Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
NÉPÚJSÁG 1989. november 15., szerda (Folytatás az 1. oldalról) — Igen, ez valahogy a villámnak egy törvénytelen gyermeke, mert lecsap a villám mondjuk Ciprus szigetén, és a gömbvillám megjelenik Budapesten vagy Békéscsabán, — A tapasztalatok igazolják-e, hogy hosszabb ideig kísérte a látvány a járművet? — A statisztikák szerint körülbelül 15 perc az a maximális élettartam, ami még gömbvillámnak tulajdonítható, de az az igazság, hogy amikor ilyen furcsaságot lát az ember, akkor az időérzékét elveszíti. — Alig tudok valamit a gömbvillámról, de amit olvastam, abban rendre ki- sebb-nagyobb károkról, rózsaként kinyíló mosógépről, diófára került fogkeféről számoltak be a szemtanúk. A jelen esetben viszont semmit nem bántott. — Körülbelül az esetek 20 százalékában tesz valami kárt, a többi alkalommal szerencsére nem veszélyes. —■' Haláleset is előfordult már? ~ — Mintegy 15, halállal járó esetet gyűjtöttem össze Magyarországon. Az idén fordult elő. hogy egy 27 éves fiatalembert ölt meg ez a jelenség. A boncolásnál derült ki, hogy elégtek a belei. szétrepedt a tüdeje, a szíve. de kívülről semmilyen nyom nem látszott rajta. Mindez a felesége szeme láttára, ugyanis megálltak egy parkolóban, a férfi kiszállt, pár lépésnyire a kocsitól megállt, és egyszer csak körülvette egy fény. előrebukott és meghalt. De szerencsére az ilyesmi nagvon ritka, és mindig hangsúlyozom, az esetek nagv többségében nem okoz kárt, vagy sérülést. — Sok ilyen bejelentést kap? — Az idén körülbelül 50- 60 eset gyűlt össze, én úgy számolom, hogy hozzánk az eseteknek jó, ha egy százaléka befut. — Évről évre halmozódnak az ön tapasztalatai e tárgykörben. Vajon közelebb jutott-e a jelenség magyarázatához? — Hogyne. Engem ugyanis elsősorban olyan megfigyelések érdekelnek, ahol valami rombolás van, mert akkor lehet a jelenség fizikájára következtetni. Ezekbői rengeteg dolgot ki lehetett számolni; energiatartalom, -töltés, meg a jelenség fizikájára vonatkozólag, hogy ez egy elektromos jelenség, tehát egy sor részletkérdést sikerült tisztázni. Mindez azt mutatja, hogy a jelenlegi fizikai tudásunkkal nem tudjuk megérteni, de hogy ha kiterjesztjük jelenlegi tudásunkat, akkor ezt a jelenséget is meg tudjuk érteni. Éppen ez a jelentősége, hogy segít megérteni olyan dolgokat. amelyekről mondjuk csak íróasztal mellett elméleti fizikusok gondolkoztak, és soha nem is remélték, hogy valamiféle kísérleti bizonyíték vitákat eldönthet. Konkrétan a tér és az idő szerkezetéről van szó. amiről idáig csak úgv gondolkoztak, de ez a jelenség a gyakorlatban segíthet abban, hogy eldöntsük ezeket a vitás kérdéseket. A „furcsa valami”-t megfigyelő fiatalembert titkon irigyeltem a ritka látványért. gondolván, egvszer igazán találkozhatnék én is ilyesmivel „odaföntről” — micsoda sztorim lenne! A tudós szakemberrel folytatott beszélgetés után már kevésbé vonz egy ilyen élmény, elvégre nem biztos, hogy megúszom. Másfelől viszont, ha mégis egy jóindulatú, szelíd gömbvillámhoz lenne szerencsém, végre tehetnék egv apró szolgálatot megfigvelésemmel a fizika tudományának — amelyet mellesleg kevés eredménnyel tudott a fejembe töltögetni lelkes hajdani tanárom. Tóth Ibolya Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Púja Frigyes válaszlevele — Felhívás Szeghalom város állampolgáraihoz — A MÚOSZ a megyei napilapokról Magyar Demokrata Fórum Mezőhegyesi Szervezete, dr. Remport Katalin úrnőnek, Mezőhegyes. A Békés Megyei Népújságban megjelent és nekem eljuttatott, nyílt levelüket ez úton nyug- tázoiti. A levélben foglalt állításokkal nem érthetek egyet, s így a képviselői mandátumról nem mondok le. Annak elbírálása, hogyan és milyen eredménnyel teljesítem képviselői feladatomat, az engem megválasztó sok ezer választó dolga, s gondolom, véleményét a legközelebbi országgyűlési képviselői választáson minden bizonnyal kifejezésre is iuttatja. Egyébként az önök érvei ma már nem helytállóak, idejétmúltak. Az új választási törvény és egyéb törvények alapján az országgyűlési képviselő munkájával szemben ma már más mércéket alkalmaznak, mint korábban. Nem félek semmiféle megmérettetéstől, végzem a munkám, tovább, mint eddig, a 8-as választó- körzet városainak és községeinek fejlesztése érdekében. Kitüntető figyelmüket egyébként köszönöm. Budapest, 1989. november 11. Púja Frigyes országgyűlési képviselő * * * A Hazafias Népfront Szeghalmi városi bizottsága önálló, független mozgalomként működik. Ennek érdekében korábbi szervezeti kereteit átalakítja. Tagjai és támogatói részt vál- lalanak a közéleti tisztaság, a törvényesség társadalmi ellenőrzésében. A helyi társadalom progresszív erőinek összefogásával, az önkormányzati szervek megteremtésében, az állampolgári kezdeményezések kibontakozásában. Ápolják a helyi hagyományokat, védik a természeti értékeket. A felhívással az a célunk, minél több állampolgárt hívjunk sorainkba. Tagtoborzó íveket juttatunk ki az elnjökség tagjaihoz. Aikikhez ezek az ívek nem jutnak el és a mozgalom céljaival egyetértenek, azok jelentkezését várjuk a Május 1. út 4. szám alatti népfrontirodában. A Szeghalmi Hazafias Népfront nyitott minden jó szándékú állampolgár és közösség előtt. Hazafias Népfront városi bizottsága nevében: Gyimesi Sándorné * * * A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége javasolja, hogy az Országgyűlés sürgősen tűzze napirendre és rendezze a megyei napilapok helyzetét. A MÜOSZ nem végérvényes szabályozást kér a parlamenttől, csak arra az időszakra vár rendezést, amíg a mai tájékoztatási monopólium fennáll a megyékben, annál I* inkább, mert ez az idő egybeesik a demokratikus átmenet sorsdöntő szakaszával. A MÜOSZ egyetért a megyei lapszerkesztőségeknek azzal a törekvésével, hogy ezek a monopolhelyzetben lévő napilapok a jövőben pártoktól és politikai szervezetektől független demokratikus orgánumok legyenek. Javaslataink: 1. A megyei napilapokat — ugyanúgy, mint az MTI-t, a Magyar Rádiót, és a Magyar Televíziót — nemzeti tájékoztatási eszköznek lfeli tekinteni. A Parlament határozza meg a demokratikus felügyelet módját. 2. A szerkesztőség működési rendjéről a kollektíva döntsön. 3. A megyei kiadóvállalatok váljanak pártoktól független gazdálkodó egységekké. 1989. november 14. A MÜOSZ Elnöksége (OS) Mára! hazatért — A* _ ■ ■ r ■ Simonyi Imre versét mondja Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) volt a múltban, milyen úton jártak egyesek, hanem csak egyet kérdezzünk egymástól: mit tehetünk ma a magyar jövőért.” A „királyi fenség” az előadást egy Márai-gondolattal fejezte be: „Mindig nyugatra menj és ne feledd soha, hogy keletről jöttél.” Történt mindez a Vigadóban hétfőn este. Mára! hazatért. Szellemisége összekötötte az összefoghatatlano- kat: királypártiakat, urbánusokat és népieseket, egyszóval — itt és most — magyarokat. Ritkán látni ilyet. Tükröm, tükröm... Most már valamit végképp nem értek... Mert ugye, ha egyszer nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy szabadon politizálhatunk, s véleményünket nem csupán megfogalmazhatjuk, hanem hirdethetjük is, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy legalább azok, akik ezért harcoltak, s ma naponta hallatják hangjukat, élnek a demokrácia lehetőségével. Legalábbis úgy gondoltam, amikor elhatároztam, hogy részt veszek hétfőn este azon a fórumon, amelyre Békéscsaba országgyűlési képviselői invitálták a helyi ellenzéki, politikai szervezeteket, választópolgárokat, s más érdeklődőket. Megvallom őszintén, a sajtó számára igazi csemegének ígérkezett a honatyák és az ellenzék találkozója, hiszen az elmúlt hónapokban nyílt csatározások, visszahívási akciók sorozata fémjelezte amúgy sem felhőtlen kapcsolatukat. Arra pedig igencsak kíváncsi lettem volna, vajon az ellenzék hogyan vélekedik a Parlament elé terjesztendő vaskos anyagokról,' amelyek legtöbbje január elsejétől alapvetően meghatározza az állampolgárok, ha úgy tetszik, a nemzet közérzetét. Milyen útravalót adnak a Tisztelt Ház két tagjának, például a személyi jövedelemadó, vagy akár a három százalékos építési hitelek kamatemelésének témájában. A Kiss Ernő utcai népfrontszékház tárgyalóterme azonban még kezdés után egy órával is kongott az ürességtől. Mindössze öten voltak jelen. Csupán a városi szakszervezet tolmácsolta észrevételeit, és a békéscsabai Húsker. jogtanácsosa polemizált a magyar pénzügyi jogszabályok és leiratok „lehetetlenségéről”. — ......nem járulok hozzá, hogy személyem jelenlétét m egemlítse a sajtóban ...” — mordult rám az egyik vállalat ott lévő vezetője. A képviselők sem igazán örültek a sajtó jelenlétének. — „Talán mdst a jelenlétről, a létszámról nem kellene írni” — vetette fel egyikőjük. — „Szerintem nyugodtan a tükörbe nézhetünk ...” hangzott el egy sommás vélemény az érdeklődők köréből. Ha nem is nyugodt lelkiismerettel, de valóban tükörbe kellene néznünk, mert lehetséges, hogy lényegesen többet segítene, mint gondolnánk. - rákóczi A köszönet: örmény népdal Ezen a rendezvényen aztán mindenki dalra fakad — mondhatták joggal azok, akik részt vettek a hétvégén Mezőberényben, illetve Me- zőkovácsházán a Békés megyei pávakörök és citeraze- nekarok országos minősítésén. Évente tartanak megyei találkozót e nótás kedvű amatőr csoportoknak, ám országos minősítésre csak kétévenként készülhetnek. Ezúttal november 11- én. a mezőberényi művelődési ház 15 együttest fogadott, melyek közül 9 arany, 4 ezüst és 2 bronz minősítést érdemelt ki. Másnap Mező- kovácsházán 9 pávakör, illetve citerazenekar adott tízperces műsort a közönség, s természetesen az értő zsűri előtt. Ez utóbbi — Fasang Árpád karnagy, Pócsik Dezső citeraművész, Jezsek Éva, a Kórusok Országos Tanácsa munkatársa — vasárnap 8 csoportot minősített, közülük egy arany, négy ezüst és három bronz fokozatot ért el. A két helyszínen megrendezett minősítésen egy örmény népzenekutató is részt vett, aki a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének meghívására tartózkodik Magyarországon. Zaven Ta- gakdzsian köszönetképpen két örmény népdalt énekelt el a rendezvény résztvevőinek. Hofi az „ifi”-ben Ki meri azt állítani, hogy ez a vidék unalmas, lassan mozduló; hogy itt soha nem történik semmi, vagy ha igen, abban sincs köszönet; hogy szűkebb pátriánk élete csöndes, csehovi állóvízhez hasonlatos? Talált itt témát —< nem is akármilyet! — Hofi Géza is, aki hétfőn este vendégszerepeit Békéscsabán, az ifjúsági házban. A fogadó városnak szánt udvariasság, vagy az esetek súlya tette, de rögtön helyi példákat szolgált fel a nevetni vágyó publikumnak, amely kellő meghökkenéssel, majd annál nagyobb tetszés- nyilvánítással fogadta a néhány városi és megyei esemény, személyiség „hofis” kommentárját. Rögtön . szívükbe is zárták ezért az aktuális felütésért a művészt. (Vidéki város létünkre egészen szép arányban szerepeltünk a műsorban. Nem sok kell, és hamarosan egész estet betöltő Hofi-showra való anyaggal szolgálhatunk.) Aki pedig a politikai kabarét nem találta kielégítőnek, az Sólymos Tóni és zenekara régi Expressz-slá- gereit dúdolhatta, fütyülhette, tapsolhatta. És akinek még ez sem volt elég „alternatív”, az bizonyára jót szórakozott Hofi és Sólymos közös számain. « A szombati gyilkosságról suttognak városszerte Mezőberényben. Suttognak, a szó szoros értelmében. Mert amikor beszélgetésre kértem, majd mindenki csöndes maradt. Pár szót ejtett, azt is titkolódzva. Mintha bosszútól tartanának. A csapos nem beszél A Vésztői út 8. előtt két asszony beszélget. Látszik, csak éppen egy pillanatra szaladtak ki valamelyik házból. — Jaj, lelkem, bolond a világ — sóhajtja az egyik, amikor a közelben történt tragédiáról faggatom őket. — Én csak azt hallottam, egyikük asszonya miatt történt minden ... Menjen a kocsmába, ott biztos többet tudnak. Az áfész 53-as italboltja előtt özön kerékpár. Bent füstköd. Alig találom a sön- téspultot. A hangzavar elül egy pillanatra. Vagy húsz férfi beszélget és lddogál. Nő se közel, se távol. Megnézik az idegent. A pult mögött sötét szemüveges férfi a csapos. Kérem, mondja el, mi történt azon a bizonyos szombaton. Szabódik, a vállát vono- gatja, és gyors tempóban a poharakat kezdi el mosogatni. — Én nem szólok semmit, kérdezzen valaki mást. Maga elmegy, én meg maradok ... — fejezi be a velem való „társalgást”. Odaint egy bordó munkaruhás fiatalembert: — Ne higgye, hogy én sokat tudok, bár szemben lakom. Akkor értem ide, amikor Winter Gyurka már a földön feküdt, Hoffman Mihály pedig eltűnt a sötétben. Azt mondják, az egész tragédia Winterné miatt történt. De többet igazán nem tudok. Keresse meg a felszolgálónőt, aki aznap este szolgálatban volt... Csak egy szót mond: megölték A bérházi lakásból frissen sült hús illata szökik a folyosóra. A felszolgálónő ebédet főz. Mindene reszket, ahogy a tragédiára emlékeztetem. Állok az előszobában, ő meg tovább süt. Talán azt se nagyon tudja, miket vála- szolgat kérdéseimre. — Van két fiam, éjjel járok haza. Semmi kedvem bajt hozni magunkra — mondja indulatosan. — Ne is erőszakoskodjon. Elég baj az nekem, hogy iárhatom a rendőrséget, a bíróságot... A Szénáskert utca kihalt. Sehol egy lélek. Winterék rozzant kapuján,, a postaládán gvászkeret adja tudtul a halálhírt. Az udvaron egy Trabant, körülötte meszesládák, fa- és vasanyagok. A porta csendes, nagyon csendes. A kopogásra senki sem nyit ajtót. Már-már feladom, hogy -Wintemével beszéljek, amikor tizenéves kislány érkezik. Fekete nadrágban, blúzban, kisírt szemekkel. — Tessék jönni, anyukám a nagybátyáméknál van — és beül mellém a kocsiba, hogy a helyszínre kalauzoljon. A meghalt férj testvérének háza pár utcányira esik Winter Györgyééktől. A konyhában hárman tartózkodnak. Talpig feketében Winter Györgyné és a háziak: az áldozat testvére és annak felesége. Az özvegy a fejével int, nem hajlandó megszólalni. A fiútestvér csak egy szót lök felém: megölték! Nem szól többet, és én tiszteletben tartom a gyászukat. Villan a kés Ottalan utakon találom meg a Mező Imre utcát, és ott Hoffmanék házát. Kiderült ugyanis, hogy Hoffman József is a helyszínen volt, amikor a testvére. Hoffman Mihály kést emelt vetély- társára. Winter Györgyre. A pórázra kötött kutya veszettül ugat, ahogy az udvarra lépek. Idős házaspár jön megnézni: ki lehet' a hívatlan vendég. Mondom, mi járatban vagyok, erre betessékelnek a házba. A köves konyha egvik sarkában a fekhelyről felpattan a fiatalember, akit keresek. Körbevesz bennünket a Hoffman család. Hoffman József nem sokat gondolkodik: — Éppen mással beszélgettem a kocsmában, amikor észrevettem, hogy eltűnt a bátyám. Utána mentem a kocsma elé, de már csak azt láttam, hogy kezében villan a kés ... — Mit tud, miért? — A bátyám sűrűn járt Winter feleségéhez. A férj féltékeny volit, ez az oka mindennek. — De hiszen nem a férj szúrt — jegyzem meg, de senki sem figyel rám. — A fiam pedig azért vett Körösladányban házat, hogy összeköltözzenek, de Winterné csak hitegette... Pár hete öngyilkossági kísérletet követett el Mihály — mondja az édesanya. Hangjában sem haragot, sem indulatot nem érzek. — Ott voltam, amikor Mihály azt mondta az asszonynak, hogy ha nem költözik hozzá, akkor végez magával. Az asszony csak annyit válaszolt, ne tedd meg ezt a szívességet a férjemnek... „Féltem, hogy támadni fog...” A Békés Megyei Rendőrfőkapitányság fogdájából kísérik fel Hoffman Mihályt. Fekete inget, fekete nadrágot visel, lábán egy gumipapucs. Sápadt, megviselt. — Nagyon szerettem és szeretem most is azt az asz- szonyt. A férjével találkoztam szombaton délelőtt, és arra kért, hagyjam békén a feleségét, mert elvágja a torkom. Délután a kocsmába mentem, nem sokkal utánam megérkezett Winter is. Üzengetni kezdett az egyik vendéggel, hogy menjek oda hozzá. Nem mentem. Vitatkoztunk. Este 0 óra lehetett,, amikor én hazaindultam. Kiléptem az ajtón, Winter utánam jött, és szólít, álljak meg. Pár méterre a kocsmától megállítani. Megfordultam és . t. szúrtam. — Elő volt készítve a kése? — Nem arra, hogy öljek. Déliben ettem vele, és nem tettem a tokjába. Amikor az utcára léptem, akkor jutott eszembe, hogy eltegyem. Aztán másként sikerült. Nem akartam a férjét megölni, csak attól féltem, ő támad hamarabb. Hiszen megfenyegetett. Egy éve van közelebbi kapcsolatom az asszonynyal, nem ailcartam elveszíteni ... Béla Vali A villám törvénytelen gyermeke
