Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
■1989. november 8., szerda makkra A legkedvezőbb megoldás a balközép összefogás lenne Nyers Rezső előadása ............. — Múltunk, örökségeiből a szociáldemokrata értékeket állítjuk értékrendünk középpontjába, s ilyen pártként kérjük felvételünket a Szocialista Internacionáléba. Egyidejűleg ápolni kívánjuk kapcsolatainkat a munkás- mozgalmi baloldal másik áramlatával is, a reformkommunista pártokkal. Ezért van szükségünk megértésükre és támogatásukra, hogy felmérjék és elismerjék vállalkozásunk jelentőségét nem csak Magyarország, de Európa egész szempontjából, s hogy valóra tudjuk váltani céljainkat — jelentette ki Nyers Rezső kedden Stockholmban. Az MSZP elnöke a Stockholmi Külpolitikai Intézetben tartott előadást „Magyarország a változások időszakában” címmel. A radikális belpolitikai változások gyökereit elemezve Nyers Rezső indítékokként az 1953-as Nagy Im- re-program óta létező magyar reformmozgalmat, illetve a feléledő polgári értékeket nevezte meg, s kedvező körülményként értékelte a „Gorbacsov-effektus- nak” nevezhető demokratizálás' kívülről jövő hatását, az ösztönzést, amelyet az egyeduralom politikai zsákutcájának felszámolásához nyújt. A felzárkózáshoz, a modernizációhoz a Nyugatról három dologra van szükségünk: tőkére, technológiára és a legszélesebb értelemben vett modernizációs mintáikra — hangsúlyozta az MSZP elnöke, majd részleteiben is vázolta a „magyar stratégiát”, elutasítva a két szélsőséget az erőltetett ütemet, illetve a kormányzás leszűkítését. Nyers Rezső elemezte a politikai átmenet időszakát, s a parlamenti választások kapcsán három lehetséges koalíciós formáról tett említést. A „balközép összefogásban” a szocialista párt egy középpárttal képezné a fő erőt. A „jobbközép ösz- szefogás” győzelme esetén a „balközép összefogás” ellenzéki szerepet töltene be. A harmadik megoldás értelmében a középpártok jobbra és balra is kiterjesztenék szövetségüket de ez esetben is előfordulhat, hogy a baloldali ellenzék a szocialista {jártból adódna. Jelenleg még egyik változatnak sem alakult ki a belpolitikai feltételrendszere, de a legkedvezőbb megoldás a „baikö- zép összefogás” lenne — érvelt az MSZP elnöke, a belpolitikai hatások mellett utalva a nemzetközi környezet jelentőségére is. Lemondott az NDK kormánya Az NDK Minisztertanácsa kedden tartott ülésén úgy döntött, hogy testületileg lemond. A fölmentést kérő indítványt a Minisztertanács rögtön benyújtotta a Népi Kamara (parlament) elnökségének. A döntést a sajtótudósítókkal közlő új kormányszóvivő, Wolfgang Meyer elmondta: a kormány mindaddig hivatalban marad, amíg a parlament visz- sza nem hívja a testületet, illetve ki nem nevezi az új kabinetet. Az immár csak ügyvezetőnek tekinthető kormány keddi ülésén felhívással fordult az ország lakosságához: a komoly politikai és gazdasági helyzetben mindenki tegyen meg mindent annak érdekében, hogy biztosíthatók legyenek a nép, a társadalom és a népgazdaság számára létfontosságú folyamatok. „A társadalom és a nép érdeke a közrend szavatolását parancsolja” — hangoztatja a kormány felhívása. A testület egyúttal felhívta ..azokat az állampolgárokat, akik az ország elhagyásának gondolatával foglalkoznak: gondolják meg még egyszer ezt a lépést. Szocialista hazánknak mindenkire, minden egyes emberre szüksége van !” A megfigyelőket nem érte váratlanul a kormány lemondása, hiszen a szombati, berlini, majd a hétfői országon tüntetéseken visszatérő követelés volt a kormány tagjainak eltávolítása. Ezekhez a hangokhoz járult a keddi lapok írása, amelyek szintén a kabiffet távozását sürgették. A cikkírók szerint az NSZEP új akcióprogramja csak új arcokkal párosulva nyerheti meg a tömegek bizaltnát. Megfigyelők bizonyosra veszik, hogy a Stoph-kormány még ebben a hónapban távozik. A várhatóan gyökeresen újjáalakuló testületben minden bizonynyal nagyobb szerephez jutnak a kis tömb-pártok (LDPD, CDU, NDPD, DBD). Az eddigi kormányban a tárcák kilencven százalékát az NSZEP tartotta kezében, míg a törpepártoknak csupán egy-egy miniszteri poszt jutott. A DIEÄZEIT Írja fl barbárság jönne írta: Herman Kant* Ismerjük el, kemény do- lög ez, McDonald’s, annál is inkább, mivel a hamburger manapság a glasznoszty testet öltött ellentétének számít. Győzelemről azonban majd csak akkor lehet beszélni, ha egy másik „hamburger”, azaz hamburgi, nevezetesen az önök Wolfgang Siebeckije állandó rovatot kap a Pravdában. Minthogy a második kérdéstől fogva a szerkesztőség, úgy tűnik, félreértette a tréfálkozást, én is hasonló eljárást választok, de a kérdést a megfelelőbb, feltételes módba teszem; mi,yen árat kellene a világnak li- zetnie, ha a kapitalizmus győzelmet aratna a szocializmus felett? Nos hát, a szocializmus minden létező formáját veszítené,. el a világ, és hosz- szabb időre mindennemű reménységét, hogy van gyógymód a kapitalizmus ellen. A kapitalizmus győzelme egy történelmi időszakra a tiszta kapitalizmust adná a világnak, egy olyan állapotot, amelyben még a kohlizmus esetlen bája is felforgatónak látszik. És ne feledjük el: egy ilyen győzelemért a világnak mindenekelőtt azzal kellene fizetnie, hogy elvesztené mai struktúráját, amelyet többé-kevésbé békésnek • Herman Kant író született Hamburgban. Jelenleg Kelet- Berlinben él. Egyik alapítója volt az Antifasiszta Bizottságnak; az NDK írószövetségének elnöke. ítél. Figyelembe véve a feltételezett esetben kirobbanó elosztási harcokat, az akkori viszonyokhoz képest ma a földkerekségen valóságos pásztoridillel van dolgunk. Ami ugyanis szocializmusként létezik, mint mondják, „létező szocializmusként”, annak birtokosra kellene találnia. Várható, hogy több reménybeli birtokos jelentkezik, és máris kész a viszálykodás. A vörösök örökségét meg akarnák szerezni maguknak a monopolisták, a szindikátusok, a maffiások, a Pinochet-félék, a Schön- huber-félék, a nácik az egészen közönséges vállalkozók, meg az olyanfajták, mint a Dow Chemicals és Mother Blue. Heves alkudozás kezdődne mindezen ambíciók miatt. Van egy tézis, amellyel gyakran teszem közkedveltté magam: elvettük magunkat a többiektől, és most vissza akarnak kapni bennünket. Különféle emberek akarnak visszakapni bennünket, és ha mi már nem lennénk, sokan akarnának a helyünkbe nyomakodni. Ha többé nem volna érvényes, hogy „világ proletárjai, egyesüljetek!”, akkor a „világ tőkései gazdagodjatok !” érvényesülne, és a múlt emlékévé válna az osztályharcok egész eddigi története. Vagy talán valaki azt hiszi, hogy, ha megszűnne a szocializmus, a kapitalisták szocialistákként viselkednének? Csak azért, mert ez szükséges, ők vállalnák, hogy szabályozzák a kizsákmányolást, korlátok között tartják a munkaidőt, egyenlő munkáért egyenlő bért követelnek, meg munkát mindenkinek? Azt hiszi-e valaki, hogy az állami szervezésű szocializmus megszüntetése valami másra ösztönözné a tőkést, nem mindennemű szocializmus kiiktatására? Azt hiszi valaki, hogy ez a felszámolás elkerülné a svéd vagy az afrikai szocializmusokat, és megállna, még mielőtt ismét visszaérkezne a Haymarket állomásra? Aki így gondolja, az lehetségesnek tartja a győztes kapitalizmus önkormányozását, ám nem lehet haszontalan, ha inkább a csodákba vetett saját hitét szorítaná korlátok közé. Lehetséges, hogy van egy közös európai ház, amelyben nem úgy mennek a dolgok, mint Cipruson ; lehetséges, hogy Walesa nem tesz kísérletet a kerekasztal négyszögesítésére; lehetséges, hogy a CIA elégeti Afga- nisztán-térképeit; lehetséges, hogy Albániától tanulni any- nyit jelent, mint győzni tanulni — minden lehetséges, de a kapitalizmus radikális voltához nemigen férhet kétség. A Zeit azt kérdezi : mi jön ezután? Jómagam a Zeit sok bizonyosságát nem osztom, és most is a feltételes mód mellett döntök: mi jönne ezután? A válasz már :'égőt. a megvan, egy régi szocialista mond ta ki : A barbárságról beszélt. És most kijelentő módban fejezem be: mi azért előzőleg még egy kicsit védekezni fogunk. (Ford.: Konok István) fl totalitarianizmus visszaállításával nem lehet gátat vetni a népek szabadság iránti vágyának George Bush sajtóértekezlete választási győzelmének évfordulóján A kelet-európai változások már túl messzire haladtak ahhoz, hogy a totalitarianizmus visszaállításával gátat lehessen vetni a népek szabadság iránti vágyának, hangoztatta keddi sajtóértekezletén George Bush. Az elnök közölte, hogy tárgyalni kíván Mihail Gorbacsovval a Szovjetuniónak a regionális válságokban játszott — amerikai vélemény szerint negatív — szerepéről. Az amerikai elnök választási győzelmének első évfordulója alkalmából tartott csaknem egyórás sajtóértekezletet: a republikánus George Bush 1988. november 8-án 54:46 arányban legyőzte demokratapárti ellenfelét, Michael Dukakist. Bush lényegében sikeresnek minősítette január 20. óta tartó hivatali idejét, s a demokrata párti többségű törvényhozást bírálta azért, hogy belpolitikai programja megvalósításában elmaradt a remélt siker. — Az elmúlt 40 év legdrámaibb lépéseit láttuk a demokrácia felé, amint egyik nép a másik után fejezte ki a szabadság iránti vágyát. Kelet-Európábán, Közép- Aímerikában, s a Szovjetunióban fontos döntéseket hoztak a szabadság, a reformok érdekében — hangoztatta az elnök. Utalt arra, hogy a törekvéseket Amerika „jelentős segély- csomaggal támogatta Lengyelország, kereskedelmi könnyítésekkel Magyarország esetében”, s részt vesz az összehangolt nemzetközi támogatásban. Kérdésekre válaszolva az elnök elutasította a bírálatot (amelyet legutóbb egyik elődje, Jimmy Carter fogalmazott meg), miszerint a kormány nem felelt meg vezető szerepének a kelet-európai kérdésben, a kezdeményezést Nyugat-Európa vette át, s az amerikai elnök nem is visz javaslatokat e témakörben találkozójára Mihail Gorbacsovval. Bush hangoztatta, hogy nem hall ilyen panaszokat sem Magyarország vagy Lengyelország, sem nyugat-európai vezetők részéről, s a decemberi találkozó „nagyszerű alkalmat kínál arra”, hogy e kérdéseket megvitassák Gorbacsovval. Az Egyesült Államok, szorosan együttműködve szövetségeseivel, a változások támogatására törekszik. Bush nem kívánt válaszolni az általa feltevésnek minősített kérdésre, hogy mit tenne, ha Mihail Gorbacsov megkérné: nézze el, ameny- nyiben a szovjet vezető erőszakos fellépésre kényszerülne belső ellenzékével szemben, vagy Kelet-Euró- pában. A kérdésre, hogy vissza- fordíthatatlanok-e már a kelet-európai folyamatok, az amerikai elnök kijelentette: bár jósolni nem lehet, véleménye szerint ezekben a demokráciáért küzdő országokban túlságosan előrehaladt már a fejlődés ahhoz, hogy azt visszavessék. Az NDK új vezetésével kapcsolatban az elnök azt mondotta: korai még arról végleges következtetéseket levonni. Nem biztos, hogy helytálló az Egon Krenzről korábban kialakított kép, vannak jelek arra, hogy nem fog olyan kemény vonalat követni, mint elődje, Erich Honecker. Bush egyetértett alelnöke, Dan Quayle hétvégi kijelentésével, hogy a Szovjetunió nem csökkentette katonai kiadásait és negatív szerepet játszik a regionális válságokban, például Afganisztánban és Nicaraguában. E kérdések napirenden lesznek Gorbacsovval tartandó találkozóján, mondotta. „Minden hatalmat a szovjeteknek!” Visszafogott ünneplés Moszkvában Kevesebb külsőség, oldottabb közvetlenebb légkör jellemezte az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának . központi ünnepségét Moszkvában. Rövid volt az ünnepi beszéd. Dmitrij Jazov hadseregtábornok főleg a szovjet fegyveres erők átalakításáról, az elégséges védelem elvének gyakorlati megvalósulásáról szólt. Sokkal rövidebb volt a katonai parádé is. a korábbiakban megszokottnál. Éppren csak mutatóba vonult végig a Vörös téren minden haderőnem és fegyvernem képviseletében egy-egv alakulat. és velük viszonylag kis számú harci technika. Hadászati rakétákat egyáltalán nem vonultattak fel. A felvonulók lazább rendben meneteltek, mint korábban, és nem cipeltek monumentális transzparenseket. Többnyire papírvirágok, léggömbök, kisebb zászlók voltak a kezekben. Marx, Engels, és Lenin képmásain kívül más portrékat nem vittek. A leggyakoribb a „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszó volt a felvonuláson. Ennek a régi jelszónak új értelmet adnak a Szovjetunióban zajló éles belpolitikai küzdelmek, amelyek fő tétje az, hogy a hivatásos apparátustól átkerül-e a hatalom minden szinten a népképviselők választott testületéinek kezébe. Rendhagyó volt az is, hogy a szovjet televízió munkatársa interjút készített a Mauzóleum diszemelvényén Mihail Gorbacsovval. A szovjet államfő azt hangsúlyozta, hogy a peresztrojka a lenini örökség folyta- tóia, a Nagy Október jelszavai táiékozódási pontokat jelentenek az átalakítási politika számára. Nyilatkozott az ünnepség helyszínén a szovjet televíziónak Jack Matlock, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete is. Egyebek között kijelentette, hogy a peresztrojka esetleges lefékezése kedvezőtlenül hatna a szovjet—amerikai kapcsolatokra. Az ünnep előtti napon moszkvai, nem hivatalos szervezetek — köztük a Borisz Jelcin támogatására alakult egyesület — falragaszokon hívta fel külön felvonulásra a főváros lakóit. „Aki nem akar kincstári jelszavak alatt vonulni, tartson velünk” — így szólt a felhívás. Kedden mintegy ötezren gyűltek össze a kijelölt találkozó- helyen. Végig vonultak a Gorkij utcán, de eredeti tervüktől eltérően, nem vonultak fel a Vörös téren. A megmozduláshoz előzőleg engedélyt kaptak a városi tanácstól. Hástolóval egybekötött árubemutatót szervezünk a kalocsai Karamell Sutű- és Édesipari Vállalat termékeiből 1989. november 9-én 15.00 órától 113. sz. ABC-áruházban, Füzesgyarmat, Petőfi u. 1. 1989. november 10-én 15.00 órától 110. sz. ABC-áruházban, Békéscsaba, Stark Adolf u. 112. sz. ABC-áruházban, Elek, Rákóczi u. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat!
