Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-15 / 271. szám

Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak Bejárták a fél országot az eleki idősek klubjának tagjai 1989. november 15., szerda ________________________ A négy nemzetiség lakta Eleken 22 esztendővel ez­előtt 16 taggal alakult meg az idősek klubja, s jelenleg 70 tagot tartanak számon. A tágas udvar valóságos park, tavasztól őszig itt üldögél­nek, olvasnak, kártyáznak, beszélgetnek az idős embe­rek a hatalmas fák lombko­ronái alatt. A társalgóban kényelmes fotelok, színes té­vé, video, a könyvtárban gazdag a választék, a pihe­nőben heverők, meleg taka­rókkal, a nap bármely órá­jában fürödhetnek, lepihen­hetnek a klubtagok. — Klubunk a hét min­den napján nyitva tart — magyarázza Elekes Pálné gondozónő. — Reggelit, ebé­det, vacsorát kapnak a ta­gok. A szociális otthonból hozzák az ebédet, nagyon íz­letes és bőséges. Még va­sárnap sem kell odahaza fő- zöcskézni, és ez különösen a magányos, beteg emberek számára nagyon fontos. — Dr. Csuka Ildikó he­tenként jön vérnyomást mér­ni, gyógyszert felírni, na­gyon szeret beszélgetni az öregekkel. Sok segítséget ka­punk a nagyközségi tanács­tól. Eleken szeretik, tiszte­lik az öregeket. A takarék- szövetkezet plédeket vásá­rolt nekünk, mások falra, padlóra szőnyeget, órát. Tá­mogatja klubunkat a takar­mánykeverő üzem, a varro­da. a kosárfdhó és minden­ki, aki teheti. Karácsonyra és húsvétra ezer-ezer forin­tot kapnak a klubtagok. A 92 éves Schmidt János- né zavarba jön, mert „ren­detlen” a frizurája. Piriké gondozónő berakta, hogy ne kelljen a fodrásznál vára­koznia és még nem szá­radt meg. Ügy látom, az ele- T\i idős emberek adnak ma­gukra, mindenki szépen fel­öltözve érkezik, mintha ün­nep lenne. Dávid Annamá­ria — aki 1946-ban Csíksze­redáról érkezett hazánkba, egyik fiával lakik, de nap­közben itt érzi jól magát, az öregek között. A 89 éves Csordás Julianna unokájá­val és két dédunokájával él. Sokszor mondják: maradjon otthon, törődnek vele, de nem bír munka nélkül len­ni. Itt, a klubban jólesik egy kis mozgás, beáztatja, a gép­ben kimossa ruhaneműit. Stuph Rózsi édesanyjával együtt alapító tagú volt, az anya már nem él, de ő Sikerkönyvek Különösen érdekes és már témaválasztásában is me­rész, figyelemre méltó Báli József Magyarnak maradni című könyve. „Az Idő minden anyagot megteremt és túlél”, „Az em­ber belekontárkodik a Te­remtő művébe”, „Szentigaz­ságok mítoszának trónfosz­tása” — ez csak három iz­galmas fejezetcím a kötet első részéből, amely filozofi­kus eszmefuttatásokat tartal­maz, az istenhittel foglalko­zik. Világunk mai állapotát, az ideológiák hanyatlásának okait, a szocializmus válsá­gát és a nyugati típusú de­mokráciák problémáit bon­colgatja a szerző a második részben. A harmadik többek között az ősi magyarság hit­világát, a trianoni béke tit­kait, a mai reformokat elem­zi. Tudomány és misztikum keveredik a könyv utolsó, negyedik részében, ahol pél­dául ilyen címeket találhat az olvasó: ..Hadüzenet a vi­lágűrnek! Ürháború az ufók ellen !”, „Egyedül vagyunk-e a Világmindenségben?” Hogy kerül a csizma az asztalra? Trianon a szocia­lizmus válságával, az isten­hit az ufo-kérdéssel egy kö­egyetlen napot nem mulasz­tana a klubból. Gyebrovszki néni és mások gyakran em­legetik a régi időket, ami­kor a termelőszövetkezetben oly sokat dolgoztak. Nem csak a' földeken, hanem me- ; szeltek, mázoltak, tették, : amit tenni kellett, özv. Bo­dor Gáborné öt éve jár, a klubba. Sokszor agitálták, t amíg rászánta magát. Félt, hogy megszólják: „Szegény­konyhán él”. Most bánja, i hogy nem jött hamarabb, j- mert nagyon jól érzi itt ma- » gát, nem kívánja másutt töl- ! teni napjait. Uszka Flóriánná, az örök­ké vidám Irénke táskájából régi fotók kerülnek elő. „Civilben” egyedül, egyen­ruhában a kórus tagjaival együtt. Közösen emlékezünk azokra az évekre, amikor Eleken mindig „történt va­lami", rendezvény rendez­vényt ért, és e sorok írója gyakran tudósított. Irénke szereti a közösséget, a klub nélkül már el sem tudná képzelni az életét. Az eleki idős emberek be­járták a fél országot. A kétegyházi szakiskola adja az autóbuszt, a tanács fize­ti, az öregek pedig utaz­nak. Az orosházi nyugdíjasta­lálkozón nagy élmény volt a lovasbemutató. Szarvason meglátogatták az idősek klubját, a szociális otthont. Felejthetetlen élmény volt az arborétumi séta, a hajó- kirándulás a Holt-Körösön. A balatoni üdülés ma is beszédtéma. Balatonakaraty- tyán, a Fejér Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat üdü­lőjében töltöttek egy hetet májusban. Az ellátás kitűnő volt, a napi háromszori ét­kezéssel együtt, de az eleki- eknek az volt a legnagyobb ' élmény, hogy az autóbusz körbevitte őket a magyar tenger partján. Hajókáztak, kompon átkeltek a túlsó partra, jártak Tihanyban, s gyönyörködtek a táj csodá­latos szépségében. A balatoni látvány köny- nyeket csalt a szemekbe, hisz’ legtöbben először jár­tak ezen a tájon. Sokfelé szeretnének még eljutni. Ab­ban reménykednek, hogy a nehéz gazdasági helyzet el­lenére ezután is segít a ta­nács szebbé varázsolni idős napjaikat. Ary Róza tetbe? Aki elmélyed kicsit is a kanadai magyar író gondo­lataiban, hamarosan meg- kpja a választ. Báli József egyébként 1956-ban a Nagy Imre-csoport körül tevé­kenykedett, majd Franciaor­szágba menekült, később át­települt Kanadába. „A téma, amely engem el­sősorban foglalkoztat: az Időnek és az emberi gondo­latnak kapcsolata, viszony­lata, összefüggése, összeha­sonlítása” — írja a szerző bevezetőjében. S aki szíve­sen búvárkodik ilyen terüle­teken, érdekes olvasmányra lel Báli József könyvében. N. K. Karácsonykor vége az „illegalitásnak" A viccről komolyan, ha lehet Szeret vicceket hallgatni? Jókat iderül rajtuk? Tovább szokta adni a poénokat? Bizonyára sokan válaszolná­nak igennel a fenti kérdésekre. (Ám jóval kevesebben lennének azok, akik a viccek természetrajzán is elmé­láznak néha. Azon például, hogy társadalmi közérze­tünk, politikai mindennapjaink görbe tükrét tartják elénk a viccmesélők. Mondhatni: jó komolyan venni a vicce­ket. Dr. Katona Imre néprajzkutató, egyetemi docens 1945 óta gyűjti a közéleti politikai vicceket. — Barátaimmal gyakran beszéltünk arról, milyen jó lenne a közszájon forgó vic­ceket összegyűjteni, felje­gyezni. Mindez, persze, csak látszólag volt egyszerű do­log. Először is el kellett dön­teni, hogy csak a legjobba* kát, vagy minden viccet fel­jegyezzek-e? Nos, természe­tesen nem lett volna igazán folklorista álláspont kiválo­gatni a nekem tetszőket, így aztán az utóbbi mellett dön­töttem: amit hallok, fel­jegyzem. Igen ám, de hosszú ideig ez komoly nehézsé­gekbe ütközött. Ha csak ar­ra gondolok, hogy a szólás-, a ballada- vagy a mese­gyűjtések alkalmával bátran kérhettem: „Mondja, bá­tyám! Hogy is hívják ma­gát?” Ám ha egy Rákosi- vicc elmondása ” után kér­deztem volna ugyanezt... Rossz rágondolni. A nehézségek ellenére sem mondott le dr. Katona Imre az „illegális” gyűjtögetésről. Pontos dátum-, névmegje­löléssel mintegy ötezer vic­cet gyűjtött össze, több mint négy évtized alatt. — Vannak hatalmas vicc­gyűjtemények másutt is. Hallottam egy amerikairól, aki 60 ezer, és egy nyugat­németről, aki 40 ezer viccet gyűjtött össze. Csakhogy ezeknek elenyésző része po­litikai vicc (a németnek 1000 —1200 darab), a többi szex-, néger-, anyós- és abszurd történet. Tapasztalataim sze­rint a magyarok, s egyálta­lán a kelet-európai orszá­gok kényszerpályán mozog­va is vezetnek a politikai viccek termelésében. A városi középréteg indít­ja útjára az aprócska törté­neteket, mindig az aktuális politikai eseményekhez iga­zodva. Dr. Katona Imre kü- lön-külön, jókat derült raj­tuk, aztán ahogy jegyzetei gyűltek, az összegzés sem váratott magára sokáig. — Dolgokat nem tudunk előre kiszámítani, így példá­ul csak sokéves gyűjtőmun­ka után vettem észre: az új viccek kétharmada — bár­mennyire a mának szól — nem biztos, hogy minden eresztékében új. A név, s a körülmények változtak, a történet, s a poén viszont bizonyos időközönként is­métlődik. A sumérok voltak az első mániákusok, akik mindent feljegyeztek, így az első vicc is tőlük maradt meg az utókornak. Az egér­ről szól, amit macska ker­get, s menekülése közben egy olyan repedésbe bújik, ahol egy kígyóval találkozik. „A kígyóbűvölő kint várja, csak engem küldött előre” — mondja a kisegér. Szinte hihetetlen, öt-hatezer éve jegyezték fel mindezt... Ki hinné, hogy a viccter­melésnek is megvannak a maga törvényszerűségei. Szabályos hullámzást mutat­nak hónaponként, illetve év­szakonként. — A tél a csúcsidőszak, tavasszal már kevesebb po­litikai vicc születik, a nyár a mélypont, s ősszel jön is­mét a felfutás. Hónap ele­jén alig hallani viccet. Az­tán hó végére, ahogy fogy a forint, úgy nő a viccmesélő kedv. Mondok még valamit. A viccmesélés napjai a hét­köznapok. Megy a munka­helyi cserebere. Nem így va­sárnap, akkor alig csattan el egy-egy poén. Természete­sen vannak kivételes idősza­kok, mikor hirtelen felszö­„A komikumban a politikum érdekel” Fotó: Fazekas Ferenc kik a viccek száma. Ám en­nek egy-egy, a közvéle­ményt foglalkoztató esemény az oka. Persze, a vicc szü­letésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő tájé­koztatás is. Nem véletlen, hogy a Rákosi-érában alig volt külpolitikai vicc. Az­tán, mikor megkezdődött a kapunyitogatás, változott az arány. Hatvannyolcban a csehszlovák, a hetvenes évek végén az afganisztáni, ez évtized elején a lengyel és most a peresztrojkaviccek idejét éljük. Persze, mindig akadt, aki nem nézte jó szemmel az élcelődést. Sőt! — A hatalom sértődé- kenységére jellemző, hogy például a Sztálinról szóló viccek terjesztőit több évre leültették. Ez persze nem je­lenti azt, hogy ilyen társa­dalmi közegben megcsappan a vicctermés. A demokrácia erősödésével azonban leál­dozóban van a műfaj. Olyan ez, mint a házasságtörés. A tiltott gyümölcs mindig éde­sebb. Ismeri a viccet? Egy nyugati diplomata és Ceau- sescu "beszélgetnek. A diplo­mata azt mondja, ő a poli­tikai vicceket gyűjti. Mire Ceausescu: én azokat gyűj­töm, akik csinálják ... Eny- nyit a hatalom sértődékeny- ségéről. A viccek tehát csak lát­szólag nevetséges és köny­H88 g WKSB& Első kézből Együtt az új négyes fogat? (2.) Hétfőn este a Kossuth rádió Első kézből című mű­sorában hangzott el Forró Tamás és Havas Henrik be­szélgetése Berecz Jánossal, Grósz Károllyal, Púja Fri­t gyessel, Ribánszky Róberttel. A beszélgetésből most részleteket közlünk. A teljes szöveg a szombaton meg­jelenő Első kézből című lapban lesz olvasható. Havas H.: — Elhangzott, hogy elindult az MSZMP XIV. kongresszusa, s Ri­bánszky Róbert szerint ez átalakult az MSZP megbe­szélésévé. Nem egészen ér­tem, hogy milyen alapon le­het kétségbe vonni ennek a kongresszusnak a legitimitá­sát, mert itt végső soron er­ről van szó. Választottak küldötteket, s a párt akkori főtitkára ez ellen nem emelt vétót. Akkor most miért nem fogadják el ennek a kong­resszusnak a határozatát? Berecz J.: — Akkor én hadd mondjam el a követke­zőket. Először is: az nem a XIV. kongresszus volt. A kongresszust előkészítő bi­zottság kezdettől fogva kong­resszus ’89-nek nevezte. Cél­jául lényegében azt tűzték ki, hogy fordulatot hajtson végre, tehát már nem mer­ték XIV. kongresszusnak ne­vezni. Nagyon hálás vagyok Kovács Jenőnek, hogy kita­lálta. legyen kongresszus ’89, mert mi nyugodtan készül­hetünk most a XIV. kong­resszusra. Kettő: a budapes­ti pártértekezlet túlnyomó többségben a reformkörök forszírozásának hatására úgy döntött, hogy nem tá­mogatják a névváltoztatást. Erre a kongresszusi küldöt­teik többsége pedig a név megváltoztatása mellett sza­vazott, illetve nem is amel­lett, ugyanis nem mondták ki a névváltoztatást. Azt mondták, hogy ez a kong­resszus új pártot alapít, a Magyar Szocialista Pártot, és az új pártot már csak jog­utódnak nevezik, nem foly­tatója a megelőzőnek. Tehát mi nyugodtan készülődhe­tünk a XIV. kongresszusra. Havas H.: — Makacsul szeretnék visszatérni ahhoz a kérdéshez. amit már Grósz Károlynak feltettem: nem érzi-e, hogy visszalép egy olyan pontra, amin ta­valy májusban az ön jóvol­tából a pártja túljutott? És ez, hogy Önök XIV. kong­resszust akarnak rendezni, azt bizonyítja, hogy nekem van igazam, ön személy sze­rint és pártja is visszalép egy már meghaladott álla­potba, hiszen — én most csak a köz véleményét tol­mácsolom Önök felé — a Magyar Szocialista Munkás­párt válságba vitte az or­szágot. Ha Önök csinálnak egy új baloldali pártot, állí­tom, még az ellenzék is megtapsolja Önöket. Ami érthetetlen számomra: miért kell visszalépni a régi álla­potba? Grósz K.: — Makacsul ugyanazt válaszolom, amit eddig. Nem visszalépünk, ha­nem előbbre lépünk. Ugyan­is azt, hogy milyen lesz a XIV. kongresszus politikai álásfoglalása, maid a kong­resszus után tudja minden­ki minősíteni, s akkor tudja összevetni, hogy a májusi pártértekezlethez viszonyít­va ez előrelépés-e, vagy visszalépés. Előre ítélkeznek, ez az egyik. A másik: mi, akik itt ülünk négyen, mind­nyájan vonzunk is embere­ket, meg taszítunk is, ez ter­mészetes. Ebben az ország­ban, ebben a pillanatban nem ismerek olyan politi­kust, aki csak vonz — bár olyat ismerek, aki magáról ezt hirdeti. «Nyilvánvaló, hogy mindenkinek el kell rendeznie viszonyát törekvé­seinkhez. Ezt nem azon az alapon kell elrendeznie, hogy rokonszenvez-e velem, Ri­nyed szellemi sziporkák. Egy Csehszlovákiában megjelent viccgyűjteménynek egyene­sen ezt a címet adta a szer­zője : „Ez nem nevetség”... — Olyannyira nem, hogy érdemes mindazoknak fi­gyelniük a vicceket, akik az adott nemzet sorsának javí­tásán fáradoznak. Mert épp az a lényegük e történetek­nek, hogy számon kérnek minden ígéretet, morális té­telt, szociális normát az adott rendszertől. Mondhat­ni, a vicc élő lelkiismeret, ami időben jelzi a fonáksá­gokat. A mának szól, ját­szódjék bárhol és bármikor. Van erre egy példám: megy Ferenc Jóska a Népstadion felé. Mikor szembe jön vele a tömeg, megkérdi: honnan jönnek? Mondják, a futball­mérkőzésről. Ferenc Jóska újra kérdez: és kik játsza­nak? Mondják, az osztrákok és a magyarok. De kik el­len? — szól a kérdés. Ki hinné, hogy a viccek internacionálisak is. Dr. Ka­tona Imrének aprócska jegy­zetei között erre is akad jő példa: — Mi a különbség a kapi­talizmus és a szocializmus között? A kapitalizmus az embernek ember által való kizsákmányolása. A szocia­lizmus ennek a fordítottja. Az előadás, melyet Békés­csabán, a. TIT értelmiségi klubjában hallgattunk (s melyből eddig idéztünk), az MSZMP—MSZP-kongresz- szus idején hangzott el. Ter­mészetes, hogy ez esemény­ről is megszületett az első vicc. Idézzük hát azt is! — Beszélik, hogy Hajdú Jánost a berni nagykövet­ségről hazahívták a kong­resszusra, hogy ö tartsa mély főbólintással a zárszót: „Ez volt a szocializmus .. Arról természetesen szó sincs, s ezt maga fogalmazta így dr. Katona Imre, hogy akkor, amikor titokban gyűjtött, hős akart lenni. Egyszerűen féltette a vicce­ket, s szerette volna meg­őrizni azokat az utókornak. S most, végre, úgy tűnik, kiléphet a kutató az „illega­litásból”, s l»i is adhatja azokat... — Karácsonyra egy ma­gánkiadó gondozásában je­lenik meg válogatásom az 1945-től napjainkig össze­gyűjtött viccekből. Még csak a címe van meg: „A helyzet reménytelen, de nem ko­moly". Nagy Ágnes bánszky Róberttel, Berecz- cel vagy mással, hanem a politikája alapján kell el­rendezze a viszonyát. Erre majd a XIV. kongresszus vá­laszolni fog. Ide tartozik az is, amit nagyon egyértelmű­en szeretnék leszögezni. Ké­rem szépen, most már egy sajátos helyzetben vagyunk, pillanatnyi helyzet ez, el fog gyorsan múlni. De az jó ér­zés, hogy mi ennyi ember­nek tudunk örömöt szerezni. Ugyanis örömet szerzünk az elvtársainknak szerte az országban, akik várják, hogy szóljunk. El akartam hozni a leveleket, de mindnyájan tudtunk volna rengeteg íeve- lef hozni, amit kapunk: éj­jel-nappal küldöttségeket fogadunk külön-külön is, meg együtt is. mert nem ve­zérkarnak, hanem egy szer­vező csoportnak akarjuk magunkat kinevezni. Forró T.: — Erre most vannak, akik azt mondják, hogy puccs az MSZP ellen. Grósz K.: — Nem. nem, miért lenne? Mindenkinek joga van december 31-ig el­dönteni, hogv az MSZP-hez fog-e tartozni. Berecz J.: — A kongresz- szus szerint november 1-jéig, és addig mi csendben ma­radtunk. Grósz K.: — Nos. erről is érdemes lenne beszélni, mert ez e£y furcsa szituá­ció: a kongresszus dönt, hogy október 31-ig kell át­igazolni, utána pedig egy elnökség megváltoztatja a döntést december 31-re. íját, enyhén szólva nem valami demokratikus ez a gyakorlat, különösen akkor nem, amikor ilyen nagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents