Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7., szombat o Nemzetközi visszhangok az MSZMP kongresszusáról MOSZKVA A szovjet tévé 120 perc című reggeli műsora péntek reggel vezető hírei között jelezte az MSZMP-kong- resszus kezdetét. A műsor külpolitikai kommentátora az NDK nemzeti ünnepe mellett a nap másik legfon­tosabb nemzetközi esemé­nyének nevezte a tanácsko­zás megnyitását. A szovjet sajtóban pénte­ken a Szovjetszkaja Rosszi- ja című lap közölt előzetest az MSZMP kongresszusáról. A tanácskozás iránti megkü­lönböztetett moszkvai fi­gyelmet jelzi, hogy az utób­bi napokban az MSZMP el­nökségének három tagja — Nyers, Grósz, Pozsgay — adott nyilatkozatot a szov­jet tömegtájékoztatási esz­közöknek. MADRID A szakítás kongresszusá­nak nevezi a madridi El País az MSZMP pénteken megkezdődött tanácskozá­sát. A befolyásos spanyol napilap szakértője, Hermann Tertsch egyfelől a kommu­nista múlttal való hivatalos szembefordulás, másfelől a párt konzervatív rétegeitől való elhatárolódás kimon­dását. tekinti a várható leg­fontosabb történésnek. LONDON A brit tv-állomások és a vezető napilapok egybe­hangzóan pártszakadás va­lószínűségét jósolták az MSZMP rendkívüli kong­resszusáról szóló pénteki előzetes tudósításaikban. A BBC-tv reggeli hírma­gazinjában részletes átte­kintést adott a kongresszu­son ütköző irányzatokról és erőviszonyokról. A Financial Times „A ma­gyar párthívők a fennmara­dás receptjét keresik” cím­mel csaknem teljes harma­dik oldalát megtöltő háttér- kommentárban és helyszíni tudósításban latolgatja az esélyeket. Judy Dempsey elemzésében megjegyzi, hogy .,jó egy évvel ezelőtt, az MSZMP konferenciáján még az azóta elhunyt Kádár Já­nost állíthatták oda bűn­baknak . . . Most, a párt- kongresszus idején már ön- magukon kívül senki sem maradt, akit minden bajért okolhatnának.” PEKING A Magyar Szocialista Mun­káspárt pénteken megkezdő­dött kongresszusáról szóló előzetes anyagában az Üj Kína hírügynökség egyebek között rámutat : az utóbbi egy évben radikális válto­zások mentek végbe a ma­gyar politikai helyzetben. AZ MSZMP-nek azt követő­en, hogy elfogadta a politi­kai pluralizmust és a több­pártrendszert. szembe kellett néznie a gomba módra sza­porodó pártokkal. A közel­múltban megtartott kerék­asztal-tanácskozáson ezek a pártok nyomást gyakoroltak az MSZMP-re olyan komp­romisszumok érdekében, mint ami például a hatalom megosztását illeti. VARSÓ „Kongresszus, amilyen még nem volt”, „Nagy pró­batétel előtt”, „Már csak a legnehezebb kérdések vár­nak tisztázásra” — ilyen és ehhez hasonló címek alatt számolnak be a lengyel la­pok az MSZMP rendkívüli kongresszusának kezdetéről. A Zycie Warszawy szerint maguk a magyarok sem tudnák megjósolni, hogyan végződik a kongresszus, de úgy véli, hogy a párt re­formerei a társadalom több­ségének szimpátiáját élve­zik. A lap Budapestre kül­dött tudósítója szerint a Pozsgay, Németh, Nyers és Horn nevével fémjelzett re­formerek 380-400 ezer párt­tag támogatásában bízhat­nak. A marxista egységplat­form mögött 130-140 ezer párttag állhat, míg a Mün- nich Ferenc Társaság 35 ezer támogatót tudhat ma­gáénak. Igen aktívvá vált — írja a lap — az utóbbi idő­ben a párt jobboldali cent­rumának tekinthető, az MSZMP megújulásáért moz­galom, a pártvezetésből el­távolított Berecz János ve­zetésével. Ehhez a körhöz számítják Grósz Károly fő­titkárt is, bár ő erről nem nyilatkozott. TÖBB MILLIÓ ELEKTROMOS GÉPKOCSI Az Európai Közös Piac . országaiban úgy tervezik, hogy a század végéig né­hány millió, áramra műkö­dő autó fog közlekedni az utakon. Áramra működő próbakocsik már megjelen­tek Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia, Olaszország és Nyugat-Németország egyes városaiban. Ezek az autók nem szennyezik a le­vegőt, gazdaságosak, keve­sebb pénz kell karbantartá­sukra, áruk azonban 2-3- szor magasabb a benzinre működő kocsikénál. Ha azon­ban nagyobb sorozatokban gyártanák őket, lényegesen csökken az áruk. Maximális sebességük jelenleg 80 kilo­méter óránként, s a mérnö­kök most azon dolgoznak, hogy növeljék gyorsaságu­kat. VISSZAADJAK AZ INDIÁNOK FÖLDI MARADVÁNYAIT A washingtoni Smithsoni­an intézet nemrég megegye­zést kötött az amerikai in­diánok több egyesületével, hogy visszaszolgáltatja ne­kik az indiánok földi ma­radványait, amelyeket a múlt században tömegesen ástak ki a sírokból. Az in­tézet jelenleg raktáraiban 19 ezer amerikai indián csont­jait őrzi. A földi maradvá­nyok visszaszolgáltatásáról már évtizedek óta folynak a tárgyalások. Az indiánok vallása szerint a halottak lelke nem tud megnyugodni, ha holttestüket megbolygat­ják. A megegyezés szerint, csak azoknak az indiánok­nak a földi maradványait szolgáltatják vissza, akik azokhoz a törzsekhez tar­toztak, amelyeknek tagjai ma is élnek. A megegyezés­re csak akkor került sor, amikor az indiánok azzal fe­nyegetőztek, hogy erőszakkal fogják visszaszerezni a cson­tokat. KESSERLING ARANYA Giuseppe Forlezza olasz báró bejelentette, hogy a Soratte-hegységben megta­lálta azt a-helyet, ahová Kesserling tábornagy, az olaszországi hitlerista csapa­tok parancsnoka 23 tonna aranyat rejtett el. A védel­mi minisztérium engedélyé­vel Fortezza aprólékosan „tanulmányozta” a hely­színt, és ennek nyomán meg­állapította, hogy Kesserling aranya — ami ma körülbelül 340 millió dollárt ér — vala­hol Rómától 20 kilométerre északra található. A leghihe- toob történt Imi források sze­rint 1944 januárjában Kes­serling 79 faládába rakta a náci kincset es e,/.. em 1 ített hegység falaiba fúrt „iq„_ utakban rejtette el. Hogy „ titok soha ki ne tudódjon, a parancsot végrehajtó 18 ka­tonát küldetésük végeztével állítólag agyonlövette. ROI 1B-ROYCE NÉLKÜL A KIRÁLYI CSALÁD A brit királyi család való­színűleg Rolls-Royce nélkül marad, mert az autógyár 1990-ben készíti majd el az utolsó Phantom—6 típusú kocsit, amelyet II. Erzsébet és anyja használ, a Jaguar gyár jövőre beszünteti a Daimler típusú kocsik készí­tését, amelyekkel a királyi család tagjai utaznak. Mind­ebből a legnagyobb hasznot valószínűleg a nyugatnémet Mercedes Benz gyár fogja húzni, mert képviselője ki­jelentette. hogy legújabb modelljét a királyi család rendelkezésére fogja bocsá­tani. A kocsinak királyi ára is lesz, 140 ezer dollárba fog kerülni. A JAPÁNOK JOBBAN SZERETIK A PÉNZT CSALÁDJUKNÁL Egy körkérdés alapján megállapították, hogy az át­lagos középkorú japán pol­gárt jobban érdekli a pénz, mint saját családja, sokat dolgozik, nem kér előlépte­tést, és fél a nyugdíjaztatás­tól. A megkérdezettek 80 százaléka, akik 1945 és 1949 között születtek, meg vannak elégedve életükkel, noha 50 százalékuk bevallja, hogy gyakran van strcsszállapot- ban, és 80 százalékuk fél az öregségtől. A megkérdezet­tek 30 százaléka kijelentette, hogy hetente 55 óránál töb­bet dolgozik, 75 százalék pe­dig heti 45 óránál többet. Húsz százalékuk nagyobb fontosságot tulajdonít a uénznek, mint feleségének. A "ők 7 százaléka beismerte, hogy i«r'Uan érdekli őket a házi munka, »r»Snt férjük. kelet-európai cikksorozatából Románia: „Ragyogó” elszigetelődés „Ahhoz, hogy ez Bukarestben megváltozzék, előbb az kel­len.'. hogy megváltozzék Moszkvában”. Sok év óta rend­szeresen ezzel a nótával végződött minden vita Románia jö­vőjéről, néhány — ritka — liberálisan gondolkodó ember között, akik titokban összegyűltek az egyedül engedélyezett 25 wattos égő fényénél. De a Kremlből már fúj a reform szele, anélkül, hogy igénybe venné A szocializmus győzelme híres körútját, A giccs sügárútját”, ahogyan a bukarestiek elnevezték, amely átszeli a főváros központját. Románia tegnap dacolt Nvikita Hruscsovval, majd Leo- nyid Brezsnyevvel. olyannyira, hogy elutasította a szovjet katonák jelenlétét területén; 1968-ban nem vett részt Cseh­szlovákia inváziójában, és fenntartotta kapcsolatait Izrael­lel és Kínával. Ma nem hajlandó alkalmazkodni a gorba- csovi dinamikához, amely politikai, gazdasági és kulturális változások szinonimája, sőt a hosszú ideig megcsúfolt em­beri jogok — félénk — figyelembe vételéé. Megannyi tabu szó ebben a kis országban — 237 000 négyzetkilométer (valamivel kevesebb, mint Franciaország fele), és 23 millió lakos —, amely ki van szolgáltatva a sze­génységnek és a Securitate beteges felügyeletének, a klán szolgálatában álló, mindenütt jelen lévő politikai rendőr­ségnek. A klán feje Nicolae Ceausescu. a párt erős emlőé­re, amelynek 1965-ben került az élére, 1974. óta^-Aünemé- nyesen újraválasztva (más jelöltek hiányában!,, a köztársa­ság elnökévé. A felesége, Elena a mún'iszterelnök első he­lyettese (ténylegesen a rendszer, második embere), a többi családtag és néhány ritka 'nüséges ember — az államappa­rátus kulcsposztjaiba helyezve. ,,A peuofsz'trojka, a glasznoszty? Hát, mi ezt több mint 211. eve gyakoroljuk Romániában”, jelenti a mosoly árnyéka nélkül az a diplomata, aki mindig kíséret jelenlétében haj­landó felelni az újságíróknak, „Válaszunkat a reformra vo­natkozó kérdésekre nagyon világosan tartalmazzák az or­szágnak 2010-ig megadott direktívák. A külfölddel is ezeket követjük.” És meglobogtatja annak a 149 országnak a listá­ját. amelyekkel Románia — papíron — gazdasági kapcso­latokat tart fenn. A valóság egészen más. Szembekerülve a súlyos ínség­helyzettel, nemrégiben vád alá helyezve az Európai Parla­ment, majd az Európai Biztonsági és Együttműködési Ér­tekezlet előtt az országban érvényesülő diktatúra miatt, Bu­karest egyre elszigeteltebbnek tűnik. Először a nyugatiak szempontjából, akik de Gaulle tábornok 1968. májusi, majd Nixon elnök 1969. augusztusi bukaresti útjának hatására sokáig nem fukarkodtak annak támogatásával, aki akkori­ban Tito marsall után. a szocialista tábor egyetlen lázadó­jának látszott. A román főváros megőrizte ennek az idill- nek a nyomait, nevezetesen a Lipscani utcában, amelyet a bukaresti srácok a feketepiac miatt átkereszteltek „Kent streetnek": a Kent cigaretták valutaegységként szolgálnak egy egész országnak, amely a cserekereskedelem hívévé lett. És a baksisé . . . Románia elszigetelt ország a testvérpártokkal szemben is, amelyek tudatában vannak annak, hogy rossz példát kínál nekik a reformmal szemben. Egyébként Magyarországot rendszeresen pellengérre állítja a román sajtó a marxiz­mus—leninizmus elveinek súlyos — és ismételt — megsze­géséért. Az ideológiai konfliktust fokozza egy heves etnikai és területi vita. — amelybe Moszkva óvakodik beavatkozni —, a romániai Erdélyből származó magyarok ezreivel kap­Le Monde csolatban, akik a 440 km-es közös határ túlsó oldalán ta­láltak menedéket. Nicolae Ceausescu nem tudja, mit kezdjen a bírálatokkal, amelyek őt ezért a ragyogó elszigetelődésért és integrista pozíciójáért érik, miközben a szocialista világban minden mozog. Ugyanazon az irányvonalon, mint egy másik „ve­zér , Fidel Castro, folyton a „nemzeti kommunizmusnak" azt a formáját emlegeti, amelyet erőszakkal alkalmaz né­pére. Ceausescu arra is kényszerítette Romániát, hogy ese­dékesség előtt fizesse vissza adósságát, „amelynek esedé­kessége előtti