Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
I Í^ÖRÖSTÁJ------------------------------------------------------------------------------------SZÜLŐFÖLDÜNK--------------------------------------------- 1989. szeptember 2., szombat h azai tájakon Pannónia ékessége: Baláca Remeteházak és a templomból maradt torony Amilyen kicsi helye Magyarországnak Baláca, kiemelkedően fontosak azok az ott immár nyolcvan esztendeje folyó ásatások, amelyek az ókori Pannónia provincia művészetének legszámottevőbb emlékcsoportj át hozták napfényre, s hozzák ma is, az egészen 2000-ig tervezett feltárások során. A római biroilialomnak a mai Dunántúlon elterülő tartományában Veszprémtől délre. Nemesvámos község határában állt az az épület- együttes, ahonnan egy nagybirtokot igazgattak, s ahol nem kevesebb, mint 32 terem nyomaira bukkantak a régészek. 1906-tól, az ásatások kezdeteitől fogva valóságos za- rándokhélye lett a római korral foglalkozó magvar és külföldi régészeknek Baláca, s azoknak a szerencséseknek is, akik a földből kibontott falak csodálatos freskóinak, a padlók mozaikdíszeinek a közelébe kerülhettek. Hamarosan összeállt a ba- lácai villa urbana dátumokhoz kötött históriája. E szerint a főépület az i. sz. I. század végén épült, majd a II. században újjáépítették. Amint a nagyobb szabású feltárásoknál lenni szokott, a különösen értékes termeket jellegzetes díszeik nyomán keresztelték el. Így vált közismertté például az úgynevezett vörös ebédlő, amelynek pompeji stílusú freskóin a sötét piros szín uralkodik — ezek az ábrázolások kedélyes életképeket, növényi és állatdíszeket, ételféleségeket örökítenek meg —, vagy p>edig az a fekete szoba, ahol emberalakok lebegnek a sötét alapozás előtt. De látni a 32 terem egyikében-másikában Dionüszosz-ábrázolásokat, különösen kecses vízinövénymintákat és a jól ismert tragédiamaszkokból is többet. Mindezek után koppant meg a kutatók szerszáma azon a két óriási — 60, illetőleg 33 négyzetméteres nagyságú — padlómozaikon, amelyek szinte teljesen épen őrződtek meg lerakásuk, azaz a II. és III. század fordulója óta. Az egyik feketefehér színekből áll, míg a másik szinte tobzódva sorakoztatja fel a jelzett korban oly nagyon kedvelt madáralakokat, növényi rajzolatokat. Azt nyilván modani sem kell, hogy a balácai ábrázo- tóscsodákat — már amelyik mozdítható volt — a lehető leggyorsabban és az óvatosság szabályainak tiszteletben tartásával hamarosan védett helyre vitték: a veszprémi Bakony Múzeum adott nekik otthont. És ugyancsak ez a tudományos és közművelődési intézmény gondozza a helyszínen mindazt a sok római emléket, ami mozdíthatatlan volt. Az országjárók nyilván örömmel vehetik tudomásul, hogy Baláca immár nem csupán régészeti kutatóterület, hanem az ókor iránt érdeklődő turisták zarándokhelye is. Miután a főépületet védő tetőzet elkészült és a romok konzerválása megtörtént, a leletegyüttest rom- kertként a nagyközönség számára is megnyitották. így aztán azok a balatoni nyaralók, akik nem csupán a tó vizét akarják élvezni, köny- nyen elruccanhatnak Ne- mesvámosnak erre a külső részére, ahol Pannónia provincia kétségkívül legszebb művészeti emlékei kerültek elő. Balatonfüredtől északi irányban csupán egy iramo- dás ez a régészeti csoda! A. L. Az egyházi férfiak különös csoportja a kamalduliak rendje. Ez a toszkánai Cam- po Maldolóban, 1012-ben alapított szerzet arról nevezetes, hogy tagjai a legnagyobb magányosságban és igen nagy csendességben élnek. Ha nem is fogadnak örök hallgatást, mint a karthauziak, ők is csak akkor szólalnak meg, ha rokoni látogatójuk érkezik, az pedig nem jöhet többször, mint évente egyszer vagy kétszer. Különben valamennyi fölszentelt rendtag külön házban lakik, a maga kertecs- kéjét műveli, és csak a közös ájtatosságök idejére gyűlnek össze kolostoraik templomában. Lévén, hogy a kamalduli barátoknak egytől egyig saját lakóépület kell, ez a rend csak ott tudott megtelepedni, ahol olyan gazdag patrónusok akadtak, akik vállalták az építkezés tetemes költségeit. Hazánkban a XVIII. század első felében jelentkezett egy ilyen kegyúr. Galánthai gróf Esterházy József, a tata-gesztesi uradalom birtokosa, aki mint Komárom megye örökös főispánja és Magyarország országbírója megtehette, hogy majk-pusztai birtokának egy részét a hallgatag szerzeteseknek felajánlja, s számukra — több más, szintén tehetős famíliával egyetemben — otthonokat és közösségi épületeket emeljen. A majki remeteség alapítólevele 1733. június 28-án kelt, s hamarosan meg is kezdődött az Oroszlány melletti erdőségben az építkezés. Az osztrákok remek építőművésze, a barokk stílus kiváló művelője, Franz Anton Pilgram készítette a terveket, amelyek egyrészt a kis házakat ábrázolták, másrészt meg az egész telepnek adtak egy zártságában is szellős, arányos elosztású keretet. összesen tizenhét lak került tető alá, ígv tehát tizenhét fehér csuhás, hosszú szakállas, tar koponyájú szerzetes kezdte meg Majk- pusztán csöndesen ájtatos, ám annál szorgalmasabb életét. Napjaik egy részét odabent, az adományozó főurak címereivel díszített házakban töltötték. Amikor lakószobáikat rendbe tették, az azzal szemközi házi kápolnájukba vonultak át, hogy annak márvány oltára előtt és barokkos gazdagságú freskói alatt misét mondjanak. Ezt követően konyháikban, meg az ezekhez csatlakozó pincéikben, padlásokon tettek-vettek, majd pedig azokba a munkaszobákba mentek, ahol különféle mesterségeket lehetett űzni, vagy a tudós könyvekben elmélyedni. Ha az olvasásba, más szorgoskodásba belefáradtak, a házak előtti, embermagasságú kerítéssel körülvett kertekben folytathatták a napot: itt virágokat, gyógynövényeket és főzéshez szükséges terményeket gondoztak. Harangkon- duláskor aztán egybegyűltek a remeteség központjában álló templom oltára előtt. Egészen 1782. április 15- éig élték ezt a hallgatag, de mindig munkás életet a majki kamalduliak. Ekkor azonban hozzájuk is elért II. József közismert parancsa, amely kivétel nélkül feloszlatta a szerzetesrendeket. A fehér csuhás férfiaknak búcsút kellett mondaniuk címerdíszes otthonaiknak, és kénytelen-kelletlen továbbálltak. Majk-puszta ismét az alapító Esterházyaké lett. Ök előbb két posztókészítőnek adták bérbe — ezek munkásai, mintegy százötven ember vette birtokába a papi házakat —, majd egy szűr- és posztógyár települt meg az épületegyüttesben. Végül főúri vadásztanya lett belőle: a remeték szobáit ekkortól fogva a cselédség lakta. A felszabadulás után hol otthontalan födművelők, hol az oroszlányi bányászok szegényebbjei kerestek menedéket a mind jobban pusztuló házacskákban. Egészen 1970-ig tört a cserép, hullott a vakolat Majk- pusztán, vagy ahogyan egy zengzetes följegyzés mondja, a tizenhét barátok csöndes lakhelyén. Ekkor azonban az oroszlányi tanács elhatározta, hogy a remeteséget, annak építészeti értékéhez illően felújíttatja. Mondhatni, egész Komárom megye összefogott, hogy a kecskeméti illetőségű Bács- terv mérnökeinek tervei szerint a műemlék együttes megfiatalodjon. Ahogyan az alapításkor a főúri családok, most egy-egy. gyár, üzem, tehetősebb intézmény utalt át tetemesebb összegeket. Persze, nem egészen önzetlenül írták alá az okmányokat, merthogy a kis házak mindegyike egy-egy adakozóé lett: ki üdülőt, ki oktatási központot rendezett be benne. Kívülről azonban minden eredeti; Pilgram mester sem találna sehol semmi kivetnivalót. Jönnek is szép számmal az érdeklődők. Különösen jó időben, amikor egyébként is remek élmény egy vértesi 'úra. Hát még úgy, ha egy ilyen különös szerzetesrenddel és egy ilyen pompás épület- együttessel is meg lehet ismerkedni a hét végi kirándulás során. A. L. Ötvenöt éve alakult az Orosháza— Monori Gazdakör Korszerű gazdálkodásra törekedtek A célszerű gazdálkodási formák keresésének időszakában, amikor országszerte vitatkoznak az alulról szerveződő társulásokról, időszerű is, hogy megemlékezzünk az 55 évvel ezelőtt alakult Orosháza—Monori Gazdakörről, melyet a város külterületén létező különféle körök rendjében sajátos hely illetett meg. Mégpedig azért, mert tevékenysége csak részben hasonlított a többi, elsősorban társadalmi és kulturális feladatokat végző társulásukhoz; legfőképpen gazdasági tevékenységet folytatott. Fő célja a modernebb gazdálkodás feltételeinek megteremtése, a kisparaszti gazdálkodás elősegítése volt. Emellett természetesen társadalmi és kulturális funkciókat is betöltött. A gazdaköri mozgalom nagyobb arányú fejlődése az 1896-ban létesített Magyar Gazdaszövetség munkája nyomán indult meg, elsősorban nemzetiségi vidéken. A gazdakörök újságokat, szaklapokat járattak, amelyekből folyamatosan tájékozódhattak a munkájukat segítő újdonságokról, a mezőgazdasági termelés haladásáról. A körök tagjai hallgattak rádiót, igénybe vehették a csaknem minden gazdakörben létező népkönyvtárat, összeköttetést létesítettek különböző gazdasági egyesületekkel,- mező- gazdasági kamarákkal, amelyektől előadókat, könyveket kaphattak, és bekapcsolódhattak azok különböző irányú, a termelést fejlesztő tevékenységébe. A palicsi nagygazdák gyűlésén A mozgalom történetének országos szervezésű értekezletek és kongresszusok a mérföldkövei, melyek időről időre lendületet adtak az újabb kibontakozásoknak. Ilyen esemény volt 1909-ben a palicsi nagygazdák gyűlése, mely a tanyai kérdésekkel foglalkozott. 1926-ban az országos közegészségügyi és társadalompolitikai értekezlet, mely ugyancsak a tanyai viszonyokat vizsgálta; 1927-ben az országos tanyai közoktatásügyi értekezlet; ugyanez évben a szentesi tanyakongresszus; 1928- ban a Faluszövetség által rendezett községek kongresszusa; 1930-ban az országos tanyai közegészség- ügyi értekezlet; 1933-ban a Faluszövetség II. kongresz- szusa, hogy csak néhányat említsünk, melyek vidékünk parasztságának érdeklődését is a gazdakörök irányába terelték. Ezek a fórumok agitáció- juk során számba vették mindazt az előnyt, amelyet a gazdálkodók életében a gazdakör jelenthetett. A köri élettel elkezdődött a gazdák öntudatra ébredése, a sorsukkal való törődés tudata és annak felismerése, hogy a gazda a maga érdekeit, a maga igazát, a termelés, az értékesítés és adóügyi sérelmeit, kívánságait jobban tudja így érvényesíteni, képviselni, ha van egy szerv, egy intézmény, amely összehozza a szétszórt erőket. Sok mozgósító példa érvelt a körök mellett: nem egy tanyai gazdakör kérelmére létesítettek postaügynökséget, vasúti megállót, telefonállomást, orvosi rendelőt, végeztek vízelvezetést, útépítést. Olyan kérdések oldódhattak így meg, amelyekre a gazdák külön-külön nem is gondolhattak. Az ilyen mezőgazdasági gazdakörökből indulhatott ki nemes verseny a növénytermelés fokozására,' az állattenyésztés fejlesztésére, s kiindulópontjává váltak szövetkezeti megmozdulásoknak is. A parasztok belátták Mindezt a monori tanyák gazdálkodó parasztjai is átlátták, amikor arról határoztak, hogy gazdakört alakítanak. Megalakulásuknak közvetlen előmozdítója Gesz- telyi Nagy László vezércikke volt a Hangya Üjság J934. márciusi számában, melyben gazdakör alakítására hívta fel a tanyai és falusi lakosságot. Hatására a monoriak is a Gazdaszövetséghez fordultak segítségért, és 1934. május 21-én kimondta megalakulását az Orosháza—Monori Gazdakör. Az előkészítő-szervező munkával kapcsolatosan meg kell örökítenünk Násztor György nevét, aki így emlékszik a kezdetre: „A Hangya Szövetkezet kocsmájában békésen kártyázó öreg gazdáknak megemlítettem, hogy alakítani kellene gazdakört, de választ nem kaptam, így némi csalódással odébbálltam. Felkerestem a környék egy fiatal gazdáját, Vági Andrást, tőle már kedvező választ kaptam ; sőt azt is említette, hogy már ő is próbálkozott gazdakör-alakítással, de a kezdeményezéssel egyedül maradt. Most már ketten próbálkoztunk.” Az alakuló közgyűlésen 77-en jelentek meg. Jelen volt Csizmadia András országgyűlési képviselő, dr. Fáy Gyula központi titkár, dr. Kovassy Albert ügyvéd és dr. Bulla Sándor ügyvéd is. A következő vezetőséget választották: Vági András (elnök), Sinkó Antal, Kun Sándor (alelnökök), Tompa István (háznagy), dr. Bulla Sándor (ügyész), Tóth Sándor (pénztárnok), Szűcs László (könyvtáros), Gombkötő Mihály (ellenőr), Ndsz- tor György (jegyző). Az írók is panaszkodtak A gazdakör működésének idején a rendszeres önképzésnek országszerte két leküzdhetetlen akadálya volt. Az egyik a szegénység, ami az alsó népwsztályok számára lehetetlenné tette a kul- túrszükségletek kielégítését és fejlesztését — de az igények kialakulását is visszatartotta. A másik, hogy nem voltak a nép nyelvén írott jól érthető, de irodalmi értékű könyvek. __ Ezek hiányára nagy íróink” közül Móricz Zsigmond, Szabó Pál és Darvas József is gyakran panaszkodtak. A monori gazdák könyvtára mintegy 400 kötetből állott, melynek állományát részben vásárlással, részben pedig intézmények és tagok adományaiból alakították ki. A szépirodalmi művek mellett jelentős volt a mező- gazdasági szakirodalom, amiből felmérhetetlen segítséget kaptak a tagok a földművelés és az állattenyésztés számtalan problémájának megoldásához. Könyvitárukat tudatosan ebben az irányban fejlesztették, s ebben a felsőbb szervek is segítségükre voltak. A vezetőségnek az 1940. január 13án tartott könyvtári bizottsági ülésén jelentették be, hogy a M. Kir. Földművelésügyi Miniszter 41 114/ 1937. sz. rendeletével a gazdakör könyvtárának 42 db gazdasági szakkönyvsorozatot adományoz, amit a későbbiekben még többször kiegészít majd. A könyveket a kör tagjai ingyen használhatták. Könyvtárórát minden vasárnap 2 órától 4 óráig tartottak. A könyvtárnak élénk sajtóforgalma is volt. A helyi lapok közül az Orosházi Friss Híreket járatták, s akadtak még más sajtótermékek: Magyar Róna, Tiszántúli Gazdák, Vasárnap, Növényvédelem, Kertészet, Mezőgazdaság, Gazdasági Értesítő, Magyar Föld, Magyar Élet, Nyugat, Kelet Népe. Ez utóbbi kettő a kiváló költő-tanító, Bakó József hatásának köszönhetően —, és még más sajtótermékek, melyek biztosították a köri tagság sokoldalú szakmai és politikai tájékozódását, művelődését. Sajnálattal kell megemlítenünk, hogy az átszervezések során a könyvtárnak is nyoma veszett. Más, mint a többi A monori gazdakör tevékenysége — mint említettük — különbözött a többi körétől. Célkitűzéseiknek a megalakulás pillanatától következetesen és magas szintű szervező munkával igyekeztek eleget tenni. S ennek a következetességnek meg is lettek az eredményei : országos mércével mérve is példamutató, kiváló gazdakörről beszélhetünk. Mindennek a megalapozásához nagyban hozzájárult a köri gazdák permanens önképzése. Ebbe nyújtunk bepillantást a következőkben, kró- nikaszerűen idézve föl a tu^ dás megszerzésének jelentős formáit, állomásait: 1935-ben kertészeti, állattenyésztési, valamint baromfitenyésztési előadásokat, tanfolyamokat indítottak, melyeken állandóan 50—60 hallgató vett részt. A baromfitenyésztésről szóló előadások előadói dr. Gallotsik Elek és Predmerszky Dezső voltak, akiknek Itöszönhető- en megindult a népies baromfitartás tudatos módja, és már ebben az évben több értékes díjat hoztak el a tagok a megyei ikishaszon- állat-kiállításról. 1937 őszén a földművelésügyi minisztertől téli gazdasági tanfolyamot kért a kör. Ennek 37* hallgatója volt: 25 kisgazda és 12 leventeköteles ifjú. Valameny- nyien tanyai lakosok, s legtöbbjüknek 5-6 km-t kellett gyalogolnia esténként, ugyanis az előadások 5 órától 8 óráig tartottak. Újszerű volt a tanfolyam abban a tekintetben, hogy ez volt az első ilyen, melyet tanyán szerveztek meg. A tanfolyam vezetője és szakmai szervezője a békéscsabai felsőmezőgazdasági szakiskola igazgatója, Benedek Pál, az előadó tanárok pedig Kele- csényi György, Ludány Béla és Sáray Vilmos gazdász-ta- nárok voltak. 1937. december 6—11-ig a Földművelésügyi Minisztérium engedélyével hatnapos baromfitenyésztési tanfolyamot rendeztek Zimányi Zel- ma neves baromfitenyésztési előadó vezetésével. Násztor György írja emlékezésében : „Az ismeretterjesztő előadások iránti érdeklődésre jellemző, hogy nem volt eset, hogy előadásokat el kellett volna halasztani azért, mert nem volt hallgató. Az azonban megtörtént, hogy a tanyai iskola kicsinek bizonyult a hallgatóság befogadására ...” Nem csak nosztalgia, ha szépnek látják kisgazda- múltjukat! Beck Zoltán
