. „ . Pártvagyonfelosztás Orosházán Orosházán, a városi ta­nács épületében dr. Berecz- ki István vb-titkár elnökle­tével hét párt, illetve politi­kai szervezet (a Magyar De­mokrata Fórum, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, az MSZP váro­si szervezete, a Magyar Nép­párt, a Kereszténydemokra­ta Néppárt, a Fidesz, az MSZMP városi és környéki szervezete — a Demisz és az SZDSZ nem jelent meg) és a Hazafias Népfront képvi­selői megvitatták a városban lévő négy pártingatlan jövő­beni felhasználását. Ugyanis a Minisztertanács 1133 '89. X. 20-i határozata értelmében a működő pártoknak ez év de" cember 31-ig kel] helyiség­igényeiket jelezni a kor­mányzatnak. Orosházán is azokról a felszabadult pártingatlanok­ról van szó. amelyekről az MSZP, mint az MSZMP jog­utódja lemond. Nevezett párt csak a működéséhez elen­gedhetetlenül szükséges épü­leteket kívánja megtartani. A felszabadult ingatlanokat a minisztertanácsi határo­zat értelmében elsősorban közhasználatú célokra java­solja felhasználni. A politi­kai pártok kizárólag bérleti formában kaphatják meg az épületek hasznosítási jogát. A helyi politikai szerve­zetek véleménye szerint a Szabadság téri központi pártház, a Pacsirta úti okta­tási központ, az Asztalos Já­nos utcai és a rákóczitelepi pártházak önkormányzati vagyonok legyenek. A fel­szabaduló ingatlanokat egészségügyi, szociális, okta­tási, kulturális és igazság­szolgáltatási célokra kíván­ják hasznosítani. P. J. Szegény ember nem tud szépitkezni avagy unokáink sem fogják látni ? A felújított Jókai Színház, s mellette a szállodaépület sarki része, amelyen most dolgoznak Foto: Kovács Erzsébet A Beliczay.-kúria a Gyu­lai úton, az evangélikus nagytemplom, a református templom, a hajdani sörház (most iroda a Kórház utca 4. szám alatt), a Tanácshá­za — Békéscsaba műemlék- épületei ezek, miként mű­emlék Békésen a reformá­tus templom. Geszten a Ti- sza-kastél.v, Körösladányban a Maran-kúria. Szarvason többek között a Száraz-ma­lom, a Tessedik iskola, Gyu­lán pedig, ahol 11 műemlék épületet számlálhatunk, pél­dául a józsefvárosi római katolikus templom, a 100 éves cukrászda, vagy az Al- másy-kastély. Mindent egybevetve, me­gyénk nem gazdag műemlé­kekben — összesen 29-eel dicsekedhetünk. Emellett 152 műemlék-jellegű, 60 város­képi jelentőségű épület, 6 műemléki környezet és négy természetvédelmi terület sze­repel az ilyetén statisztikák­ban. Ez persze nem jelenti azt. hogy a műemlékvédelem elhanyagolható feladat, sőt! S hogy milyen gondok, mi­lyen tervek foglalkoztatják a szakembereket? Ez volt az egyik fő témája a héten an­nak a Békéscsabán megtar­tott értekezletnek, amelyet a megyei tanács_ településfej­lesztési, környezet- és ter­mészetvédelmi bizottsága, valamint a műemlékvédel­mi albizottság együttesen tartott meg dr. Goda Péter­nek. a környezetvédelmi oi- zottság elnökének vezetésé­vel. Megyénkben is az az egyik legnagyobb gond a műem­lékvédelemben, hogy az érin­tett épületek jórésze az ál­lamosítás után olyan gazdák kezébe került, akik csak el­használói voltak, és nem gondos tulajdonosai. Másfe­lől. számos tulajdonos, ke­zelő nemhogy egy kastélyt képes lett volna rendbehoz­ni. illetve annak állagát megóvni, de saját fennma­radását is alig tudta bizto­sítani. Több szép, hasznosí­tásra kínálkozó kastély áll megyénkben, ám a próbál­kozások eddig nem jártak sikerrel. Szegény ember nem tud szépitkezni! A törekvés viszont, hogy minél több megőrzésre ér­demes épület fennmaradjon, az utóbbi években számos szép eredményt hozott: az elmúlt tíz évben teljesen fel­újítottak 56, részlegesen 74 épületet, s ezek között sze­repelnek olyan értékek, mint a gyulai Mogvoróssy könyv­tár. a tótkomlósi. a mező- berényi. a békéscsabai evan­gélikus templom, s a leg­frissebb munkák között a békéscsabai Jókai Színház. A megyei tanács 1989-re műemléki feladatok támoga­tására 3 millió forintot adott, s remélhetőleg ez a segítség a jövőben sem marad el. A környezetvédelemről is szó esett a tanácskozáson. Szinte minden településen gond a háztartási hulladék, s a szippantott szennyvíz gyűjtése, szállítása, ártal­matlanítása. kezelése, és esetleg egyes, a hulladékba került anyagok — például az üveg. a papír — haszno­sítása. A gyűjtés, szállítás még csak-csak megoldott, annál kevésbé az ártalmat­lanítás. a kezelés. A sze­méttelepek döntő többsége — egv 1986-os felmérés sze­rint — egyetlen építésügyi, közegészségügyi hatósági elő­írást sem elégített ki. és az­óta lényeges változás nem történt. A szemét pedig köz­ben egyre több. A megol­dáshoz. még a legelérhe­tőbbnek tűnő, előírásszerű lerakó-ártalmatlanító helyek kialakításához is, tekintélyes összegre lenne szükség, rá­adásul a szemlélettel is baj van. Nevezetesen: elképzel­hetetlen ma nálunk a sze­lektív gyűjtés, vagyis a még hasznosítható háztartási hul­ladékok külön-külön tároló­edényekbe való gyűjtése. S gond a szippantott szenny­víz elhelyezése — itt a meg­oldás a mezőgazdasági hasz­nosítás lehet. _ Városi kerékasztal­értekezlet Szeghalmon A városi kerekasztal- értekezlet nyilvános. Az ülé­sek időpontját előre közhír­ré teszik, azokon bárki részt vehet — többek között er­ről döntöttek a közelmúlt­ban Szeghalmon a város kü­lönböző politikai pártjai és szervezetei. Az immár má­sodik találkozón Varga Ist­vánná. a városi tanács el­nöke. mint levezető elnök köszöntötte az első ülésen is jelenlevő Demisz, Kisgazda- párt, Hazafias Népfront, MDF. MSZP és a Demokra­ta Kör szeghalmi képviselő­it, valamint a nemrég meg­alakult Fidesz. SZDSZ he­lyi csoportjainak háromtagú delegációit. A tárgyaló felek az ügy­rendi kérdésekben csak két és fél órás vita után tudtak megegyezni, majd az érte­kezlet jövőben megvitatan­dó kérdéseiről tárgyaltak. Fölvetették az MSZP keze­lésében levő állami tulajdo­nú vagyon sorsát, a szeghal­mi lakosoknak kiadott fegy­vertartási engedélyek felül­vizsgálatát. valamint a vá­ros környezetvédelmi és egészségügyi problémáit. A résztvevők megállapod­tak abban, hogy a követke­ző kerekasztal-értekezletre december 18-án, hétfőn es­te 6 órai kezdettel a városi tanács tanácskozó termében kerül sor. s ezen a felek a helyi iskolákban folyó ideo­lógiai tevékenységről, az ot­tani idegennyelvű oktatás le­hetőségeiről. valamint a Pé­ter András alapítvány sor­sáról tárgyalnak. —ml— „Kell egy kis fanatikus elszántság” Akit irigyelnek Dombiratoson A feleség gegít a gazdaságban — A jövő útja a vállal­kozás. a magántermelés — állítja a dombiratosi tsz fő­könyvelője —, majd néhány példát sorol. — Szívesen el­beszélgetnék egy vállalkozó­val — mondom. Már java­solja is: — Kiss Gyula a fa­lu szélén lakik, könnyen megtalálható, jellegzetes a portája. A mai kor követelményei­hez igazodó modern házat találok, első pillantásra na­gyobbnak tűnik az átlagos­nál, Körülötte hatalmas fó­liasátrak és kisebb tégla­építmény. A ház előtt te­herautó. A tágas nappaliban a há­ziasszony fogad, éppen be­gyújtott a cserépkályhába. — Dombiratoson még nincs gázvezeték — magyarázza, majd hívja a férjét, a „gaz­dát”. Kiss Gyula a kedvemért szakítja félbe a kukorica­szár rakodását. A konyha- asztalhoz telepszünk: — Mikor döntöttek arról, hogy magángazdálkodók lesz­nek? — kérdezem. — Nagykamaráson dol­goztam a tsz-ben, ahonnan 1978-ban jöttem el. Akkor még szálka volt az embe­rek szemében, ha valaki ön­álló akart lenni. Mivel az én végzettségem főiskolai, így még több gáncs ért kü­lönböző területekről. A ta­nács. az adóhatóság és a .jóakaratú” szomszédok köz­benjárására néhány meg­rázkódtatást is át kellett \ é- szelnünk. A feleségem ker­tész. én mindig szerettem a földet, és a régi munkahe­lyemen is jó tanácsokat kap­tam. ígv aztán belevágtunk. — Milyen volt a kezdet? — Semmink nem volt. Tíz évig a szomszédos kis pa- rasztházban laktunk a szü­lőknél. egy kétszer három méteres szobában. Termé­szetes. hogy vágytunk a szebbre és a jobbra. Tudtuk azt is. hogy mindezért dol­gozni kell. Először jutányos áron hasas kocát vásárol­tunk. majd készítettünk fó­liasátrat. Ezt követően bé­reltünk maszekoktól földet, ahol paprikát, dohányt, din.v- nvét termeltünk. Ma már csak emlék, hogy 1978-ban az első évünk rosszul sike­rült. Almáskamaráson volt hat hold szőlőnk és diny- nyénk, amit az az évi vi­har egy az egyben tönkre vert. Semmink se maradt. Nagyon elkeseredtünk. de végül barátok, rokonok se­gítségével kölcsönökből újra talpra álltunk. 1979-ben többféle jószágot is tartot­tunk. Jóformán mindent ki­próbáltunk, hogy mi válik be. Nem volt egyszerű. — Hogy szerezték be az engedélyeket? — Tűzifa-fűrészelésre vál­tottam ki az ipart, és emel­lett termeltem a mezőgaz­daságban. Egy ideig a Pe­tőfi Tsz alkalmazottjaként magunknak neveltünk 5-10, majd 20 ezer csirkét. Ez tar­tott 1983-ig. amikor háztájit is kaptunk. A csirkézéshez a környéken én alkalmaz­tam először a fekete fóliát, ami mára eléggé elterjedt. Közben a feleségem beteg lett. — A faluban elterjedt a hír, hogy gazdagok, és so­kan irigykedve nézik az új házukat is. — A házunk mindössze négy éve épült, és a verej­tékünkkel dolgoztunk érte. Sokat kockáztattunk, sokat dolgoztunk. Ha valaki ezt irigyli, próbálja ki. A lehe­tőségek adottak, vállalkozni kell. Elhiheti, hogy mi nem voltunk még a Balatonon se, nemhogy a Riviérán vagy Bécsben. Éjjel-nappal dol­gozunk. Természetesen min­denhez napszámosokat is fo­gadunk. mert két ember ke­vés. — És a magánéletük? — Két gyermekünk van. Nem szakadtunk el a min­dennapi politikától sem. Én például továbbra is képe­zem magam, és tevékenyke­dem különböző szervezetek­ben. Közben építettük a há­zat, és sokan nem hiszik el, de nekünk is szükségünk volt OTP-köicsönre. Mind­ketten bejelentett kisterme­lők vagyunk, ma már na­gyobb a termelési, vállalko­zói szabadság. Figyelni kell mégis a garanciákra, a pi­acra, a kormányintézkedé­sekre. a szabályokra. Ma még nem teljesen szavahi- hetőek a partnerek, és a ter­mékértékesítés sem kielégí­tő. — Mit tanácsol a kezdő vállalkozóknak? — Kell egy kis fanatikus elszántság és ráérzés. Ha megbízhatóan akarunk ter­melni, ahhoz megbízható körülményeket; épületeket és berendezéseket. szakértel­met kell biztosítani. A napi 10-12 órai munka egész em­bert kíván. A mi szüléink nem voltak gazdálkodók, talán a gyerekeink folytatni fogják, ha megéri. Halasi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents