Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám
1989. szeptember 7„ csütörtök KUilUkftM így látja a műemlékvédelmi szakember Békéscsaba rendezési tervét Békéscsaba általános rendezési tervének programjához — melynek hatósági egyeztető tárgyalására ma délelőtt 11 órakor kerül sor a megyeszékhelyen, a városi tanács nagytermében — az Országos Műemléki Felügyelőség is megtette a maga szakmai észrevételeit. A következőkben e műemlékvédelmi szakmai véleményt adjuk közre: A dedikálásra sok orosházi eljött Fotó: Fazekas Ferenc Kiállítása ma nyílik a Műcsarnokban Spanyolországban él, Orosházára jár haza Az általános rendezési terv keretében ki kell bővíteni Békéscsaba központját befoglaló „műemléki környezetet”. Ennek alapdokumentum-rajza legyen a feladat része. Ma ugyanis a műemlék városháza, a szálloda, a színház, a múzeum és a kúriák, valamint a Szé- chenyi-liget pavilonjai és a sörház kimaradt a területből. holott ez a régi városmag esztétikai együttese. A kibővített „műemléki környezet” a továbbiakban kiemelten kezelendő, és ott törekedni kell az építészeti hibák orvoslására, valamint ott csak európai színvonalú épület épülhetne ezentúl. Szerencse, hogy Békéscsaba új „városközpontja” a régitől jelentős távolságra, több mint egy km-re épült ki, mert a tervezettnél egyszerűbbre sikerült. Lehetőség van tehát újragondolni a városközpont és városkép kérdését, és azt a hagyományokba gyökerezően a régi központ folytatásaként kialakítani. Készüljön a város hagyományos központjára, azaz a színháztól az evangélikus nagytemplomon át, a védett területet befoglaló építészeti kompozicionális beépítési terv, amely kihasználja Békéscsaba eddig kiaknázatlan esztétikai értékeit. Kiaknázza az evangélikus templomtornyok adta látványfókuszokat. Ha korábban is így gondolkoztak volna, akkor a Hungária Biztosító épületét a legszebb látványt ádó terasz érdekében arrébb építették volna, és a megyei könyvtárat az evangélikus nagytemplom rövidhomlokzata és a Szé- chenyi-liget közötti sétaútvonalon nem környezetidegen, durva megfogalmazásban telepítették volna. Soczó Elek foglalkozása bognár, a fa mestere. Épülő háza táján azonban egészen más tevékenységre utaló jelek tapasztalhatók. — Ezen a talapzaton — mutat a bejáró szélén levő betonaljra — egy 1928-ban gyártott német márkájú laprugós elejű D—RÁD motor fog állni nemsokára. A melléképüliet homlokzatán is egy kétkerekű járgány látszik már messziről. Nem a ház körül használatos gépek ezek. Azt jelzik, ifi látható a gyomaendrődi motormúzeum. a tulajdonos szabadkozik, hogy a portán nincs még minden rendben: hiányoznak a padok a látogatók számára, azért a gyűjtemény május 1. óta megtekinthető. Ahogy belépünk az általam előbb melléképületnek nevezett galériás kiállítóterembe, a katonás rendben sorakozó motorkerékpárok láttán szóhoz sem tudok jutni. De a tulajdonos már mondja is: — Jelenleg nyolcvanöt darabom van van, de szeretnénk kiegészíteni százra. Válójában már megvan) a hiányzó tizenöt is, csak rendbe kell tenni. Ugyanis a sorjázó gépek eredeti fényükben állnak itt, és majdnem mind üzemképes. Német, angol, amerikai, olasz, magyar — olvasom a kis táblákon. A Nagy lehetőség van a Kossuth tér építészeti meg- komponálásában és a Körös Szálló reurbanizálásában. Fontos kérdés a Beliczay és Omaszta kúriák kertjeinek a történeti kertekhez méltó rehabilitálása. Az Omaszta- kertet a kollégium és a továbbképző központ rovására vissza kellene állítani minél nagyobb kiterjedésben. Lehetőség volna még a református templom kertjével való kapcsolatra is. Az Ábrahámfy középkori kastély helyét meg kell keresni, árokrendszerét fel kellene szabadítani egy majdani tereprekonstrukció céljából és egy majdani régészeti történelmi emlékhely kialakítása céljából. A Békéscsaba ipari múltját fémjelző nagy század- fordulós tárházak, malmok, gyárak, mint az István és Kovács malmok, a Selyemgombolyító, a Herbária tárház és az óriás téglagyár mint környezetszervező erőként kezelendők. A téglagyári tavaknál nemcsak a kisebb építészeti és tőkeerejű üdülőépítésben, hanem az értékesebb épületeket alkotni képes lakóház és közösségi építészetben is lehetne gondolkodni, hasonlóan a bécsi példákhoz. Itt természetesen kiemelt építészeti színvonalat kellene megkövetelni. A Békéscsaba vonzáskörzetébe eső kastélyok közül a gerlait a nagy közeli erdőegyüttes miatt az eddig szállással ellátatlan vadászati idegenforgalom részére kellene hasznosítani. A gerlaival együtt a repülőtér 2 km-es közelségét élvező pósteleki kastélyt pedig a thermálidegenforgalom céljára javasoljuk hasznosítani. Mindkét kastély előnyt élvez a többivel szemben, mivel üresek, nem kell kiváltó beruházást biztosítalegrégebbi 1926-ból való, a legújabb 1972-as gyártmányú. Soczó Eleik és családja tíz éve űzi ezt a „soha meg nem térülő vállalkozást”. Sokszor szénapadlásról, MÉH-telepről szednek össze egy-egy darabot, nem kevés utánajárással. Másikor meg rábeszélőkészségüket kell latba vetni, mert a tulajdonos nem akar megválni szeretett gépétől. Amikor aztán már az övéké, igyékeznek a legmesszebbmenő korhűséggel helyreállítani. A pontos tudnivalóknak szakiroda- lomban néznek utána. ni a hasznosítás előtt. Szabadkígyós kastélyát a thermálidegenforgalom céljára, óriás golfpályával javasoljuk kialakítani. Ugyanakkor nem engedjük, hogy érintetlen táji környezetét hobbikertek céljára elhasználják. Kiemelt figyelmet érdemel Doboz község, amely távlatban üdülőfaluként volna hasznosítható. A központban álló Wenckheim-kastélyból az iskolát át kellene helyezni korszerűbb épületbe. A kastélyból és annak bővítéséből szállodát kellene kialakítani és a parkot a szép kápolnákkal a nemzetközi termálidegenforgalom céljaira lehetne hasznosítani. A termálfürdőhöz kapcsolódva a falu népi épületeiben kulcsosház vagy fizetővendégszolgálat formájában további szálláshelyek volnának kialakíthatók. Doboz község határában a Körös régi medre és meder menti erdeje, valamint az Árpád-kori faluásatások bemutatása, a Sámson földvár bemutatása további látnivalókat nyújthatnak. Az általános rendezési terv külterületi térképére vezessék rá az MTA Régészeti Kutatócsoportja által felvett régészeti lelőhelyeket, hogy azokat a mező- gazdasági melioráció és közművezetékek vonalaitól megóvhassák, minden külterületi beruházás esetén sorsukat figyelemmel kísérhessék. Kiemelt .törődést érdemelne a békéscsabai táj 200 éves emléke, a Szent-Mik- si csárda, az egyetlen Békés megyei csárda, amely mindvégig megőrizte eredeti funkcióját és eredeti táji környezetét. A kondorosi- hoz hasonló, de ezt is némiképpen meghaladó színvonalú rehabilitációja kívánatos. Békéscsaba jellegzetes elő- tornácos lakóházkultúrájának továbbörökítésére készüljön el a csabai lakóház tervcsalád, amelyre példa már van, de szélesebb körű elterjesztése Békéscsaba egyéni arcának kialakítása szempontjából fokozottan kívánatos volna. — Szerettünk vota® létrehozni egy olyan kollekciót, amilyen nincs az országban, Ma már ezt a gyűjteményt lehetetlen lenne összehozni. Azt is szeretném még, ha ez a múzeum idegenforgalmi nevezetessége lenne városunknak. Hosszan mesél még motorjairól, legvégül — llehet, hogy kérdéseink hatására — hozzáteszi: ezt igazából csak sakember tudja értékelni. Nos, erre én magam cáfolhatok rá! Semmit sem értek a masinákhoz, mégis azt mondom: lenyűgöző látvány, érdemes megnézni! jj nA Művelődési Minisztérium, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, az orosházi Petőfi Művelődési Központ és a Műcsarnok rendezésében szeptember 7-én, délután 4 órakor nyitják meg a Műcsarnokban Müller Miklós (Nicolas Müller, Spanyolország) fotóművész kiállítását... Ennyit a száraz tényekről. S hogy hogyan került az orosházi művelődési központ a rendezők sorába? Nos, a magyarázat egyszerű: a világhírű fotóművész orosházi születésű... Műcsarnokbeli kiállítását megelőzően szülővárosába is ellátogatott, így lehetőségünk nyílt beszélgetni életéről, munkájáról, s" kötődéséről Orosházához... — Arra ilyen rövid idő alatt nem vállalkozhatunk — hiszen programjába szűk fél óra múlva találkozót iktattak be tisztelőivel —, hogy életének minden jelentős állomását végigkísérjük. Kérem, beszéljen inkább Orosházáról ! —•' Fiatalemberként, 25 évesen mentem el Magyar- országról. De már hamarabb elkerültem innen, hiszen tanulmányaim elszólítottak. Szegedre, Vásárhelyre... — Hol született? All még az a régi ház? — Az Előd utoa 3. számú épületet, szülőházaimat már lebontották. 1966-ban, mikor először hazajöttem, még állt. Egy szabó vette meg, s mikor megálltam a ház előtt, s nézegettem apám magasra kitett monogramját (itt volt az ügyvédi irodája), meglátott, s megismert az új tulajdonos: „Na, doktor úr! Jöjjön csak be!” — Doktor úr? Naigyon sok helyen olvashatni manapság arról, hogy jó lenne végre fölhagyni az értelmiségellenes politikával, s ennek vetületeként az erkölcsi rehabilitálás mellett anyagilag is elismerni e réteg alapozó szerepét az értékteremtésben. Minthogy a köztudat a pedagógusokat is az értelmiség. szférájába sorolja, természetes, hogy az ő tevékenységüknek erkölcsi és anyagi rehabilitációja is e témakörbe illeszkedik. A „nemzet napszámosai”- tól mindig elvárták, hogy „lámpások” legyenek, s néha olcsó lefegyverző frázisokkal meg is hatották őket, hogy példaadók legyenek némely népszerűtlen aktuális politikai célfeladat végre— A jogot végeztem apám példáját követve, bár akkor már tudtam, nem ezt választom élethivatásomul... — Az imént azt mondta, volt, aki magára ismert. Máig is vannak itt barátai, ismerősei? — Én a zsidóüldözések elől menekültem el az országból. Amikor gyülekeztek a felhők, tudtam, hogy mennem kell: mint ismert, baloldali fotográfus az elsők között lettem volna, akit megnyúzat Hitler. így hát túlélő lettem. Ha itthon járok, első utam a zsidótemetőbe vezet, szüleim sírjához. És akkor elnézem a neveket. Ismerősök, barátok ... Mind odavesztek. De vannak új barátok, s ennek örülök, hiszen ezen fáradozom évek óta. — Majd erről is beszélünk, de egyelőre maradjunk ennél az orosházi kötődésnél. Tehát 1966-ban tért haza először... — Igen, a családdal jöttem, akiknek évekig csodálatos dolgokat meséltem Magyarországról. Csakhogy akkor még rettenetes állapotban volt Budapest. Emlékszem, a Margitszigetre vittem őket ebédelni, s az étte- •remben nem volt elég egyforma tányér... Aztán voltam itt többször is, most hatodik alkalommal járok itthon. — Itt kapta az első fényképezőgépet ... — Igen, a 13. születésnapomra vette a nagybátyám. Ajkkor még sem ő, sem én nem tudtuk, hogy ez a „játék” egy életre szól... Emlékszem, az iskolában az óra alatt fotóztam a diákokat, és a tanárokat... Később egy újabb gépet nyerhajtásában. Olyankor ,,a fa~ lu esze” „a nemzet oszlopa” stb volt a pedagógus. Máskor: „az a hülye tanár”. Szegény kis hazánkat az ötvenes években sok mindenki mellett az Isten is verte: közvetlenül is árvízzel, aszállyal!!, jégigei — ami1975-ben gyűjtöttem ezt a töredék-szöveget Zsadány- ban, egy akkor már megelégedett körülmények között élő tanító kollégámtól. tem a Színházi Élet fotópályázatán. — Mikor kezdett komolyan foglalkozni a fotózással? — Mikor a szegedi egyetemista fiatalokkal találkoztam. Ortutayval, Radnótival... Aztán egyre ismertebbé vált a nevem. A fotózás 100. évfordulóján, Budapesten, volt egy nemzetközi kiállítás. Több ezer képből 350-et választottak ki, s ezek közül négyet én készítettem. Ekkor már Franciaországban éltem... — Végül Spanyolországban, Madridban telepedett le. Kapott meghívást magyarországi kiállításokra később is? — Igen, 1972-ben. Ez a bemutatkozás már csak azért is kedves számomra, mert ott a lányom képei is szerepelték. — És most ez a Műcsarnok ... Egy önálló tárlat a fotózás 150. évfordulója alkalmából ... — Ezt túlzásnak tartottam, s egyben nagyon megtisztelőnek. — Nagy gonddal válogatta össze az anyagot? — Magam sem tudom, mi kerül a falra, hiszen egyrészt a ’30-as években itt készült, s a Móra Ferenc Múzeum által megvásárolt lapokat teszik ki, másrészt 60 olyan képet, melyet a lányom választott ki, s küldött el a rendezőkkel. — A lánya? —I Én már visszavonultam, műhelyemben a lányom dolgozik, aki ugyancsak ismert fotós, most hátam' kiállításra készül... — Azért néha csak kezébe veszi a fényképezőgépet? — Már nincs gépem! Üjat nem tudok nyújtani, a szemem is rossz ... Visszavonultan élek egy Madridtól 450 kilométerre eső faluban. Mindig zenebolond voltam, van egy jó rádióm, azt hallgatom leginkább. És ápolom a baráti kapcsolatokat szülővárosom és Lianes között. Egyebet úgysem tehetek. Nagy Ágnes Soczó Elek két messziről jött látogatóval Pedagógus-folklór Valamikor boldog voltam, v Ha szombat este haza tudtam menni. Valamikor inget, gatyát Tudtam én © fizetésből venni; Valamikor nem gondoltam, Hogy éA egyszer félmeztelen járok, Nem lesz ,nekem ingem, gatyám, Mert én mindent önként felajánlok. re csak módja volt. A helyzet enyhítésére aztán előkerült a példaadásra alkalmas, a szervilizmusra hajlamos pedagóigustársadaűiom öntudatára hivatkozó önkéntes felajánlások propagandája. Ezeknek az időknek az emlékét őrzi az a dal, amely akkor „öntudatos pedagógusok nótája” címen keletkezett, a „Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák” dallamára: Milyen jó, hogy elmúltak az ötvenes évek! Jöhetnek a kilencvenesek ! Beck Zoltán Bogár-Mészáros Károly Motormatuzsálemek múzeuma I gyomaendrődi Soczó Elek gyűjteménye
