Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

1989. november 7., kedd o Diabetológusok Liszabonban A szovjet nép hitt Sztálinnak Krausz Tamás előadása történelemtanároknak Vidéki orvos ritka vendég külföldön Magyar orvos, főként, ha vidéken dolgozik, ritkán jut határainkon túli tanulmány­útra. Portugália és főváro­sa, Liszabon már szinte az elérhetetlen álmok világába tartozik. A gyulai Pándy Kálmán megyei kórház osz­tályvezető főorvosa, dy. Ivá­ny i János címzetes egyetemi docens és munkatársa, dr. Gyimesi András adjunktus Liszabonba kapott meghí­vást nemrégiben a cukorbe­tegekkel foglalkozó szakor­vosok kongresszusára. A vi­lág legnagyobb gyógyszer- gyárai szponzorálták ezt a kongresszust, csakúgy, mint a legtöbbet. A mi orvosaink ottlétét a legtisztább inzu­lint előállító dán Novo-Nor- diszk Gyógyszergyárak tet­ték lehetővé. Elmúlt 10 éve, hogy használják a gyulai kórház gyógyítómunkájában a termékeiket. — Több mint ezer elő­adást jelentettek a kong­resszusra — meséli Iványi János —, s ennek csupán a felét tudták műsorra tűzni a szervezők. Sajnos, a mi előadásunk sem kerülhetett sorra, viszont annál többet tanultunk. — Az ország egyik diabe- tológiai centruma Gyula már 30 éve — tájékoztat Gyimesei András. — A töb­bi magyar résztvevő a 24 orvos fővárosi volt, de kül­földről 3 ezer körüli szak­ember érkezett minden ná­cióból. A fiatal orvosok szakmai továbbképzése nem egyszerű dolog — folytatja. — Itt az I-es belosztályon adott a lehetőség mindenkinek. A továbbképzések költségeit nagyobbrészt azonban saját zsebből kellene előteremte­ni. A kórház megpróbál se­gíteni, csak egyre kevésbé tud. A tanár úrral itt hely­ben sok idegen nyelvű szak­lapot feldolgoztunk és elju­tunk hazai tydományos kon­ferenciákra. Közleményeket is rendszeresen publikálunk. Iványi Jánost arról fag­gattuk, hogyan hasznosítha­tó a betegellátás javításánál egy-egy ilyen kongresszus tanulsága: — Nélkülözhetetlen a gyó­gyításban a naprakész tájé­kozottság — mondja. — Az endokrinológia (a belső el- választású mirigyek műkö­désének tudománya), a dia- betológia (a cukorbetegség gyógyításának tudománya) sajátos világ, kevésbé mű­szerigényes, mint az orvos­tudomány más területei. Sar­kalatos pontja az életmód átalakítása, a helyes gyógy- szerezés, az állandó kont­roll, amelyhez vegyszer és laboratórium szükségeltetik A gyakorlatban ezért tudjuk könnyebben hasznosítani a legfrissebb kutatási eredmé­nyeket, mint a műszerigé­ny esebb területek. Az egész­ségügy elmaradottsága, anyagi fedezetének hiánya ezért nem határolja be dön­tően a diabetolőgia lehetősé­geit. A csaknem 600 előadást szinkrontolmács fordította, a kongresszusok nyelve egyéb­ként az angol. Sok kutató kísérletezik, számunkra vi­szont elsősorban a klinikai rész, a gondozás, a gyógy­szereléssel foglalkozó elő­adások voltak a legérdeke­sebbek. a szervezést tanul­hatnánk a portugáloktól. Gyógyszer- és mvjszerkiállí- tások, előadások, mozgalmas élet forgatagos helyszíne volt Liszabon kongresszusi központja. összebarátkoz­tunk egy düsseldorfi mun­kacsoporttal, amely például a cukorbetegek közlekedésé­vel. a balesétveszély megelő­zésével, az inzulin-túladago- lás veszélyeivel kísérletezik. Korábban a magyar cukor­betegek nem kaphattak jo­gosítványt, később azok hoz­zájuthattak. akik csupán tablettát szedtek. Manapság pedig már. ha a gondozó fe­lel az inzulinnal kezelt pá­ciensért, akkor az nincs ki­zárva az autóvezetésből sem. Gyimesi András folytatja: — A cukorbetegség végleges gyógyítása sajnos, még nem megoldott kérdés, ezt tud­juk. Egyes típusú fiatalkori cukorbetegségek, szövődmé­nyek bizonyos szerekkel jól kezelhetők. A diabetikában előrehaladásról főként a ku­tatások szintjén számoltak be a kongresszuson is. — A tapasztalatainkról az itthoniaknak meséltünk, dol­gozatban is megírtuk az Or­vosi Hetilapnak. Nem kis dologról, hanem népbeteg­ségről van szó — fogalmaz Iványi doktor. — A kiter­jesztett szűrés eredménye, hogy évente 4 ezer új beteg­re bukkanunk. Ha együtt­működnek az orvossal — ez alatt az életmódváltoztatást, a gyógyszerelést értem —, sokat javulhat az állapotuk és lassul a szövődmények, a súlyosabb betegségek kiala­kulása. Bede Zsóka A félévenkénti tovább­képzési nap keretében Bé­kés megye középiskoláiban tanító történelemtanárok­nak tegnap Krausz Tamás történész A Szovjetunió 1945 utáni történelme címmel előadást tartott Békéscsa­bán, a Textilipari Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Intézet előadótermé­ben. Ijesztően nagy korsza­kot átfogó történelmi vázla­tában a jelenlegi folyama­tok megértésének könnyíté­se végett előzetesen rámuta­tott arra, hogy minden ra­dikális átalakulás kísérő, je­lensége a szélsőséges dema­gógia és a tudomány negli­gálása, publicisztika általi visszaszorítása. Ezt követő­en kitért a Szovjetunió rö- videbb-hosszabb ideig tartó fejlődési ciklusainak bemu­tatására. Mint elmondta: a sztálini struktúra válsága először igazából a második világháború időszakában mutatkozott meg, amikor a nácik elvágta területeken a lakosság több helyen (még Szibériában is) kezébe vette sorsának irányítását. Az ön- fenntartásnak és népi he- roizmusnak olyan formái bontakoztak ki, amelyek ko­rábban elképzelhetetlenek voltak. A világháborút kö­vetően aztán a hadifogoly- táborokból hazatért szovjet katonákat Sztálin egyenesen a szibériai gyűjtőlágerekbe szállíttatta, hogy elejét ve­gye az internacionalizmus és a liberalizmus térnyerésé­nek. Az 1930-as években ki­alakult struktúra — alapját tekintve — ma is fennáll a Szovjetunióban; voltaképpen nem történik más a gorba- csovi peresztrojka idején, mint az, hogy a korábbi, fe­szültségekkel terhes részfo­lyamatok felszínre kerülhet­nek, illetve összegződhetnek. Bár Hruscsov kísérletet tett arra, hogy leleplezze a A Határőrség Országos Pa­rancsnoksága a következőkről tájékoztatta az MTI-t: Az orosházi határőrkerület nagylaki forgalomellenőrző pontját november 3-án, pénte­ken, 13.30 órakor elhagyó Misi Mihály, szarvasi lakost, a ro­mán átkelőhelyen szolgálatot teljesítő úllcvélkczclö spray-vel szembe fújta. Misi Mihályt, no­vember 4-én, 00.30 órakor, visz- szaküldték Magyarországra. Az utas elmondta: panaszt tett amiatt, hogy a vámvizsgálat so­sztálini rendszer lényegét, s egyre több információ lát­hatott napvilágot az 1917 és 1-927 közötti valóban forra­dalmi időszakról, a szovjet emberek jelentős része — éppen azért, hogy védelmez­ze a maga történelmi telje­sítményét — erősen kötő­dött (kötődik?) a korábbi időszak tekintélyuralmi diktatúrájához. Ha a törté­nelemtanárok eljut(hat)nak abba a pozícióba, hogy a té­nyékért- „háborúskodhassa­nak” az iskolákban, depoli- tizálják az oktatást, akkor beszélhetünk majd igazán a modern történeti látásmód elterjedéséről — tette hoz­zá az előadó. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem szabad elfelej­teni : mennyire komoly tár­sadalmi bázissal rendelke­zett a sztálinista típusú rendszer. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy Sztálin halálát követően az SZK(b)P Központi Bizottsá­gához címzett levelükben milliók írták: „Sztálin elv­társat becsapták, a tudta nélkül mentek végbe a de­portálások, a törvénytelen­ségekA bürokratikus ha­talmi elitek csoportjai az­után a Brezsnyev-érában magukhoz ragadták a leg­fontosabb gazdasági poszto­kat, s Andropov idejére nyilvánvalóvá vált az, hogy az addigi szovjet fejlődés nem írható le a szocialista eszmeiségből kiindulva. A peresztrojka időszakát is az jellemzi, hogy a helyi apparátusok — hatalmi sú­lyuk megőrzése érdekében — tudatosan provokálják a lá­zadásokat, fegyveres konf­liktusokat. Sajnos azt sem lehet kizárni, hogy az egyes nemzetiségek között polgár- háború tör ki a Szovjetunió­ban — mondotta végezetül Krausz Tamás. rán szétszerelték a gépkocsiját, s azt nem voltak hajlandók összerakni. Ugyanezen a román átkelőhelyen, november 3-án, másokkal szemben is spray-t használtak : éjfélkor, az átkelő­helyen várakozó magyar utaso­kat visszaküldték Magyaror­szágra; az ennek okáról érdek­lődő Horváth Péternek, vala­mint Szilvássy Emil, Szilvíssy Emilné nyugdíjasoknak szintén a szemébe fújtak. Visszaérkezé­sük után a bejelentést megtet­ték. Magyar utasok bántalmazása román határátkelőhelyen Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Megütközést keltett a kormány intézkedése a lakosság valutaellátásáról - Méltatlan bánásmód A békéscsabai városi Demisi- szervezet tagsága megütközve vette tudomásul a kormány legutóbbi intézkedéseit a lakos­sági valutaellátásról. Vélemé­nyünk szerint a kormány intéz­kedése az általa megfogalma­zott, nem kívánatos jelensége­ket szentesíti és ösztönzi. • A kormány az évek óta elhalasz­tott, átfogó, átgondolt gazdasá­gi program helyett a szükség­nek engedve ismét a lakossá­got súitó adminisztratív intéz­kedésben találja meg a megfe­lelő megoldást, példás gyorsa­sággal. Ezzel a döntéssel a pénzügyi tárca bebizonyította, hogy továbbra sem képes a va­lódi kibontakozás irányába mu­tató megoldásokra, ezek helyett kapokodó, ellentmondásos és rögtönző pénzügyi politikát folytat, amely növeli az embe­rekben lévő bizonytalanság ér­zetét. Meggyőződésünk, hogy a tár­sadalom részéről kifejeződő bi­zalmatlanság, amely a korábbi ígéretek meg nem tartásából adódik, elsősorban egy újabb retrográd intézkedéssel sokkal komolyabb folyamatok elindító­ja lehet, ami súlyos károkat okozhat az országnak. Előrelátható, ezt a válságot ez a pénzügyi tárca képtelen lesz kezelni. Felhívjuk a kor­mány figyelmét, hogy intézke­désével nemcsak a bevásárló tu­rizmust sújtotta, hanem az if­júsági turizmust is, amely az utóbbi időben fellendülő sza­kaszában volt. Tartunk attól, hogy a miniszterelnök szájából oly sokszor elhangzó „Európá­hoz • való felzárkózás” jelszava jelszó marad, vagy demagógiá­vá degradálódik. Tiltakozunk az ellen, hogy a becsületes állampolgárt be­csapták, megfosztották alanyi jogától, az emberek egy részét belekényszcrítik a jogszabályok kijátszásába, és gyakorlatilag az állam ösztönzi a valuták fe­kete kereskedelmét. A kor­mányzat ismét nem vette figye­lembe a kispénzű emberek ér­dekeit, a rendeletek kiskapuit kihasználók megtalálták a mód­ját pénzük, vagyonuk gyarapí­tásához. Felháborítónak tartjuk, a Pénzügyminisztérium viselkedé­sét a rendelet kibocsátása után. Cinikus ‘és minősíthetetlen az illetékesek hozzá (nem) állása az intézkedéssel kapcsolatban. Ez a rendelet gúnyt űz a vi­lágútlevélről szóló törvényből, amely nem elhanyagolandó szempont egy jogállamiságot hangoztató kormánytól. Mindezen indokok alapján ja­vasoljuk a miniszterelnöknek, hogy a pénzügyi tárcát jellem­ző kaotikus állapotok felszámo­lásáért tegyen határozott lépé­seket és vonja le az ezekből adódó személyi konzekvenciá­kat. Javasoljuk, továbbá a kor­mány készítsen az új ország­gyűlési választásokig egy gaz­dasági válságprogramot, ame­lyet a Nemzeti Kerékasztalon részt vevő politikai pártokkal egyeztessen a legrövidebb időn belül. A tagság nevében, a Békéscsabai Demisz Szervezetének választmánya * * * Az MSZMP Ideiglenes Ügyve­zető Testületé állásfoglalást fo­gadott el arról, hogy az el­múlt hetekben, hónapokban, megszüntették a Magyar Szo­cialista Munkáspárt függetléní- tett, választott vezetőinek és az apparátus politikai munkatár­sainak munkáját, nagy részük állás nélkül maradt, többen el­helyezkedési gondokkal küzde­nek, s további helyzetük bi­zonytalan. Az állásfoglalás rámutat, hogy a többségükben Jól- felkészült, egyetemi és főiskolai végzettsé­gű pártmunkások hosszú éve­ken, évtizedeken keresztül, be­csülettel szolgálták a párt, a nép ügyét, segítői, kezdeménye­zői voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt megújításának, a hazánkban kibontakozó gazda­sági és társadalmi reformok­nak. Méltatlan a velük szemben alkalmazott bánásmód, az, hogy lényegében egyik napról a má­sikra az utcára kerültek, elhe­lyezkedésükről szervezetten nem történt gondoskodás, sőt, engedték, hogy lejárassák őket, és különböző sértő jelző­ket használjanak velük szem­ben. A józanul gondolkodó embe­rek értik és értékelik, hogy a pártmunkások döntő többsége hasznos tevékenységet végzett, együttéreznek velük nehéz helyzetükben és támogatják azt a jogos igényüket. hogy kép­zettségüknek megfelelő munka- területen helyezkedhessenek cl. Az ideiglenes ügyvezető testü­let kéri a Magyar Szocialista Munkáspárt talpra álló szerve­zeteit, hogy lehetőségükhöz ké­pest, nyújtsanak segítséget el­helyezkedésükhöz. Kéri a válla­latok és intézmények, állami szervek vezetőit, támogassák őket, hogy képességeiknek meg­felelő álláshoz juthassanak. Ké­ri a munkahelyi kollektívákat, a dolgozó közösségeket, fogad­ják őket szívesen, nyújtsanak segítséget beilleszkedésükhöz. Bizonyos, hogy munkájukkal, magatartásukkal megszerzik munkatársaik elismerését, meg­becsülését. Az ideiglenes ügyvezető tes­tület közli, hogy a nagy októ­beri szocialista forradalom győ­zelmének 72. évfordulója alkal­mából, 1989. november 7-én, kedden 18 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Székházában ün­nepséget rendez, amelyre tisz­telettel várja az érdeklődőket. (OS) Moszkvai jegyzet Évekkel ezelőtt e sorok írója ott állt a Vörös téren, aLig 50 méternyire a dísztribüntől, melyről Leonyid II- jics Brezsnyev üdvözölte a november 7-ei díszünnepség résztvevőit. Befurakodva, megtűrve meneteltünk a moszkvai gyárak, üzemek dolgozói között, s figyeltük az arcokat. Valami naiv infantilizmussal kevert hurrá-opti­mizmussal integettek az SZKP főtitkára felé. kezükben műanyag virágcsokrokat szorongatva. A Vaszilij Blazsen- nij székesegyházra kifeszített óriási Lenin-kép felé ha­ladtunkban azon töprengtem : lehetséges, hogy ebben a kontinensnél is nagyobb országban az ezredfordulóig ér­telmetlen dolog a történelmi zsákutcából való kijutásban bízni? Mert mit tapasztalhatott a magamfajta, baráti or­szágból érkezett jövevény? A Társadalomtudományi Akadémia — amúgy zárt — könyvtárában Buharint és Trockijt falhattuk, s ha meg­éheztünk, kimehettünk a szomszédos sztalovajába enni, választhattunk az egyféle étel között. Egyetemi tanárunk itthonról azt írta biztató levelében: „Próbálják meg fe­lülről nézve történész szemmel vizsgálni a szovjet társa­dalom problémáit.” Mit is válaszolhattunk neki? írtunk az észvesztő félelemről, a KGB-tól való rettegésről, az áruhiányról, na meg a kollégiumunk melletti építkezés­ről, mely némiképp szimbolizálta magát a rendszert is. Több hónapon át teljes elhanyagoltságnak lehettünk szemtanúi, mígnem körülbelül két héttel november 7-e előtt elkezdődött a munka, azazhogy a hajtás. Mert ugye­bár az építkezés befejezésének időpontját — régi szokás szerint felajánlásként — a nagy októberi szocialista for­radalom évfordulójának napjában jelölték meg. Éjjel­nappal dolgoztak a gépek és az emberek a 'mínusz 20-30 fokos hidegben. Ablakunkból bámultuk a moszkvai acél­embereket, s azt hiszem, akkor értettünk meg igazán va­lamit abból a közép-európai ember számára talán fel­foghatatlan struktúra lényegéből. Hogy ugyanis miképp lehet visszaélni azzal a felmér^ hetetlen energiával, hittel, amely 1917 nemzedékének kö­szönhetően évtizedeken keresztül éltette a cári barbár­ságtól megszabadult népet. Persze, hogy eszünkbe jutott a saját nyomorúságunk is, az akkor még tabu témának számító és ezért feldolgozatlan Rákosi-korszak, igazából mégsem az foglalkoztatott bennünket. Ha bekapcsoltuk a rádiót, ha kinyitottuk a tévét, ha bementünk az egyetemre, mindenütt Lenin nevével ta­lálkoztunk. Felszálltunk a Lenin nevét viselő metróra, végigmentünk a Lenin sugárúton, betértünk a' Lenin könyvtárba ,stb. stb. Már akkor gyanússá vált számunk­ra: csupán egy embernek köszönheti minden örömét és bánatát a XX. század népeinek jelentős része? Azóta a huszonéves diákokból felnőtt emberek váltak, s viharos gyorsasággal nyíltak meg az információs csatornák, a kérdés azonban ugyanaz: kik voltak a bolsevikok és mit akartak? Valóban a szegények tömegmozgalmának szó­szólóiként jelentek meg á történelem színpadán? A gor- bacsovi peresztrojka és követői — annyi átaludt-átvir- rasztott évtized után — mindenesetre megpróbálnak visz- szatérni az eredeti forrásokhoz. Ma ott tartunk, hogy míg a Nyugat méltó módon em­lékezik meg 1917-ről, a magyar nép — nem kis részben a korábbi hozsannázásoknak köszönhetően — szemérme­sen, vagy indulatosan elfordul az októberi események értékelésétől. Lám, az egykori tollnokok zavartan keres­gélik pennájukat. Csak azért írom mindezeket, hogy ne merüljön fele­désbe a kérdés: honnan hová tartunk? Hogy időnként jusson eszünkbe az ist kik voltunk és mit akartunk. Dányi László Az Érdért kétegyházi telepén új, úgynevezett méretre szabó üzemcsarnokot építenek. A helyi költségvetési üzem kivi­telezésében a 650 négyzetméteres alapterületű csarnokban öt gépet szerelnek fel, amelyek 4 ezer köbméter lécet és 10 ezer köbméternyi faanyagot tudnak évente méretre vágni. A 7 millió forintos beruházás tavasszal fejeződik be Fotó : 13éla Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents