Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM Mai számunkból: Engesztelő Engesztelő (3. oldal) Nyílt fórum (4. oldal) Hz MDF második országos gyűlése után (5. oldal) Mikor lesz több palackos gáz? (6. oldal) fl tragikus ötvennegyedik (8. oldal) Október 27-től őszi szövetkezeti könyvhetek A szövetkezeti könyvter­jesztés ünnepi eseményét, az őszi megyei könyvheteket október 27-től immár 29. al­kalommal rendezik meg — jelentették be a szervezőbi­zottság képviselői tegnapi sajtótájékoztatójukon a Té­ka Könyvértékesítő, Könyv­tárellátó és Könyvkiadó Vál­lalat székházában. Az idei szövetkezeti könyvhétre 17 kiadó 44 könyvet jelentetett meg. A mezőgazdasági té­májú szakkiadványok mel­lett számos szépirodalpii, gyermek- és ifjúsági könyv, tudományos és ismeretter­jesztő kiadvány is napvilá­got látott. Az országos megnyitót ok­tóber 27-én 15 órakor tart­ják Mezőtúron, a művelődé­si központban, neves író vendégek közreműködésével. A rendezvénynek idén elő­ször nem lesz kijelölt záró­napja, ameddig érdeklődés mutatkozik, addig árusíta­nak. Drucker Tibor, a Téka igazgatója szólt arról, hogy a nemrég még 6000 körüli személyt foglalkoztató bizo­mányos hálózatuk a számuk­ra kedvezőtlen adózási fel­tételek miatt erősen szűkült. Elmondta: az ország többet veszít azzal, hogy a köny­vek nem jutnak el olvasóik­hoz, mint amit a terjesztők megadóztatása által pénzben nyer. Hem számíthatunk a tavalyinál kedvezőbb eredményekre A Központi Statisztikai Hivatalnak a népgazdasági folyamatok ez évi várható alakulásáról még nem áll­nak ugyan rendelkezésre adatok, annyi azonban már látható,' hogy 1989-ben sem számíthatunk a tavalyinál kedvezőbb eredményekre — vélik a KSH illetékesei. A népgazdaságban érvényesülő negatív tendenciák ösz- szességében valószínűleg nem változnak, mindössze egyetlen biztató reménysugár, hogy a tőkés áruforgalom egyenlege tovább javul. A KSH-ban még csak most készült el az 1988-as év gazdasági-társadalmi fej­lődését bemutató összesítés. Az elemzés felöleli a meg­előző három év értékelését is. Az adatok szerint a múlt évben sem kezdődött meg az a fordulat, amely a vál­ságos helyzetből való' kilá­boláshoz szükséges ; több­nyire folytatódtak a korábbi évek tendenciái, esetenként fel is erősödtek azok. Az or­szág a fejlett, illetve az újonnan iparosodó országok mezőnyétől egyre jobban le­marad. Bár a világpiac di­namikus bővülése hazánk­nak is a korábbiaknál jobb értékesítési lehetőségeket biztosított a nemzetközi áru­cserében, fejlődésünk üte­me nem tette lehetővé ezek kihasználását. Gazdasági fejlettségünk színvonalát a nyugat-euró­pai országok korábban is messze meghaladták. A ’80- as évtized konjunktúráját kihasználva azonban az el­múlt években a dél-európ>ai és jórészt a délkelet-ázsiai országok is elhúztak mellet­tünk. Ennek egyik fő oka, hogy infrastruktúránk álla­pota, amelyet a termelés fej­lesztése érdekében évtizede­ken át háttérbe szorítottunk, több területen már szinte katasztrofális: az utolsók közé tartozunk a telefonellá­tásban, az oktatásban, a la­káshoz jutási lehetőségek­ben, a közműellátásban — állapítja meg a Statisztikai Hivatal jelentése. A statisztikai összeállítás néhány kedvező jelenségről is beszámol; így például ar­ról, hogy a múlt évben 12 százalékot ért el a konver­tibilis elszámolású export- növekedés az egy évvel ko­rábbihoz képest, mégpedig az import mennyiségének csökkentése, valamint a cse­rearány-javulás mellett. A növekvő adósságállomány kamatterhei az áruforgalom szaldójának javítását igé­nyelték volna, de mivel ez nem következett be, a kül­kereskedelmi mérleg az el­múlt évben is passzívummal zárult. A statisztikai összesítés a továbbiakban megállapítja: az új jövedelemelosztási arányok vesztese az elmúlt évben egyértelműen a la­kosság volt. munkából szár­mazó jövedelmük reálértéke 7 százalékkal csökkent. A minden eddigit felülmúló, 15,7 százalékos infláció rész­leges kompenzálására a la­kosság társadalmi bevételei növekedtek, de összességé­ben az egy főre jutó reál- jövedelem így is 1 százalék­kal mérséklődött. Mindezt súlyosbítja, hogy a csökke­nés közel évtizedes stagná­lás után következett be, s így tavaly több társadalmi réteg életszínvonala nagy­mértékben visszaesett. Míg a korábbi években a ten­dencia a nivellálódás, ki­egyenlítődés felé mutatott, az utóbbi évben a differen­ciálódás vált jellemzővé, a középrétegekből egyre több család sodródik lefelé, a jö­vedelmi skála tetején pedig egy igen szűk réteg helyez­kedik csak el. A lakosság­nak az a rétege, amely a társadalmi minimum alatt él. immár a népesség egy­ötödét teszi ki — állapítja meg a KSH felmérése. Szarvason megalakult az MSZP első alapszervezete A Szarvasi Dózsa Terme­lőszövetkezet pártalapszerve. zete a héten a tsz klubhá­zában tartotta meg a kong­resszust követően első ösz- szejövetelét. Frankó János, az alapszervezet titkára be­vezetőjében úgy fogalmazott, hogy az MSZP megalakulá­sával kapcsolatban vannak kételyek, s a téeszen belül is tapasztalható, hogy sokan még zavarban vannak —en­nek ellenére a korábbi MSZMP-tagok csaknem tel­jes létszámban megjelentek a taggyűlésen. Stafira Sándor, a szövet­kezet közgazdasági elnökhe­lyettese tartott tájékoztatót a kongresszusról: — A felelősség súlya alatt magamnak is feltettem a kérdést, hogy volt-e jogom mint küldöttnek az MSZMP % megszűnéséről és a Magyar Szocialista Párt megalaku­lásáról döntenem? De tiszta lelki ismerettel mondhatom, hogy igen, volt. Demokrati­kus módon, közvetlen párt­szavazással a városi pártta­gok döntő része választott meg küldöttnek, azok után, hogy választói gyűléseken nyíltan és határozottan ki­fejtettem, hogy a teljes párt­megújulás a radikális refor­mok képviselője leszek. A párttagság sem számomra, sem a többi küldött számára nem fogalmazott meg til­tást arra, hogy miben dönt­hetünk. A tájékoztatót követő vi­tában igazolódtak a titkár szavai, mert többen valóban kétségeiknek adtak hangot. Kovács Péter, a szövetkezet elnöke szenvedélyes hozzá­szólásban elemezte a tsz el­múlt 20 esztendejét, s azt, hogyan befolyásolta életüket a politika alakulása. Beszélt a keserűségekről, a pártfe- gyelimiiik sorozatáról, de a megszállott munkával elért sikerekről is. Az érzelmek és az értelem ellentmondá­sai között vívódva mégis azt a meggyőződését hangsúlyoz­ta, hogy feltétlen szüksége van at országnak egy erős, baloldali; ref orms* ellem ű pártra, s ez ma csak az MSZP lehet. A hozzászólások után a jelenlevők nagy többsége úgy döntött, hogy megerősíti tag­ságát az MSZP-ben, s a klubház nyújtotta lehetősé­geket kihasználva megalakí­tották — Szarvason elsőként — az MSZP Petőfi utcai alapszervezetét. K. M. I „Ajánljuk fel a megyét Kohl kancellárnak...” Hogyan tovább, megyei könnyűipar? Sorra követik egymást a gazdaság különböző ágaza­tainak térségi egyeztető tár­gyalásai. S hogy a reformok küszöbén álló magyar gaz­daság vállalati vezetésének erre meglehetősen nagy igé­nye van, arra bizonyíték a tegnap délelőtt Pósteleken megrendezett találkozó is, ahol dr. Cseh József ipari miniszterhelyettes és mun­katársai, valamint a megye nagyobb üzemeinek igazga­tói és a megyei tanács veze­tői, többek között Pataki István vb-titkár voltak je­len. Mi lesz a könnyűipar sor­sa? Van-e elegendő anyagi tartalék az üzemekben ah­hoz, hogy az oly kívánatos szerkezetváltás megvalósul­jon? összeroppanás nélkül képes-e az évtizedek óta szo­cialista exportorientált vál­lalati szféra lemondani a ke­leti export egy részéről, s persze mindenekelőtt a tá­mogatás guruló magyar fo­rintjairól? S vajon dollárel­számolás esetén nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe a termelő a jelenlegi rubelel­számolás és a költségvetési támogatás nyújtotta jövede­lempozícióval szemben? Ilyen és még ehhez hason­ló kérdés merült fel tegnap délelőtt a megyei könnyű­ipari vállalati vezetők ré­széről. — Negyvenéves szocialista exportorientált vállalati szerkezetből, ha úgy tetszik „kényszerszörnyetegből” vi­lágszínvonalú kapacitásokat nem lehet kiépíteni. Főleg akkor nem, ha az adóprés teljesen kiszipolyozza a vál­lalatok anyagi erejét — ve­tette fel dr. Sümeghy Csa­ba, a Békés Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke. Dr. Szuchy László, a Béköt igazgatója pedig fel- híyta a tárca figyelmét arna a jelenségre, miszerint tő­kés magánkereskedők a fel­vásárolt magyar könnyűipa­ri termékeket szovjet piacon értékesítik. S ha számukra érdemes ezzel foglalkozni, akkor vajon a magyar nép­gazdaságnak miért nem ér­demes? Bár dr. Cseh József miniszterhelyettes és mun­katársai utaltak arra, hogy a magyar gazdaság adósság- válsága, s forráshiánya kényszerpályát diktál, s en­nek követése csak úgy le­hetséges, ha a vállalatok költségvetési támogatása csökken. Mindenesetre úgy tűnik, a fehér asztalnál tárgyaló fe­lek két malomban őrölnek. Hiszen a gazdálkodók gon­dolkodását továbbra is a tel­jesítmény nélküli hagyomá­nyos forráséhség motiválja, vagyis, az állami támogatá­sért folyó küzdelem, míg a kormány határozott szándé­ka, leválasztani a termelést a magyar költségvetés emlői­ről. Abban viszont a felek egyetértettek, hogy a való­ban kilátástalannak tűnő helyzetben mindenekelőtt pénzre van szükség, s ha eb­ből szerény kis hazánkban nincs elegendő, akkor kül­földi injekciót célszerű ada­golni. Pataki István vb-tit­kár pedig igencsak különös javaslatot vetett fel ezzel kapcsolatban. — Kohl nyugatnémet kancellár közelgő magyaror­szági látogatásakor ajánljuk fel a megyét számára. Le­gyen Békés a kelet- és nyu­gat-európai kapcsolatok mintamegyéje — hangsú­lyozta. Bár, vélhetően Kohl kan­cellár pénztárcája sem ha­tártalan, nem beszélve ar­ról, hogy egy magángazda­ságra épülő ország esetében nem a kiválasztott vezetők jóindulatától függ a tőkefor­rás, hanem mindenekelőtt a tulajdonosoktól, ök pedig általában csak akkor látnak garanciát egy-egy vállalko­zásban, ha tulajdonostársuk­kal köthetnek üzletet, s nem egy személytelen hatalom- mal. — rákóczi — állnak a darvak... Kiállítóterem nyílt a pusztán Néhány öreg ház, nagy te­lekkel, veteményessel, kö- vesút, egy bolt, a hajdani iskolaépület, no, és most már egy múzeum. — Nagy­jából ennyi Pusztaközpont, ez a Kardoskút községhez tartozó „külterületi lakott hely” Orosházától délre, a vásárhelyi pusztán. Kevesen ismerik ezt a vidéket, még kevesebben járnak erre, s többnyire csak természettu­dósok. Pedig e tanyaköz­ponttól kőhajításnyira kez­dődik a kardoskúti termé­szetvédelmi terület, benne a 98 hektáros Fehér-tó, sajátos madárvilágával. E 488 hek­táros rezervátum kincsei lát­hatók a Pusztaközpontban tegnap avatott kiállítóterem­ben, ahol az ünnepség előtt kérésünkre egy idevalósi kis­fiú, a hatodikos Verák Sa­nyi kalauzolt végig bennün­ket. — Melyiket kedveled leg­inkább? — faggattam, mire az egyik dioráma elé tüle­kedtünk a tömegben. -­— A tőkésrécét! Az a hím. Ugye szép!? — mutatta az üvegen át. — Sűrűn kijárok a tóhoz, nézelődni, mindig érdékes. Ott áll a daru, az ott fönn, a héja, a foglyot és a barázdabillegetőt meg biztosan tetszik ismerni. A tablókat is sorra vettük, a művészi színvonalú fotók­ban gyönyörködtünk. S a nagy póling, meg a pajzsos cankók mögött kis kalau­zunk még Farkas Pista bá­csi tanyáját is „bemutatta”. — No és ez a múzeumépü­let mi volt régen? — Ügy tudom, valamikor iskola, előtte meg csendőr­laktanya, de ha tetszett vol­na látni úgy egy éve, mi­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents