Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-21 / 250. szám
fcÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. október 21., szombat ' A reformátuskovácsháziak még emlékeznek rá jr „Urkedveltje” leányotthon és nyilvános jogú magánnépiskola Evelin és Vilma kisasszonyok alapították — Az állam nem vállalta — Az épületet lebontották, a fákat kivágtak „Nem azok a legnagyobb jótevőink, akik életet adtak, sem nem azok, akik kincseket szereztek számunkra, hanem azok, akik embereket képeznek belőlünk" — ezekkel a szavakkal kezdődik a Családi Kör című, a müveit magyar hölgyek számára készült hetilap 1874. március 3-i számának vezércikke. Az írás további része a nevelőről, a tanítóról vagy tanítónőről szól, azt fejtegetve, hogy nem lehet azt földi javakkal megfizetni, amit értünk tettek, mikor neveltek, tanítottak bennünket. Ezért tartozunk nekik megadni az egyetlent, amivel a szív a szívnek fizethet: a szeretetet, tiszteletet, elismerést. Ilyen nevelők voltak dr. Molnár Evelin és Molnár Vilma, akikről a reformátuskovácsháziak és rajtuk kívül még sok százan nagy tisztelettel és szeretettel emlékeznek az egykori tanítványaik. Sokan a nevüket sem ismerik. Ha úgy érdeklődik az ember, hogy hol volt a „tanárkisasszonyok” iskolája — vagy kik voltak a „tanárkisasszonyok" —, akkor megnyílnak az emlékezés zsilipjei, s mindenki tud róluk mondani valami szépet vagy jót. Valódi kilétüket. áldozatos munkás életüket azonban kevesen ismerik. A múlt század utolsó negyedében Makón élt és tanított Molnár Antal református paptanár négy gyermekével és feleségével. A négy gyermek közül Gizella, a legidősebb tanítónő lett, s férjhez menetele után Ko• szorús Oszkárné néven Debrecenben tanított. A fiú, Antal orvos lett, s az első világháború alatt a szerb fronton fertőzésben meghalt. Evelin matematika szakos tanári oklevelet szerzett Zürichben, majd Budapesten tanított az Andrássy úti felsőbb leányiskolában nyugdíjas koráig. Vilma vegyésznek készült. Két és fél évet elvégzett az egyetemen, s azután előttünk ismeretlen .okok miatt tanulmányait abbahagyta. Közben a család Reformátuskovácsháza és Nagy bánhegyes között örökölt 90 kishold földet egy négyszobás kastély-kúria épülettel együtt. Molnár Antal paptanár és felesége a birtokra költözött, ott élt, s két leánya Evelin és Vilma onnan jártak iskolába, oda tértek haza megpihenni, majd nyugdíjas koruk után gazdálkodni. Édesanyjuk halála után, 1930—33 között, a lakóépület mellé egy nagy épületet építettek, s abban nyitották meg az „ÚRKEDVELTJE" leányotthon és nyilvános jogú magánnépiskolát 1934- ben. Evelin és Vilma református vallásúak voltak, vallásos szellemben nevelkedtek és éltek. Ezért az általuk alapított leányotthonba az apátián, anyátlan református leányokat vették fel első osztálytól nyolcadik osztályos korukig. Vallásos érzelmükre vall az intézmény elnevezése is: „ÜRKEDVELTJE". A leányotthon mellett iskola is működött, melyben állami tanító tanított. Az iskola nyilvános jo- gúsága azt jelentette, hogy ez nemcsak az otthonban lakó lányok, hanem a Reformátuskovácsháza és Nagy- bánhegyes községekhez tartozó tanyákon élő gyermekek, fiúk-lányok vegyesen, jártak oda. Az iskolaévek végén a tanulók a reformátuskovácsházi állami iskolában tettek vizsgát. A leányotthont és az iskolát dr. Molnár Evelin és Molnár Vilma tartották fenn a saját költségükön. Gondoskodtak a gyermekek élelmezéséről, a leányotthonban lakó leányokat alsó és felső ruházattal látták el. Az iskolában az állam által kinevezett és fizetett tanító tanított. A fenntartók kikötése volt, hogy tanítójuk református legyen, s állami tanrend mellett a tanítás református szellemben, valláserkölcsi alapon történjék. Az általuk felépített iskola és leányotthonban könyvtárat és szertárat, tantermet, evangelizálótermet, hálószobát, tanítónői szobát, nővérszobát, ebédlőt, konyhát, kamrát, valamint mosdót és beépített WC-ket találhatunk. A korabeli visszaemlékezések szerint a könyvtár és a szertár- állománya és felszerelése modern volt, a kor követelményeit nem csak kielégítette, de azt meg is haladta. Az evangelizálóterem a vallásoktatást szolgálta, és hetente 1-2 alkalommal a környező tanyavilág felnőtt lakosai részére esténként bibliaórákat tartottak, vasárnaponként pedig istentiszteleteket. A nővérszobában lakott a Molnár testvérek által alkalmazott és fizetett gondozónővér, akinek feladata az olt levő gyermekek egészségi állapotának a gondozása és megőrzése volt. A konyha személyzetét szintén ők alkalmazták és fizették. A leányotthonban a bentlakók száma alkalmanként 15—20 fő volt. Gyakorlat volt, hogy a bennlakó leánygyermekeket, ha az iskolavégzés után nem tudták elhelyezni, vagy ők nem tudtak elhelyezkedni, akkor a Molnár testvérek azokat a gazdaságban, vagy az iskola és leányotthon konyhájában alkalmazták. Az ilyen gyermekeket később saját költségükön kiházasították, férjhez adták. Az említett 15— 20 fős létszámhoz jbn még a környező tanyák gyermek- létszáma, mely évenként ugyancsak 15—20 főben számítható. Az iskolában folyó nevelőtanító munkáról a ma is élő nyugalmazott körzetT* iskolafelügyelő, Illyés István 1948. június 1-jén a következőket írta: ' „Az. iskola teljes neve ÜR- KEDVELTJE Leányotthon és nyilvános jogú magán népiskola. Fenntartója: dr. Molnár Evelin nv. tanárnő (és Molnár Vilma gazdálkodó). Az iskola növendékei árvákból és menhelyi gyermekekből tevődött ösz- sze. Sok esetben a gyermekek erkölcsi és szociális helyzetéből kifolyólag ez a hely az utolsó mentsvár. Éppen ezért minden elismerést megérdemel az iskola fenntartója. A magániskola tanítónője Soós Erzsébet. Ez az első működési helye. Egyes osztályokban a tanulmányi eredmény (I—IV. oszt.) igen jó, az V—VII. osztályok általános eredményeire már ezt nem lehet mondani. Igaz. hogy a gyermekek sok mulasztás (csavargás) után kerültek oda. Először nevelni kellett a közösségi életre, csak azután foghatók be komoly szellemi munkára. A tanítónő felkészültsége, hozzáállása, munkája jó." Az iskola 1948-ig magántulajdon, majd 14 évi működés után államosították. Erről Illyés István június 26-án feljegyzésében így írt: „A reformátuskovácsházi pihenő úti. volt magánnépiskola és leányotthon — a megbízott igazgató (Soós Erzsébet) és a volt fenntartók között ellentét nincs. A volt fenntartók (dr. Molnár Evelin és Molnár Vilma) úgy gondolják, hogy az állam még több áldozatot fog hozni, mint ők eddig. Mivel az iskola és a vele kapcsolatos árvaház arra alakult, hogy az elhagyott, protestáns vallásé gyermekeket megmentsék. Az iskola volt fenntartójának az a kívánsága, hogy a mindenkori tanítónő és az árvaház személyzete megtért protestáns vallású legyen. Továbbá azt kérik, hogy az. árvaház vezetésében, illetve felügyeletében részt vehessenek. Az iskola volt fenntartói az iskola és az árvaház épületének, felszereléseinek, berendezéseinek átadásával nem annyira a címet, mint inkább a vezetési jogot kívánták maguknak megtartani, biztosítani, hogy az iskola, illetve az árvaház alapítási célkitűzéseinek eleget tehessenek, azt biztosítva lássák, és e kérdésben felettes tanügyi hatósággal tárgyalást kívánnak folytatni. Annál is inkább, mert ez a volt magánnépiskola nem hasznot hajtó intézménynek lett alapítva, hanem igazi szociális és emberbaráti célt szolgált, melyben az anyagi áldozatot nem az árvák hozzátartozói vagy más közüle- tek, hanem a volt iskola fenntartói vállalták.” Sajnos, az állam nem vállalta! Az államosítás után. 1948-ban az'iskola és leányotthon megszűnt. Az iskola felszerelését, a könyvtárát és szertárát a reformátusko- vácsházi iskola örökölte. A leányotthon felszerelését a különböző állami diákotthonokba hordták szét, Dr. Molnár Evelin és Molnár Vilma soha nem mentek férjhez. Evelin az iskolát felügyelte, a leányotthon ügyeit szervezte, s a vallás- oktatást irányította, de ő maga itt már nem tanított. Vilma a gazdaság szervezésével, irányításával foglalkozott. A 90 kishold föld. mely 70 katasztrális holdnak felel meg, s a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés nem kis munkát jelentett neki. Mindketten vastag posztóruhában, csizmában, kalapban jártak — a tanyai életnek megfelelően. Különcnek tartották őket. Az államosítás után Evelin 1949-ben meghalt. Vilma kegyelemkenyéren élt Reformátuskovácsházán. az ottani családoknál, 1964-ben bekövetkezett haláláig. Külön engedéllyel saját kertjükben temették el őket. Lakóházukat és az iskola-nevelőotthon épületét elvették tőlük, s oda kulák- nak nyilvánított református- kovácsházi családokat telepítettek be. Később az alakuló termelőszövetkezet tulajdonába kerültek. Egy ideig lakás céljára használták, majd lebontották. A kert iáit kivágták. Ma már a két sírnak a nyomai sem találhatók meg. Az „ÜRKEDVELTJE iskola és leányotthon a Pihenő útnak elnevezett földút mellett volt. A mai idősebb reformátuskovácsháziak jelenleg is „pihenő tanyának", „kisasszonyok tanyájának". „tanárki sasszo- nyok tanyájának" emlegetik azt, illetve a helyét. Dr. Molnár Evelin és Molnár Vilma emlékét szerte az országban több száz ember és leszármazottja őrzi a szíve mélyén. Mindazoknak akiknek helyet adtak, akiknek lehetőséget biztosítottak a tanuláshoz, az emberré váláshoz. Emléküket szívünk mélyén őrizzük mi, a mai nemzedék nevelői, pedagógusok, népművelők. Az emberré nevelés terén végzett másfél évtizedes tevékenységük, emberszeretetük példamutató. Ezért a jeltelen sírjaikra képzeletben elhelyezett hála és szeretet virágcsokrai mellett őrizze emléküket ez a kis írás is. Balogh György „Dömötör a Juhászt táncoltatja” Október, a skorpió avagy mindszent hava Minden jeles nap és névnap külön kis „regény”, azaz hű tükre néphagyományunknak, művelődésünknek. Október (is) gazdag e témában.- Üjabb és újabb jeles napok és névnapok kavarognak kaleidoszkópszerű változatossággal. A néphagyomány azt tartja októberről, hogy ha ... „októberben a fák levelei sokáig hullanak, nagy tél lészen. Ha hamar elhullanak, hamar hideget és jövő esztendőre bőséget jelentenek. Ha sok levél marad a fákon — sok hernyó támad jövőre ...”. Érdekes az is. hogy az első világháború után a lakodalmakat húsvét és pünkösd táján tartották. Hogy ez volt a hagyományos és szerencsés lakodalmas évszak, bizonyítják a hozzátapadt hiedelmek is. Ha „ ... a menyasszony sír, jó termés, jó tavaszi eső lészen ! Vagy egy másik példa: „ . . . a lakodalomnapi eső bő termést jelent". A népi hagyományban fellelhetünk októberről népdalokat, szólásokat és versi kéket is, melyek összekötik az idő járásával a jeles napokat, névnapokat! Például egyik népdalunk két sora így hangzik: Dömörre jár az idő. a gulyásnak számolni kő... Hogy e népdal két sorában honnan jő elő a Dömötör név, honnan származtatják? A Demeterből, illetve a szláv Dimiterből „Ö”-betűkkel ejtve. Különben a juhászoknak Szent Dömötör a védőszentjük — október 26. „Dömötör a juhászt táncoltatja" — tartja a pásztorember szólásmondása. Arra mondják ezt, vallotta Bringye Gyuri bátyám, az egykori híres számadó ju- "hász, füzesgyarmati lakos, hogy október 26. reggelén számoltatták el a gazdák juhászaikat „a jószágbúi”, s a juhászok ilyenkor táncoltatják meg botjaikkal társaikat, ha „borsot törtek órukalá" vagy ludasnak tartották valamiben társaikat. Ez a nap ünnep volt a pásztorember életében, és meg is ülték; ha jól sikerült az év, akkor is, ha meg nem, azért! A gazdag anyagból csak egy-egy villanásnyit nyújtottunk ál gyűjtésünkből, s gondolom ez is bizonyságul szolgál a népi hagyomány gazdagságára ! Mindazok számára, akiknek jeles névnapjukról nem szóltunk, az októberi — skorpióknak ajánljuk az alábbi verset vigasztalásul : Hű szívem ma. azt óhajtja: Érd meg sokszor e napot. Életedben. Víg legyen minden napod! Élj sokáig — ez óhajom. És élted boldog legyen. Isten áldása, kegyelme, Téged mindenkor kísérjen! Borbiró Lajos Valamikor a veszprémi püspökséghez tartozó, majd a Veszprém Megyei Idegen- forgalmi Hivatal kezelésében levő sümegi vár állaga az utóbbi 40 évben igen sokat romlott. A helyi tanács az idén májusban a korábbi gazdától átvette a várat, s egy magánvállalkozónak — Pap Imrének — haszonbérletbe adta azzal a feltétellel, hogy azt két évig elengedi, cserében viszont a vállalkozó Pap család a bevétel legkevesebb kétharmadát a vár rendbehozatalára fordítja. A vállalkozó terve, hogy Sümegből egyedülálló, nagy vonzerejű idegenforgalmi helyet csinál középkori borozóval, korabeli látványosságokkal, vendéglővel, majd panzióval. A képen a bérbe vett sümegi vár, illetve a „várúr”, Pap Imre és felesége MTI fotó: Cz.ika László „Várúr” a huszadik században
