Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

1989, november 10., péntek Politikai Csernobil fenyeget Magyarországon? NSZEP-pártértekezlet decemberben A gazdasági válság és po­litikai bizonytalanság köze­pette folyó magyar átalaku­lás problémáit elemző cikké­ben a The Independent csü­törtökön felveti : „Vajon fennáll-e egv politikai Cser­nobil kockázata?" Isabel Hilton bevezetőben a kelet-németországi fejle­ményekre utalva kiemeli, hogy az NSZK ígéretet tett az esetleges ottani átalaku­lás „kipárnázására”. Mint írja. Magyarországon azon­ban a kezdeti politikai eu­fóriát felváltotta a problé­mák óriási nagyságrendjé­nek nyugtalanító felismeré­se. Ez azzal az aggodalmas várakozással párosul, hogy vajon milyen mértékben hajlandó a Nyugat anyagi segítséggel elősegíteni a gaz­dasági átalakulást, ami lét­kérdés a Nyugat bátorításá­val megkezdett kísérlet szempontjából. Magyar közgazdászokkal és politikusokkal, szakértőkkel folvtatott beszélgetéseiből idézve Isabel Hilton arra a következtetésre iut, hogy a hosszú és fájdalmas átala­kulási folyamat nem valósít­ható meg külső segítség nél­kül. Befejezésül egy meg nem nevezett elemzőt idéz: „Csernobilban megfelelő szakértelemmel nem rendel­kező amatőrök kísérleteztek egy nem tökéletes és nagyon veszélyes nukleáris erőmű­ben. Itt (Magyarországon) megvan egy politikai Cser­nobil potenciális lehetősége: egy tökéletesnek nem nevez­hető rendszer, szakértelem­mel nem rendelkező, tapasz­talatlan ellenzék és kor­mányzó párt. A külvilág nem volt felelős Csernobi­lért, de végül belekevere­dett az ügybe, jobb előre számolni fejleményekkel, . mint megvárni, amíg bekö- vekteznek. Sikerünk bizo­nyos mértékben a külvilág segítségétől és bölcsességétől függ. Ha most mindenki azt mondja, hogy ez valaki más­nak a felelőssége, akkor tra­gikus helyzet alakulhat ki.” Az NSZEP Berlinben ta­nácskozó központi bizottsá­ga csütörtökön úgy határo­zott, hogy december 15-ére összehívja a párt országos értekezletét. A KB-ülés ha­tározatainak szerkesztésével megbízott bizottság a testü­lethez érkezett nagyszámú kérés, javaslat és követelés hatására döntött az_értekez- let egybehívásáról, amely a negyedik lesz az NSZEP 43 éves történetében. Hongkongi sajtójelentések szerint, lemondott utolsó, hivatali tisztségéről, a Köz­ponti, Állami Katonai Bi­zottság elnöki posztjáról Teng Hsziao-ping, akit ed­dig az ország első számú politikusaként tartottak A pártértekezlet célja — olvasható a szerkesztőbizott­ság határozatában — a pár­ton belül és az országban ki­alakult helyzet értékelése, a XII. pártkongresszus előké­szítését szolgáló feladatok megvitatása, a központi bi­zottságon belüli személyi változások megtárgyalása és elfogadása. A pártértekezle­ten Egon Krenz főtitkár ter­jeszt elő referátumot. nyilván. A China News Service nevű, félhivatalos hírszolgálati iroda úgy tud­ja, hogy Teng Hsziao-pin- get a testület élén, Csiang Cö-min. a KKP Központi Bizottságának főtitkára vál­totta fel. FELMENTÉS . . . Paul Grüningert, St. Gal­len svájci város volt ren­dőrfőnökét lehet, hogy halá­la után rehabilitálják. 1939- ben felfüggesztették tisztsé­géből (egy évvel azután el­ítélték) okirathamisítás és a szolgálati kötelezettségek megszegése miatt, ugyanis nem tartotta be a zsidók esetében az ország területé­re való beutazási vízum megadására vonatkozó hiva­talos tilalmat. Csaknem 2000 zsidó személy életét mentet­te meg azáltal, hogy névso­rokat és személyi adatokat hamisított. Mivelhogy az el­lene kihirdetett ítéletet még nem törölték, a Svájci Szo­ciáldemokrata Párt kérte a volt rendőrfőnök rehabilitá­lását. A MEI.EGH AZHAT AS KÖVETKEZMÉNYEI A Manila-öbölben aggasztóan megnőtt a tengervíz szintje. A Fiilöp-szigeteki környezetvédeP mi és természeti eröforrásügyi minisztérium nemrég végzett tanulmányai, felmérései alapján a szakemberek megállapították, hogy a nevezett öbölben a ten­gerszint körülbelül fél méterre emelkedett. Manila egyes, ala­csonyabban fekvő városnegye­deit árvízveszély fenyegeti. A jelenséget közvetlenül a földi klíma felmelegedési folyamatá­nak tudják be, ami az úgyneve­zett melegházhatás és az ózon­pajzs elvékonyodása miatt kö­vetkezik be. Köztudott, hogy a klimatólógusok. a környezetvédő szakemberek több ideje figyel­meztettek arra, hogy e két je­lenség kiválthatja a Föld sar­ki jégtakaróinak fokozatos ol­vadását — a manilai vízszint- emelkedés több. mint valószí­nűleg ez utóbbinak is köszön­hető. OXIGÉNHIÁNY Az Északi-tengerben ta­pasztalható oxigénhiány nagymértékben veszélyezte­ti a part menti növény- és állatvilágot, továbbá a hal­állományt is fenyegeti — közölték Koppenhágában a dán tudósok. Megmagyaráz­ták, hogy a hal elhagyja azokat a vizeket, ahol az oxigéntartalom literenként négy milligramm alá csök­ken. Teng Hsziao-ping lemondott utolsó tisztségéről Ha a szakadék tovább nő, a Szovjetunió nem lehet része a közös európai háznak Brzezinski-interjú a Pravdában Zbigniew Brzezinskivel készített interjút a Pravda, az SZKP KB lapja. „Az amerikai politikus-politoló­gus antikommunista és szovjetellenes beállítottsága közismert, de érdemes meg­hallgatni ideológiai ellenfe­leink véleményét is” — ol­vasható az interjú elé írt bevezetőben. A Pravda ko­rábban nemigen jeleskedett a másféle nézetek bemuta­tásában. Kínálkozik tehát a következetetés : a főszer­kesztő személyének változá­sa a jelek szerint nyitottab­bá teszi a lap tájékoztatás­politikáját. Zbigniew 'Brzezinski, egy­kor Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja. ma elismert politológus­szaktekintély, megvalósítha­tónak nevezte a Pravda munkatársaival folytatott be­szélgetésében a közös euró­pai ház ' eszméjét. A meg­valósulás egyik feltételét közös értékrendszer kiala­kulásában látja: véleménye szerint bizonyos mértékű nézetazonosság nélkül elkép­zelhetetlen a dolog. A másik feltétel szerinte az európai gazdaságok kö­zelítése egymáshoz. A leg­nagyobb akadálynak^ pilla­natnyilag a Szovjetunió technológiai, gazdasági és szociális lemaradását látja. „A szakadék a Nyugat és a Szovjetunió között egyre csak nő. Ha ez az irányzat tartós marad, a Szovjetunió a perifériára szorul, és nem lehet része a közös európai háznak" — mondta az ame­rikai politológus. A harmadik feltételt egy európai biztonsági rendszer megteremtésében jelölte meg. Ez a rendszer néze­te szerint a két nagy kato­nai tömb megállapodásai útján jönne létre. Egyfelől meg kellene akadályoznia a nemzetek közötti konfliktu­sok fellángolását, a területi viták kiéleződését — nyilat­kozta. — Másfelől biztosíta­nia kellene Moszkvát afelől, hogy a Közép-Európában végbemenő belső változások nem nőnek át olyan külpo­litikai változásokba, ame­lyeket az Egyesült Államok a Szovjetunió rovására ki­használhatna. Az 1991-re tervezett szovjet—brit közös űrrepülés brit je­löltjeit a közelmúltban mutatták be Londonban a sajtó képviselőinek (balról jobbra): Clive Smith, Timothy Mace, Helen Sharman és Gordon Brooks a „Juno” nevű prog­ram űrhajósjelöltjei. A „Juno” kimondottan kereskedelmi célú űrutazás lesz, amelynek anyagi fedezetét több brit és nemzetközi cég biztosítja A connecHcuH Current History-ban olvastuk Tánc a múlt bilincseiben... Politika és változás a Kádár utáni Magyarországon Az elmúlt száz évben a nemzetközi események még so­hasem kínáltak ilyen kedvező lehetőséget Magyarország és vezetése számára, mint most. A Szovjetunióban Gorbacsov nagy harcot vív saját reformprogramjáért; a Szovjetunió, amelynek a Magyarországéhoz hasonló problémákkal kell foglalkoznia, de jóval nagyobb elmaradottsággal kell meg­küzdenie, jelezte szövetségeseinek, hogy — egészében véve — szabadon tehetnek bármit, amit akarnak, kivéve azt, hogy feltűnő és demonstratív módon kilépnek a Varsói Szerződésből. A Szovjetunió tulajdonképpen világosan je­lezte. hogy szándékában áll kivonni fegyveres erőit a kelet­európai térségből 