Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

1989. október . 14., szombat 'kÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET j Felfedezhetjük-e mi is a spanyol viaszt? Beszélgetés egy magyar származású spanyol kollégával Hajrában a magánvállalkozó — Arinak ellenére, hogy nincs valami nagy reklá­munk, azért ismernek min­ket. Békéscsabán az IKV gondozásában lévő épületek­be mi szereltük fel a légká­beleket, s így lehetővé vált a Sky, Super és más tévé­állomások adásainak vétele. — Hogyan oldják meg az antennák felszerelését, ki ké­szíti a szerelvényeket? —• Az ügyfél megveszi a boltból a készüléket, majd felkeres miniket. Elmondja kérését, mi pedig az előre elkészített szerelvényeket a helyszínen felszereljük. — Gondolom, azért nem ilyen egyszerű a dolog. — Rengeteg az a munka, amit Itt a műhelyben kell elvégeznünk, mivel mindent magunk készítünk. De nem­csak az antennaszerelvénye­ket, hanem ezeket a gépeket itt a műhelyben is magunk konstruáltuk» s végered­ményben velük készítjük el a szükséges alkatrészeket. Be kellett erre a munkára rendezkednünk, hiszen jócs­kán vannak hiánycikkek. — Mondana egy példát? —• litt van ez a ikereszttar­tó kengyel. Nagy gondot okozott, mert nem lehetett kapni. Szerkesztettem egy vágó- és egy hajlítóprést. Ahhoz, hogy ezt elkészítsem, szükségem volt egy 60 ton­nás présgépre. De azt is si­került. beszerezni. A kereszt- tartó kengyel az antennák rögzítését szolgálja. Egy meghajlított ív a két végén menettel. Ennyi az egész. A mi munkánk nem is olyan egyszerű. Nagyon veszélyes a tetőn dolgozni. A kereszt­tartó kengyeleken lévő anyá­kat villáskulccsal a tartórú- don kell megerősíteni. Ha megcsúszik az ember, köny- nyen lábát, kezét törheti. Bilincset lehetett kapni, csak felszerelni volt nehéz. Készítettem egy olyan célgé­pet, hogy a kengyelek csa­varjait kézzel is fel lehessen pörgetni. Az anyag kiszabá­sától a felszerelésig min­dent itt készítünk ebben a (műhelyben. Nézze, itt van ez az antennaillesztő doboz, amit szintén nem lehet kap­ni. Van egy speciális anya­gunk, két komponensből áll, és van egy negatív formánk. A vegyületet beöntjük a formába és öt perc múlva elkészül a doboz. — Hogyan állítják be az antennákat? Még mindig a régi módszerrel, hogy föl­kiabálnak a tetőre? — A fölkiabálós módsze­ren már túl vagyunk. Van egy oszciloszkópunk, amit a műhelyben és van egy tér­erőmérőnk, amit a helyszí­nen használunk. S ezzel, szaiknyelven mondva, a de­cibeleket mérve, pontosan be tudjuk állítani az antenná­kat. — Vidéken sem könnyebb antennákhoz jutni, illetőleg azokat felszerelni. Van vidé­ki megrendelőjük is? — Vidéken is végzünk munkát, elég egy levelező­lap a címünkre, és mi min­den alkatrészt biztosítva ki­megyünk a helyszínre és el­végezzük a szerelést. An­Két kezein munkájával ké­szítettem el a gépeket. Min­den szükséges alkatrészt eb­ben a műhelyben állítunk elő Fotó: Gál Edit tennék készítésével és fel­szerelésével csak mi foglal­kozunk a megyében. A Gel- ka nem készít, csak szerel. — Hogyan vágott neki en­nek a vállalkozásnak, hiszen a műhelyt be kellett rendez­nie? — Megkaptam a rokonok­tól ezt a helyiséget. Az OTP- től kisipari kölcsönt vettem fel, összesen 35 ezer forintot. Ez még az alapra se volt elég. Saját munkámmal — régi kiselejtezett motorok­ból, mosógépekből, padlóke- félőkből — készítettem a gépeket éjszakákon keresz­tül. Két kezem munkájával született meg két fúrógép, gyorsdaraboló, menetvágó, hajlítógép. A műszerpark el- készítésében Szász György elektroműszerész segített, akivel valamikor együtt dol­goztam a Gelkánál. Nálunk nincs hiánycikk. Minden al­katrészt elő tudunk állítani. — Érdemes vállalkozni? — Jelenleg érdemes. Több szaküzlet és kiskereskedő vásárol tőlünk alkatrészt. A minőséget garantáljuk. Az adó is tűrhető. Én ugyanis gebines vagyok. — És a jövő? — Az antenna-szervizszol­gálatot az egész megyére ki szeretném terjeszteni. Ter­mészetesen csak fokozato­san. A járműparkot is bőví­teni kell majd, hogy a meg­rendelőkhöz minél gyorsab­ban el tudjunk jutni. Jelen­leg Békéscsabán, a nyugati adóhoz a kábelezést mi vé­gezzük. — Mennyit dolgozik na­ponta? — Általában 12-14 órát. A családommal, és ez az igaz­ság, csak késő este találko­zom. Ezt jelent vállalkozó­nak lenni, ha talpon akar maradni az ember. Nem pa­naszként mondom, mert sze­retem a munkámat. Ha az ember többet akar elérni, akkor áldoznia is kell. És ha most azt kérdi, mi van a politikában, azt • mondom, fogalmam sincs. Politikára nem futja az időmből, noha érdekel. Serédi János Hogy valóban történelmi léptékűnek ítélhető a pártkong­resszus, ahhoz ma már valóban nem férhet kétség. Hiszen a kelet-európai sztálinista típusú kommunista pártok történe­tében az első záró akkord csendült fel Budapesten a kong­resszusi központban még akkor is, ha disszonanciája legfő­képpen a 700 ezer párttag nagy részének fülét sértette, s kuszáit össze 40 évig zsinóron rángatott gondolatokat. A korábbi találgatások, latolgatások közül azonban igazolást nyert az a tétel, miszerint a hatalmon lévő párt rendkívüli polarizálódását csak úgy képes feloldani, ha a szakadás be­következik. Azonban legtöbben mégis egy széles konszen­zusban reménykedtek . . . Bár abban a kérdésben, hogy a Magyar Szocialista Párt milyen tömegeket tud megnyerni a jövőben, legalább any- nyira bizonytalanok a vélemények, mint a pártkongresszus kimeneteléről néhány nappal korábban. — De vajon egy kívülálló, más országbeli állampolgár mi­ként látja az MSZP jövőjét, különösen akkor, ha az illető Nagy Attila, az EFE spanyol hírügynökség magyarországi munkatársa? Ez már csak azért is érdekes lehet, mert éppen Spanyolországban a kibékíthetetlennek tűnő politikai ellen­felek példa nélküli konszenzusa jóvoltából sikerült békés úton életre hívni egy európai típusú demokráciát. — Számomra a kongresszus első napján úgy tűnt, létrejön egy igazi nagy közmegegyezés, mely olyan keretet nyújt, ahol minden párton belüli vélemény elfér. Ám később azok az erők — Grósz, Berecz —, akik úgy érezték, képtelenek érvényesíteni az MSZP-n belül nézeteiket, végül is kiszáll­tak. S a második két nap procedúrája azt is tökéletesen be­bizonyította, hogy még mindig elevenen élnek a tagokban a régi beidegződések. Lehet őket irányítani a régi metódusok­kal. így lehetett kicsikarni belőlük olyan döntést, amely az ’50-es, illetve a ’48-as évekre volt jellemző, nevezetesen, hogy a küldöttek két és fél perc alatt elfogadtak egy új pártprogramot és egy pártszabályzatot. — És mi a véleménye arról, hogy a kongresszus zárt ajtók mögött tárgyalta a személyi kérdéseket, mintegy kizárva ez­zel a képviselt 700 ezer párttagot is? — Ekkor csúcsosodott ki tökéletesen, hogy egy-egy leve­zető személynek milyen manőverezési lehetősége van még mindig az emberekkel. Gyakorlatilag autoriter módon irá­nyította a küldötteket. Hiszen csupán azzal, hogy érzékeltet­te a jelenlevőkkel, nyilvános tárgyalás esetén a következ­ményeket is viselnie kell, máris visszakozásra kényszerített mindenkit. — Ha nem is széles körű, de mindenképpen kompromisz- szumokra épül az új MSZP is ... — Való igaz. De véleményem szerint a reformszövetség és a népi demokratikus platform között igencsak törékeny a kompromisszum, sőt úgy tűnik, fennáll annak a veszélye is, hogy a választásokig felmorzsolódik. Persze valójában ez a kérdés október 31-e után dől'el. Ám ahhoz, hogy kormányzó párttá kinője magát az MSZP, arra sajnos már nincs ideje. Tulajdonképpen a kivált konzervatívok gyengítették le a pártot. Pedig úgy látom, a Berecz és Grósz vonal sem olyan irányzat ma már, amely megkeményíthette volna a magyar politikát. Hiszen ennek 1989-ben nincs létalapja. Még ha konzervatívnak tűnt is állásfoglalásuk, akkor sem egy bol­sevik típusú pártrendszer továbbvitelét szorgalmazták. Min­denképpen veszített pozíciójából a párt, s kitette magát an­nak, hogy támadható legyen. Ügy látom, előbb kellett volna összehozni a kongresszust. Mert pillanatnyilag és várhatóan egyre erősebben — éppen az ország gazdasági csődveszélye miatt — a külső gazdasági erők, végsősorban pedig a nem­zetközi politika határozza meg a magyarországi folyamatok ritmusát... Rákóczi Gabriella Szokolay Zoltán : „Békéscsabai szeretnék lenni, ha...” — Nem régóta él Békés­csabán Szokolay Zoltán. Eh­hez képest igencsak „benne van’’ a helyi közéletben. So­kan gyökértelenséggel vádol­ják, mondván, messziről jött ember azt mond, amit akar. — Valóban csak három éve élek Békéscsabán, de e régió nem ismeretlen a szá­momra, hiszen gyermekko­romat Orosházán töltöttem, így nyugodtan mondhatom, hogy nem ismeretlen előt­tem a békési emberek gon­dolkodásmódja. — Ha jól tudom, az or­szág több településén is meg­fordult, Budapesten még po­litikai munkát is vállalt az írószövetségben. Hogyan ke­rült ezek után Békéscsabá­ra? — Szakmai és családi okok egyaránt szerepet ját­szottak lakóhelyváltoztatá­saimban. Szekszárdon érte­sültem a békéscsabai főis­kola terveiről, és mivel egyik szűkebb munkaterüle­tem a gyermekirodalom, megpályáztam ezt a lehető­séget. Vonzanak az új fel­adatok. Annak idején elfo­gultan érkeztem kislányom­mal, Eszterrel Békéscsabára, de azóta rendeződtek csa­ládi körülményeim is, hiszen megnősültem, sőt, nincs egy éve, hogy megszületett Do­mokos nevű kisfiam is. Fe­leségemmel úgy érezzük, hogy otthonra leltünk és most már itt is akarunk ma­radni. Békéscsabai szeretnék lénni, ha ezt a csabaiak is úgy akarják. Munkámhoz azóta sem lettem hűtlen, bár igaz, hogy most a Dél-Kelet hetilap munkatársa vagyok, de óráimat továbbra is meg­tartom a főiskolán. — Magánélet, közélet, ön­nél e kettő, úgy látom ösz- szefügg. Hogyan került kap­csolatba a politikával? — Csengey Dénes ifjúkori barátom. Vele és sok más pedagógussal, íróval már ak­kor beszélgettünk a változ­tatás szükségességéről, ami­kor még nem volt, nem le­hetett olyan szervezet, ahol ezt nyíltan felvethettük vol­na. így azután amikor múlt év szeptember 3-án hivata­losan is megalakult a Ma­gyar Demokrata Fórum, örömmel jelentkeztem és ajánlottam fel munkámat. — Mi az, amit ön legfőbb emberi, politikai értéknek nevezne meg a mai átalaku­ló, egyesek szerint zűrzava­ros helyzetben? — ’45 után a magyar tár­sadalomra erőszakkal' rá- kényszerítettek egy tőle ide­gen, ázsiai típusú modellt, amelynek „eredményei” ön­magáért beszélnek. Kiutat csak az európai történelmi értékek, a humanizmus, a demokrácia vállalásában ta­lálhatjuk meg. Az MDF vég­ső célja talán azonos a töb­bi politikai szervezetével, de az átmenet kérdésében ne­künk megvannak a saját konkrét elképzeléseink. — Markáns megnyilvánu­lásaival viszont mintha in­kább a kedélyeket borzolná. Vagy lehet, hogy társadal­munkat leszoktatták az el­térő vélemények nyilvános­ságáról? — Most, hogy közelednek a választások, a gondolko­dás, az eszmecsere kell hogy főszerepet játsszon. A poli­tika nem lehet csupán az indulatok csatája, még ak­kor sem, ha külön-külön megítélve egyaránt nemesek az egymással szembeszegülő indulatok. Az érvek csatá­ja következzen —, amihez az kell, hogy akinek van ér­ve, kapjon lehetőséget is azt kifejteni. Félre kéne tenni ugyanakkor mindenféle tet­szetős demagóg megnyilvá­nulást, a közhangulat egy részét meglovagoló antikom- munista hisztériát, de félre kell tenni a „megbékélés”, a ,fnyugodt erő” jelszava mö­gé elbújó helybenjárást és a puszta reformretorikát. Végül pedig félre kellene tenni mindenféle személyes­kedést, sértettséget, sértődé- kenységet. Szabad demokra­tikus választások ugyanis akkor lesznek, ha progra­mok és elvek között választ­hatnak majd a csabaiak. — Egyes vélemények sze­rint az ellenzék csak bírál, konkrét elképzelések nél­kül ... — Az MDF politikai és gazdasági programja gyakor- látilag teljesen kész. Szerve­zetem országos gyűlése ok­tóber végén fogja jóváhagy­ni. E program alpaelve az, hogy a gazdasági változások­hoz politikai változásokra van szükség. Meggyőződésem szerint az állampolgárok csak azoktól fogadnak el a jövőben esetleges megszorító intézkedéseket, akik iránt bizalommal vannak, akiket maguk választottak. — Hírek szerint ön az MDF egyik országgyűlési képviselőjelöltje. — Igen, szóba kerültem mint lehetőség. De egyelőre még tanulom a közéletet. Barátaimmal és az MDF tag­jaival most dolgozunk egy reális helyi programon. Ez nagy szellemi erőfeszítést és felelősséget kíván. Megpró­bálok felkészülni a feledat- ra, de lehet, hogy kevés lesz az időm. Akkor pedig ön­kritikusan és udvariasan el­hárítom e megtisztelő lehe­tőséget. Családom, különö­sen feleségem, mindenesetre nagyon sokat segít, hogy munkám mellett egyre több időt áldozhassak a politiká­nak. — Választások előtt va­gyunk. Mintha megrendült volna az Ellenzéki Kerékasz­tal egysége. Van-e reális esélye az MDF-nek koalíciós partnerek nélkül? — Az első fordulóban vár­hatóan minden szervezet sa­ját jelölttel indulva megmé­retteti magát. A második fordulóban biztos, hogy lesz­nek koalíciós tárgyalások. Az MDF csak azokkal a po­litikai pártokkal tud együtt­működni, amelyeknek tisz­tázott elképzeléseik vannak Magyarország jövőjét ille­tően és szervezetünk sarka­latos programpontjaival nem állnak ellentétben. Kitérnék a nemzeti kerékasztalon tör­tént „megegyezésre” is. Meggyőződésem szerint he­lyesen cselekedtek országos vezetőink, amikor igyekez­tek megóvni az eddigi tár­gyalások eredményeit. Az el­készült MDF-program, úgy gondolom, bizonyítani fog­ja, hogy semmiféle paktu­mot nem kötöttünk a hata­lommal. Ami pedig az SZDSZ-szel és Fidesszel ki­alakult vitákat illeti, bízom benne, hogy a vádaskodá­soknak rövidesen vége lesz és győz a higgadtság. — Térjünk át a békéscsa­bai viszonyokra. Milyen vá­rosi vezetést képzel el a vá­lasztások után? — Biztos vagyok benne, hogy a jövőben sokkal több döntés kerül a polgárok de­mokratikusan választott kép­viselőinek, a tanácstagoknak' a kezébe. A koalíciós ta­nács vagy elöljáróság — benne az ellenzékkel — biz­tos, hogy lényegesen meg­alapozottabb döntéseket fog hozni. Megható érzés ne­kem, hogy lépten-nyomon megállítanak az emberek az utcán és elmondják ügyes­bajos dolgaikat. Remélem, a jövő helyi képviselői is ta­pasztalni fogják azt a fel­emelő érzést, ami az embe­rek bizalmából táplálkozik. Krausz N. Tamás Fotó: Kovács Erzsébet Több a kisiparos, de még messze vagyunk az ideális álla­pottól, hiszen jócskán akadnak hiányszakmák. A napokban egy levél érkezett ezzel kapcsolatban a szerkesztőségbe. A levélíró arról panaszkodik, hogy színes tévét vásárolt, de antennát nem sikerült vennie, a régit pedig nincs, aki meg­javítsa. Márpedig a legjobb tévékészülék sem üzemel meg­felelően, ha rossz a tévéantenna. De vajon ilyen reménytelen a helyzet? A véletlen úgy hozta, hogy tudomásukra jutott. miszerint Békéscsabán a Csányi utca 10. szám alatti házban működő Cyclo Szerviz kifejezetten antennák készítésével, javításával és felszerelésével foglalkozik. Szó, ami szó, a szervizre nem könnyű rátalálni. A Csányi utcában sem tud mindenki róla. Végül a MÁV-sporttelep közelében igazítot­tak útba, hogy jó helyen járunk, s csak néhány ház választ el a Cyclo Szerviztől. A műhelyben Kiszely Lászlót, az an­tennaszerviz vezetőjét munka közben találtuk.

Next

/
Thumbnails
Contents