Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

1989. szeptember 12., kedd

NÉPÚJSÁG

Elbúcsúztak hazánktól az NDK-állampolgárok

Helyszini tudósítás a magyar—osztrák határról

Tudjuk, hogy mivel tartozunk Magyarországnak

Kohl beszéde a CDU kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról)

előttig egyetlen más állampolgárságú személy sem akarta kihasználni az NDK- soknak felkínált szabad távozási lehetőséget.

Zánkán, a balatoni úttörővárosban, a több mint E500 áttelepülni szándékozó NDK-beli állampolgár a vasárnap esti ünneplést követően azonnal hozzálátott a táborbontáshoz, és akik csak tehették, személyautóval, sokan taxival, azonnal útnak indultak. így a hétfő délelőttre összeállított vasúti szerelvényeket már senki sem vette igénybe.

Reggél a Dortmundig közlekedő Liszt Ferenc nemzetközi gyorsvonaton mindösz- sze 58 NDK-s kiutazó volt. A keletnémet utasok felszállhattak az Ausztriába tartó nemzetközi gyorsvonatokra, akkor is, ha nem volt pénzük a jegyre — a vasúti személyzet utasítást kapott arra, hogy ilyen esetben is tegyék lehetővé utazásukat. A hegyeshalmi és soproni határállomásoktól az osztrák vasutak is ingyen szállítják tovább a kisebb-nagyobb csoportokat, családokat és egyéni utasokat is.

Nem okozott fennakadást az NDK-állampolgárok kiutazása a határátkelőhelyeken. A kiutazóknak a határon szinte semmit sem kellett várakozniuk, személy- azonosságuk ellenőrzése

után azonnal tovább indulhattak, így percenként akár öt személygépkocsi is elhagyhatta az országot. Hegyeshalomnál az első 12 órában 1451 keletnémet utast léptettek ki Ausztriába; Kőszegnél, Búcsúnál és Rába- füzesnél óránként 60-80-an lépték át a határt. A forgalom kezdetben a vártnál kisebb volt, később nőtt. A határközeli városok nagyobb útkereszteződéseiben rendőrök irányították a határ felé igyekvőket.

Vasárnap este hét óra után néhány perccel került nyilvánosságra az az információ, hogy a magyar kormány lehetővé teszi hazánkból az NDK-menekültek távozását.

A hír olyan gyors szárnyakon repült az érintettekhez, hogy már kilenc órától kezdttek gyülekezni a HEGYESHALMI HATÁRÁTKELŐ térségében. Személyautókkal, mikrobuszokkal éppúgy, mint gyalogosan csaknem ezren érkeztek a határállomás bejáratához a bebocsátás pillanatát várva. Az emelkedett hangulatú — túlnyomó többségében huszonéves — menekültek közül többen pezsgőt nyitottak az éjfél percében, akárha szilveszter lenne. A soha nem látott roham szinte ledöntötte lábukról az egyébként rendkívül rugalmasan

adminisztráló határőröket, a vámosok meg sem próbálták a rohanó gyalogosok és az éktelen tülköléssel robogó autók áradatát lefékezni, udvariasan félreálltak.

Számlálni is képtelenség volt az első húsz percben határunkat átlépőket, mintha mindenki az engedély visszavonásától tartott volna, vissza se néztek a napokig vagy hetekig otthont adó országra. Azért gyakran kivehető volt a hangzavarból : Köszönjük Magyarország!

A NÏCKELSDORFI HA- TÄRÄLLOMÄST csak jó egy óra múlva volt mód megközelíteni, a senki földjén alaposan feltorlódott a kocsisor. Az osztrákok — bár rendkívül derekasan állták a rohamot —, az adminisztrációt nem engedték el. Minden érkezőnek másológépbe dugták a dokumentumát, majd ennek alapján kiállították számára a' beutazási engedélyt. A hangulat itt már jóval csendesebb volt, sokak szemében a megilletődöttség, az új helyzet zavara tükröződött a mámoros összeölelke- zések közepette. Aki megkapta az okmányait, többnyire azonnal folytatta útját Bécs felé, a gyalogosok pedig az osztrák vöröskereszt falu szélén feállított sátrában forró teát, kekszet, üdítőt kaptak. Ott várták be az értük küldött buszokat, amelyekkel az NSZK bécsi nagykövetségére szállították őket.

Az első roham egyébként úgy egy óra tájban lecsillapodott, de távolodván a határtól, sok szembejövő NDK- rendszámú kocsival lehetett találkozni. A szervezés mind a magyar, mind az osztrák oldalon zökkenőmentes volt, egyformán tudták például, hogy a menekülteket szállító vonat hétfőn reggel nyolc óra tájban érkezik Hegyeshalomba, hogy mikor és merről várhatók az osztrák Blaguss-cég autóbuszai. A magyar és osztrák szervek példamutató együttműködésének köszönhetően, jó érzéssel távozhattak hazánkból kényszerű vendégeink,Hogy merre visz az útjuk, rokonhoz, vagy éppeh az ismeretlenbe, kap-e munkát az esztergályos, tanulhat-e tovább az egyetemista, mire nevelődik fel a karonülő csecsemő — ezek, s az ezekhez hasonló kérdések a hegyeshalmi éjszakában nem fogalmazódtak meg hangosan. Mindenesetre nem irigylendő az az érzés, hogy valaki a szülőföldjének — talán mindörökre? — számára két másik ország határán int búcsút. (-1. «

Helmut Kohl, az NSZK Szövetségi kancellárja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke hétfőn délelőtt pártja 37. kongresszusának megnyitásaként megindítónak és felkavarónak nevezte azoknak a keletnémet menekülteknek az érkezését, akik a magyar kormány döntése alapján — óhajuknak megfelelően — Magyarországról kiutazhattak az NSZK-ba.

"Megragadta az alkalmat arra, hogy az NSZK vezető pártja kongresszusának fórumán ismét köszönetét nyilvánítsa Magyarországnak, amiért lehetővé tette német honfitársainak kiutazását — mondotta. Kohl szívélyesen üdvözölte a menekülteket, de — mint kijelentette — mostani gondolatai nemcsak feléjük. hanem az NDK-ban maradtak felé is szállnak, mert az NSZK senkit nem óhajt felszólítani hazája elhagyására. Ez éppúgy nem lehet egy ésszerű Németor- szág-politika célja, miként hibás lenne az az illúzió is, hogy az emberek beletörődnek helyzetükbe, a szabadság hiányába. Az NDK problémáit csakis ott, magában az NDK-ban lehet megoldani.

A bonni Németország-pp- litikának az alapja az — mondta Kohl —, hogy a haza megosztottságát az euróALGÄKKAL AZ AIDS ELLEN

Szinte elképesztő, milyen megsemmisítőleg hat az egy- szerű kékeszöld algákból nyert anyag az AIDS vírusára, állapították meg az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézetben. Ezek az algák a tengervízben, édesvízben, nedves, sötét talajon élnek az egész világon. Az említett intézet szakemberei választották ki az algákból az ún. sulfolipld anyagot. Az állatokon való kísérletezés még nem kezdődött meg. s még korai volna jóslatokba bocsátkozni, mikor kerül emberi használatra. Eddig csak annyit hoztak nyilvánosságra, hogy a sulfolipidek védik a szervezet védekezőrendszerét az AIDS vírus támadásától.

MEGHALT EURÓPA NAGY KONYHAFŐNÖKE

Balesetben életét vesztette a .francia Marcel le Servot konyhafőnök, aki negyed századon át készítette az állami foeadások étkeit De Gaulle-tól egészen Francois Mitterrand elnökségéig. A rendőrség jelentéséből Kitűnik, hogy furcsa baleset okozta az Elysée-palota 66 éves egykori főnökének a halálát: saját traktora zúzta agyon brétagne-i birtokán, amikor felborult vele. A nyugdíjba vonulása óta a francia konyha utazó nagyköveteként számon tartott konyhafőnök szeptemberben. Japánban népszerűsítette volna hazája konyhaművészetét.

FELSZÍNVÁLTOZAS

Olasz szakemberek állítják, hogy az utóbbi években változás állt be az Appenni- nek körvonálában. Műholdas megfigyelésekkel bizonyították, hogy például Li- guriában, Kalábriában és más vidékeken a szárazföld

pai megosztottság keretében, a nyugati dinamikus fejlődés és a keleti reformfolyamat alkotó összekapcsolása útján kell meghaladni.

Az NSZK ezért támogatja keleti szomszédai reform- mozgalmát, ezért számíthatnak segítségre elsősorban a lengyelek és a magyarok. A demokráciához vezető nehéz útjukon megérdemlik rokon- szenvünket — jelentette ki.

A háromnapos pártkongresszus bevezetőjében Kohl a küldötteknek megfontolásra ajánlotta azt a jelenséget, hogy a szerinte lejáratott és idejétmúlt kommunista ideológia övezetében repedeznek a diktatúrák építményei, Kelet- és Dél- kelet-Európában utat törnek maguknak az általános emberi és szabadságjogok, mind többen fogadják el a szociális piacgazdaság előnyeit. Ebben a folyamatban az egyik leginkább figyelmet érdemlő fejleményként méltatta a szocialista államok, közöttük a Szovjetunió közeledését az Európai Közösségekhez, főleg a magyarok és a lengyelek reménységeit az EK-vaí kapcsolatban.

Ezt a folyamatot nem utolsósorban annak a CDU- nak a javára írta, amely Nyugaton is kokat tett a kelet-nyugati konfliktus enyhítéséért, az ellenségképek lebontásáért.

100 méterrel „húzódott visz- sza”, a fövenyes partok pedig állandó eróziónak vannak kitéve. A ’60-as évek vége óta az ipari tevékenység hatására fokozódott e jelenség. Olaszország térképen ugyanakkor új bemélyedések, medencék jelentek meg. Emilia-Romagna tartományban például a talajvíz ésszerűtlen felhasználása miatt bizonyos területek 30-40 centiméterrel süllyedtek.

POKOL A VILÁG A BALKEZESEK SZÁMÁRA

A balkezesek rövidebb ideig élnek, és életükben sokkal több traumát élnek át, mint a jobbkezesek — állítja Stanley Coren kanadai pszichológus. Dr. Coren 1896 balkezes személyt tanulmányozott, ezek 89 százaléka hajlamosabb volt a balesetekre, nem azért, mert ügyetlenek voltak, hanem mert az őket körülvevő világban minden a jobbkezesekhez igazodik. A világ veszélyes hely a balkezesek számára, mondja a pszichológus, és ezt közúti balesetekről, üzemi balesetekről, valamint a sportrendezvényeken történő sérülésekről szóló adatokkal is alátámasztja. Mindezekben az esetekben a balkezesek sokkal gyakoribb áldozatok, mint a jobbkezesek. Azt az állítást, hogy a balkezesek rövidebb ideig élnek, a pszichológus statisztikai adatokkal támasztotta alá, melyek szerint a 20 évesek 13 százaléka balkezes, az 50 éveseknek pedig mindössze 5 százalékuk, a 80 éveseknek pedig csupán 1 százalékuk.

A KERÉKPÁROZÓK TÖBBET GONDOLNAK A SZEXRE

A kerékpározó férfiak többet gondolnak a szexre, a nők viszont a szex ideje alatt többet gondolnak a kerékpárra. Ez egy amerikai kerékpározó-magazin körkérdésének az eredménye. A legtöbben azt válaszolták — a megkérdezettek 66 százaléka —, hogy a kerékpározás folytán nagyobb szexuális erőt kapnak, 44 százalékuk azt, hogy a kerékpározás fokozza a szexuális vágyukat, 11 százalékuk pedig azt, hogy szexuális erejük csökken.

Két NDK-beli fiatalember mosolyogva mutatja a nemrég kézhez kapott NSZK-útlevelet

KOMCOMOJlhCKaR

a npaBaa írta

Az ördög tengere

Rossz közérzet és fejfájás

Az ördög tengere nem kevésbé irejtélyes a Bermuda- háromszögnél. Ez a hely Japántól délkeletre terül el. Pontosan ebben a térségben észlelt B. Usztyimenko tengerész szokatlan jelenséget...

Í978 márciusában a Vlagyivosztok bálnavadász flotta 17. útjára indult. Kihajózás előtt barátom a kezembe nyomott egy műanyag zacskót, amelyben búzaszemek voltak:

— Kilenc hónapig hajóztok. Ellátnak majd benneteket zöldségfélével, viszont nem árt, ha van egy kis pótvitamin- forrás is. Ha kihajtanak a búzaszemek, reggelenként mézzel keverve fogyaszd.

Az ajándék júniusban jutott eszembe, amikor csomagomban kutatva véletlenül a kezembe akadt a zacskó. Ekkortájt Japán és a Fülöp-szigetek között vadásztunk. Forró, meleg napok voltak ezek. A hőmérséklet a kajütben meghaladta a 30 fokot is. És a nedves búza egy nap alatt szépen kicsírázott. Szorgalmasan ettem reggelenként a csírából, és be kell vallanom, hogy kitűnően éreztem magam. Alvás után szívesen tornáztam, egész nap friss voltam és jókedvű.

Köztudott, hogy nehéz bármit is eltitkolni a hajón, mégha az olyan nagy is, mint amilyen a mi bálnavadász hajónk volt. De én nem is titkoltam senki elől pótvitaminforráso- mat. így, amikor barátaim, Vlagyimir Bazskov villanyszerelő és Vlagyimir Koszabuckij mozigépész a búza csíráztatása iránt érdeklődött, szívesen megosztottam velük „titkomat”.

Június dereka táján flottánk végzett a bálnavadászattal ebben a térségben és Észak-Amerika partvidéke, a Midway korallzátony felé vette az irányt. Másnap valami furcsa dolog történt.

Reggel Koszabuckijjal találkoztam a fedélzeten.

— Nos, mi van a búzácskával? ízlik? — kérdeztem tőle.

— Tudja, Borisz Ivanovics, két napig minden normálisan ment, most pedig nem értem, mi történik: a magvak megduzzadnak, majd összeesnek és fehér ragacsos massza folyik belőlük, de egy csírát sem látni.

Én is előkészítettem egy adag búzamagot csíráztatásra, ám egy nap múlva csodálkozva vettem észre, hogy ugyanez történik. Megkerestem Bazskovot. Az ő búzájával is ugyanez történt.

És akikor felfigyeltem arra, hogy már második napja le- vertnek, fáradtnak érzem magam. Óriási erőfeszítésembe kerül reggelente a felkelés, a lépcsőkön úgy járok, hogy közben fogódzkodom. Kiderült, hogy hasonlóképpen érzi magát a bálnavadászok többsége.

Este, amikor a fedélzeten elbeszélgettem Onoderojszannal, a nemzetközi bálnavadász-bizottság erre az útra bennünket elkísérő képviselőjével, beszámoltam neki megfigyeléseimről. Ő azonban csak mosolygott:

— Nincs ebben semmi meglepő, a flotta az ördög-tengeren hajózik. Több évszázada, hogy eltűnnek itt hajók. Figyelje csak meg: sehol egy bálna, sehol egy delfin, még egy albatroszt sem látni.

Hamarosan elhagytuk ezt a rossz hírű holt tengert. Számomra amolyan vízi sivatagnak tűnt,- amely nélkülözi az élet minden jelét. A flotta áthajózott a 40. szélességi körön és már észak felé járt. A hőmérséklet a kajütben jelentősen csökkent, reggelente a víz fölött sűrű köd gomolygott, a magvak ennek ellenére javában csíráztak.

... Két év telt el. A Tyehnyika mologyozsi című folyóirat 1981. évi első számában egy cikkre lettem figyelmes. N. Gon- csarov, V. Makaroc és V. Morozov A Föld kristályának sugaraiban című cikkükben hangot adtak annak a hipotézisüknek, hogy bolygónk magvának formája és tulajdonságai növekvő kristályéra emlékeztetnek, amely kihat a Földön végbemenő valamennyi természeti folyamatra. Bolygónkat 20 egyenlő oldalú háromszöggel fedve be, a cikk szerzői megkapták a rendszer „csomópontjait” és „peremeit”. Pontosan a „csomópontokba” kerültek az összes ókori kultúrák és civilizációk gócai, a „.peremek” mentén pedig a földkéreg törései és az óceáni hegygerincek húzódnak. Az egyik ilyen „csomópont” épp a Bermuda-háromszögre, a másik — az Ördög-tengerére esett.

Én eközben már az északi vizeken hajóztam. Ezért is tettem közzé az Ördög-tengeréről szóló cikkemet a Vodnij Transzport című lapban, hátha felfigyelnek rá a tengerészek, és megfigyeléseik segítenek megfejteni a titkot?

. .. Á múlt év júliusának elején a Balti-tengeri Hajózási Vállalat Novomoszkovszki motoroshajója fedélzetéről a következő szövegű távirat érkezett: „Rendkívül érdekes dolgok tapasztalhatók. A részletekről a közeli napokban írok Havannából. Vasziljev.” A távirat szövege felkeltette kíváncsiságomat. és türelmetlenül vártam a további híreket. Hamarosan megjött a levél is. Jurij Leonyidovics megírta, hogy kihajózásuk előtt uborka-, retek- és kapormagot vásárolt a kalinyingrádi piacon.

— Az uborka és a retek az ön által javasolt módszer szerint már másnap kicsírázott. Ezután kezdődött a legérdekesebb .. .

Június 8-án beáztattam a következő adag magot. 9-én nemcsak hogy nem csíráztak ki, hanem még meg is duzzadtak. Tizedikén ugyanez a kép volt.

Még aznap reggel váratlanul nyugtalanság fogott el. Bepillantottam naplómba, ahová a megfigyeléseimet írom. És meglepetésemre a június 7-i bejegyzés nem szerepelt a naplómban. Vajon miért? Levettem a polcról Lawrence D. Koche könyvét és ebben azt olvastam, hogy a tíz rendellenes vidék központjai a 30. szélességi foktól az egyenlítő két oldalán helyezkednek el!

Sejtve a választ, szinte felrohantam a fedélzetre az éppen őrségben levő segédkapitányhoz:

— Mikor hajóztunk át a 30. szélességi fokon?

— Jönius 7-én, Greenwich-i idő szerint 20 órakor.

És az ön esetében is valószínű, a magvak azok után hagyták abba a csírázást, miután áthajóztak az északi szélesség 30. fokán. Sok tengerésznek romlik a közérzete, amikor az Azori-szigetekhez közelednek. Gyakran tapasztalható ilyenkor fejfájás. A természetnek ez egy újabb rejtélye...”

Jellemző, hogy az általam leírt jelenség részleteiben megegyezik azzal, amit Vasziljev tapasztalt a világ másik végén. Természetesen ez az egész csak feltételezés. Áhhoz, hogy komoly következtetéseket vonjunk le, két megfigyelés kevés.