Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-07 / 264. szám
1989. november 7„ kedd Egy őszi délután Fáspusztán Körösmenti táncegyüttes, Gyomaendröd Visszatérőben a régi fénykor? Életemben kétszer voltam nevelőotthonban: először főiskolás koromban kéthetes nyári gyakorlaton, másodszor néhány napja pár óra erejéig. Szegeden a Londoni körúti intézet 3—18 éves korú fiúk otthona, akik 10-12-en alszanak egy szobában. Rácsos kerítéssel körülvett beton udvarukon kívül ismerik az összes szegedi játszóteret, hiszen mindet végigjárták már. A városi programokra is gyakran elviszik őket, Általában betétkönyvvel. kiutalt lakással indulnak a nagybetűs életbe. Persze ilyenkor hamar előkerül az eddig háttérben meghúzódó „szerető család .. Fáspuszta más. A több hektárnyi erdős-bokros birodalom határát jelző drótkerítés alig látszik. (Elszökni sem innen, sem a városi otthonból nem érdemes, hiszen ha leszáll az este, hideg van, és éhes is lesz az emberfia. Jobb visszamenni.) * Jelenleg nagy építkezés folyik itt az intézetként működő kastélyban. Igyekeznek rendbe hozni az épületet, és úgy gazdálkodni a hellyel, hogy az 54 iskolás korú fiú és lány ne zsúfoltan, hanem 4-G ágyas szobákban lakjon, tanuljon. A testvérek lehetőleg egy helyiségbe kerüljenek, a hozzátartozó felnőttel minél családiasabb kapcsolat alakuljon ki. Szabadabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek ilyen, körülmények között — hallom. Látszólag semmi hasonlóság nincs tehát a városi és a pusztai nevelőotthon között. Különben sincs két egyforma sors, két egyforma gyerek. Hacsak az nem, hogy minden arc mögött bánat húzódik meg — ez az, amit az intézetiekről le lehet olvasni. A felnőtteket köny- nyekig megható „vigyél haza” pillantás is hamar lekopik azokról, ákikért soha senki nem jön, akit senki nem patronál. Szegeden is el kellett telnie néhány napnak, mire megnyíltak, mire bizalmukba fogadták az embert, és elmesélték történeteiket: Péter azt, hogy magától jött be az intézetbe, mert apja ütötte-verte őket. a B o 2 s i g a -1 es t vérek, hogy felgyújtották a házukat. A 11 éves Károlynak nincsenek otthoni emlékei, mivel születése óta intézetben él, viszont bemutatta 8 éves „szolgáját”, Gézát és felvilágosított, hogy éjszaka úgy. kell megverni, hogy paplanba csavarják a fejét — így nem hallatszik, ha sír. . A fáspusztai 10 éves M. Tímea gyakorlottan, mosolyogva nyilatkozik: — Otthon anyuék folyton veszekedtek. A papám késsel fenyegetett. Feltétlenül tessék beleírni, hogy itt vannak a testvéreim is, Krisztián és Edina. Neki most már — szerencsére — ez a legfontosabb. A többiek is szívesebben mesélnek a teadélutánról, az iskoláról. A barna bőrű Teri csak ennyit súg oda búcsúzáskor: — Nekem nincs testvérem, patronálom se. Mindig intézetben laktam, hatodikos vagyok. Az intézeti gyerek „halmozottan hátrányos helyzetű”. Nincs körülötte család, ingergazdag környezet, és ezt nem pótolhatja semmilyen nevelőotthon, semmilyen program. Csak „családias jelleget” adhatnak, családot nem. — Az a legnagyobb baj, hogy szétcincált az egész gyermekvédelem — mondja Dankovszky Ákos, a fás- pusztai nevelőotthon igazgatója. A nevelőotthonok a művelődési osztályhoz, a gyermekvédelem az egészségügyihez tartozik. A hajdani, sokat szidott árvaszéknek sokkal nagyobb hatalma volt, mint mai utódjának. Mindenekelőtt ezen kellene változtatni ! Valamikor, valakik nagy bűnt követtek el ezek ellen a gyerekek ellen. Mindezt másoknak kell helyrehozni. De vajon jól csinálják-e, be- gvógvulnak-e így a sebek?. K. K. A gyomaendrődi Körösmenti táncegyüttes valamikor az ország élvonalbeli szövetkezeti együttesei közé tartozott. Majd, állandó művészeti vezető híján szerencsecsillaguk lefelé hanyatlott. Gál László három éve vette át a helyi néptáncmozgalom irányítását. Két esztendőnyi csendes küzdelem után most úgy hírlik, a Körösmenti megfordította sorsát. — Elért sikereink mögött kemény munka áll — mondta Gál László. — Ittlétem első időszaka a táncosok verbuválásával és megtartásával telt. Közben alakítottuk repertoárunkat és küzdöttünk a zenészhiány- nyal. Az első nagy megmérettetésünk a nyáron volt, amikor együttesünk minősítésére készültünk. Heti öt próba, majd edzőtábor, tízórás táncolással... De az eredmény: ismét elnyertük az arany kettő fokozatot. Október elején pedig, ugyancsak lelkiismeretes és fáradságos felkészülés után elutaztunk Nagvkállóba, a XIV. Kállai kettős fesztiválra, amelyet az ország szövetkezeti néptáncegyüttesei- nek bemutató jelleggel rendeznek. A több szövetkezeti Diákok, figyelem! Az Exotic zenekar a tavaszi suli-buli akció sikerén felbuzdulva, újabb pályázatot hirdet a vidéki és budapesti általános, szakközépiskolákban, illetve gimnáziumokban. A zenekar október végén megjelenő nagylemezén, melynek címe: EXOTIC 11., szerepel egy dal, ami a „Suli-bulik” hatására készült. A dal címe: „Addig legyetek boldogok.” Ennek a dalnak a vidcóklipjéhez keres a zenekar olyan osztályokat, akik szívesen szerepelnének a klipben. A videoklip forgatásának helyszíne a kisorsolt osztály, illetve gimnázium lenne. A pályázók írjanak ismertetőt az osztályról, küldjenek fényképet és ha van ötletük a kliphez, azt írják le. A pályázatot az Iskola, pecsétjével hitelesítsék. Meglepetés: a nyertes osztály iskolájában a zenekar Ingyenes koncertet ad. Nevezési határidő: 1989. december l. Cím: Budapest. VII., 1077. Almássy tér 6., Almássy téri szabadidő központ. fesztiválból már csak ez és a mezőkövesdi állja — anyagiak híján — az idő próbáját.. — Es ott arattak a gyomaiak ... — Egész néptáncos múltam alatt sem hallottam még, hogy együttest a zsűri így megdicsért volna. A 25 ezer forintos nívódíjat itt többfelé osztják, s ebből együttesünk tízezer forintot kapott. Többen különdíjak- ban részesültek: Kardos György és Lakatos Zoltán szólótáncosok, kísérőzenészeink, a Békés Banda tagjaival kiegészített Téglásegyüttes elvitte a zenekari különdíjat, Rácz Gyula brácsás hangszerjátékát külön kiemelték, én koreográfusi díjat kaptam. Az értékelésen elismeréssel szóltak tánckompozícióinkról, az együttes tagjainak technikai képzettségéről, a viselethasználatról, stílusosságról, a színpadon teremtett hangulatról. Szavak nélkül is dicséretnek éreztük, hogy a résztvevő együttesek közül egyedül mi adhattunk elő két számot a gálaműsorban ... — Megyénk másik két szövetkezeti együttese, a gyulai Körös és a szarvasi A zeneiskolai versenyek országos rendezvénysorozata keretében három évenként kerül sor Szombathelyen a „Koncz János” Hegedűversenyre. Az Országos Pedagógiai Intézet által irányított, területi válogatókat az elmúlt héten tartották meg országszerte. Békés és Csongrád megye zeneiskolás hegedűseinek a legjobbjai szombaton Szegeden mérték össze tudásukat a szakmai zsűri és a Tábor utcai zeneiskola hangversenytermének közönsége előtt. A sokak által kedvelt, vonós hangszer igényes megszólaltatása, a kötelezően kiírt etűdök és a szabadon választott darabok előadása nem kis feladatot rótt a versenyzőkre, akik korcsoportonként, életkoruk szerint nevezhettek. Megyénkből Battonya, Békés, Békéscsaba és Orosháza zeneiskolái jelezték a részvételüket, Tessedik hogyan szerepelt a fesztiválon? — A szarvasiak nem jöttek, jöhettek. Tudomásom szerint nem volt pénzük hozzá, s egy ilyen fesztivál — utazás, szállás, étkezés — nem kevésbe kerül. De a gyulaiak ott voltak. Vezetőjük, Gyalog László részt vett a Kállai kettőst feldolgozó pályázaton., munkájával díjat nyert. A Körös táncegyüttes pedig ugyancsak részesült a megosztott nívódíjból. — Volt-e valamilyen visszhangja a Körösmenti sikereinek? — Sokan nem hittek abban, hogy ez az együttes újra talpra áll. Ügy érzem, városunkban végleg sikerült eloszlatni a kételyeket, támogatóinknak pedig ezzel megszolgálni a rosszabb időkben sem megvont bizalmat. A fesztivál után megkerestek az országos szervezetek, a Szövosz, a TOT, az Okisz vezetői, s ez a tény, bár nem mondták ki, fellépési lehetőségeket jelent. Űjra számolnak velünk, és mi hisszük, hogy visszatérőben van a régi fénykor I Sz. M. Csongrád megyéből Csongrád, Makó, Szentes és Szeged vonósai indultak. A legnépesebb mezőny a legfiatalabbak körében, jelentkezett, és itt született meg a Békés megyeiek számára a továbbjutást biztosító döntés is. Nagy Ivett, a békési zeneiskolai 2. osztályos hegedűse, Nagyné Bodon Ilo~ na tanárnő növendéke (zongorakísérője: Fejes Antalné) — bár életkora a kiírt korhatárt nem érte el — magabiztos fellépésével a zsűri és a közönség egyöntetű tetszését vívta ki. Ez év november 23—26-ig ő képviseli Békés megyét a neves hegedűművész emlékére' VI. alkalommal rendezendő versenyen. A válogató 24 versenyzője közül továbbjutott még: Barnácz István, Varga Ágnes és Várnagy Katalin, valamennyien első. korcsoportosok, a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei. A kastély é« lakói Vonós hír zeneiskolásokról „11 város cédája” A dög... „De gustibus non est disputandum”, avagy az ízlésről nem lehet vitatkozni, tartja a latin mondás. Nem így a mezöberényiek kis csoportja. Mert ők vitáznak, çi'vel" nek, tiltakoznak, amióta Varga Imre «zobrászmüvész alkotását az új belvárosi OTP-s ház átriumában felállították. Késő őszi nyári napsugár melengeti Mezőberény városát. A padokon trécselők, az utcákon babákat sétáltató mamák. A vitát kiváltó „dög hölgy” pedig mit sem sejt a körülötte dúló harcokról. — Nézem, és hiába akarom bemagyarázni az ellenérzést. Nem jön össze. Pedig nem tartozom a sznobok táborába. Varga Imre ide, Varga Imre oda, nekem tetszik a szobor — fejti ki véleményét a szimpatikus tini, Bártó Andrea. — Aztán, mit aki jól végezte dolgát, nagy kezétcsókolommal elköszön. Az átriumos ház csendes. Csak két kislány sétál keresztül a belső udvaron. Megállnak egy pillanatra a szobor mellett. Nincs megjegyzésük, egészen másról beszélnek. Mire odaérnek, már eltűntek. Nem ismerhetem meg a véleményüket. Azon gondolkodom, ha nem úgy keresztelik el, hogyl a „Dög”, hanem mondjuk a „Kedvesét váró hölgy”, akkor is ellenérzésük lenne az i.tt lakóknak? Kulcs fordul a zárban, fiatal mama lép ki a lakásajtón két év körüli csemetéjével és egy ebédhordóval. Károlyiné Prekop Julianna gyermekgondozó. — Nap mint nap látni ezt a szobrot! Nem ide való. Az elmúlást jelképezi, annak pedig a temetőben a helye ... Kérdezem., mi lenne, ha más címet viselne az alkotás. — Ugyan már, egy lefátyolozott arcú nő? Egyébként is balesetveszélyes. És mondja, sorolja, nem éppen meggyőző érveit. Schupkégel Adám, a házbeli 112 lakó közös képviselője. A középkorúak közé tartozik, rokkantnyugdíjas, egyébként könyvelő. — Ahogy ez a szobor az udvarra került, azonnal reagáltunk rá. Miután felkértek, hogy lépjek ellene, hát levelet írtunk a tanácsnak. Nem a műalkotással van a bajunk, hanem azzal, hogy itt állították fel. Jobban örülnének a szülők, ha mondjuk egy játszótér állna az udvarban. Egyébként is jó sok pénzt fizettek ki érte, a mi pénzünkkel meg ne gazdálkodjon senki! Ha ez egy álló szobor lenne, vagy egy pisilő fiúcska... Egyébként Mészáros Ferencné többet mesélhet, keresse meg ... Mészáros Ferencék lakása előtt álldogálok, arra várva, hogy hátha otthon találom a gimnáziumi tanárnőt. Pár méternyire szemmagasságban a szomszédos ABC kéményei meredeznek. Vajon ez nem zavarja az itt lakókat? Az ajtó nem nyílik. Irány a gimnázium. Az utcán magas, szemüveges fiatalember, jön velem szemközt, nyakában fülhallgató. A szobor sorsára vár ... Rajnai Tamás, aki Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanul, most „vakációzik”. Hallott a szobor körüli vitáról. — Nem értek egyet az emberekkel. Nagyon kifejező a szobor. Én azt gondolom, hogy kevesen ismerik Boudelaire versét, amely ihletője volt a szobor megalkotójának. És tudnivaló, hogy Varga Imre szobrai nemcsak a hazában, külföldön is elismertek .. . Azon már lehetne vitázni, hogy jó helyre tették-e. A gimnázium tanári szobájában négyen beszélgetnek. Mé- szárosné még órán van. Az igazgató, Dütsch Zsolt hellyel kínál, és készséggel mond véleményt: — Én nem vagyok egy műértő, csak a laikusok szintjén közelítem és ítélem meg a szobrot. Nekem tetszik. Ha azt kérné, magyarázzam meg, miért, talán nem igazán sikerülne. Mindenesetre nem sznobizmusból tetszik, nem Varga Imre miatt. Nem vetődött fel bennem, hogy ennek a szobornak a temetőben lenne a helye. Igazán nincs nyomasztó érzésem a láttán. Büszkén vittem el vendégeimet, hogy megmutassam nekik, íme Mezőberénynek is van, különleges, Európa-hírű szobrásztól alkotása. Azt hiszem, kissé hisztérikus már ez a tiltakozás. De hát ma már tiltakozunk minden ellen, mert lehet, mert ez a divat! Erélyes kopogás után fiatal nő lép be az igazgatóiba. Akár diáklány is lehetne. Kiderül, ő a tanárnő; Mészárosáé Szabó Anna. Másfél éve tanít magyart, népművelést és németet. — Nem oda való — szögezi le a véleményét à szoborról. — Sem a hangulata, sem az anyaga miatt. Egy pléh szobor az udvaron? Elnevezték már az emberek ezt a fekvő nőt mindennek. Most legutóbb a „Város cédája” címet kapta. Köpködik, mocskolják. El kellene vinni egy szomorúbb helyre. Igaz, hogy Varga Imre elismert szobrász. Akkor is azt mondom, hogy más a kritika és más az, amit az emberek szeretnek. — A lakása ajtajából csúnya lapos háztetőre, kéményerdőre látni. Azt szívesebben nézi, mint a szobrot? Nem sokat gondolkodik a válaszon. — Elfogadom, hogy az a ház része, igen. Inkább azt nézem ... — ön szerint Mezőberényben ez a legnagyobb probléma? Hiszen a tanács vezetőit, a lektorátust, az építőt és sokakat kötnek le ezzel az üggyel, ami tulajdonképpen nem is ügy. À tanárnő rám néz, szeméből csodálkozást olvasok ki. Rövid a válasza. — Nem hiszem, hogy ez a legnagyobb probléma, valóban. Elkelné1 még egy-két játszótér is a városban. Béla Vali
