Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

NÉPÚJSÁG 1 19N9. december 2., szombat Megyei MSZMP-aktiva Kéthetente Ribánszki Róberttel Az MSZMP 2 ezer fős Bé­kés megyei tagságának kép­viselői tegnap este, Békés­csabán, tanácskozásra gyűl­tek össze. Csatári Béla fel­vázolta az októberi kong­resszus óta eltelt időszak­ban végzett szervezési mun­kálatokat. Jó két héten belül má­sodszor szólalt meg ezen az estén, a megyeszékhelyen Ribánszki Róbert. Mondani­valójának középpontjába az MSZMP december 17-i — várhatóan egynapos — kongresszusát állította. Egy­szerű célt vázolt fel: bizo­nyítani a párt létezését, tisz­tázni jellegét és feladatát. A múlt évi májusi országos pártértekezlet óta történte­ket a párton belüli bom­lasztó erők és a külső kör­nyezet olyan hatásának mi­nősítette, amely révén „a demokratizálódás rendszer- váltásba torkollott ’, s erre — mint mondotta — csak azért kaphatott lehetőséget az ellenzék, mert Magyar- országon már korábban is több demokratizmus érvé­nyesült, mint másutt. Kate­gorikusan kijelentette: „Az MSZMP nem volt sztálinis­ta képződmény. A vele való szakítás réges-régen meg­történt." Megtudtuk tőle, hogy a tagság napokon be­lül kézhez kapja a közelgő kongresszus dokumentum- tervezetét. Grósz Károlyt jellemezve utalt hibáira, de hozzáfűzte: „Nem olyan emberről van szó, aki át­adta, hanem olyanról, aki­től elvették a hatalmat.’’ A teremből távozóban egy 22 éves fiatalember rászán­ta magát, s megszólította Ribánszki Róbertét: „Sala­mon vagyok, új belépő." A Kner Nyomda gépmestere azzal indokolta elhatározá­sát, hogy így kellett csele­kednie, mivel azt látta, hogy olyan vezetők tagadták meg most pártjukat, akiket ép­pen az állított posztjukra, s felháborítja: olyan emberek hagyják el a süllyedő hajót, akiket a korábbi politika ta­níttatott, s juttatott anyagi előnyökhöz. k. a. j. Ribúnvszki Róbert már előadásában elismerte, liogy november 17-én Békéscsabán mondott „néhány olyan szót. amit politikus nem használ”. Az esetet párhuzamba állította Szokolay Zoltán­nak a 108 óra című lapban megjelent levelével, amely — vé­li ményc szerint — sejtetni engedte, hogy ö a honvédelmi mi­niszterrel és Púja Frigyessel együtt egy másik állam ügynöke lenne. Akkor eltekintettek a feljelentéstől, de ha „közösség megsértése” címén eljárás indul ellene, akkor a dolognak foly­tatása lesz. — Elhangzottak-e az önnek felrótt kifejtések? — Úgy volt. ahogy a Dél-Kelet lehozta. De én nem konkrét közösségnek címeztem, ami indulatomban kiszaladt a számon. Azt akartam kifejezni, hogy a Fidesz igen fiatal tagjait a visz- szahívásoknál és maiskor is irányítják — mégpedig egy köz­pontból. — Azt mondta előadásában, hogy engedélye nélkül vették magnetofonra szavait. — Igen. Senki nem fordult hozzám azzal, hogy az. MSZMP belső rendezvényem — s nem valamilyen nyilvános nagygyű­lésen — hangfelvételt kíván készíteni. Ez olyan, mintha a la­kásomban elhangzottakat hallgatták volna le. De nekünk is van felvételünk a rendezvényről, amelyet — ha kell — bemu­tatunk az eljárás során. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a Szabad Európa Rádióban már november Zl-cn elhangzott a tanácskozásról készült beszámoló és a feljelentés ténye. A ma­gyar .sajtó pedig csak egy-két napja beszél róla. Egyébként lehet, hogy csupán a „senkiházi” kifejezést használtam, s a „ráfáznák” sem fenyegető értelemben hangzott el, hanem ar­ra utalva, hogy idővel Púja Frigyes esetleges visszahívását maid sajnálni fogják választói. — pár perce az ön szájából a következő mondat hangzott el: „Mélységesen sajnálom, hogy a dolog megtörtént.” Az érin­tettek felfoghatják ezt nyilvános bocsánatkérésnck? — Nézze, fogják fel annak, aminek akarják. Ez. a mondat is­mét nem nyilvános nagygyűlésen hangzott cl: amit mondtam, az az MSZMP tagjainak szólt. Mártírok voltak? (Folytatás az 1. oldalról) rét ügyekben is a hiteles tá­jékoztatást? Tudomásunkra jutott, hogy annak idején dr. Sajti Imre — jelenleg nyugalmazott megyei rendőrfőkapitány-he­lyettes — részese volt a kon- dorosi Vajgel Mihály és tár­sai emberölési ügye felde­rítésének. Megkértük, nyi­latkozzon ezzel kapcsolatban lapunknak, mégpedig azért, hogy olvasóink az ügy sze­replői forradalmiságának megítélésében közelebb ke­rülhessenek az igazsághoz: „A rendőrségen 1961-ben nyomozó tisztként egyik vizsgálója voltam a Vajgel Mihály és társai által elkö­vetett brutális rablógvilkos- ságnak. 1961. május 27-én névte­len levél érkezett a Békés Megyei Rendör-főkapitánv- ságra. mely szerint Vajgel Mihály kondorosi lakos a helyben lakó K. M.-et pos- tarablás elkövetéséhez oró- bálta segítségül hívni. Az elkövetéshez mutatott egv pisztolyt. Néhány nap múlva a kondorosi körzeti megbízottnál megjelent egy G. M. nevű személy, és a névtelen levéllel egyező be­jelentést tett. Kiderült, hogy a két különböző személy a postarablásban való részvé­telt nem vállalta, és mivel komolynak látszott Vajgel Mihály szándéka, szükséges­nek tartották ezt a rendőr­ség tudomására hozni. A nyomozók Vajgel Mi­hály tanyai lakásán házku­tatást tartottak, ahol jól ál­cázott rejtekhelyről két jól karbantartott pisztoly és sok töltény került elő. Az egyik­ből a szám ki volt reszelve, ezért szakértői — úgyneve­zett metallográfiái — vizs­gálattal a számot megálla­pították. Az előhívott szám megegyezett annak a pisz­tolynak a számával, amit az 1957. február 12-én Kondo­roson meggyilkolt Keve Mi­hály honvéd hadnagytól vit­tek el. Vajgel Mihály azt vallot­ta. hogy ezt a pisztolyt az 1956-os események alatt a kondorosi kmb-irodából tu­lajdonította el. a másikat pedig Mezőtúron, katonai szolgálata alatt az egyik ka- tonatársától lopta. Vajgel feltűnően gyorsan olyan val­lomást tett. hogy ezekkel a fegyverekkel postarablást tervezett, amelyhez társakat keresett. Mivel a kireszelt számú fegyver és a szélesebb körű nyomozás egyéb adatai arra utaltak, hogy Vajgel Mihály­nak köze lehetett a katona­tiszt meggyilkolásához, a nyomozás kiterjedt az ak­kori összefüggések tisztázá­sára. A gyilkosság helyszíne arra utalt, hogy azt többen követhették el. ezért az ak­kori baráti körén belül ke­restük a tettestársakat. Ellenőriztük és kihallgat­tuk két akkori barátját, Nyemcsók Györgyöt és G. Ki ül a „kosárban”? (Folytatás az l. oldalról.) Bántja a kollektívát, hogy Mundrucz Ilona, szb-titkár, és Drimba János, ipari-mű­szaki vezető visszaélt a bi­zalmukkal, ezért úgy dön­töttek, mindkettőjüket fel­szólítják: mondjanak le. (Tegnap, a délutáni órák­ban az szb-titkár lemondott funkciójáról.) Dr. Cserei Pál irodájában nincs luxus berendezés. Az asztal és a székek a dolgo­zók kezemunkáját dicsérik. Az igazgató nem szívesen nyilatkozik, sőt, mintha kí­nos lenne számára ez a szi­tuáció. — Igazán nem volt szán­dékomban hangulatot kelte­ni. Dolgozni akartam és aka­rok. Nem ragaszkodom az igazgatói székhez. Mélysége­sen bánt, hogy két hónapon belül a második munkahe­lyet hagyom ott. Nem ez volt a szándékom. Nem volt kel­lemes a fogadtatás, de túltet­tem magam, pedig nem mindenki örül annak, ha az egyik telep falára ejtőernyőt rajzolnak. Ne annak alap­ján ítéljenek meg valakit, honnan jött, hiszen a párt- bizottságokon sem volt min­denki tudálékos, ott is dol­goztak becsületes, felkészült emberek. Tudvalevő, hogy én pályázat útján kerültem a vállalat élére. Ittlétem alatt próbáltam felmérni a hely­zetet. És képtelen vagyok felvállalni a jövőt. Még a szintentartást sem tudjuk biztosítani. Lehet, hogy meg­oldás lenne az önállósodás. De ahhoz nagyon-nagyon sok pénz kellene. — Miután tudja, hogy ra­gaszkodnak magához az emberek, miért adja fel ilyen hamar? — Még nagyobb a teher rajtam a ragaszkodással, azzal, hogy bíznak bennem. Még nagyobb lelkiismeret- furdalást okoz nekem ez a helyzet. De nem tudok mit tenni. Nem akarom megélni, hogy fél év után engem szidjanak. Mert óhatatlan, hogy az infláció még nehe­zebb helyzetbe sodorja az amúgy is keveset kereső ko­sárfonókat. Óriási dolog a bizalom, de tudom, hogy — akaratomon kívül — segíteni nem bírok, és óhatatlan, hogy ne engem szidjanak egy bizonyos idő után. Saj­nálom, hogy ennyi ember bízik bennem, mégsem te­hettem mást, le kellett mondanom ... Szinte végszóra, nagyda­rab férfi nyit be az irodá­ba. A munkakönyvét hozza, dr. Cserei Pálét. Sietősen csukom be ma­gam mögött az ajtót, s a nyitott kérdésen morfondí­rozok: mi lesz veled, kosár­gyar ' ’ Béla Vali SZDSZ-rendezvény Szarvason Első alkalommal mutatko­zott be a Szabad Demokra­ták Szövetsége Szarvason, a DATE Mezőgazdasági Ka­rán, csütörtök este. Pető Iván SZDSZ-ügyvivő elő­adás.inak hírére zsúfolásig megtelt az iskola nagy elő­adóterme, bizonyítva azt, hogy Szarvason is megszű­nőben van a politikai ér­dektelenség. A rendezvény első része SZDSZ—MDF-pár- beszéddé alakult, a hozzá­szólók ugyanis főleg az MDF szarvasi szervezetének tag­jai voltak, akiknek kérdései elsősorban az ellenzéki pár­tok egysége körül forogtak. Pető Iván is hangsúlyozta az ellenzéki szervezetek egy­séges fellépésének fontossá­gát. de világosan rámutatott arra. amiben az SZDSZ és az MDF politikai program­ja eltér egymástól. A radi­kális és gyors rendszervál­tást hirdető párt nem haj­landó népszerűségét növelő kompromisszumokra, de a parlamenti választások so­rán — főleg a második for­dulóban — készen áll más ellenzéki pártokkal való együttműködésre. A késő estébe nyúló ren­dezvény végén bejelentették a szervezők az SZDSZ szarvasi szervezetének meg­alakulását. K. M. T.-t. akiknek a vallomása után pontosan tisztázható volt, hogy együtt vettek részt a honvédtiszt meggyil­kolásában, Ennek előzménye viszont az volt. hogy Vajgel kezdeményezte a barátainál egv „banda" megalakítását, fegyverek megszerzését azért, hogy posta, benzinkút és más rablásokat kövesse­nek el. hogy sok pénzhez jussanak. Egyikük azt is mondotta, hogy Vajgel sze­rint — ha az események is­mét fordulnak — a fegyve­reket politikai célból is fel­használhatják. Vajgel és Nyemcsók ezt tagadták. Az akkori büntetőpolitikai fel­fogás szerint egy vallomás és az ezt támogató azon tény. hogy Vajgel az esemé­nyek alatt néhány napig — nem is nagyon aktív — .nemzetőr" volt, elegendő volt ahhoz, hogy a brutáli­san végrehajtott rablógyil­kosságot politikai jellegűnek minősítsék. Mi is történt? A Békés­csabán szolgálatot teljesítő Keve Mihály honvéd had­nagy 1957. február 12-én el­távozásra ment haza kon­dorosi lakására. Egy rendőr­tiszt ismerősétől önvédelem céljából pisztolyt kért köl­csön. A tanyai lakásához közeli tanyákon ismerőseit meglátogatta, a másnapi sertésvágáshoz pálinkát, lé­iét szerzett be. Nyemcsók György találkozott vele. aki lóháton gyorsan értesítette Vajgel Mihályt és G. T.-t azért, hogy a korábban el­határozót t fegyverszerzést végrehajtsák. Hamar össze­jöttek. megegyeztek, s mi­vel Keve Mihály az isme­rőseinél több időt töltött, a hazavezető út vonalán útját tudták állni. Az egyik romos tanya mellett rejtőztek el. Az. esti sötétségben a hazatartó Ke­ve Mihályt együttesen le­fogták. majd az előre elké­szített éles zsebkéssel Vaj- gel Mihály elvágta a torkát. A súlyos sebtől vérző em­bert a romos tanya egeik fala mellé cipelték, elvették a fegyverét és rádöntötték a falat. Csak egy heti alapos kutatás után találták meg a fal alatt a holttestet. Bizo­nyítható volt. hogy Vajgel az egyik pisztolyt valóban a katonai szolgálat alatt, egyik katonatársától lopta. Ezért került az egész ügv elbírá­lása a katonai bíróság ha­táskörébe. Terjedelmes ismertetést igényelne, hogy a 4 évvel korábbi igen széleskörű nyo­mozás milyen súlyos hibák folytán vezetett vakvágány­ra és vonta el a figyelmet az igazi tettesek felderítésé­től. Sajnos, akkor ártatlan emberek sora került gyanú­ba és alkalmaztak velük szemben szabadságkorlátozó intézkedéseket, miközben az igazi tettesek egymás kö­zött szervezték, hogy mikép­pen tudnak a felelősségre vonás alól kibújni. A Szegedi Katona: Bíró­ság — különösen kegvetlen módon, nyereségvágyból el­követett gyilkosság miatt — Vajgel Mihályt és Nyemcsók Györgyöt halálra. G. T.-t pedig 15 évi börtönre ítélte. Nagy Imre és sorstársai temetésekor a két halálra­ítéltnek kopjafát állítottak. Most tűnődhetünk azon : va­jon Nagy Imre és sorstár­sai nem tiltakoznának-e az ellen, hogy velük egv sor­ban ilyen brutális gyilkoso­kat is 1956 mártírjainak te­kintenek.” Dányi László Figyelmeztető sztrájk után a Hungaronektár Megkeseredett cukorkások Békésen címmel tegnapi számunkban megírtuk, hogy a Hungaronektárnál figyel­meztető sztrájkra készülnek a dolgozók. Döntésüket a kényszer szülte. Központjuk kurtán-fürcsán kiadta Hé- gely Sándorné üzemvezető­jük útját, márpedig ők ra­gaszkodnak Hégelyné vissza­helyezéséhez. Pénteken, 12—15 óra kö­zött, megtartották a beígért figyelmeztető sztrájkot. Előtte alig pár perccel egy telexet kaptak Budapestről, dr. Szakmar János igazga­tótól. Abban az igazgató hétfő délelőtt 11 órára fel­rendelte Szilágyi. Gáborné szb-titkárt, és két munka­társát. egyeztető tárgyalásra. Az- eredményről olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. Dőlt betűvel Comaneci Nadia Comaneci jött, láttak és eltűnt. Vagyis a Julius Caesarnak tulajdonitott mondas (veni, vidi, vici _ jöt­te m, láttám, győztem) felidéz re: nem látott és nem győ­zött. Helyette — ahogy pestiesen mondják — felszívódott. Sokan tudni vélik, hogy Svájcban van, és az Amerikai Egyesült Államokba tart. Mások ugyanezt cáfolják.' De az is lehet, hogy mire e sorok megjelennek, már biztosat tudunk hollétéről. Akárhogy is van. Nadia Comaneci, az egykori kis ro­man lornászlány, többszörös Európa-, világ- és olimpiai bajnok szökése igazi világszenzáció. 0, a legszentebb, a legféltettebb bukaresti gyöngyszem, a Ceausescu-klán kegyeltje is megelégelte. Vagyis ö sem bírta tovább az odaáti. különös „szabadsagot”. Igazira vágyott. Pedig hát kényeztették, a nagy dísztribünök állandó vendege volt, mi több. ágy járt be a kondukátor rezidenciájába, mint mondjuk a titkosrendőrség parancsnoka — szinte család­tagként. Sőt. ha hinni lehel Pacepa táboritoknak, az USA-ba szökött egykori román kém főnöknek. akkor Nadia gyengéd viszonyba került a fötitkar-államelnök nagy hírben álló fiával, a kiszemelt utóddal. Nicuval. (Jóllehet. Pacepa dinamit hatású könyvének, a Vörös horizontnak ezt az állítását Comaneci kísérője cáfolta.) Comaneciiiek egyébként még csángó-magyar származását is megbocsátották, hiszen — ha szintén adni lehet a hí­resztelésekre — eredetileg Kemenes(i) névre hallgatott. Hogy mégis, minden kényeztetés ellenére a titkos ösvényt, és nem az aranykorban tündöklő román hazát válasz­totta. annak az lehet az oka. hogy benne is megszakadt egy húr. Az a húr. amely lelkiismeretét még elkötve tar­totta. és amely lelkiismerettel még el tudott számolni övéi előtt: miért más ö. mint a többiek, s ezzel a mássá­gával miért vállal díszszerepet a Ceausescu-hatalom hite­lesítéséhez. Nadia most juthatott el oda. hogy szégyen- érzet nélkül nem tudott már a nagy többség, az isten­verte nép szemébe nézni. Comaneci megszökött hát. de ahová érkezett, onnan ment is tovább. Csak sajnálni lehet, hogy nem a mifé­lénk vezető ösvényen közlekedett, mert népszerűségéből talán egy cseppnyi nekünk, az öt befogadó békésieknek is jutott volna. De hiába, nem hozzánk jött. s ha hozzánk jött volna is. innen épp ágy szökött volna tovább, mint Szegedről, ismeretlen rendszámú gépkocsikon. Az újság­írók most csodálkoznak, az újságok pedig haragot ger­jesztenek iránta: lám. a kis hálátlan, szeretettel fogad­tuk. és most se szó. se beszéd, továbbá Ili. Micsoda szem ­telenség! Meg kell vallanom, én is csodálkozom. De nem Nadián, hanem csodálkozó kollégáimon és honfitársaimon. Hogy megértsenek, egy kicsit cl kell kalandoznom. Emlékez­nek önök még Helenkóra. a szovjet légierő pilótájára? Nos. ö „kötötte” el .1970. szeptember hatodikán az akkor legkorszerűbb szovjet vadászgépet — ha emlékezetem nem csal — egy MIC—27-est. A gép típusát és számát jellemző tutidon a szocialista sajtó mind a mai napig nem közölte. A különös disszidálásról is csak közel tíz nap múlva, szeptember 15-én adott először hirt a magyar sajtó. Akkor is alapos „előkészítés után". Szeptember Il-én egy Pakisztánba térített indiai gépről. 12-én pedig emigráns horvát nacionalisták repülögéprahlásáról olvas­hattunk a Népszabadságban. Ezután jött lielenkó pilóta kalandja — csak úgy. mellesleg. Nos. a szovjet fiú egy hadgyakorlatról ..pattant" meg gépével, s lerázva magáról a rátapadt japán vadászgé­peket. a MIC—27-est a japán Hakodate repülőtérre tette le. Hiába cikkezett harsányan a szovjet sajtó arról, hogy Belenko eltévedt, és hiába követelték, hogy engedték haza. a pilóta csak nem akart visszatérni. Sót Ford el­nök oltalmát élvezve hamarosan az Egyesült Államokba utazott. A szovjet KGB azonban ott is utolérte. Több véletlen, ám sikertelen baleset után Belenko átoperáltat­ta arcát. De — ahogy hírlik — ez sem segített rajta. Alapvető dologról feledkezett el, amikor gépével — fel­tételezhetően nagy pénz reményében — elszáguldott Ja­pánba. Arról, hogy a világ kemény hatalmai a holdudva­rukból megszökötteket nem felejtik el. Hiába menekülnek és hiába bújnak el, megtalálják őket. Comaneci a kondukátor holdudvarából lépett le. Na­gyon sokat tud a fényes bukaresti udvarról. Nadia egye­lőre nem ad életjelt magáról. Túl közel van még a biro­dalom határához. Ugye, most már megértik, miért cso­dálkozom álmélkodó honfitársaimon?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents