Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-08 / 265. szám

BÉKÉS MEGYEI II HAZA MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. NOVEMBER 8., SZERDA Ara: 4,30 forint XLTV. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM Mai számunkból: Válasz a battonyai petícióra (3. oldal) Egyoldalú szerelem (3. oldal) Nyílt fórum (4. oldal) Szobordöntögetük (4. oldal) Gyalogtúra Budapesttől Párizsig- Erdélyért (5. oldal) A húsbolt hátsó ajtaja (5. oldal) Hét közben a Megyeri úton (8. oldal) Hét egyéni országgyűlési képviselője lesz megyénknek Nem tiszavirág-életű módszerek kellenek... Tapasztalatcsere Gyulán Egyeztetésre hívta tegnap délután a megyei tanács a megyénkben tevékenykedő pártok, politikai és érdekvé­delmi szervezeteinek képvi­selőit. Ismeretes ugyanis, hogy a Parlament legutóbbi döntése értelmében a koráb­bi hat helyett hét egyéni országgyűlési választókörze­tet kell kialakítani. Rendkí­vül sok döntési alternatíva után a megjelentek szava­zattöbbséggel elfogadtak e§y olyan javaslatot, amely meg­próbálja figyelembe venni a történelmi tradíciókat, a tér­ségek lakóinak érdekeit. Kü­lönösen kiérződött a vita Üj erőgépeket még nem látni a dunakiliti tározótér csehszlovák oldalán, az át­építés nyomvonalát viszont már kitűzték a szomszédos országban — tudta meg Csorba Józseftől, az Észak­dunántúli Kövizig dunakiliti kirendeltségének helyettes vezetőjétől az MTI munka­társa. A magyar építők na­ponta járnak át a csehszlo­vák oldalra, Pozsonyig ugyanis ők készítették el a tározótér jobb oldali tölté­sét. Az MTI azért érdeklődött a dunakiliti kirendeltségen a fejleményekről, mert Jozef Oblozinsky, a bős—nagyma­rosi beruházás csehszlovák vezetőhelyettesének a sajtó­ban is megjelent véleménye szerint amennyiben a ma­gyar fél hivatalosan kezde­ményezi az államközi szer­ződés módosítását, gvakorla­Sarkad és vonzáskörzetének hovatartozását illetően. Vé­gül is e településeket a gyu­lai választókörzethez csatol­ták. Néhány politikai szer­vezet hiányzott, mások kü­lönvéleményüket hangsú­lyozták. E rendkívül kényes egyensúly megteremtése után a megyei tanács a javasla­tot választójogi névjegyzék­pontosítás és néhány apró függőben hagyott kérdés rendezése után, jóváhagyás végett felterjeszti a Minisz­tertanácshoz. A választókör­zetek beosztását ábrázoló térképet lapunk későbbi szá­mában közöljük. k. n. t. tilag azonnal megkezdik a Duna elterelésének munká­it. Az államközi szerződés módosítására vonatkozó jegy­zéket — mint ismeretes — az elmúlt hét péntekén ad­ták át Csehszlovákia buda­pesti nagykövetének. — A megszokottnál több gép még nincs ezen a terü­leten — számolt be a ta­pasztaltakról Csorba József —, az általuk tervezett új töltésszakaszok nyomvonalát viszont már hetekkel ezelőtt kitűzték a csehszlovákok. Ehhez nyiladékokat vágtak az erdőben, leütötték a jel­zőfákat. Az elterelés részle­tes tervét nem ismerjük — mondotta. Egy nem hivata­los dokumentációból arra kö­vetkeztetünk, hogy csehszlo­vák területen, körülbelül Dunacsun magasságában he­lyeznének el egy duzzasztót, úgynevezett bukóval. A Zsolnai-féle anyanyelvi tanítási kísérlet több mint másfél évtizedes múltra te­kint vissza, öt évvel ezelőtt, a Művelődési Minisztérium eredményessége folytán már választható tantervként ajánlotta, például az 1978-as uralkodó irányzat helyett. Az anyanyelvi program foly­tatásaként több éves kutatás után Zsolnai József megal­kotta értékközvetítő és ké­pességfejlesztő modelljét, s ezzel komplex rendszert ho­zott létre, amely ugyancsak alternatívaként áll az álta­lános iskolai tantestületek rendelkezésére. A Zsolnai­módszer, vagy másképpen a törökbálinti iskola népsze­rűségére jellemző, hogy az anyanyelvet megyénk 28 ál­talános iskolájában e szerint tanítják, s míg az értékköz­vetítő és képességfejlesztő modellt az ország ötvenöt alapfokú oktatási intézmé­nye alkalmazza, Békés me­gyében csak egy tantestület vállalkozott szeptember 1- jétől bevezetésére — a gyu­lai 3. sz. iskola. Van hát mit tenni a minden tantár­gyat, újfajta ismeretet is fel­ölelő program megismerteté­sében. A Békés Megyei Pedagó­giai Intézet a gyulai iskolá­ban nemrégiben megyénk iskolaigazgatóinak szervezett bemutató látogatást, tegnap pedig azoknak az oktatás- irányítással foglalkozó veze­tőknek, szakembereknek, akiknek döntéseik meghoza­tala előtt segítségére lehet a gyakorlati, a mélyebb meg­ismerés. Dr. Becsei József ­né, a pedagógiai intézet igazgatóhelyettese tartott a résztvevőknek elöljáróban érdekfeszítő összefoglalót. Elmondta, hogy az elmúlt tíz évben — joggal — ma­rasztalta el a közvélemény az iskolát tehetetlenségéért. Az oktatás megreformálásá­ra számtalan új módszer született — köztük selejt is — és sok oktatási intéz­mény szinte divatból, logi­kátlanul alkalmazta ezeket. Igaz, rést ütöttek a régi rosszon, ám, mivel esetlege­sek voltak, s a követők adott körülményeiket gya­korta nem .mérlegelték, iga­zi eredményeket nem mu­tathattak fel. Ma a pedagó­giai módszerek sokfélesége, a társadalmi igény egyre- másra valóságos állásfogla­lásra készteti az iskolákat; mindenképpen azt követni látszik célszerűbbnek, amely a képességek teljes körét fejleszti, az ismeretéket rendszerben nyújtja, humá­nus és magyar. A tantestület szakmai fel- készültsége, vállalkozó szel­leme, elhatározása a leg­fontosabb, de önmagában kevés. A fenntartóknak biz­tosítani kell a változó okta­tás feltételeit. Hogy milyen gyakorlati igények, követel­mények merülhetnek fel például a Zsolnai-féle érték- megőrző és képességfejlesz­tő program. szerinti tanítás­nál, s hogyan is fèst e mód­szer a tantermekben, arról győződhettek meg a gyulai iskolában megyénk oktatás­ügyének irányítói. Sz. M. Elterelik a Dunát? „A vasút a gazdaság tökéletes barométere” Beteg szolgálja a beteget? — A fene, aki megeszi az egészet! — szuszog a két ra­kodó a hatalmas ládák súlya alatt, amint a teherautó­ról a vagonba cűgölik. — őszi szállítás van. De dolgo­zunk egész évben! Érti, uram? Egész évben! Mást sem csinálunk, csak rakodunk, a derekunk majd leszakad. Ezeket a vackokat — int fejével az embermagasságú lá­dákra, miközben nógatja társát: — Emeld már meg, mert így nem haladunk — majd ismét nekem mondja. — Telefonközpontokat rakunk /a BHG-ből, a Szovjet­unióba megy. Az idén már annyit elszállítottunk ezek­ből a sz... ból, nemhogy folyót, de az óceánt is el le­hetne velük rekeszteni — törlik meg gyöngyöző hom­lokukat, majd beülnek a teherautó fülkéjébe, s indulnak újabb rakományért. A békéscsabai vasúti te­herpályaudvaron áruval ra- kottan, vagy üresen jönnek- mennek az autók, a daruk tonnás terheiktől szabadít­ják meg a vagonokat. Az ember azt hiheti: most az őszi szállítási csúcsban moz­galmasabb itt az élet. A vá­gányokon elárvult vagonok pihennek, sütkéreznek a nyarat idéző őszben. — Őszi szállítás? — kér­dezi szinte önmagától Alföl­di Károly, a békéscsabai vasútállomás főnöke, miköz­ben szertartásosan pipájára gyújt. — Összetett munka, a korábbi évekhez képest a kampányjellege megszűnt — hallom, miközben méltóság- teljesen fújja a füstöt, szem­mel láthatóan gondolatait fésüli. — A szállításban napjainkban már az egyen­letesség tapasztalható. Au­gusztus derekán kicsit meg­élénkült a forgalmunk, de eddig különösebb erőkifej­tést nem kívánt tőlünk — magyarázza, s elém teszi a napi jelentéseket. Ebből kiderül: a csabai vasútállomáson 1000—1200 vagon fordul meg, vagy ha­lad át naponta, melyből kb. 7—800 darabot itt rendeznek vonattá. Augusztustól a me­zőgazdasági termények — cukorrépa, gabona — fuva­rozása jelenti a legnagyobb feladatot. Az állomáson jár­va feltűnik az idegennek: nincs nagy zsúfoltság. — Ennek kettős oka van — világosít fel az állomás­főnök. — Először is: az utóbbi hét-nyolc évben a város üzemeiben 22 iparvá­gány épült, így a vállalatok saját telkükön, kerítésen be­lül rakják meg vagy ürítik a vagonokat. Tavaly 120 millió forintos költséggel épült a kereskedelmi terminál, amely konténereket szolgál ki, bár­mely cégnek. Saját teher­gépkocsi viheti az árut, vagy az üres konténert. — Így most már szolgál­tatásunk komplex. Bár az idén jóval kevesebb a meg­rendelésünk és a továbbí­tandó áru — hallom, miköz­ben ríjegtudom azt is, nem éppen rózsás a helyzet. Az utóbbi egy-két eszten­dőben a fuvarozási piacon változott a helyzet. Koráb­ban a zári kocsik iránt volt óriási a kereslet, az idén » a nyitott, a külföldre menő va­gonokból volt időnként hi­ány. A népgazdaság alapvető érdeke, hogy az exportot fo­kozza. A legjobb az lenne, ha a Magyarországon előál­lított termékeket a MÁV sa­ját vasúti kócsijaival továb­bítaná. Igen ám, de egyre kevesebb mind a zárt, mind a nyitott vagonokból a mű­szakilag kifogástalan, a nyu­gati vasútvonalakon is köz­lekedő kocsi. Vasutasberkek­ben az a hír járja, hogy ja­nuártól a nyugati országok­ba csak 100 kilométeres uta­zási sebességre alkalmas va­gonok léphetnek be, ezzel szemben a magyar kocsi­park jelentős része a 60 ki­lométeres tempónak sem fe­lel meg. És lehetne a sort folytatni tovább, a mozdo­nyokkal, a pályák állapotá­val ... Finoman fogalmazva: legatyásodott a vasút, a pénztelenség miatt az euró­pai középmezőnytől is elma­radt. S máris hallom a lemara­dást bizonyító példák sorát. Ebből csak egy: Békéscsabán naponta nyolc pár nemzet­közi expresszvonat jár ke­resztül. A közelmúlt tárgya­lásain szóba került: ha a pályákat nem korszerűsít­jük, elkerülnek bennünket ezek a vonatok, ugyanis hosszabb úton, kerülővel is gyorsabban célba érnek. A legnagyobb hazai vál­lalat, a mintegy 150 ezer dolgozót foglalkoztató ma­gyar vasút gyógyítására, vagyis szinten tartására 42 milliárd forint kellene. Míg a húszas, harmincas évek­ben rangnak számított a vasútnál dolgozni, az akkori (Folytatás a 3. oldalon) A nagy októberi szocialista forradalom 72. évfordulójára emlékeztek tegnap délelőtt Békéscsabán. ; A Szabadság téri Lenin-szobornál az MSZP megyei és békéscsabai városi szervezete, illetve a megyei és városi tanács képviselői he­lyeztek el koszorúkat Fotó: Kovács Erzsébet Békéscsabai városrendezés Pénz nélkül csak álom Békéscsabának — mint megyeszékhelynek — még 1975-ben készült el az első, megalapozottnak hitt általá­nos rendezési terve. Ez az ezredfordulóra egy százez­res település képét rajzolta fel. Akkoriban szinte a fél város építési tilalom alá ke­rült, hiszen a tervezett la­kótelepeknek, intézmények­nek, ipari létesítményeknek területre lett volna szüksé­gük. Az irreális terveket 1984-ben vizsgálták felül, amikor már egy valósabb képet festettek, 80 ezres né­pességgel. Ebből a tervből viszont hiányoztak a közle­kedésre, közműhálózatra, környezetvédelemre vonat­kozó elképzelések. Az idén aztán ismét nap­világot látott egy komplex városrendezési program, amit a városi tanács meg­bízásából, a Békés Megyei Tervező Vállalat készített. Kmetykó Jánossal, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjével az új program­tervről beszélgettünk. — A rendezési tervek ál­talában több évre tekinte­nek előre. A legújabb alap­ján milyennek képzelik Bé­késcsabát, mondjuk 15 év múlva? — Egy olyan kisvárosnak, ahol együtt él a régi és az új. Az utóbbi időben sok helyen lebontottak polgár­házakat, felszedtek macska­köves utákat, fákat vágtak ki. A város hangulata más lett. Mi szeretnénk, ha leg­alább a történelmi városrész építészeti értékei — házak, homlokzatok, tornácok — megmaradnának, és a város szerkezete nem változna. Természetesen mindez nem egyenlő a modernizáció fel­adásával. — Régebben hallottunk már százezres, majd nyolc­vanezres Békéscsabáról. Az új tervben milyen népesség­gel számolnak? — Becsléseink szerint 2000-ben 78 ezer körül lesz a megyeszékhely lakossága. A város rendezési tervében ennek megfelelően mellőz­tük új lakótelepek, iparte­rületek kialakítását. Ezek helyett inkább növelni sze­retnénk a zöldterületeket. — Mindez azt jelenti, hogy csökkennek az építési tilal­mak? — Míg 1984-ben mintegy 500 ingatlan állt építési ti­lalom alatt, most ezek szá­ma nem haladja meg az ötvenet. Sajnos,, a régi til­tások miatt elhanyagolt, le­robbant állapotú házak ront­ják, főleg a belváros ké­pét. Ahhoz, hogy a fejlesz­téseket folytathassuk, a la­kókat állami lakásokba kel­lene beköltöztetni. Ezek megépítésére viszont nincs pénz. Ha már az anyagiak is szóba kerülték, még any- nyit, hogy 1990-re például egyáltalán nem rendelke­zünk fejlesztési pénzekkel. — A programtervet min­denesetre a hatóságokkal már egyeztették. A lakosság hogyan szerezhet tudomást a részletekről? — November 9-én, csütör­tökön délután 4 órakor a bé­késcsabai városháza tanács­termében társadalmi vitát szervezünk, melyre meghív­tuk a tanácstagokat, a tár­sadalmi és politikai szerve­zetek, vállalatok képviselő­it. Ezenkívül mindenkit vá­runk, akinek véleménye, ja­vaslata van. Ny. L

Next

/
Thumbnails
Contents