Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
1989. november 28., kedd NÉPÚJSÁG Letéti számla, ifjúsági közösségek támogatására (Folytatás az 1. oldalról) — Szorgalmazták pályázati kiírásaikban az öntevékeny ifjúsági közösségek, egyesületek, társaságok létrehozását is ... — Igen! Olyanokét, melyek szabadidős kulturális tevékenységre szerveződnek. Azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha így fogalmazok: tevékenységünk folytán a megyében négy ifjúsági egyesület alakult, s működik azóta is sikeresen. Most meghirdetett pályázati felhívásunkban is zöld utat engedünk azoknak a csoportoknak, melyek tevékenységében jelen vannak az önkormányzati elemek. Természetesen az igényelt összeg ezúttal sem helyettesíti majd a fenntartók támogatását, az csak a saját erő bővítésére szolgál. S ha már itt tartunk, a jövőben sem finanszírozunk tanfolyamokat, előadás-sorozatokat, versenyre utazást, eszközvásárlást, külföldi kapcsolatot, és sorolhatnám még tovább az ilyen és ehhez hasonló — korábban hozzánk küldött — kéréseket. — Milyen témákat kezelnek kiemelten? — Az újszerű kezdeményezéseknek nagyon örülünk. Ezen túl értékelni tudjuk a helyi hagyományokat ápoló tevékenységet, az egészséges életmódra nevelő kezdeményezéseket és így tovább. Ez utóbbi kérdéskörben különös figyelmet érdemelnének a társadalom peremére szorult fiatalok felkarolását célzó elképzelések. Ám sajnos ilyenekkel még nem találkoztunk. Pedig nagy szükség lenne erre is! — Ügy tudom, kistelepülések videoéllátásában is közreműködtek. — Manapság, úgy hiszem, tarthatatlan az állapot, hogy még mindig van olyan település, melyben egy intézménynek sincs videója. Ezért ismét pályázatot írtunk ki azon közösségeknek, közművelődési intézményeknek, melyek a videózás közösségi fejlesztésében kívánnak szerepet vállalni. Természetesen segítséget csak akkor kapnak tőlünk, ha a költségeknek legalább a felét saját erőből tudják biztosítani. A videokölcsönzés bővítéséről pedig a jövőben sem mondunk le a megyei könyvtárban. — Kistelepüléseket is segítettek már? — A teljesség igénye nélkül: Sarkadkeresztúron, Körösújfalun, Csanádapácán, Dévaványán már videózhatnak a fiatalok, a letéti számla segítségével. — Egyéb példa a sikeresen pályázó közösségekre? — Néhány a sok közül: Körösladányban a felnőttek, s a gyerekek körében egyaránt népszerű a turizmus. E közös tevékenységükben az idén már másodszor támogatjuk őket. De szólhatnék a békéscsabai keramikus közösségről, a lencsési középiskolás klubról, és a lovas szabadidőklubról egyaránt. A kezdeti 3,5 millió forintból jelenleg 1,5 millió forint áll még rendelkezésünkre. — Akkor hát jól dolgozott a kuratórium? — Nem vagyok elégedett, hiszen még mindig közel annyi közösséget kell elutasítanunk, amennyi pályázatot elfogadunk. Emellett még mindig kevés az igazi önkormányzatú közösség. Gondok vannak a békéscsabai és a megye más területeiről érkezett pályázatok arányával. Még mindig kevesen jelzik létezésüket vidékről. És ha már a kuratórium tevékenységéről kérdezett: meggyőződésem egyrészt, hogy tovább kell bővítenünk munkánk nyilvánosságát, másrészt erősíteni kell szakértői tevékenységünket, hogy ne csak anyagiakban, hanem a tartalmi munkában is támaszkodhassanak ránk. — Tehát mindezt akár terveik közt is felsorolhatják? — Igen. Ezenkívül tervezzük, hogy a jövőben is adunk visszatérítendő