visszafizetését senki som követelte tőle”, em­lékeztet rá egy francia bankár. Bukarest márciusban valóban kifizette az utolsó dollárt, amellyel még tartozott az 1980-ig kölcsönvett 11 milliárd ból. 1975. januárjától 1989. márciusáig az ország összesen 21 milliárd dollárt fizetett vissza^ amelyből több mint 7 milliárd dollár a kamat, harsogj^’ a Scinteia, a párt köz­ponti lapja. Ezt a teljesítményt, üdvözlik a nagy nyugati országok pénzügyminiszterei; „Adósságtörlesztés dolgában Románia mintaország.’' Bukarest teljes egészében autjarchiára játszott: az import szerepének szinte teljes elzárásig és tömeges devizatartalé­kok képzése. Az ország az utóbbi időben évente 2-3 mil­liárd dollár többletet ért el azzíij a határozott ígérettel, hogy soha többé hitelekért nem folyamodik a külföldhöz: „Ebben az értelemben megszavaztak eígy törvényt”, hangsúlyozta a román kérdések egyik szakér tője. „Ahogyan Albánia tette annak idején, bevéve ezt a záradékot 1976-os alkotmányá­ba”, emlékeztet rá. A külföldtől való ftWggéstől félve Románia első embere nem habozott lemrondani 1988 februárjában a legnagyobb kereskedelmit kedvezmény elvéről, amelyben addig Wa­shington részesítette. Ez a döntés legalább 250 millió dol­lárba került neki, de nem zavarja jobban, mint az, hogy az EGK májusban felfüggesztette kereskedelmi kapcsolatait Bukaresttel, az emberi jogok helyzete miatt ebben az or­szágban.” Pedig „ez a latin szigetecske a szláv tengerben egyre ér­dekesebb partner”, mondja Gheorghe Cristea gazdasági el­ső titkár Románia franciaországi nagykövetségén. És példa gyanánt idézi az elkezdődött együttműködést a Renault-val. a Citroennal, a Thomsonnal. De legyen szó akár az RÍ2 (Dacia) összeszerelő-üzemeiről Pitestiben. a Citroennel Craio- vában létesített vegyes vállalatról, vagy a hűtőgépgyárról Gaestiben. ahol a gyártást a Thomson ellenőrizte, mindezek a cégek előbb vagy utóbb beadták a kulcsot. „A hetvenes évek elején a román piac a legfontosabb volt a kelet-európai országok piacai közül”, mondják _ a francia DREE-nél (a külgazdasági kapcsolatok igazgatósága. „Mára a kapcsolatok összezsugorodtak, mint a szamárbőr”. Románia, az önmagára kirótt tisztogatás áldozata, legfőbb szállítói ma az NSZK (csekély importjának 26 százaléká­val), az Egyesült Államok (16 százalék), és Franciaorszag (9 százalék). 1988 végén Románia csak 1,3 milliárd dolláros piacot jelentett az OECD összes országa számára! Akkor hát hová fog fordulni a „Conducator”? A Nyugat­hoz? Ez kevéssé valószínű, akkor is, ha néhány ország, főb­bek között Olaszország, félénken próbálja felváltani a töb­bi kereskedelmi partnert. A Szovjetunióhoz? Igen, és ez már meg is történt, jelentik ki a román valóságot figyelő szakemberek. „Májusban a moszkvai rádió, amelyet Romániában most mindenki megpróbál hallgatni, mert ez az egyetlen lehető­ség arra, hogy információkat kapjanak saját országukról, bejelentette, hogy a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunió és Románia között 20 százalékkal megnőnek az idén, 1988- hoz képest. A szovjetek megkétszerezik gáz- és villanyáram­szállításaikat Bukarestnek, az pedig növelni fogja kőolaj­ipari felszerelések és az útépítéshez szükséges technikai eszközök szállítását a Szovjetunióba” — mondja Mátéi Ca- zacu, a Franciaországban élő történészkutató. „Jelenleg a román élelmiszerexport csaknem 70 százalé­ka a Szovjetunióba irányul. Ebben rejlik az országban tom­boló áruhiány igazi oka. Az ország rendkívüli szegényrégé­nek természetes magyarázataként beállított adósság vissza­fizetése csak alibi”, hangsúlyozza. „A meg nem alkuvás és a nemzeti függetlenség látszata mögött Románia egyre nagyobb gazdasági függősége rejlik a Szovjetuniótól — mondja Vlad Socor. a müncheni Szabad F'iróna Rádiótól. — Szovjet számadatok szerint, jelenleg Románia a Szovje:unió húsimportjának 26 százalékát szál­lítja.” „A búza és a többi gabona statisztikája titkos. De a cser­nobili katasztrófa óta. amely részben elpusztította a szov­jet véleményeket, bizonyos, hogy Budapestet is kihasználják. Románia 1985 óta Moszkva legfőbb szállítója kőolaj- és föídgázipari felszerelésekből, az első helyen áll a nátrium- klorid, a harmadikon a golyóscsapágy. a bútor, a cipő szál­lítói között. Hasonlóképpen a Szovjetunióba irányul a ro­mán acélexport 50 százaléka. A lista hosszú Tulajdonképpen ördögi körről van szó. jegyzi meg Vlad Socor: „Románia a Szovjetuniónak szánt termékeket gyárt és onnan importálja az energiát és a nyersanyagokat, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy foly­tassa e termékek szállítását." Ezért óvakodik Mihail Gorbacsov attól, hogy román kol­légája; arra ösztönözze, reformálja meg a rendszert, amely délen politikai stabilitást is biztosit számára. Románia ideá­lis madárijeszfoje egyes besszarábiai lakosok függetlenségi, sőt visszacsatolási akaródzásainak: ezt a moldovánok által lakott területet a Szovjetunió 1939. augusztus 23-án annek- tálta. a Lippentrop—Molotov „meg nem támadási szerző­dés" nyomán. „Gorbacsov az időre játszik; a 71 éves Ceausescu termé­szetes eltűnésére. Ez alatt az idő alatt folytatja a kizsaro­lását annak, ami a román gazdaságból megmaradt” — mondja egy disszidens. aki nyilvánvaló biztonsági okokból meg akarta őrizni névtelenségét. Valóban, a szovjet ható­ságok hivatalos magatartása Bukaresttel szemben megvál­tozott 1986—1987-hez képest, amikor a moszkvai tömegkom­munikációs eszközök nem elégedtek meg a Ceausescu család csínyjeinek és az ország állapotának leplezett bírálatával. Egy év óta megszűntek a román rendszer és elnökdiktá­tora iránti kevéssé szelíd cikkek és riportok. Itt a rehabili­táció ideje, 1988 októberében Nicolae és Elena Ceausescut kiváló vendégekként fogadták a Kremlben, és a Varsói Szerződés csúcstalálkozóját júliusban Bukarestben tartották. A szocialista világban a jelképek gyakran élet vagy halál értékűek egy rendszer számára, a Szovjetunió első embere pedig túlságosan el van foglalva azzal, hogy megőrizze nagy országa területi integritását és betömje társadalmi épülete réseit. Nicolae Ceausescunak, a volt cipészinasnak, scornicesti parasztok gyermekének és a ragyogó karrierű apparatcsik- nak szabad keze van, hogy tetszése szerint vezesse ezt az „elszigetelt nacionalizmussá változott szocializmust”, amely 25 éve hatalmon tartja. Minden ellenzéki kísérlet csírájá­ban megfojtva kudarcot vallott. Így például 1987 novemberében. Erdélyben, a brassói mun­kások lázadásai az éhség ellen nem terjedtek el az ország­ban. Ahogyan a 10 évvel korábbi lázadás sem, a bányászoké a Zsil völgyében. A helyszíni rendőri elnyomás, sőt, az erőszakos áttelepítés más területre mindkét esetben győ­zött a követelések felett. Románia augusztus 23-án nemzeti ünnepét ünnepelte, és azt az 1944. augusztusi napot, amikor a hivatalos tézis sze­rint az Ellenállási Front és az Ukrajnából jött szovjet csa­patok egyesültek. 1989. november közepén a Román Kom­munista Párt megtartja XIV. kongresszusát, főtitkára, a ré­gi harcos jelenlétében, akiből a köztársaság elnöke, az ál­lamtanács elnöke^ és a fegyveres erők legfelsőbb parancs­noka lett. és egyedül ő választotta ki a kongresszus témá­ját: „Ez a szocialista győzelem és a teljes gazdasági és po­litikai függetlenség kongresszusa lesz” . . . Serge Marti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents