Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-13 / 216. szám
NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 13., szerda Sajtótájékoztató a megyei pártbizottságon (Folytatás Iaz 1. oldalról) dr. Körmendi János, az orosházi városi pártbizottság első titkára; dr. Lovász György, a bé- késszentandrási általános iskola igazgatója; Marton János, az Okányi Haladás Tsz párttitkára; Mák Ferenc, a Battonyai Május 1. Tsz elnöke; Nagy József, a sarkadi városi pártbizottság titkára; Nagy Sándor, a Békéscsabai Konzervgyár műszaki koordinátora; Olajos Imre, a Kardoskúti Rákóczi Tsz elnöke; Pataki István, a békési városi pártbizottság első titkára; Sándor Antal, az Orosházi Városi- Tanács elnöke; dr. Simon Imre, az MTA regionális kutatások központja alföldi kutatócsoportjának tudományos kutatója; dr. Sonkoly János, a szarvasi városi pártbizottság első titkára; Stafira Sándor, a Szarvasi Dózsa Tsz közgazdasági elnökhelyettese; Szabó István, mezőgyáni tanácselnök; dr. Szabó István, a mező- hegyesi pártbizottság első titkára; Szarvas Attila Imre, mezőkovácsházi tanácselnökhelyettes ; Szilágyi Menyhért, Csor- vás nagyközség tanácselnöke; Szőke István, a Vésztői Körösmenti Tsz elnökhelyettese; Tassy János, a magyar- bánhegyesi általános iskola igazgatója; Tengely Gyula, dévaványai nagyközségi pártbizottság titkára ; Uhrin Erzsébet, a békéscsabai szlovák gimnázium igazgatója; Varga József, a gádorosi községi pártbizottság titkára; Cz. Veress Sándor, a Békési Viharsarok Tsz elnöke; Vidó Lajos, a Hidasháti Állami Gazdaság körzeti szerelője; Vidó Miklós, a Gyulatex Harisnyagyár Rt. ügyvezető igazgatója és Zolnai László, a mezőberényi városi pártbizottság titkára. A kongresszusi küldöttek megyei küldöttcsoportjának első ülését szeptember 11-én tartották, ahol megválasztották a csoport vezetőjének dr. Forral Józsefet. A találkozón megvitatták az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak mandátumát, és úgy foglaltaik állást, hogy a kongresszusra közülük csak azok kapjanak mandátumot, akiket küldöttnek is megválasztottak. A többiek a kongresszus menetének első felében szavazati joggal vehessenek részt a tanácskozásokon, a választások idején pedig csak tanácskozási joggal. A megyei küldöttcsoport megválasztotta szóvivőit is, eszerint a szervezeti, ügyrendi kérdésekben dr. Körmendi János, a programnyilatkozat kérdéseiben dr. Simon Imre, a káderjelölés előkészítésében dr. Árpási Zoltán tartja a közvetlen kapcsolatot a Központi Bizottsággal, az előkészítőkkel és a küldöttekkel. Az elképzelések szerint a Központi Bizottság előkészítő munkatársai országos szóvivői értekezletet hívnak össze. Platformrendezvények, találkozók Az előkészületi szakaszban a kongresszusi küldöttek részt vehetnek országos platformrendezvényeken. így például szeptember 14-én Debrecenben, ahol Pozsgay Imrével találkozhatnak. Az összefogás platform találkozójára szeptember 22-én délután Békéscsabán az oktatási igazgatóságon kerül sor. A küldöttek véleményükkel, eszméikkel szeptember 24-éig bármelyik országos vagy megyei platformhoz kapcsolódhatnak. Felvetődött a központi platformok vezetőinek és más szakemberek (Ágh Attila. Lengyel László) meghívásának gondolata is. Fontos kérdés, hogy a küldöttek ne csak a különféle platformokat, hanem egymást is megismerhessék. Tervezik az együttes ülést a Csongrád megyei küldöttekkel, hogy az együttműködés különféle lehetőségeit kidolgozhassák. Szeptember 16-án Orosházán a pártbizottság székházában a kongresszusi küldöttek részvételével megyei mun- kásfórumot rendeznek. A küldöttek nemcsak a megyei pártbizottság munkatársaival, tisztségviselőivel találkoznak, hanem a párttagsággal is. Ennek időpontjait településenként a párt- bizottságok egyeztetik a küldöttekkel. Ez az elképzelés is azt a célt szolgálja, hogy a küldöttek megismerjék küldőik véleményét és azt képviseljék a kongresszuson. A megyei pártbizottság területi csoportjai a szervezetiszabályzat-tervezet vitájáról e héten rendeznek nyilvános üléseket, ahová elvárják a kongresszusi küldötteket. Békéscsabán szeptember 13-án 16 órától a megyei pártbizottság földszinti tanácskozójába, Gyulán ugyanezen a napon 14 órától a városi pb. székházába, Mezőkov ácsházán szintén 13-án 10 órától a helyi pártbizottság székházába várják az érdeklődőket. Orosházán szeptember 16-án 9 órától rendezik a találkozót a városi pártbizottságon, Szeghalmon szeptember Iáén 17 órától a pártházban, Szarvason és Gyomaendrö- dön saját programtervezetükhöz igazítva, egyéni meghívás alapján tartják a vitát. Az újságírók — a pártbizottsági ülés első napirendjéhez kapcsolódva — kíváncsiak voltak a pártból kikerülő tagok számára, összetételére. 1989. januárban Békés megyében 33 ezer 226 tagot tartottak nyilván, szeptemberben pedig 30 ezer 430-at. Ezalatt 114 személyt vettek fel a pártba. A kikerülők 47 százaléka volt munkás, 27-30 százaléka indokolta kilépését (nem ért egyet a párt politikájával), több mint 2 ezren semmiféle indoklást nem fogalmaztak meg. Szó volt arról a jelenségről, hogy néhány alapszervezet visszatartja a tagdíjakat. A 900 körüli alapszervezetből körülbelül 20 jár így el, ez a közvéleménynek olyan reakciója, amely tiltakozást jelent egyes kormány-, vagy pártdöntésekkel szemben. A megyei párt- vezetők véleménye szerint így semmiféleképpen nem lehet megoldani a politikai kérdéseket. Bede Zsóka Mégis lesz népszámlálás jövőre (Folytatás az 1. oldalról) egyes kérdésekre. A tapasztalatok szerint azonban az összesítéseknél, a tendenciák elemzésénél ez nem jelent gondot. A megbeszélésen szó volt a titkosság kérdéséről. E témában furcsa kettősség tapasztalható; egyrészről a lakosság is mind több információval szeretne rendelkezni szűkebb és tágabb környezetéről, a társadalom összetételéről, amihez a Növekvő deficit az idegenforgalomban Az Országos Idegenforgalmi Hivatalban az év első hat hónapjának tapasztalatairól tájékoztatták az MTI munkatársát. Januártól július végéig összesen 11 millió 634 ezren látogattak Magyarországra, közülük 6 millió 550 ezer volt azoknak a száma, akik kifejezetten turisztikai céllal keresték fel hazánkat. Figyelemre méltó, hogy a szocialista országokból több mint 40 százalékkal emelkedett a turistaforgalom az előző év hasonló időszakához képest, s a tőkés országok turistáinak száma (1 millió 857 ezer) 22 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. ■ A bevételek forintbarf számolva a rubelelszámolású forgalomban megközelítették a hatmilliárdot — a növekedés mértéke 54 százalékos —, a nem rubelelszámolású forgalomban pedig meghaladták a 22 milliárdot, ez 41 százalékkal több, mint az előző év első hét hónapjában. A kiadások a rubelelszámolású forgalomban több mint kétmilliárd forintot tettek ki. ami 24 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Ugyanakkor a konvertibilis elszámolású forgalomban több mint 42 milliárd forintra rúgtak, ez három és félszerese az egy évvel korábbi dollárkiadásoknak. Júliusban, a nyári csúcsidényben „csak” 88 százalékos volt a növekedés mértéke, ez azt mutatja, hogy ebben az időszakban alábbhagyott a vásárlási láz, és dominál a turisztikai célú utazás. népszámlálás szolgál a legtöbb adattal, másrészt viszont magáról senki nem szívesen tesz közzé információt. A KSH szakemberei megnyugtató választ tudnak adni a kételyekre. A személyi adatokat tartalmazó, fejléccel ellátott kérdőívek adatait számítógépre viszik; itt készülnek a táblázatok, amelyeken már semmiféle azonosító jel sincs. A kérdőíveket pedig a legrövidebb időn belül megsemmiDecemberben jelenik meg az Erdély története című háromkötetes összefoglaló mű rövidített változata. A mintegy 2 ezer oldalnyi kiadványt egy kötetbe tömörítve — magyarul és német nyelven — teszi közre az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat. A kötet szerzői — neves történészek, akik a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének megbízásából megírták Erdély történetét — úgy vélték, szükséges, hogy külföldön is megismerjék azokat a történelmi tényeket, amelyeket a magyar kutatók Erdély múltjáról feltártak, feltárhattak — mondotta Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A Köpeczi Béla főszerkesztésével készült háromkötetes mű megjelenése után Romániában számos publikációban kifogásoltak, hogy az meghamisítja a történelmi valóságot, elferdíti a román nép múltját, szándékosan torz képet ad az erdélyi fejlődésről. A kialakult vita is hozzájárult ahhoz, hogy több országban növekedett az érdeklődés Erdély története iránt. Mindez alátámasztotta azt az álláspontot: lehetővé kell tenni, hogy a határainkon túl élők is hiteles. szakszerű információt szerezhessenek Erdélyről, az ott élő néépek eredetéről, életéről. Erdély, az erdélyiek helyzetének, sorsának objeksítik. Az adatok alapján összeállított táblázatokat, amelyekből az érdeklődők nagyon sok információt szűrhetnek le, teljes egészében nyilvánosságra hozzák. • A KSH gondoskodik arról, hogy az adatgyűjtéssel, adatfeldolgozással kapcsolatos tudnivalókról a lakosság minél szélesebb körben tájékozódjék. Nemcsak tudományos formában, hanem különféle népszerű módokon is eljuttatják az információkat az érdeklődőkhöz. tív megítélését segíthetik elő azáltal, hogy a határainkon túli érdeklődőket is tájékoztatják azokról a gazdasági, társadalmi, politikai, kultu-. rális folyamatokról, amelyek az erdélyi magyarok, románok és szászok életének alakulását meghatározták, illetve időnként közöttük feszültségeket idéztek elő. A történész munkaközösséget a szélesebb történeti környezet tudományos megismerésének és a közvélemény formálásának igénye vezette, amikor vállalta, hogy megírja Erdély történetét. Az, mint ismeretes, évszázadokon át összefonódott a magyar nép történetével. Miként a háromkötetes mű bevezetőjében a szerzők rögzítették. kutatásaik alapján kialakított egyéni véleményt közölnek. szemléletük viszont közös: a történelmi tényeket kell tekintetbe venni, elemezni és értékelni. Alapállásukat meghatározta az a történelmi optimizmus is, amely feltételezi, hogy a társadalom fejlődése hozzájárulhat az egykor szemben álló nemzetek közeledéséhez, együttműködéséhez. A szerzők, miként a ha- ^ romkötetes mű előszavában évekkel ezelőtt jelezték, most is örömmel üdvözölnék annak lehetőségét is, ha e változás nyomán a román, a szász és a magyar történetírók mondanák el azt, ami közös és eltérő e népek, nemzetiségek fejlődésében és annak megítélésében. Erdély története — egy kötetben, idegen nyelven Ma hajnalban megkezdődött Komótosan, precízen, és szemre úgy tűnik, könnyedén teszi a dolgát a Bütfe- rinig, ez a cukorrépaprizmá- zó gépmonstrum. A több fut- /baiLlipályányi depón — hivatalos néven a Mezőhegyesi Cukorgyár gyártelepi átvételt állomásán — egymást érik a megrakott pótkocsis teherautók. — Megkezdődött? — Hát, kezdődik! — hagyja helyben nem túl bölcs kérdésemre a nyilvánvaló (tényt — mármint, hogy kezdődik a cukorgyári szezon — Hideg László felügyelő, a depó főnöke. — Az esős idő közbeszólt, így szeptember 4-e helyett a múlt pénteken érkezett a földekről az első répaszállítmány. Hordták persze a hét végén is, de hát az a munka olyan is. Nem lelkesednek, és ezt meg lehet érteni, mert amit túlórával keresnek, elviszi az adó. Hét közben is, például a kardoskútiak ötnél többször nem fordulnak, úgy vannak vele, nem éri meg túlórázni, és igazuk is van. Egyébként este 10-ig lehetne hordani ide a répát, de sötétedés után nemigen jön szállítmány. Az NSZK-ból használtan vásárolt Bütfering — a depón mindenki csak így hívja a masinát — élemedett korát feledtető megbízhatósággal rakja, egyre csak rakja a prizmákat. Porolva potyog a rengeteg répa — szép a termés, de hogy mennyi cukrot ad az idén, az ezután derül ki. A gyártási szezon ugyanis a mai napon, szeptember 13-án kezdődik meg a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárában. A hajnalban feldübörgő gépiek a mezőhegyesi gyár századik szezonjának kezdetét jelzik. Most, az indulás előtti napon szinte ünneplős itt minden, ápolt gyep, gondozott virágágyások, rend és tisztaság mindenütt. Az évszázados falak között készen állnak a karbantartás hosz- szú hónapjai alatt szinte csavarjaikra szétszedett, kijavított, leápolt, újrafestett gépek, berendezések. Körösi András gépész-tervező az alkalmi kísérőnk, vele járjuk végig a répa útját az úsztatóktól a csoma- golóig. A lerakógépek a földbe süllyesztett óriási betonvályúhoz hasonló két úsztató egyikét már megtöltötték répával. Nehéz, édeskés illat terjeng. Odébb, a síneken túl már hetekkel ezelőtt felfűtötték a mészke- mencét. Innen nyerik, a letisztításhoz nélkülözhetetlen m észté jet. A 46 méter magas torony keskeny vaslépcsőjének magabiztosan vágok neki, de odafönn, amikor újabb mészkőadagot zúdít be a csille az immár alattunk izzó kemencébe, és leng-inog az egész építmény, elkap a félsz. Pedig a látvány megéri: innen jól áttekinthető az egész gyár, a depótól a szerény irodaépületig. A két kemencekezelő, Bilicska Tibor és Franka Péter somolyogva kérdi, hogy tetszett odafönn, aztán a szokásos „jó munkát" kívánságra sokatmondóan bólogatnak : — Az is nagy szó lesz lassan, hogy egyáltalán van munkánk !... A főzőállomáson a berendezések körül jönnek-men- nek, még egyszer ellenőrzik a műszereket a munkások. — Éppen ma 40 esztendeje, hogy először beléptem a gyárkapun — 'áll rá egy kis beszélgetésre Vandrásik András, aki — akár a többség — a karbantartás idején a szakmájában, hegesztőként dolgozik, a szezonban pedig a gyártásban, mint cukorfőző. — Milyen a kereset? — Nézze, ha 40 évet már itt lehúztam, akkor a hátralevő négy is eltelik. Ami azt illeti, 10-12 éve megkerestem ugyanazt a pénzt, amit most. Jószág? Rájöttem, ráfizetés zsákból etetni, az illetményföldön meg inkább hibridet termelek. No, a 9 ezer forintból kézhez kapok nettó 7 ezret, adósságom is van, mert építkeztem, úgyhogy 4 ezer marad tisztán. Elhiheti, ebből nem lehet eljárni enni- inni a Nóniusba ... — És a politika? — Nem érünk mi rá arra. Különálló, takaros kis épület a gyárudvaron az irodaház, ami hajdan, 100 évvel ezelőtt magánlakásnak épült. Itt beszélgetünk Bihari László gyárigazgatóval, a mezőgazdasági kombinát cukoripari vezérigazgató-helyettesével. — Körzetünkben összesen 9 ezer 823 hektáron termelnek partnergazdaságaink, a mezőhegyesi kombináttal együtt 26-an cukorrépát. Az előzetes becslések szerint hektáronként 430 mázsa körüli átlag várható, ami a korábbi aszályos esztendőkhöz képest jó termésnek mondható — sorolja a tényeket Bihari László. — A cukortartalom viszont alacsonyabb, ami összefüggésbe hozható az esőzésekkel. A gyár kapacitása 24 óra alatt 3 ezer tonna répatermés feldolgozása, így a most kezdődő szezon várhatóan 104-105 napos lesz. — Mostanában jó piaca van a cukornak. Kiürültek a raktárak? — Ami azt illeti, mind egy szemig eladhattuk volna, de úgy igyekeztünk irányítani az értékesítést, hogy a környék ellátására maradjon cukor az újig. A nyáron egyébként a saját termelőinknek és dolgozóinknak kedvezményesen adtuk a cukrot. — Ha már az értékesítésnél tartunk, hadd kérdezzem meg, mennyit kap a gyár egy tonna cukorért, és mennyit fizetünk mi, vevők a boltban? — Egy pillanat. Nézzük például az egy kilogrammos csomagolású kristálycukrot. A nagykereskedelem tonnánként 23 ezer 850 forintot fizet nekünk, a háziasszony pedig az ABC-ben 27 ezer 900-ért, vagyis kilóját 27 forint 90-ért kapja. — Pillanatnyilag. De szinte hallom, amint megjegyzik a háziasszonyok, hogy előbb- utóbb a cukor árát is „rendezik” ... — Nincs tudomásom áremelésről. Egyet viszont el kell mondani : a termelők egyre határozottabban teszik fel a kérdést: érdemes-e cukorrépát termelni ? Egyetértés van abban, hogy a répafelvásárlási alapárat emelni kell, a kérdés az, hogy milyen mértékben. — De térjünk vissza a szezonkezdésre. Milyen beruházásokra, fejlesztésekre futottá az idén? — Beruházásra azért általában minden évben jut. Miost 32 millió forintot tudtunk erre fordítani, beszereztünk többek között két nyugatnémet szeletprést, egy főzőkészüléket, és néhány egyéb készüléket, berendezést. Mezőhegyesen kezdődik tehát az újabb szezon, kereken a századik, amit — így mondja a gyárigazgató — munkával ünnepelnek. T. I. Az utolsó ellenőrzés F ütő : K o v a es Krzs e bet
