Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-29 / 230. szám
NÉPÚJSÁG 198!). szeptember 29., péntek Reformunk sikerének sorsa nem lehet közömbös mások számára sem Horn Gyula beszéde az ENSZ-közgyülés politikai vitájában „A magyarországi reform- folyamat jelentősen előrehaladt, s a hazai és a nemzetközi feltételek kedvezőek. Meggyőződésünk, hogy a reformunk sikerének kérdése túlmutat a térség határain: az európai stabilitás fontos eleméről van szó, amelynek sorsa nem lehet közömbös mások számára sem.” Többek között erről beszélt Horn Gyula külügyminiszter csütörtökön, az ENSZ- közgyűlés általános politikai vitájában elhangzott felszólalásában. „A nemzetközi kapcsolatok szempontjából is fontos, hogy mára egyértelműen megerősítést és elismerést nyert: a társadalmi-politikai rendszereknek nincs kizárólagos modelljük, azokat nem elnevezésük, hanem teljesítményük minősíti. Nyilvánvaló az is, hogy azonos szövetségi rendszerhez tartozás sem szolgálhat alapul az egymás belügyeibe való katonai. vagy egyéb módon történő beavatkozáshoz. Minden államnak joga, hogy önállóan, szuverén módon határozzon sorsáról, döntsön fejlődési irányáról, s erről csak saját népének tartozzék felelősséggel. Csak ily módon lehet elkerülni a jövőben az 1956-os magyar tragédiához és más drámai eseményekhez hasonló megrázkódtatásokat" — hangoztatta. „A túlhaladott struktúrák lebontásával párhuzamosan a magyar nép az alkotmányos jogrenden alapuló parlamenti demokrácia intézményes kereteinek és biztosítékainak megteremtésén munkálkodik. Ennek során a nemzetközi jog elsőbbségéből indulunk ki: abból, hogy a nemzetközi közösség szuverén és független tagjaként ránk háruló kötelezettségek elsőbbséget élveznek a hazai jogalkotással szemben csakúgy, mint a nemzetközi jogi és politikai kötelezettségeinkkel összhangban nem lévő két- vagy többoldalú szerződésekkel, megállapodásokkal szemben". Számunkra nem létezhetnek „nyugati, vagy keleti, északi, vagy déli emberi jogok. Napjainkban az államokra háruló kötelezettségek egyrészt azt jelentik, hogy a kormányok felelősséggel tartoznak állampolgáraiknak e jogok tiszteletben tartásáért, másrészt lehetővé teszik az államok közösségének, hogy bármely országtól számon kérjék e kötelezettségeinek teljesítését”. Horn Gyula elmondta, hogy Magyarország két nemzetközi jogszabály ratifikálásával belépett azon országok sorába, amelyek teljes mértékben elfogadták valamennyi emberi jogi ENSZ- szerv illetékességét mind államoktól, mind magánszemélyektől származó panaszok elbírálására. Míg korábban a nemzetközi bíróságot nem ismertük el, most felülvizsgáljuk álláspontunkat. „Időszerű feladat hazai szabályozásunk és gyakorlatunk módosítása a menekültekkel kapcsolatos súlyos problémák megoldása érdekében — folytatta. — Ezért csatlakoztunk az idén a menekültek státusával kapcsolatos ENSZ-egyezményhez, s a nálunk menedéket keresők helyzetét az egyezmény rendelkezéseit alkalmazva kívánjuk rendezni. Olyan nemzetközi együttműködést szorgalmazunk, amely nem csupán a szülőföldjüktől elszakadt emberek gondjait enyhíti, hanem arra irányul, hogy elősegítse az újkeletű menekültáradatot kiváltó okok megszüntetését is. Horn Gyula kifejezte reményét, hogy a bécsi hagyományos haderő-csökkentési tárgyalásokon már 1990-ben sikerül megállapodásra jutni. „E cél eléréséhez Magyar- ország igyekszik a maga eszközeivel hozzájárulni: egyebek között olyan egyoldalú intézkedésekkel, mint a katonai költségvetésnek, a hadsereg személyi állományának és technikai eszközeinek csökkentése.” Gazdasági kérdésekről szólva kiemelte, hogy „a világgazdaság negatív irányzatai egyes országokat és országcsoportokat nem a felmerült problémák kölcsönös érdekeken alapuló megoldása irányába mozdítanak, hanem a nemzeti érdekek protekcionista, diszkriminatív védelmére. Lehet egy kitüntetéssel kevesebb? Leonyid Brezsnyevet megfosztották a Győzelem Érdemrendtől Külön rendeletben fosztotta meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a néhai pártfőtitkár Leonyid Brezsnyevet a Győzelem Érdemrendtől. Brezsnyevnek 1978-ban ítélték oda a legmagasabb szovjet katonai kitüntetést, amelyet csak a második világháború menetére döntő hatást gyakorló hadvezérek kaptak meg. A TASZSZ által csütörtökön nyilvánosságra hozott rendelet a néhai Brezsnyev marsall megfosztását a kitüntetéstől azzal indokolja, hogy a 11 évvel ezelőtti rendelet nem vette tekintetbe az 1943 novemberében alapított, s ma is legmagasabb szovjet katonai elismerés adományozási előírásait. Az érdemrendet eddig alig egy tucatnyian kapták meg, többek között Sztálin és Zsu- kov marsall, a külföldi hadvezérek közül pedig De Gaulle tábornok és Montgomery marsall. Az utóbbi esztendőkben a szovjet sajtó hasábjain mind tijbb szó esett az érdemtelenül szerzett rendjelek, hősi címek sorsáról, de e tekintetben többnyire a hagyománytisztelet kerekedett felül. nem került sor látványos, „csillagszaggató” döntésekre. A Győzelem Érdemrend azonban mindenképpen kivételt jelent, éppen különlegessége, egyedi értéke miatt, s a szovjet társadalomban már 11 esztendeje is voltak olyan vélemények, hogy Leonyid Brezsnyev ezredesként, majd vezérőrnagyként — mint politikai tiszt — talán nem tudta döntően befolyásolni a fasizmus elleni fegyveres küzdelem menetét. Sokan kétségbe vonták azt is, hogy évtizedekkel a második világháború után joggal kapta-e meg a marsalli címet. Magyar semlegesség Program, vagy vágyálom? Tény, hogy a mai érvelő vagy indulatos, higgadt, vagy éppen nekikeseredett, tárgyszerű, vagy időnként a valóságtól elrugaszkodott politikai vitákban csak elvétve merülnek föl külpolitikai kérdések, és ezek száma sem túl nagy: romániai és NDK-beli menekülők; mit szól majd a Szovjetunió mindahhoz, ami nálunk történik; ad-e majd pénzt a Nyugat és ehhez hasonlók. E nem túl kiélezett külpolitikai vitán belül is a vélemények figyelemre méltó egybeesése tapasztalható egy kérdésben, ez pedig MagyarAz igény ősi vágyat tükröz A nézetek ilyen egyöntetűsége első pillantásra meglepi az embert, aki kezd lassan hozzászokni a vita élesedéséhez, a polarizálódó álláspontokhoz, a szenvedélyességhez. Ám kicsit alaposabban szemügyre véve a kérdést, hamar bebizo- nyosodik: a semlegesség megfogalmazása népünk, közvéleményünk alapvető igényét, a lelkünk mélyén meghúzódó legősibb vágyat tükrözi: a békéét és az öntörvényű fejlődését. Hosszú az ezt alátámasztó érvek sora. Nemcsak a régmúltat hordozzuk zsigereinkben, az olvasmányokból ismert háborúskodások emlékét, török, tatár, osztrák hadak dúlá- sát, idegenek országlását, de csaknem minden ma élő generációnak is vannak erről személyes élményei: a háború és 1956; 1968, a nyílt és kevésbé nyílt, hol gyengülő, hol erősödő külső nyomások, kényszerpályák, de a tőlünk földrajzilag távolabb eső történések is — Vietnam, Afganisztán. Sajnos, hosszú a lista. Nem éppen megnyugtató az sem, hogy némelyek „a” szocializmust kezdik félteni attól, ami itt ma történik, és készek minden segítséget megadni az „egészséges” magyar erőknek. Nyomasztó a kis népek kiszolgáltatottságának érzése, s ettől mindenki szeretne megszabadulni, teljes joggal. Jogos a vágy: ha már nem tudjuk jobbra szabni a világ sorsát, mert azt nálunknál hatalmasabbak intézik, legalább ne legyünk kiszolgáltatottak nekik Amiből lehet, maradjunk ki és hadd intézzük saját dolgainkat belátásunk szerint. E teljességgel legitim óhaj valóra váltásához tűnik csodaszernek, varázsreceptnek a semlegesség. Lám, vannak nálunk sokkal szerencsésebb nemzetek: Svédország ámulva irigyelt gazdaságához a svédek közismert szorgalmán túl hozzá tartozik az is, hogy területét lassan két évszázada nem dúlta háború, hogy Svájcról ne is beszéljünk. De itt van a szomszédos Ausztria vagy a testvér Finnország: nekik a közelebbi múltban sikerült az, ami nekünk nem. Ők semlegesek és sérthetetlenségüket sikerült szerződésekkel is körülbástyázni. S ami nekik sikerült, miért ne sikerülhetne egyszer nekünk is? Elismerés és garancia De valóban a semlegesség jelenti az áhított megoldást? Igaz, hogy nekünk nem sikerült, de másnak sem. Belgiumot és Luxemburgot semlegessége sem tudta megóvni az első világháborúban a német lerohanástól. Napjainkban pedig Írország és Málta kinyilvánította ugyan semlegességét, de ezt mások nem nagyon ismerték el, így ezen státuszuk enyhén szólva megkérdőjelezhető. (De az is elgondolkoztató, hogy a semlegesség jellegzetesen európai kategória; a fejlődő világban — éppen a háborúk gyötörte térségekben — nemigen ismeretes.) Vagyis: a semlegességhez az óhaj ki- nyilvánításán túl további dolgok szükségeltetnek: egyrészt az, hogy mások ezt elismerjék, másrészt az, hogy valami módon garantálni lehessen. Egy ponton összefügg a kettő: nevezetesen ott, hogy a külső elismerés és a szerződéses garancia tulajdonképpen együtt jár, bár nem minden részletében: azon országok is elismerhetik a semlegességet, akik nem részesei a szerződéses garanciáknak. De maradjunk még e garanciáknál. Nemzetközi jogi szempontból — a szakirodalom tanulsága szerint — a fogalom számos problémát fölvet, s a legfontosabb biztosítéknak mindig is azt tekintették, hogy a semleges ország kellően erős legyen önmaga megvédéséhez, bárhonnan fenyegesse is agresszió. Kinek jó a magyar semlegesség? Ha szemügyre vesszük a semleges országokat, néhány körülmény azonnal feltűnik. Az egyik az, hogy olyan helyen fekszenek, amelyek nagy fegyveres egymásnak rohanás esetén másodlagos jelentőségűek, vagy szákkifejezéssel élve: nem fő hadászati irányban. A másik: földrajzi adottságaik olyanok, hogy rendkívül kedvező feltételeket teremtenek a védelem számára — hegyvidék vagy tavak szabdalta erdőségek. A harmadik pedig az, hogy mindegyikük fejlett hadiiparral rendelkezik; Svédország és Svájc jelentős exportőrök is, de Finnország és Ausztria fegyvergyártása sem elhanyagolható. Mindez Magyarország szempontjából végiggondolva a következőket jelenti: először is azt, hogy mi sem fekszünk „fő hadászati irányban”, de a Kárpát-medence mégiscsak fontosabb, mint az említett semlegesek, mert innen mód nyílik nagyszabású „átkaroló hadműveletekre”. Másodszor: területünk igen nehezen védhető, tehát a természetes akadályokat mesterségesen kellene pótolni és a légitámadások ellen is meg kellene védeni — és ez rendkívül költséges lenne! A magyar hadiipar pedig — nos, nem összemérhető, de ez a jelenlegi körülményeink között nem feltétlenül sajnálatos. Vagyis mindebből aligha vonható le más következtetés, mint az, hogy a jelenlegi nemzetközi katonapolitikai feltételek között és adott gazdasági teljesítőképességünk mellett az ország semlegessége saját fegyvereinkkel aligha lenne szavatolható. Menjünk tovább. Hajlandó lenne-e akkor valaki más garantálni semlegességünket? Nyilvánvalóan csak az, akinek ez az érdeke — de kinek az? A Szovjetuniónak? Az Egyesült Államoknak? A kettőnek együtt? Esetleg másokkal — például Nyugat-Európával — közösen? De miért lenne az? A mai nemzetközi, s főleg európai viszonyok között aligha mutatható ki olyan körülmény, amely erre késztetné őket. Éppen ellenkezőleg: a kialakult egyensúlyi rendszer olyannyira bonyolult, annyira törékeny és mindenki számára olyan fontos, hogy aligha tenné kockára bárki, akármennyire is kedvelhet egyébként bennünket, magyarokat. Mert egy magyar semlegesség megbontaná egyrészt ezt a rendszert, másrészt beláthatatlan folyamatot indítana el: mindenki joggal tehetné fel a kérdést, hogy ha a magyarok igen, ők miért nem. A megoldás kulcsa Azt jelenti tehát mindez, hogy hazánk semlegessége pusztán vágyálom, és nem lehet reális program? Nem, erről nincs szó; ez valahol már önfeladással lenne egyenlő. A megoldás kulcsát azonban másutt — vagy másutt is — kell keresnünk. Az európai — a kelet—nyugati és a kelet—keleti — viszonyok alakulása ugyanis magában hordozza egy másfajta gondolkodás ígéretét is. Számunkra azért fontos a semlegesség, hogy békében és saját belátásunk szerint élhessünk; azért, hogy senki ne támadhasson meg bennünket, senki miatt ne sodródhassunk érdekeinktől távol eső konfliktusba és senki ne kényszerítse ránk akaratát, tőlünk idegen törvényeit. Ha pedig az európai körülmények általában így alakulnak, akkor indokolatlanná válik bármilyen egyoldalú (s éppen ezért elhamarkodott lépés; akkor számunkra is a régi értelemben vett semlegesség vagy szövetséghez tartozás másodlagos jellegűvé válik. Márpedig az európai viszonyok jelenleg pontosan ebben az irányban fejlődnek. A Varsói Szerződés átalakulása több tekintetben is megkezdődött. A védelmi jelleg erősödése kétségkívül mérsékli a fegyveres összecsapás veszélyét; a politikai egyeztetés növekvő jelentőségével és a szervezeten belüli demokratizálódással, a katonai tényező egyre kevésbé szerepel az előtérben, s az öntörvényű fejlődés szempontjából legfontosabb, hogy éppen az idén nyáron erősítette meg a szövetség vezető testületé a saját útválasztás jogát, vagyis — közvetve — 1968 megismételhetetlenségét. Hasonlóan fontos az, ami ma a kelet—nyugati kapcsolatokban történik. A leszereléshez — miként a tánchoz, a szerelemhez és sok minden máshoz — két félre van szükség, és a tárgyalások ígéretesen haladnak. A gazdasági, politikai, humanitárius kapcsolatok kiteljesedése, az egymásrautaltság tudatosodása előbb-utóbb visszafordíthatatlan változásokat eredményezhet, s elvezethet oda, hogy a régi ellenségkép soha többé nem újulhat ki. Mindez pedig jó, nagyon jó. Enyhít az egyoldalú függéseken, a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség érzésén, s ami talán még fontosabb: mozgásteret, értelmes cselekvési lehetőséget kínál azért, ami mindannyiunk vágya — hogy békében élhessünk és úgy, ahogyan mi magunk szeretnénk. Több lehetőséget nyújt — mert lehet Magyarország semleges, lehet különleges státusza a Varsói Szerződésen belül, törekedhet a két tömb egyidejű felosztására, vagy meg lehet várni azt is, hogy a probléma jelentősége magától is háttérbe szorul. Lehetőség tehát van több is, és talán nem lenne bölcs dolog egy és csakis egy megoldás mellett elköteleznünk magunkat — inkább mindig azt kell választanunk, amelyik az adott pillanatban a legcélszerűbb és amelyet a körülmények lehetővé tesznek. Csak így tehetünk okosan saját magunk — és Európa egésze — érdekében. Lábody László A Rutex vésztői ŰJ FORMÁBAN! c---- ~---- • ■■ ■ .............-jj A CSABACSÜDI KISÁRUHÁZ részlege GyebnárELŐJEGYZÉST FELVESZ: FELVÉTELRE KERES két műszakos munkarendbe: Lada, Dacia, Wartburg, Polski Fiat, Skoda, Opel, Mazda, Mitsubishi, Toyota, Volkswagen típusú diszkó kocsikhoz száraz töltésű akkumulátorok értékesítésére. szakképzett szalagvezetőt, gyakorlott gépi varrót és műszerészt. a Balassiban Teljesítés az előjegyzés sorrendjében október közepétől. 5 éves élettartam-garancia. * Jelentkezni lehet: Minden szombaton Sonnenschein Batterien — csúcsminőség! Megtalál minket a 44. sz. úton^ Vésztő, Kossuth u. 70. 19—24 óráig. a csaibacsüdi vasútállomással szemben! A részlegvezetőnél, telefon: 163. Belépő: 20 Ft. Egy kisáruház különleges kínálattal! ország jövendőbeli semlegessége. A semlegesség mellett száll síkra a legtöbb új és régi—új párt programja; semlegességről szól az Országgyűlés elnöke, aki nemrégen még az MSZMP külügyi titkáraként a pártállam nemzetközi ügyeinek egyik legfőbb letéteményese volt, s személyében is képzett és gyakorlott diplomata. Sőt, megfogalmazza a semlegességet az MSZMP új programja is — igaz, óvatos formában —, amikor a két katonai szövetség egyidejű feloszlatása mellett érvel.
