Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1989. szeptember 20., szerda flz életveszély árnyékában Aládúcolt oktatás Riasztó képet mutat Gyulán az Árpád utcai öreg iskola- épület. Aki magától nem tudná, hogy itt tanítás folyik, a tábláról nem jöhet rá; eltakarja a homlokzatot egy csomó deszka a járdától az esőcsatornáig. A kapun belépve ugyan­ez a látvány fogad: sűrűn aládúcolt átjáró. Az iskolaépület Kálvin utcai hátsó faláról már úgy lepergett a vakolat, hogy félő, hamarosan lyukakon lehet ki- és bekukucskálni az udvari rész tantermeibe. Ezen az oldalon járdasziget nincs, a gépkocsik közvetlenül a fal mellett dübörögnek cl. (Az iskola többször pótolta már a gázkonvektorok szellö- zőnyílásáinak lesodort rácsait.) A száz-száhúsz éves épü­let Árpád utcai részében már nem tanítanak. Az ud­vari szárny még nem élet­veszélyes, ezért négy osztályt fogad be. Bordás Antalné igazgatónővel benézünk mindegyikbe. Nem tűnnek rosszabbnak a város egy-két iskolájának tantermeinél, ki­véve a csapnivaló szellőzte- tési lehetőséget és a folya­matosan égő villanyokat. „Gyulán a 3. számú álta­lános iskola harmadik és negyedik osztályosai... szük­ségtantermekbe járnak, az épület aládúcolt, a falak om­ladoznak, lyukacsosak, az ebédlőben is tanítás folyik. A szülők a körülményeket egyenesen borzasztónak tart­ják és nem értik...” — hív­ták fel szerkesztőségünket. A szemle után az igazga­tónővel a „tanáriban ülünk le. Az udvari folyosó talp­alatnyi vége ez, kívülről re­pedt, belülről még eltakarja a jótékony mész. A nevelői szoba határait függöny jelzi, s újabb sötét függönyöket húz a nebulókra az átöltö­ző is. mert ide nyílik az utolsó tanterem ablaka. — Az eiső terem nevelője — az ő helyiségük szomszé­dos az aládúcolt épületrész- szel — naponta aggodalom­mal figyeli, van-e újabb re­pedés? — mondja Bordás Antalné. — Az. az osztály pedig, amelyik most az ebéd­lőben tanul, minden délben kiköltözik. Rágondolni is rossz, mi lesz télen,-amikor nem mehetnek ki a gyerekek az udvarra? Rá­adásul ennek a teremnek az ajtaja közvetlenül az udvar­ról nyílik . . . A gyulai 3. sz. iskola 1986-ban kapta meg ezt az épületet, örültek neki na­gyon, mert akkor még nem látszott, hogy a végóráit éli és mert a város legnagyobb alapfokú intézménye akko­riban hét (!) helyen műkö­dött. Szerencsésnek érezték hát magukat, mikor nekik juttatták az Apor téri volt tanyasi diákotthon épületét Aki nem tudná, ez iskola . .. és ezt. Vége lett a különbö­ző intézmények süppedős fo­teljeiben a gerincpróbáló ücsörgésnek. Vége az ebédet megelőző és követő, egész­ségügyi” sétáknak, ha esett, ha fújt. 1988 nyarán látták meg az első repedéseket. Az iskola jelezte a művelődési és a műszaki osztálynak, s az utóbbi javaslatára statikusi vizsgálatot kért, amely meg­állapította, hogy az épület nem közvetlenül életveszé­lyes. A szakvélemény a fel­újítást azonban nem java­solta. mert állaga olyannyi­ra elavult, hogy többe kerül­ne a rekonstrukció, mint új építése. Csend lett, csak a repedések nőttek tovább. Az iskola újabb vizsgálatot kért, s az 1988 decemberében az Árpád utcai részen már köz­vetlen életveszélyt állapított meg. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az udvari szárnyak átmeneti használhatóságára. Az iskola azonnal az ebéd­lőbe költöztette a veszélyes helyen levő tanulócsoportot. A műszaki osztály hivatalo­san is elrendelte a két szol­gálati lakás és az egy tan­terem kiürítését és aládúco- lását az életveszély meg­szüntetésére. Gerendányi fa­cölöpök kerültek a homlok­zati helyiségekbe, kívül-be- lül megerősítve a falakat. Az életveszély tehát el­múlt, csak az igazgatónő, az ..átmeneti” épületrész peda­gógusai a gyerekek szülei figyelnek, aggódnak, sőt, joggal háborodnak fel. Ilyen körülmények között? Bordás Antalné pedig azt szeretné tudni, meddig? A 3-asban gondolkoztak, hová vihetnék a gyerekeket. Váltakozó ta­nítást az iskola nem vezet­het be, mert tantermei egész nap foglaltak. Magas a nap­közis csoportok száma, a „zsolnais” osztályokban dél­után is tanítanak. Kérjenek más iskoláktól segítséget? Szórják szét az összeszokott közösségeket? Az igazgató­nőnek volt egy javaslata, alakítsák át a pártházat, de a szakértők szerint abból iskolát nem lehet csinálni. Több ötlete nincs. Ez is az iskola, a Kálvin utca felől A szerző felvételei Horváth Béláné, a városi tanács művelődési és sport­osztályának megbízott veze­tője azzal kezdi,, hogy a ma­gas tanulói létszám miatt összesen tizennégy szükség- tanterem működik a város­ban. minden iskolának jut belőlük. Míg a tanulók szá­ma nem csökken — ami alapfokon várható — egyet­len szükségtanteremről sem mondhat le az oktatás. Igaz, az Árpád utcai épület rossz állagáról régóta tudnak, mégsem nélkülözhették. Mi­kor az életveszélyes állapot­ba került, aládúcolták, mert az udvari rész még használ­ható maradt. Mi lesz az épü­lettel? A belváros képének megőrzése miatt a részletes rendezési tervben védelemre javasolt. Ezért a műszaki osztály az Országos ^lűem- lékfelügyélőség állásfoglalá­sát kérte — s várja két hó­napja — mi legyen: lebont­hatják. vagy felújítsák? A művelődési osztály a várha­tó magas rekonstrukciós költségei miatt először le­bontását, majd a tanterem­helyzetet áttekintve mégis felújítását kérte. E célra a város tanácsa meg is szava­zott több mint 1 millió fo­rintot. Közben elkészült a felújítás költségvetési terve, amely 5,4 millió forintra rúg. Ennyi pénzük nincs, de ha megérkezik az OMF vá­lasza, és a felújítás mellett szól, a művelődési ágazat megpróbálja előteremteni. Az osztályvezető, aki már számbavétte az iskolák zsú­foltságát, azok nevelési cél­kitűzéseit, a gyerekek érde­keit, nem talált jobb meg­oldást annál, minthogy az a négy osztály továbbra is itt taniUjon, míg az ügyintézés tart és végleg dönteni lehet. Ha az udvari szárny állapo­ta tovább romlana. azonnal kényszerlépéseket tesznek. Az Árpád utcaiak naponta lesik a repedéseket. Tavaly a gyulavári általános isko­la Rajk László utcai épüle­tét kellett kiüríteni. Aggasz­tó állapotban van a kastély egykori cselédszárnya, amely az egészségügyi szakiskola kollégiuma; az 5.. sz. iskola .Jókai és Dürer utca sarkán levő épülete: a máriafalvai iskolát sem lehet mutogatni. Igaz, vannak jobb állapot­ban levő oktatási intézmé- nvek. sőt új iskolákat is épí­tettek a városban. Mindez azonban aligha vigasztalja meg azokat a szülőket, akik­nek a gyerekei az életveszély árnyékában tanulnak. Ideje lenne a jövő évi költségve­tést már úgy összeállítani, hogy ne az legyen a vég­eredmény: itt, meg ott „nincs pillanatnyi életve­szély” ! Szőke Margit Messze van a tankönyv a tudománytól Csehszlovákiai történészek Békéscsabán Pályázat emblémára (Folytatás az 1. oldalról) leit. De a bizottság termé­szetesen nem hozhat köte­lező határozatot a másik fél számára. Mégis mindkét részről elmondhatjuk, bizo­nyos fokú előrelépést jelen­tett a tárgyalás. Az utóbbi idők aktuális témái közé tartozik a nem­zetiségi kisebbségek sorsa és a történelemtankönyvek hi­telessége. Nem véletlen, hogy ezek a kérdések sok érdek­lődőt, főleg pedagógusokat vonzottak tegnap a megyei könyvtárba, illetve a szlo­vák gimnáziumban rendezett beszélgetésre. — Nem csak a történészek dolga az, hogy törődjenek a tankönyvekkel. Mi csupán szakmai szempontból ítéljük meg a könyvek íróit — mondta többek között dr. Ruttkay. — Sajnos a tan­könyvszerkesztés messze el­marad a tudomány vívmá­nyai mögött. Az egész adat­tár, a tények ismerete már régen túl van azon a szin­ten, amit egy-egy tankönyv képvisel, mert túlságosan hosszú az a folyamat, amíg a tudomány által feltárt té­nyek átjutnak a tankönyv­írók ismeretébe. Ugyanak­kor a történelemtudomány egyre újabb módszerekkel dolgozik; a korábbi, a té­nyeket az összefüggéseikből kiragadó, statisztikai szemlé­letnek nincs már létjogosult­sága. Miközben a nemzeti­ségi kisebbségek múltját ku­tatjuk, nagyon fontos, hogy a tudomány nemzetközi nor­máihoz is alkalmazkodjunk. Dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató a házigaz­da szemével figyelte az első két nap programját: — Tartalmas munka és ba­ráti hangulat — ez jellemzi a rendezvényünket. A várt­nál is több érdeklődő jött el, olyanok, akik szlovák származásúak, vagy érdek­lődnek a két ország, a há­rom nép történelme, a mi szűkebb hazánkkal kapcso­latos történeti kérdések iránt. Érkeztek vendégek a szegedi tanárképző főiskola szlovák tanszékéről, és a szlovák gimnáziumban teg­nap délután kölcsönösen tá­jékoztattuk egymást népeink múltjáról, jelenéről. Arra számítunk, hogy nem csak a jelenlevőknek hasznos ez a találkozás, hanem tovább- sugárzása erőteljes tényező lesz majd: új ismeretekkel és szempontokkal gazdago­dunk, amit az együttműkö­dés szándéka hat át. Szeret­nénk továbbá elérni, hogy kicsit töltődjön fel a szlo­vákság ezen a tájon. A történelemkutatás, a tu­dományos együttműködés és á baráti kapcsolat minden­kor fontos szerepet játszik népeink, országaink életé­ben. De a jelen felgyorsult belpolitikai változásai, a re­formok és az átértékelések közepette ez a szerep és a felelősség: alighanem több­szörösére fokozódik. Niedzielsky Katalin A Békéscsabai Városi Diákszövetség (a Demiszen belüli önálló szerveződés) pályázatot hirdet embléma tervezésére, pályázni egyé­nileg lehet, megkötés nincs. Az elbíráláskor döntő szem­pontok: az egyszerűség, jel­legzetesség, illetve a diák- szövetség tartalmi megjele­nítése. (Ez utóbbihoz néhány fontos tudnivaló: a diákszö­vetség 1989 januárjában alakult. Jelenleg körülbelül 2500 tagja van. Főbb célki­tűzései: diákéletet a diá­koknak, színes programokat, diáktanyát a városban, vá­rosi szintű diákérdekvédel­met, szervezett probléma- felvetést. érdekképviseletet, demokráciát az iskolában ! Tagja lehet bárki — élet­kori megkötöttségek nélkül, aki a programokat elfogadja.) A Fáklya 1989. szeptember Sí­én megjelenő számában „köny- nyedebb” és „fajsúlyosabb” anyagok váltogatják egymást. Történelem, nemzetközi hely­zet, belpolitika, tudomány épp­úgy helyet kap benne, mint film- és képzőművészet, cir­kusz vagy úttörőtáborról szólő riport. Talán említeni sem kellene külön, hogy a történelem té­makörében ismét a sztáliniz­must járja körül a lap egyik írása, hiszen ezt a kérdéskör még mindig sokáig kimeríthe- tetlennek tűnő tárháza az iz­galmas, eddig fel nem derített, vagy éppen eltitkolt problémák­nak. Ezúttal a sztálinizmus for­rásai „kerülnek terítékre”. A beérkezett pályamun­kák közül a zsűri által leg­jobbnak ítélt kerül rá a diákszövetség tagsági iga­zolványára is. Pályázatok leadási határideje: 1989. október 1. A pályázat jeligés, a be­adott emblématervekhez le­ragasztott borítékban kér­jük mellékelni a következő adatokat: név, lakcím, élet­kor, munkahely. Bővebb információt a következő cí­men lehet kérni: Kölcseyné Balázs Mária, 5600 Békés­csaba, Derkovits sor 2. T.,: 27-652 és 25-211. (A pályá­zatokat is erre a címre kell eljuttatni.) Eredményhirdetés és díj­átadás október 6-án, a Kor- ' zó téren, az ifjúsági nap keretében! Fődíj: egy walk- man. A félelem egyensúlyától az érdekek egyensúlyáig — ez a címe annak a cikknek, amely a nemzetközi kapcsolatok múltját, jelenét és jövőjét tag­lalja. Megismerkedhetünk egy nem­zetközi társulatú vándorcir­kusszal, amely szovjetunióbeli szereplése után európai kör­útra indul. Ellátogatunk az Artyek nemzetközi úttörőtábor­ba, ahol az idén is sok magyar gyerek nyaralt. Elutazhatunk képzeletben a lap képriportja segítségével Kamcsatka kéklő hegyei közé. ahol gyönyörű tá­jak, egzotikus növények van­nak. Olvashatunk még számítógép­ről, kereskedelemről, mozitör­ténetről. A tanácskozást es a vitát az együttműködés szándéka hatotta át Fotó: Gál Edit Fáklyás-ismertető

Next

/
Thumbnails
Contents