Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
NÉPÚJSÁG Vegetáló kisüzem Mezőhegyesen Kinek kell a Hódmodell? A mezőhegyesi varroda a Hódmezővásárhelyi Ruhaipari Szövetkezet kihelyezett részlegeként kezdte működését 1970-ben Hódmodell néven, a női munkaerő helyi foglalkoztatására célszerűnek látszott egy üzem építése. Először egy pincében kaptak helyet, de az évek során a körülmények romlottak. A jelenlegi üzem építését, mint új beruházást, 1982-ben kezdték, és 1985- ben adták át. Az új üzembe átköltözött asszonyok már jobb körülmények között dolgoztak, mégis elkezdődött a létszámelvándorlás, mert mint a mesében, hol volt munka, hol nem. Látogatásunkkor is 14-en dolgoztak a munkateremben, holott az üzem 100-120 munkást képes befogadni és foglalkoztatni. Hatalmas ebédlő, széles közlekedőfolyosók, kulturált irodák és álomnak is beillő szociális helyiségek ásítoznak üresen, bútorozatlanul. Az első meglepetés után erősödik a kérdés: kinek hasznos ezt a viszonylag új épületet ilyen formában üzemeltetni? Ennek tisztázására kerestük meg az illetékeseket. A Hódmodell Kisszövetkezet elnökasszonya, Tóth Vilma így nyilatkozik: — Január óta vagyok a szövetkezet élén, és rá kellett jönnöm, hogy igen nehéz örökséget vettem át. Különösen érvényes ez a mezőhegyesi részlegünkre. Voltak elképzeléseink az átszervezésre, de a végleges megoldást az eladás jelentené. Tárgyalásokat folytattunk a helyi tanáccsal, a mezőhegyesi kombináttal, de ez idáig eredménytelenül. Be kell látnunk, hogy a húsz éve gyártott termékekre már nincs kereslet. Az új termékek előállítására pedig az embereket is át kell képezni, új gépeket kell vásárolni. A vásárhelyi üzemünkben ez a folyamat meg is kezdődött. Nekünk annyi pénzünk azonban nincs, hogy mindezt megtehessük a mezőhegyesi üzemünkkel is. — Belföldre gyártunk — folytatja Tóth Vilma —, így a megrendeléseink mennyisége is csökkent. Tettünk lépéseket az eladásra, illetve bérbe adásra egy budapesti ingatlanközvetítő irodán keresztül. Megkerestük a Szegedi Ruhagyárat, a Tótkom- lósi Vegyesipari Szövetkezetét és egy makói céget, de sajnos nekik sincs folyamatos megrendelésük. A szakma sem vonzó, mert a feszített munka ellenére országos átlag alatti a fizetés. Egyébként az épület / sok mindenre hasznosítható lenne. Például vasipari munkákat is el tudok képzelni. Felmerült már a tejüzem gondolata, a cipőfelsőrész-készítés, a szeszfőzde lehetősége, de valami miatt elképzelésünk mindig kútba esett. Mi a szövetkezet részéről valamilyen közös megoldásra is nyitottak vagyunk. — A szövetkezetnek is kedvezőtlenek a gazdálkodási adatai? — kérdeztük az elnökasszonyt. — A szabályozók hatására 1988-ban alakultunk át kisszövetkezetté. Jelentősen megnőtt a lehetőségünk. Míg korábban 80-90 százalék volt az elvonás, most 50 százalék. Év végén mintegy 3 millió forintot osztottunk ki. A cégnek 110-120 tagja és alkalmazottja van. A bevételarányos nyereség 18-20 százalék. Az árbevétel 46 millió forint volt. Eddig főként nagykereskedelmi cégekkel álltunk kapcsolatban, amelyet most sok kis szövetkezet és kereskedelmi egység váltott fel. Elaprózódott az értékesítési lehetőség, ezért az ilyen távolságra levő üzem fenntartása, ellátása, áruszállítása nem kifizetődő. Gazdaságosabban tudunk dolgozni, ha a helyi lehetőségeket fejlesztjük. — Mi lesz az ott dolgozókkal? Bz asszonyokat nem küldjük el — Meggondolandó, hogy egy nem termelő részt is fenntartsunk. Tervezgetünk. Novembertől bevezetjük a prémiumos rendszert, amely a mezőhegyesieket is érinti. Talán egy önállóbb munka is segítene, de ehhez az ottani vezetésnek is változni kellene. Gondolkodunk a betanított munkavégzésen egy esetleges ellátás érdekében. Keressük a megoldást. Az asszonyokat nem küldjük el, és most télire sem zárjuk be az üzemet. Arra törekszünk, hogy legalább az épület költségeit kigazdálkodjuk. Szükségálláspontunk az, hogy egy rossz munka is jobb, mint a nem létező. Sok a kétely Sok a kétely Kézenfekvő lehetőségnek tűnik, hogy a helyi mező- gazdasági kombinát "vegye ál az üzemet, és a munka- lehetőségeket továbbra is biztosítva átszervezést hajtson végre. Megkérdeztük, mi erről a véleménye Tóth Adorjánnak, a kombinát fejlesztési osztályvezetőjének, aki elmondta: — Próbálkoztunk több lehetőséggel, de vágy a szabályozók ,nem tették lehetővé (pl. tejüzem), vagy a munka folyamatossága nem látszott biztosnak. Olyan beruházást magunkra vállalni, amelynek nincs biztosítéka megtérülésre, könnyelműség lenne. A konklúziót levonni a jelen helyzetből nem nehéz, hisz’ így senkinek se jó. Az egyetlen és megnyugtató megoldást az jelentené, ha ez a 10-11 milliót érő épület végre gazdára találna, ahol értelmes nyereséges vállalkozás lenne, s munka az ott élőknek. A mezőhegyesi Hódmodell tehát ma is vevőre vár... H Halasi Mária Tegyünk is a faluért... alapítvány Endrődön — Lehet csatlakozni! A Kisgazdapárt nem csak kérdez, akar is! ||j.: Az elszármazott endrődi- ek nyári találkozóján elhangzott egy javaslat: hozzanak létre alapítványt egy helybéli fiatal továbbtanulásának támogatására. Az ötlet és az első tízezer forintos felajánlás dr. Farkas János orosházi sebész főorvosé. A jelenlévők nagy leli- kesedéssel, „közfelkiáltással” fogadták el az indítványt. Mint megtudtuk, azóta megszületett az alapítvány alapító okirata, és megalakult az a héttagú kuratórium is, amelyik majd az összeg odaítéléséről dönt. Dr. Farkas Jánostól, aki ennek elnöke lett, először azt kérdeztük, ki kaphat majd tőlük támogatást? — A mai gazdasági helyzetben — kezdte — bizony előfordult, hogy sokan csak nehezen tudják finanszírozni gyerekük tanulását. A jövőben, a tandíjrendszer bevezetésével, ez csák fokozódik. Ilyen, rossz szociális helyzetben lévő családnak szeretnénk segíteni, ezért szerepel tótételünkben a rászoruló szó. A támogatást az endrődi 3-as iskolában végzett, tanárai által tehetségesnek mondott, helybéli, azaz endrődi születésű diák kapja majd közép- és felsőfokú tanulmányai idejére. — Mekkora ez az összeg, amiből gazdálkodnak, hány fiatal támogatására elég? — Az endrődi takarékpénztárban nyitottunk csekkszámlát — ide várjuk a befizetéseket. A száma: MNB 269-98370. Ügy tervezzük, a betét, valamint a b«_.izetők neve is nyilvános lesz, bárki utánanézhet. Ehhez az alaptőkéhez nem nyúlunk, a kamatot ítéli majd oda a kuratórium. Ha összegyűlik százezer forint, akkor már kezdhetünk valamit, ugyanis, ha találunk egy olyan pénzintézetet, amelyik legalább húszszázalékos kamatot ad, az évi húszezer forintot jelent, tízhónapos tanévre lebontva ez havi 2 ezer forint. Nem sok, különösen egy egyetemista számára, de több a semminél. Azt még nem tudom megmondani, hogy hány gyereket tudunk támogatni, ez az összegyűlt tőkétől függ. — Milyen kötelezettséget kell vállalnia annak a szerencsés diáknak, aki ezt megkapja? — Mi nem akarjuk kikötni sem a pálya-, sem a munkahelyválasztását. Azt tanul, amit ákar. .De a kuratórium megnézi, hová teszi a pénzét. Elsősorban középiskolás időszakban, és egy bizonyos határon túl a felsőfokú tanulmányok esetében is, ha leromlik a tanulmányi eredmény, megvonja a támogatást. Ezt, ugyanúgy, mint a támogatottak számát, a kuratórium működési szabályzatába foglaljuk bele. — Hogyan jutott eszébe pont ilyen célra pénzt felajánlani? — Mi, az elszármazott endrődiek évről évre összejövünk. Azt gondoltam, ne csak egy ebéd vagy vacsora erejéig találkozzunk, tegyünk is valamit a faluért. K. K. Járva megyénket, egyre több községben találkozni felmérőlapokkal, melyben a termelőszövetkezet vezetősége érdeklődik arról, hogy mit akar a tagság és a nyugdíjas. A felmérőlapok nem egységesek, van közöttük őszintén kérdező és fondorlatosán megfogalmazott. Számunkra meglepő, hogy nem kell aláírni a kitöltött kérdőíveket. Vajon miért? Mit ér annak a felmérésnek a hitele, amit aláírásával nem erősít meg a nyilatkozó? Szerintünk semmit. Merjük remélni, hogy ezt a nyomtatványt, amelyet a Kisgazdapárt agrárreform-gondola- tával szemben fogalmaztak, még sehol nem tekintik statisztikai adatnak. A felmérőlapokat böngészve tiszta gondolatainkat láthattuk félremagyarázva, beleszőve önös érdekeket. A programjában a Kisgazdapárt megyei szervezete nem azt fogalmazta meg. hogy szétverjük a termelőszövetkezeteket. A mi programunkban az áll, hogy rendezni kell a tulajdonviszonyokat az 1947- es állapotoknak megfelelően. Ez mindenki számára közérthetően annyit jelent, hogy telekkönyvileg ismételten kapja vissza mindenki jogos tulajdonát, s majd ő eldönti, hogy közösen, valóságos szövetkezetben, vagy egyénileg gazdálkodik. A nyugdíjasok számára sem járhat hátránnyal, ha visszaköveteli földjét, mert a szégyenteljes, földjáradéknak nevezett alamizsna helyett legalább valóságos bérleti díjat kap, aki már képtelen önállóan gazdálkodni. Sajnos ezek a tsz-kérdőlapok olyan félrevezetőén fogalmazottak, hogy ha ezeket olvassa egy mun- I kában megrokkant idős ember, rögtön kételyek gyötrik. Az világlik ki a lapokból. hogy a pártok ismét kapát akarnak adni a kezébe. Visszaemlékszik a szocializmus első nagy „vívmányára”, a padlássöprésre, vagy ; a másikra, amikor a tsz-agi- tátorok félholtra rugdosták, vagy a harmadikra, amikor a saját földjén cselédet csináltak belőle. Ezzel a legtisztább gondolatok is kételyeket ébresztenek a hosszú időn keresztül megfélemlí- : tett, lassan már önálló gondolattal sem rendelkező em- : berek szívében. Felhívjuk a termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy mi a reformgondolatainkat a választások utánra gondoltuk, ha a nép akarja. A tsz-vezetőkf a saját gondolataikat is választások után akarják kierőszakolni, mert hátha már akkor ez nem is kell a népnek, és mégiscsak illik emelt fővel járni az utcán. Vegyük már egyszer tudomásul, kormányzópárt és más pártok, hogy a nép nem buta, csak hallgatag, és ebben a művileg kreált világban nehezen tud megszólalni. Viszont nem biztos, hogy ha megszólal, akkor szépen is fog fogai- mazni. Békéscsaba, 1989. november 20. Bakos István megyei titkár 1989. november 28., kedd llj bolt — régi gondok Mezőkovácsházán Közeledik a gimnazisták órája ... jönnek könyveket nézni Fotó: Fazekas Ferenc Nem könnyű dolog vidéken terjeszteni a kultúrát. Ez állapítható meg Mezőkovácsházán, az Áfész könyvesbolt láttán, amely szinte kizárólagos zarándokhelye a régi mezőkovácsházi járás könyvszerető és -vásárló közönségének. (Bizományosi hálózat működik ugyan, de egyre kevesebben vállalkoznak rá a kedvezőtlen adózási feltételek miatt, új bolt pedig az utóbbi tíz-tizenöt évben csak Battonyán és Mezőhegyesen nyílt.) Az idei ünnepi könyvhét különösen emlékezetes marad a helyiek számára; a kis könyvesbolt ekkor költözött be a város központjába. Meg is változott rögtön a vásárlók összetétele — mondja Varga Jánosné boltvezetőhelyettes. — Régi állandó kuncsaftjaink mellett megjelentek az alkalmi né- zelődők. Van tíz percük a busz indulásáig, beugranak, vesznek, vagy félretetetnek valamit. Órát lehet hozzájuk igazítani — folytatja, — Korán reggel a kismamák jönnek, majd az SZTK-ba igyekvők, a vidékiek, legvégül a gimnazisták. Rossz időben némileg csökken a forgalom, mert nincs előttünk járda, megáll a víz. Mondjuk is ilyenkor anyuval — aki a főnököm —, esik az eső, biztos nem lesz vevő. Mik a problémáink? A boltunk kicsi; nyolcszázötven ezer forintos raktárkészletünk van. A forgalom szerinti elosztásból sokszor nem. vagy csak nagyon későn kapunk árut. Nemrég kivételes helyzet állt elő: az őszi megyei könyvhetek előtt két hónappal megjöttek a könyvek. Mind el is fogyott, mire megnyitották. Sokan keresik nálunk a Művelt Nép kiadványait, Jutalmazás és ünnepi például a Planétást, amelyeket — hiába vagyunk egyetlen könyvesbolt a -környéken — nincs jogunk árusítani. mert mi a Tékához tartozunk. Azután itt van a tankönyvmizéria. Megszokott az egy-két hetes késés, de olyan, hogy október végén is hiányozzon néhány, még nem fordult elő. Telefonáltunk a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak, kereskedelmi csoportvezetőnk, Csomós Pál felajánlotta, hogy mi magunk lebonyolítjuk a szállítást. A válasz mindig ugyanaz volt: feladtuk a tételt. A környéken tényleg mindenki megkapta időben a szállít^ mányt. csak a mi iskoláink nem. Nem elég, hogy amúgy is késve jelennek meg egyes tankönyvek, még ez is hátráltatja az iskolai munkát. — Mit olvas szívesen a könyvkereskedő? — Mindent. Nagyon szeretek olvasni, meg különben is. hogyan ajánlanám a vevőknek? Mi az álmom? — kérdez vissza, majd kicsit elgondolkodik. — Az, hogy meg tudom szerezni azokat a könyveket, amiket reklámoznak. a vevők kezébe tudom adni, amit keresnek. Ezt szeretném . .. Gyorsan eltelt a délelőtt, bár Varga Jánosné többször felállt a beszélgetés alatt, kiszolgálta az érkezőket: mindenkihez volt pár kedves szava, lettlégyen az alkalmi, vagy állandó ismerős. Ottjártunkkor ragyogó napsütés volt Mezőkovácsházán. A szép új könyvesbolt fehér fala szikrázott a fényben. Fiatal, lelkes, vérbeli kereskedővel találkoztunk. és ránk köszönt néhány régi, ismerős . . . probléma. Kiss Katalin Nyugdíjastalálkozó az Uniconnál Az Unicon Ruházati Vállalat a közelmúltban tartotta meg a hagyományos nyugdíjastalálkozót, melyre csaknem 200-an érkeztek. Az ünnepeiteket Pribolyszky Andrásáé vszb-titkár köszöntötte. A jelenlegi helyzetről Balogh Mihályné gazdasági igazgatóhelyettes adott számot. Elmondotta többek között, hogy különböző okok miatt nehezen indult az óv, de a jó kollektív munka meghozza gyümölcsét. Év vége felé már tudják, hogy a vártnál jobbak lesznek az eredmények árbevételben és nyereségben is. Februárban 20 százalékos átlagbérfejlesztés történt. Várhatóan az éves átlagkereset meghaladja a százezer forintot. A szép kelmékből szabott-varrott ruhák a legigényesebb tőkés vevőkhöz eljutnak. Az 1990-es évkezdés jónak ígérkezik, munka lesz. Az idős emberek örömmel hallották a jó eredmények hírét. Az Unicon a jövő év tavaszán ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Asztal- társaim. Gát Mihályné, Pálinkás Menyhértné és Szabados Jánosné elmondották, hogy amikor megkezdődött a munka a gyárban, 15-16 evesen heteket, hónapokat vártak, amíg protekcióval bejutottak. Nagy volt a család, a szegénység, örültek a munkának. Csodálják a mostani szép termékeket. Ott volt többek között a vállalat első munkás igazgatója, Blahut János, és felesége, aki szintén igazgató volt egy időben, Szabó Mihály, aki nemrég vonult nyugállományba, és bemutatkozott az új igazgató, Hatos Istvánné. Jó volt emlékezni a múltra, beszélni a jelenről és a jövőről. Jutalmat kaptak azok a nyugdíjasok, akik 40 éve szakszervezeti tagok. Az ünnepeiteket műsor szórakoztatta, a vállalat vacsorával és ajándékkal kedveskedett nekik. \. r.
