Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-03 / 233. szám
«laiWKTiW 1989. október 3., kedd Emberek a „világ végén 99 Móczán Pista bácsi sok-sok mindent megjavít a műhelyében Történelemtanárok — kétségek között I------T---------. ,■■■■••--------T—------------------------—-------------------1 I Vl . „A történelem az élet tanítómestere” — tartja a ré- í gi latin mondás. Ahhoz azonban, hogy történelmi példákból, folyamatokból valóban okulni tudjunk, biztos j forrásokra, ismeretekre van szükség. Napjainkban vi- ; szont — főleg az 1945-öt követő időszakot illetően — bizonytalannak érezzük magunkat, hiszen tényként clI fogadott dolgokról derül ki sokszor éppen az ellenkezőjük. Ebben a helyzetben még nagyobb a történelmet tanítók felelőssége, mert nem elég magukban tisztázni az átértékelt eseményeket, folyamatokat, a tanítványok fejében is rendet kell teremteniük. Tapasztalt pedagógusokkal, szaktanácsadókkal beszélgettünk arról, miként tudnak a tanításban alkalmazkodni a változásokhoz, milyen segítséget várnak, illetve kapnak az oktatók. Hogy hol van Kéthalom? A kérdés talán a Békés megyeiek egy részének is talányos. Dévaványa és Körös- ladány között egy volt urasági major, amely ma a Dé- vaványai Aranykalász Termelőszövetkezethez tartozik. Tíz család él ott. A vasútállomással szemben lakik a 76 éves Móczán István nyugdíjas tanító és felesége, Ma- cuska néni. A közelmúltban látogattuk meg őket. — Hogyan élnek itt. a megyehatár szélén — kérdeztük tőlük. — Hogy nem teljesen jogtalanul érezzük Kéthalmot a „világ végének”, bizonyítja az is, hogy az egyetlen boltot becsukták. A helybeliek busszal és vonattal Dévavá- nyára járnak vásárolni. Villanyuk — ez is eredmény — már van, de az ivóvíz még ma is nagy gondot jelent. Macuska néni tréfálkozva —- de azért félig komolyan — kijelenti, hogy ivóvizet ne kérjünk, mert csak egy kan- csónyi van a háznál, az egész napos esőzés miatt nem tudtak hozni a kútról. A műhelyéből előkerül Pista bácsi is, épp a Sokol rádióját javította meg. Hiába csak egy kancsó víz van otthon, vendégszerető házigazdánk az asztalra teszi a frissen főtt feketét, pedig ahhoz is víz szükséges. A látogató megdöbben azon, hogy a két idős ember hogyan élhet itt segítség nélkül. Pisla bácsit nem kell sokáig faggatni, szinte magától mesél. Még ma is napra pontosan emlékszik rá, mikor érkezett Kéthalomra: — Feleségemmel együtt Kiskunfélegyházáról 1933. szeptember 26-án jöttünk ide. Akkor kötelezték a báró Csetei Herczog uradalmat arra, hogy iskolát építsen. Korábban Kéthalmon nem volt iskola, én lettem az első és egyben az utolsó tanító. A három majorból — Kéthalom, Csete és Perjés — 120 gyerek járt hozzám. Előbb 1—6., majd 1—8. osztályosokat tanítottam. Mikor 1973-ban nyugdíjba mentem, már csak 11 kéthalmi gyereket oktattam, mert közben — valamikor a hatvanas évek elején — megszűnt a csetei és a perjési major. Elröppent itthonról a két gyermekünk is, az egyik gépész- mérnök Ecseren, a másik orvos Maglód-Nyaralón. Már régen nincs iskola, a gyerekek is felnőttek, elmentek, Macuska néni és Pista bácsi mégis maradt: — Minden fa, bokor a mi munkánk — halljuk Macuska nénitől. — Nem tudom mi lenne, ha el kellene innen mennünk — töpreng 35 éves szolgálat után a nyugdíjas tanító, aki még rövid időre sem szívesen hagyja el Kéthalmot. Az itteni csendet, nyugalmat kedveli leginkább. Bár a gyerekekkel kölcsönös szeretetben élnek, Pista bácsi mégsem utazik el Ecsetre vagy Maglód- -Nyaralóra, inkább a gyerekek látogatnak el hozzá. Pista bácsi ezermester. Rámutat az egyik fiókos szekrényre, amely a keze munkája, majd kiderül, hogy ő készítette a heverőt, a csillárt. a falilámpát, sőt, ha kell még cipőt is talpal. A hálószoba egyik képét — amely Krisztust ábrázolja — ugyancsak ő festette. Fiatalabb korában a festői szenvedélynek is hódolt, sajnos, a többi képét nem mutathatta meg, azokat már elajándékozta. Még ma sem tétlenkedik. A műhelyében és a kertjében akad elég tennivaló. Ivóvízért Matuska néni jár, Pista bácsi a tavalyi műtété után fizikai munkát nem végezhet. A kerékpár kormányára Macuska néni két kannát akaszt fel, útjára mi is elkísérjük. Panaszkodva meséli. hogy tavaly még négy kannát is elbírt, az idén már kettő is nehéz. Az utcai kifolyó épp Csontos József tanácstag háza előtt áll. Csontos Józseffel az idős házaspár gondjairól beszélgetünk, és felajánlja a helybeliek társadalmi munkáját arra az esetre, ha Pista bácsiék bevezetnék az ivóvizet. * * * Az idős házaspártól búcsút véve Dévaványán a nagyközségi tanács elnökét, Faop Tibort keressük fel. Tőle megtudjuk, hogy a községhez tartozó kéthalmi és kőszigeti külterületi részeken, valamint a szórvány tanyákon 31 idős ember lakik. Közülük néhányat a gyermekeik gondoznak, a többiek magukra hagyatva élik napjaikat. Közülük két öregember egészségi állapota és szociális helyzete jelent gondot. Az ő sorsukon segély- lyel és egyéb módon próbál könnyíteni a tanács. -Néhány szomszéd vállalta egy-egy koros néni vagy bácsi társadalmi gondozását, ami azt jelenti, hogy szívességből ránéz az idős emberre, és elvégzi a ház körül a szükséges tennivalókat. Előrelépést jelent majd, ha jövő szeptemberre Dévaványán clké- szü a tízágyas átmeneti szállás, amely a váratlanul nehéz helyzetbe jutó időseknek adna ideiglenes otthont a végleges elhelyezésig. További terv a nyugdíjasház építése, erre a formára eddig négyen jelentkeztek. (molnár) Az alsó- és középfokú iskolák közül a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban tanítják a legalaposabban, a legtöbb óraszámban a tárgyat, így kérdéseinkkel először Komáromi István megyei középiskolai szaktanácsadót kerestük meg. — Szinte naponta kerülnek elő új dokumentumok, források, amik új megvilágításba helyeznek folyamatokat, cáfolnak meg biztosnak hitt állításokat. Miként tudnak az oktatásban lépést tartani az új fejleményekkel? — A legnagyobb gondunk, hogy egyelőre semmilyen negyedikes tankönyvet nem kaptunk meg, az 1945 utáni időszakhoz pedig nem is várhatunk. Ehhez a korszakhoz egy szöveggyűjteményt terveznek, amit a História című történelmi folyóirat cikkeiből állítanak össze. Ezt használják majd a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzők egyaránt. — A História tudományos népszerűsítő történelmi folyóirat, tehát egészen más a funkciója, mint egy tankönyvnek. Hogyan lehet alkalmazni a tanításban? — A szöveggyűjtemény megjelenésének idejéről nincs információnk, így nyilatkozni sem tudok róla, bár az tény, hogy a történelmet cikkekből megtanítani, illetve számon kérni nagyon nehéz. Ezt csak segédanyagként használhatják az oktatók. — Sokan úgy vélik, hogy végre — ha kényszerből is — nagyobb teret kap a tanári szabadság, érvényre juthat a tanár egyénisége. — A jó tankönyv, de még a rosszul megírt sem gátja a tanári szabadságnak. A tanár szabadsága az, ha eldöntheti, mit tart fontosnak vagy éppen lényegtelennek az adott témakörben. Az egyéniségünk pedig pillanatnyilag a diktálásban „jelentkezik”, hiszen az elmondottakat valamiképp rögzíteni kell, nem feledve, hogy a történelem kötelező érettségi tantárgy. — Miben látják a megoldást? — A kialakult helyzetnek a diákok a fő vesztesjelöltjei, rajtuk kell segíteni. A közeljövőben egy „házi jegyzetet” készítünk, amiből egy- egy példányt elküldünk a megye középiskoláinak. Továbbképzéseinkre pedig az 1945 utáni korszakkal foglalkozó előadókat hívjuk meg. „II kollégák konkrétumokat várnak” A szakmunkásképző intézetekben is vizsgatárgy a történelem. Gondjaikról Szadai László szaktanács- adót kérdeztük. — A szakmunkásképzőkben milyen problémákat vet fel az 1945-öt követő korszak tanítása? — Nekünk a régi tankönyvre támaszkodva kellene tanítani, annak anyaga viszont szinte használhatatlan. Még nagyobb gondunk, hogy a legtöbb kollégánál a szemléletváltás sem megy egyik napról a másikra. Főleg az idősebb tanárok vívódnak, saját eddigi munkájuk hiábavalóságát emlegetik. Konkrét tájékoztatást várnak, de egyelőre még tanácsokat sem tudunk adni. — A szakmunkásképző intézetekben nagyon eltérő a diákok történelmi alapismerete. Mennyire okoz ez nehézséget a pedagógusoknak? — A tanulók többsége sajnos az általános iskolai tananyaggal sincs tisztában, ezért a szakmunkásképzőkben elsősorban az alapvető tényeket elevenítjük fel, próbáljuk rögzíteni. A diákok a hézagos ismeretek miatt téves következtetéseket vonnak le, a napi politikai eseményeket pedig egyáltalán nem értik. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy leckéket összevonunk, és időt hagyunk a legfrissebb információk közlésére. Az általános iskolai történelemtanárok szaktanácsadói segítségre mostanában nem is számíthatnak, ugyanis Szelényi György augusztusban lemondott, utódját pedig még nem nevezték ki. A volt szaktanácsadóval Gyulán, az 5-ös számú általános iskolában beszélgettünk. — Milyen okok miatt hagyott fel a szaktanácsadói munkával? — Lemondásomnak két alapvető oka volt. Tizenöt évig jártam a megye iskoláit, és bevallom, elfáradtam. Ehhez kapcsolódik, hogy tavaly óta 116 iskolára egyedül maradtam mint szaktanácsadóként, ami lehetetlenné tette az alapos szakmai munkát. — Tizenöt év tapasztalata alapján miben látja a jelenlegi nyolcadik osztályos történelemtanítás legnagyobb problémáit? — Manapság a gyerek mást hall otthon, a televízióban és mást az iskolában, a dolgok így nehezebben kerülnek a helyükre. A gyors változásokhoz a tankönyvek sem tudnak igazodni, ami elsősorban a társadalmi ismeretek tanításakor okoz gondot. Legnehezebb a periférikus iskolákban oktatók helyzete, ahol általában egy pedagógus tanítja a tárgyat — sok esetben nem is történelem szakos —, így konzultálni sem tud senkivel. Az elmondottakból kiderül, hogy még a gyakorlott pedagógusoknak is kétségeik vannak, elbizonytalanodtak. Segítség helyett csak ígéreteket kapnak, ezek alapján azonban sem tervezni, sem felkészülni nem lehet az órákra. Nyemcsok László A vasúti síneken keresztül visz az út az ivóvízkúthoz Fotó : Oravszkl Ferenc II Budapesti Művészeti Hetek rendezvényei A Magyar Virtuózok Kamarazenekar első budapesti bemutatkozó hangversenyével folytatódik hétfőtől a Budapesti Művészeti Hetek zenei eseménysorozata. Ugyancsak hétfőn, a Korunk zenéje sorozat részeként a Zeneakadémián a Miskolci Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt, ma, ugyanitt a világhírű London Sinfonietta lép fel modern művekkel. Az 1968-ban alakult együttes századunk zenéjének klasz- szikusait és még ismeretlen úi zeneszerzők műveit tűzi rendszeresen műsorára. Október 4-én olasz vendégművészek, Bruno Canino és Antonio Ballista kétzongorás koncertjét hallhatja a közönség. Bruno Canino — aki szólista tevékenysége mellett kamarazenei műveket játszik, és tagja a Milánói Triónak — állandó kétzongorás társa Antonio Ballistának, akivel Európa, az Egyesült Államok és Japán koncerttermeinek rendszeresen visz- szatérő előadója. A hét vendégművésze lesz az egyesült államokbeli Yvar Mikashoff, aki október 7-én a Zeneakadémián ad zongoraestet. A művész a XX. század zongoramuzsikájának jeles tol- mácsolója és tíz amerikai zene specialistája, de elismerést szerzett, mint zeneszerző, átiratok készítője és zenei rendező is. Folytatódnak a héten a művészeti seregszemle színházi és filmbemutatói is: a Nemzeti Színházban október 6-án Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámáját láthatja a közönség, a Művész moziban pedig a híres Pink Floyd filmet, A falat mutatják be. E héten kezdődik a BME Szkéné Színházban a mozgásszínházak immár hagyományos nemzetközi találkozója, valamint Elisa Monte Dunce egyesült államokbeli balett társulatának háromnapos vendégjátéka a Petőfi csarnokban. Oktatási együttműködés A második diplomát ' adó szakemberképzésről kötött megállapodást a TOT Oktatási és Üdülési Központja, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézete. A megállapodás szerint, a termelőszövetkezetekben, szakszövetkezetekben, vállalkozói gazdasági társulásokban, valamint a termelési rendszerekben dolgozó diplomás szakemberek részére 1990 márciusában vállalati komplex vezetési szak oktatását indítják el. (A későbbiekben marketing és vállalkozási menedzserek képzését is megkezdik.) A tanulmányi idő négy félév, az első évre 65-70 szakember részvételével számoltak. A jelentkezés feltételeiről a Magyar Mezőgazdaság és a Számadás című lapok, október első felében megjelenő számaiban tesznek közzé részletes tájékoztatót. A közelmúltban Békéscsabán, a megyei könyvtárban megnyílt El Kazovszkij festőművész kiállítása. A művész 1977 óta rendszeresen részt vesz az országos festészeti és szobrászati tárlatokon és a magyar művés zeket külföldön bemutató kiállításokon. Külföldi és hazai egyéni kiállításai mellett instal lációkat épített és performance-okat rendezett, többek között Párizsban, Amszterdamba n, Glasgow-ban, és New Yorkban. A mostani kiállítása október 8-áig tekinthető meg Fotói Kovács Erzsébet
