Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-27 / 228. szám
A HAZA MINDEN ELŐTT BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. SZEPTEMBER 27., SZERDA Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM Mai számunkból: Andropov hatalomra jutása (4. oldal) Kodály szellemében (5. oldal) Kicsi néni nagy szíve (5. oldal) Séta a könyvpavilonok között (5. oldal) Mától ismét látogathatók a szülészeti osztályok (6. oldal) Törvényt alkottak a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Szűrös Mátyás elnökletével tegnap délelőtt 10 órakor megkezdte munkáját az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka. Az első forduló várhatóan péntekig tart, s október közepére tervezett folytatásakor a háromoldalú tárgyalásokon született megegyezés alapján az ország jövőjét alapjaiban érintő, a békés átmenetet, a jogállamiság megteremtését szolgáló sarkalatos törvénytervezetek is napirendre kerülnek. A képviselők kedden már a felújított ülésteremben végezték munkájukat, s a mostani ülésszakon „vizsgázik” a szavazatszámláló gép is. Az ülésszak megnyitását kegyeletes aktus előzte meg: Kádár Jánosról, az MSZMP egykori elnökéről, a kiemelkedő államférfiról, politikusról, az Elnöki Tanács volt tagjáról, országgyűlési képviselőről Szűrös Mátyás, a Ház elnöke emlékezett meg. Kádár János neve korszakot jelöl hazánk életében épp úgy, mint a nemzetközi színtéren — mondotta, majd a továbbiakban rámutatott: Kádár János a közmegegyezést kereste a haza és a nemzet javára. Ennek érdekében mindenkor kész volt a megegyezésre, a kompromisz- szumra. Ez az a tulajdonság, amelyre párbeszédben álló országunknak most is nagy szüksége van — mondta Szűrös Mátyás. A képviselők felállással adóztak Kádár János emlékének. Az Országgyűlés tagjai ezután a napokban elhunyt Raffai Sarolta, az Országgyűlés egykori alelnöke, József Attila-dí- jas író, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott igazgatója emlékének adóztak. Szűrös Mátyás a továbbiakban közölte, hogy életének 65. évében váratlanul elhunyt Gajdócsi István országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, a Bács- Kiskun Megyei Tanács nyugalmazott elnöke. Az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának volt elnöke 1971. óta képviselte szülőföldjét, Baját és környékét a Parlamentben. A megüresedett képviselői helyeken fehér szegfűket helyeztek el, az elhunytak emlékének adózva. Az Országgyűlés ezután 336 igenlő szavazattal tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését az elmúlt ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről. Még a napirend elfogadása előtt Szűrös Mátyás szólt röviden a háromoldalú tárgyalások és a Parlament viszonyáról, illetve a sarkalatos törvényjavaslatok megvitatásáról. Emlékeztetett arra, hogy az előző ülésszakon a kormány számos törvényjavaslatot visszavont amiatt, hogy az érintett témakörökben politikai egyeztető tárgyalások kezdődjenek az ország meghatározó politikai erői és mozgalmai között. A kormány — folytatta Szűrös Mátyás — most a Parlament elé terjesztette a politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadott elvek szerint a sarkalatos törvények javaslatait. Am mindenki számára egyértelműen elfogadott: az Országgyűlés alkotja a törvényeket, s ez így történik e tervezetek esetében is. Az Országgyűlés elnöke leszögezte: a Parlament történelmi feladata most az, hogy megteremtse hazánk felemelkedésének törvényi alapjait. Ugyancsak a napirend elfogadását megelőzően, a sarkalatos törvények megtárgyalásának indoklásául kért szót Németh Mikláü, ft Minisztertanács elnöke. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén a megye 1990. évi költségvetésének főbb elgondolásairól. a kereskedelmi feladatok ellátásáról, valamint a közlekedési intézmények tevékenységéről tárgyalt. Az első téma kapcsán Murányi Miklós megyei tanácselnök elmondta, hogy számos_ bizonytalanság van a jövő évi gazdálkodásban, s indítványozta, hogy a dél-alföldi megyék tanácsi vezetőinek rövidesen sorra kerülő találkozóján alakítsanak ki egységes és határozott álláspontot a térség htárányos helyzetének csökkentésére. A kereskedelmi témánál az árak olykor követhetetlen emelkedését kifogásolta a testület, ám ezek alakulása tőle független. Szóba került, hogv várható-e húshiány a megyében, amire száz százalékosan megnyugtató válasz nem hangzott el, de annyi igen, hogy a termelői érdekeltség fokozására tett intézkedések révén kivédhető a húshiány. Többen szorgalmazták külföldi partnerekkel való üzleti kapcsolat kiépítését és a magánkereskedelem jobb ösztönzését. A bejelentések sorában szerepelt a Békéscsabai Előre Spartacus idei gazdálkodásához szükséges, szeptembertől kért havi 1 millió forintos támogatás kiegészítés, amit a legutóbbi megyei tanácsülés a végrehajtó bizottság hatáskörébe utalt. A testület ennek az összegnek az odaítéléséről most nem döntött, hanem utasította a művelődési, ifjúsági és sportosztályt, hogy kérje fel az Előrét, készítsen tervet arra vonatkozóan, milyen intézkedéseket kíván tenni a takarékos gazdálkodás, az ésszerű üzemeltetés érdekében, s ennek alapján október közepén esedékes ülésén dönt a kért pótlólagos támogatásról. Elkezdődött a bundaper tárgyalása Gyulán Nyújtsunk először is itthon kezet egymásnak! Németh Miklós miniszterelnök beszéde Világtörténelmi esélyt kaptunk a magyar történelmi és kulturális hagyományokból táplálkozó, ugyan akkor a kor követelményeinek is megfelelő új rendszer kiépítésére — kezdte beszédét a kormányfő. Ennek kell alárendelni mindent: pártós egyéni érdeket, választási időpontokat, egyéni vagy csoportakciókat! A kormány — a parlamentre és a társadalomra támaszkodva — feszített tempóban dolgozik. Hónapok alatt tettünk meg olyan dolgokat, amelyekkel a korábbi kormányok sok- sok éven keresztül birkóztak. Amit most e nemzet megpróbál, az páratlan vállalkozás. Járatlan az út, amire léptünk. A világnak tehát jó oka van arra, hogy figyelje, mire jutunk. Nekünk eközben nemcsak azt kell bizonyítani: képesekva- gyunik-e arra, amit vállaltunk, hanem azt is, hogy magára a vállalásra méltónak bizonyulunk-e. Méltóságot kell tehát tanúsítanunk, és történelmi felelősségünkhöz méltó alázatot. A nemzet szolgálatának alázata át kell hogy hassa gondolkodásunkat, tetteinket. Alázatról szólok, hogy elriasszak a megalázkodástól. Az alázat erőt, önfegyelmet^ követel, a megalázkodás gyengeséget, gyávaságot feltételez. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban felbukkant és felerősödött a' vád, hogy a kormány és a parlament sietségét nem az átmenet szolgálata, hanem önmaga, a régi politikai struktúra átmentésének szándéka vezérli. Súlyos vád volt, nem lehetett kézlegyintéssel elintézni. S ehhez már szükség volt az ügy iránti alázatra mind a kormány, mind az Országgyűlés részéről. S mi ezt vállaltuk. Vállaltuk, hogy felfüggesztjük a kemény munkával kidolgozott törvényjavaslatok benyújtását és megtárgyalását mindaddig, amíg azt a különböző pártok, szervezetek és mozgalmak magukkal és egymással megvitatják és kialakítják róla véleményüket. Az alkotmányos rend híveit, a parlamenti képviselőket, de még a kormány számos tagját is zavarba ejtette, hogy törvényadta jogainak gyakorlásában olyan erők korlátozzák, amelyek ugyan kétségbe vonják a parlament és a kormány legitimitását, de semmi sem támasztja alá az ő legitimitásukat. A helyzet valóban rendhagyó, de rendhagyó a történelmi feladat is! A parlament és a kormány megtette, amit vállalt, sőt többet is annál. De nem teheti meg, hogy készséggel magára vállal olyan szerepet, amelynek eljátszásával egyúttal megingatja a mindenkori alkotmányos rend érvényessége iránti bizalmat. A teljes körű megegyezésre mindig törekedni kell, de a demokratikus átmenet dinamikáját nem lehet attól függővé tenni! A nép választott képviselői e Házban ülnek, törvényt csak ők alkothatnak! Mert ha ezt a jogukat most bárki elvitatja, akkor azt bármilyen választáson létrejött, bármilyen parlamenttel szemben bárki ugyanígy megteheti. A jog tisztelete többet kíván, mint a saját akaratunk jogként való megfogalmazása. Ä kormánynak szüksége van egy erős önbizalommal bíró parlamentre, és a tisztelt Háznak semmi oka arra, hogy küldetését hitében meginogva feladja. A kormány — és meggyőződésem, hogy a parlament akaratát is tükrözi —, a nemzeti kerekasztal óhaja, hogy, a demokratikus átmenet békés, az új Magyar- ország pedig közös építmény legyen. S ennek most a parlament és a kormány közös tevékenysége a bázisa. Ketten alkotják azt a hatalmi centrumot, amelynek döntéseitől a gazdaság, a társadalom, az egész demokratikus átmenet sorsa függ! A kormány szilárdan eltökélt abban, hogy végigvigye ezt a folyamatot. A már megindult választási harc a politikai és eszmei csatározások idejét hozta el. Nekünk azonban azt kell biztosítanunk, hogy a politikai átalakulás csatazajában is őrizzük az ország működőképességét és ragadjuk meg az előrelépést segítő lehetőségeket. Ezt a kormányt a parlament választotta, a parlamentnek tartozik felelősséggel. És ha változott is a politikai helyzet, változott is a magyar társadalom politikai értékítélete, az új választásokig ez a parlament képviseli Magyarországot. A világ minden civilizált államában ez a rend. Gyorsan kell dolgoznunk, de nem szabad megkerülnünk semmiben sem a törvényes parlamentet. Ezt a pártoknak, az ambiciózus új vagy régi politikai csoportosulásoknak is tudomásul kell venniük. (Folytatás a 2. oldalon) Személytelen szavazás? Az újdonságok ülésszakának is nevezhetnék a mostanit. Am ezúttal nem a tartalmi kérdésekre kell gondolnunk. A képviselők — a hosszú hónapokon át tartó felújítási munkák befejeztével — visszatérhettek régi helyükre, az alsóházba. S most debütált az oly sokszor emlegetett és óhajtott szavazógép is. Ami azt illeti, ez a kezdet sem volt sima; első nekifutásra a szavazógép abszolút határozatképtelenséget mutatott, a képviselők nem kis derültségére. Felmerült az a kérdés is, hogy a szavazógép működtetésével „személytelenné" válik a voksolás, hiszen nem látható, hogy a képviselők közül ki nyomja Imeg az ■„igen”, a „nem" vagy a tartózkodik" gombját. Am kiderült: a berendezést működtető számítógép minden szavazás után „írásba adja”, a névszerinti voksolás listáját, Is az a parlament folyosóján folyamatosan figyelemmel kísérhető. Mindenesetre azt máris leszögezhetjük, hogy a szavazások körüli látványos huzavonák megszűntek, így sokkal több idő jut az érdemi munkára. II vád: különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés Néhány hónappal ezelőtt Győrben, majd Pécsett, később pedig Debrecenben foglalkoztatta különösen élénken a közvéleményt a bundaper tárgyalása. Ezeken a tárgyalásokon azonban döntően labdarúgók — köztük sokszoros válogatottak — és közvetlen irányítóik; edzők, szakosztályi vezetők. álltak a bíróság előtt. Ezt figyelembe véve is minden bizonnyal egyedülálló az a „bundaper”, amely tegnap délelőtt Gyulán a megyei bíróságon kezdődött. Sajátos, mert korábban elismert beosztású társadalmi sportvezetők alkotják a vádlottá kör döntő részét. — Hányán voltak? — kérdezték többen is a tudósítótól az első tárgyalási nap befejezése után. Nos, groteszk, éppen tizenegyen ültek a nyilvános tárgyalás érdéklő- dők számára fenntartott padsoraiban. A sajtót egy tájékoztató cédula várta: „A tárgyaláson felvételt készíteni csak az eljáró tanácselnök engedélyével szabad.” Amikor a tárgyalás bevezetőjeként dr. Garami Emil bíró ezzel kapcsolatban megkérdezte a vádlottakat, ilA vádlottak: Araczki János, Vantara János, dr. Gally Mihály, Kovács Mihály, Dénes Lajos, Botyánszkl Pál, Annus Vince, Kerekes Imre, Hegedűs Péter, Moch- nács Pál, Szarvas János, Csank János, Rattai József. letve védőiket, csak ketten, Araczki János és Hegedűs Péter (utóbbi a Haladás VSE volt kapusa) nem tiltakoztak a kép-, illetve hangfelvétel ellen. A vádat képviselő dr. Horváth Mihály főügyész nem ismertette a 40 oldalas vádiratot, ellenben összefoglalta annak tartalmát. Eszerint — mint az már sokak előtt ismert — Vantara János 1984- ben a Beruházási Vállalaton keresztül értékesített három, építkezésből kimaradt felvonót és az érte kapott 300 ezer forintot átadta Bo- tyánszki Pál szakosztályvezetőnek azzal, hogy fordítsa a labdarúgó-szakosztály javára. A pénz úgynevezett fedő pénzügyi művelettel a Békéscsabai Városi Tanács közműszámlájára került. (Folytatás a 8. oldalon) Pusztaföldvári hét BÉKÉS MEGYEI a NÉPÚJSÁG A pusztaföldvári hét keretében ellátogattunk három családihoz, akik kihasználva az olcsó telek adta lehetőségeket, házépítésbe kezdtek. Ki így, ki úgy látott munkához. Volt, aki zsebből fizetett, volt, aki kölcsönt igényelt. Egy dologban viszont mindenki véleménye megegyezett: hit és kétkezi munka kell ahhoz, hogy képesek legyenek maguknak otthont teremteni. Az írást Földvári fészek- rakók címmel, Lapunk 5. oldalán olvashatják. Továbbra is függőben az Előre támogatása
