Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
1989. november 25., szombat TALLÓZÓ íkÖRÖSTÁJ Az exminiszter tartása Sajtóvita (A Magyar Szó karikatúrája) Azé a föld — akié? Haszonbérbe a tsz-nek ... Ám soha akkora meglepetést, mint amikor kigyúrtak a szavazólámpák fényei ! Nem kapott szótöbbséget a rpiniszter lemondási szándéka, ami olyannyira váratlan volt, hogy az elnök tanácstalanságában az igazságügy-minisztertől tudakolta: mi is most a teendő? Hogy mi a teendő, az kiderült — a miniszter lemondott, és ezt a Tisztelt Ház csak tudomásul veheti —, ám azon, hogy hogy mi motiválhatta a képviselők hangulatát, továbbra is csak töprengeni lehet. Nem kizárt, hogy a színeket sebe... Most, hogy földereng egy „létező” demokrácia, pluralizmus, gazdasági megújulás hajnala, a politikai diktatúra lehetetlenné vált — megjelent helyette a pénzügyi diktatúra. Arca nem olyan indulatos és eltorzult, mint a politikai diktátoroké — ennek a pénzügyi diktatúrának az arca sima és hűvös, indulatmentes. De kegyetlen. Azonkívül bírja mindenfajta diktátorok közös jegyét: magabiztos és rendíthetetlen. Nem hagyja magát meggyőzni. Eltűri az ellenérveket, kénytelen eltűrni, mert ugyebár demokrácia van, csak éppen nem hatnak rá az érvek. Parlament, bizottságok, kamarák, szakszervezetek, egyesületek, szakmák, közgazdászok, tudós pénzügyőrök: hiába mondják a magukét, ez a rezzenéstelen arc nem változik. Hiába mondják, nagy- tudásúak és hétköznapi paraszti ésszel megáldottak (mivelhogy ennyire pofonegyszerű a dolog): a mai elviselhetetlenre méretezett költségvetési sáp a holnapi prosperitást roncsolja, a mai túlhajszolt bevétel a holnapi sokkal nagyobb állami bevételt teszi lehetetlenné. Hiába mondják, ott a bűv- szó: a költségvetés. Elképesztő arroganciával vezették be és fogadtatták el a fölkészületlen és tudatosan alultájékoztatott Parlamenttel az adótörvényt. Azóta erre a parlamentarizmusra, mint demokratikus sarokkőre hivatkoznak, úgyszintén elképesztő arroganciával. Hiába mondják szakadatlanul képviselők és parlamenti bizottságok, hogy ez kidolgozott pénzügyi puccs volt: hogy semmiféle ellenvetést nem fogadott el a pénzügyi kormányzat; hogy az adórendszerről azóta a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy rossz, mely tény láttán a rendszer egyik legmagabiztosabb kidolgozója látványosan megsértődött, ahelyett, hogy nyilvánosan bocsánatot kért volna a magyar néptől; és hiába mondják tudós szakértők, hogy ez az adóztatás már bevezetésekor elavult volt, ez a rendszer világszerte letűnt már, tehát csak sen váltó korszakunkban félreértékelődött a következetesség; a ma olyannyira hiányzó erkölcsi tartás érték akkor is, ha azzal, amihez másvalaki konzekvensen ragaszkodik, a többség nem ért egyet. Alighanem a helyzet hatott felemelő erővel: a magyar nép legalább fél évszázada nem lehetett tanúja annak, hogy egy miniszter lemond tisztéről, hangsúlyozottan politikai okból. Hogy egv miniszter önálló véleményt képvisel és tart fenn testületével, a kormánnyal szemben, még bársonyszéke árán is, (Népszabadság) körül kellett volna nézni a prosperáló világban; hiába mondják, hajtogatják, döngetik a falakat — a pénzügy mozdulatlan arcot vág. Rendíthetetlen és magabiztos, holott sem egyikre, sem másikra nincs semmi oka. S eközben sorra hozza tovább sarcoló, préselő és mindenekelőtt elbizonytala- nító rendeletéit, zárol, engedélyez, visszavon, vámot csökkent, vámot emel, devizát besöpör, devizát nem ad ki, autóimportot könnyít, autóimportot nehezít, sorokat kígyóztat, pánikba ejt. S mindehhez eljátssza a koncepciózus reformer szerepét. De valójában: eljátsz- sza a reform hitelét! És ez a legveszedelmesebb. E pénzügyi diktatúra éhsége kielégíthetetlen. „Ha a cápa szája tátva” — akkor jaj neked, aki ott vagy a közelében. Csakhogy ott vagyunk a közelében, mind a tízmilliónyian. Pillanatnyilag a pénzügy az ügyeletes cápa. De mikor lehet egyszer már cápa nélkül élni? Feneketlen éhségének egyik újabb veszélyeztetettje a Művészeti Alap. Kellő demagógiával szeretnek arra is hivatkozni, hogy a sztálini kor képződménye. Pedig az még ma sem elég érv, hogy valami 1950-ben alakult. Arról a csekélységről sem illik megfeledkezni, hogy ez a Művészeti Alap akkor — persze törvénytelenül, de hát hol vigyáztak akkoriban erre? — a működő és komoly vagyonnal, tőkével bíró különböző alapítványokat olvasztotta magába, mint például a nagy hírű Baumgar- ten-alapítványt, mondván, hogy majd ebben az egyesített szervezetben működtetik tovább az elkonfiskált vagyont az írók, művészek javára. Sok idős vagy nem publikáló író ma is abból a nyugdíjsegélyből él, mely az alaptól származik. És minden író és művész, az adón és SZTK-járulékon kívül évtizedeken át fizette és fizeti ma is minden fillér keresete után az öt, majd néhány éve már a nyolc százalék alapjárulékot. A Művészeti Alap a művészeké, íróké, nem pedig a pénzügyi kormányzaté ... (Görgey Gábor; Magyar Nemzet) ... A szakszervezetek már hónapok óta mondják — ha szavuk nem is kap társadalmi súlyukkal arányos helyet a tömegtájékoztatásban —, hogy a gazdasági gondok megoldása nélkül nincs esélye a politikai reformok továbbvitelének, a demokratikus jogállam felépítésének. Mint ismeretes, a szakszervezeti mozgalom képviselői éppen azért álltak fel a nem. zeti kerekasztal mellől, mert ismételt kérésük, javaslatuk ellenére nem látták esélyét annak, hogy a kormányzó párt és az ellenzéki pártok a politikai kiegyezés mellett meg akarnak-e egyezni az állampolgárok túlnyomó többségét leginkább érdeklő gazdasági és szociális kérdésekben, tennivalókban, módszerekben. A szakszervezetek a kormánnyal folytatott legutóbbi tárgyalásokon, majd az országos koordinációs tanács múlt heti alakuló ülésén és a pénteki országos szakszervezeti gyűlésen is félreérthetetlenül a hatalom és a közvélemény tudomására hozták: a több mint négymillió munkavállaló nem fogadja el, hogy miközben folyamatosan romlanak élet- és munkakörülményeik. a nagy hatalmi-politikai tülekedésben az ország alapvető gazdasági és szociá'is problémáinak megoldására alig jut figyelem és energia. Kukkolunk, kukkolunk? A kulcslyuk: a ... A voyeur legtöbbször fiatal férfi, introvertált alkatú, félszeg, érzékeny, munkájában megbízható, de gátlásos, aggodalmaskodó és többnyire intelligens. Gyermekkorában sehogy vagy csak titokzatosságoktól övezve elégíthette ki szexuális kíváncsiságát. ■ Kulcslyukon át nézte szeretkező szüleit, furcsa zajokat hallott, titokban fura játékokat játszott társaival, és a szexualitást mindenestől valami fojtott, titokzatos és tiltott dolognak érezte. De hiszen mindez vonatkozhat akár valamennyiünkre is. Századunkat megelőzően a szemérmeteskedő nyugati féltekén minden, ami szexualitás volt, az ördögre tartozott. Akkor meg hogyan lehet, hogy nem lettünk valamennyien voyeu(V)ágyálmok ... Kérdőjelekké görbül az egész élet. Legföljebb felkiáltójelekké egyenesedik, gondolom, különösen amikor az ágybérleteket, a hidak alját, a piacok környékét, a pályaudvarokat vagy az átmeneti munkásszállásokat veszem sorra. Dobozi utcai Lordok Háza, Dózsa György úti, Könyves Kálmán körúti vagy Szobi utcai szállások vidéken még csak nem is épültek. A Lordok Háza sárgára mázolt, rácsozott ablakú épülete leginkább egynémely gyógyintézetre, lelencházra emlékeztet. Hosszúkás hálóterem emeletes fapriccseire érkezési sorrendben telepednek a kényszerű kuncsaftok. Van férfi-' és van női szakasz. Természetesen (?) elkülönítetten. A hátsó udvar szobáiban, mondhatni, kényelem honol: kevesebb az ágy, de tényleg ágyak, mert matraccal, ágyneművel béleltek. Az egyik szobában néhány szék, szekrény és asztal. A fogason kopott kabátok, kalap( !). . Az ágy melletti vasszekrényen vekker, teáskanna, műanyag pohár, családi gyufa, mezítlábas cigaretták ... Ennyi a „vagyona” K. J.- nek. Azt mondia a szakszervezet A szakszervezetek azt is kifejezésre juttatták, hogy nem kívánnak beszállni ebbe a nagy tülekedésbe, és nem érdekeltek a konfliktusok kiélezésében, a konfrontáció elmélyítésében. Ugyanis ők valóban a társadalmi béke megőrzésének hívei. E béke megőrzésének, pontosabban, a békés átmenetnek azonban vannak bizonyos minimáiig gazdasági és szociális feltételei, követelményei. Nem valószínű, hogy a munkavállalók millióinak szaporodó nyílt levelei, állásfoglalásai, hangos követelései olyan szakértelemről tennének bizonyságot, mint a pénzügyi kormányzat lehengerlő érvei. Az sem valószínű, hogy a mai mély válságból újabb terhek és áldozatok nélkül kievickélhet végre ez az ország. Ám az talán meggyőzheti a tisztelt képviselőket, hogy nem lehet sikeres semróilyen racionálisnak és logikusnak tűnő gazdaságpolitika, amely az államot megmenti a csődtől, a költségvetést a deficittől, de azon az áron, hogy az állampolgárok tönkremennek. Az állam csak akkor lehet gazdag, ha polgárai is azok — mondták ki a ma is cáfolhatatlan, pofonegyszerű igazságot a klasszikus közgazdaságtan . képviselői... (Faggyas Sándor; Népszava) rökké? A válasz meglepő: mindannyian azok vagyunk. Mióta a televíziózás létezik, nyíltan vagy titokban mindnyájan kulcslyukon át leselkedünk. Olyan intim pillanatok és megnyilvánulások tanúi lehetünk, amelyekről röviddel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Látjuk a verejtékező politikusokat, könnyező atléták kinagyított képét: végignézzük a tévé családregény-sorozataiban a már közeli ismerőssé vált hősöket, amint vitatkoznak és szeretkeznek, veszekszenek és kibékülnek. És ha e jelenetek nem is annyira mutatósak, mint ahogyan azt a klasszikus voyeur szeretné — még ez is megvalósítható... (A P. M. Magazin nyomán az In- terpressből) (se) — Na meg, ami itt van a zsebemben: pénzem, igazolványaim... — mutatja kellő öngúnnyal, amellyel homokzsákokat dob ki sorsa süllyedő léghajójából, hogy lejjebb ne ereszkedjék. (Mit is tehetne mást egyelőre?). Két hónapja alszom itt, muszájból. Elváltam, s az albérletért négyezret kértek. Olcsóbb? Persze, hogy lenne, de akkor kikötik, hogy nem dohányozhatsz, nem ihatsz, este 8-ra otthon légy, vendéget nem fogadhatsz, a villanyt este 10-kor lekapcsolják, fürdés hetente egyszer ... — Hol dolgozik? — Mindegy — legyint. — De egy üzemmérnökről nem jó, ha kiderül, hogy ide szorult. Azt persze, nem szégyellik, hogy hétezret adnak nettó. — A család? — Két gyerek, ők az anyjukkal maradtak a másfél szobásban. — Kilátások? — Esetleg egy újabb, de már tehetős házastárs. Vagy, ha sikerül, egy vegyes vállalat, ahol többet kereshetek. De tudok olyan volt főiskolai csoporttársamról, aki Nickelsdorf felé látta a kiutat ... (Tamás Tibor; Pont c. hetilap) — A parasztságon esett sérelem jóvátétele a téeszek végét is jelentheti. A jól működő gazdaságokét is, ami együtt jár az élelmiszer-termelés zavaraival, ellátási problémákkal. Legalábbis ezt mondják azok, akik ellenzik a földek visz- szaadását. (Aki válaszol: dr. Tallóssy Frigyes országgyűlési képviselő — a szerk.) — Valószínűleg tudatos a dolgok összekeverése. A tulajdonjog és a használati jog ugyanis nem ugyanaz. Az, hogy az erőszakos téeszesítés idején bevitt földek tulajdonjogát a tagok vagy azok örökösei visszakapják, nem azt jelenti, hogy ezzel a szövetkezet használati joga is megszűnik. A tulajdonjog helyreállításának kizárólag egy következménye lehet: a szövetkezet fizesse meg a ... Mostanság leginkább különféle aláírásgyűjtések színhelye az amúgy nem tisztaságával dicsekvő aluljáró. Nem is az hökkentett meg igazán, hogy egy köztársaságielnük-jelölt- ségre pályázó itt keresi pártolóit, de az már igen, hogy egy, a pártok konszenzusával megszületett, és az Országgyűlés által elfogadott — ezúttal a választási — törvény újratárgyalására, egyes előírásainak megkérdőjelezésére is főleg az aluljárók szólítottak fel. Ha ez így folytatódik, működésképtelenné válik az amúgy sem túlzottan dönteni kész, és eredeti értelméhez képest egyre inkább idézőjelbe tehető „hatalom”. Mentsen meg bennünket jó sorsunk attól, hogy az „aluljáró... Békéscsabán igyekeztek elfelejteni az előzményeket (tavaly itt is bemutatták A padlást), és szuverén módon kezelni a Doktor Herzet... A zenei alap azonos a Madách Színházéval,. Tolcsvay László sejtelmes és érzelmes zenéje eredetiben szólal meg. Kulcsár László a dalokat könnyedén, szépen énekli, figurája jó, de a kockáztató Herz vagány tempóival adós marad. Kettőjük lendületét szolgáltatja Réti Andrea Beryll Mezza- botta szerepében. Harkányi János, a zord Mezzabotta atyát visszafogottan, mértéktartóan játssza. A Mutter kulcsfigurája a musical-nek. föld használatáért a haszonbért ... ... — Nem válaszolt még arra: mi lesz, ha a jól menő téeszeket is szét akarják majd verni? — A jól gazdálkodó szövetkezeteket senki nem óhajtja szétverni. A szövetkezeti tagok jól felfogott érdeke az, hogy eredményes legyen gazdaságuk. — Az újraosztáskor egészen biztosan lesznek majd olyan földek, amiknek nem tudják megtalálni a gazdáját. Mi történjen ezekkel? — Nagyon lényeges, hogy a megszerveződő helyi ön- kormányzatok is kapják vissza ingatlanjaikat, hiszen enélkül elképzelhetetlen működésük. S ha még ezután is marad föld, célszerű azt azoknak a tagoknak vételre felajánlani, akik nem vittek be a tsz-be földtulajdont . .. (V. B.; ötlet) irodalomhoz” hasonló színvonalú „aluljáró-politika” társulják ... És itt következzen egy másik idézet, Veres Pétertől való: ,,... nem lehet olyan társadalmat sem elképzelni, amelyben nincsen fegyelem, amely úgy értelmezi a demokráciát, hogy például a gyerek azt csinálhat, amit akar. Végeredményben a gyerekek, a legkisebb ellenállás irányába haladva, csupán az élvezetekre, a kellemes dolgokra kívánkoznak, holott az élvezetért és kellemességekért előbb meg keli dolgozni.” Feltételezem, egyetértünk: az út a demokráciához a felszínen vezet. (Lector; Képes 7) Felkai Eszter mellőz minden közhelyes gesztust, és különös, szeretetre méltó alakot formál — egy ismerőst a sarokról, a kocsmából, a szomszéd házból. Kitűnő társa ebben Szántó Lajos, aki, mint az ellopott álmok után, koslató Oliver, szintén hiteles. Egy váratlan betegség miatt a rendező, Tasnádi Márton volt kénytelen Pancho de Weinberger mulatságos szerepébe beugrani. Kívülről (és belülről) jó ritmusú, élvezetes játékot, majdnem musicalt konstruált a Doktor Herzből. (A. M., XJj Tükör) KIS ZÖLD EMBEREK (A Népszabadeág karikatúrája) Pénzügy Ez a cápa sarcol, zárol Kása és aludttej N. Sislin, az SZKP KB nemzetközi osztályának magas beosztású tisztségviselője interjút adott az amerikai ABC tévéhálózatnak. Egyebek között kijelentette, hogy ha Magyarország óhajtja, bármikor kiléphet a Varsói Szerződésből. — Mi mindenesetre tiszteletben tartjuk a magyar döntést. Nem félünk a változásoktól — nyilatkozta a tisztségviselő. Arra a kérdésre, hogy Magyarország valóban elhagyhat- ja-e a Varsói Szerződést, Sislin így válaszolt: — Természetesen — majd hozzáfűzte, hogy a magyar tisztségviselők kijelentették, nem kívánnak távozni a szövetségből. Akinek a kása megégette a száját, az az aludttejet is fújja — tartja egy magyar szólásmondás, (ek; Újvidéki Magyar szó) „Aluljáró-politika?” „Felkai mellőz minden közhelyes gesztust”
