Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

1989. november 21., kedd NÉPÚJSÁG Németh Miklós az NSZK-ban tárgyalt Prágában rendkívül feszült a helyzet Megkezdődött az RKP XIV. kongresszusa Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, és Németh Miklós, magyar mi­niszterelnök. vasárnap este több órás intenzív munka­tárgyaláson találkozott a kancellár ludwigshafeni há­zában — közölte hétfőn, a bonni kormányszóvivő. A közlemény által Igen barátinak minősített véle­ménycsere középpontjában a gazdasági együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok további kiépítésének kérdé­sei álltak. A két kormány­George Hush, amerikai el­nök vasárnap megvétózta a kongresszus 14.6 milliárd dolláros külföldi segélyprog­ramjának .törvénytervezetét, amelynek része a Magyar- országnak és Lengyelország­nak nyújtandó 533 millió dolláros keret is. A Magyar- országnak és Lengyelor­szágnak szánt segélyek sor­sáról a későbbiekben fog­nak dönteni. Az amerikai elnök szerint a törvénytervezettel 15 mil­lió dollárt juttatnának az ENSZ családtervezési prog­ramjához. amelynek kere­tében például támogathat­nák Kínában az abortuszok erőltetését. Elsősorban ezt ellenzi az amerikai elnök, akinek véleménye szerint emellett a törvénytervezet korlátozza az amerikai kor­fő ezenkívül tárgyalt Kelet- és Délkelet-Európa, vala­mint általában, a nyugat­keleti kapcsolatok időszerű fejleményeiről. A szövetsé­gi kancellár tájékoztatta a magyar miniszterelnököt, az európai közösség 12 állam- és kormányfőiének előző esti párizsi megbeszéléseiről. Mindketten egyetértettek abban, hogy a fejlemények egész Európában döntő sza­kaszukhoz értek, ami meg­követeli a Nyugat és Kelet közötti fokozott politikai és gazdasági együttműködést. mányzatot a külföldi segély­alapok felhasználásában. * * * A Szánkéi Simbun című japán lap vasárnap kor­mányforrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a to­kiói kormány úgy döntött, hogy 300 millió dollár se­gélykeretet fordít Lengyel- ország és Magyarország tá­mogatására. Ebből 50 millió dollárra rúg az a keret, amennyiért Magyarországtól gabonát vásárolnának,- a lengyelországi élelmiszerse­gély részeként. A távol-ke­leti ország ezenkívül első­sorban környezetvédelmi projektekre és több száz személyt érintő szakember- képzés elősegítésére kíván­ja fordítani a segélyössze­get. A részletekről a brüsz- szeli 24-eket a hónap vége előtt tájékoztatják. Tovább mélyült a szaka­dék a CSKP és a vele szö­vetséges két kis párt. s szocialisták és a néppárt között, a pénteki diáktünte­tésen történtek megítélésé­ben. A Csehszlovák Szocialista Párt teljes vezetősége, cseh­országi és szövetségi parla­menti frakciója a párt lap­jának, a Svobodné Slovónak az első oldalán, a pénteki brutális rendőri akciót éle­sen bíráló nyilatkozatot tett közzé hétfőn. A párt, szem­behelyezkedve a hivatalos értékeléssel — miszerint külföldről ösztönzött pro­vokációról volt szó —, azt hangoztatta, mint az idén már többször is, hogy a rendőrség védtelen tüntető­ket támadott meg. A Cseh­szlovák Szocialista Párt a történtek azonnali kivizsgá­lását követeli, valódi és nyílt dialógusra hív fel. Állásfoglalásában tiltako­zott a pénteki események Péntek reggeltől hétfő regge­lig 9 ezer 446 utasból 1421-et minden indoklás nélkül visz- szairányitottak a határról a román hatóságok. Ezt Nováky Balázs ezredes, a BM Határőr­ség országos parancsnokhelyet­tese közölte az MTI kérdésére. Elmondta, hogy főként Nagy­lakon nehéz az átkelés, ahol hétfő reggel 95 kamion vára­kozott, Gyulán pedig 25. A biharkeresztesi. a esengeri és a nyirábrándi határátkelőn vi­szonylag rendezett a forgalom. A hét végén egyébként 159-en miatt, a Csehszlovák Nép­párt prágai városi vezetősé­ge. az állásfoglalás szövegét első oldalon közölte a párt lapja, a Lidova Demokra- cie. Vasárnap rendkívüli együttes ülést tartott a hi­vatalos ifjúsági szervezet városi bizottságának és a városi főiskolai tanácsnak az elnöksége. A tanácskozá­son, amelyen részt vett az ifjúsági szervezet országos elnöke, Vasil Mohorita, kö­zös nyilatkozatot fogadtak el, amely nem megfelelő és politikailag megfontolat­lan lépésként, élesen elítéli a rendőri akciót. A tanács­kozáson úgy határoztak, hogy vizsgálatot kérve a csehszlovák főügyészséghez fordulnak^ Prágában rendkívül fe­szült a helyzet, a főiskolá­sok és a középiskolások egy része az utcákra vonult, hétfőn délutánra újabb tün­tetést hirdettek meg a Ven­cel térre. jöttek át illegálisan Romániá­ból Magyarországra. Szólt arról is, hogy a ma­gyar-osztrák határon az elmúlt héten 134 Romániából érkezett állampolgár próbált átszökni, az osztrák hatóságok azonban visszaadják azokat, akiket si­kerül elfogniuk. Ugyanakkor minimálisra csökkent a hazán­kon keresztül Ausztriába utazó NDK-állampolgárok száma', na­ponta csupán 10-20 ember lépi át a határt. Szeptember 11-e óta, egyébként összesen 49 ezer 500-an utaztak ki ily módon. Hétfőn délelőtt Bukarest­ben a köztársasági elnöki palota kongresszusi termé­ben megkezdődött a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusa, 3308 küldött és több mint ezer meghívott jelenlétében. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára üdvözölte a kül­dötteket és meghívottakat, majd Manea Manescu az előkészítőbizottság nevében előterjesztette a kongresszus napirendjét, amelyet a kül­döttek egyöntetűen elfogad­tak. Ennek alapján az ct napra tervezett tanácskozás napirendje a következő: 1. Fábry Pál, a második vi­lágháború utáni Magyar Köztársaság egykori diplo­matája visszajuttatta a kül­ügyminisztérium egykori pe­csétjét — az új Magyar Köztársaságnak. A bélyegző, kalandos úton, előbb a rodostói Kossuth Múzeumba, majd Amerikába került. Fábry Nagy Ferenc kormányának törökországi ügyvivője volt és a magyar- országi politikai fordulat után az Egyesült Államokba emigrált. Magával vitte a Magyar Köztársaság külügy­minisztériumának bélyegző­jét, amelynek hasznosítását is mérlegelték. Varga Béla, tése a Román Kommunista Párt tevékenységéről a XIII. és a XIV. kongresszus kö­zötti időszakban és a párt jövőbeni feladatairól. 2. A Központi Revíziós Bizottság jelentése. 3. Az irányelvek programtervezete Románia gazdasági-társadalmi fejlesz­téséről az 1991—1995-ös öt­éves tervidőszakban és a 2000—2010-es évekig terjedő időszak hosszú távú tervei. 4. A Román Kommunista Párt főtitkárának, a párt Központi Bizottságának és a Központi Revíziós Bizottság­nak megválasztása. Ezt követően Nicolae Ceausescu megkezdte több órás előadói beszédét. az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke emigrációs kormány felállítását tervezte, amely útleveleket, is adott volnA ki. A terv nem valósult meg. A bélyegző a Szabad Európa Rádió páncélszekrényébe ke­rült az Egyesült Államok­ban. Fábry Pál. aki ma New Orleansban él, a napokban ünnepélyes keretek között átadta a köztársasági kül­ügyminisztérium pecsétjét az új Magyar Köztársaságnak. Gesztusát megköszönve, Horn Gyula külügyminiszter ne­vében Vár hőnyi Péter wa­shingtoni magyar nagykövet vette át az értékes emléket. Külföldi segélyek — Bush vétója Nehéz az átkelés a magyar—román határon A Központi Bizottság jelen­Hazakerült a köztársasági külügyminisztérium pecsétje aJ3BECTM * 1954 szeptembere: hadgyakorlat — gombafelhő alatt Népszerű kiadványaink már több adatot közöltek arra vo­natkozóan, hogyan vált hazánk nukleáris nagyhatalommá. Tudjuk például, hogy 1946 decemberében egy urán-grafit reaktorban megvalósítottuk az első láncreakciót, 1949 au­gusztusában felrobbantottuk az első atombombát, 1954 jú­niusában üzembe helyeztük az első atomerőmüvet. Ám nuk­leáris fejlődésünknek voltak más, nem kevésbé fontos ese­ményei. Az egyik ilyenről — egy atombomba felrobbantá­sával együtt tartott hadgyakorlatról — az egyik résztvevő, Vlagyimir Beneianov számol be, aki jelenleg a Leningrádi Szevzapmcbel Termelési Egyesülés vezérigazgatójának he­lyettese. 1953 szeptemberében a húsz esztendős Vlagyimirt behív­ták katonai szolgálatra. Alakulata tavaszig Belorusziában állomásozott. Ekkor viszont parancs érkezett az állomáshely sürgős megváltoztatásáról. — A katonáknak és a tiszteknek váratlanul megparan­csolták. hogy borotválják le fejüket. A felsorakozott kato­nák előtt maga a politikai parancsnokhelyettes, sapkáját le­véve. mutatta meg, hogy feje simára van borotválva... Riadóhelyzetben vagoníroztunk be. Moszkván, Kujbiseven, Csapajevszken át keleti irányba tartottunk. Az egyik mesz- szi állomáson kirakodtunk és gyalog értük el azt a folyót, amelynél egy nagy tábort alakítottak ki. Berendezkedtünk és megtudtuk, azért érkeztünk a dél­uráli katonai körzetbe, hogy olyan hadgyakorlaton vegyünk részt, melyben atombombát is be fognak vetni. Nem ijed­tünk meg. Akkor még nagyon keveset tudtunk az atombom­báról, a nukleáris robbantások következményeiről pedig még annyit sem. Az előkészítő szakasz nagyon nehéz volt. Hosszú időn át kellett járnunk gázálarcban, sőt benne is aludtunk. Megis­merkedtünk az atomfegyver-ellenes védelemre vonatkozó titkos utasításokkal. Egyik nap mindenkinek aláírásával kellett megerősítenie, hogy 25 évig nem mondja el senkinek azt, amit a táborban, illetve a hadgyakorlaton tapasztalt. Akkor ennek nem tulaj­donítottunk különösebb jelentőséget, sőt büszkék voltunk arra, hogy rendkívül fontos katonai szolgálatot teljesítünk. Jól élelmeztek bennünket, új egyenruhát kaptunk és a kul­turális rendezvények sem maradtak el. A robbantást szeptember elejére tervezték. Az atombom­báit repülőgépről kellett ledobni. A bomba hatóerejét nem közölték. Később megváltoztatták az időpontot, mert a szél­irány állítólag nem volt megfelelő. Várni kezdtünk hát, hogy alkalmassá váljanak a meteorológiai körülmények. Közben az edzések, a gyakorlatok folytatódtak. Egyébként gyönyörű színhelyet választottak. Dombok és völgyek, sza­kadékok, távolabb nagyobb hegyek. Csodálatos tölgyfaerdők, mellettük pedig búzamezők és dinnyeföldek. A robbantás tervezett epicentrumában különböző magasságú épületeket emeltek, föld alatti létesítményeket alakítottak ki, és kü­lönböző haditechnikát állítottak fel. Egyik alkalommal kö­zölték velünk, hogy a hadgyakorlaton jelen lesznek N. Bul­ganyin honvédelmi miniszter, helyettesei, a csapatnemek parancsnokai. A hadgyakorlaton részt vevő katonák parancsnoka I. Pet­rov tábornok volt, az egész hadgyakorlatot pedig G. Zsukov marsall, a honvédelmi miniszter helyettese irányította. Rend­kívül nagy volrt a forróság. A folyóból vizet nem ihattunk, azt tartálykocsikból szállították valahonnan. Ennek ellenére több megbetegedés fordult elő. Viszont a táborban sok kato­nai kórház volt, így járványveszély nem alakult ki. Telt-múlt az idő. A szakértők mindent újra és újra leel­lenőriztek. A robbantás epicentrumától az állásainkhoz ve­zető két és fél kilométer hosszú lövészárkot I. Kurcsatov akadémikus is végigjárta, ő tanácsolta például, hogy a fát kenjük be agyaggal, nehogy elégjen a robbantáskor. Min­denkinek speciális üveget osztottak szét a gázálarcokhoz. Ezeken az üvegeken át még a napot is alig lehetett látni. És eljött szeptember 13-a, 20.00. Alighogy nyugovóra tér­tünk a bőséges vacsora után — riadóztattak bennünket. Fel­öltöztünk. Erre lefújták a riadót. 22.00. Ismét harci riadó. Megparancsolták, hogy a 30 fokos forróságban az egyenru­ha alá öltsünk meleg alsóneműt is. Szeptember 14., 6 óra. Ébresztő. Felhőtlen ég, néma csönd. Hallgattak még a madarak is. Reggeli, majd mű­szakellenőrzés. Minden harci eszközi a fedezék -k védelme alatt. A fiúk kíváncsiságból egy hatalmas, 20 pudos követ gurítottak fedezékük tetejére, hogy megnézzék, mit csinál vele a robbanás. A robbantás pillanatában Beneianov egy láda i ült, mel­lette Cipin alezredes, politikai parancsnokhelyettes. 9.30-kor kisebb robbanások hallatszottak. Ez még csak imitáció volt, a műszerek ellenőrzése. Néhány perc múlva pedig való­ban remegni kezdett a föld. Aztán egy hatalmas ütés kö­vetkezett. Óriási erejű. És utána különös hang. Semmihez sem hasonlítható. Ezt a hangot egyetlen instrukció sem ír­ta le. A műszerek skálája teljesen kilengett. Aminyev üteg­parancsnok jelentést akart tenni a robbanás érkezéséről, de a telefon már nem működött. Kiugrott a fedezékből, de azonnal visszarohant, szorosan behúzta maga mögött az ajtót és még a köpenyét is elé tette. Később Beneianov és Aminyev találkoztak, 1987-ben Le- ningrádban. Aminyev akkor mondta el, hogy egy óriási fekete felhőt látott, amely egyenesen feléjük tartott... ... 40 perc elteltével megengedték, hogy a katonák el­hagyják a fedezéket. Megdöbbenve néztek körül: a fákon nem volt egyetlen levél sem, a 20 pudos követ pedig a robbanás ereje valahová messze repítette. A fedezékbe rej­tett. gépkocsik vezetőfülkéjét a robbanás ereje teljesen összenyomta. És minden katona harci feladatot kapott. — Én azt a parancsot kaptam, hogy rohanjak az előretolt őrhelyre, amely az epipcentrum közelében volt és segítsek a fiúknak feltekerni a kábelt, elhozni a műszereket. Telje­sen menetfelszerelésben szaladtam, gázálarcban, 40 fokos forróságban. Felnéztem az égre: fantasztikus színű, felhő­foszlányok borították. Ekkor dördültek el a lövegek és kezdték ledobni bom­báikat a repülőgépek. A korábban megjelölt területeket vették célba, azt figyelték, hogyan állnak helyt az embe­rek és a gépek. Ez négy órán át tartott. Később azok a tisztek, akik nagyon jól tudták, mi a háború, hiszen részt vettek Berlin ostromában is, elmondták, hogy ilyesmit so­ha életükben nem láttak. Mind az öt kilométert futva tettem meg. Menet közben letéptem a gázálarcot, körülnéztem. Ha a fejem nem lett volna leborotválva, a hajam valószínűleg égnek meredt volna a látványtól... Körös-körül elszenesedett fatörzsek, égő fű. A föld is, szinte füstölt: Egyes fatörzsek az ágakig besüppedtek a földbe, mintha csak egy óriás verte volna bele őket. És mindenütt sűrű por kavargott. A központi őrhelyre visszatérve, gépkocsira ültettek és ismét visszairányítottak az epicentrumba. Néhány, a föld felszínéről elsöpört vagy leégett falu romjai mellett halad­tunk el (lakóit a robbanás előtt kitelepítették). A föld tes­tét hatalmas repedések szelték ketté. A radioaktív fertőzés csak késő este került szóba, amikor az éhes katonák visszajutottak a táborba. Valamennyinek kiszáradt a torka, fájt a feje, zúgott a füle. Volovelszkij alezredes, a vegyvédelmi szolgálat parancsnoka egy sugár­zásmérővel vizsgálta meg a katonákat. Vologya ma is em­lékszik arra. hogv az 50-es számot emlegette. Késő éjsza­ka előkerült a tábori konyha is. Ezt követően a katonákat fürdőbe küldték, amelyet egy nagy sátorban alakítottak ki. Megmosakodtak, egyenruhát váltottak. Ám csizmát, kapcát és alsóneműt nem cseréltek. — 35 éve harcolok egészségemért és méltóságomért. Azon kevesekkel, akik még életben maradtak — mondja szomo­rúan Bencianoc. Bencianoc már a robbanás után egy évvel furcsa jeleket észlelt magán: egyre jobban fájt a feje, nyilallta hátgerince, fájdalmat érzett a csontjaiban, romlott a látása. Több kórházban és klinikán feküdt. De esküjéhez híven nem mondhatta meg az orvosoknak, mi történt vele. Csak 1961-ben mondta el először mindezt a katonaorvosi akadé­mián ... D. Jefremov A SZERKESZTŐSÉGTŐL: a nukleáris robbanást átélt ka­tonák többször fordultak a Honvédelmi Minisztériumhoz, a kormányhoz. Nem kitüntetést és dicsőséget kértek, hanem azt, hogy hozzák nyilvánosságra, hűek maradtak esküjük­höz. Hogy sorsukról végre mindenki megtudja az igazat. Alapvető segítségre van szükségük. Hiszen egészségük megrendült és sokan közülük még messze vannak a nyug­díjkorhatártól. Ők talán nem érdemelték ki a harcmezőt megjárt katonákat megillető kedvezményeket? Annak elle­nére, hogy a háború számukra még egy napig sem tartott. A Honvédelmi Minisztériumnak össze kell állítania azok névsorát, akik e hadgyakorlaton részt vettek. Fel kell ku­tatni az életben maradottakat és segíteni kell nekik. Mint ismeretes, a Minisztertanács« az idén az afganisztáni inter­nacionalista katonáknak járó kedvezményeket kiterjesztette azokra is, akik Észak-Koreában. Szíriában, Egyiptomban, Vietnamban, Etiópiában és Angolában teljesítették katonai kötelességüket. De mi lesz A. Bencinovval és a nukleáris hadgyakorlat többi sok száz résztvevőjével?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents