Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

1989. szeptember 29., péntek

o

IgHslUMiM

Senkit sem ösztönöztem törvénytelenségre

Sokak előtt ismert, hogy munkakörömnél fogva rendszeresen figyelemmel kísérem a megye sportéletének alakulását. Többirányú testületi tagságommal járó feladataim között is többször adódott lehetőségem a sport kérdéseivel való foglalkozásra. Ezek során mindig azon a véleményen voltam és azt szorgalmaztam, hogy a megye sportja kapja meg a szükséges erkölcsi, politikai és anyagi támogatást, hogy javítsuk a megye lakosságának, elsősorban a tömegsport lehetőségeit, s hogy kedvező feltételeket teremtsünk az élsportolók számára is. Ezek között szerepelt a megye kiemelt egyesülete, az Előre Spartacus SC is. Személyesen is — több-kevesebb rendszerességgel — nézőként résztvevője vagyok sportrendezvényeknek.

A „bundaügy” tárgyalása során Araczki János mentségként hozta fel tettére, hogy én is — a sportot politikailag is fontos kérdésként kezelve — többször hangsúlyoztam, hogy mindent tegyen meg a megye sportjának fejlesztéséért, az élsport eredményességéért. Ezt ma is vállalom. De sem őt, sem mást nem ösztönöztem arra, hogy törvénytelen eszközöket vegyen igénybe ehhez. így, ezzel kapcsolatos minden gyanúsítást alaptalannak tartok.

Dr. Lovász Matild, az MSZMP megyei bizottságának titkára

Fellázadt a cukorkaüzem

Csütörtökön délután tartotta szakszervezeti bizalmi értekezletét a Hungaronek- tár Békési Édesipari Üzeme. Az előzmények: szeptember 22-én a tagság azt a határozatot hozta, hogy üzemük 1990 január elsejétől a jelenlegi szervezeti formából kiválva, önálló gazdálkodó szervezetként és önálló jogi személyként működjön a helyi önkormányzat keretében, a jelenlegi üzemi vezetéssel. Szeptember 25., hétfő; a budapesti központban szakszervezeti választás lenne, a 11 fős békési delegáció át akarja adni a határozatot Vendl Árpád szakszervezeti titkárnak, aki azzal utasítja el. hogy ez nem az ő hatáskörébe tartozik. Üjabb kísérlet történik az átadásra, ezúttal dr. Szakmár János igazgatónak, aki puccsnak minősítette a beadványt, és nem volt hajlandó átvenni a 160 szakszervezeti tag érdekeit képviselő okmányt. A vállalati szakszervezet tehát kizárta Békést, jelenleg nincs. t aki ott képviselje a békési dolgozók érdekeit. A tegnap délután tartott gyűlésen egyetértett a bizalmi testület abban, hogy önálló szakszervezetet hozzanak létre és a jelölőbizottságot is megválasztották.

De mi vitte rá a dolgozókat erre a kenyértörésre? Alapításkor ez az üzem önálló volt. nem tartozott senkihez sem, Földműves

Szövetkezeti Cukorkaüzem volt a neve. 1956-ban a tanács adta hozzá az épületet és a területet. 1963-ban csatolták az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központhoz térítés nélkül. Jelenleg a budapesti vállalat egyre romló, bizonytalan gazdálkodása és eredménye miatt a terheket a békési gyárnak is viselnie kell függetlenül attól, hogy az itt előállított édesipari termékek nyereségesek. A munkabér fele a budapestinek. A békési üzem és dolgozói kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert nincs döntési lehetőségük az itt termelt nyereség felhasználásáról. A béreket, jövedelmeket a vállalati központ határozza meg, nem érdeke és célja a központnak. hogy az itt dolgozókat megtartsa, nem érdeke, hogy fejlessze az üzemet. A vállalat vezetése viszont mindent megtesz azért, hogy az üzemvezetés munkáját lehetetlenné tegye. A termelési terv teljesítéséhez szükséges bér hárommillióval kevesebb, mint amennyi kellene. Ha nem kapják meg, súlyos következményei lesznek, az üzemet le kell állítani november 10-től,

Nincsenek egyedül azonban a békésiek, a városi pártbizottság, a városi tanács, a Mészöv, és a megyei KPVDSZ támogatják önállósodási törekvésüket. Reméljük, sikerrel...

Csendes Lívia

Az idei BNV-n már több hazai és külföldi cég jelentkezett a fizikai képességeket fejlesztő, egészségmegőrző, kondicionáló berendezéssel. Felvételünkön a Dél-Koreából érkezett formatervezett szobakerékpárt próbálgatják az érdeklődők

Fotó: Kereke» Tamás

A délelőtti szünet befejeztével nagy taps közepette érkezett az ülésterembe Mário Soares, a Portugál Köztársaság hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke. Mário Soares lépett a szónoki emelvényre, köszönetét mondott azért, hogy a magyar Országgyűlés előtt szólhat. Hangoztatta: igazából csak az ember politikai, gazdasági, kulturális és szociális jogainak a tiszteletben tartása adhatja vissza Európának azt a kivételes szerepét, amelyet a mai világ nagy feladatainak megoldásában betölt. Portugália kész arra, illetve nagymértékben érdekelt abban, hogy felújítsa a magyar néppel azt az évszázados kapcsolatot, amelynek újraélesztését a jelen feltételek megkívánják a két nép jövője, a nemzetközi béke és szolidaritás érdekében.

Folytatás októberben

(Folytatás \az 1. oldalról)

két nyilatkozat is aktuálpo- litikai kérdésekhez kapcsolódik — még ha egészen más megközelítésben is. Az egyik, az 1968-as csehszlo- '

Forintleértékelés

egyelőre

nem törvényben

Hankó Mihály és Szarvas Andrásné, Békéscsaba országgyűlési képviselői néhány hónappal ezelőtt beadványt intéztek az Alkotmányjogi Tanácshoz, kérve a forintleértékelés és a vámszabályok módosításával kapcsolatos rendelkezések törvényességi vizsgálatát. Hivatkozásukban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény passzusait idézték, amely szerint törvényben kell szabályozni az állami pénzügyeket, az adókat és az adó jellegű kötelességeket.

A beadvánnyal végül dr. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár foglalkozott, aki az ülésszak kezdete előtti napon keltezett válaszlevelében hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint nem sérti a törvényt az, hogy a két témában alacsonyabb szintű jogszabály született. Az állami pénzügyek kategóriáját ugyanis szűkebben kell értelmezni, mert ha minden pénzügyi tevékenységgel összefüggő szabályt törvényben kellene meghozni, azt még egy állandóan ülésező, hivatásos képviselőkből álló Parlament sem győzné. Az államtitkár hivatkozott a nemzetközi gyakorlatra is, mely szerint külföldön sem törvényben szabályozzák az adott ország fizetőeszközének levagy felértékelését. A vámszabályokkal kapcsolatos hatályos törvényekről annyit Jegyez meg az illetékes szakember, hogy az állami befizetések körében a vámkötelezettség az „illeték és más költségvetési befizetések” sorában szerepel, ily módon az adó és a vám — annak ellenére, hogy mindkettő befizetési kötelezettség — nem sorolható egy kategóriába.

Végül az államtitkár megjegyezte, hogy jövőre a tárca vámtörvényjavaslatot készít elő, amelynek elfogadásával jelentős lépést tesznek a gazdasági rendre vonatkozó legfontosabb szabályok törvényi szintre emelése felé.

A két képviselő az állás- foglalásra válaszolva hangsúlyozta, hogy az indítványnyal kapcsolatban kifejtett minisztériumi magyarázat az ellentmondást nem oldotta fel.

vákiai intervencióban való magyar részvételt ítéli el, a másik pedig a képviselők becsületének, jó hírének védelme érdekében született.

Ezen az ülésnapon az is kitűnt, hogy önbecsülésükre, munkájuk történelmi fontosságába vetett hitükre és sok-sok energiára egyaránt szükségük lesz a következő hónapokban a honatyáknak: a Minisztertanács munkatervi tájékoztatója szerint a már ismert, s októberben megalkotandó sarkalatos törvényeken kívül még idén a parlament elé kerül — sok más mellett — az adórendszer módosítását szolgáló, az állami vagyonkezelésből, illetve a vagyonértékelésről szóló, a tervezéssel, az államháztartással, és a magánvállalkozással foglalkozó törvényjavaslat.

Az ülésszak október 17-én folytatódik.

„Sokat beszéltek, szépet is beszéltek

Az alábbi sorokat Füzesgyarmatról kaptuk. Szerzője a 90 éves Hegyesi János költő, egykori nemzeti parasztpárti politikus, az 1944-cs debreceni Ideiglenes Nemzet- gyűlés tagja. Levele hetek óta fekszik a szerkesztőségi asztalon, lényegében azóta, hogy „Kié legyen a Népújság?” címmel szerkesztőségünk állásfoglalása a lapunk címoldalán megjelent. Mint bizonyára emlékeznek rá, ebben, az augusztus eleji nyilatkozatunkban azt fogalmaztuk meg, hogy milyen szellemű és milyen értékeket vállaló lapot akarunk a jövőben készíteni. Annak is hangot adtunk, hogy az itt dolgozó kollektíva önálló szellemi műhelynek tekinti a szerkesztőséget és ebben a felfogásban kíván dolgozni és lapot készíteni az elkövetkezendőkben is.

Hegyesi János levelének megjelentetésével a mostani országgyűlési ülésszakig vártunk, mely más aktualitást is ad sorainak. Hiszen az idős politikus üzenete nemcsak hozzánk, újságírókhoz szól.

„Örömmel és lelki együttérzéssel olvastam a Kié legyen a Népújság? című cikket. Röviden, annak minden sorával őszintén egyetértek. Még egyik Petőfi-kötetemet is elővettem és megkerestem belőle Az országgyűléshez című versét, melyben a sajtószabadságról örökérvényű gondolattal írt. De érdemes idézni a bevezető soraiból is, mert a mai Országgyűlés is megszívlelhetné, íme: »Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg-. Nem folytatom, pedig úgy érzem, jó lenne, ha a mostani Országgyűlés tagjai elolvasnák és okulnának belőle! Hogy «kié legyen a Népújság?« Erre az a válaszom, hogy elsősorban a szerkesztőségé. Mégpedig úgy, mint mindenkitől, tehát államtól, pártoktól, tanácsoktól független, szabad sajtó, amelynek minden számából, annak minden írásából, minden sorából a tiszta emberi jog és szabadság szelleme sugározzon az olvasók felé! Nagy szükség lenne erre, mert a negyven éven át tartott diktatúra folytán kiölték itt az emberekből még az önálló gondolkozást is. A szólásjogot is, de még a nemzeti öntudatot is. Ennek folytán sokkal bátortalanabbá lettek az emberek, mint a reakciósnak nevezett Horthy-korszak idején. Hogy egy példával éljek, az 1935-ös években nyílt szavazásos választáson szuronyos csendőrök cirkálása mellett volt bátorságunk az ellenzéki képviselőjelöltre szavazni. Még nekem is, pedig állami közalkalmazott voltam. Sőt, hogy saját emlékeimről és mint kezdő, irodalommal kacérkodó ténykedésemről megjegyezzem: mertem az akkori népellenes politikát bírálni, ostorozni, ami miatt csendőri zaklatásokat is-kaptam, de mégis folytattam tovább. A ma élő generáció viszont úgy el van gyávulva, hogy bár szerencsére adva van a demokratikus szabadság felé az út, kérdéses, hogy az emberek nagy többsége mer-e élni a lehetőséggel? Éppen ezért nagy szükség lesz a szabad sajtó bátorító, felvilágosító írásaira.

Ezért üdvözlöm én örömmel a «Kié legyen a Népújság« cikket. S azt mondom, hogy a tisztelt szerkesztőség után legyen a miénk. A régóta hűséges előfizetőké és olvasóké! Hiszen ezt már a lap neve is sugalmazza: «Népújság«. Én csak jelentéktelen kis pont vagyok ugyan a szerkesztőség mellett, aki annak is örülhet, ha néha egy kis helyet kap szerény írásom. Különben is, életem vége felé haladok, de mégis szinte kedvet kapok az írásra, ha lelkiismeretem szerint, szabadon írhatom meg gondolataimat. Ebben a reményben kívánok sok szerencsét és sikert a jövőben a lap minden munkatársának és tisztelettel, szeretettel zárom soraimat.

Hegyesi János”

Hz úttörömunka mindig kockázattal jár

A tudósításokat készítették: Rákóczi Gabriella és László Erzsébet. Fotó: Gál

Edit.

Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének egyesült államokbeli látogatása. Közismert, hogy az amerikai törvényhozás struktúrájában, felépítésében igencsak eltér a honi gyakorlattól. Vajon az ott szerzett tapasztalatok menynyire hasznosíthatók az Országgyűlés munkájában? — kérdeztük az elnököt a Parlament folyósóján.

— Az amerikai képviselőház elnökének 1979-es budapesti látogatását viszonoztuk az elmúlt napokban. Ezúttal nem a két parlament együttműködése állt a középpontban, hanem a politikai kapcsolatok bővítése. Azt igyekeztünk tisztázni, hogy az Egyesült Államoktól, milyen közreműködésre lehet számítani a magyar demokratizálódási folyamatban. Ügy láttuk, hogy az adminisztráció sok tekintetben még mindig várakozik, a kongresszus viszont mintha kissé előbbre tartana. Talán azért, mert ott a demokraták vannak többségben. Tárgyalásainkból azt egyértelműen kiszűrhették vendéglátóink, hogy számunkra a mihamarabbi támogatás a legfontosabb. Az út során szerzett tapasztalatainkat természetesen, folyamatosan tanulmányozzuk. Mindenesetre nekünk abból kell kiindulnunk, hogy bizonyos dolgokat a fejük tetejéről a talpukra állítsunk.

így azt is figyelembe kelt vennünk, hogy nem az emberek vannak az államért, hanem az állam és az egész politikai intézményrendszer az emberekért. Nekünk egy jelző nélküli demokráciát kell létrehoznunk, és nagyon fontos a hatalmi ágak szétválasztása, ez Amerikában kiválóan működik. A személyes véleményem pedig az, hogy a magyarországi változásokkal a népi demokrácia felé kelt haladnunk.

— Amerikai útján ön egy alkalommal arról beszélt, hogy Magyarországnak a semlegesség irányába kell fejlődnie. Ez a törekvés hogyan kapcsolható össze a belső demokratizálódási folyamattal?

— A semlegességről tett nyilatkozatomat sajnos gyakran félremagyarázzák. Tény, hogy az úttörőmunka mindig kockázattal is jár. Lényegében itt arról van szó, hogy nekünk egy fegyver nélküli világ felé kell haladnunk, Európában arra törekszünk, hogy a katonai tömböket valamikor felszámoljuk, ez rendkívül szívós munkát igényel. Ebbe a vonalba illeszthető bele, hogy Magyarországnak, perspektívában a semlegesség nagyon megfelelne. Mindehhez az is szükségeltetik, hogy a Varsói Szerződésnek mindinkább a politika összehangolására, a kölcsönös tájékoztatásra kell vállalkoznia. A realitásokból kiindulva a semlegesség megvalósítása tíz évig is eltarthat, hiszen nem zavarhatja meg az európai erőviszonyokat. A magyar külpolitikában ez a kérdés nincs kimondottan napirenden, inkább a társadalmi közvéleményben kezd kibontakozni. Azzal nagyon megelégednék, ha a századfordulóra ez a szádékunk realitássá válnék.

— A háromoldalú nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon született egy megállapodás arról, hogy amennyiben az Elnöki Tanács lemond, az új köztársasági elnök megválasztásáig a parlament elnöke gyakorolja az államfői tisztséget. Ogy gondolom, ennek most nem csupán jogi akadályai vannak, a két méltóság betöltése egyszerűen fizikailag lehetetlen.

— Először is: az Országgyűlésnek mindkét elképzelést támogatnia kell. Az valóban igaz, hogy a két tisztséget egyszerre szinte lehetetlen betölteni. A jelenlegi szabályok szerint összeférhetetlen a törvényhozói testület élén egyben az államfői jogokat is gyakorolni. Ezért — amennyiben a Parlament megszavazza, hogy átmenetileg betöltsem az államfői funkciót — nemcsak az országgyűlési elnöki tisztségemet kell szüneteltetni, hanem a képviselői munkámat sem gyakorolhatom. A konkrét szabályozáson egyébként jelenleg is gondolkodunk!