Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

1989. november 23., csütörtök NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) gazdálkodással kapcsolatos javaslatot. Ezután határozathozatalra került sor. Horváth Lajos elmondotta, hogy a kor­mány tájékoztatót terjesztett elő hároméves gazdaságpoli­tikai programjáról, de nem két ehhez az Országgyűlés­től iránymutató, feladat­megjelölő határozatot. A vi­tában viszont a kormány számára hasznos észrevéte­lek, ajánlások hangzottak el. Ezeket az Országgyűlés a kormány figyelmébe ajánlja. Ezek után kérdezte az el­nök, elfogadja-e az Ország- gyűlés a gazdaságpolitikai programról szóló tájékozta­tót. A képviselők közül 119- en nemmel szavaztak, 94-en igennel, 104-en pedig tar­tózkodtak. Horváth Lajos megállapí­totta: az Országgyűlés a kormány beterjesztett prog­ramját nem fogadta el. Ismét értelmezési vita Ezután vita kerekedett a határozathozatal értelmezé­sét illetően. Kemenes Ernő úgy vélekedett, pontosítani kellene a Horváth Lajos ál­tal megfogalmazottakat. A Minisztertanács nem kíván állásfoglalást a Parlament­től, a kormány egy tájékoz­tatót terjesztett be. A Par­lament nem tett mást, meg­hallgatta ezt a tájékoztatót, a képviselők ezzel kapcso­latban kifejtették vélemé­nyüket. Ezután Horváth Lajos azt javasolta; egyszerűsítsék le a dolgot, és maradjanak ab­ban: az Országgyűlés meg­hallgatta a kormány beter­jesztett tájékoztatóját. Pro és kontra vélemények után a megismételt szavazás eredményeként a jelenlevő 301 képviselő közül 251-en elfogadták, hogy a kormány mostani előterjesztését csak első olvasatnak tekintik, s decemberben foglalnak ál­lást a programokról. Politikai pikantéria vagy leszavazás? Kemenes Ernő a vitatható szavazási procedúra utáni szünetben az MTI munkatársának elmondta: szerinte az elnök helytelenül tette fel szavazásra a kérdést, amit a képviselők úgy értelmezhettek, mintha tartalmi jóvá­hagyásra volna szükség. Ezt azonban nem tehetik meg, hiszen világos, hogy a döntést a programról a második olvasásban kell meghozni. Erre a későbbiekben már az elnök is utalt. Valószínűleg az elnök sem volt teljesen tisztában azzal, kell-e egyáltalán szavazásra bocsátani a tájékoztatót — fejtette ki, hozzátéve: ily módon csak politikai pikantériából értelmezhető az első szavazási eredmény a kormány leszavazásának. A kormány szándéka a helyzetfeltárás, a kiútkeresés lehetséges módozatainak elemzése, és a képviselői gon­dolkodás egyfajta tesztelése volt az első olvasásos tá­jékoztatással — mutatott rá. A vitában egyébként lát­hatóvá vált, hogy a legérzékenyebb pontok az életszín­vonal-alakulással függnek össze, így a lakáskoncepció­ra vonatkozó különböző variánsok kapták a legtöbb bíráló megjegyzést. A második szavazás már korrekt volt. amikor is a képviselők erről döntöttek, hogy az elhangzott javaslatok figyelembevételével a kormány hozza ismét az Országgyűlés elé javaslatait — mondot­ta az OT elnöke. Békési László: Kétkarakterű a költségvetés A következő napirendi pontként Békési László pénz­ügyminiszter első olvasat­ban terjesztette a Tisztelt Ház elé a jövő évi költség- vetés irányelveit és legfon­tosabb előirányzatait. — Az előterjesztett költ­ségvetési irányelvek két el­térő karakterű költségvetési koncepciót tartalmaznak — mondta. — Az egyik az 1989-es adószintek érintetle­nül hagyása mellett 13 szá­zalékos árindexre épít, a másik a vállalkozások és la­kossági adók csökkentése mellett a fogyasztás terhei­nek mintegy 2 százalékos növelésével 15 százalékos fo­gyasztói árindexen alapul. Mindkét változat minimális követelménynek tekinti, hogy a költségvetés 15 milliárd fo­rintnál nagyobb hiánnyal nem zárhat. Az első változat a stagnálás, a beletörődés a kevesebb feszültséggel, ké­nyelmesebb kompromisszu­mokkal járó változat, a má­sodik alternatíva — amelyet a kormány ajánl — több fe­szültséggel jár, de magában foglalja a gazdasági átala­kulás és differenciált növe­kedés esélyeit — mutatott rá. Mit is írnak? talmaznak. A legigazságo­sabb és leghatásosabb a kompenzációval egybekö­tött fokozatos kamat- és lakbéremelés, valamint az állami bérlakások tulajdon­ba adásának gyorsítása, az alacsony hatékonyságú és pazarló ingatlankezelő szer­vezet erőteljes leépítése és átalakítása. — Sokan bírálják azt a kormányzati pénzügyi ma­gatartást. amely a költség- vetés hiányának csökkenté­sét kiemelt feladatának tartja. Nincs igazuk. Ez a szándék nem egy öncélú, fiskális terror konkrét meg­jelenése, vagy a Nemzetkö­zi Valutaalap szakemberei­nek fixa ideája, hanem az ország, a gazdaság jól fel­fogott érdeke. Minden fo­rint költségvetési hiány vagy a gazdaságból von el forrásokat, és ezzel csök­kenti a gazdaság pénzforrá­sait, vagy külföldi adóssá­gainkat néveli, vagy ha már egyik út sem járható, a fe­dezetlen költségvetési ki­adások az inflációt gerjesz­tik. Ez a magyarázata an­nak, hogy a kormány a 15 milliárdos költségvetési de­ficitet túl nem léphető fel­ső határnak tekinti' — hang­súlyozta a pénzügyminisz­ter. Nyugdíj- és családipótlék­emelés Béremelés az egészségügyben és a pedagógusoknál Békési László kifejtette: az egészségügyben, az oktatás­ban. a tudományos kutatás­ban, az igazságügyben és a rendőrségnél a költségvetés teljes körű állami támoga­tással fedezi a minden ed­diginél nagyobb mértékű, a költségvetési szerveknél dol­gozó csaknem egymillió em­ber további bérlemaradását megakadályozó 16 százalé­kos mértékű béremelést. Ezenkívül állami támogatás fedezi az egészségügyben, az élelmiszer-, energia- és gyógyszerárak növekedését, az oktatásban az élelmiszer­emelés kihatásait, valamint az egészségügyben és az ok­tatásban újabb, bérlemara­dást csökkentő központi bérpolitikai intézkedéseket, így az egészségügyi dolgo­zók és a pedagógusok jövő évi béremelése meghaladja a 25 százalékos mértéket. A többi költségvetési területen is végre kell hajtani a 16 százalékos béremelést, te­hát az igazgatásban dolgo­zóknál éppúgy, mint a fegy­veres testületeknél, vagy a kulti^rális intézményekben, ám ennek fedezetét saját erőforrásokból, megtakarí­tásokból, létszámcsökkentés­sel, illetve felesleges szer­vezetek, intézmények felszá­molásával kell megteremte­ni. — A védelem és az igaz­gatás rendkívül szigorú fel­tételek között működhet 1990-ben — fejtette ki a mi­niszter a továbbiakban. — A védelmi kiadások a folyó évi erőteljes csökkentés után jövőre sem növeked­hetnek, ami a hadseregben is végrehajtandó béreme­léssel együtt több mint 20 százalékos reálérték-csök­kentést jelent. Az átalakuló­ban levő, jelentősen csökke­nő, de egyben korszerűsödő magyar hadsereg ennél na­gyobb mértékű érvágást már nem tud elviselni. A belbiztonság, a rendőrség és az igazságszolgáltatás te­rületén pedig elkerülhetet­len a költségvetés kiadásai­nak növelése. Tarthatatlan a lakáshelyzet — Az egész költségvetés legneuralgikusabb pontja a lakásfinanszírozás tervezett módosítása. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, mindenki számára elfogad­hatatlan. A fiatalok lakás­hoz jutási esélye a jelenle­gi rendszerben nem javít­ható. az állam képtelen to­vább finanszírozni a napja­inkra 91 milliárd forintra duzzadt lakáspiaci terheket. A jövő évi költségvetés e probléma legalább részbeni megoldása nélkül nem állít­ható össze. Két területen mindenképp változtatni kell. Az egyik a bérlakásfenntar­tás állami terheinek, a má­sik a kedvezményes kama­tozású lakáshitelek kamat­kiegészítésének csökkentése. Elkerülhetetlen az is, hogy javítsuk a lakással nem ren­delkező családok, mindenek­előtt a fiatalok helyzetét. Ezért a költségvetési irány­elvek több változatot tar­A következőkben a költ­ségvetési koncepció legfon­tosabb kiadási tételeivel fog­lalkozott. A kormány támo­gatáscsökkentési programja 1990-re eredetileg mintegy 40 milliárd forintos támo­gatáscsökkentéssel számolt. A szakmai előkészítés 31,5 milliárd forintnyi támoga­táscsökkentést tudott meg­alapozni, így az ez évi 190 milliárd körüli összes támo­gatás jövőre 158-159 milliárd forintra csökkenhet. A tá­mogatások csökkentése más­fél-két százalékkal növeli a fogyasztói árszínvonalat, a helyi közlekedésben, az energiahordozóknál, a viz- és csatornadíjaknál, vala­mint a lakbéreknél. — A szociálpolitika átjö­vő évi költségvetés egyik ki­emelt területe — folytatta. — A koncepcióban tervezett 35 milliárd forintos szociális csomag az év közben több­ször is növelt 27 milliárd forintos idei kiadásokhoz képest mintegy 30 százalékos növekedést tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy jövőre két részletben tervezett, ha­vi 800 forintos nyugdíjeme­léssel a nyugdíjak reálérté­kének megőrzése 5400 fo­rintig biztosítható, az alatt növelhető. Havi 300 forintos gyermekenkénti családipót- lék-növelés garantálja a csa­ládi pótlék reálérték-meg­őrzését is, és sor kerülhet e nagyon fontos támogatási forma állampolgári jogon alapuló kibővítésére. Ezenkí­vül a legrosszabb helyzetben élő családok egyedi támoga­tására 4 milliárd forinttal többet fordíthatnak majd a helyi tanácsok, a lakosság életviszonyainak legjobb is­merői. Az egészségügyre ter­vezett 65 milliárd forint nemcsak a meglevő hálózat működtetésére nyújt fedeze­tet, hanem a fejlesztések üzemeltetésére, az egészség­ügy korszerűsítésére, re­konstrukciós programok megvalósítására is. A miniszter a továbbiak­ban szólt az egészségügy és a társadalombiztosítás kö­Pár(t)beszédek zötti feladatmegosztás módo­sításáról is. Januártól a tár­sadalombiztosítás átveszi az egészségügy finanszírozását, áprilistól a költségvetés a családi pótlék kifizetését. A javasolt megoldással a tár­sadalombiztosítás tartalékai mintegy 4 milliárd forint többlettel tovább növelhetők, a költségvetés pedig képes átvenni az áprilisra törvény­nyel, ' állampolgári jogúvá szélesíthető családi pótlék fi­nanszírozását. Maróthyról beszél a szavazógép A Magyar Nemzet alaposan felkavarta a Maróthy László körüli hangulatot azzal, hogy közölte azok név­sorát, akik a szavazás során nem fogadták el a minisz­ter lemondását. Szerkesztőségünk is elkérte az Ország- gyűlési Irodától a nyílt listás, egyidejű szavazás név szerinti eredményét. Ebből kitűnik, hogy a Maróthy lemondása ellen szavazott — az ismertebb személyek közül — Berecz János, dr. Czoma László, Duschek La- josné, dr. Fodor László (a Népszava főszerkesztője), Grósz Károly, Katona Imre, Kállai Ferenc, dr. Márton János (a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke), Szabó Ist­ván (a TOT elnöke), dr. Tóth Károly (református püs­pök), dr. Trautmann Rezső és Viczián János baptista egyházelnök. Tartózkodott a szavazástól — az ismertebb képviselők közül — dr. Hütter Csaba, Jakab Róbertné, Márk György, Stadinger István és Straub, F. Brúnó. A Békés megyei képviselők közül nem' fogadta el a miniszter lemondását: Balogh László, dr. Eleki János, Magyar Pál, Németh Ferenc, Púja Frigyes, Szabó Mik­lós és Zahorecz József. Tartózkodott a szavazástól: Han- kó Mihály, Sebesi Lászlóné, Szarvas Andrásné és Vass Józsefné. Elfogadta a lemondást: Fekete János és dr. Iványi Lajos. Nem szavazott: Ancsin Károly és dr. Ma­róthy László. A szavazás végeredményét tovább elemezve igen fon­tos üzenetre bukkantunk. A bős—nagymarosi vízlépcső építésében leginkább érintett megyék képviselői közül igen kevesen fogadták el a miniszter lemondását. A 15 tagú Győr-Sopron megyei képviselőcsoportból mindössze ketten, a 10 tagú Komárom megyeiből pedig négyen. A többiek a lemondás ellen szavaztak, vagy tartózkod­tak, Még elgondolkodtatóbb a kép, ha a Duna érintett szakasza mentén fekvő választókerületek képviselőinek szavazatait elemezzük. Eszerint a 15 Duna-menti vá­lasztókerület képviselői közül mindössze négy fogadta el Maróthy László lemondását. * A történteket úgy is fel lehet fogni, hogy az ökológiai vészhelyzetben levő terület képviselőinek zöme csupa sztálinista, vagy érzelmileg labilis ember (mivelhogy meggyőzte őket a miniszter érzelmekben gazdag beszé­de). Ám ifgy is lehet szemlélni a dolgokat, hogy a víz­lépcső körül /még sincs minden rendben. Sőt, az is le­het, hogy sokaknak nem is Maróthyval van baja? Tessék! Lehet találgatni.

Next

/
Thumbnails
Contents