Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

1989. szeptember 27., szerda George Bush különmegbeszélést folytatott Horn Gyulával Ma hazánkba érkezik a portugál köztársasági elnök Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének meg­hívására, ma hazánkba érkezik dr. Mario Alberto Nobre Soares, a Portugál Köztársaság elnöke. Nem tragédia, hanem ellenforradalom volt fl kínai pártvezetés egységes a Tienanmen téri incidens megítélésében George Bush amerikai el­nök az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő kül­ügyminiszterek tiszteletére New Yorkban adott foga­dást. és a díszvacsora al­kalmát felhasználva külön­megbeszélést folytatott né­hány miniszterrel, köztük elsőként Horn Gyulával. Az elnök igen pozitívan nyilat­kozott magyarországi láto­gatásáról, nagyra értékelve a reformfolyamat erősítése érdekében azóta tett lépése­ket. Kilátásba helyezte az Egyesült Államok támoga­tásának fokozását. Horn Gyula tolmácsolta a ma­Helyre kell állítani Liba­non területi egységét, és ki kell vonni onnét minden külföldi haderőt: kereszté­nyek és muzulmánok egyen­lő jogokkal és méltósággal együttélést alakíthatnak ki ebben az országban — han­goztatta II. János Pál drá­mai hangú felhívásában, amelyet Libanon békéjéért intézett az ott hadban álló felekhez kedden. A katolikus egyházfő köz­vetlenül az iszlám országok­hoz és szervezetekhez for­dul a felhívással, s ez elő­ször fordul elő az egyház történetében. II. János Pál pápa megis­métli a felhívásban, hogy szándékában áll ellátogatni Libanonba, a megbékélés elősegítésére. A Vatikán és a pápa nem először emel szót Libanon ügyében. Ezúttal is hangoz­tatja: senki sem maradhat tétlen és közömbös e nép mártírsorsa, és az ország teljes feldúlása láttán. A vatikáni szóvivő hozzá­fűzte a felhíváshoz: a pápa gyár vezetők üdvözletét és jókívánságait az elnöknek. Horn Gyula külügymi­niszter találkozott Alois Mock osztrák és De Mi- chelis olasz külügyminisz­terrel. Az osztrák külügy­miniszterrel való megbeszé­lésen szó esett hazánk és az EFTA közötti kapcsolatok kérdéséről, valamint az osztrák részről pozitív poli­tikai lépésnek minősített legutóbbi magyar regionális biztonsági és együttműkö­dési kezdeményezésről. Külügyminiszterünk olasz partnerével áttekintette a Magyarország és az Euró­pai Közösség közötti kap­csolatok alakulását is. valamennyi libanoni féllel szeretne találkozni látogatá­sakor. tehát a mohamedán szervezetek vezetőivel is. Egyelőre nem tudni, erre mikor kerülhet sor. A pápai felhívást meg­küldik az Arab Ligának és valamennyi iszlám ország kormányának, Iránt is bele­értve abban a reményben, hogy ez elősegítheti a tár­gyalásokat — tette még hoz­zá a szóvivő. II. János Pál arra buzdít­ja a szembenállókat, hogy a fegyverek helyett párbeszéd és tárgyalások útján próbál­ják rendezni az ország sor­sát. elismerve minden liba­noni felekezet egyenlő jo­gát, és új együttélést ala­kítva ki keresztények és mohamedánok között. A külföldi megszállókat (anél­kül, hogy nevén nevezné Iz­raelt, Szíriát és Iránt) arra sürgeti, hogy vonuljanak ki Libanonból, amely „meg­semmisülhet és eltűnhet”, ha a jelenlegi folyamatokat nem állítják meg. A kínai parlament épüle­tében kedden délelőtt tar­tott nemzetközi sajtóérte­kezleten Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára hangoztatta, hogy a kínai pártvezetés véleménye egységes a Tienanmen téri incidens megítélésében és értékelésében. Mint mon­dotta, az incidens — amely­nek során a hadsereg egy­ségei leverték a kínai diá­kok demokratikus mozgal­mát — nem tragédia, ha­nem ellenforradalmi láza­dás volt. A lázadást nem­zetközi és belpolitikai kö­rülmények idézték elő. Az A szovjet fővárosban dolgozó vietnamiak és a moszkvaiak utóbbi időben elszaporodott konfliktusairól számolt be ked­den a