Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2., szombat

TALLÓZÓ

'fcőRÖSTÁJ

„Észrevétlenül” működő államgépezet?

Mint a kenyérsütés, vagy a zoknigyártás

‘W/r?- A pártok helyett inkább a szalámis zsemlét választanám

(A Reform karikatúrája)

... Az állam, mint elkülönült erőszakszervezet, mint legfőbb komplex hatalmi centrum, valamiképpen a társadalmi élet olyan kikü- szöbölhetetlen kellékének bizonyul, amely a hagyományos osztályviszonyokat legradikálisabban felszámolni kívánó szocialista országokban is tovább erősödött, sőt ezekben erősödött meg igazán. A mindinkább előrehaladó demokratizálódás, a brutálisabb erőszak alkalmazásával szemben a gazdasági, kulturális, szociális viszonyok törvényes szabályozása nem a hatalom elhalására, hanem újabb, hatékonyabb — kevesebb súrlódási veszteséggel járó — formáinak kialakulására irányuló tendencia. Az állam egyik lényeges sajátossága — hogy ti. valamiféle elkülönült (specializálódott)

komplex központi főhatalom, az újabb, mind csiszoltabb formákban is csak erősödik, és semmiféle jel sem mutat e lényeg gyengülésére, vagy pláne elhalására.

A társadalmi munka- megosztásban centralizáltan elkülönült közfunkciókat továbbra is sokkal gazdaságosabb specializált szakigazKumorovitz L. Bernât 45 évese korában, 1945-ben lett akadémikus. A következő esztendőben, a még romos akadémiai székház egyik sarokszobájában székfoglaló előadását is megtartotta. Szövegét annak rendje és módja szerint nyomdába adta a Századok, de a folyóiratnak ez a száma nem jelent meg. Több mint négy évtized múltán nemrég fölkeresték a Századok szerkesztői, hogy megvannak a régi levonatok, ki fogják adni az elmaradt számot. Ez azonban már azután történt, hogy az Akadémia ez évi közgyűlése — hatálytalanítva az 1949. évi döntését — helyreállította a tudós tagságát.

— Hogyan is történt az 1949. évi jogfosztás?

— Nem volt görögtüzzel kísért dolog. Némelyek hamarabb tudták meg, mások később. Arra sem méltattak bennünket, hogy mindenkit értesítsenek. Úgy mondták, megreformálják az Akadémiát, és száznegyvenöt embert kiválogattak politikai, ideológiai szempontból. Ügy- nevezett tanácskozó tagi címet kaptunk, any nem jelentett semmit, azután már

gatási szervekkel megoldani, mintsem hogy ki-ki saját népfelkelő fegyverével, tűzoltószerszámával, egyéb eszközeivel és saját tudásával „make yourself” alapon vagy megannyi szövetkezetbe tömörülve lássa el e feladatokat. Ha pedig a centralizált specializálódás még nem is csak gazdaságosabb, hanem nagyobbrészt a gyakorlatilag elkerülhetetlen, egyedüli megoldási irány, akkor e mindenki érdekeit érintő közfunkció gyakorlása szükségképp lehetőséget is jelent arra, hogy a társadalmi érdekellentétek harcának középpontjába kerülő — időnként megoldhatatlanul kiéleződő — hatalmi kérdéssé is válhasson ...

A társadalmi igény ugyanis ma sem az, hogy az embert szigorúan kordában tartott, hülyévé agitált, lép- ten-nyomon rángatott, és bármikor ágyútöltelékként felhasználható alattvalóvá gyúrja az állam. Sőt, már ma, a világ már elért műszaki-gazdasági fejlettségi szintje is objektíve lehetővé teszi a szükséges társadalmi közfunkciók olyan kiélezett társadalmi méretű konfliktusok nélküli, valónem is említették. A székfoglalóm sem jelenhetett már meg. Később a szerkesztő, Berlász Jenő professzor adott egy megőrzött korrektúrát. Ezen aztán tovább dolgoztam. E jócskán kibővüli* munka a középkori — XI—XII. századi — magyar magánjogi írásbeliségről szólt, s először németül jelent meg 1960-ban a nemzetközi történ észkongresszus tiszteletére. Hát, persze, akkor már sok mindenen túl voltam. Én, ugye, premontrei szerzetes vagyok. Egy éjszaka elvitték az egész házunkat.

— A rendházat?

— Mind, aki ott volt a Horánszky utcában, a diákokat is. Mert volt ott egy kis egyetemista kollégiumunk, én vezettem. Én éppen egy fogságból megjött barátomhoz voltam meghíva vacsorára. Az nagyon későin kezdődött, s a végén reggel értem haza. Rendőr állt a kapuban, kérdezte, mit akarok. Hát, mondom, hazajöttem. „Jézus Mária, szaladjon el!” — válaszolta. De csak egy távoli rokonom volt itt, szívbajos, idős házaspár, nem ijeszthettem meg őket. Hát egy iskolatársamhoz

ban szakmai jellegű ellátását, amelyet az egyszerű polgár szinte észre sem venne. Elkülönült, specializált, komplex apparátusként nem szűnhetne meg, de abban a másik lényegi, sőt, fontosabb értelemben már ma is növekvő mértékben „elhalhatna” az ősi állam, hogy mind több közfunkció nagyobb társadalmi konfliktusokkal járó közüggyé válás nélkül is működhetne. Legalább olyan simán, mint ma a tűzoltóság, az árvízvédelem stb., vagy még inkább úgy, mint a kenyérsütés, vagy a zokni, a rágógumi és ezer más apróság gyártása. A hatalom, mint a hatáskörök élethalálharcának spontán kiéleződő értékrendszere, valóban minimalizálható. De újra és újra is csak időlegesen minimalizálható, és csak olyan mértékben, ahogy az egyes hatalmi törekvések összességét, mint hatásköri rendszert, az általánosabb, átfogóbb objektív emberi érdek mind átgondoltabb, mind korszerűbb politikai rendszer elérésével uralni tudja... (Liska Tibor: Szent barmunk — a politika alaprendje című könyvéből)

mentem, és a rokonsága kétségbeesett, hogy veszélyeztetem őket. Meleg éjszakák voltak, elindultam Budakeszi felé, hogy a szanatórium parkjában húzódjam meg. A Moszkva téren azonban találkoztam egy kémikus kollégámmal, aki régebben otthagyta a rendet.

... Valamiképpen mégis hiányozhattam, mert az én tárgyaimra szükség volt a levéltárosképzéshez. Így aztán egyszer csak üzenetet kaptam, hogy adjak be pályázatot kandiidatúrára. Hát én az akadémiai székfoglalómat akartam beadni, de a pártfogóm azt mondta, hogy az kevés, „vastagabb” munka kell. Ekkor az 1848—49. centenáriumára készülő Emlékkönyv részére az Akadémia megbízásából megírt, de az 1949-ben rendszeresített új államcímert „sértő”, s ezért mellőzött „A magyar címer és nemzeti színeink múltja” című monográfiámat- nyújtottam be.

... 1959-ben — visszahívtak az egyetemre a régészetre, majd a levéltári szakra. Címzetes egyetemi tanár lettem, s 1957-től a Budapesti Történeti Múzeumba kerültem szakértőnek, mert készült Budapest története, s latinul értő szakember kellett. Egy évig még főigazgató-helyettes is voltam, tudományos főmunkatársként mentem nyugdíjba ... (Németh Ferenc; Élet és tudomány)

Ellenzéki

napilapot

terveznek

Szegeden

Minden bizonnyal Szegeden jelentetik meg az első vidéki ellenzéki napilapot. A rendkívül tőkeigényes és kockázatos vállalkozás hátteréről az egyik leendő lapalapítót, dr. Bába István szegedi ügyvédet kérdeztem.

— Miért vágta ilyen kemény fába a fejszéjét, amikor praktizálásából nyugodtan megélhetne, ahogy kollégái mondják, pihenhetne a babérjain?

— Az ok egyszerű. Szükség van olyan napilapra Szegeden is, amelyik az ellenzéké. No persze nem olyan sajtóra gondolok, ami ócsárolja a rendszert, az MSZMP-t. Kulturált, európai színvonalú, a legfejlettebb nyomdatechnikán alapuló újságot akarunk csinálni, amit nemcsak Szegeden, hanem Dél-Magyarországpn, Csong- rád, Bács-Kiskun, Békés megyében, sőt később országszerte is terjesztenek. Az elhatározás akkor született meg bennem a lapalapításra, amikor béléptem a Kisgazdapártba. Akkor gondoltam először arra, hogy a párt programját, állásfoglalását ismertetni kell a nagy- közönséggel. Nincs helyiségünk, és valószínű sokáig nem is lesz, tehát nem tudunk kapcsolatot teremteni az emberekkel. Egy párt pedig csak akkor lehet népszerű, ha a tömegbefolyása növekszik.

— A Kisgazdapárté lesz tehát a lap? Vagy nem?

— Egy részvénytársaságé.

— Ki finanszírozza a tízmilliókat a rendkívüli vállalkozáshoz?

— Amikor a lap alapítását elhatároztuk, azzal is 'tisztában voltunk, hogy egy napilap elindításához sok pénz kell. Arra gondoltunk, hogy megfelelő nyomdai háttérrel az újság fenntartásához szükséges tőkét is előteremtjük. Külföldi tőke közreműködésével nyugatról behozzuk a legkorszerűbb gépeket, amelyek nemcsak újságot nyomtatnak, hanem különböző bérmunkákat végeznek Nyugat-Európának is... [(halász) ; Magyar Nemzet]

Husi — Cicus

Külföldi lapokban tallózva érdekes dolgokat olvastunk dcciolináról. Leszámítva, hogy a pornósztár gyakran maga terjeszt hihetetlen történeteket életéről, azért akad egy-két figyelemre méltó sztori Husikáról.

A londoni Daily Express korábbi számában „1 was a red spy” — vörös kém voltam —, dicsekszik a ma 37 esztendős Staller Ilona. Természetesen még akkor volt ügynök, amikor Budapesten élt, s az egyik fővárosi szállóban „dolgozott”. Elmondása szerint a hetvenes évek elején nyújtott szolgáltatásokat egy igen fontos amerikai politikusnak és feleségének. A férfi később öngyilkos lett. Ennél jóval részletesebben ír a történetről a nyugatnémet Neue Revue. Ha igaz, akkor a kis Ilonka, még tinédzserként, az egyik hotel szobacicájaként dolgozott. Cicciolina „Hotel lngria”-ként jelzi az intézményt. Ilyen nevű szállóról nincs tudomásunk. Az viszont tény, hogy a későbbi politikus-pornósztár /pályáját a budapesti Intercontinentalban kezdte szobalányként, gondnoksági alkalmazottként ... (Mai Nap)

Balaton

„Szezonvégi

Alacsony nívó — drágán

... Az elmúlt évek statisztikája szerint már egyre kevesebb a vendég, de még egyre nagyobb a bevétel. Elképzelhető, hogy az idei szezon zárásakor a bevétel grafikonja is lefelé indul

__

S

zemmel láthatóan kevesebb a nyaraló, mint tavaly, és sókkal kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt. (A Balatonnál — a szerik.) A „gazdag” keleti turisták tömege eltűnt, a „szegény” nyugati turisták pedig nem szórják a pénzt. Ami a legfeltűnőbb: kevés a fiatal, a diák, a tinédzser. Sehol a régi zsúfoltság, sehol nem kell sorba állni, az éttermekben, presszókban több a felszolgáló, mint a vendég. Ez azonban nem változtatott a megszokott modor minőségén, mosolytalanul löki elénk az ételt egy savanyú lány a kisvendéglőben, amikor pedig fizetünk, mi savanyo- dunik el.

Hogy a kép világos legyen, közreadom „nyaralásunk” egynapi költségvetését. Elő- rebocsátva, hogy nem vagyunk gazdagok, és nincsenek luxusigényeink. Másod- magammal, fotóriporter kollégámmal érkeztünk a tópartra. Valahol aludni kell, egy másodosztályú szálloda kétágyas szobája mellett döntöttünk. Két heverő, a fürdőszobában éppen nincs meleg víz, az ágynemű foltos, pókok a falon: 1250 forint ... Megérkezésünk után elsétáltunk a szabadstrandra, de a vízbe belemenni nem volt gusztusunk. Vihar utáni állapot, a parton törött ladikok deszkahulladéka, a hullámok a hínár és a nádszezon

torzsák között döglött angolnákat ringatnak. Elhagyott sörösüvegek, bűzlő konzervdobozok, kevés ember is nagyon tud szemetelni. Talán az északi part tisztább ... Irány a komp, az útiköltség (két személy és egy kisautó)* mindössze 160 forint oda-vissza. A strandbelépőnk 40- forint. Iszunk két kávét és két kólát a büfépultnál: 60 forint. Pisilni megyünk: fejenként 5 forint. Később megebédelünk egy olcsó kisvendéglőben (leves, rántott szelet krumplival, hozzá egy üveg sör) : 600 forint. Délután egy- egy fagylalt: 30 forint. Vacsora helyett kétszer 10 dkg sült hal savanyúval, kenyérrel: 80 forint, aztán benézünk egy diszkóba (120 forint), és egy-egy sör mellett dorbézolunk: 160 forint. Rövid időre mellénk ül egy lány, azt mondja, helyesek vagyunk, s megkérdezi, melyikünknek tetszik kétszáz márkáért.

Inkább aludni indulunk, a lány különben is sárga fogú és izzadságszagú, s jól tudjuk, a nemi betegségek némelyikét gyógyítani tudó doktorok sem olcsók.

Ennyit az árakról. Persze, akad olcsóbb, és még rosz- szabb szállás, nem muszáj csónakot vagy szörföt bérelni óránként 60-80 forintért, s nem kötelező vécére se menni, a vendégek többsége a vízbe vizel, vagy a fatöveket locsolja. Ha spórol az ember, napi négy-ötszáz forintért is elvegetálhat a Balaton mellett... (Szántó Gábor: Ifjúsági Magazin)

Praktikus köpönyegek

Egyik felén reformer, másik felén rendpárti

.. . Vojtek bácsi, a külvárosi szabó el is vállalta, s utána még jó pár évig szolgált a kifordított köpeny, mígnem a visszája is kl- rongyolódott. Elvittük hát az öreg szabómesterhez, hotgy fordítaná vissza, de Vojtek bácsi erre már nem volt hajlandó.

Kijelentette, hogy köpenyt csak egyszer lehet fordítani.

Amiből arra lehet következtetni, hogy még egy olyannyira tapasztalt szabómester se láthat mindent előre.

Igenis lehet, akár többször is fordítani, csak köpeny helyett célszerűbb köpönyeget viselni. Hogy példát is mondjak? Ez elég nehéz. Mámiilit, hogy melyiket válasszam a tengernyi közül.

Itt van mindjárt Lajos bá’, aki cserkészként kezdte anno, nagyon rég. Tegyük föl, hogy ez volt a színe a köpönyegének. Igen, ám, de jöttek a fényes szelek és Lajos bá’ úttörővezető lett. Ez lett a köpönyege visszája. Csakhogy Lajos oá’ észrevette, hogy újfent más szelek kezdenek fújdogátnl és eszébe jutott, hogy 0 voltaképpen cserkésztiszt. S ez már megint a köpönyeg színe. Vojtek szabó foroghat a sírjában.

Még más is. Még maga Marx is, akitől idézni lehet, hogy a kts- árutermelés napról napra szüli a kapitalizmust (köpönyeg színe.). Meg azt, hogy a nagyüzemi termelés mellett a lakosság ellátására szükség van kisárutermelésre is (köpönyeg visszája). Kis idő múlva meg azt. hogy a kisárutermelés mégiscsak szüli a kapitalizmust, de legjobb esetben is a Bosnyák téri maffiát (köpönyeg színe).

Igazán divatos viseletnek számít a politikus köpönyeg. Ez többféle fazonban készülhet, de mindegyik hordható fregoliként is. Egyik felén reformer, másik felén rendpárti. Tegnapi oldal fundamentalista. egy fordítás és máris liberális. Felettébb praktikus a fregoli történészköpönyeg, ellenforradalom vagy népfölkelés esetére egyaránt alkalmatos ... (Arkus József; Pesti Divat)

Kumorovitz L. Bernât

Akadémikus pályaakadályok