Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
1989. november 4., szombat TALLÓZÓ-VCÖRŐSTÁJ Kinek az érdeke a tartományi rendszer? Méltó közjogi méltóságot! Morfondírozás a mércéről „Az országos szintű bürokrácia hatalmát növelné” ... Valóban tartományok létrehozására van most szükség közigazgatási reform címén? Csak a megyék megszüntetésével képzelhető el a valóságos helyi önkormányzat? Kinek az érdeke a tartományi rendszer? A legközvetlenebbül talán egyedül a leendő tartományi székhelyeknek, a mai megyei városoknak. Kinek az érdekeit sérti a megyék megszüntetése, a régiók létrehozása? A többi — tartományi főváros címére nem pályázó — megyeszékhelyét. Természetesen a többi község és város lakosainak helyzetét is' nehezíti a közigazgatásiköz- pont-változás, akik e „racionalizálás” miatt félórákkal- órákkal eltávolodnak a székhelyvárostól. De a megye- székhelyek felében egy ilyen átszervezés a lakosság jelentős részét egzisztenciálisan fenyegeti. Hiszen nemcsak a megyei tanácsi apparátus munkahelye szűnik meg, hanem még mintegy 50 megyei szerveződésű hivatal, intézmény, vállalati központ kerülhet át a tartományi központba. Esetenként 50-100 állás megszűnésével, áthelyezésével számolva az adott városban három-ötezer ember veszti el a munkahelyét. S nemcsak meglévő, hanem leendő foglalkoztatási lehetőségek is semmivé válnak. Egy kisebb jelentőségű városba nem települnek a bankok, elkerüli a nagykereskedelem, nem nyitnak irodát a különféle képviseletek. Kényszerűen a tartományi központba, vagy a fővárosba települ át a jogi és a közgazdasági értelmiség jelentős része. Ez az ára az önkormányzatok fejlődésének — mondják a megyék ellenzői. (Hatnyolc város erőteljes fejlesztése, tíz-tizenkét város visszafejlesztése árán, de teljesen függetlenül az összes többi helyi önkormányzat fejlődésétől — jegyzem meg zárójelben) ... A megyei hivatalok hatósági szerepének megszüntetése csakúgy, mint a megyei önkormányzatok felszámolása, a közigazgatás centralizációját szolgálná. Mivel ügyek vannak, ezért hivatalokra is szükség van, de ez esetben nem megyei hivatalok, hanem minisztériumi és más országos hivatalok, illetve azok megyei, területi igazgatóságai, kirendeltségei formájában. Ezek felett pedig a helyi önkormányzatok gyakorlatilag semmilyen kontrollt, semmilyen áttekintést sem szerezhetnének, így az íróasztalok száma valószínűleg nemhogy csökkenne, hanem még növekedne is. Több íróasztalra lenne szükség a minisztériumokban, az országos központokban, ezért ezek a szervek érthetően érdekeltek ebben a megoldásban. A hivatalok központosítása az országos szintű bürokrácia hatalmát növelné, s ez legkevésbé sem kedvezne a helyi önkormányzatok önállóságának... (Agg Zoltán közgazdász; Magyar Nemzet) (A Magyar Nemzet karikatúrája) ... De mi legyen egy olyan demokráciában, mely nem éppen világhatalom, s mely a szinte korlátlan jogokkal felruházott amerikai vagy francia államfővel ellentétben eleve „közepes erősségű” köztársasági elnököt kíván választani? Emiatt talán nem kellene alacsonyabbra tenni a mércét. Egy magyar köztársasági elnöknek nem kell döntenie atomfegyverek alkalmazásáról, de döntenie kell az ország fegyveres erőinek bevetéséről. Nem kell döntenie dol- lármiHiárdok felvételéről és elköltéséről, de döntenie kell azoknak a személyeknek a kiválasztásáról és tisztükben való megerősítéséről, akik majd felveszik és elköltik a milliárdokat. Akkor pedig engedtessék meg a hétköznapi életben megszokottnál valamivel több személyeskedés, valamivel pontosabb jellem- és életrajz-feltérképezés azon politikusokról, akik Magyarország első közjogi méltóságára pályáznak. A politikai életben ez is a rátermettség próbája, s egy egészséges nyilvánosság úgy... Kadar Janos szamomra a reálpolitika megtestesítője volt, annak minden erényével és korlátjával. Egy olyan országban, amelyben a baloldal politikai reményeit ritkán szembesítették a megvalósíthatóság feltételeivel, ő a lehetségest kereste. Szívósan, bizonyos földhözragadt makacssággal munkálkodott azon, hogy a vágyók és a félelmek szorításában az optimálist valósítsa meg, egyaránt elutasítva a doktriner maximalizmus és a lefegyverző kishitűség végleteit. Neve így kapcsolódott össze a társadalmi felemelkedés egy egész korszakával. Ezt az sem ho- lyosíthatja el, hogy a brezs- nyevi pangás korszakának árnyékában az utolsó egymásfél évtizedben mindjobban elhatalmasodott egy olyan defenzív politika, amely a vezető réteg hatalomvédő reflexeitől támogatva, messze elmaradt a szükségestől és így az optimálistól, de egy sajátos veretű hazai konzervativizmust szült, súlyos konzekvenciákkal a jövőre nézve. is kiveti magából a szélsőségeket: például a párt kiáll oktalanul megszégyenített vezetője mellett, mint a szabad demokraták tették Kis János esetében, akinek politikus arculata azonban sokak szemében éppen a tévéhíradó szerkesztőjének szakmailag nagyon is kifogásolható oldalvágása nyomán vált emberibbé és hitelesebbé. Vannak veretes múltú és gazdag európai demokráciák, amelyekben manapság jóval szelídebb a .politika, mint mondjuk Teli Vilmos korában. De egy olyan országban, ahol buzgón ássák az ideológiai lövészárkokat fs építik a párterődöket, miközben a politika és a gazdaság kulcspozícióiban még mindig a nómenklatúra „választási rendszerének” kedvezményezettjei ülnek, más a helyzet. Itt igenis van helye egy indulatosabb, minden politikai csalafintaság leleplezésére alkalmas, ha úgy tetszik: amerikai típusú . választási küzdelemnek ... (Bokor Pál; Magyar Hírlap) „...mint egy görög sorstragédia” Kádár személyes sorsa olyan kerek egész, mint egy görög sorstragédia. A tragikus vétség, amely a sorsválasztást kísérelte — mert választania kellett az ország korlátozott szuverenitásának elfogadása és a szuverenitás teljes elvesztése között: a harmadik lehetőség, a teljes szuverenitás ugyanis, az ellenkező remények ellenére, nem létezett —, az volt, hogy nem szegült határozottan szembe az ötvenhatot követő véres megtorlással. Ebből fakadt az elfojtások és tabuk sora, amelyek terhelték a vezetés legitimitását és az ország politikai lelkiismeretét, korlátozva a politikai szabadság fejlődését. De Kádár ezért még életében megbűnhődött, és nem lesz szükség arra, hogy halála után leplezzék le hibáit, vétkeit és bűneit. Az én szememben ez is az ő javára szól — hogy erre a katarzisra még az ő életében lehetőség nyílt. Ez is igazolja, hogy az ő életműve alapozta meg a továbblépés lehetőségét. (Bayer József; Kritika) Hernádi Gyula: Mert disznóságnak tartom ezt az eszeveszett gyűlöletet ... — Az a Hernádi Gyula, aki (közismert volt sziporkázó iróniájáról, most a Rádió 168 óra című műsorában, elveszítve objektivitását, Eörsit egy közepes tehetségű újságírónak minősítette ... — Az is! Nekem az a véleményem ... — Akkor kifogytak az érvek és nincs közietek elvi, nézetbeli vita ... — Nincs vita! Nincs, mert Eörsi megtámadott azzal, hogy engem megvásárolt az az átkos rendszer és ezáltal tönkretettem Jancsó Miklóst ... — A másik oldalon te pedig megtámadtad Aczél Györgyöt. .. — Nem, én sohasem támadtam meg, csak egy folyóirat, az Új Idők szerkesztősége — köztük jómagam is — kérdéseket tettünk fel Aczél Györgynek. E kérdések egyszerűen kérdések voltak, és nem megtámadó kijelentések. Megkérdeztük, hogy ő volt-e a magyar Zsdanov? És hasonlók ... Majd megjelent az én véleményem, amit aztán a 168 órában is elmondtam, hogy tudniillik, akármit mondanak most Kádár Jánosról, de az tény, hogy egy teljesen fölösleges, bűnös (megtorlás után mégsem lett belőle • Ceausescu, és Aczél Györgyből Zsdanov. Mindketten elindítottak egy reformfolyamatot, ami aztán félbeszakadt, megszűnt, de egyáltalán ebben a kelet-európai szorításban ha valami — ha egészen kicsi reform — eredmény volt, az nekik köszönhető. ... Pillanatig sem tagadom: én Aczél Györggyel nem voltam rossz viszonyban, sőt nagyon jó viszonyban voltam az utolsó tíz évben. Ugyanis 1958-tól 1975-ig én voltam a legüldözöttebb Aczél György által. Ügy látszik, ezt most elfelejtik a „gyerekek”. Most nem akarok dicsekedni, mert szamárság lenne, de most miért dicsekedjem azzal, hogy a reformot, Liska Tiborral együtt, már Nyers Rezső előtt hirdettük. Miért dicsekedjem vele?! Hülyeség, nem kell... — De 1975 után mégiscsak belekerültél a kosárba. — Milyen kosárba? — Azt mondják ... — Mit mondanak? — Megjelentél, színházat kaptatok. — Mi az, hogy megjelentem? Hányán jelentek meg? Mi az, hogy színházat kaptatok? Kik?! — Jancsó, Hernádi, Gyur- kó... — És mások nem kaptak? Megjélentek a regényeim, az kegyeltség?! Kaptam palotát, autót, repülőgépet?! — Lehet, hogy azt hiszik ... — Dehogy! A kegyeltség azt jelenti, hogy megjelentek a könyveim?! Azokat eladták! Nem is rosszul. Mi a kegyeltség? Az, hogy nem tiltottak? Csak az a normál állapot, ha valakit tiltanak? Egyszerűen a nagyon negatívból egy nagyon is normális állapotba kerültem. Ezt róják fel nekem most. Hát micsoda hülyeség ez ... — Valószínű, azt nem értik, hogy miért vetted védelmedbe Aczél Györgyöt? — Azért, mert disznóságnak tartom ezt az eszeveszett gyűlöletet. Eörsi három évet ült, valóban. Most dicsekedjem azzal, hogy három évet ültem Oroszországban, aúschwitzi körülmények között, hadifogságban, harminc kilóra lefogyva, és soha nem voltam katona. Most kezdjek tőkét kovácsolni abból!... (Deák Attila; Pont c. hetilap) (A Népszabadság > Szelik a tortát Pártok és igények ... Most osztják el azokat a pénzeket, irodákat, telefonokat és egyebeket, amelyeket a pártok működésükhöz kértek. Érdekességként: a Fidesz pénzt nem kért, ám budapesti központjához 200-250 négyzetméte- des helyiséget és 10 telefon- fővonalat igényelt. A Keresztény Demokrata Párt 23 szobát és 12 telefont kért, megelégszik mindössze 10 milliós bánatpénzzel. Legleleményesebb a Magyar Függetlenségi Párt: viszonylag kevés pénzre tart igényt, viszont két telefaxról nem mondhat le. Az egyik legkisebb párt, a Magyar Radikális Párt létszámához viszonyítva a sokszorosát igényelte annak, amit más kisebb pártok, ám mindössze 3+1 helyiséget, gépkocsiból viszont hármat. Nicsak, itt a Münnich Ferenc Társaság is. Rendkívül szerények. 12 ezres taglétszámukhoz mindössze 1,6 millió forintot szeretnének. Jó lenne tudni, hogy az MSZMP-nek, illetve MSZP-nek mennyi jut e hatalmas tortából, hiszen ők is támogatásra szorulnak. összesítő kimutatás (ezer Ft-ban) Megnevezés 1989. év további kiutalva igény Bajcsy-Zsilinszky E. Baráti Társaság — 1 000 Fiatal Demokraták Szövetsége — — Független Kisgazda Földmunkás és Polg. Párt 3 000 14 000 Független Magyar Demokrata Párt 2 000 — Kereszténydemokrata Néppárt 3 000 7 000 Magyar Demokrata Fórum 5 100 16 900 Magyar Függetlenségi Párt 528 3 822 Magvar Liberális Néppárt — 2 000 M. Nemz. Kereszténydemokrata Munkáspárt 200 4 600 Magyar Néppárt 3 000 8 600 Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 538 3 462 Magyar Radikális Párt — 15 000 Magyarországi Szociáldemokrata Párt 10 302 5 698 Magyarországi Zöld Párt 1 500 Előkészítő Csop. — Münnich Ferenc Társaság 1 680 — Szabad Demokraták Szövetsége — 10 000 Összesen 29 348 93 582 (Reform) Amikor összedőlt a világ Egy pécsi fiatalember átélte a kaliforniai földrengést A „The great Quake”, azaz a nagy földrengés feliratú trikót néhány cent híján 12 dollárért vette Péntek András pécsi fiatalember. A feliraton felülnyomat: túléltem! A sors furcsa véletlene hozta úgy: éppen egy öreg Chevrolet Truckban ült a Mission bulevard egyik kereszteződésének jelzőlámpája előtt, amikor Zoli barátja rászólt: — Ne rugdosd az autót... Válaszra már nem futotta. A széles aszfalt hul- lámzani kezdett, a járda betonja besüppedt, majd föl- emelkedett, az útmenti villanyoszlopok táncolni kezdtek, a magasban a trafók szikrákat szórtak, a házak ablakai csörömpölve hullottak a kövezetre ... Péntek András rokoni látogatóban járt az USA-ban, április 26-tól október 22-ig kint tartózkodott keresztanyja meghívására az Újvilágban. Lakása a San Francisco melletti Freemont városkában volt, s szinte mindennap az ominózus dupla- hídon — ez volt a leggyorsabb közlekedési útvonal — tette meg ott „szerzett” barátjával a lakásból a nagyvárosba vezető utat. — ön ott ül az autóban, miközben mozog minden . . . — Mintha hajóban ültem volna ... Délután nagy meleg volt, mindkét oldalon letekerve a kocsi ablaka ... Néhány másodpercig tartott az egész, de azt hittem, megnyílik alattam a föld. Kapaszkodtam, miközben hihetetlen félelemérzés vett rajtam erőt. Ilyet katasztrófafilmekben látni... András 21 éves. Sok sztorit mesél. Keresztanyja varrónő, a munkahelye egy toronyház tetején. A rengés a géppel együtt a falhoz vágta, de a házból kimenekülni sem tudott: az épületben a lift leszakadt, úgy mentették ki. Néhány utcával arrébb, egy ház közvetlen közelében 5 méter széles, s legmélyebb pontján 30 méternél is mélyebb üreg hasadt, elvive a ház előtti tornácot .. . A karjára mutat: — Mindenkit valamiféle stressz kerített hatalmába. Nekem még két nap múlva is állt a szőr a kezemen ... A barátom házának kertjében az úszómedencéből, mintha valaki meglódította volna, kilöttyent a víz, de a medencének különben nem történt semmi baja, jószerivel meg se repedt... Egy hétig nem kellett locsolnia... A trikóról még annyit: az eladásból származó nyereséget a földrengés-károsultak kapják. Ott áll az is, kisbetűvel rajta. (Kozma Ferenc; Dunántúli Napló)
