Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 13., kedd Ülést tartott a megyei pártbizottság Felerősödött a kommunistaellenesség S. F. Szarvas Évnyitó az egyetemi karon ködés tárgyi feltételei sem. Néhány községben ugyanak­kor keresik a megoldás mód­jait. bűnbak szerepét tozik. A párttagok jelentős része elutasítja, hogy kör­nyezete általános bűnbak­ként kezelje: ugyanakkor ez az elutasítás kifelé erőtlen, vagy nem elég hatásos. Egy­re kevesebb helyen, de még előfordul, hogy teljes egé­szében elutasítják a refor­mokat. Főként a fizikai dol­gozók nagy számban kifo­gásolják, hogy a párt nem foglalkozik a gazdasági vál­ság problémáival és szociá­lis kérdésekkel. A párt és a társadalom zűrzavaros állapota miatt növekszik azoknak a száma — és formálódnak csoporto­sulásaik is —, akik fegyver­rel is hajlandók megvédeni a „40 év eredményeit”, a „rendet”, „megelőzni a teljes káoszt”. (Szeghalom, Oros­háza, Szarvas, Békéscsaba.) Megjegyezzük, hogy itt nem a Münnich Ferenc Társaság tagjairól van szó. A testület a vita során elhatárolta ma­gát mindenfajta fegyveres rendteremtéstől, az azzal va­ló fenyegetőzéstől. párttagság 10-15 százaléka vett részt. E találkozásokon a küldötteknek a program- tervezethez való viszonyáról, a párt jövőjéről, gazdaság­politikájáról esett a legtöbb szó. Gyakran előfordult, hogy a jelölőgyűléseken a hozzászólók a párt hibáit ostorozták, olykor támadóan, számonkérően léptek fel a jelöltekkel szemben. Olyan is akad t, hogy a jelöltek nem megnyerni akarták a részt­vevőket saját elképzeléseik­nek, hanem kioktató hang­nemben és stílusban vála­szoltak a feltett kérdésekre. A már megválasztott küldöt­tek és a tagság párbeszéde változatos formában folyta­tódik : pl. küldöttjelöltek klubja Békéscsabáin, város- politikai fórum Orosházán, rétegtalálkozók Orosházán és Szarvason. Párton belüli platformok általában a városokban, re­formkörök majdnem minden városban működnek. Mün­nich Ferenc Társaság Mező- berényben. Szocialista De­mokrácia Frontja Orosházán működik, párton belüli cso­portnak deklarálja magát. Szabad Gondolkodók Cso­portja — Szarvason szerve­ződött érzelmi alapon, idős kommunistákból. A platfor­mok egymás közötti kapcso­lattartás nem jellemző. szervezetekkel tendencia a kapcsolatok la­zulása, kivéve a Demiszt, ahol újabban ismét a köze­ledés jelei mutatkoznak. A Hazafias Népfront vá­lasztott testületéiben nagy­mértékű személyi változások történtek. Miközben az nem hozott kötelező hatá­rozatokat, állásfoglalásokat, de még ajánlásokat sem a tanács munkájára vonatko­zóan. Megszűntek a korábbi kapcsolattartás keretei, az újakra még nem született megegyezés. Halaszthatatlan feladatunk, hogy már az át­meneti helyzetben is — a választásokra készülve — ki­alakítsuk a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács új politikai együttműködésé­nek tartalmát, formáit és módszereit. A közeljövőben újra kell alakítanunk a kapcsolatain­kat a rendőrségen, az ügyészségeken dolgozó MSZMP-tagokkal is, akik várhatóan a lakóterületi alapszervezetek keretében fognak pártmunkát végezni. Hatásos választási programot gondoskodás területén. Só­kat tesznek az ifjúság, az idősek megnyeréséért. A ta­nácsokkal egyeztetett lépé­seket tesznek újabb szere­tetotthonok létesítésére. Egyre határozottabban fo­galmazzák meg a nemzet iránti felelősség vállalását, az összefogás igényét a me­gye gazdasági helyzetének érdekében. Alapvető célkitűzésünk, hogy az országgyűlési és a tanácsválasztásokon relatív többséget érjünk el. A me­gyei testület felelősen 'a vá­lasztási harc koncepcióját tudja meghatározni. Kérik ezért, hogv a pártbizottság a konkrét tervezéssel a vá­lasztási bizottságot, a vá­lasztásokkal összefüggő fel­adatok kimunkálásával és koordinálásával a választá­si irodát bízza meg. A megyei pártbizottság­nak a választások sikeres le­bonyolításához olyan válasz­tási programot kell kialakí­tania, amely az országos programra építve érdemi választ ad a megyei politi­ka legfontosabb stratégiai kérdéseire, és a választó- polgárok számára elfogadha­tó, előremutató, rövidebb és hosszabb távú megyei el­képzeléseket tartalmaz. A programnak tartalmaznia kell az egyes rétegek és vá­lasztási csoportok érdekeit, törekvéseit is. A párt megyei helyzeté­nek rendezetlensége súlyo­san veszélyezteti pártszerve­zeteink cselekvőképességét, ami a választások előtt vég­zetes lehet. Ezért a kong­resszust követően valameny- nyi alapszervezetben hala­déktalanul tisztázni kell, hogy a párttagok vállalják-e a program végrehajtását, el- fogadiák-e az új szervezeti szabályzatot, azaz vállal­ják-e tovább a párttagság­gal járó kötelezettségeket. Ezután minden pártszerve­zetben és' pártszervben létre kell hozni az új szervezeti struktúrát, így megyei szin­ten is pártértekezletet kell tartani. A testület a tájékoztatót, a vitában elhangzottakkal kiegészítve, elfogadta. Lázba jöttek a háziasszonyok Én is. Tudják, ugye, hogy miért? Mert már megint ár­emelés van. IS méghozzá olyan, ami a konyhát és a für­dőszobát, vagyis a főzést, mosást, tisztálkodást érinti ér­zékenyen. No de, drága jó íelebarátnőim, miért ez a nagy ijedt­ség? Mikor az árdrágító cégek csak nekünk akarnak jót, gondolván, ügyes egy társaság vagyunk mi, tudunk spó­rolni. Van benne valami, hát még, ha sejtenék, mi min­dent tudunk még kínunkban. De most ezt hagyjuk, in­kább egy ideológiával átszőtt víziót vetítek a képzelet képernyőjére. Utóvégre mindent meg lehet ideologizálni. Ezt is. Valahogy így. Fölemelték például a fűszerek árát? Milyen jó. Eztán nem rongáljuk az egészségünket holmi hazai és külhoni erős borssal, paprikával, de még ilyen-olyan egyéb más­sal sem. Ki velük a konyhából! A són és cukron kívül nincs másnak hely. Rögvest csillapodik az epe- és vese­görcs, s gyógyulni fog a gyomorfekély. De még a sóval, cukorral is csínján bánunk, elintézzük azokat is, egy füst alatt a többivel. S együtt, ez az egész kényszerintézke­dési hullám, még a vérnyomásnak is használ. A sok só nem keményíti az ereket, a kordában tartott cukor nem kövérít. Csupa áldás, feltéve persze, ha nem a tomboló düh vezérli cselekedetünket, mert az gutaütéshez vezet — hanem vígan, dalolva járjuk ki-be a konyhát. Aki mégis oly ómódi, hogy ragaszkodik a csodás aro­mák élvezetéhez, annak a költők adnak útmutatást: egye­nesen a természet lágy ölébe. Az erdő, a mező testi és lelki haszna szinte számtalan. A séta, « hajladozás, a jó levegő, a fűszer- és gyógyfüvek — olykor a gombák — keresésének nem mellékes járulékai. Csupa egészség és ingyen természetrajzóra egy-egy kiruccanás, melyre aján­latos a csemetét is magukkal vinni, hadd edződjön és ta­nuljon az a gyerek. Ugye, milyen pompás is az ideológia, ha a gyakorlat­ban hasznosítani tudjuk, s már mért ne tudnánk, van » benne prakszisunk. Nem is értem, a férfiak hogy vehet­ték sértve a borotvakrém, meg ilyesmi árszökkenését. Hát nem tudják, lehet más képet is vágni, nem csak bo­rotvált arcút. Igaz. talán túl uniformizált lesz a magyar legénység, ha mind szakállt és bajuszt növesztenek, de mi, nők, kicsire nem nézünk. S egyébként is rengeteg- féle fazont lehet kitalálni. Sőt. Nem is kell istenuntig ke­resgélni, csak választani. Kinek a Kossuth-szakáll tet­szik, kinek a professzoros kecske szakáll, de még a köldö­kig érő zarándokdivatnak is biztos lesz követője. Bajusz­ban meg még nagyobb a választék: kuruc, harcsa, Hit­ler, angol, stb ... Igazán itág a tere az egyéni ízlésnek. Apa, fiú, nagyapa kedvére versenghet egymással abban a boldog tudatban, hogy nem boltban vett ezzel-azzal, hanem saját, — ingyen — fantáziájával formálja még férfiasabbá fizimiskáját. A gyártó és árusító pedig púkr- kadjon meg. Ez utóbbitól mindjárt jobb lesz a kívánók közérzete — s újfent a vérnyomásuk is —, hisz legszebb öröm: a káröröm. Mindenre kitérni sajnos nincs idő és hely, de a Tomi­kat — a mosóporokat persze — nem hagyhatom ki. Ár­emelésük istencsapás a javából, de csak addig, míg elő nem vesszük a múlt hét egyik újságját, amiben az áll, hogy az öttusázó Mizsér azért kapott allergiás kiütéseket, mivel Tomi mosóporral mosta ki a vívóruháját. Sutba hát a Tomikkal, fő az egészség! Talán a legjobb lenne — mert a többi mosópor is gyanús —, ha egyenesen visz- szamasiroznánk a múltba, és meg sem állnánk a jó öreg háziszappanig. Még vannak nagymamák — de dédikék biztos —, akik tudják, mi az. A disznóölés utáni sok hul­ladék zsiradékból főzték tavasz elején, egyes, nagy tudo­mánya falusi asszonyok. S minden háznál azzal mosták teknöben a ruhát, pedig a kézi mosás nem volt könnyű, ám nem került sokba. Csupán az emberi — asszonyi — munkaerőbe. De hát most is az a legolcsóbb. ,T „. . Vass Marta Emlékülés Keszthelyen fl lengyel menekültek befogadásának 50. ávfnrdulája (Folytatás az 1. oldalról) gondolatát :— főleg arra hi­vatkozva, hogy a lakóterü­leten nincsenek meg a mű­H tagság nem vállalja a A munkahelyek többségé­ben felbomlott a párt- és társadalmi szervezetek és a gazdasági vezetés közötti ko­rábbi kapcsolatrendszer; csak elvétve működik vala­miféle vezetői egyeztetés. A régi helyébe pedig mégnem alakultak ki az együttműkö­dés új formái. A párttagság többsége kö- vethetetleninek tartja a po­litikai változásokat. Képte­len az új jelenségeket meg­érteni, vagy azokkal azono­sulni. Így nem képes a he­lyi politikai változások élé­re állni. Számos kérdésben megosztott a tagság vélemé­nye, vagy nem tud saját meggyőződést kialakítani. Sokan nem fogadják el az 1956-os események új, egy­szavas minősítését, különö­sen azok az idősebbek, akik­nek akkori cselekedeteit a néphatalom motiválta. To­vább él a párt politikai és ideológiai felfogásához való ragaszkodás, bár néhány kérdésben — például a val­lásos emberekhez való po­litikai viszony — lassan vál­Érzékelhetően romlott a pártmunka külső társadalmi környezete. Felerősödött az MSZMP, a kommunisták hangos és gátlástalan szidal­mazása, növekszik és ese­tenként közvetlenül fenyeget az atrocitás veszélye is. A pártból kilépők és a vissza­húzódók, a kihívások elől kitérők nagy része nem bír­ja elviselni az MSZMP ál­talános megítéléséből, a kommunistákra zúduló vá­dakból ránehezedő munka­helyi, családi, baráti, kör­nyezeti nyomást. Ezzel párhuzamosan jelen vannak a pártmunka élén­külésének jelei is. A kong­resszusi felkészülés némi pezsgést hozott a pártszer­vezetek többségében. Az új­szerű küldöttválasztás ked­vező visszhangra talált: a települések maguk alakítot­ták ki a választási körzete­ket, a jelöltek száma több­szöröse volt a keretszámok­nak. A jelölés zömében alap­szervezetenként, a választás általában pártszavazással történt. A települések közöt­ti kapcsolatok gyengeségei­re utal azonban", hogy né­hány helyen, ahol társulni kellett volna, nem éltek a jelölés lehetőségével. A je­löltekkel való megismerke­dést szolgáló fórumokon a Kapcsolatok a különböző A hagyományos szerveze­tek maguk is az átalakulás folyamatában vannak. Az MSZMP-hez való viszonyuk területenként változó. E kap­csolatot döntően a testüle- teik vezetőinek beállítottsá­ga határozza meg. Általános Űj névvel és módosult kép­zési iránnyal kezdte meg az új tanévet megyénk egyik felsőoktatási intézménye; Szarvason, a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem Me­zőgazdasági Víz- és Környe­zetgazdálkodási Karán teg­nap tartották a tanévnyitó ünnepi kari tanácsülést. Dr. Patay István főigazgató-he­lyettes köszöntötte a hallga­tókat — közöttük az első­éveseket — és a megjelent vendégeket. Megkülönbözte­tett figyelemmel üdvözölte Ruzicskay György, Munká­csy-díjas festőművészt. Szarvas város díszpolgárát, valamint a 30 éves fenn­állását ünneplő társintéz­mény — az Óvónőképző In­tézet — képviselőit. A köszöntések után az el­sőéves hallgatók fogadalom- tétele következett, akiket dr. Hodossi Sándor egyetemi ta­nár, főigazgató kézfogással fogadott hallgatóvá. Az idén 93 nappali tagozatos és 52 levelező tagozatos elsőéves hallgató kezdi meg tanul­mányait a szarvasi karon. Dr. Hodossi Sándor főigaz­együttműkdési hajlam az MSZMP-vel szemben általá­ban csökkent, az ellenzéki szervezetek részben a HNF segítségével jutnak működé­si lehetőséghez. A Demisz taglétszáma je­lentősen csökkent, helyi programokkal általában nem rendelkezik. Tagszerveze­teinek egy része elhatárolja magát a párttól, másik ré­sze ismét keresi az együtt­működés tartalmát és kere­teit. A helyi szakszervezeti bi­zottságok a hagyományos módon működnek, miközben a szakszervezeten belüli szervezeti változások miatt várakozó álláspontra kény­szerülnek. Az MSZMP-vel való kapcsolatuk általában lazult. A megyei pártértekezlet óta a megyei pártbizottság Az ellenzéki pártok és szervezetek helyzetét nem lehet az MSZMP belső vál­ságától elvonatkoztatva vizsgálni. Az egypártrend- szer és működési mechaniz­musa ugyanis nem alakítot­ta ki azokat a képességeket, amelyek nélkülözhetetlenek a többpártrendszer viszo­nyai között. Emellett az MSZMP erőtlensége tagsá­gát bizonytalanná, óvatossá, elkeseredetté, megfélemlí­tetté tette. Jelenleg az MSZMP tehetetlenül szem­léli az ellenzéki szervezetek korlátlan térnyerését, sőt egyes ellenzéki szervezetek antikommunizmusának erő- • södését is. Pártunk egyelőre több energiát fordít belső irány­zatai küzdelmére, mint az ellenzéki szervezetek akciói­nak kivédésére, ellenakciók szervezésére. Az ellenzéki pártokban és szerveződések­ben ezért akadálytalanul alakulhatnak ki a legrosz- szabb antidemokratikus ’ vo­nások megyénkben is. Fel­erősödött részükről a kizá­rólagosságra való törekvés. Igen hatásos kampányt foly­tatnak az MSZMP, a szocia­lizmus eszméinek, rendsze­rének lejáratására, az ál­lam és intézményrendsze­rének ellehetetlenítésére, a munkahelyi vezetés lejára­tására — e társadalmi me­chanizmusok működéskép­telenségének bebizonyítása érdekében. Ami a vallást illeti, me­gyénkben sem érvényesült az az ideológiai tétel, hogy fokozatosan, de viszonylag • gyorsan elhal, hanem in­kább egy kezdődő megúju­lási folyamat jellemzi az egvházak mai tevékenysé­gét. Az utóbbi időben a pártszervek egyházpolitiká­val összefüggő tevékenysé­ge csökkenő tendenciájú. Mérséklődött az alapszerve­zetek. pártoktatási körök eevháznolitikai témájú elő­adás és konzultáció iránti igénve is. Megyénkben je­lentős az egvházak részvé­tele a települések társadal­mi közéletében, a békemoz­galmi rendezvényeken. Egy­re aktívabbak a szociális gató tanévnyitó beszédében többek között utalt arra, hogy az iskola elnevezésében bekövetkezett változást leg­alább olyan hiba lenne túl­értékelni, mint alábecsülni. A lehetőség nemcsak a Kar lehetőségié, hanem a városé — Szarvasé — és Békés me­gyéé is. Címzetes főiskolai tanári és docensi címet adományoz­tak ezután. A MÉM címze­tes főiskolai tanári címet adományozott dr. Tóth Sán- dornénak, a mezőgazdasági tudomány kandidátusának, a Szarvasi Öntözési Kutató- intézet tudományos osztály- vezetőjének, a Kar növény- termesztési tanszékére, vala­mint dr. Sipos Andrásnak, a mezőgazdasági tudomány * kandidátusának, a Kertésze­ti és Élelmiszeripari Egye­tem Szarvasi Arborétuma igazgatójának, a Kar melio­rációs és vízgazdálkodási tanszékére. Az Agrártudo­mányi Egyetem rektora cím­zetes főiskolai docensi cí­met adományozott Kozák Andrásnak, a CHEMITUR társulás növényvédelmi és agrokémiai főágazatvezetőjé- nek, a kar biológiai tanszé­kére,'valamint Szebegyinszki Jánosnak, a Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs fő­mérnökének a Kar meliorá­ciós és vízgazdálkodási tan­székére. Ezután a főigazgató kitün­tetéseket és jutalmakat adott át a Kar dolgozóinak és jó eredményeket elért hallga­tóinak. M. Kovács Mária Fél évszázaddal ezelőtti eseményeket idéztek fel teg­nap Keszthelyen : szeptem­ber 21-én lesz ugyanis 50 esztendeje, hogy Magyaror­szág megnyitotta határát a fasiszta Németország által le gázolt Lengyelországból érkező menekültek előtt. Az ebből az alkalomból tartott emlékülésen a Balaton-kör- nyéki, elsősorban a Keszt­helyen és közelében létesí­tett menekülttáborok törté­netét tekintették át. Zalában elsőként Nagyka­nizsán helyezték el a len­gyel katonákat és civileket. A tábor lakóinak száma 1939. október 10-én már 3302 volt. A később is tömegesen érkező lengyel csoportok fo­gadásával járó gondok or­voslásában a megye más te­lepülésein létrehozott tábo­rok segítettek. Közülük a keszthelyi, a karmacsi, a nemesbüki. az alsózsidi és a zalaszántói már 1939 őszén mintegy 4000 hontalanná vált embernek nyújtott me­nedéket. Keszthelyen főleg értelmiségiek leltek otthon­ra. Ide kerültek például a lengyel követség és a ha­zánkban tevékenykedett len­gyel intézmények munkatár­sai is. Itt létesítettek iSkóc­iát a még elemibe járó gyer­mekeknek, és 1940 júliusától 60 áigyas szanatórium, aggok háza és üdülőtábor szolgál­ta a lengyelek gyógyulását, pihenését. Magyarország német meg­szállásáig, 1944. március 19- ig a táborok lakói kulturá­lis, egészségügyi és szociális autonómiát élveztek. Ezt kö­vetően — mivel a lengyel emigráció vezetőit letartóz­tatták, a menekültek segé­lyezését pedig felfüggesztet­ték — a többség illegalitás­ban, magyar családoknál rej­tőzve várta ki a háború vé­gét. így több magyar és len­gyel család között máig tan­tó barátság alakult ki. Az évforduló jegyében to­vábbi rendezvények is lesz­nek Zalában és a Balaton- parton. Szerdán Zalaszent- gróton irodalmi esten emlé­keznek meg az 50 esztende­je történt eseményekről; Boglárlellén pedig csütörtö­kön és pénteken az egykori balatonboglári lengyel gim­názium és líceum hajdani növendékei találkoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents