Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

X989. november 7., kedd o Békéscsabai gesztenyesor Fotó: Kovács Erzsébet Kincs, ami (még) van Újabb értékes, természeti kincsekkel bíró területeket helyezett megyei védelem alá a közelmúltban a me­gyei tanács. Az eddigi 18 megyei természetvédelmi te­rület most 64 egységgel, mintegy 500 hektár terület­tel bővült. Köztük 15 na­gyobb területű erdőrész, és régi kastélypark-maradvá­nyok, csatornapartok, utca­sorok. A többi egység* fa­csoport, egyedi fa, vagy vé­dett növény élőhelyéül szol­gál. Mindez több mint egy év bürokratikus útvesztői után, a megyei környezet- védelmi bizottság, a külön­böző természetvédő csopor­tok, muzeológusok támoga­tásával került megyei véde­lem alá. miután megtörtén­tek a térségi egyeztető tár­gyalások is. A 64 egység szétszórt, be­hálózza az egész megyét, je­lezve azt, hogy volt és van még mit védeni az eddig mostohán kezelt természeti értékeink közül. ízelítőül, a most védelem alá helyezett egységekből egy-két ismer­tebb területet szeretnék be­mutatni; — a pósteleki kastélypark sok vihart és beavatkozást megélt maradvány területe; — a kétegyházi kastély­park szerencsére jó kezek­ben lévő parkmaradványa; — Mezőhegyes belterüle­tén lévő idős faállomány példaszerűen kezelve: — Mályvád-Bányarét 1,8 ha-os őstölgyese (180 év kö­rüliek), egyben Magyaror­szág ezredik védett terüle­te: — Szarvason, Tessedik akácfája — sajnos már csak a száraz törzs jelzi a hama­rabb is védelemre érdemes természeti emléket; — Lökösháza—Bréda-ma- jor, e sok gazdát megért park, amelyhez soha nem tettek, csak elvettek; — a Veszely-csárdával szembeni kocsányos tölgyek; — Békéscsaba legszebb ré­szei, mint a Széchenyi-liget, az Árpád-sor az élővízcsa­tornával, a Gyóni Géza úti ezüstjuharfák, a Deák utcai hársfasor, a Szarvasi út mel­letti első világháborús te­mető; — a gerlai kastélypark megmaradt parkfáival — sajnos szomorú példája a gondatlanságnak: — a szeghalmi „Kék-tó”, Szeghalom után balra a köz­út mellett, amely madárta­ni szempontból értékes. Ezeket és a többi fel nem sorolt új, védett, helyi je­lentőségű értékeket — ál­talában növényanyaguk miatt —, értékes park­maradványok, fák, facsopor­tok, természeti, etnikai érté­kekhez kapcsolódó területek és természeti értékek alkot­ják. Van közöttük olyan te­rület. amely természetes élő­helye egyes védett növé­nyeknek, mint például a füzesgyarmati „Hosszúi” er­dőben található Madársisalv vagy Békakonty, ahol a te­rület csökkentése, vagy meg­változtatása fokozná a nö­vények úgynevezett veszé- lyeztetettségi helyzetét. Egyetlen módja a további pusztulás megóvásának a te­rületek védelem alá helye­zése, a kezelőkkel és szak­emberekkel a következetes1 együttműködés, s nem utol­sósorban a terület védett­ségét jelző természetvédel­mi táblák kihelyezése. A to­vábbi lényeges feladat: mindezt beépíteni a köz­tudatba. A látogatók elől nem elzárni kell e területe­ket, ellenkezőleg: pontosan az a lényeg, hogy az embe­reké legyen, fennmaradjon az utókornak, a nagyközös­ség védje és élvezze. A szak­emberek dolga, hogy tudo­mányosan feltárják az érté­keket; fejlesszék és átment­sék a jövőnek. Gazdagabb lett Békés me­gye a most megyei védelem alá helyezett természeti ér­tékekkel, emlékekkel, de tu­domásul kell vennünk, hogy ennyi maradt a természeti ..gazdagságunkból”, s most ezt mentettük meg a továb­bi pusztulástól, enyészettől. Ne legyen lemondó Ha felmondanak önnek Sokan féltik manapság ál­lásukat, s erre gyakran va­lóban van okuk. Megyénk­ben is jó néhány vállalat, intézmény vezetői törik a fejüket azon, hogyan tud­nának gazdaságosabban dol­gozni, s ezt nem egyszer lét­számleépítéssel próbálják megvalósítani. Mit tehet az állástalan, vagy munka nél­kül maradt ember? — erről kérdeztük Selmeczi Lászlót, a Békés Megyei Tanács munkaügyi szolgálati irodá­jának vezetőjét. — Ez évben 77 munkálta­tó összesen 314 dolgozójá­nak mondott fel. Jelentő­sebb létszámleépítés volt az Ingatlankezelő Vállalatnál, a városgazdálkodási vállalat­nál, valamint a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Utóbbi esetében önállósulta gyár és 36 dolgozónak adják ki a munkakönyvét. Vannak köztük felsőfokú végzettsé­gűek, szakképzettek és szak­képzetlen munkások is. Töb­ben igényeltek újrakezdési kölcsönt, s próbálkozunk el­helyezésükkel. — Várhatóak-e további je­lentősebb létszámcsökkenté­sek a megyében? — A vállalatok egyre in­kább a piac függvényében termelnek, így előre nehe­zen számítható ki, hogyan alakul a jövőjük. Nekünk mindenesetre fel kell ké­szülnünk az intenzívebb munkaerőmozgásra. Állandó kapcsolatban állunk a válla­latokkal, s a tanácsok mun­kaügyi közvetítő szerveivel. Figyelemmel kísérjük a munkaerőpiaci igényeket, s igyekszünk eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. — Jelenleg hányán van­nak Békés megyében mun­ka nélkül? — Számukat nem tudjuk pontosan, hiszen nem min­denki jut el hozzánk. A se­gélyezettek száma ez év ele­jétől 492, közülük többen el­helyezkedtek. Az októberi adatunk 273. Gond, hogy a nagy többség szakképzetlen, sőt, akad, aki még a nyolc általánost sem végezte el. Három lehetőséget kínálunk számukra: elhelyezést, át­képzést, vagy közhasznú munkát. Elhelyezésük — épp a szakképzettség hiánya mi­att — nehéz, átképzésüket ugyancsak nem könnyű megoldani, a közhasznú munkára pedig nem min­denki vállalkozik. Hozzá kell tenni, hogy akadnak köztük betegek, pályára al­kalmatlanok, és olyanok is, akik nem akarnak igazán dolgozni. Persze, a többség­re nem ez a jellemző! — A munkanélküliség a jövőben várhatóan növeked­ni fog. Hogyan kívánják megelőzni ezt a folyamatot? — Igyekszünk a kor szel­lemének megfelelő képzési formákat kialakítani, vagy­is olyan szakmákat kere­sünk, amelyeknek van jövő­jük. Sok az olyan általános iskolát végzett gyerek, akit nem vettek fel középfokú tanintézetbe, s megfelelő munkát sem talált. Rajtuk próbáltunk segíteni 5 beta­nító-átképző tanfolyamunk­kal. Hiányszakmákban in­dítottuk ezeket, s az érintett vállalatok munkahelyet is kínáltak. A speciális általá­nos iskolát végzettek szin­tén részt vehetnek ezeken a tanfolyamokon. Azoknak a középiskolát végzetteknek, akiket nem vettek fel felső­fokú oktatási intézménybe, vagy akik számára nem ta­láltunk megfelelő állást, 7 átképző tanfolyamot szer­veztünk; ezek hallgatóinak száma 240. Olyan szakterü­leteken szerezhetnek jártas­ságot, melyekre hosszabb tá­von igény mutatkozik me­gyénkben. A jövőben széle­síteni szeretnénk a képzési lehetőségek skáláját: olyan tanfolyamokat indítunk majd, amelyek előremutató­ak, stabil foglalkoztatást je­lentenek, pótolják a hiány­szakmákat, és hosszú távon figyelembe veszik a megye fejlődési irányát. — gubuez — Ketten munka nélkül B. A.-né két hónapja munkanélküli. Tipikus eset az övé: szakképzetlen, s a gyes letelte után nem tud elhe­lyezkedni. — Azelőtt több műszakban dolgoztam, de ezt két kis­gyerekkel már nem tudom vállalni. A férjem korán in­dul munkába, nekem kell vinni-hozni a gyerekeket. Olyan munkát keresek, ami könnyebb fizikai és egy műszakos. yHiggye el, már mindent megpróbáltam, de nem találok ilyet — kesereg. F. Mária szakmája fodrász, s gyermeke miatt ö is egy műszakos munkát keres. — Próbálkoztam öregek napközi otthonában — mond­ja a vékony fiatalasszony —, de olyan nehéz fizikai munkát kellett végeznem, amit nem bírtam. A fizetés­ről nem is beszélek. Nincsenek nagy igényeim, de úgy látszik, elkerült a szerencse — legyint. — Mindenesetre tovább próbálkozom. Tanácsülésekről jelentjük Ne üvölts, nyanya... Nyugalomra, békességre, szeretetre vágynak az idős emberek Örák hosszat ültem a tv előtt október 23-án. Izgalommal lestem a fejleményeket, meghatódtam a hatalmas tömeg láttán, jól­esett hallani szónokoktól és egyszerű em­berektől, hogy a nemzeti megbékélés nap­ja legyen október 23. Egymás becsülésére, cselekvő munkára hívtak mindenkit, békére, nyugalomra intettek, összefogásra, Sokáig nem tudtam elaludni és arra gon­doltam: „Óh, be szép is lenne...” De az életben sajnos, „nincs béke az olajfák alatt”. Mi idősebb emberek — főleg az egyedül élők — félünk. Félünk azoktól a garázda fiataloktól, akik az idős emberek ijesztgetésében telik örömüket. Egy ismerősöm mesélte, hogy a vasút­állomásra indult kora reggel. Három fiatal­ember megtámadta, egy elszaladt a táská­jával, benne háromezer forinttal, a másik kettő megfenyegette: „hogy ha szólni mersz a zsernyákoknak, az életednek annyi... !” A másikat nagyon kedvesen megszólította két fiú, kézcsókkal köszöntötték, mint régi ismerőst. Megkérdezték hogy van, hová megy, elkísérik, ráérnek, beszélgessenek. A néni védekezőn maga elé emelte két kezét és üvöltött: „ne közelítsenek felém, nem ismerem önöket, tűnjenek el... !” Szeren­cséje volt, mert épp a pénzét követelték, amikor a sikításra kijött egv férfi és a támadók elinaltak. Jómagam egy szép őszi reggelen Szarvason; az Erzsébet ligetből igyekeztem újságot vásárolni. A hídon jártam, amikor szembejött velem egy kis Polski négy da­loló fiatallal. Egészen a járdaszegélyhez hajtottak, nyomdafestéket nem tűrő trágár szavakat kiabáltak felém. Egészen a kor­láthoz lapultam. Látták, hogy félek, elő­rementek, hirtelen megfordultak, még jobban megközelítettek a kocsival, a város­ban ezt még kétszer megismételték. Amikor üvöltöttem, azt kiabálták: „ne ijed ezz, nyanya!..Egy másik alkalommal ugyan­csak Szarvason voltam, du. 18-kor bandu­koltam a vasútállomás felé. Hirtelen mel­lettem termett két fiú, egyszerre egészen közelről beleüvöltöttek a fülembe. Meg­ijedtem, nagyot sikítottam, erre jól hátba- vágtak, röhögve elviharzottak, de mégvisz- szakiabáltak: „ne üvölts, nyanya!”. Még rágondolni is rossz, ha súlyos szív­beteg lennék, megtehet, hogy úgy jártam volna, mint a megtámadott budapesti taxi­sofőr. Vagy ha hasra esem, összetörik a szemüvegem és a szilánkok megvakíthat­nak. Az én korosztályom sok mindent meg­élt, felépítettük a romokból az országot, nem volt szabad szombat, sem szabad vasár­nap, gyed és gyes nélkül felneveltük mun­ka meltett gyermekeinket. Panaszra ritkán nyílik ajkunk. Csak békére, nyugalomra és egy 'icipici szeretetre vágyunk. Én tudom, hogy a fiatalok többsége szereti, tiszteli és segíti a maga módján az idős embereket. De ezek vagy tanulnak, vagy nagyon be­csületesen dolgoznak, öhozzájuk fordulunk először, segítsenek megvédeni az idős em­bereket a hasonló inzultusoktól. Sajnos, a közveszélyes munkakerülést is eltörölték, így a rend őre hiába igazoltatja a kocsmá­ban vagy másutt a munkaviszonyban nem állókat, ha csak nem garázdálkodott, nem vezetheti elő. Meggyőződésem — mint sok más em­bernek —, ha tartós béke, nyugalom lesz és összetartás, a magyar nép úrrá lesz a gazdasági nehézségeken. A. R. Csorváson is lesz kopjafa? — Új területi szavazókörök Gyulán Csorvás Csorváson soron kívüli ta­nácsülésen döntöttek a no­vember 26-i népszavazás sza­vazó körzeteiről és a szava­zatszedő bizottságok összeté­teléről. Mint ismeretes, az SZDSZ országos aláírási ak­ciója eredményeként a fenti időpontban kell a lakosság­nak négy kérdésben dönte­nie. A pártok munkahelyi kivonulásának kérdéséről, a munkásőrség megszűnéséről, az MSZMP vagyonának el­számolásáról' és a köztársa- ságielnök-válásztás idejéről. Talán az utóbbi a leglé­nyegesebb, mivel a köztársa­sági elnök megválasztásának ideje meghatározza a vá­lasztás útját is. Mert, ha a képviselőválasztás előtt ke­VÁLLALKOZÓK FIGYELMÉBE! A Bélmegyeri Űj Barázda Termelő- szövetkezet BÉRBE ADJA a teljes gilisztatenyésztő- és humuszfeldolgozó telepét. Érdeklődni személyesen Gólya János főágazatvezetőnél lehet. Telefon: (66) 51-119. Telex: 83515 rül sor a megválasztására, akkor népszavazás fog a köztársasági elnök személyé­ről dönteni, ha a képviselő- választás után történik ez meg, akkor az Országgyűlés választ majd köztársasági elnököt. A nagyközségben hét szavazókörzetben, 5-5 tagú szavazatszedő bizottság fog működni, melynek össze­tétele tükrözi a falu politi­kai arculatát is. Az öt ember közül kettőt a tanács, egyet a Hazafias Népfront, egyet a Magyar Szocialista Párt és egyet a Kisgazdapárt ad. A javasolt személyeket a ta­nácsülés elfogadta. A nép­szavazás technikai előkészí­tése nagy erővel folyik. Végül a csorvásiak a má­sodik világháború elesettéi­nek emlékműveként a hely­ben kivitelezhető, viszonylag olcsó kopjafa felállítását tá­mogatják, de a végső dön­tést ebben a kérdésben a lakosság mondja ki. P. J. Gyula Rendkívüli tanácsülésre hívták össze Gyula város tanácsát is. Hihetnénk, hogy szorító gondjaik egyike, vagy másika szólította döntésre a testületet, ám kiderült: . a hó végi népszavazás előtt határozniuk keltett a szava­zatszámláló bizottságok sze­mélyi összetételéről. A ta­nácstagok — ha nem is nagy meggyőződéssel — ellensza­vazat nélkül elfogadták a szavazókörök új területi be­osztását. Az eLlene érvelők érthetetlennek találták a ta­nácstagi körzetek e rend­szerrel való átszabdalását, még ha a rendszernek csak a helyi önkormányzati kép­viselői választásokig kell is kitartania. (Lévén, hogy más alkalmakkor a helyi választá­si körzetek és a szavazókörök elkülönülésének nincs jelen­tősége.) A rendőrkapitánynak a város súlyos bűnügyi helyze­tét feltáró, utóbbi tanácsülé­sen elhangzott megállapítá­sai továbbgondolásra kész­tették a tanácstagokat. Dr. Takács Lőrinc tanácselnök — a helyzet súlyosságát nem vitatva — arra intett, hogy „Mintha feladta volna a rendőrség. Hinni és monda­ni kell, úrrá tudunk lenni a bajokon. De valamennyiünk kötelessége, hogy ténylege­sen is segítsük és erkölcsileg is támogassuk rendőreinket ’. K. A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents