Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 25., szombat TALLÓZÓ íkÖRÖSTÁJ Az exminiszter tartása Sajtóvita (A Magyar Szó karikatúrája) Azé a föld — akié? Haszonbérbe a tsz-nek ... Ám soha akkora meg­lepetést, mint amikor ki­gyúrtak a szavazólámpák fé­nyei ! Nem kapott szótöbbsé­get a rpiniszter lemondási szándéka, ami olyannyira váratlan volt, hogy az elnök tanácstalanságában az igaz­ságügy-minisztertől tudakol­ta: mi is most a teendő? Hogy mi a teendő, az ki­derült — a miniszter lemon­dott, és ezt a Tisztelt Ház csak tudomásul veheti —, ám azon, hogy hogy mi mo­tiválhatta a képviselők han­gulatát, továbbra is csak töprengeni lehet. Nem ki­zárt, hogy a színeket sebe­... Most, hogy földereng egy „létező” demokrácia, pluralizmus, gazdasági meg­újulás hajnala, a politikai diktatúra lehetetlenné vált — megjelent helyette a pénz­ügyi diktatúra. Arca nem olyan indulatos és eltorzult, mint a politikai diktátoroké — ennek a pénzügyi dikta­túrának az arca sima és hű­vös, indulatmentes. De ke­gyetlen. Azonkívül bírja mindenfajta diktátorok kö­zös jegyét: magabiztos és rendíthetetlen. Nem hagyja magát meggyőzni. Eltűri az ellenérveket, kénytelen el­tűrni, mert ugyebár demok­rácia van, csak éppen nem hatnak rá az érvek. Parla­ment, bizottságok, kamarák, szakszervezetek, egyesületek, szakmák, közgazdászok, tu­dós pénzügyőrök: hiába mondják a magukét, ez a rezzenéstelen arc nem vál­tozik. Hiába mondják, nagy- tudásúak és hétköznapi pa­raszti ésszel megáldottak (mivelhogy ennyire pofon­egyszerű a dolog): a mai el­viselhetetlenre méretezett költségvetési sáp a holnapi prosperitást roncsolja, a mai túlhajszolt bevétel a holna­pi sokkal nagyobb állami bevételt teszi lehetetlenné. Hiába mondják, ott a bűv- szó: a költségvetés. Elképesztő arroganciával vezették be és fogadtatták el a fölkészületlen és tudato­san alultájékoztatott Parla­menttel az adótörvényt. Az­óta erre a parlamentariz­musra, mint demokratikus sarokkőre hivatkoznak, úgy­szintén elképesztő arrogan­ciával. Hiába mondják sza­kadatlanul képviselők és parlamenti bizottságok, hogy ez kidolgozott pénzügyi puccs volt: hogy semmiféle ellenvetést nem fogadott el a pénzügyi kormányzat; hogy az adórendszerről az­óta a gyakorlatban is bebi­zonyosodott, hogy rossz, mely tény láttán a rendszer egyik legmagabiztosabb ki­dolgozója látványosan meg­sértődött, ahelyett, hogy nyilvánosan bocsánatot kért volna a magyar néptől; és hiába mondják tudós szak­értők, hogy ez az adóztatás már bevezetésekor elavult volt, ez a rendszer világ­szerte letűnt már, tehát csak sen váltó korszakunkban félreértékelődött a követke­zetesség; a ma olyannyira hiányzó erkölcsi tartás ér­ték akkor is, ha azzal, ami­hez másvalaki konzekvensen ragaszkodik, a többség nem ért egyet. Alighanem a helyzet ha­tott felemelő erővel: a ma­gyar nép legalább fél évszá­zada nem lehetett tanúja an­nak, hogy egy miniszter le­mond tisztéről, hangsúlyo­zottan politikai okból. Hogy egv miniszter önálló véle­ményt képvisel és tart fenn testületével, a kormánnyal szemben, még bársonyszéke árán is, (Népszabadság) körül kellett volna nézni a prosperáló világban; hiába mondják, hajtogatják, dön­getik a falakat — a pénz­ügy mozdulatlan arcot vág. Rendíthetetlen és magabiz­tos, holott sem egyikre, sem másikra nincs semmi oka. S eközben sorra hozza to­vább sarcoló, préselő és mindenekelőtt elbizonytala- nító rendeletéit, zárol, enge­délyez, visszavon, vámot csökkent, vámot emel, devi­zát besöpör, devizát nem ad ki, autóimportot könnyít, autóimportot nehezít, soro­kat kígyóztat, pánikba ejt. S mindehhez eljátssza a koncepciózus reformer sze­repét. De valójában: eljátsz- sza a reform hitelét! És ez a legveszedelmesebb. E pénzügyi diktatúra éh­sége kielégíthetetlen. „Ha a cápa szája tátva” — akkor jaj neked, aki ott vagy a közelében. Csakhogy ott va­gyunk a közelében, mind a tízmilliónyian. Pillanatnyilag a pénzügy az ügyeletes cá­pa. De mikor lehet egyszer már cápa nélkül élni? Feneketlen éhségének egyik újabb veszélyeztetettje a Művészeti Alap. Kellő dema­gógiával szeretnek arra is hivatkozni, hogy a sztálini kor képződménye. Pedig az még ma sem elég érv, hogy valami 1950-ben alakult. Ar­ról a csekélységről sem il­lik megfeledkezni, hogy ez a Művészeti Alap akkor — persze törvénytelenül, de hát hol vigyáztak akkoriban er­re? — a működő és komoly vagyonnal, tőkével bíró kü­lönböző alapítványokat ol­vasztotta magába, mint pél­dául a nagy hírű Baumgar- ten-alapítványt, mondván, hogy majd ebben az egyesí­tett szervezetben működte­tik tovább az elkonfiskált vagyont az írók, művészek javára. Sok idős vagy nem publikáló író ma is abból a nyugdíjsegélyből él, mely az alaptól származik. És minden író és művész, az adón és SZTK-járulékon kí­vül évtizedeken át fizette és fizeti ma is minden fillér keresete után az öt, majd néhány éve már a nyolc százalék alapjárulékot. A Művészeti Alap a művésze­ké, íróké, nem pedig a pénz­ügyi kormányzaté ... (Gör­gey Gábor; Magyar Nemzet) ... A szakszervezetek már hónapok óta mondják — ha szavuk nem is kap tár­sadalmi súlyukkal arányos helyet a tömegtájékoztatás­ban —, hogy a gazdasági gondok megoldása nélkül nincs esélye a politikai re­formok továbbvitelének, a demokratikus jogállam fel­építésének. Mint ismeretes, a szakszer­vezeti mozgalom képviselői éppen azért álltak fel a nem. zeti kerekasztal mellől, mert ismételt kérésük, javaslatuk ellenére nem látták esélyét annak, hogy a kormányzó párt és az ellenzéki pártok a politikai kiegyezés mellett meg akarnak-e egyezni az állampolgárok túlnyomó többségét leginkább érdeklő gazdasági és szociális kérdé­sekben, tennivalókban, mód­szerekben. A szakszerveze­tek a kormánnyal folytatott legutóbbi tárgyalásokon, majd az országos koordinációs ta­nács múlt heti alakuló ülé­sén és a pénteki országos szakszervezeti gyűlésen is félreérthetetlenül a hatalom és a közvélemény tudomásá­ra hozták: a több mint négy­millió munkavállaló nem fo­gadja el, hogy miközben fo­lyamatosan romlanak élet- és munkakörülményeik. a nagy hatalmi-politikai tüle­kedésben az ország alapvető gazdasági és szociá'is prob­lémáinak megoldására alig jut figyelem és energia. Kukkolunk, kukkolunk? A kulcslyuk: a ... A voyeur legtöbbször fiatal férfi, introvertált alka­tú, félszeg, érzékeny, mun­kájában megbízható, de gát­lásos, aggodalmaskodó és többnyire intelligens. Gyer­mekkorában sehogy vagy csak titokzatosságoktól övez­ve elégíthette ki szexuális kíváncsiságát. ■ Kulcslyukon át nézte szeretkező szüleit, furcsa zajokat hallott, titok­ban fura játékokat játszott társaival, és a szexualitást mindenestől valami fojtott, titokzatos és tiltott dolognak érezte. De hiszen mindez vonat­kozhat akár valamennyiünk­re is. Századunkat megelő­zően a szemérmeteskedő nyugati féltekén minden, ami szexualitás volt, az ör­dögre tartozott. Akkor meg hogyan lehet, hogy nem let­tünk valamennyien voyeu­(V)ágyálmok ... Kérdőjelekké görbül az egész élet. Legföljebb felkiáltójelek­ké egyenesedik, gondolom, különösen amikor az ágy­bérleteket, a hidak alját, a piacok környékét, a pálya­udvarokat vagy az átmeneti munkásszállásokat veszem sorra. Dobozi utcai Lordok Háza, Dózsa György úti, Könyves Kálmán körúti vagy Szobi utcai szállások vidéken még csak nem is épültek. A Lordok Háza sárgára mázolt, rácsozott ablakú épülete leginkább egynémely gyógyintézetre, lelencházra emlékeztet. Hosszúkás háló­terem emeletes fapriccseire érkezési sorrendben tele­pednek a kényszerű kun­csaftok. Van férfi-' és van női szakasz. Természetesen (?) elkülönítetten. A hátsó udvar szobáiban, mondhat­ni, kényelem honol: keve­sebb az ágy, de tényleg ágyak, mert matraccal, ágy­neművel béleltek. Az egyik szobában néhány szék, szek­rény és asztal. A fogason kopott kabátok, kalap( !). . Az ágy melletti vasszekré­nyen vekker, teáskanna, műanyag pohár, családi gyu­fa, mezítlábas cigaretták ... Ennyi a „vagyona” K. J.- nek. Azt mondia a szakszervezet A szakszervezetek azt is kifejezésre juttatták, hogy nem kívánnak beszállni eb­be a nagy tülekedésbe, és nem érdekeltek a konfliktu­sok kiélezésében, a konfron­táció elmélyítésében. Ugyan­is ők valóban a társadalmi béke megőrzésének hívei. E béke megőrzésének, ponto­sabban, a békés átmenetnek azonban vannak bizonyos minimáiig gazdasági és szo­ciális feltételei, követelmé­nyei. Nem valószínű, hogy a munkavállalók millióinak szaporodó nyílt levelei, ál­lásfoglalásai, hangos követe­lései olyan szakértelemről tennének bizonyságot, mint a pénzügyi kormányzat le­hengerlő érvei. Az sem va­lószínű, hogy a mai mély válságból újabb terhek és áldozatok nélkül kievickélhet végre ez az ország. Ám az talán meggyőzheti a tisztelt képviselőket, hogy nem le­het sikeres semróilyen racio­nálisnak és logikusnak tűnő gazdaságpolitika, amely az államot megmenti a csődtől, a költségvetést a deficittől, de azon az áron, hogy az állampolgárok tönkremen­nek. Az állam csak akkor lehet gazdag, ha polgárai is azok — mondták ki a ma is cáfolhatatlan, pofonegy­szerű igazságot a klasszikus közgazdaságtan . képviselői... (Faggyas Sándor; Népszava) rökké? A válasz meglepő: mindannyian azok vagyunk. Mióta a televíziózás létezik, nyíltan vagy titokban mind­nyájan kulcslyukon át lesel­kedünk. Olyan intim pilla­natok és megnyilvánulások tanúi lehetünk, amelyekről röviddel ezelőtt még álmod­ni sem mertünk. Látjuk a verejtékező politikusokat, könnyező atléták kinagyí­tott képét: végignézzük a té­vé családregény-sorozatai­ban a már közeli ismerős­sé vált hősöket, amint vi­tatkoznak és szeretkeznek, veszekszenek és kibékülnek. És ha e jelenetek nem is annyira mutatósak, mint ahogyan azt a klasszikus voyeur szeretné — még ez is megvalósítható... (A P. M. Magazin nyomán az In- terpressből) (se) — Na meg, ami itt van a zsebemben: pénzem, igazol­ványaim... — mutatja kel­lő öngúnnyal, amellyel ho­mokzsákokat dob ki sorsa süllyedő léghajójából, hogy lejjebb ne ereszkedjék. (Mit is tehetne mást egyelőre?). Két hónapja alszom itt, mu­szájból. Elváltam, s az al­bérletért négyezret kértek. Olcsóbb? Persze, hogy len­ne, de akkor kikötik, hogy nem dohányozhatsz, nem ihatsz, este 8-ra otthon légy, vendéget nem fogadhatsz, a villanyt este 10-kor lekap­csolják, fürdés hetente egy­szer ... — Hol dolgozik? — Mindegy — legyint. — De egy üzemmérnökről nem jó, ha kiderül, hogy ide szo­rult. Azt persze, nem szé­gyellik, hogy hétezret adnak nettó. — A család? — Két gyerek, ők az any­jukkal maradtak a másfél szobásban. — Kilátások? — Esetleg egy újabb, de már tehetős házastárs. Vagy, ha sikerül, egy vegyes vál­lalat, ahol többet kereshe­tek. De tudok olyan volt fő­iskolai csoporttársamról, aki Nickelsdorf felé látta a ki­utat ... (Tamás Tibor; Pont c. hetilap) — A parasztságon esett sérelem jóvátétele a téeszek végét is jelentheti. A jól működő gazdaságokét is, ami együtt jár az élelmi­szer-termelés zavaraival, el­látási problémákkal. Leg­alábbis ezt mondják azok, akik ellenzik a földek visz- szaadását. (Aki válaszol: dr. Tallóssy Frigyes országgyűlési képvi­selő — a szerk.) — Valószínűleg tudatos a dolgok összekeverése. A tu­lajdonjog és a használati jog ugyanis nem ugyanaz. Az, hogy az erőszakos téeszesítés idején bevitt földek tulaj­donjogát a tagok vagy azok örökösei visszakapják, nem azt jelenti, hogy ezzel a szö­vetkezet használati joga is megszűnik. A tulajdonjog helyreállításának kizárólag egy következménye lehet: a szövetkezet fizesse meg a ... Mostanság leginkább kü­lönféle aláírásgyűjtések színhe­lye az amúgy nem tisztaságával dicsekvő aluljáró. Nem is az hökkentett meg igazán, hogy egy köztársaságielnük-jelölt- ségre pályázó itt keresi pártoló­it, de az már igen, hogy egy, a pártok konszenzusával meg­született, és az Országgyűlés által elfogadott — ezúttal a vá­lasztási — törvény újratárgya­lására, egyes előírásainak meg­kérdőjelezésére is főleg az aluljárók szólítottak fel. Ha ez így folytatódik, működésképte­lenné válik az amúgy sem túl­zottan dönteni kész, és eredeti értelméhez képest egyre inkább idézőjelbe tehető „hatalom”. Mentsen meg bennünket jó sor­sunk attól, hogy az „aluljáró­... Békéscsabán igyekeztek elfelejteni az előzményeket (tavaly itt is bemutatták A padlást), és szuverén módon kezelni a Doktor Herzet... A zenei alap azonos a Ma­dách Színházéval,. Tolcsvay László sejtelmes és érzelmes zenéje eredetiben szólal meg. Kulcsár László a da­lokat könnyedén, szépen énekli, figurája jó, de a kockáztató Herz vagány tempóival adós marad. Ket­tőjük lendületét szolgáltatja Réti Andrea Beryll Mezza- botta szerepében. Harkányi János, a zord Mezzabotta atyát visszafogottan, mérték­tartóan játssza. A Mutter kulcsfigurája a musical-nek. föld használatáért a haszon­bért ... ... — Nem válaszolt még arra: mi lesz, ha a jól me­nő téeszeket is szét akarják majd verni? — A jól gazdálkodó szö­vetkezeteket senki nem óhajtja szétverni. A szövet­kezeti tagok jól felfogott ér­deke az, hogy eredményes legyen gazdaságuk. — Az újraosztáskor egé­szen biztosan lesznek majd olyan földek, amiknek nem tudják megtalálni a gazdá­ját. Mi történjen ezekkel? — Nagyon lényeges, hogy a megszerveződő helyi ön- kormányzatok is kapják vissza ingatlanjaikat, hiszen enélkül elképzelhetetlen mű­ködésük. S ha még ezután is marad föld, célszerű azt azoknak a tagoknak vételre felajánlani, akik nem vit­tek be a tsz-be földtulaj­dont . .. (V. B.; ötlet) irodalomhoz” hasonló színvona­lú „aluljáró-politika” társul­ják ... És itt következzen egy másik idézet, Veres Pétertől való: ,,... nem lehet olyan társadal­mat sem elképzelni, amelyben nincsen fegyelem, amely úgy értelmezi a demokráciát, hogy például a gyerek azt csinálhat, amit akar. Végeredményben a gyerekek, a legkisebb ellenállás irányába haladva, csupán az él­vezetekre, a kellemes dolgokra kívánkoznak, holott az élveze­tért és kellemességekért előbb meg keli dolgozni.” Feltételezem, egyetértünk: az út a demokráciához a felszínen vezet. (Lector; Képes 7) Felkai Eszter mellőz min­den közhelyes gesztust, és különös, szeretetre méltó alakot formál — egy isme­rőst a sarokról, a kocsmá­ból, a szomszéd házból. Ki­tűnő társa ebben Szántó Lajos, aki, mint az ellopott álmok után, koslató Oliver, szintén hiteles. Egy várat­lan betegség miatt a ren­dező, Tasnádi Márton volt kénytelen Pancho de Wein­berger mulatságos szerepé­be beugrani. Kívülről (és belülről) jó ritmusú, élve­zetes játékot, majdnem musicalt konstruált a Dok­tor Herzből. (A. M., XJj Tü­kör) KIS ZÖLD EMBEREK (A Népszabadeág karikatúrája) Pénzügy Ez a cápa sarcol, zárol Kása és aludttej N. Sislin, az SZKP KB nemzetközi osztályának magas be­osztású tisztségviselője interjút adott az amerikai ABC té­véhálózatnak. Egyebek között kijelentette, hogy ha Ma­gyarország óhajtja, bármikor kiléphet a Varsói Szerződés­ből. — Mi mindenesetre tiszteletben tartjuk a magyar döntést. Nem félünk a változásoktól — nyilatkozta a tisztségviselő. Arra a kérdésre, hogy Magyarország valóban elhagyhat- ja-e a Varsói Szerződést, Sislin így válaszolt: — Természetesen — majd hozzáfűzte, hogy a magyar tisztségviselők kijelentették, nem kívánnak távozni a szö­vetségből. Akinek a kása megégette a száját, az az aludttejet is fúj­ja — tartja egy magyar szólásmondás, (ek; Újvidéki Ma­gyar szó) „Aluljáró-politika?” „Felkai mellőz minden közhelyes gesztust”

Next

/
Thumbnails
Contents