1997 és 2000 között, és adott esetben azt is előirányozza, hogy Magyarország a semlegességhez közeli — talán jóindulatúan semleges — állammá válhasson nyu­gati stílusú, polgári demokratikus politikai rendszerrel. Ez pedig jóval kisebb kiadásokat jelent majd Magyarország védelmi kötelezettségeit illetően (ez már^ látható lesz az 1090-es költségvetésben is), és dédelgetett lehetőséget ad arra; hogy fél évszázados szünet után újra Nyugat-Európa részévé váljon. Mindez ígéret, de még nem tény: bár mintegy 15 000 szovjet katona már távozott, közel 50 000 még ott van. és Magyarország továbbra is része a Varsói Szerződésnek és politikai szövetségi rendszerének. Szerencsére ma kevés van abból a heves szovjetellenességből, amely oly nyilvánvaló volt 1956-ban Magyarországon, amikor a szabadságra tö­rekvés függetlenségi követelésekkel párosult; a fiatal Or­bán Viktor és néhány más személy szenvedélyes beszéde Nagy Imre temetésén és 200 fiatal tüntetése 1989. június 15-én a budapesti szovjet nagykövetség előtt valóban nem képviseli a magyarok nagy többségének aktivitását. Igen, mindenki szeretné a függetlenséget és a teljes szuvereni­tást, de azt is tudják, hogy a szovjet erők eltávolítása Ma­gyarországról nem a legfőbb prioritás a nemzetközi kérdé­sekkel kapcsolatos listájukon. Közömbös, örölt diktátor Sokkal magasabban szerepel e listán Magyarország vi­szonya Romániához és Csehszlovákiához. A román Nicolae Ceausescu kulturális népirtása a romániai magyar kisebb­séggel szemben bűn; egy fokkal több annál, mint amit saját népe, a szánnivalóan elnyomott románok ellen követ el. Egy fokkal több, mert a magyarok Romániában két­szeresen is el vannak nyomva: mint Románia állampolgárai és mint magyarok, akiknek házait, városait és falvait ki­irtják, és legyalulják, akiknek kultúráját és nyelvét meg­semmisítik, és akik megdöbbentő számban kénytelenek Magyarországra menekülni egyszerűen azért, hogy megma­radjanak embereknek. És mégis, Magyarország semmit sem tehet, amint Európa és a világ többi részét is tehetetlen­ségre kárhoztatja a közömbös, őrült diktátor, aki még saját népét is hajlandó romlásba dönteni egy olyan őrült álmot hajszolva, amelyet senki nem képes megérteni. Ceausescu- nak nem sokat számít, hogy Magyarországon nagyon keve­sen óhajtják az irredenta területi felülvizsgálatot, Erdély visszatérését Magyarországhoz. Számára a „magyar veszély” az egyetlen eszköz, amellyel szólhat saját népéhez, és — szomorú módon — sem a magyar vezetők, éem a világ nem sokat tehetnek ez ellen. Fölszólalhat valaki hangosan — mint azt a külügyminiszter, Horn Gyula és az MSZMP kül­ügyi osztályának helyettes vezetője, Tabajdi Csaba több­ször is tette —, nyíltan elítélve Romániát mint nukleáris fenyegetőt, a béke veszélyeztetőjét, az emberi jogok egye­temes nyilatkozatának és a helsinki egyezményeknek a meg­sértőjét. Magyarország lehetőségei azonban konkrét lépések­re Romániával szemben rendkívül korlátozottak. Magyarország kapcsolatai Csehszlovákiával majdnem olyan rosszak, mint Romániával; mindkét helyen erősen reformellenes, újsztálinista rezsim van hatalmon. Csehszlo-. vákia vezetői a reformista árral szemben úsznak, és tud­ják, hogy a legnagyobb valószínűséggel náluk fogja a re­form következő „kitörése” gyorsan leváltani a konzervatív elitet. De a csehszlovák rezsim reformel lenességén. a ma­gvar kisebbség elleni és általában magyarellenes orientá­cióján kívül a bős—nagymarosi vízlépcső témája is rend­kívül fájdalmas a két nemzet viszonyában. A vita egyes tényei a csehszlovák szerződéses igényeket látszanak alá­támasztani ; Magyarország előző vezetői aláírtak egv ostoba, káros és veszélyes kötelezettségvállalást az erőmű meg­építésére a Duna magyarországi szakaszának egyetlen való­ban festői helyén. A vízlépcső megépítésének gazdasági os­tobaságán kívül — -Magvarország energiaszükségleteit a tervezett vízlépcső csak a legminimálisabb mértékben