Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-10 / 267. szám
1989. november 10., péntek o A költségvetés függvénye a gyógyítás II megyei tanácselnök a kórházban Ki lesz a győztes Békéscsabán? Helyhatósági választás lesz a 36-os körzetben — 1962 óta dolgozom a gyulai kórházban és még nem láttam itt a munkánk iránt érdeklődő megyei tanácselnököt — fakadt ki dr. Halmai Zoltán rendelőintézeti igazgató főorvos. A fentieket Murányi Miklós megyei tanácselnöknek mondta a minap rendezett fórumon, amely egy kórházlátogatást követett. A megyei vezető természetesen csak részegységeket láthatott, s a gondok, problémák, eredmények egészét nem ismerhette meg egy délutánnyi idő alatt. Dr. Rácz László megyei főorvossal és dr. Szepesvári Elemérrel, a Pándy Kálmán Megyei Kórház főigazgatójával először is szűk körben beszélgettek a 2000-ig megvalósítható gyógyítással kapcsolatos szakmai programokról, az egészségügyi közép- és felsőszintű oktatás helybeli vonatkozásairól, a megyei kórház épület- és műszergondjairól. Ellátogattak a szűkös körülmények között dolgozó vérellátó állomásra, a nemrégiben kialakított kardiológiai rehabilitációs osztályra, a szakmai könyvtárba. Gyulán található az első hazánkban alkalmazott komputertomográf készülék, amelyet a kórház örökölt az Orvostovábbképző Intézettől. Ez az elsőgenerációs műszer is nélkülözhetetlen eszköz a bajok megállapításában, de lényegesen kevesebbet tud, mint a korszerű harmadik generációs gépek. Baleseti koponyasérültek, agyvérzettek, valamilyen kóros elmeelváltozásban szenvedők, az agydaganatok, bizonyos tónusai ezzel a- géppel felismerhetőek. Több műszakidőn át azonban nem üzemeltethető a műszer kora és korlátái miatt, ezért is fontos lenne az újabb technika beszerzése. Számítógépes programok segítségével, az orvosok szakmai megszállottságával a gyakorlatban alkalmazható kutatási eredményeikkel igyekeznek pótolni a hiányzó műszereket. Az első számú megyei vezető több alkalommal hangsúlyozta, hogy a gyógyító intézmény munkájával szakmai kívülállóként ismerkedik, de az itt dolgozók nem ismeretlenek előtte, szakmai elismertségük köztudott. „A megye legnagyobb szellemi bázisát képviselő objektuma ez a kórház. A korábbi megyéi vezetést vádak érték, hogy a többi egészségügyi intézményhez viszonyítva — netán azok rovására — sokat költött a megyei kórházra. A megyei szintű ellátáshoz szükségesek a minimálisan jó feltételek. Szakmailag olyan közösséget támogattak, ami miatt nyugodtan alhatnak, akik ide pénzt adtak. Egyébként nem mindegy, hogy ez a kórház kezdeményez, vagy alszik. Hiszen sokoldalú megyei elmaradottságunk egyik oka éppen az, hogy mi mindig szerényen, a háttérbe húzódva méltányoltuk mások fontosabb ügyét!’’ A főorvosokkal és érdeklődőkkel rendezett találkozón több megyeirányítási, költségvetési, önkormányzati kérdés vetődött fel. Megtudtuk, hogy igen nehéz volt megértetni a kormánnyal, bármily szűkös az ország költségvetése, tovább nem odázható el vizeink arzén- tartalmának elfogadható szintre csökkentése. A mezőgazdasági régió sajátosságait csak az itt élők érzékelik, az itteni vezetőknek kell elérniök, hogy életkörülményeink színvonala ne szakadjon el még jobban az’ ország nyugati részétől. Békés megye lakói megtermelnek annyit, mint a fejlettebb iparvidékeken élők, ezért az országos költségvetésből a fejlesztéseket és a támogatást nem könyöradomány- ként várják. Beszéltek a megyei egészségügyi rekonstrukciós elképzelések hibáiról, az orvosutánpótlás letelepítésének nehézségeiről, a többi kórházak hasonló gondjairól. Kiderült, hogy az a „világlátás”, amely a mezőgazda- sági vezetők esetében már természetes, az orvosok, egészségügyi dolgozók számára legtöbbször elérhetetlen, vág}' saját zsebből finanszírozott tanulmányút. A tervezettnél hosszabbra nyúlt beszélgetés tanulságosnak bizonyult a tanácsi vezető és az egészségügyiek számára egyaránt. Szűkösek, s talán egyre szűkösebbek a megye fejlesztési lehetőségei, az egészségügy mégsem mondhat le céljáról, hogy értelmes, megvalósítható rekonstrukciós program részese legyen a betegek érdekében. Bede Zsóka Több mint két és fél midiét kapott megyénk a közoktatásfejlesztési alapbél * A Művelődési Minisztérium ez év elején országos .közoktatásfejlesztési alapot hozott létre, amelynek összege 250 millió forint volt. Ebből azokat az iskolákat, alkotó pedagógusokat, vagy pedagógus csoportokat kívánták támogatni, akik ötleteikkel, fejlesztési elképzeléseikkel, illetve azoknak kimunkálásával segítik, megkönnyítik, vagy eredményesebbé teszik a tanítás, tanulás folyamatát. Megyénkből 7 pályázat részesült ezekben az elismerésekben. ami összesen 2 millió 658 ezer forintot jelent az érintetteknek. A nyertes pályázatok legtöbbje az általános iskolában folyó oktatás egyes területeinek megújításához, illetve megújulásához kapcsolódik. Ilyenek a Bel- vá rosi és a Conrado Benitez általános iskolák pályamunkái Békéscsabáról, a mező- gyáni, vagy a sarkadke- resztúri iskolákból beküldött tervezetek vagy a megyei alsótagozatos anyanyelvi kísérlettel foglalkozó dr. Orvos Lászlóné pályamunkája a Békés Megyei Pedagógiai Intézetből. A megtanítás stratégiájával és a felnőtt szakemberek továbbképzésével pedig két középiskola (a békéscsabai Gépipari-, és az orosházi Kossuth Mezőgazdasági Szakközépiskola) nyerte el a pályázatokat elbíráló kuratórium tetszését. A minisztérium és a szakemberekből álló elbíráló bizottság továbbra is várja a hasonlóan ötletes fejlesztési elképzeléseket, ezúttal 1990. március elseje a beküldési határidő. A „fordulat éve” óta először szabad, helyhatósági választás lesz megyénkben. Békéscsabán, a „megüresedett” 36-os választókörzet lakói november 11-én, szombaton, szavazataikkal eldönthetik, hogy a többpárti jelöltek közül ki a legalkalmasabb arra. hogy az elkövetkezendő — vélhetőleg rövid — időszakban érdekeiket a városi tanácsban képviselni fogja Höflerné Hajdú Mónika, születése (1964.) óta Békéscsabán — közelebbről választókörzetében, a Reök utcában él férjével és szüleivel. Tanulmányait a Debreceni Tanítóképző Főiáko- lán fejezte be, majd a József Attila lakótelepi általános iskolában helyezkedett el, ahol ma is, mint pedagógus dolgozik. — Munkakörömből adódóan, azt hiszem, elég jól ismerem a gyermekek, szülők és nagyszülők problémáit. Ha megválasztanak, főként a körzetben élő kisnyugdíjasok és pályakezdő fiatalok érdekeit szeretném képviselni. A választásokon a Magyar Demokrata Fórum támogatásával, de mint pártonkívüli indulok. Dr Marsai Györgyné, D. Tóth Sarolta, a Békés Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának dolgozója. Negyvenegy éves, gyógyszerész. Két családjával él Békéscsabán. — Terveim lehet, hogy földhözragadtak, de manapság á földön kell járni. Ez a kerület adottságaiban eltér a lakótelepektől és az egyedi problémákat jelent. Ilyen a Földvári utcai szennyvízvezeték építése. Ezt a közeljövőben mindenképpen be kell fejezni. A kerület Békéscsaba kertváros része. Ezt tovább lehetne erősíteni fák ültetésével, parkosítással. Dr. Marsai Györgyné, a Hazafias Népfront színeiben mint pártonkívüli indul . a választáson. Fülöp Zoltán, 22 éves, édesanyjával él Békéscsabán. a tanítóképző főiskola másodéves hallgatója. — A választásokra két programmal készültem — miután végigjártam a kerület nyolcvan százalékát — egy várospolitikaival és egy körzetivel. A másodikból kiemelném a környezetvédelmet. ezenbelül az utcák, a Körös-csatoriia hatékonyabb tisztítását, a gazos területek rendbentartását, a nyári locsolást, és a szennyvízelvezetést. A program második része a közlekedés: a közutak, járdák, köz- világítás rendbetétele, autó- buszjáratok sűrítése, indítása. Fülöp Zoltán a Fidesz, az SZDSZ és a Kisgazdapárt helyi szervezeteinek közös jelöltje. (Herpai—Krausz) Magyar onkológusok kongresszusa A Magyar Onkológusok Társasága 18. kongresszusa csütörtökön megkezdődött a Budapest Kongresszusi Központban. a kétévente sorra kerülő tudományos eszmecsere mostani három napján mintegy 450 hazai szakember vesz részt. A tanácskozás a szájüreg és a garat rosszinrdulatú daganataival, az áttétes tumorok diagnosztikájával és kezelésével, valamint a kísérleti daganatkutatás legújabb hazai eredményeivel foglalkozik. A szájüreg rákos daganataiban egyre többen halnak meg évente, számuk Magyarországon meghaladja a 800-at. Az adat annál is inkább riasztó, mivel ez a daganatféle könnyen megállapítható, keletkezésének okai is többé-kevésbé ismertek. Bizonyított, hogy a szájüregi daganat hamarabb fejlődik ki az erős dohányosoknál, a mértéktelen italozóknál. Azonban a tumor kifejlődését rossz fog. helytelen protézis is elősegíti. A nyitónapon tárgyalták meg az áttétes daganatokat. A daganat igazán akkor válik rosszindulatúvá, ha úgynevezett áttétképződéses — állítják a szakemberek. Vagyis a sejtekben olyan változás megy végbe, amely előmozdítja a daganat terjedését. II hiszékenység nem ismer határokat Az „aranykezű” jött, látott... és meggazdagodott Hire ment Békésen, hogy Jugoszláviából egy „aranykezű” fiatalember — ha nem is ráolvasással — „elektromossággal feltöltött” kezeivel gyógyít. Kolléganőmmel beállunk a sorba. A kis folyosón vannak vagy negyvenen. Azt hinném Béres-cseppre várnak. Fiatal szőke nő előttem azt meséli, harmadszorra jön a gerincével, eddig semmi javulást nem tapasztalt. A remény még benne él. A kapun huszonéves szőke asszonyka lép ki: — A szénanáthámból nem tud senki kigyógyítani. Hallottam erről a fiatalemberről. Megpróbálom. A negyedik alkalommal voltam itt. Reggel 6-kor jöttem. Látja, 11 óra. Most kerültem sorra. Hogy kigyógyulok-e a szénanáthából? Majd tavasszal kiderül... H. I. a falát támasztja. — Nem mondom a nevem, mert ha mégis rászorulok az orvosra, ne nézzen rám ferde szemmel — mosolyodik el. — A vállammal. gerincemmel jöttem. Nagyon sokat javult, hát azért vagyok itt harmadszor. — Pénzt szokott-e adni? — Nem kér, de egy piroshasút mindenki ad. Nyíri Lajosné mára végzett. — Keringési zavaraim voltak. Negyedszer jöttem, mert hiszek abban, hogy még jobban megjavulok. Fele annyira sem fulladok, mint eddig, a közérzetem pedig kitűnő. Azt mondta a fiatalember, hogy még egy pár kezelés és kisimul lábamon a visszerem is. A jövő héten még az uramat is elhozom.... Kilétünkről be kellett avatnunk a várakozókat. A sor végén így is felzúdulnak, hogy előre tolakszunk. Az ötször négy méteres kis szobában kolléganőmmel mi vagyunk a tizedikek. Mezítláb topogunk, mint mindenki. A szoba közepén jóképű, fekete fiatalember farmerben, szürke meleg pulóverben. Lábán egy kockás marnusz. Vele szemben idősebb hölgy. Ügy néz a fiatalember fekete szemébe, mintha egy istent látna. Az „elektromos kezű” Prcic Tomislav Szabadkáról tette át működési területét Békésre. Domokos Anikó nem akar szemüveget Fotó: Gál Edit Ügy tűnik nem csinál rossz üzletet. Ujjaival öt-tíz percig pásztázza a jpaciens testét. Aztán zsebre vágja, amit kap. Nem zavarja, hogy közben beszélgetünk. Sőt. Néha zavarosak a mondatai, de hát istenem, nem magyar az anyanyelve. Fotósunk táskáján azonnal megakad a szeme, ahogy belépünk. Ránk is szól, mi járatban vagyunk? Próbálom megtéveszteni. Nem lehet. így színt vallunk. Nem haragszik. Kérdéseinkre igazán készséggel válaszol: — Kicsi koromban észrevették, hogy én más vagyok, mint egy „közönséges” gyerek. (Többszöri kérdésem ellenére sem tudtam meg, hogy mitől volt más, mint a többi lurkó.) Sorolhatnék példákat, ki mindenkit gyógyítottam, de egy érdekességet mondok. Van Szabadkán egy színész házaspár. Megállapították, hogy egyiküknek sem lehet gyereke. Hallottak rólam, megkerestek. Szó, mi szó, nemrég megszületett a bébijük ... — Nem tudtam megállni, hogy ne tegyek egy viccnek szánt mondatot: — Biztosan jó szomszédjuk akadt... — Nem méltányolta humoromat... — Foglalkozása talán közel áll a mostani tevékenységéhez? — Fémesztergályos vagyok. De miután rájöttem, hogy tudok segíteni a hozzám fordulókon, otthagytam a szakmát és csak ebből élek! — Hogy került Békésre? — Ennek a háznak a tulajdonosa megtudta a címemet. Eljött. Műtötték a gerincét, a lába visszeres volt, a kezeivel fogni sem tudott. Én meggyógyítottam. Felajánlotta, hogy rendelkezésemre bocsát egy szobát, jöjjek. Sokat töprengtem, elfogadjam-e a meghívást. De olyan sokan várnak rám, hogy itt maradhatnék akár két évre is. — Van valami akadálya? — A feleségem kisbabát vár. Jövő héten haza kell utaznom. Elhatároztam, ha fiam lesz, és ha majd katonának viszik, akkor jövök vissza. Ha a sors egy lánnyal ajándékoz meg, akkor már másnap itt leszek ... Ebből is láthatják, fiút akarok. És most következik a „vizsgálat”. Nem közlöm vele, mi a bajom. Hadd találja ki. Kérdezi, mit érzek, amikor kezeit áldóan a fejemhez emeli. Majdnem kicsúszik a számon, hogy lábszagot. Modorálom magam. Egyszóval, semmit sem éreztem, már ami a kezeire vonatkozna. Nem is erőlködik velem. Kéri a következőt. Domokos Anikó 16 éves. Orvosa szemüveget írt fel. Anikót zavarta. Eljött hát Prcic úrhoz, és láss csodát, azóta jól lát. Pap Mihályné sétál be a kis szobába. Kezében bottal. — A legjobbkor jön — szól neki Prcic Tomislav. — Tessék elmondani, mi történt! — Két bottal, négykézláb jöttem ide Tomihoz (?!). Kaptam tíz kezelést. Most már ezt az egy botot is eldobhatnám, csak a lépcsőkhöz használom ... Alig fogy a sor. Mindenki a maga baját mesélgeti szomszédjának. És aki rászánta magát, hogy felkeresse a jugo- szláviából jött fiatalembert, az hisz benne. Hiszi, hogy két kezével, hosszú vékony ujjaival hat(hat) a gyógyíthatatlan (vagy annak hitt) betegségre. Egyből kellene igazán kigyógyulni: a hiszékenységből. De az „aranykezű” nem erre specializálta magát. Béla Vali
