Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
IkÖRÖSTÁJEXKLUZÍV 1989. szeptember 2., szombat Kitörési utak Mi a közös az egyiptomi, a kubai és a magyar gazdaságban? Piacgazdaság a piramisok tövében?! A címbeli kérdésre a közgazdász _ mat ematikus, kutató válaszol az alábbiakban, felhasználva azokat a tapasztalatokat, amelyekre a Tudományos Akadémiák közötti egyezmények alapján egyéni tanulmányútjain tett szert a számunkra egzotikus országokban. Az írás a lehetséges kitörési pontok mellett új megközelítésben elemzi Békés megye lehetőségeit a felzárkózásra. Bürokrácia itt is, ott is Mi az, ami Egyiptomban és Kubában, ebben a két, nemcsak földrajzilag távoli, hanem történelmi múltjában, természeti viszonyaiban, gazdasági lehetőségeiben, társadalmi rendszerében is tőlünk, de egymástól is jelentősen eltérő országban közös, és ami számunkra is mondanivalóval bír? A leegyszerűsített válasz: hasonlóak a gazdaság" bürokratikus koordinációjából, az adminisztratív gazdaságirányítás túlsúlyából származó feloldhatatlan ellentmondások. Ezért érdekesek azok a tapasztalatok, amelyek a két eltérő modernizációs pálya megvalósításából, Kubában, a központi irányítás erősítéséből, míg Egyiptomban a piaci viszonyok térnyeréséből adódnak. Mindkét ország az ötvenes években a függetlenség kivívása után háborús helyzetben találta magát. Kubában a disznó-öböli incidens, a rakétaválság, a tőkés országok embargója, Egyiptomban pedig a szuezi válság, az állandósuló arab—izraeli konfliktusok nehezítették meg az önállóvá válás első lépéseit. Mindkét ország vezetése — részben a háborús fenyegetettség hatására — az egyenlőtlenségek és ellentmondások feloldását, az elmaradottság felszámolását a „szocialista” tervgazdálkodástól remélte. A gazdaság irányításakor alapvetően hasonló elvek érvényesültek, az állami tulajdon elsődlegessége és az önellátásra törekvés mellett a saját — főleg a mezőgazdaságtól és a lakosságtól elvont — erőforrásból való erőltetett iparosítást, elsősorban a nehézipar fejlesztését tűzték ki célul. A tervutasításos, bürokratikus gazdaságirányítás tehetetlensége a hetvenes évek elejére mindkét országban állandósította a válságot. Ettől az időtől számíthatjuk a párhuzamok megszűnését, mivel az egyre élezedő válság megoldására eltérő módszereket alkalmaztak. Kubában a tervutasításos rendszer hatékonyságának javulását az adminisztratív irányítás erősítésétől remélték. Egyiptomban az „el-infitah” (nyitás) szakított a korábbi gazdaságpolitikával, szélesre tárták a kapukat a külföldi tőke beáramlása előtt, és megkímélték a gazdaság liberalizálását a piaci verseny felélesztését. Se a sztálinizmus, se a piacgazdaság... Milyen eredményeket tudnak felmutatni az eltérő gazdaságpolitikák? Az egyedi feltételektől elvonatkoztatva sommásan úgy fogalmazhatunk, hogy Kubában (mint Ke- let-Európa minden országában) a válság állandósult, a sztálinista módszerek alkalmazását mind a gazdaság, mind a társadalom megsínyli. Az üzletek üresek, az alapvető élelmiszereket és háztartási cikkeket jegyre lehet kapni, illetve egyes boltokban az eredeti ár többszöröséért, tartós fogyasztási cikkekhez nagyon nehéz hozzájutni, az éttermek előtt órákig kell várni stb. A lakosság türelmét keményen próbára teszi még a burjánzó korrupció, az óriási méretű bürokrácia, és az állandó háborús készültség. Állítólag, legalábbis a veziető réteg megnyilvánulásai szerint, változásokra nincs szükség a reformok (peresztrojka) megvalósítása későbbi generációk feladata. A másik út sem tekinthető eddig sikeresnek, mivel Egyiptomban sem hozták meg a várt eredményeket a piacgazdaság kialakítására tett erőfeszítések. A külföldi tőke csak mérsékelt tempóban áramlik be az országba, azt is elsősorban a szálloda- és szórakoztatóiparba, illetve ingatlanokba fektetik be. Az utóbbi évtizedben a társadalmi különbségek rendkívül megnőttek, bár az üzletek kínálata elfogadható, a tehetős rétegek mellett a nagy tömegek középkori nyomorban tengődnek. Az ország jelentős mértékben eladósodott, félbehagyott építkezések és beruházások láthatók sok helyen. Minek tudható be, hogy a világpiaci nyitás, a piaci verseny kinyilvánítása nem mutatkozik meg a teljesítményekben? Két, egymást erősítő tényezőt emelhetünk ki. Egyrészt a piaci verseny feltételei még csak elvétve jöttek létre, másrészt a bürokratikus apparátusok, intézmények befolyása nem csökkent, intézkedéseikkel ellehetetlenítik a vállalkozásokat, gúzsba kötik az ipar döntő részét alkotó állami ipart. A két ország gazdasági helyzetének vázlatos bemutatásából is érzékelhető, hogy a tartalékait felélt bürokratikus gazdasági irányítás csődjét, akárcsak Magyarországon, nagyon nehéz felszámolni. A kubai példa (amint közelebbi országoké is) egyértelműen igazoltja, hogy ebből a zsákutcából adminisztratív centralizációval, a „rend és fegyelem” diktatórikus megvalósításával kijutni nem lehet. Az egyiptomi tapasztalatok pedig arra intenek, hogy a modern piacgazdaság önmagától nem, vagy csak hosz- szas vajúdás után születik meg. Nem elég a világpiaci nyitás, az adminisztratív korlátok lebontásával a gazdaság „felszabadítása, hanem évek hosszú során át létre kell hozni céltudatos határozott gazdaság- és társadalompolitikával a modem piacgazdaság feltételeit. Békés megye esélyei A fentiek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Békés megyében mennyiben vannak meg az eredményes piacgazdaság működési feltételei, és van-e esélyünk a fejlődésre, avagy az elmaradottságunk konzerválódik? A kérdés második felére tudományos igényű választ adni nem lehet. Habár megyénk helyzetét elsősorban az országos döntések alakítják, mégis nagyon sok múlik a helyi vezetés politikáján, mint a „lehetséges művészetének” alkotó művelésén. Korábban az fogalmazódott meg, hogy megyénk elmaradott és fő törekvésünk a fejlettebb térségekhez való felzárkózás. Napjainkban ez a törekvés új tartalmat nyert, az egyre mélyülő válság minden térséget sújt, a régi értelemben egyre kevésbé beszélhetünk fejlett és elmaradott megyékről. Vajon az eddig kiemelten fejlesztett iparvidékek tömeges munkanélküliség rémétől fenyegetett, panelcsodákban élő lakossága van-e kedvezőbb helyzetben, avagy a mindig magukra hagyott térségek csak saját erejükre, találékonyságukra számítható polgárai? Egy hagyományosan jól menő vállalkozás Kubában A válságok egyik legfontosabb jellemzője, hogy a visszaesés alatt zajlik le egy olyan erőgyűjtés, amely a következő fejlő-< dési periódus alapjául szolgálhat. A közeljövőben dől el, hogy nyertesei, vagy vesztesei leszünk az átalakulásnak, hogy menynyire lesz kedvező számunkra a piacgazdaság esetleges felélénkülése. A piaci verseny alapfeltételei csak elvétve vannak jelen az egész országban, napjainkban folyik a versengés az új fejlődési pálya legfontosabb anyagi-műszaki feltételének, az infrastruktúrának a megszerzéséért. A kiemelt fejlesztések úgy is érthetők, mint az érintett megyék és térségek erőfeszítései a fejlett infrastruktúráért, a következő évek kedvező pozíciójáért. Manapság megyénkre sokan úgy tekintenek, mint a válságtól egyre inkább sújtott területre, mivel kiemelkedő fontosságú a válságágjazatok közé sorolt agrárágazat (főleg élelmiszertermelés) és a szocialista országokba szállító iparvállalatok vidéki telephelyeinek termelése. Ezzel a megállapítással nem érthetünk egyet, mivel elsősorban nem az agrártermelés van válságban, hanem a mennyiségi termelést erőltető, a nagy szervezeteket létrehozó és saját hivatali érdekei szerint működő■ adminisztratív irányítás és a kereskedelem. Piaci viszonyok mellett valószínű, hogy az agrárszféra is átalakul; mást, kisebb tételekben, olcsóbban keli előállítani, esetleg új vállalkozási formákban. Viszont az élelmiszer megmarad „kemény árunak” a világpiacon, így a belső ellátás stabilizálása mellett exportcikként is számolhatunk vele. Az ipari telephelyeket sem lehet együttesen megítélni, mivel az eszközöket átvéve többségük önállóan is eredményesen tud gazdálkodni, amire példa sok régóta működő ipari szövetkezet a megyénkben. Békésben, éppen a kisebb gazdálkodó szervezetek miatt, látványos szerkezetváltásra, felszámolásokra várhatóan nem kerül sor. Az prognosztizálható, hogy a piaci igényeket figyelembe véve elsősorban a jelenlegi vállalatokon belül lesznek lényeges átrendeződések, létszámleépítések, illetve új kis- és középvállalatok alakulnak. Az új vállalkozások a komparatív előnyök alapján főleg a szolgáltató szférában jönnek létre, valamint fogyasztási cikkek gyártására, mezőgazdasági termékek feldolgozására szakosodnak. A piacgazdaság megyei feltételei Ahhoz, hogy megyénkben is hatékonyan működjön a piacgazdaság, versenyképesek légyének a vállalkozások, négy feltétel egyidejű megléte mindenképp szükséges (mint az árutermelő gazdaságok kialakulása óta mindenütt) : tőke, szakképzett munkaerő, fejlett infrastruktúra és piaci információ. Ezt mindenki tudja, de a valóságban ez vajon hogyan fest? Nemzetközi szervezetek Egyiptomban dolgozó néhány szakértőjével folytatott elbeszélgetés alapján három olyan kulcsterületet emelhetünk ki, amit fejlesztve a területi állami vezetés elősegítheti a helyi gazdaság megerősödését: a pénzügyi élet fellendítése, az információgazdaság kiépítése és a menedzserképzés ösztönzése. Alapelív, hogy mindhárom területen gazdasági érdekek alapján szerveződő vállalkozások jöjjenek létre, a területi (megyei, városi) állami irányítás,, amely szükségszerűen bürokratikus, erőteljesen ösztönözze a létrejöttüket, de csak gazdasági eszközökkel befolyásolhassa őket. Ilyen piaci eszközök: irodák, előkészített telkek, eszközök kedvezményes ' bérbeadása, alaptőke jegyzése (részvénytársaságoknál), adókedvezmények stb. A pályázatok elbírálásakor pedig külső szakértőkből álló bizottságot kell megbízni. A pénzügyi élet fellendítése alapvető fontosságú, mivel a tőkemozgás gyorsasága, ezáltal a piaci alkalmazkodás és főként a bankszféra fejlettségének függvénye. Nemzetközi tapasztalat, hogy piacgazdaságban a piaci, üzleti információkat legeredményesebben a pénzügyi szféra gyűjti össze, értékeli és közvetíti akcióin, hitelein keresztül a vállalkozások* felé. Szükség lenne regionális bankokra is, mivel egy helyi bank sókkal „érzékenyebb” az adott térség problémáira, mint valamely fővárosi bank kihelyezett, döntéseiben erősen korlátozott fiókja. Egyiptomban a világpiaci nyitás után rövid idő alatt pénzintézetek tucatjai jöttek létre, ugyanúgy, mint a távol-keleti prosperáló országokban. A pénzügyi szférához sorolhatók azok a szervezetek is, amelyek a pénzvilág és a termelés között helyezkednek el, üzlethálzak stb. Megyénkben több olyan áfész található, amely sikeresen kereskedőházzá válhat rövid idő alatt. Az információk elérhetősége és gyors fel-., használása fél üzleti siker. Nem szabad várni a távközlés időigényes teljes körű fejlesztésére, hanem információs szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások, irodák megalakulását kell ösztönözni az igények kielégítésére. Ezek az irodák egyrészt fel lennének szerelve képtávírókkal, telex- és telefonvonalakkal, másológépekkel, illetve számítógépeken keresztül a magyarországi és külföldi adatbázisokat (tőzsdei információk, üzleti hírek stb.) is el lehet érni. Másrészt felkészült gazdasági szakembereik (közgazdász, jogász) bármilyen üzleti tanácsadásra vállalkoznának, illetve megszereznék őket.. Lényeg az, hogy nyugati színvonalú üzleti szolgáltatásokat nyújtó, fejlett technikával felszerelt központok létrehozását kellene támogatni, amelyek eszközeit, tárgyalóhelyiségeit, szolgáltatásait (tanácsadást, tolmácsolást) megfelelő díjazás fejében igénybe lehet venni. A harmadik kulcsfontosságú terület a vállalkozásokban vezető szerepet betöltő szakemberek, menedzserek felkészítése. Ügy tűnik, hogy az oktatásunkban legnagyobb gond a felsőfokú képzés rugalmatlansága, specializáltsága, a nyelvtudás hiánya és a továbbképzések esetlegegessége. Az emberiség tudása néhány évente megduplázódik, új elveken működő technikákat, technológiákat alkalmaznak. A piaci versenyben csak azok a vállalkozások maradnak talpon, amelyekben a szakemberek állandóan hozzájutnak az új információhoz, továbbképzik magukat. A megyénkből továbbtanuló fiataloknak csak a töredéke tér vissza, a szak- emberhiányt enyhítjük, ha a megyei felsőfokú képzést nyújtó intézményekben a profilt rugalmasan bővítjük, jelenleg a legégetőbb a konvertálható tudású üzemgazdászok hiánya. Másrészt a meglevő szakembereket kell nagyobb követelményekre felkészíteni. széles körben elindítva a pillanatnyi vállalkozási érdekekhez idomuló, helyben folyó tanfolyamok, népfőiskolák stb szervezését. Egyiptomban az elmaradott térségekben a nemzetközi szervezetek több felnőttoktatási centrumot hoztak létre, ahol korszerű mezőgazdasági, egészségügyi, jogi. stb. ismeretektől kezdve a számítástechnikáig mindent oktatnak, előadásokat, bemutatókat és kiállításokat szerveznek. A tudás felértékelődik Az elkövetkező években az infrastruktúra mellett egy adott térség fejlődésének mozgatórugója főként a szellemi potenciál, amely nemcsak szaktudást, hanem munka- kultúrát és -fegyelmet, kezdeményező- és szervezőkészséget, az intelligencia szintjét stb. is jelenti. Várható, hogy Magyarországon is csak akkor jelenik meg jelentősebb külföldi működő tőke, ha a fogadására és kezelésére felkészültünk. E célból Egyiptomban külföldi alapítványok támogatásával több új egyetemet hoztak létre, amelyek közül legnevezetesebb a Kairói Amerikai Egyetem, ahol a diákok amerikai profesz- szoroktól angol nyelven tanulják a legkorszerűbb ismeretieket. Az egyetemi oktatáson kívül (pl. Asszuántól délre a pusztában építették fel az Afrikai Egyetemet, ahol a hallgatók egy része külföldi) a vidéki tudományos kutatásokat is erőteljesen támogatják, mivel csak a helyi feltételek alapos ismeretében lehet megalapozott döntéseket hozni. A vidéki (legltöbb esetben nemzetközi) kutatóintézeteknek a kutatási eredmények elérése mellett legfontosabb feladata a helyi problémák széles körű elismertetése és az országos közvélemény megnyerése. Magyarországon a válság mélyülésére lehet számítani, a szocialista piacgazdaság feltételeinek, intézményeinek kialakítása évek szívós munkáját igényli. írásommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a helyi kezdeményezések szerepe egyre jelentősebb lesz, a válság okozta feszültségeket mérsékelni lehet, idejében és átgondoltan lépve nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is lehetünk a gazdaság átalakulásának. Dr. Lengye! Imre, az MTA Regionális Kutatási Központja Alföldi Kutatócsoportjának (Békéscsaba) tudományos munkatársa
