Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7., szombat 0 Úrpási Zoltán felszólalása Elöljáróban két megjegyzést szeretnék tenni. Véle­ményem szerint súlyos felelősség terheli a Központi Bizottságot amiatt, mert előzetesen nem hozta nyilvá­nosságra ezeket az elképzeléseit, illetve a variációkat. Következésképpen a párttagságot is érdeklőén rom ké­szítette elő a kérdést, így a döntést a kongresszusi kül­döttekre hárította. Érdekelne, hogy mi Nyers Rezsőnek a véleménye er­ről, hiszen ő a pártvezetésben a legnagyobb népszerű­séget élvezi. A küldőimre gondolok, a békéscsabai párt­tagokra, akiknek 70 százaléka eljött szavazni, illetve a ruhagyári asszonyokra, akik küldöttnek ajánlottak. Mit szólnak ehhez a javaslathoz? Figyeltem a tapsokat, a tetszésnyilvánítást, és azt láttam, hogy a tudatos plat­formoktól eltekintve többeket a retorika vezényel. Egy­szerre vagyunk lelkesültek, hiszen történelmet csiná­lunk, ész által determináltak, és az érzelmek rabjai. Ez utóbbi gyakran szembekerül egymással, hiszen egy nagy múltú pártba léptünk be, s érzelmi alapon kötő­dünk hozzá. Minden párton belüli megalázás és pofon­vágás ellenére is, aligha túlzók, ha azt mondom, száz­ezrek vannak így, ezért a kopott, viseletes kabátot ne­héz levenni, mert hozzászoktunk és nehéz a történelem lomtárába tenni. De le kell venni, mert a baloldali gondolatnak Ma­gyarországon csak választási helytállásunk esetén van realitása. Katasztrofális vereség esetén nincs tovább. Lehet, hogy évtizedekre hiába minden mesterkedés és ármány, ennek a pártnak a múltjával nem lehet győz­ni. Minimum háromszor kaptunk lehetőséget a bizonyí­tásra a néptől, legutóbb másfél évvel ezelőtt. A vég­eredményt tekintve mindannyiszor hitelünket vesztet­tük. Tessék csak végiggondolni, hogy mi történt itt, hogy a pártot, amelyet '88 májusában a nép a pajzsá­ra emelt, most a lándzsája hegyére tűzte. Választási helytállásra csak egv más tartalmú párttal, olyannal van esélyünk, aki szakít a múlttal. Meg kell vallanom, választóink ezért a programért küldtek ide minket. A többség ilyen szellemű pánot akar. Azt a feladatot rótta ránk. hogy az MSZMP-t a legjobb kommunista hagyományaivá1 együtt áthúzzuk a szocialista—szociáldemokrata *'3 *.okán. A tagság meg akar szabadulni a bűntudattó'- Számára félős ez a párt, és fájdalmas naponta hc"ania, hogy fejére olvassák: hogy egy pártban van a fegyveres fenyegetőkkel. Ezek­nek a szélsőség- !-“ek tényleg el kell tűnniük a párt- bó!, eev 11 ; típusú, szocialista szellemiségű pártra van r.>.úk.ség. amelynek nevét a tagság is várhatóan vállalja. A többség bent marad, mert otthon érzi magát. Végezetül: Iátok itt egy problémát. Százezrek fogják hónapok óta a tagkönyvüket, arra a pillanatra várva, hogy mikor dobhatják az asztalra. Segítenünk kell őket abban, hogy megtalálják az utat ebbe az új típusú pártba. rcu-m-fiO (Folytatás a 2. oldalról) egy másik párt. — ezt kell megérteni! Ez nem a politi­kai szabadság korlátozása, hanem a politikai szabadság viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indu­lunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott program, s a hozzá kapcsolódó történel­mi áttekintés szerint ez új párt, amelynek nevében is meg kell különböztetnie ma­gát előd pártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a programtervezet tar­talmaz — mondotta Pozsgay Imre. kifejezve azt a meg­győződését, hogy ily módon több, tartalmas ' baloldali mozgalom együtthatásából közös kormányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt. amely Magyar Szocialista Pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékenységét. Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal s az el­mondottakkal kapcsolatos kérdéseiket fogalmazták meg. A kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reformszövetség nevében szólt a küldöttekhez, s elöl­járóban leszögezte; a jelen­legi kongresszusnak törté­nelmi lehetősége és egyben komoly történelmi felelőssé­ge egy baloldali szocialista párt megalakítása. Mintegy indoklásképpen fűzte hoz­zá: az MSZMP válságban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors társa­dalmi, gazdasági reformhoz képest megkésett a párt bel­ső reformja. Éppen ezt a ké­sést kell a kongresszuson megszüntetni a párt szerve­zetének és vezetőségének mélyreható reformjával — állapították meg. Kijelentet­te: a pártot az a veszély fe­nyegeti, hogy kiszorul a dön­tő politikai tényezők közül. Az MSZMP állampártként már működésképtelen, de új pártként sem tud kilépni a politikai színtérre. Mint mondotta: eljött a választás, az utak elválásának ideje, hiszen az MSZMP a májusi pártértekezlet óta egymással csatázó' áramlatokra szakadt szét. E csatározások nyomán az MSZMP centruma is ki­üresedett, tehát a megúju­láshoz egy reformcentrum kell. azaz a párt centrumá­ba a reformerőknek kell kerülniük. A pártszakadás esélyeit latolgatva Ágh Attila rámu­tatott: a pártban jelenleg nincs egység, amelyet meg lehetne védeni vagy helyre lehet állítani. Hozzátette: új egység szükséges, mégpedig egy olyan egység, amely a platformok elvi egyensúlyán nyugvó akcióegységet jelent. Ügy vélte: a párton belüli politikai csoportosulások kö­zötti törésvonal a demokra­tikus szocializmus értelme­zésénél, illetve az elmúlt négy évtized értékelésénél érhető tetten. Ágh Attila végezetül azt hangsúlyozta: egy olyan szervezetileg is új pártra van szükség, amely felvál­lalja a demokratikus szocia­lizmust, s ezzel esélye van arra, hogy a jövőben is fon­tos politikai tényező legyen. Ehhez — mint aláhúzta — személyi garanciák is szük­ségesek, azaz: „a pártnak meg kell válnia a hitelüket vesztett vezetőktől, a politi­kai múmiáktól, s nem sza­bad lehetőséget adni a rej­tőzködő konzervatívok átme- nekítésére sem.” A sztálini eredetű struk­túrák lebontásában a Népi demokratikus platform sze­rint a hatalom és az állami tulgjdon társadalmasítása a járható' út^- monûfd a tö­mörülés véleményét ismer­tető Krausz Tamás. Ebben a folyamatban sem a kelt ti, sem pedig a nyugati model­lek nem másolhatók, vissza kell térni a magyar népi de­mokratikus hagyományok pozitív vonásaihoz. A fejlő­dés során a platform elkép­zelései szerint fennm»8»dna a több szektoré vegyes gaz­daság de abban a kapitali - mus, a profitcentrikus dálkodás társadalmilag látozott és ellenőrzött 1 or­mában terjedne ki újra. A kibontakozó privatizációt a dolgozói önkormányzatoknak kellene ellenőrizniük, lia a dolgozói önkormányzatok rendelkeznek a tulajdonosi funkciókkal, a fejlődés szo­cialista útja fenntartható lesz. A platform álláspontja szerint a demokratikus fej­lődés garanciája Magyar- országon csakis 'egy erős, baloldali tömegpárt lehet. Olyan párt, amely megtisz­tul és nem siratja meg a köpönyegforgatókat. Az MSZMP nem lehet többé a káderek és a karrieristák elit pártja. A pártszakadást akkor tartják megelőzhető- nek, ha tagság saját appa­rátusát képes ellenőrzése alá vonni. A párt helyzeté­ről szólva Krausz Tamás rámutatott: a vezetés szét­esett. s az álviták által meg­osztott párt befolyása ro­hamosan csökkent. Ezért egv teljesen megújított párt­elnökségre lenne szükség, amely élén számos vidéki fiatallal képes lenne meg­felelően felkészülni a vá­lasztásokra. Z entai Gábor, a platform az MSZMP-ért képviseleté­ben hangoztatta: platform­juk, úgy véli, hogy a párt tagsága még nem ürült ki. Hétszázezren várják, hogy a küldöttek értük felelősen döntsenek. Ezzel összefüg­gésben kifogásolta, hogy a jórészt értelmiségi küldöt­tekből összeállt kongresszu­si tagság másfél napot idő­zött eljárási módozatok, ügyrendi kérdések me^Aita- tásával, szerinte ez az egy­más iránti bizalmatlanvág- ból fakadt. Udvarhelyi László az Ös­szefogás platform nézeteit összefoglalva hangoztatta: az oly sokszor emlegetett n ■- form egy olyan gyökere ■ strukturális fordulatot ered ­ményező folyamat, cselekvés si program, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Az ifjúsági platform kép­viseletében felszólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a ma­gyar történelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP története is véget ért. Nem megtagadni kell, hanem be­fejezni, értékeit mentve újat, mást kezdeni. Nap mint nap tapasztal­ható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság több­sége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövővel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan fel­áldozta a holnapot. Ezt a helyzetet meg kell fordítani. A fiatalok kérdéseire adan­dó megfelelő válaszokra van szükség, s terepet kell adni az ifjúságnak, hogy ebben a pártban akarja formálni gyermekei jövőjét. Hiszen a fiatalok nélkül nincs és nem is lehet progresszió — hang­súlyozta végezetül Nagy Im­re. Megújulásra van szükség, de nem szakadásra — fej­tették ki viszont mások, ha­sonló határozottsággal. Ám a pártszakadást ellenzők közül is többen hívták fel arra a figyelmet,, hogy az MSZMP olyan politikai gyűjtőhellyé vált, amelyben egymással homlokegyenest ellenkező nézeteket vallók is megfér­nek. Katona Béla budapesti küldött szerint a reformerek és álreformerek keverednek, sztálinisták, karrieristák ugvancsak megtalálhatók a tagság, a vezetés körében. Ez utóbbiaktól mindenkép­pen meg kell válni. Többek véleménye: a pártszakadás azzal kerülhető el, ha a kongresszus kinyilvánítja a teljes platformszabadságot, azt, hogy a párt különböző platformok szövetsége. A pártmozgalom megújí­tásában elengedhetetlen sze­repe van az ifjúságnak — mutattak rá. A fiatalok el­veszített bizalmát a pártnak vissza kell szereznie. A vidék-Magyarországra is jobban kell figyelnie az MSZMP-nek —‘ fogalmazták meg többen —, s e gondolat­hoz kapcsolódva szorgalmaz­ták, hogy a pártszervezetek országszerte alakítsák ki sa­ját helyi programjaikat. Az effajta helyi kötődés nélkül elképzelhetetlen a tagság mozgósítása. A fegyveres testületek küldöttei ugyan­csak reformelkötelezettségröl tettek hitet a vitában, s be­számoltak arról, hogy a hadseregből már megkezdő­dött a pártszervezetek kivo­nulása. folyik lakóhelyi szerveződésük. Azzal azon­ban nem értettek egyet, hogy a tervezett alapszabály sze­rint a fegyveres erők tagjai­nak választhatóságát korlá­tozni kívánják. A felszólalók többsége egyetértett abban: az új, baloldali, szocialista érték­rend alapján szerveződő pártnak el kell búcsúznia mindazoktól, akik nem mer­nek szembenézni a múlttal, nem vállalják az új szerve­ződési elveket, s a vissza­rendeződés veszélyét hord­ják magukban. így vélekedett a Külügy­minisztérium küldötteként felszólaló Horn Gyula is, aki — sokak véleményével egyezően — kijelentette: a párttagok százezrei nem te­hetnek a pártban, az or­szágban kialakult helyzetről, mert mindig helyettük dön­ti 'ek. Most azonban a ko v.'.resszus dönt, s az ed- •ennek felelősségét f keltette. Eddig egy rá- lett rendszerben et ! a n-- .-.et, a párt. Most maga választhatnia meg sa­ját rendszerét, az ofxzágnv a népnek legmegfelelöí., A tanácskozásnak dön rn kell arról, hogy olyan új rendszert válasszon, amt. ténylegesen a népet szolgál­ja, amely a néphatalmat biztosítja, amely a balolda­li haladás rendszere lehet. A párttagok egy olyan párt­tal küszködtek mostanáig, amelyet nem ők konstruál­tak, nem ők alkottak. Most lehetőség van arra, hogy nem csupán megszabadulja­nak a párt romjaitól, hanem új pártot hozzanak létre. * * * Este 9 órakor befejezte első munkanapját az MSZMP kongresszusa. A hosszan tartó ügyrendi vi­tát előadói beszédek követ­ték, majd a platformok kép­viselői tájékoztatták a párt jövőjével kapcsolatos elkép­zeléseikről a küldötteket. A vita első szakaszában a nárt céljairól, jellegéről, prog­ramjának alaptételeiről és működési elveiről a megyei és a megyei jogú küldött­csoportok képviselői mond­ták el véleményüket. Szombaton reggel várha­tóan e napirendi pont vitá­jával folytatódik a tanács­kozás. A tudósításokat készítették: Dányi László, Papp János és Se- leszt Ferenc. Fotó: Gál Edit. Hegedűs Sándor és Husik János az ügyrendről beszélgetnek Mit ír az újság? Bálint Imre és Zolnai László Dőlt betűvel Az ima Ülésezik a pártkongresszus. Az MSZMP kongresszusa. Ma már ezt is illik hozzátenni, ha pontosak akarunk lenni. Valamikor meg se kellett nevezni, anélkül is tud­ta mindenki, hogy „a” pártról van szó. Változnak az idők, s vele együtt a politikai paletta. Hol vannak már azok a régi, világraszóló kongresszu­sok, a nagy nemzetközi kivonulások, a futószalagon gyár­tott, előre elkészített felszólalások? Amelyek közül — hi­szik, nem hiszik — azok voltak a legsikeresebbek, ame­lyekben jól beolvastak a legfelső vezetésnek. „Lám-lám, a nép hangja", meg „íme, nálunk demokrácia van. a vezetést is lehet nyilvánosan bírálni" — ilyen és ehhez hasonló, hivatalos helyről érkezett véleményekre támasz­kodhattak a kritikus felszólalók. Miközben tudván tud­ták, név szerint senkit sem szabad bántani, csak együtt az egészet, mert az kibírja, nem rendül meg. Ez kellett, ennyi kellett a színjátékhoz. Aki dicsérni ment a szó­székre, az leszerepelt. Játékon kívülivé vált. Nem _ka­p ott vastapsot, nem vágták be az esti tévéadásba, nem cikkeztek róla az újságok, és arra sem igen számítha­tott, hogy beválasztják valamelyik legfelső testületbe. A bányászruha, a népviselet, vagy néhány szó idegen nyel­ven — ha nemzetiségi volt az illető —, valamit javítha­tott pozícióján. így működött az a régi pártmechanizmus, amelyik minden kongresszusra össze tudta kapni magát, ünnepivé tudta varázsolni a tanácskozás napjait,’ s lát­szatkritikussá tenni az összejövetel légkörét. Igaz, ehhez kellett Kádár János lenyűgöző személyisége is. Tavaly láttam őt utoljára, az országos pártértekezleten. Megrendültén, sorsával megbékélten. . Ahogy politikus- társa, a párt fő kultúrosa érdemeit méltatta, a tőle meg­szokott módon, rezzenéstelenül ült, ám szeme sarkából kibukott egy könnycsepp, és lecsordult az arcán. Akkor, ott éreztem talán először, hogy egy korszak véget ért. Megszűnt a kádári összetartó erő, a képmutatásokat, a kis és nagy hazugságokat, egyesek érinthetetlenségét el­lensúlyozni képes tekintély. Űj kor kezdődött, amelyben megbukhatnak vagy hónapok alatt leértékelődhetnek ad­dig megközelíthetetlen figurák. Üj kor jött el, amelyben a nagyságot már nem a fekete Mercedesek méreteivel, nem a hatalom csúcsán eltöltött idő hosszával, és nem a kegyencek számával mérik, hanem az egyetlen hiteles mértékegységgel: a tisztességgel. Hallgatom ennek a múltjától megszabadulni akaró k a kongresszusi vitáját. Semmi tiszteletkor, sem- -mskodás, ünnepélyesség is csak annyi, ameny- nyt az nlűa-J-.m teremt és a környezet kölcsönöz. Nin­csen ' hí buk es nmcsipnek érinthetetlen személyek. És mégis. u. n-'m a mostani kongresszus mögött nem lem akkora társadalmi figyelem, minx* ji korábbiak, a kiglan­coltak mögött. A küldötteket filtra bocsaxíó szavak sem a régiek. „Gratuláljak, vagy részvétemet fejezzem ii:{ kül­dötté választásodhoz?’’, „Miben reménykedtek még: „Most, a szezon végén...?”, „Hát nem veszed észre — befejeződött, vége!” — ilyen és ehhez hasonló vélemé­nyeket is összehordtak tarisznyánkba a biztató szavak és mondatok mellé. Tény, nem lélekemelő vállalkozás olyan párt nevében szerepet vállalni, amelyet az ország tönkretételével, négy évtizedes tévútra vitelével vádol­nak. Most mégis, rokonszenvet kérek! Egy biztató pillantást, egy imát, egy jó szót ezért a pártért. Szimpatizánstól és nem szimpatizánstól egyaránt. Mert itt már régóta nem a pártról van szó csupán. Hanem az országról, az ország stabilitásáról. Ha a párt szétmállik, vagy szélsőséges erők foglalják el, akkor felbillenhet a politikai erők oly ké­nyes egyensúlya. Könnyen lehet, hogy hatalmi vákuum keletkezik, ahová óhatatlanul egy új erő nyomul be, s lehet, hogy fegyverrel érkezik. Attól pedig az isten óvjon bennünket. A nyár derekán egy katolikus plébános ismerősöm a következőket mondta: „Tudja, főszerkesztő úr, én imád­kozom ezért a pártért, mert rájöttem, hogy nélküle nem lehet kivezetni az országot a bajból.” Hát erről van szó. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents