Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM Mai számunkból: Gyertyák az erdélyiekért (3. oldal) fl szegedi balett Békéscsabán (3. oldal) Nyílt fórum (4. oldal) Űrök bélyeg-e: „állami árvácska”? (5. oldal) Magánvélemény (5. oldal) Partizánból Szivárvány (6. oldal) II lakossággal fel kell ismertetni a gazdaság helyzetének drámaiságát Helyenként igen éles kritikával illették a Magyar Köztársaság jövő évi állami költségvetését az Ország- gyűlés szociális és egészségügyi, valamint építési és közlekedési bizottságának tagjai szerdai ülésükön. A leg­markánsabban kirajzolódó kifogás: a költségvetés elveit illetően a korábbiakhoz képest semmi eltérés nem érzé­kelhető, az előterjesztésben nyoma sincs a kibontakozás szellemének. Az egyik felszólaló szerint, ha a képvise­lők elfogadják az irányelveket, azzal az ország agoni- zálását hosszabbítanák meg. Többen megfogalmazták azt a véleményüket, hogy a lakossággal is fel kell is­mertetni a gazdaság helyzetének drámaiságát. Mások azt kifogásolták, hogy a kormányzat „bátornak” minő­síti magát, ugyanakkor nem vállalja a kellemetlen in­tézkedések sorozatát. Ez utóbbira reagálva az Or­szágos Tervhivatal államtit­kára, Surányi György, mint­egy a kormány kemény ke­zű politikáját szemléltetve, szólt a jövő évre .tervezett népszerűtlen intézkedések­ről. Egyebek között arról, hogy az élelmiszerárak 15— 18, a háztartásienergia-költ- ségek 25 százalékkal emel­kednek. A víz- és csatorna­díjak támogatását egyhar- rnadára kívánják csökkente­ni. A lakbéremelésnek csu­pán a mértéke kérdéses. Amennyiben már január 1- jén 50 százalékkal emelked­nének a lakbérek, úgy átla­gosan 340 forinttal kellene többet fizetni. A június 1- jei 100-százalékos emelés la­kásonként hatszázötven fo­rintot jelentene. A né­hány napja kiadott turista valutabeváltási szabályozás elengedhetetlen volt, mert a kettős valutarendszer veszé­lye fenyegetett. Egyetértett azonban azzal a képviselői felvetéssel, hogy a deviza- rendelkezés túlságosan ké­sőn jött. Surányi György a vámok felemelésében, illetve a 25 százalékos általános for­galmi adó kivetésében látta a kiutat. A jövő évi tervek között szólt arról, hogy a tőkés fi­zetési mérleghiányt 800 mil­lió dollárra kellene leszorí­tani, s meg kell szüntetni a jelenlegi 1,3 milliárd rube­les szocialista külkereskedel­mi többletet. Az államtitkár fontosnak tartotta a gyengén gazdál­kodó vállalatok felszámolá­sát, szükségesnek ítélte a tu­lajdonreform mihamarabbi bevezetését, a privatizáció gyorsítását. Surányi György nem rejtette véka alá, ho.gy ami hibát az elmúlt négy évtized alatt el lehetett kö­vetni, azt az ország megtet­te. Furcsának nevezte, hogy a gazdaság mély, súlyos vál­ságáról beszél mindenki, a fogyasztás ugyanakkor még­is 4 százalékkal növekszik. Kunos Péter pénzügymi­nisztériumi államtitkár a kormán}' előtt álló lehetősé­geket fejtegette. Szerinte a kormány akkor tisztességes, ha nem hagyja a következő kormányra a gondokat, s vállalja a mostani nehéz döntéseket. A vitában felszólaló kép­viselők többsége egyetértett abban, hogy a jelenlegi kor­mány semmivel sem hozott kevesebb rossz döntést, mint a korábbiak. A kormányzat hibájaként rótták fel, hogy a halaszthatatlan intézkedé­seket akkor teszi meg, ami­kor már „ég a ház”. Mások azt kifogásolták, hogy a ma-/ gyár gazdaság megítéléséről, egymásnak ellentmondó hí­rek, elemzések látnak nap­világot, a lakosság nincs tisztában a valós helyzettel. Ezután a bizottságok tag­jai meghallgatták Somogyi Lászlónak, a Budapest—Bécs Világkiállítás kormánybizto­sának tájékoztatóját a vi­lágkiállítás előkészületeiről. A képviselők vita nélkül vették tudomásul a tájékoz­tatót, és ezzel az együttes •ülés befejeződött. A szociális és egészség- ügyi bizottság immár az épí­tési bizottság tagjai nélkül ifolytatta ülését az adótör­vények módosításáról. Szin­tén tegnap ülésezett a Par­lament ipari bizottsága is. Történelmi lehetőség Volt egy korszak életünkben, amikor nem voltak hibák, sem tévedések. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Simának, reflektorfényesnek tűnt az út, melyen ha­ladtunk. Nemzedékünk észrevétlenül be­lenőtt ebbe a hibamentes világba. Akik kételkedtek, azok is lassan belátták, job­ban járnak, ha kételyeiket félreteszik. Ebben a csendes, közmegegyezéses, se hi­deg, se meleg légkörben abban a hitben ringattuk magunkat, hogy elkerüljük a veszélyes szakadékokat, a tragikus csap­dákat. Sőt, mi több, kiiktattuk őket, hogy ilyenek nincsenek, nem is létezhetnek a mi világunkban. Közben gyarapodtunk. Ezt se felejtsük el! Ki így, ki úgy, de gyarapodott. Mi is, meg az egész ország. Kacsintottunk egyet keletire, egyet nyu­gatra, s jóízűen kanalaztuk a gulyás- kommunizmust, abban a tudatban, hogy az örökkön örökké tart, mintha sohase ta­nultunk volna dialektikát. Hát csoda, hogy megnőtt az önbizal­munk? Hogy büszke öntudattal tekintet­tünk a jövőbe?! Igen ám, de repedezni kezdett felettünk a mennyezet. Nem akar­tunk hinni a szemünknek, s csak halkan suttogtuk: hát igen, vannak hibák. De válság még nincs, mert a mennyezet még nem szakadt ránk. Pró és kontra vitatkoz­tunk. Mennyi érv, mennyi értekezlet, mennyi tanácskozás! A mennyezet mégis megrepedt. És ezen az egyre táguló repe­désen keresztül már azt is lehetett látni, -ütői rogyadoznak a falak. Hogy hatal- í .as adósság nehezedik rájuk. Hiába ké­szítettünk terveket, a költségvetés defi­citje évről évre nőtt. Most már tudjuk, sem a bős—nagymarosi építkezés, sem az uránbánya nem hoz vigaszt. A nagyberu­házások egyre több támogatást és pénzt visznek el. És közben zúdul ránk a tör­melék: romlik az életszínvonal, emelked­nek az árak, kopog az ajtón a munkanél­küliség, az infláció és a szegénység. Nem véletlenül, nem a sors kiszámíthatatlan játéka folytán tört pozdorjává hitünk és önbizalmunk. S hovatovább kábán, ösz- szezavart gondolatokkal tekintünk a jö­vőbe, hogy mit hoz a holnap. De élhet-e egy nép, egy nemzet önbiza­lom nélkül? Honnan vegyük a hitet és a reményt? Mi adhatja vissza tartásunkat, milyen csoda, mit kell ahhoz tenni, hogy széthullt reményeink apró darabkáit egy­máshoz illesszük? önbizalom nélkül a ká­osz forgószelének gyermekded játéksze­reivé válunk, mely akarat nélküli bábu­ként sodor magával. A hibák, a bűnök ismétlése a nemzet öntisztulása, ám ha mást nem hallunk, csak ezt, önkínzó le­targiát, s mi több, gyűlölködő szembenál­lást, örökös vádaskodás régi magyar átkát zúdítja ránk. De hiszen van mire felnéz­nünk, van ami visszaadhatja hitünket. Már maga az a tény, hogy felemeltük a fejünket, hogy volt merszünk felismerni a hibákat, a botlásokat, a tévedéseket, akkor kell, hogy legyen erőnk, hitünk, ön­bizalmunk ahhoz is, hogy abba a kerék­vágásba zökkenjünk, amely összeköt min­ket azzal az Európával, amely megvívta a maiga technikai és ipari forradalmát. A népek nagy versenyében, a lemaradásban van a veszély. Hogy nem tudunk fölzár­kózni! A lehetőség viszont megvan rá. Kedvez a külpolitika is. A történelem rit­ka adománya, hogy rajtunk múlik, mi­lyen lesz a jövőnk. Európai gondolkodás­sal, egymás iránti tapintattal, jobbító szándékkal kell élnünk a demokratikus kibontakozás lehetőségével. Hitünk, reményünk, önbizalmunk kút- forrása ez a történelmi lehetőség. Politi­kában; okoskodásban, nagyotmondásban sikerült bizonyítani, hogy élni tudunk vele, sőt, olyan lépésekre is képesek va­gyunk, amelyek valóban minden elisme­rést megérdemelnek. Ám ha gazdaságun­kat nem sikerül a tespedtségből fölrázni, eddigi eredményeink, reményeinkkel egye­temben pozdorjává hullanak. Serédi János II sajtó a nemzet tulajdona A tömegtájékoztatás esz­közei az elmúlt évtizedek­ben egyetlen hatalmi köz­pont fennhatósága alatt működtek. Szerkezetük a centrális-bürokratikus párt­állami irányítás igényeihez igazodott. A diktatórikus rendszerből a demokratikus jogállamba való békés át­menet haladéktalanul meg­követeli a tömegkommuni­kációs intézmények struk­túrájának. működési gya­korlatának gyökeres átala­kítását — hangoztatja az MSZP Elnökségének állás- foglalása, amelyet a párt­elnökség szerdán megtartott ülése után ismertettek az újságírókkal a párt székhá­zában. A pártelnökség ülé­sét követő, immár szokásos­sá vált sajtókonferencián Kása Ferenc elnökségi tag, Szandtner Iván, az MSZP választási irodájánák veze­tője és Tóth András, az országos irodájának vezető­je számolt be a tanácsko­zás eredményeiről. Kosa Ferenc emlékeztette az újságírókat arra, hogy a nyilvánosság kérdései im­már második alkalommal kerülnek az elnökség elé. A múlt héten megkezdett vita eredményeként a pártel­nökség most elvi ajánláso­kat dolgozott ki a sajtó­demokrácia érvényesítése érdekében. Ezek sorában az MSZP határozottan leszöge­zi azon véleményét, hogy a televízió, a rádió, illetve más fontos tömegkommuni­kációs intézmények nem valamely párt, hanem az egész társadalom, a nemzet tulajdonát képezik. Ennek megfelelően kell kialakítani a fontosabb médiák szerve­zeti, működési rendjét, fel­ügyeletének módját, műsor­politikáját. A legfontosabb alapelvek közé tartozik az is, hogy garantálni kell a kommunikáció szabadságát, az eltérő eszmei-politikai áramlatok és vélemények szabad kifejtését. Az MSZP elnöksége úgy véli: mielőbb szükség lenne egy átfogó, telekommunikációs törvény kidolgozására. A pártelnök­ség azzal az ajánlással for­dul a kormányhoz, hogy hozzon létre egy társadalmi bizottságot köztiszteletben álló személyiségekből, a je­lentősebb pártok és szerve­zetek képviselőiből a tele­kommunikációs intézmé­nyek demokfatikus átalakí­tásának és működésének felügyeletére. Felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a rendkívül jelentős társadal­mi funkciót ellátó tömeg­tájékoztatási intézmények számára biztosítani kell a megfelelő anyagi, technikai eszközöket és gondoskodni kell az ott dolgozók erköl­csi és anyagi megbecsülésé­ről. Tóth András arról szá­molt be. hogy az elnökség ülésén terítékre kerültek az erkölcsi tisztaság kérdései is a pártszervezéssel össze­függésben. A pártba belé­pett mintegy 40-50 ezer tag joggal elvárja ugyanis, hogy ne kerüljenek a párt sorai­ba olyanok, akik korábban kompromittálták magukat, visszaéltek hatalmukkal, esetleg gazdasági manipu­lációkban vettek részt. Az elnökség megvitatta a megyei pártlapok sorsának alakulását is, erről azonban bővebb tájékoztatást a saj­tókonferencián nem tudtak adni. mivel nem zárult le a vita e kérdésben. Szandtner Iván a közelgő népszavazással kapcsolatban fejtette ki az MSZP állás­pontját. Elmondta: nem vál­tozott a párt értékelése; to­vábbra is úgy tartják, hogy a népszavazás kierőszakolt, felesleges, a korábbi meg­állapodások megtorpedózá­sára irányul. A párt elisme­ri azonban, hogy a kezde­ményezés törvényes, s nem is szólítja fel tagjait a nép­szavazás bojkottjára. Tizenegyezer válaszlőhelyiségben várják az állampolgárokat Az Állami Népességnyil­vántartó Hivatal számításai szerint hazánk lakossága ok­tóber 1-jén 10 millió 566 ezer 34 volt. Hétmillió 853 ezer 262 állampolgár rendel­kezik választójoggal. A vá- • lasztásra jogosultak száma a népszavazás napjáig még csekély mértékben módosul­hat, bírósági intézkedés, am­nesztia, elhalálozás stb. kö­vetkeztében. A 2 millió 712 ezer 72 választójoggal nem / rendelkező személy közül 2 millió 606 ezer 678-an 18 éven aluliak. Nem magyar állampolgár 51 ezer 805 fő, illetve 53 ezer 582 embert a választójogi törvéhy alapján kizártak a választójog gya­korlásából — mondta Kéry András, az Állami Népesség­nyilvántartó Hivatal vezető­je szerdán a Parlamentben azon a sajtótájékoztatón, amelyen ismertették a no­vember 26-i népszavazás elő­készületeit. November 26-án, a nép­szavazás napján az ország­ban 11 ezer 13 szavazóhelyi­ségben lehet leadni a szava­zólapokat, reggel 6 órától este 18 óráig, illetve egyes helyeken ,20 óráig. A vá­lasztási bizottságok nagy ré­sze már megalakult, s mun­kájukba bekapcsolódtak a népszavazás kiírását követe­lő pártok — SZDSZ, Fidesz, MSZDP — képviselői is. Csiba Tibor, a BM Vá­lasztási Irodájának vezetője szólt arról, hogy körülbelül 60 ezer társadalmi aktivista segíti a választások lebonyo­lítását. Kiválasztásuk meg­lehetősen széles körben tör­tént. A választások költséghatá­sairól elmondta: 200 millió forintot fordítanak a köz­ponti állami költségvetésből a választásra. Ez az összeg azonban nem tartalmazza az olyan jelentős helyi tétele­ket, mint a választás tanácsi kiadásai, a postaköltségek, a szállítási díjak vagy a te­rembérletek és a fűtési költ­ségek. Barsi Tomaj, a BM szóvi­vője felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a mostani szavazás csak akkor lesz érvényes, ha a választásra jogosultaknak több mint a fele részt vesz a szavazáson. Az állampol­gárok szuverén joga annak eldöntése, hogy szavaznak-e vagy sem, de a mai hely­zetben fontos lenfie, ha mi­nél többen élnének alkot­mányos jogukkal. fl vállalati tanács döntött Nem kapott bizalmat a Mezőgép-igazgató A Béksécsabai Mezőgép Vállalatnál csaknem 4 év­vel ezelőtt alakult meg a vállalati tanács, amelyet a közelmúltban újra válasz­tottak. Az álakuló ülést teg­nap délelőtt tartották meg a vállalat székházában, meg­választva a tisztségviselőiket. A négy telephelyen 410 dol­gozóval működő vállalat 17 tagú tanácsa elsőként meg­hallgatta az igazgató, Ko­vács György beszámolóját az elmúlt évek gazdálkodásáról. Az igazgató vázolta a követ­kező évek vállalati straté­giáját is. A megváltozott külső és belső körülmények hatása miatt változtatni kell a ko­rábbi években kialakított vállalati koncepción. Az ed­digi nagyszériás mezőgép­gyártásról át kell térni a közép-, illetve kisszériás ter­melésre. Ellentétben a ré­gebbi elképzelésekkel, a jö­vőben főleg a nyugat-euró­pai piacra kell még intenzí­vebben „betörni”, és a már ott megszerzett piaci pozíci­ót tovább erősíteni, a ha­sonló profilú nyugati válla­latokkal szélesebb kooperá­ciót kialakítani. Annál is in­kább, mért a vállalatnak je­lenleg nincsenek gondjai, már ami a rendelésállo­mányt illeti, hiszen az itt gyártott, főleg termékbeta­karító adapterek jól vizs­gáztak, a világ élvonalába tartoznak és hosszú évekre biztosnak tűnik helyzetük a piacon. Fontosnak ítélte meg Kovács György a mun­ka minőségének fokozását, s vegyes vállalatok alakítását. A beszámolót követően megválasztották a vállalati tanács elnökének Hanczár Imrét, a békéscsabai törzs­gyár gyártásfejlesztési fő­osztályvezetőjét, helyettesé­nek Markos Sándort, a gyu­lai gyár csoportvezetőjét. Ezután az igazgató munká­jának minősítése követke­zett, amelyben csupa pozitív jellemzést kapott. Ekkor jött a meglepetés: az igaz­gató beosztásának megerő­sítésekor a titkos szavazá­son a 4 igen mellett 13 ne­met kapott! Így a munka- szerződés értelmében állását 1991. január 15-ig tölti be. Az igazgatói munkakör be­töltésére pályázatot írnak ki. B. O.

Next

/
Thumbnails
Contents