céltámogatásokat, s hogy az általunk segített közösségek vezetőinek továbbképzést tartunk. — Miként jelentkezhetnek .erre az érdeklődök? — A letéti számla címére kell írniuk Békéscsabára, az ifjúsági házba. Erre a címre kell pályázataikat elküldeniük azoknak is, akik támogatásunkra számítanak. — Amíg van mit elosztaniuk ... — A számla megyénkre jutó részét mi is évente pályázat útján nyerjük el. így aztán kuratórium dönt arról, hogy mit kap a kuratórium. Hogy a ránk jutó részt jól vagy rosszul osztjuk el? Lelkünk rajta. Nagy Ágnes fl Mendelssohn-szimfónia már jó volt — legalábbis- jobb volt a Szegedi Szimfonikusok vasárnap esti békéscsabai hangversenyének másik két műsorszámánál, Rossini Tolvaj szarka nyitányánál és Mozart híres Koncertáló szimfóniájánál. Sajnos, hiába láttunk a plakáton parádés előadókra utaló, de mindenképpen közönségvonzó neveket, a koncert nagy része a hevenyészettség, sőt időnként a dilettáns megoldások jegyében állt. A dús. kiegyenlített vonóshangzás és a magabiztosan virtuóz fúvósszólók nem mindig ..adottak” egy zenekar számára, ám megfelelő számú próbával kialakíthatók, és hivatásos zenekarnak ez egy imperatívusz: a profizmus első ismérve kellene legyen. Másképp megtörténhet, hogy Rossini talán legkedveltebb és legközvetlenebbül ható nyitánya, a Tolvaj szarka csupán udvarias féltapsot kap. Ez a roppant hatásos, szinte önmagáért beszélő muzsika ugyanis nem igényel mást, mint hogy nagyon pontosan, nagyon szépen, nagyon figyelmesen — eljátsszák. És akkor biztos a siker. Biztos lett volna a hangverseny mélypontjának tűnő Mozart-mű sikere is, ha a zenekar, karmester és a két szólista „pontosan, szépen”, de legalább pontosan muzsikált volna együtt. A két főszereplő, a hegedűs Perényi Eszter és a brácsaszólót játszó Lukács Péter talán az első tételben talált igazán rá a nagy zenemű megkívánta hangvételre. David Szentgyörgyj-Pollit, az est amerikai karmestere és a szegediek minden bizonnyal a műsort záró Men- delssohn-mű, az Olasz szimfónia előkészítésének szentelték a legtöbb figyelmet. Ez a gazdag zenekari színeket felvonultató, rendkívül igényes, sőt kényes állásokat tartalmazó darab ha nem is sziporkázóan, de hangulatosan, kulturáltan szólalt meg. Előadása során elemében volt a fiatal karmester, és talán sikerült is feledtetnie a Mozart-mű második tételében elkövetett sajnálatos dirigensi mulasztásait. Ám mindenképpen az ő ízlését dicséri a hangverseny példaadó műsorválasztása, a zeneirodalom e három rendkívüli alkotásának összefogásával. A zenén nem múlott ... Gyenge Enikő Sikerkönyvek Télapó, karácsony közeledtével az ajándékozási ötleteket és lehetőségeket számbavéve hamar kiderül : a legszebb ajándék mégiscsak a könyv. Gyerekeknek is. Nem mintha olcsó lenne a gyermek- és ifjúsági irodalom: az értékes és ízléses kiállítású kötetek kifejezetten drágák, de az ugyancsak költséges és gyakran értelmetlen, gusztustalan, silány játékoknál vagy a rengeteg édességnél mindenképpen többet érnek. Drága könyv, de nagyon szép, és akár maradandó kincs lehet otthon a 365 történet a Bibliából gyermekeknek című válogatás. Szerzői — Mary Batchelor és a magyar változatot készítő Pásztor Péter — arra vállalkoztak, hogy érthetővé és élvezhetővé tegyék az Ó- és az Üjtestamentumot a kisebb olvasók számára, hogy a „Könyvek könyvét”, európai kultúránk alapművét, 365 történet ’ ; a Bibliából gyermekeknek anyanyelvét vigyék közelebb a gyerekekhez. Minden napra egy mese, történet a világ teremtéséről, Kain és Ábel tanulságos konfliktusáról, a tízparancsolat megszületéséről, Mária Magdolna bánatáról, Jú- dás jutalmáról, Salome táncáról. A meséket hallgató, később már olvasó gyerekeknek szép élményt nyújt ez a John Haysom-tetszetős, választékos illusztrációival színesített könyv. Áz esztendő során alighanem szívükhöz nő majd, s talán — anélkül, hogy észrevennék — szépen rászoknak a rendszeres olvasásra, arra, hogy az irodalom része mindennapjainknak. A magyar változat Károli Gáspár bibliafordítását felhasználva készült, s fontos hangsúlyozni, hogy a szülők nem hittankönyvvel ajándékozzák meg gyermekeiket, hanem kultúrtörténetünk olyan alapvető művével, amely kis olvasóinak egész további életére kihathat, műveltségét megalapozhatja. Pásztor Péter találóan jellemezte a Szentírás gyer- megváltozatát. illetve a szerzők szándékát: „ábécéskönyv az európai anyanyelv elsajátításához.” „A világ európai fertáján a Biblia életre szóló társa, vigasza és reménysége lehet az embernek. Ilyen megfontolásból és tudattal adjuk gyermekeink kezébe ezt a könyvet!” N. K. Egy fuldokló egyesület Működött néhány éve Szarvason egy rokkantklub a régi tanácsháza udvarának sarkában, igencsak elhanyagolt környezetben. Nem volt túl nagy forgalom, a helyiségeket napközben a tanácsi dolgozók használták ebédlőnek, esténként néhány nehezen mozgó klubtag kereste fel. Aztán akadt pár lelkes ember, aki súlyos betegségből felgyógyulva — mozgásában korlátozva ugyan, de — arra tette fel életét, hogy segítsen nála rászorultabb társain. Így alakult meg önálló szervezetként a hasonló megyei egyesülettől függetlenül — a Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesülete. A város gazdálkodó szervezeteitől, vállalkozóitól, az akkor még működő szocialista brigádoktól elég volt egyszer kérni a segítséget. A rokkantklub helyiségeit kí- vül-belül rendbe hozták, az udvart több mint százezer forint értékű társadalmi munkával parkosították, s szép környezet alakult ki a klub körül. Az egyesület létszáma egyre nőtt, kialakult a bizalmi hálózat, létrehozták a szociális, a kulturális és a gazdasági bizottságot. Ma több mint 500 tagjuk van, ennek 75 százaléka mozgáskorlátozott vagy rokkant, a többiek családtagok, általában házastársak vagy pártoló tagok. Szervezettségük Szarvas és a környező községek lakosságát figyelembe véve 1,7 százalékos. Egy-egv klubfoglalkozáson, ügyfélfogadási napon már 80-100 ember jelenik meg, a társbérletet kinőtték, s a szervezettség e magas fokán „fuldoklik” az egyesület. A tagfelvételt korlátozni kénytelenek, annak ellenére, hogy sorban állnak a jelentkezők. Az egyesület lelkes és áldozatkész vezetői egyre feszültebbek, s a visszavonulás gondolatával foglalkoznak. — Mi az oka annak, hogy taglétszámuk két év alatt megduplázódott? — kérdezem Ganyecz Andrástól, az egyesület titkárától. — Nagyon gyorsan híre ment annak, hogy mi mindent teszünk egyéni problémák, panaszok megoldására, hogy tagjaink, ha kell jogi, ha kell, anyagi segítséget kapnak, hogy igyekszünk a mozgáskorlátozottakat olyan helyzetbe hozni, mintha nem lennnének azok. S ahogyan fokozódnak a szociális feszültségek, ahogyan növekszik az elszegényedők köre, úgy fordulnak egyre többen egyesületünkhöz. — Feltételezem, hogy a segítségnyújtáshoz anyagiak is kellenek, s mindennek költségeit nem a tagdíjakból fedezik. — Természetesen, hogy nem, hiszen az évi tagdíj 200 Ft. Csak azért nem sorolom fel, hogy kitől menynyi és milyen segítséget kaptunk, mert nem tudok sorrendet felállítani, és véletlenül sem szeretnék senkit kihagyni. No, meg hosz- szú is lenne a felsorolás. Egy a lényeg: a városban bármelyik szövetkezethez, vállalathoz vagy magánvállalkozóhoz mentünk, tisztelettel és partnerként fogadtak, és nem tagadták meg a segítséget. Ha ez nem lett volna így. valószínű, már nem is létezne az egyesület. — Állami támogatásra nincs lehetőség? — Maga az egyesület semmilyen állami támogatásban nem részesül. Tagjainkat mélységesen fel is háborítja manapság, hogy bármiféle politikai párt hogyan követeli és kapja az államtól a milliókat, minket pedig hobbiegyesületként tartanak nyilván. Azt hiszem, nem kell bővebb magyarázat ahhoz, hogy mozgáskorlátozottnak lenni nem olyan „hobbi”, mint például szenvedélyes horgásznak lenni. — Ha az egyesület nem is. a mozgáskorlátozott vagy rokkant maga mégiscsak részesülhet valamilyen szociális támogatásban. — Igen, erre van lehetőség, s ezeket tagjaink érdekében igyekszünk is maximálisan kihasználni. Az idén például központi alapból több mint 60 tagtársunk kapott összesen 150 ezer forintos támogatást. Ezt a pénzt nem mi adjuk, csupán elkészítjük a rászorulók részére a felterjesztést, segítjük az ehhez szükséges okmányok, igazolások beszerzését. Ugyanezt tesszük a soronkívüli nyugdíjemelési kérelmeknél, vagy az özvegyi és egyéb nyugdíjügyeknél.. — Mindenki tudja saját hivatalos ügyeinek intézése kapcsán, hogy ez nem kevés időt és energiát, na meg jó idegeket igényel. Hogyan győzik mindezt? — Már nagyon nehezen, és éppen ez az oka annak, hogy az egyesület elnöke, dr. Uj Sándor, helyettese Szemenyei Sándor és jómagam is időnként úgy érezzük: elég volt, nem vállaljuk tovább. Alkalmazottat nem tud eltartani az egyesület, még ha bérét ki is bírnánk fizetni, a bérjárulékokkal együtt már meghaladja erőnket. Ezért is sérelmezzük, hogy nem ismerik el érdekvédelmi tevékenységünket, nem számít, hogy embereken segítünk, hogy egyegy lyukat igyekszünk bestoppolni azon a bizonyos szociális védőhálón, ami igencsak lyukacsos. — Minden keserűsége ellenére mégiscsak dolgoznak, s szavaiból azt vettem ki. fájlalja azt is, hogy a tagfelvételt szüneteltetni kénytelenek. Miért tették, miért teszik még ma is mindezt? — Nagyon jólesik érezni a bizalmat, a várakozást. Nehéz abbahagyni azért is, mert félő, hogy minden elért eredményünk rövid idő alatt semmivé válik. Igazából inkább egy kicsit több támogatást szeretnénk, semmint abbahagyni a munkát. Szeretnénk a taglétszámnak megfelelő nagyobb helyiséget, vagy jelenlegi helyünkön kialakítani, vagy máshol jobbat kapni. Vannak a városban kihasználatlan épületek, vagy olyanok, amelyeket sokkal kevésbé hasznos célokra használnak fel. Csak egy kicsit több törődést, több figyelmet kérünk és várunk a társadalom egészséges tagjaitól. M. Kovács Mária Cigánykérdés cigányok nélkül? Sarkadon a lakosság 7,7 százaléka cigány. E kisebbség élet- és munkakörülményeinek alakulásáról számolt be a minap Jakó István, a város tanácsának elnöke a megyei tanács cigányügyi koordinációs öi- zottságának ülésén, amely rövid sétával kezdődött a településen. A bizottság tagjai megnézték azt a néhány utcát, ahol szinte csak cigányok élnek. Bár az 1960- as években megkezdődött és 1980-ra befejeződött a Szeles nevű cigánytelep felszámolása, helyette a Szalontai, Bokor, Kijáró utcákban és környékükön új alakult ki; az együttélés sajnos hátráltatja a szemléletváltozást, a beilleszkedés folyamatát. A Kijáró utcában cigány tagóvoda működik, amely számottevően hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek megfelelően felkészülhessenek az iskolai évekre. Egyelőre, míg el nem készül a Szalontai úti új óvoda, nem a legideálisabb körülmények között. A bizottság a szemle után a művelődési központban folytatta ülését. Jakó István a kérdésekre válaszolva elmondta : a cigányságnak juttatott segélyek rossz hangulatot okoznak, sőt támadják is ezért a helybeliek a tanácsot. A nemrég létrehozott családsegítő központ, valamint a kerületek tanácstagjai javaslatukkal, véleményükkel sokat segíthetnek az igazságosabb elosztásban. Rajki Tóth László, a központ vezetője hangsúlyozta: bár a segélyezésre szükség van, ez a problémák felületi kezelését jelenti; intézménye az emberi kapcsolatteremtésre, az önnevelés segítésére teszi a hangsúlyt. Szabó Gyula, a cigánygyerekeket is oktató 1. sz. általános iskola igazgatója az utóbbi tanévek tapasztalatait elemezte. A cigánytanulók hátrányos helyzetét csökkentve főként a napközi fokozódó igénybevételével sikerült előbbre lépni. Szinte változatlan azonban a bukott tanulók magas és a továbbtanulásra jelentkezők alacsony száma. A túlkoros cigánygyerekeknek létrehozott ifjúsági ' tagozat eredményes kezdeményezésnek tűnik, hisz’. így remény van rá, hogy mindenki elvégzi a nyolc osztályt. Varjú Józsefire, a HNF helyi titkára elmondta, önszerveződés jelei nem mutatkoznak a településen. Az itteni cigányok a város megkülönböztetés nélküli polgárai akarnak lenni. Szóba került a lakáshelyzet, amely ma. jzinte kilátástalan; az alacsony jövedelmű szakképzetlen, vagy alkalmi munkások nem kapnak hitelt. Sajnos, helybeli munkahelyteremtésre kevés a remény. Zsigmond Károly Dobozról — ezt enyhítendő — felvetette, miért nem osztanak földet a megművelésére vállalkozóknak? Pocsajiné Fábián Magdolna, a megyei művelődési központ osztályvezetője közhasznú tanfolyamok indítását sürgette. Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium főtanácsosa az alulról jövő kezdeményezések, az önszerveződés fontosságát hangsúlyozta, mondván, a cigánykérdést cigányok nélkül megoldani nem lehet. Komáromi Gábor, a bizottság elnöke a jövőt az óvoda, az iskola nevelő erejében, a foglalkoztatás megoldását pedig a vállalkozások terjesztésében látta. Vá- radi Géza, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztályának főmunkatársa azt fejtegette, hogy a cigányság nevét legtöbbször csak a negatívumokkal emlegetik, holott vannak értékeik: segíteni kell azokat, akik képesek e kisebbségből felmutatásukra. A továbbiakban a bűnözés helyzetén belül a cigánybűnözésről volt szó. A kérdésekre Dénesi Miklós, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője és dr. Keme- csei Lajos megyei főügyészhelyettes' válaszolt. A résztvevők végül elfogadták Hevesi Józsefnek, a bizottság titkárának előterjesztését a megyénkben élő cigánylakosság helyzetének változásáról, irányairól; a beszámolót eljuttatják a cigánylakta települések tanácsaihoz. Sz. M.