fogja kielégíteni — a környezeti kár, a természeti szépségek el­pusztítása és az érzelmi trauma bizonyosan nem éri meg az egészet. De a vízlépcső félig kész van. és Magyarország kötelezett'égszegéséhez erős vezetés kell Bár a kormány­zat 1989 májusában felfüggesztette az építkezést, bár a viz- ügvi-nehézipari-energialobbi kivételével jóformán mindenki nyíltan a vízlépcső megépítése ellen van, Magyarországnak északi szomszédjához fűződő kapcsolatait megnehezíti a vízüéocső ügve. Mindezek a problémák újra fölkeltik a félelmet a két háború közötti kisantant újjászületésétől; Románia és Cseh­szlovákia — természetesen Jugoszlávia nélkül — ismét- fe­nyegethetné Magyarország puszta létét. Bár senki sem mondja, hogy olyan fenyegetést, amelyről Ceausescu több­ször is beszélt — például, hogy korábban román- csapatok szállták meg Budapestet kétszer is, és Romániáinak műkö­dő nukleáris kapacitása vgn —, komolyan kellene venni, amíg legalább némi szovjet jelenlét egy reformista Szov­jetunió képviseletében megtalálható Magyarországon, mégis — ha csak nem lehet valamilyen nemzetközi garanciát biztosítani a szovjet elsáncolással vagy egy közös csehszlo­vák—román támadással szemben — Magyarországnak jó kapcsolatokat kell fenntartania minden érintettel a belát­ható jövőben. Apró, minimálisan hozzáértő hadseregével, amely jövőre várhatóan közel a felére fog csökkenni. Ma­gyarország nem tudja megvédeni magát egyetlen szomszéd­jától sem. 0 szocializmus Pozsgayval menthető meg Mindebben a rosszban a jó Magyarország kitűnő kapcso­lata a szovjet reformista elittel. Gorbacsov — akit mélytn aggaszt az otthoni katasztrojka — nem óhajt foglalkozni Kelet-Európa kis problémáival; csak stabilitást akar és azt, hogy békén hagyják. Továbbá Gorbacsov és liberális támogatói olyan reformokat fontolgatnak, amelyek sok eset­ben korábbi magyar reformelméleteken alapulnak. És vé­gül Moszkvának a jelek szerint meggyőződése, hogy a „szo­cializmus” megmenthető Magyarországon Pozsgay Imrével akár egy „polgári demokratikus’’ Magyarország élén is. A szovjet—amerikai együttműködés korszakában a demokra­tikus Magyarországot a Nyugat az agresszív kommunizmus végét jelentő bizonyítéknak tekintheti, míg a demokrácia felé irányuló magyar törekvés szétzúzása a hidegháború korába vethetné vissza a szovjet—amerikai kapcsolatokat, és ténylegesen véget vethetne a műszaki korszerűsítésre irányuló szovjet törekvésnek is. A Magyarország keleti külpolitikai orientációjában mu­tatkozó félelmekkel és problémákkal ellentétben a Nyugat­hoz fűződő kapcsolatait még sohasem értékelték haladóbb­nak. Bush elnök, Mitterrand elnök, Kohl kancellár csak három ama sok kormány- és államfő közül, aki idén Ma­gyarországra látogat. Tervek vannak arra is, hogy mind­három állam bizonyos gazdasági és beruházási ösztönzőket nyújt, segítséget ajánlanak, pénzügyi, műszaki és technoló­giai téren, Magyarországot meghívják az Európa Tanács ülésére, és önkéntes szervezetek, például a Máltai Lovag­rend támogatást nyújtanak olyan gyorsan, ahogyan Magyar- ország felszívóképessége engedi annak elfogadását. Tulaj­donképpen nagymértékben Mark Palmer budapesti ameri­kai nagykövet energikus tevékenységének köszönhetően Ma­gyarország átalakulása korszerű demokráciává olyan példa, amely valóban modellként szolgálhatna. De Magyarországnak ahhoz, hogy a fejlődő Európa része legyen, nem lesz elég engednie a szabad utazást állam­polgárainak, eltávolítania az elektronikus aknamezőket és szögesdrótkerítést határairól, még demokratikus politikai rendszert létrehoznia sem. Magyarországnak ahhoz, hogy a Nyugat részévé váljon, először is le kell építenie a bürok­ratikus intézményeket, szokásokat és reagálásokat^ amelyek olyan régóta jellemzői a rendőrállamnak, a pártállamnak, vagyis a szocialista rendszer államának, amely több mint négy évtized óta létezik. Fordította: Vass Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents