Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

1989. szeptember 12., kedd NÉPÚJSÁG Elbúcsúztak hazánktól az NDK-állampolgárok Helyszini tudósítás a magyar—osztrák határról Tudjuk, hogy mivel tartozunk Magyarországnak Kohl beszéde a CDU kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) előttig egyetlen más állam­polgárságú személy sem akarta kihasználni az NDK- soknak felkínált szabad tá­vozási lehetőséget. Zánkán, a balatoni úttö­rővárosban, a több mint E500 áttelepülni szándékozó NDK-beli állampolgár a va­sárnap esti ünneplést köve­tően azonnal hozzálátott a táborbontáshoz, és akik csak tehették, személyautó­val, sokan taxival, azonnal útnak indultak. így a hétfő délelőttre összeállított vas­úti szerelvényeket már sen­ki sem vette igénybe. Reggél a Dortmundig köz­lekedő Liszt Ferenc nemzet­közi gyorsvonaton mindösz- sze 58 NDK-s kiutazó volt. A keletnémet utasok fel­szállhattak az Ausztriába tartó nemzetközi gyorsvona­tokra, akkor is, ha nem volt pénzük a jegyre — a vasúti személyzet utasítást kapott arra, hogy ilyen esetben is tegyék lehetővé utazásukat. A hegyeshalmi és soproni határállomásoktól az osztrák vasutak is ingyen szállítják tovább a kisebb-nagyobb csoportokat, családokat és egyéni utasokat is. Nem okozott fennakadást az NDK-állampolgárok ki­utazása a határátkelőhelye­ken. A kiutazóknak a hatá­ron szinte semmit sem kel­lett várakozniuk, személy- azonosságuk ellenőrzése után azonnal tovább indul­hattak, így percenként akár öt személygépkocsi is el­hagyhatta az országot. He­gyeshalomnál az első 12 órá­ban 1451 keletnémet utast léptettek ki Ausztriába; Kő­szegnél, Búcsúnál és Rába- füzesnél óránként 60-80-an lépték át a határt. A forga­lom kezdetben a vártnál ki­sebb volt, később nőtt. A határközeli városok na­gyobb útkereszteződéseiben rendőrök irányították a ha­tár felé igyekvőket. Vasárnap este hét óra után néhány perccel került nyilvánosságra az az infor­máció, hogy a magyar kor­mány lehetővé teszi hazánk­ból az NDK-menekültek tá­vozását. A hír olyan gyors szár­nyakon repült az érintettek­hez, hogy már kilenc órától kezdttek gyülekezni a HE­GYESHALMI HATÁRÁT­KELŐ térségében. Személy­autókkal, mikrobuszokkal éppúgy, mint gyalogosan csaknem ezren érkeztek a határállomás bejáratához a bebocsátás pillanatát várva. Az emelkedett hangulatú — túlnyomó többségében hu­szonéves — menekültek kö­zül többen pezsgőt nyitottak az éjfél percében, akárha szilveszter lenne. A soha nem látott roham szinte le­döntötte lábukról az egyéb­ként rendkívül rugalmasan adminisztráló határőröket, a vámosok meg sem próbálták a rohanó gyalogosok és az éktelen tülköléssel robogó autók áradatát lefékezni, udvariasan félreálltak. Számlálni is képtelenség volt az első húsz percben határunkat átlépőket, mint­ha mindenki az engedély visszavonásától tartott vol­na, vissza se néztek a na­pokig vagy hetekig otthont adó országra. Azért gyakran kivehető volt a hangzavar­ból : Köszönjük Magyaror­szág! A NÏCKELSDORFI HA- TÄRÄLLOMÄST csak jó egy óra múlva volt mód megközelíteni, a senki föld­jén alaposan feltorlódott a kocsisor. Az osztrákok — bár rendkívül derekasan állták a rohamot —, az ad­minisztrációt nem engedték el. Minden érkezőnek má­sológépbe dugták a doku­mentumát, majd ennek alapján kiállították számá­ra a' beutazási engedélyt. A hangulat itt már jóval csen­desebb volt, sokak szemé­ben a megilletődöttség, az új helyzet zavara tükröző­dött a mámoros összeölelke- zések közepette. Aki meg­kapta az okmányait, több­nyire azonnal folytatta út­ját Bécs felé, a gyalogosok pedig az osztrák vöröske­reszt falu szélén feállított sátrában forró teát, kek­szet, üdítőt kaptak. Ott várták be az értük küldött buszokat, amelyekkel az NSZK bécsi nagykövetségé­re szállították őket. Az első roham egyébként úgy egy óra tájban lecsilla­podott, de távolodván a ha­tártól, sok szembejövő NDK- rendszámú kocsival lehetett találkozni. A szervezés mind a magyar, mind az osztrák oldalon zökkenőmentes volt, egyformán tudták például, hogy a menekülteket szállí­tó vonat hétfőn reggel nyolc óra tájban érkezik Hegyeshalomba, hogy mi­kor és merről várhatók az osztrák Blaguss-cég autóbu­szai. A magyar és osztrák szervek példamutató együtt­működésének köszönhetően, jó érzéssel távozhattak ha­zánkból kényszerű vendége­ink,­Hogy merre visz az útjuk, rokonhoz, vagy éppeh az is­meretlenbe, kap-e munkát az esztergályos, tanulhat-e tovább az egyetemista, mire nevelődik fel a karonülő csecsemő — ezek, s az ezek­hez hasonló kérdések a he­gyeshalmi éjszakában nem fogalmazódtak meg hango­san. Mindenesetre nem irigylendő az az érzés, hogy valaki a szülőföldjének — talán mindörökre? — szá­mára két másik ország ha­tárán int búcsút. (-1. « Helmut Kohl, az NSZK Szövetségi kancellárja, a Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) elnöke hétfőn dél­előtt pártja 37. kongresszu­sának megnyitásaként meg­indítónak és felkavarónak nevezte azoknak a keletné­met menekülteknek az érke­zését, akik a magyar kor­mány döntése alapján — óhajuknak megfelelően — Magyarországról kiutazhat­tak az NSZK-ba. "Megragadta az alkalmat arra, hogy az NSZK vezető pártja kongresszusának fó­rumán ismét köszönetét nyil­vánítsa Magyarországnak, amiért lehetővé tette német honfitársainak kiutazását — mondotta. Kohl szívélyesen üdvözölte a menekülteket, de — mint kijelentette — mos­tani gondolatai nemcsak fe­léjük. hanem az NDK-ban maradtak felé is szállnak, mert az NSZK senkit nem óhajt felszólítani hazája el­hagyására. Ez éppúgy nem lehet egy ésszerű Németor- szág-politika célja, miként hibás lenne az az illúzió is, hogy az emberek beletörőd­nek helyzetükbe, a szabad­ság hiányába. Az NDK prob­lémáit csakis ott, magában az NDK-ban lehet megolda­ni. A bonni Németország-pp- litikának az alapja az — mondta Kohl —, hogy a ha­za megosztottságát az euró­ALGÄKKAL AZ AIDS ELLEN Szinte elképesztő, milyen megsemmisítőleg hat az egy- szerű kékeszöld algákból nyert anyag az AIDS vírusá­ra, állapították meg az Ame­rikai Nemzeti Rákkutató In­tézetben. Ezek az algák a tengervízben, édesvízben, nedves, sötét talajon élnek az egész világon. Az emlí­tett intézet szakemberei vá­lasztották ki az algákból az ún. sulfolipld anyagot. Az állatokon való kísérletezés még nem kezdődött meg. s még korai volna jóslatokba bocsátkozni, mikor kerül em­beri használatra. Eddig csak annyit hoztak nyilvánosság­ra, hogy a sulfolipidek védik a szervezet védekezőrend­szerét az AIDS vírus táma­dásától. MEGHALT EURÓPA NAGY KONYHAFŐNÖKE Balesetben életét vesztette a .francia Marcel le Servot konyhafőnök, aki negyed századon át készítette az ál­lami foeadások étkeit De Gaulle-tól egészen Francois Mitterrand elnökségéig. A rendőrség jelentéséből Kitű­nik, hogy furcsa baleset okozta az Elysée-palota 66 éves egykori főnökének a halálát: saját traktora zúzta agyon brétagne-i birtokán, amikor felborult vele. A nyugdíjba vonulása óta a francia konyha utazó nagy­követeként számon tartott konyhafőnök szeptemberben. Japánban népszerűsítette volna hazája konyhaművé­szetét. FELSZÍNVÁLTOZAS Olasz szakemberek állít­ják, hogy az utóbbi években változás állt be az Appenni- nek körvonálában. Műhol­das megfigyelésekkel bizo­nyították, hogy például Li- guriában, Kalábriában és más vidékeken a szárazföld pai megosztottság keretében, a nyugati dinamikus fejlő­dés és a keleti reformfolya­mat alkotó összekapcsolása útján kell meghaladni. Az NSZK ezért támogatja keleti szomszédai reform- mozgalmát, ezért számíthat­nak segítségre elsősorban a lengyelek és a magyarok. A demokráciához vezető nehéz útjukon megérdemlik rokon- szenvünket — jelentette ki. A háromnapos pártkong­resszus bevezetőjében Kohl a küldötteknek megfonto­lásra ajánlotta azt a jelen­séget, hogy a szerinte lejá­ratott és idejétmúlt kommu­nista ideológia övezetében repedeznek a diktatúrák építményei, Kelet- és Dél- kelet-Európában utat törnek maguknak az általános em­beri és szabadságjogok, mind többen fogadják el a szociá­lis piacgazdaság előnyeit. Ebben a folyamatban az egyik leginkább figyelmet érdemlő fejleményként mél­tatta a szocialista államok, közöttük a Szovjetunió kö­zeledését az Európai Közös­ségekhez, főleg a magyarok és a lengyelek reménységeit az EK-vaí kapcsolatban. Ezt a folyamatot nem utolsósorban annak a CDU- nak a javára írta, amely Nyugaton is kokat tett a ke­let-nyugati konfliktus enyhí­téséért, az ellenségképek le­bontásáért. 100 méterrel „húzódott visz- sza”, a fövenyes partok pe­dig állandó eróziónak van­nak kitéve. A ’60-as évek vé­ge óta az ipari tevékenység hatására fokozódott e jelen­ség. Olaszország térképen ugyanakkor új bemélyedé­sek, medencék jelentek meg. Emilia-Romagna tartomány­ban például a talajvíz éssze­rűtlen felhasználása miatt bizonyos területek 30-40 cen­timéterrel süllyedtek. POKOL A VILÁG A BALKEZESEK SZÁMÁRA A balkezesek rövidebb ideig élnek, és életükben sokkal több traumát élnek át, mint a jobbkezesek — állítja Stanley Coren kana­dai pszichológus. Dr. Coren 1896 balkezes személyt ta­nulmányozott, ezek 89 szá­zaléka hajlamosabb volt a balesetekre, nem azért, mert ügyetlenek voltak, hanem mert az őket körülvevő vi­lágban minden a jobbkeze­sekhez igazodik. A világ ve­szélyes hely a balkezesek számára, mondja a pszicho­lógus, és ezt közúti balese­tekről, üzemi balesetekről, valamint a sportrendezvé­nyeken történő sérülésekről szóló adatokkal is alátá­masztja. Mindezekben az esetekben a balkezesek sok­kal gyakoribb áldozatok, mint a jobbkezesek. Azt az állítást, hogy a balkezesek rövidebb ideig élnek, a pszichológus statisztikai ada­tokkal támasztotta alá, me­lyek szerint a 20 évesek 13 százaléka balkezes, az 50 éveseknek pedig mindössze 5 százalékuk, a 80 évesek­nek pedig csupán 1 százalé­kuk. A KERÉKPÁROZÓK TÖBBET GONDOLNAK A SZEXRE A kerékpározó férfiak többet gondolnak a szexre, a nők viszont a szex ideje alatt többet gondolnak a ke­rékpárra. Ez egy amerikai kerékpározó-magazin kör­kérdésének az eredménye. A legtöbben azt válaszolták — a megkérdezettek 66 száza­léka —, hogy a kerékpáro­zás folytán nagyobb szexuá­lis erőt kapnak, 44 százalé­kuk azt, hogy a kerékpározás fokozza a szexuális vágyu­kat, 11 százalékuk pedig azt, hogy szexuális erejük csök­ken. Két NDK-beli fiatalember mosolyogva mutatja a nemrég kézhez kapott NSZK-útlevelet KOMCOMOJlhCKaR a npaBaa írta Az ördög tengere Rossz közérzet és fejfájás Az ördög tengere nem kevésbé irejtélyes a Bermuda- háromszögnél. Ez a hely Japántól délkeletre terül el. Pontosan ebben a térségben észlelt B. Usztyimenko ten­gerész szokatlan jelenséget... Í978 márciusában a Vlagyivosztok bálnavadász flotta 17. útjára indult. Kihajózás előtt barátom a kezembe nyomott egy műanyag zacskót, amelyben búzaszemek voltak: — Kilenc hónapig hajóztok. Ellátnak majd benneteket zöldségfélével, viszont nem árt, ha van egy kis pótvitamin- forrás is. Ha kihajtanak a búzaszemek, reggelenként mézzel keverve fogyaszd. Az ajándék júniusban jutott eszembe, amikor csomagom­ban kutatva véletlenül a kezembe akadt a zacskó. Ekkortájt Japán és a Fülöp-szigetek között vadásztunk. Forró, meleg napok voltak ezek. A hőmérséklet a kajütben meghaladta a 30 fokot is. És a nedves búza egy nap alatt szépen kicsírá­zott. Szorgalmasan ettem reggelenként a csírából, és be kell vallanom, hogy kitűnően éreztem magam. Alvás után szíve­sen tornáztam, egész nap friss voltam és jókedvű. Köztudott, hogy nehéz bármit is eltitkolni a hajón, mégha az olyan nagy is, mint amilyen a mi bálnavadász hajónk volt. De én nem is titkoltam senki elől pótvitaminforráso- mat. így, amikor barátaim, Vlagyimir Bazskov villanyszere­lő és Vlagyimir Koszabuckij mozigépész a búza csíráztatása iránt érdeklődött, szívesen megosztottam velük „titkomat”. Június dereka táján flottánk végzett a bálnavadászattal ebben a térségben és Észak-Amerika partvidéke, a Midway korallzátony felé vette az irányt. Másnap valami furcsa do­log történt. Reggel Koszabuckijjal találkoztam a fedélzeten. — Nos, mi van a búzácskával? ízlik? — kérdeztem tőle. — Tudja, Borisz Ivanovics, két napig minden normálisan ment, most pedig nem értem, mi történik: a magvak meg­duzzadnak, majd összeesnek és fehér ragacsos massza fo­lyik belőlük, de egy csírát sem látni. Én is előkészítettem egy adag búzamagot csíráztatásra, ám egy nap múlva csodálkozva vettem észre, hogy ugyanez tör­ténik. Megkerestem Bazskovot. Az ő búzájával is ugyanez történt. És akikor felfigyeltem arra, hogy már második napja le- vertnek, fáradtnak érzem magam. Óriási erőfeszítésembe kerül reggelente a felkelés, a lépcsőkön úgy járok, hogy köz­ben fogódzkodom. Kiderült, hogy hasonlóképpen érzi magát a bálnavadászok többsége. Este, amikor a fedélzeten elbeszélgettem Onoderojszannal, a nemzetközi bálnavadász-bizottság erre az útra bennünket elkísérő képviselőjével, beszámoltam neki megfigyeléseim­ről. Ő azonban csak mosolygott: — Nincs ebben semmi meglepő, a flotta az ördög-tenge­ren hajózik. Több évszázada, hogy eltűnnek itt hajók. Fi­gyelje csak meg: sehol egy bálna, sehol egy delfin, még egy albatroszt sem látni. Hamarosan elhagytuk ezt a rossz hírű holt tengert. Szá­momra amolyan vízi sivatagnak tűnt,- amely nélkülözi az élet minden jelét. A flotta áthajózott a 40. szélességi körön és már észak felé járt. A hőmérséklet a kajütben jelentősen csökkent, reggelente a víz fölött sűrű köd gomolygott, a magvak ennek ellenére javában csíráztak. ... Két év telt el. A Tyehnyika mologyozsi című folyóirat 1981. évi első számában egy cikkre lettem figyelmes. N. Gon- csarov, V. Makaroc és V. Morozov A Föld kristályának su­garaiban című cikkükben hangot adtak annak a hipotézi­süknek, hogy bolygónk magvának formája és tulajdonságai növekvő kristályéra emlékeztetnek, amely kihat a Földön végbemenő valamennyi természeti folyamatra. Bolygónkat 20 egyenlő oldalú háromszöggel fedve be, a cikk szerzői megkapták a rendszer „csomópontjait” és „peremeit”. Pon­tosan a „csomópontokba” kerültek az összes ókori kultúrák és civilizációk gócai, a „.peremek” mentén pedig a földkéreg törései és az óceáni hegygerincek húzódnak. Az egyik ilyen „csomópont” épp a Bermuda-háromszögre, a másik — az Ördög-tengerére esett. Én eközben már az északi vizeken hajóztam. Ezért is tet­tem közzé az Ördög-tengeréről szóló cikkemet a Vodnij Transzport című lapban, hátha felfigyelnek rá a tengeré­szek, és megfigyeléseik segítenek megfejteni a titkot? . .. Á múlt év júliusának elején a Balti-tengeri Hajózási Vállalat Novomoszkovszki motoroshajója fedélzetéről a kö­vetkező szövegű távirat érkezett: „Rendkívül érdekes dolgok tapasztalhatók. A részletekről a közeli napokban írok Ha­vannából. Vasziljev.” A távirat szövege felkeltette kíván­csiságomat. és türelmetlenül vártam a további híreket. Ha­marosan megjött a levél is. Jurij Leonyidovics megírta, hogy kihajózásuk előtt uborka-, retek- és kapormagot vásárolt a kalinyingrádi piacon. — Az uborka és a retek az ön által javasolt módszer szerint már másnap kicsírázott. Ezután kezdődött a legér­dekesebb .. . Június 8-án beáztattam a következő adag magot. 9-én nemcsak hogy nem csíráztak ki, hanem még meg is duz­zadtak. Tizedikén ugyanez a kép volt. Még aznap reggel váratlanul nyugtalanság fogott el. Be­pillantottam naplómba, ahová a megfigyeléseimet írom. És meglepetésemre a június 7-i bejegyzés nem szerepelt a nap­lómban. Vajon miért? Levettem a polcról Lawrence D. Ko­che könyvét és ebben azt olvastam, hogy a tíz rendellenes vidék központjai a 30. szélességi foktól az egyenlítő két ol­dalán helyezkednek el! Sejtve a választ, szinte felrohantam a fedélzetre az éppen őrségben levő segédkapitányhoz: — Mikor hajóztunk át a 30. szélességi fokon? — Jönius 7-én, Greenwich-i idő szerint 20 órakor. És az ön esetében is valószínű, a magvak azok után hagy­ták abba a csírázást, miután áthajóztak az északi szélesség 30. fokán. Sok tengerésznek romlik a közérzete, amikor az Azori-szigetekhez közelednek. Gyakran tapasztalható ilyen­kor fejfájás. A természetnek ez egy újabb rejtélye...” Jellemző, hogy az általam leírt jelenség részleteiben meg­egyezik azzal, amit Vasziljev tapasztalt a világ másik vé­gén. Természetesen ez az egész csak feltételezés. Áhhoz, hogy komoly következtetéseket vonjunk le, két megfigyelés kevés.

Next

/
Thumbnails
Contents