Moszkovszkaja Pravda. Moszkva egyik kerületében, ahol a ZIL autógyár van, szeptember 20. óta többször tö­megverekedés volt a helybeli­ek és a ZIL-ben dolgozó viet­nami munkások között. Először kamaszok egy csoportja támadt rá a vietnamiakra. A vereke­dés után — amelyben mintegy hetvenen vettek részt — több sebesültet kellett orvosi segély­ben részesíteni, s csak a sze­rencsén múlott, hogy ember­életet nem követelt az össze­csapás. A rendőrség őrizetbe vett vietnamiakat is. Három nappal később mintegy 100 vi­etnami támadt rá arra a rend­őrőrsre, ahol társaikat őrizték, öt rendőr megsérült, komoly erőkkel kellett szétkergetni a tömeget. A felelősöket elfog­ták. ellenforradalmi lázadók cél­ja az volt, hogy szembesze­güljenek a kommunista párt vezető szerepével, és meg- döntsék Kínában a szocia­lista rendszert. Csiang Cö-min nem vála­szolt arra a kérdésre, hogy összesen hány embert tar­tóztattak le, ítéltek börtön­re, vagy végeztek ki a jú­niusi események nyomán. Hangoztatta azonban, hogy miközben a bűncselekmé­nyeket elkövetők ellen a tör­vény szigorával járnak el, a mozgalomban részt vett diá­kok és értelmiségiek zömé­vel szemben a nevelés mód­szerét alkalmazzák. Ezután történt, hogy a viet­namiak, akik két munkászállá- son laknak, megtagadták a munkát, elbarikádozták az épü­leteket, s a közeibe merészke- döket üvegekkel, kővel haji- gálták meg. A vietnami nagy- követség és a ZIL képviselői közötti találkozó után végül is­mét munkába álltak. Az őri­zetbe vetteket kiengedték, az ügyben a vizsgálat folytatódik. Az ügy háttere önmagában jelzi, hogy fennáll még hasonló konfliktusok veszélye. Moszk­vában mintegy tízezer vietna­mi munkás dolgozik, közülük 1600 a ZIL-nél. Látva a vietnami csoportok beszerzési akcióit az üzletek­ben. sokakban az a benyomás alakult ki, hogy az amúgy Is hiánycikknek számító árukat a vietnamiak vásárolják fel. A Szovjetunióban dolgozó viet­namiaknak joguk van .arra, hogy havonta egyszer tfzkilős csomagot, évente egyszer pedig egy teli konténert küldjenek haza. II. lános Pál felhívása Libanon harcban álló feleihez Szovjet is vietnami munkások összecsapásai Moszkvában Az írja Andropov hatalomra jutása I. A főiskolákra felvételizők számára a történelemprogram­ban van egy kérdés Jurfj Andropovról. A sajtóban azonban még nem találtam sehol egyetlen cikket sem életéről, illetve politikai tevékenységéről. Szeretném, ha írnának erről az emberről — kérte a lap egyik olvasója. Eddig már számtalan hasonló levelet kaptunk. Kívánsá­gaikat átadtuk egyes párttörténészeknek és azon főhivatal munkatársainak, amelyet Jurij Vlagyimírovlcs irányított, de nem reagáltak kérésünkre. Ezért, eleget téve az olvasók kérésének, részleteket köz­lünk J. Medvegy Andropov c. könyvéből. Felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy ez a mű külföldi olvasóknak készült és a szerző pontatlanságokat követhetett ,el, mivel külföldi for­rásműveket használt! 1978-ban Brezsnyev egészsége megromlott és a nyugati sajtó komolyan kezdett foglalkozni utódlásának kérdésével. Sok javaslat hangzott el, de nem volt egyértelmű utasítás arra, ki lesz az utódja. Az 1979-ben közölt cikkemben a következőiképpen fejtet­tem ki véleményemet a fő jelöltekkel kapcsolatban: „Ha Brezsnyev rászánná magát a távozásra és kineveznék utód­ját, akkor az új vezető lehetséges, hogy Csernyenko lenne. De mivel Csernyenko Brezsnyev közeli munkatársa, ezért egyáltalán nem ismerik őt az országban és a. pártban: 0 egy tipikus aparatcsik, aki meg van fosztva minden reális hatalomtól... Ügy gondolom, hogy nem számíthat széles körű támogatásra. Ma nehéz megnevezni a legvalószínűbb főtitkár jelölt et, de úgy gondolom, hogy Andropov, aki a KB titkárságában a külügyekkel foglalkozott, majd az ál­lambiztonságért lett felelős, nagyobb eséllyel rendelkezik e tisztség betöltésére: az utóbbi időben reális hatalmat összpontosított kezében ...” Szuszlov 1982. januárjában bekövetkezett halála után a nyugati megfigyelők valamilyen alig észrevehető utalás után kutattak arra vonatkozóan, hogy mégis ki váltja fel minden valószínűség szerint Brezsnyevet. Az újságírók a hivatalos információra támaszkodva hajlamosak voltak azt gondolni, hogy ez Csernyenko lesz. Valóban, a titkárságban Szuszlov helye azonnal versengés tárgya lett. Usztyinov, Scserbickij és a Politikai Bizottság néhány más tagja igye­kezett Andropovot jelölni erre a tisztségre. Brezsnyev és Tyihonov azonban Csernyenkót támogatta. Jurij Andropov volt az egyedüli ember, aki képes volt pótolni Szuszlovot posztján. Mielőtt a Politikai Bizottság tagja lett volna, 1957-től 1967-ig a KB szocialista országok­kal foglalkozó osztályát vezette és Szuszlov irányítása alatt dolgozott. 1956 októberében Hruscsov Szuszlovot Magyaror­szágra küldte az ottani eseményék megfigyelésére. Andro­pov ebben az időben a Szovjetunió budapesti nagykövete volt és két hónapon át Szuszlov közvetlen irányítása alatt dolgozott. 1957-ben Szuszlov javasolta Andropovot a KB osz­tályvezetői tisztségébe. Andropovnak a KGB-ből a KB titkárságába, Szuszlov he­lyére történő áthelyezése csalhatatlan jelnek számított a szovjet emberek számára. A hatodik helyről a második helyre lépett elő a párt hierarchiájában. A külföldi újság­írók meglepődve vették észre, hogy a moszkvaiak Andro- povban a KGB-s múltja ellenére új vezetőt láttak. Az oro­szok nemcsak egyszerűen készek voltak a változásokra, ha­nem az állam élén erős embert akartak látni. 1982 júniusában a Newsweek c. folyóirat moszkvai tudó­sítója a következőket írta: „Az oroszok a disszidensektöl kezdve és a legvaskalaposabb apparatcsikokkal végezve Andropovot liberális beállítottságú reformátornak tüntetik fel. Az egyik jól értesült szovjet tisztviselő kijelentette: Nyu­gaton a KGB emberének tekintik, mi viszont okos, az új iránt fogékony és a mostani vezetésnél haladóbb személyisé­get látunk benne.” Sok szovjet ember hitt abban, hogy Andropov a KGB el­nökeként is „titokban” liberális volt. „Nem folyamodott az elnyomásnak azokhoz a kegyetlen módszereihez, amelyeket a múltban alkalmaztak — jelentette ki az egyik szociológus. — Andropov csak azt tette, amit helyében mindenki más tett volna.” Leonyid Brezsnyev 1982. november 10-én reggel 8 óra 30 perckor hunyt el szívroham következtében. Délután 4 óra­kor a Politikai Bizottság összegyűlt kibővített ülésére, ame­lyen részt vettek a Politikai Bizottság tagjai, póttagjai, a KB egyes fontos tisztségeket betöltő tagjai és a marsaitok. Ez a gyűlés, amely Scserbickij ^elnöklete alatt zajlott, kése­delem nélkül Andropovot választotta meg főtitkárrá. Erre a tisztségre Usztyinov marsall javasolta őt. Csernyenko már tudta: fő támogatója, Tyihonov nem tudta elérni, hogy a többség az ő jelölését támogassa. Alijev, akit korábban a Brezsnyev-csoport hű hívének tartottak, váratlanul átállt a másik oldalra. Az, hogy Usztyinov marsall nemcsak támogatta Andropo­vot 1982 novemberében, hanem Csernyenko jelölése ellen lé­pett fel, döntő szerepet játszott. (Folytatjuk) Jelcin: Még nincs bocsánat A Pravda nyilvánvaló presztízsveszteséget szenvedett * Magányosan álldogált Vik­tor Afanaszjev, a Pravda főszerkesztője, a Legfelsőbb Tanács ülésének szünetében, miközben Borisz Jelcin a nemzetközi sajtó képviselői­nek gyűrűjében kijelentette: még nem bocsátotta meg egészen, hogy megsértette őt a központi pártlap. A szovjet reformisták zászlóvivője szerint nem volt meggyőző a Pravda szűk­szavú bocsánatkérése, amely- lyel a La Repubblicára igye­kezett hárítani • a felelőssé­get az őt ért diszkreditálási kísérletért, és ennek alap­ján még az sem zárható ki, hogy hasonló esetek a jö­vőben is előforduljanak. Az SZKP KB a nemzeti­ségi kérdésekkel foglalkozó ülése előtt a Pravda keve­sek által óhajtott „új távla­tokat” nyitott a glasznoszty- nak. Jelcint, az ország egyik legnépszerűbb politikusát részeges mulatozóként tárta az olvasóközönség elé, s mint kiderült, nem vette a fáradságot, hogy előzőleg ellenőrizze a meglepő infor­mációkat. Kommentár nél­kül, teljes terjedelemben is­mertette az olasz polgári lap cikkét, amelyet éppen sze­mélyeskedő stílusa miatt fokozott óvatossággal illett volna kezelnie. A Jelcinről szóló írás nem annyira tartalma miatt kel­tett feltűnést; az olvasókat annál inkább érdekeltev va­jon az újság szerkesztőit és a mögöttük álló politikuso­kat milyen indítékok vezet­ték. Sokan Jelcin közelgő távozását jósolták, megálla­pítva, hogy az a reformista képviselő népszerűségét nö­velné ugyan, de károkat okozna az átalakítás ügyé­nek. A találgatások között szerepelt egy Jelcin vezette esetleges ellenzéki párt ala­kításának a lehetősége, amely azonban eddig is fe­szült belpolitikai válságjele­ket tovább erősítette volna. A nemzetiségi kérdések szinte háttérbe kerültek, sokkal nagyobb várakozás­sal tekintettek a személyi változások elé. Annál is in­kább, mivel Jelcin az Egye­sült Államokban még jós­lásra is vállalkozott és több konzervatívnak nevezett po­litikus távozását ország-vi­lág előtt kívánatosnak mond­ta. A központi bizottság ülé­se után kiderült, Jelcin el­lentmondásos és vegyes visszhangot keltő találgatá­sa helyenként egybeesett a pártfórum akaratával: Vik­tor Csebrikovot és Vlagyi­mir Scserbickijt nyugdíjaz­ták. Ugyanakkor iderült. hogy Jegor Ligacsoy és Vitalij Vorotnyikov — Jelcin az ő menesztésüket is követelte — az átalakítás politikai színpadán még nem játszot­ta végig a szerepét. S meg­eshet. hogy a merész, he­lyenként kihívó Jelcinnek sem tartogat hosszabb sze­repet a sors. Mindazonáltal az ügy egy­hetes politikai hullámainak kézzel fogható következmé­nyei vannak: a moszkvai ér­telmiség egy része lemond­ta a Pravda előfizetését, s ez nyilvánvaló presztízs- veszteség az egyetlen lehet­séges igazság kimondását magáénak tulajdonító párt­lap számára. A szovjet törvényhozás sem hagyhatta szó nélkül a Pravdának a bulvársajtó legrosszabb hagyományainak átvételére tett balsikerű kí­sérletét és a parlament ál­lampolgári jogokra és a glasznosztyra felügyelő bi­zottsága elmarasztalta a La Repubblica cikkének közlé­séért a szovjet párt közpon­ti lapját. A testület vissza­utalt egy korábbi cikkre is, amely a Szovjetszkaja Rosz- szija hasábjain jelent meg és egy lett politikusról kö­zölt valótlan tényeket. S hogy a felsorolás ne legyen féloldalas. kipellengérezte Ukrajna. Szibéria, és Kö- zép-Ázsia néhány, hasonló­an egyoldalú írásoknak teret adó lapjait is. A La Repubblica is el­nézést kért Borisz Jelcintől, és tételesen megcáfolta, egyesült államokbeli tudósí­tója, Vittorio Zuccominak az állításait. Ez nem kapott te­ret a szovjet tömegtájékoz­tatási eszközökben. Kaszab Zsuzsa TMm HJB; 11.17! FELVÉTELRE KERESÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL: — felszolgálót — vendéglátóipari eladót — konyhai dolgozót. Jelentkezni lehet a helyszínen. ☆ ☆ ☆ OKTÓBERI PROGRAM 5600 BÉKÉSCSABA GYULAI CT Telefon: 21-622; 21-977 ☆ MAGYARORSZÁGON ELŐSZŰR A TRÓFEA BÁRBAN: TERRY BLAEK (NSZK) SHOW. Nálunk eddig ismeretlen műfaj a nyugatnémet night klubok egyik sztárjával. Terry Blaek vendégei: Ibi és iZsuzsa •— különleges sztriptíz, Báthory — fakir, ia borzongatás művésze. Szeptember 30-tól élő zene: Szemenyei-duó. Előkészületben a TRÓFEA ÉTTEREMBEN: KÍNAI NAPOK — 8 fogásos menü, eredeti kínai italok. (A pontos dátumot a napi sÉjtó közli.) Asztalfoglalás: 21-622. BEKÉ KAROLY ☆ ☆

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents