Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
1989. november 23., csütörtök o Felszólalók — gondolatok A pénzügyminiszteri előterjesztés után ismét vita következett. Szirtesné dr. Tom- sits Erika némi ellentmondást fedezett fel abban, hogy 1990 első negyedévében jön létre a Társadalombiztosítási Alap önkormányzata, az Alap jövő évi költségvetését viszont már az idén ösz- sze kell állítani. Javasolta, hogy mielőtt dolgozzák ki az új nyugdíjtörvényt, illetve a nyugdíjfinanszírozás rendjét. Szabó Imre (Hajdú-Bihar) fontosnak tartotta, hogy a költségvetés a jövőben is segítse a kistelepülések alapellátását és az indokolatlan színvonalkülönbség mérséklését. Bugán Mihály (Szolnok) javasolta, hogy az Alföld hátrányos helyzetének csökkentésére alakítsanak ki a kormány hároméves programjához kapcsolódó speciális Alföld-programot. Dr. Pregun István (Szabolcs- Szatmár) a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora üdvözölte azt, hogy a társadalmi feladatokat megvalósító egyházi intézményeket támogatják. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter arról szólt, hogy jövőre kiemelt figyelmet fordítanak az idősek, az alacsony jövedelműek és a hátrányos helyzetűek megsegítésére. Békési László a vitában elhangzott konkrét javaslatokra a decemberi vita során kíván kitérni. A Parlament elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés a Magyar Államvasutak számára 400 millió forint értékű bérpreferenciát folyósítson. Ugyancsak elfogadták a képviselők a második javaslatot is, amely a tanácsi gazdálkodást érinti. Döntésük alapján a tanácsok egészében a lakosság lélekszámával arányosan részesednek az adóbevételből, és nem úgy, mint korábban tervezték, hogy a második félévben a befolyó személyi jövedelemadó határozza meg a részesedés nagyságát. A kormány által benyújtott. a jövő évi költségvetés irányelveiről szóló tájékoztatóról általánosságban nem hoztak határozatot. Eszmecsere Etikus — nem etikus? A határozathozatalt követően, az ülés berekesztése előtt Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának főmérnöke ügyrendi kérdésben kért szót. Kifogásolta a szavazási eredmények név szerinti nyilvánosságra hozását. Utalt az előző napi esetre, amikor a képviselők Martóhy László lemondásáról döntöttek, s ennek eredménye a Magyar Nemzetben megjelent, annak ellenére, hogy ez nem név szerinti, egyenkénti, hanem nyílt listás, egyidejű szavazás volt. Az eset kapcsán úgy vélte, hogy a számítástechnikai adatvédelemhez hasonló jogi garanciákat kell teremteni a képviselők személyiségi jogainak biztosítására. Felszólította a Ház elnökét, hogy foglaljon állást abban a kérdésben, hogy milyen esetekben kerülhetnek ki a szavazási eredmények a Parlamentből. Arra is választ várt. hogy vajon ki adott engedélyt a konkrét esetben az információ kiszolgáltatására. Fodor István válaszában elismerte, hogy az engedélyt ő adta meg, már csak azért is, mert ilyenfajta információk már korábban is napvilágra kerültek, és az esetleges tiltások diszkriminációt jelentenének. Felkér-, te a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ügyrendi bizottságot, hogy csütörtökön üljön össze, és foglaljon állást a számító- gépes szavazással bevezetett új fogalmak, ‘így a nyíltlistás, egyidejű szavazás értelmezéséről, valamint az információkezelés jogi és etikai megítéléséről. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész úgy vélte, hogy az elnök helyesen döntött a nevek nyilvánosságra hozásáról, ugyanis a képviselőknek a nyilvánosság előtt kell vállalniuk döntéseiket. Ezt a véleményt más képviselők is osztották. Ezt követően az elnök berekesztette az ülést, amely ma, csütörtökön reggel 9 órakor az adótörvény módosítása feletti vitával folytatódik. A tudósításokat készítették: László Erzsébet, Lovász Sándor, Rákóczi Gabriella. Fotó: Kovács Erzsébet. Elmaradt interpelláció Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Űr! A nemzeti kerekasztal megegyezését elfogadva az Országgyűlés októberi ülésszakán olyan sarkalatos törvényeket alkottunk, amelyek a nemzeti megbékélés és fel- emelkedés ügyét hivatottak szolgálni. A Magyar Köztársaság alkotmánya értelmében minden magyar állampolgár azonos politikai és gazdasági jogokkal rendelkezik. A békés átmenet előmozdítása és a korábbi évtizedek jogtiprásának felszámolása érdekében törvényt alkottunk a jogtalanul elítélt és üldözött állampolgárok rehabilitálásáról is. Jó ütemben halad a pártállam lebontása. A kérdés csak az, hogy e nagy átalakítást valóban európai módon tesszük-e? Olyan emberek érdekében kívánok szót emelni — habár ez az IMSZP elnökségének a feladata lenne —, akik az elmúlt években, évtizedekben döntő többségükben becsületesen, legjobb tudásuk szerint szolgálták az állampárt törekvéseit, maguk is tevékeny szerepet vállalva a reformok előkészítésében. Miniszterelnök Űr! Ügy is szólok önhöz, mint az új párt elnökségi tagjához. ön is tudja, hogy a jogelőd párt fizetett alkalmazottait úton-útfélen megbélyegzik, hogy ,,ejtőernyősöknek” titulálják őket. Hallott-e arról, hogy újkori politikai „B”-listázás folyik velük szemben, és sok helyen a vezetők félnek alkalmazni őket képzettségüknél sokkal alacsonyabb munkakörökben is, mert attól tartanak, hogy őket is kikezdik. ön bizonyára tudja — ha mások azóta el is felejtették —, hogy a párt alkalmazottait hívták, hívtuk, hogy dolgozzanak nálunk. Azt azonban a legrosszabb álmukban sem hitték, hogy áldozatok lesznek, hogy életük derekán nemcsak állást kell keresniük, hanem egész egzisztenciájukkal felelniük kell azért, mert becsületesen dolgoztak. Kérdezem öntől, Miniszterelnök Űr, van-e joguk ezeknek az embereknek a tisztességes újrakezdéshez, a szakképzettségüknek megfelelő munka lehetőségéhez, politikai üldöztetés nélkül? Ha kérdésemre nemmel válaszolna, úgy kérem, szíveskedjen kezdeményezni a kormány legközelebbi ülésén, hogy az MSZP jogelőd pártjának alkalmazottait tisztességes módon bocsássák el és elhelyezkedésükben szűnjön meg velük szemben a hátrányos megkülönböztetés. Végezetül azt jegyezném meg, ha ennek a folyamatnak a kormány most nem vet gátat, ez néhány hónap múlva eléri, vagy elérheti a tanácsi, minisztériumi, majd a gazdasági szférát is. Várhatóan — a választások eredményétől is függően — nagy lesz a társadalmi mobilitás, tehát normális, európai körülményeket kell teremteni minden becsületes ember számára az elhelyezkedéshez. Tisztelettel: * * * Szabó Miklós Szabó Miklós, megyénk 5-ös számú országgyűlési választókerületének képviselője az itt olvasható interpellációt kívánta elmondani. Németh Miklós miniszterelnök beszédében foglalkozott a témával, amikor kifejtette: nem lehetnek hátrányos helyzetben a korábban pártalkalmazásban álló és felkészült szakemberek, összefogásra, józanságra szólított fel,, hogy a diszkrimináció ne nyerjen teret. Szabó Miklós ezért elállt az interpellációtól, közlése azonban indokolt. PARLAMENTI MOZAIK Mindegy, ki ül a pénzügyminiszter bársnnyszékében Az 1990-es költségvetési tervezet beterjesztése után sorra álltak fel a képviselők módosító javaslataikkal. Kivétel nélkül olyan indítványokat tettek, amelyek növelnék az államháztartás kiadásait! Békési László pénzügyminisztert a vita szünetében kerestük meg, arról kérdeztük, hogy ha mindezekre rábólintana a kormány, mennyibe kerülne? — Ahogy számoltam, kapásból 30 milliárd forintba. A javaslatban is van 20 milliárdos bizonytalanság, így összességében 50 milliárd forintos veszéllyel kellene szembenézni! Ez pedig a mai helyzetben elképzelhetetlen, ilyen javaslatot egyszerűen nem lehet előterjeszteni ! — Mi lehet a megoldás? — A legkézenfekvőbb az, ha minden kiadást növelő tételhez egy ugyanolyan bevételeket gyarapítót állítanánk. A decemberi ülésszaknak ez lesz a legkritikusabb pontja, amikor a különböző konkrét javaslatok szembesülnek egymással. — A támogatások csökkentése nem jelenthetne valamiféle elfogadható megoldást? — El tudom képzelni, hogy néhány milliárdot visz- szaveszünk a támogatásokból, de ez nagyon keserves lesz. Azért félek ettől a lehetőségtől, mert ahol igazán csökkenteni tudunk, az rögtön megjelenik az árakban. Ez pedig életveszélyes lenne, a lakosság hangulatát nem lenne szabad tovább feszíteni. — A tervezett kiadásokat nem lehet lefaragni? — Néhány tíz-, néhány százmilliót lehet, de ebből sehogy sem jön össze a 30 milliárd. — A költségvetési tervezet vitája után az adókról lesz szó. Mit vár ön ettől? — A vállalatokat érintő adókat kisebb-nagyobb vita után biztosan elfogadja a Parlament. A személyi jövedelemadó vitája azonban keserves lesz. — Egyre több szó esik arról, hogy a három-négy százalékos kedvezményes lakáshitelek megváltoznak. Mi igaz a híresztelésekből? — Valamit csinálnunk kell, a 3-4 százalék nem tartható. — Könnyű megjósolni, hogy a lakosság egy ilyen intézkedést óriási felháborodással fogadna. — Nem tehetünk mást, egyetlen év alatt a kamatok támogatása miatt a költségvetési támogatások 15-16 milliárd forinttal nőnek. Most tisztán 91 milliárd forintnál tartunk! Ha a jelenlegi rendszer maradna, akkor az sakk-matt helyzetet teremtene. Elő kellene venni a legrosszabb változatot, azaz az adókat nem tudnánk csökkenteni. — Személy szerint a 4 százalék helyett hány százalékot tud elképzelni? — Tízet, de úgy, hogy természetesen lesznek kompenzációs mechanizmusok is. Nem mindenkit egyformán érint majd a növekedés. Például: ha egy családnak az egy főre jutó jövedelme nem éri el az 5 ezer forintot, akkor a növekményt egy az egyben a költségvetésnek kell átvállalni. De ugyanez vonatkozik a 70 éven felüliekre, a három- és többgyermekes családokra is. — Mennyit segít ez a megoldás az 1990-es költségvetésben? — Mintegy 10 milliárd forintot, de egyszerre nem lehet drasztikus lépéseket bevezetni. Az embereknek már ez is igen nagy terheket jelent. — Vita közben hogy érzi magát a pénzügyminiszter székében? — Csodák nincsenek, viszont van egy jól ismert szituáció, szinte mindegy, hogy kit ültetnénk be a bársonyszékbe. ■— Egy majdani koalíciós kormányban vállalna-e hasonló szerepet? — Ezt én nem tudom! De azt először is meg kellene élni... Piros felkiáltójelek Jókora piros felkiáltójeleket kanyarított Ancsin Károly a személyi jövedelemadóról szóló vaskos anyag „gyenge pontjaihoz” — s máris sorolja mindegyikhez a mondandóját: — Annak idején a személyi jövedelemadó bevezetése előtt interpellációban akartam felhívni a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezetekben honos célrészjegyek kamatait vegyük ki az adó alá eső jövedelmek köréből. Akkor Békési László lebeszélt a felszólalásról, mondván, a következő évben ezt a részt úgy is kiveszik a tervezetből. S most mit látok? Semmi változás nincs a jelenlegi elképzelésben. Félő, hogy ezután azok, akiknek célrészjegyük van, visszakérik a közösből, s inkább az OTP-ben helyezik el megtakarított pénzüket, hiszen ott nem kell adózni a kamatok után. Ugyancsak a téesz-tagokat érinti a háztáji, vagy illetményföld pénzbeni megváltásával való szabályozás, mely szerint 6 ezer forint feletti jövedelem után kell adózni. Ez a rendelkezés túl szigorú, sőt, egyenesen irritáló: szerintem mentesíteni kellene az adófizetés alól, de legalábbis 10 ezer forint körül meghatározni az alsó határt. Jólenne, ha a téesz-törvény szerinti belső vállalkozásokból származó bevételeket a személyi jövedelemadóról szóló törvény egyéni vállalkozásból eredő bevételnek tekintené, .hiszen akkor itt is alkalmazható lenne az átalányelszámolás jól bevált mechanizmusa. Ehhez viszont — a jövedelem megállapításánál — lehetővé kellene tenni az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabály alkalmazását, s az érintettek maguk dönthetnék el az adóhatóságnál, milyen minőségben folytatják tevékenységüket. S hogy ezek a kérdések mennyire fontosak, Ancsin Károly tömören indokol: — Amennyiben a kormány nem tűzi sürgősen napirendre a mezőgazdaság problémáját, belátható időn belül súlyos ellátási gondokkal kell szembenéznünk. Szokolay Ar otthon marad Szarvas Andrásné békéscsabai képviselő meghívására vendégként, szakmája szerint újságíróként találkoztunk tegnap délelőtt Szokolay Zoltánnal, az MDF megyei elnökségi tagjával a Parlament folyosóján. Bár, tagadhatatlan, kissé meglepte, hogy éppen a Békés Megyei Népújság munkatársa fordul hozzá kérdésekkel. — Honatyáink az előterjesztett hároméves gazdasági programot vitatják. De gondolkodnak azon is, esetleg célszerűbb lenne az új Parlament felállásáig egy rövi- debb, ám konkrétabb tervet kidolgozni. Ha most ön is képviselő lenne, hogyan döntene? — Ebben az átmeneti helyzetben nem készítenék hároméves programot, hiszen a megvalósítás sikerét a majdani koalíciós kormánytól kellene számon kérni. — Ma már köztudomású, hogy a jelenlegi költségvetési és adótervek közel sem tükrözik a nemzetközi pénzintézetek elvárásait. Többen úgy vélik, a koalíciós kormánynak a jelenleginél is népszerűtlenebb intézkedéseket kell felvállalnia. Vajon az MDF hajlandó-e vállalni egy keményebb gazdaságpolitikát? — Egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő ágazatokban és ott használja a kormány a szigorítás módszerét, ahol indokolt. A jelenlegi terv változatlan elfogadása esetén csak növekednek a lakosság terhei. A veszteséges vállalatok felszámolásában kellene lényegesen hathatósabb eredményeket felmutatni. — Számomra úgy tűnik, az utóbbi napokban igencsak ellentmondásosan, kissé túlzóan fogalmazva, tudathasadásosán politizál az MDF. Hiszen szervezetként elsőként szállt síkra az MSZMP monopol hatalmának felszámolásáért, most viszont, amikor a népszavazás szentesítené az eddigi eredményeket, önök éppen bojkottra szólítják a fel a lakosságot... — Teljesen félreértésről van szó. Egyáltalán nem bojkottra szólított fel az MDF. Az elnökség foglalt állást úgy, hogy távol marad. Különben is, az MDF nem olyan szervezet, amely előírná tagjainak, mit kell csinálni. — ön vajon elmegy a szavazásra, avagy követi főnökeit és otthon marad? — Nem! Én úgy döntöttem, önállóan, hogy a kerek - asztal-megállapodásokra való tekintettel otthon maradok. De azért is nem értek egyet az akcióval, mert nekem van bizalmam a jelenlegi Parlament iránt, s nem feltételezem, hogy döntését, a munkásőrség, a pártva- gyon és a pártok munkahelyi létét illetően megváltoztatja.
