Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 2., szombat Il magyar kormány sürgeti az érdemi választ Külügyminisztériumi jegyzék Bős—Nagymarosról Megoldás a menekültügyben? Karsten Voigt köszönetét mondott a magyar népnek „Magyarországon egyértel­műen közölték, velem: egyet­len itt-tartózkodó NDK-pol- gárnak sem kell akarata el­lenére elhagynia az orszá­got. Azoknak az NDK-polgá- roknak pedig, akik Magyar- országról az NSZK-ba kíván­nak távozni, rövid időn be­lül lehetőségük nyílik majd erre, egy egyszeri, humani­tárius jellegű akció kereté­ben” — jelentette ki pénte­ken, Budapestről való haza­utazása előtt, az MTI és a Magyar Rádió munkatársá­nak adott nyilatkozatában Karsten Voigt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt parla­menti frakciójának elnökhe­lyettese. A nyugatnémet szociálde­mokrata politikus Nyers Re­zsővel, az MSZMP elnöké­vel. a magyar külügyminisz­térium illetékeseivel, vala­mint a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt vezetői­vel találkozott Budapesten. A keletnémet menekülők ügyével kapcsolatban Voigt — a magyar illetékesékkel való megbeszélései nyomán — elmondta: a szóban for­gó egyszeri, humanitárius jellegű akcióra „rövid időn belül, a szabadságolási idő­szak végével, a hűvösebb őszi időjárás beállta előtt” kerül sor. Karsten Voigt kü­lönösen örvendetes, pozitív gesztusnak nevezte azt, hogy — magyar tájékoztatás sze­rint — az érintett NDK-ál- lampolgárok saját maguk rendelkezhetnek tulajdonuk­kal, így például gépkocsi­jukkal : eladhatják azt, de ma­gukkal is vihetik. Voigt nyo­matékosan hangsúlyozta: ki­zárólag a magyar szervek hatáskörébe eső, szuverén döntésről van szó — olyan egyszeri megoldásról, amely­re a rendkívüli körülmé­nyek miatt kerül sor. Karsten Voigt megragadta az alkalmat, hogy az SPD nevében köszönetét mondjon a magyar kormánynak, a ma­magyar segélyszervezeteknek és a magyar népnek ezért az eljárásért. A magyar lépés jelzi azt, hogy Budapest olyan politikát folytat, amely előtérbe helyezi az emberi jogokat és az emberiességi megfontolásokat — állapítot­ta meg az SPD parlamenti frakciójának elnökhelyettese, és hozzátette: ez tovább nö­veli az NSZK-ban a Magyar- ország iránti rokonszenvet. Voigt egyúttal felszólította az NDK vezetését: támogas­sa, vagy legalább ne akadá­lyozza ezt a humanitárius magyar lépést. A nyugatné­met politikus 'reményét fe­jezte ki, hogy a magyar el­járás nyomán Berlin nem fogja korlátozni az NDK és Magyarország közötti szabad személyforgalmat. Budapesti megbeszélései nyomán Karsten Voigtban megerősödött a meggyőző­dés, hogy Magyarország to­vább folytatja nyugat-euró­pai nyitási politikáját. Em­lékeztetett arra, hogy a ma­gyar kormány — állandó meghívottként — már jelen van az Európai Tanácsban. Az első szabad választások után Magyarországnak tel­jes jogú tagságot kell kap­nia ebben a testületben — jelentette ki a Német Szo­ciáldemokrata Párt nevében. Az SPD vezető politikusa szólt Magyarország és a Kö­zös Piac viszonyáiról is. Ügy vélekedett, hogy a már meg­kötött együttműködési meg­állapodás csak az első lépés: szerinte szükség és lehető­ség van Magyarország és az Európai Közösség kapcsola­tainak dinamikus fejleszté­sére. * * * Ausztria egy pénteki beje­lentés szerint arra számit, hogy mintegy négyezer NDK-beli menekült fogja átlépni a ma­gyar—osztrák határt, de egye­lőre nem tudni, pontosan mi­kor és hogyan. „Becsléseink szerint 3-4 ezren fognak jönni, egy részük vonattal, más ré­szük autóbusszal” ■— mondta az osztrák külügyminisztérium egy szóvivője a Reuter brit hírügy­nökségnek. A Reuter szerint a pillanat­nyilag Magyarországon tartóz­kodó 220 ezer keletnémet közül akár 20 ezren is lehetnek azok, akik át akarnak települni az NSZK-ba. Az osztrák külügyminiszté­riumi képviselő szerint Bécs azt várja, hogy jelzést kap Bonnból vagy Budapestről, mi­előtt megindul a nagy mene­kültáradat. A Külügyminisztériumban pénteken átadták a buda­pesti csehszlovák nagykö­vetség ideiglenes ügyvivőjé­nek a magyar kormány vá­laszát a csehszlovák kor­mánynak a bős—nagymaro­si vízlépcsőrendszer építésé­vel kapcsolatos augusztus 18-i jegyzékére. A magyar jegyzék, össze­gezve a július 20-i magyar— csehszlovák miniszterelnöki tanácskozás eredményeit, sajnálattal állapítja meg, hogy a kormányfői találko­zón átadott javaslatait a csehszlovák fél mind a mai napig nem értékelte. A ma­gyar fél a vízlépcsőrendszer felépítésére vonatkozó egyezményes dokumentumok egészéből, valamint abból indul ki, hogy a közös léte­sítmény valamennyi haszna és esetleges anyagi vesztesé­gei, a természetbe való be­avatkozás kockázatai, azok megelőzésének, illetve elhá­rításának terhei közösek. Ezért nem látja megalapo­zottnak a csehszlovák fél kártérítési igényét és nem tudja elfogadni azok tár­gyalások nélküli, összegsze­rű meghatározását, a jelen­legi felfüggesztési időszak­ban. Hét és fél millió román szak- szervezeti dolgozó kifejezésre juttatta „teljes egyetértését, mélységes megelégedését és ha­zafias büszkeségét az RKP KB határozata iránt, hogy Nicolae Ceaufescut a XIV. pártkong­resszuson válasszák újra párt­főtitkári tisztségébe”. A szak- szervezetek állásfoglalása a Munca című lapban jelent meg. A Román Szakszervezetek Általános Szövetségének Köz­ponti Tanácsa Nicolae Ceau;es- cuhoz küldött távirtában azt Ír­ja: a szakszervezeti dolgozók milliói „forró tisztelgésüket küldik, határtalan tiszteletüket, megható szeretetüket és csodá­A magyar kormány ismé­telten kezdeményezi a ma­gyar javaslatoknak a cseh­szlovák kormány részéről történő .komoly megfontolá­sát és sürgeti azokra az ér­demi választ. E bonyolult probléma népeink előtti tisz­tázása és a jövő generáció­jáért való felelősség most azt kívánja a két kormány­tól, hogy érdekeiket közösen, együttes erőfeszítéssel és méltó módon hangolják ösz- sze. A jegyzék rámutat arra is, hogy a Dunakiliti mederát­töltés előkészítésének fel­függesztésével összefüggés­ben, csehszlovák részről ki­látásba helyezett esetleges műszaki ellenintézkedéseket a magyar fél a vízlépcső- rendszer létesítéséről és üze­meltetéséről szóló egyez­mény megsértésének tekin­tené. Figyelmeztet az ilyen lépessel járó súlyos nemzet­közi jogi konfliktusokra, va­lamint arra, hogy ezek min­den következményéért, és Magyarország érintett terü­leteinek ökológiai veszélyez­tetéséért kizárólag a cseh­szlovák felet terhelné á fe­lelősség. latukat fejezik ki a lánglelkű hazafianak és harcos forradal­márnak, a nemzet hősei közti nagy hősnek, a modern Romá­nia megteremtőjének mind­azért, amit tett és tesz az or­szág előrehaladásáért, és az ál­lamok közötti együttműködé­sért”. Az állásfoglalás hangsúlyoz- az: a szakszervezetek hálájukat fejezik ki azért a hatáskörért, amelyet kaptak a munkásön­igazgatás rendszerében és a szo­cialista építésben. A szakszer­vezetek szilárd elhatározása, hogy magas felelősséggel mun­kálkodnak a párthatározatok megvalósításáért. KÉTEZERÉVES TEHERSZÁLLÍTÓ HAJÓ Mal di Ventre olasz szi­get közelében az archeoló­gusok egy kétezeréves ró­mai teherszállító hajót ta­láltaik. A szakemberek sze­rint a hajó jó állapotban van, és fedélzetén mintegy ezer ólomtárgy található. A római hajót 70-50 évvel idő­számításunk előtt süllyesz­tették el a Földközi-tenger térségében. MARGARET THATCHER Eveken át tartó NÉPSZERŰSÉGÉN az utóbbi időkben kisebb- nagyobb csorba esett. A köz- véleménykutatások a Mun­káspárt előretörését jelzik, igaz a választások még messze vannak. A történel­mi épületek és azok hagyo­mányai felett éberen őrködő nemzeti bizottság, az English Heritage viszont ugyancsak megbírálta a Vasladyt. Mar­garet Thatcher, saját ízlésé­nek megfelelően újjárendez- tette a brit kormányfő hí­res otthonának, a Downing Street 10-nek szalonját. Az . Eplich Heritage első lordja a munka befejeztével meglá­togatta az újjávarázsolt sza­lont. Véleménye roppant egyszerű volt: „ízléstelen”. Thatcher válasza nem volt sokkal hosszabb: „Az ízlések Angliában is különbözőek...” Ezzel az ügy befejezést nyert. ALIGHA LEHET EGYSZERŰ AUTÓNAK NEVEZNI azt az 1955-ös évjáratú, te­hát meglehetősen régi Volks­wagent, népszerű svéd ne­vén bogárhátú folkát, amely 281 kilométeres óránkénti sebességgel száguld. Az új rekordot egy régi autóval állította fel egy Hans Dahl- bick' nevezetű fiatalember az egyik svéd repülőtér beton­ján. Na persze a több mint 40 éves autómodell csak első látomásra öreg, közelebb lépve meglátszanak rajta az átalakítások. A farába a régi 35 lóerős motor helyett va­donatúj léghűtéses motor ke­rült, és lényegében csak a karosszéria maradt meg a ma már veteránnak számító modellből. A sebességváltót például egy 930-as Porsché­ből kölcsönözte az autó épí­tője. Dahlbiok — mondani is felesleges tán — arra szá­mít, hogy régi-új kocsijával rövidesen bekerül a Guin- ness-féle rekordok könyvébe. HOLTAN TALÁLTÁK KENYAI HÁZÁBAN a híres brit állatvédőt, George Adamsont. A tudóst feltehetően orwadászok öl­ték meg az általa létreho­zott vadrezervátumban. Az állatvédő kenyai ismerősei azt a törzset vádolják a gyilkossággal, amelyet a zoológus nyomására távolí­tottak el a rezervátum te­rületéről, hogy megakadá­lyozzák az ott élő állatok kipusztulását. Felesége, a neves Joy Adamson, az Elza és kölykei című könyvszer­zője 1980-ban halt meg. MENNYIBE KERÜL A VOYAGER—2 ÜTJA? A Voyager—2 12 éves útja, amelynek során az elmúlt hé­ten a Neptunus közelébe ért, egy átlag amerikainak évente húsz centjébe kerül. A Voyager útja tulajdonképpen 865 millió dollárba kerül. A NASA három óriási antennával fogta fel a rá­diójelzéseket. Ausztráliában, Spanyolországpban és Kalifor­niában, hogy a Föld forgása ne akadályozza meg az állandó összeköttetést. Az űrszonda 65 000 nagyobb részből van ösz- szeállitva, és annyi elektronikai felszerelés van benne, mint 200 színes televízióban. Ha majd a Vovager—2 végleg kivizsgálja a Neptunusz! és annak holdját, a Tritont, elhagvja a Naprend­szert, de úgy hiszik, hogy még ötven évig jelzéseket küld a Földre az űr eddig kivizsgálat­lan részéből. A Naprendszer egyedüli bolygója, ahová nem ért el, a Plútó. ÉVI 2,5-3 SZÁZALÉKKAL Nö A VÍZFOGYASZTÁS AZ NDK-BAN, derült ki a környezetvédel­mi és vízgazdálkodási mi­nisztérium adataiból. Jelen­leg az ipar 5,1 milliárd köb­méter vizet, a mezőgazdaság 1,7 és a háztartások 1,5 mil- liárdot fogyasztanak. Az NDK-ban ugyanakkor kevés a víztartalék, s mindehhez az is hozzájárul, hogy szá­mos tó és folyó jelentős mér­tékben szennyezett. Főhajtás a modern Románia megteremtőjének II szakszervezetek támogatják Nicolae Ceaucescu újraválasztását Az újvidéki Magyar Sió -ban olvastuk : Életem első önálló vállalkozása IV. Mi készteti menekülésre a keletnémeteket? Vajon mi készteti a kelet­német állampolgárokat ilyen tömeges menekülésre hazá­jukból? Akár úgy, hogy tu­ristaként Magyarországra utaznak és illegálisan átlé­pik a magyar—osztrák ha­tárt, akár pedig úgy, hogy nyugatnémet diplomáciai képviseleteket szállnak meg békésen, és követelik, te­gyék lehetővé számukra a távozást az NSZK-ba. (Ez történt például Kelet-Ber- linben, Prágában és Buda­pesten is.) Nos, a szökések azért vál­hattak tömegessé mert most viszonylag veszélytelenül le­het átszökni a magyar— osztrák határon, mivel a műszaki határzárat lassan lebontják, és gyakorlatilag először keletkezik lyuk a ke­letnémetek számára nyugat felé, amelyen viszonylag biz­tonságosan átbújhatnak. Téves lenne azt hinni, hogy valamiféle tömeghisz­téria kerítette volna hatal­mába újabban a keletnéme­teket. Nem, a távozás, az át- település szándékát az em-. berek tömegesen dédelget­ték magukban eddig Is, és kivételt csak azok képeztek, akik részesei voltak a ha­talomnak. De ezek termé­szetesen jóval kevesebben vannak azoknál, akik távoz­ni akarnak. A többség men­ni akar. és mivel lehet, megy is. Találkoztam olyanokkal. akik nyaralni utaztak Ma­gyarországra, de meglátván, hogy ott mi folyik, és fel­mérve a kedvező — amint mondták —, lehet, hogy visz- sza nem térő alkalmat, ők is rászánták magukat az Ausztriába való szökésre. Amint egy családapa mond­ta: a lakásban még a gázt és a villanyt sem zárta el, de most mégis elment. Hely­zetmegítélése, ami a vissza nem térő alkalmat illeti, egészen jónak bizonyult, mert Kelet-Berlinben máris bejelentették, hogy Magyar- országra hamarosan ugyan­olyan feltételekkel lehet utazni, mint a nyugati or­szágok többségébe. Azaz, majdnem sehogy. De valójában mi az, ami­vel az NDK állampolgárai nincsenek megelégedve oda­haza, mi az, ami olyannyira elkeseríti őket? Mi váltja ki azt az elégedetlenséget, hogy az emberek csapot-papot otthagyva, az évék hosszú során át áhítva várt autót pedig bezáratlanul az utcá­ra lökve, mint valami sülv- lyedő hajóról, puszta életü­ket mentve meneküljenek? Hiszen az NDK élelmiszer- ellátása messzemenően jobb, mint például Lengyelorszá­gé. Az embereknek több a pénzük például, ' mint Ma­gyarországon, s általában véve sokkal jobban élnek, mint például a Szovjetunió bármely népe vagy nemze­tisége. Monika Maron írónő, aki maga is az NDK-ből települt át, és most Hamburgban él, a következőképpen fogal­maz: amíg hazájában a tu­lajdon sorsával elégedetlen lengyel vagy magyar azt mondhatja magának, én in­nen nem megyek el, mert Lengyelország, illetve Ma­gyarország a hazám, s én itt vagyok otthon, addig mit mondjon a keletnémet? Azért maradjon talán, mert az Elbától keletre születtem, az országnak abban a részé­ben, amely egykor arra ítél­tetett, hogy egy egész nép bűnéért egyedül bűnhődjön? Immár a harmadik nemze­dék bűnhődik. Ez bizony nem marasztaló ok. Vagy azért maradjak, mert reménykedem a válto­zásban? Hogy eljön majd az az idő, amikor az NDK bel­politikai csődje magán a Szovjetunión is számon kér­hető lesz? S ebből milyen haszna lesz majd az egyén­nek? Ez bizony szintén nem marasztaló ok. Mi kötheti vajon tovább a keletnémet állampolgárt ah­hoz az országhoz, amelynek élén olyan vezetés áll, amely a világ szemében egy egész országot lejárat, amely a fiatalok ezreit agyongázoló kínai kormánnyal ölelkezik és kokettál, vagy annak a népvezérnek a kezét szo­rongatja, aki középkori mó­don és eszközökkel taszítot­ta éhínségbe és hideg szo­bába tulajdon alattvalóit? Az NDK állampolgára jól értesült, és nagyon is tudja, hogy ez a vezetés nyilván­valóan nem alkalmas és nem is hajlandó a tömegek­kel együttműködni, meg­egyezésre törekedni, vagy közösen felkutatni a megol­dásokat. És aki ebben ko­rábban netán kételkedett, az most a szovjetunióbeli, len­gyelországi és magyarorszá­gi reformok tükrében meg­bizonyosodhatott, hogy nincs mit kételkednie. Megindokolva az áttelepü- lést, illetve a szökést, az emberek mintegy kivétel nélkül megemlítik a szigo­rúan korlátozott utazási le­hetőséget. Ezt az indoklást egyébként utazó nemzet hí­rében álló nyugatnémetek gyakran megmosolyogják, mondván, az utazás, a vi­lágjárás önmagában nem teszi az embert sokkal bol­dogabbá. De hogy ez a logi­ka sántít, menten kiderül­het, ha mondjuk a keletné­met viszonyokat a nyugat­német állampolgárokra kényszerítenék, és azokat a százezreket, akik például Spanyolországban, az Egye­sült Államokban vagy Afri­kában nyaralnak vagy telel­nek csak Bajorországig vagy svábföldig engednék el. A keletnémetekkel pedig ez a helyzet. Egyikét szocialista ország és indokolt esetek­ben az NSZK kivételével legfeljebb a Harz-hegységbe kirándulhatnak. Azok a kevés szerencsé­sek, akik kijuthatnak at vi­lágba és azok, akik rend­szeresen nézik a nyugatné­met televízió műsorát (csak­nem az egész NDK), tisztán látják, voltaképpen hol és milyen országban is élnek. Olyanban, amelynek gazda­sága kimerült és pang, noha azzal dicsekszik a világ sze­me előtt, hogy a szocialista közösségben a legfejlettebb gazdaság az övé, olyanban, amelyben elhanyagolják a társadalmi érintkezés külön­féle formáit, amelynek óvá­ros negyedei egyre több ha­sonlatosságot mutatnak az amerikai nagyvárosok nyo­mornegyedeivel, s amelyben a társadalmi megnyilatko­zások hazug volta réges-rég túlhaladta a nevetségesség határát. Például azt, amely a nyáron hangzott el, Kurt Hagernak, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának szájá­ból: „A szocializmus az el­ső olyan társadalmi formá­ció a történelemben, amely lehetővé teszi az embernek, hogy emberként éljen.” És a menekülés okai közé so­rolható az a mozzanat is, amelyről egy fiatalember a következőképpen szólt, mi­után arról kérdezték, egy Bécs felé tartó, menekülte­ket szállító autóbuszon, ho­gyan érzi magát. — Kitűnően, mint még soha eddig, önállóan elha­tároztam valamit, és ezt meg is tettem. Eddig min­dent felülről erőszakoltak rám, az állam megmondta, hogy hol tanulhatok, milyen szakmát válasszak, tőle kap­tam vagy nem kaptam vol­na lakást, ha szavazni men­tem, megmondták, hogy kire kell... Ez most egészen más. Ez az én müvem, én cselekedtem így önállóan. (Vége) Dujmovics György (Le Monde)

Next

/
Thumbnails
Contents